adozona.hu
BH 2017.11.387
BH 2017.11.387
Az alkusz és a biztosító közötti polgári jogi szerződés a biztosítási ajánlat késedelmes továbbítása körében fennálló alkuszi felelősséget nem érinti [1952. évi III. tv. (Pp.) 215. §, 253 § (3) bek., 2004. évi CXL. tv. (Ket.) 50. § (1) bek., 72. § (1) bek., 2003. évi LX. tv. (Bit.) 42. § (1) bek., 2009. évi LXII. tv. (Gfbt.) 6. §, 19. § ].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperesi jogelőd (a továbbiakban: alperes) - részben fogyasztói beadványok okán - hivatalból fogyasztóvédelmi célvizsgálatot folytatott a biztosítás-közvetítést végző felperesnél a tekintetben, hogy a társaság a biztosítási szerződésekre vonatkozó felmondások, ajánlatok továbbítása során megfelelő szakmai gondossággal jár-e el, és magatartása megfelel-e az irányadó jogszabályoknak. Az eljárás időtartama alatt az alperes felhívásaira a felperes öt alkalommal nyilatkozott és iratokat is ...
[2] Az alperes a 2014. augusztus 19-én kelt határozatának I. pontjában kötelezte a felperest, hogy a jövőben minden esetben a biztosítási szakmai szabályokat megtartva járjon el, és tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződések kötésére vonatkozó ajánlat továbbítására megfelelő időn belül - az ügyfél ügykörében felmerülő ok kivételével, a biztosítási évforduló napjáig - kerüljön sor. A II. pontban megtiltotta a felperesnek az olyan, a biztosítási szakmai szabályokat sértő magatartás tanúsítását, ami miatt a biztosító kockázatviselésének kezdete módosul. A II/A. pontban megtiltotta felperesnek az olyan, a biztosítási szakmai szabályokat sértő magatartást, melyre tekintettel a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződésekre vonatkozó ajánlatokat, továbbá a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződések felmondására vonatkozó nyilatkozatokat - az ügyfél ügykörében felmerülő ok kivételével - nem vagy csak késedelmesen továbbítja. A II/B. pontban a felperessel szemben - a biztosítási szakmai szabályokat sértő, a II., illetve a II/A. pont szerinti magatartás miatt - 7 000 000 forint fogyasztóvédelmi bírságot szabott ki.
[3] A határozat indokolása I.3.1. pontja az ajánlatok késedelmes továbbítására vonatkozik. Az alperes rögzítette, a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés (a továbbiakban: KGFB) kötésére vonatkozó ajánlat továbbítása akkor késedelmes: a) ha a felperes az ajánlatot csak a biztosítási évforduló napját követően továbbítja a biztosítónak, annak ellenére, hogy az ajánlat továbbítható lett volna úgy, hogy az legkésőbb a biztosítási évforduló napján a biztosítóhoz beérkezzen, így a szerződés kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény (a továbbiakban: Gfbt.) 6. § (2) bekezdése alapján létrejöjjön; b) ha a felperes az ajánlatot olyan időpontban továbbítja a biztosítónak, hogy az a biztosítási évforduló napjáig nem érkezett/érkezhetett be a biztosítóhoz, annak ellenére, hogy az ajánlat továbbítható lett volna úgy, hogy az legkésőbb a biztosítási évforduló napján a biztosítóhoz beérkezzen és így a Gfbt. 6. § (2) bekezdése alapján a szerződés létrejöjjön; c) ha a felperes az ajánlatot csak több nap elteltével továbbítja a biztosító részére azt követően, hogy minden, az ajánlat továbbításához szükséges dokumentum a felperes rendelkezésére áll.
[4] Az alperes kifejtette, a felperesi nyilatkozatok és csatolt táblázatok szerint több ezer fogyasztói szerződés tekintetében került sor arra, hogy az ajánlatot a felperes csak a biztosítási évforduló napját követően továbbította a biztosító részére. Ugyanakkor nem állapítható meg az az esetszám, amikor a késedelmes továbbításra kizárólag a felperes magatartására tekintettel került sor. (a.) Az alperes kiemelte, 309 esetben fordult elő, miszerint a felperes az ajánlatot olyan időpontban továbbította az érintett biztosító részére, hogy az ajánlaton megjelölt kockázatviselés kezdete módosult. Ebből 278 alkalommal került sor a késedelmes továbbításra fogyasztói szerződést érintően. (c.)
[5] Az indokolás I.3.2. pontja a felmondásra vonatkozó nyilatkozatok késedelmes továbbításával foglalkozik. A felperes nyilatkozataira tekintettel az alperes megállapította, a felperes 166 esetben továbbította késedelmesen a felmondást, ebből 149 alkalommal fogyasztói biztosítási szerződés érintett. Az indokolás I.3.3. pontja az ajánlatok továbbításának elmaradását elemzi, rögzítve, a felperes 8 alkalommal elmulasztotta az ajánlat továbbítását. A I.3.4. pont szerint a felperesi nyilatkozatokra figyelemmel a társaság 19 esetben mulasztotta el a felmondás továbbítását. Az alperes rámutatott, a fenti kötelezettségei teljesítésének elmulasztásával a felperes megsértette a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény (a továbbiakban: Bit.) 42. § (1) bekezdését.
[6] Az indokolás II. pontja a jogkövetkezményekre vonatkozik, a fogyasztóvédelmi bírság kiszabása körében az alperes megjelölte a felperes terhére és javára szolgáló tényeket, hangsúlyozta, a 7 000 000 forint összegű bírság arányban áll az elkövetett jogsértésekkel.
[9] A bírság mértéke körében a bíróság rámutatott, a jelen ügyben egyéniesített bírságot nem lehet összehasonlítani más ügyekben kiszabott szankciók mértékével, így szükségtelen további ügyek iratanyagának beszerzése. Az alperes az összes releváns körülmény figyelembevételével hozta meg döntését, a bírság mértéke nem tekinthető eltúlzottnak figyelemmel annak kiszabható maximumára is.
[11] Kiemelte, az alkusz a biztosítást kötni kívánó fél megbízottja, így annak a biztosítókkal kötött megállapodásait a megbízott érdekében kötöttnek kell tekinteni. Az alperes a felperesi késedelmet tévesen a szerződés létrejöttére, a felmondás jogszerű közlésére, valamint a kockázatviselés kezdő időpontjára vonatkozó jogszabályi előírások teljesüléséhez képest ragadta meg. Figyelmen kívül hagyta, miszerint a felperes alkuszi tevékenységét a megbízási szerződés megkötésének napjához képest, a megbízásban foglaltak szerint végezhette el. A helyes kiindulási alap az, hogy a felperes az ajánlatokat és a felmondásokat akkor továbbítja késedelmesen és szegi meg a Bit. 42. §-ában írt kötelezettségét, ha a biztosítóhoz történő továbbítás az alkuszi tevékenység végzésére vonatkozó megbízásban, a biztosítási szerződési ajánlatban vagy a szerződés felmondásában, a felperes üzletszabályzatában, a jogszabályban, ezeknek hiányában a biztosító szakma íratlan szabályában meghatározott időtartamot túllépi. Az alperes határozatában egy eset kapcsán sem mutatta be, hogy a felperes késedelme milyen előíráshoz képest következett be. Az alperesi határozat ellentmondásait az elsőfokú bíróság eltérő jogi álláspontja miatt nem ismerte fel.
[12] A törvényszék hangsúlyozta, a felperesi mulasztásokat az alkalmazandó anyagi jogi jogszabályok szempontjából értékelhető módon az alperesi határozat nem tárta fel, történeti tényállása hiányos. A bírság összegének meghatározásához az esetszám pontos megállapítása nem mellőzhető, az alperesi határozat megalapozatlan, mert nem állapítható meg, hogy a felperes hány esetben mulasztott.
[13] Az új eljárásra a másodfokú bíróság előírta, az alperes vizsgálja a felperesi megbízások teljesítését az egyes megbízásban, az ajánlatban, a felmondásban és a biztosítókkal kötött szerződések előírásaira figyelemmel. Határozata szerkesztésekor a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 72. §-át alkalmazza. Ha jogszabálysértést állapít meg, és annak tanúsításától a jövőre nézve eltiltást alkalmaz, akkor a rendelkező részben kell meghatározni, hogy mely magatartás melyik jogszabályba ütközik.
[15] Az ajánlatok késedelmes továbbítására vonatkozóan rögzítette, határozata - a másodfokú ítélettel írtakkal szemben - nem önellentmondó. Olyan késedelemért, amely nem a felperes önhibájára vezethető vissza a társaság nem került elmarasztalásra. Az alperes a Psztv. 64. § (1) bekezdése alapján közigazgatási jogi és nem polgári jogi alapú ellenőrzésre jogosult, így irreleváns, miszerint a felperes és a biztosítók közötti megállapodás miként szabályozza a kettőjük közötti viszonyt, mivel ezen szerződések a felperesi mulasztást nem menthetik ki. A felperes nem mentesülhet azon az alapon, hogy a biztosító kötelezettséget vállalt az ajánlat befogadására akkor is, ha a felperes az ajánlat továbbításával késedelembe esett. A Gfbt. 19. § (2) bekezdésének figyelembevételére a felperesi felelősség körében nincs lehetőség. Az alperes megállapításait elsősorban a felperes elismerő nyilatkozatára alapította, amennyiben ezek és a felperes nyilatkozata között az érintett esetszám tekintetében ellentmondás van, az a hatóság és a társaság eltérő jogértelmezésére vezethető vissza.
[16] A felmondások késedelmes továbbítására vonatkozó megállapításokat a felperes keresetében nem támadta, azonban a jogerős ítélet a határozatot ebben a körben is jogszabálysértőnek találta, ezzel túlterjeszkedett a kereseten és a fellebbezésen. Érdemben az alperes akkor marasztalta el a felperest, amikor a határidő elmulasztását a felperes magatartása okozta.
[17] Az alperes kifejtette, a jogerős ítélet több ténybeli tévedést tartalmaz. A határozat 8. oldal hatodik bekezdése, 9. oldal negyedik bekezdése, 10. oldal második és hatodik bekezdései más-más jogszabálysértésekre vonatkoznak. A támadott ítélet új eljárás lefolytatására vonatkozó iránymutatása jogszabálysértő, egyrészt az az alperes hatáskörét meghatározó jogszabályba ütközik, másrészt konkrét utasítást ad a határozat indokolásának felépítésére.
[18] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. A Kfv. 7. számú iratában indítványozta, hogy a Kúria a per tárgyalásának felfüggesztése mellett kezdeményezze az Alkotmánybíróság eljárását a Gfbt. 6. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítása iránt.
[20] A Pp. 275. § (1) és (2) bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A jogerős ítélet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálható felül.
[21] A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a pontosan és törvényesen megállapított tényállásból helytálló jogi következtetésre jutott, míg a másodfokú bíróság egyrészt túlterjeszkedett a kereseti kérelmen és a fellebbezésen, másrészt érvelése nem jogszerű.
[22] A Pp. 270. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 215. §-a értelmében a döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, illetve ellenkérelmen; ez a szabály a főkövetelés járulékaira (kamat, költség stb.) is kiterjed. A 253. § (3) bekezdése rögzíti, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét csak a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között (247. §) változtathatja meg, e korlátok között azonban a perben érvényesített jog, illetőleg az azzal szemben felhozott védekezés alapjául szolgáló olyan kérdésekben is határozhat, amelyeket az elsőfokú bíróság nem tárgyalt, illetőleg amelyekben nem határozott.
[23] A felperes keresetében az alperesi határozat I.3.1. pontjában foglalt, az ajánlatok késedelmes továbbítására vonatkozó megállapításokat és a bírság összegszerűségét vitatta. Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetben megjelölt jogszabálysértéseket elbírálta, azokon nem terjeszkedett túl. A felperes fellebbezésében a kereseti kérelme teljesítését kérte, mert az elsőfokú bíróság az alapul szolgáló anyagi jogszabályt helytelenül alkalmazta. A törvényszék jogerős ítéletében a hatósági határozat és az elsőfokú ítélet jogszerűségét a határozati megállapítások összességére vonatkozóan vizsgálta és értékelte, ehhez kapcsolódóan az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a teljes határozatot hatályon kívül helyezte új eljárásra kötelezés mellett.
[24] A felülvizsgálati bíróság hangsúlyozza, hogy a jogerős ítélet sérti a Pp. 215. §-át és 253. § (3) bekezdését, mivel a másodfokú bíróság túlterjeszkedett a kereseti kérelmen és a fellebbezésen. A törvényszék akkor járt volna el jogszerűen, amennyiben csak az ajánlatok késedelmes továbbítása és a bírság összegszerűsége körében tett hatósági és elsőfokú bíróság megállapításokat és az ezeket támadó felperesi érveket bírálja el. A fentieket meghaladóan hozott döntés és az azt alátámasztó okfejtés nem vehető figyelembe.
[25] A Bit. 42. § (1) bekezdése alapján a független biztosításközvetítő a tevékenysége során a biztosítási szakmai szabályokat mindenkor megtartva köteles eljárni. A független biztosításközvetítő e kötelezettsége elmulasztásáért (független biztosításközvetítői műhiba), így különösen a téves tanácsadásért, a szabálytalan díjkezelésért, a nyilatkozatok késedelmes továbbításáért felelős. Ezen felelőssége kiterjed a nevében eljáró személyek tevékenységére is.
[26] A Gfbt. 19. § (1) bekezdése rögzíti, hogy a biztosító kockázatviselése a felek által szerződésben meghatározott időpontban, ennek hiányában a szerződés létrejöttének időpontjában..., de legkorábban a biztosítási szerződésben megállapított időpontban, ennek hiányában a szerződés létrejöttének időpontjában kezdődik. A 19. § (2) bekezdése értelmében ahhoz, hogy a biztosító kockázatviselése már a biztosítási szerződés létrejöttét megelőzően megkezdődjék, a biztosító vagy az általa feljogosított személy írásbeli elfogadó nyilatkozata szükséges.
[27] A Gfbt. 6. § (1) bekezdése alapján a biztosítási szerződés a felek írásbeli megállapodásával jön létre. A 6. § (2) bekezdése kimondja, a szerződés úgy is létrejön, ha a szerződő üzemben tartó a díjtarifának és a biztosítási feltételeknek megfelelő ajánlatát a jogviszony tartalmára, és az biztosítási feltételekre vonatkozó tájékoztatás birtokában, a biztosító által rendszeresített ajánlati lapon a biztosító vagy annak képviselője részére átadja.
[28] A felperes a Kfv./7. számú iratában indítványozta, hogy a Kúria a per tárgyaláson csak felfüggesztése mellett kezdeményezze az Alkotmánybíróságnál annak megállapítását, hogy a Gfbt. 6. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenes. A felülvizsgálati bíróság a kezdeményezés alapját nem látta fennállni, ezért a kérelemnek nem adott helyt. Ezen túlmenően az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó kérdésekben nem foglalhatott állást, lévén a bíróságok jogköre kizárólag a közigazgatási szervek döntéseinek jogszerűségi felülvizsgálatára terjedhet ki.
[29] A korábban leírtaknak megfelelően az alperes öt alkalommal nyilatkoztatta a felperest - többek között - az ajánlatok továbbításának elmaradása körében. A felperes előadása szerint 19875 esetben került sor a kötelező felelősségbiztosítási ajánlatok továbbítására a biztosítási évforduló napját követően, ebből 309 az az eset, amikor a késedelmes továbbítás a felperesnek felróhatóan történt. A felperes keresetében és fellebbezésében nem a számára felróható elhúzódó továbbítást vitatta, hanem a Gfbt. 19. § (2) bekezdésére hivatkozással - figyelemmel a biztosítók és közte létrejött szerződésekre - azt az érvelését fejtette ki, hogy a teljesítésre szabott határidő nem járt le, így az ajánlatok leadása nem késedelmesen történt.
[30] A Kúria rámutat, a jogerős ítélet tévesen és jogszerűtlenül minősíti "hipotéziseknek" az alperes által e vonatkozásban kifejtetteket és a megjelölt számadatokat. Ugyanis az alperes részéről rögzített adatok a felperes nyilatkozatain alapulnak, a jogvita nem ezek vitatásán alapul, hanem a Gfbt. 19. § (2) bekezdésének alkalmazhatóságán.
[31] A Kúria kiemeli, hogy az alperesi határozat 8. oldal hatodik bekezdésében, 9. oldal negyedik bekezdésében, 10. oldal második és hatodik bekezdésében megjelölt számadatok - a törvényszék érvelésével szemben - nem ellentmondóak és értelmezhetetlenek. A 8. oldal hatodik bekezdésében az ajánlatok késedelmes továbbítása, a 9. oldal negyedik bekezdésében a felmondásra vonatkozó nyilatkozatok késedelmes továbbítása, a 10. oldal második bekezdésében az ajánlatok továbbításának elmaradása, míg a 10. oldal hatodik bekezdésében a felmondásra vonatkozó nyilatkozat továbbításának elmaradása tekintetében rögzít számadatokat a hatóság.
[32] A felülvizsgálati bíróság szerint az ajánlatok késedelmes továbbítása vonatkozásában a felperesi mulasztásokat a hatósági határozat feltárta, nem tényállásszerű az a másodfokú bírósági álláspont, hogy a határozat történeti tényállása hiányos. Az alperes a tényállást teljeskörűen feltárta, a szükséges bizonyítást lefolytatta, nem sértette meg a Ket. 50. § (1) bekezdésében írtakat. A döntés rendelkező részének megfogalmazása megfelel a Ket. 72. § (1) bekezdés d) pontjában foglaltaknak, az egyértelmű és végrehajtható. Szükségtelen a rendelkező részben megjelölni, hogy mely magatartás melyik jogszabályba ütközik, ennek meghatározása az indokolásra tartozó kérdés.
[33] A Bit. 45. § a) pontjára figyelemmel a független biztosításközvetítő biztosításközvetítői tevékenysége során az ügyfél megbízásából jár el (alkusz). A Gfbt. korábban hivatkozott 6. §-a és 19. §-a határozza meg a biztosító kockázatviselési kötelezettségének kezdő időpontját és ehhez kapcsolódóan a biztosítási szerződés létrejöttének dátumát. A felperes mint alkusz akkor továbbítja késedelmesen a biztosítási ajánlatot, ha - a szükséges dokumentumok rendelkezésre állása mellett - az ajánlat továbbítható, de azt az alkusz - saját hibájából - úgy továbbítja a biztosító felé, hogy az a biztosítási évforduló napjáig nem érkezett be a biztosítóhoz vagy továbbításra észszerű határidőn belül nem kerül sor. A Kúria egyetért az alperesi határozat 7. oldal a)-c) pontjában írtakkal és ehhez kapcsolódóan az elsőfokú bíróság ítélete 8. oldal negyedik bekezdésében foglaltakkal. A Bit. 45. § a) pontjában rögzített szabály a késedelem megállapíthatósága körében nem releváns, mert az alkusz és az ügyfél (biztosított) magánjogi jogviszonyára vonatkozik, azonban a késedelem nem ehhez a viszonyhoz kapcsolódik.
[34] A felülvizsgálati bíróság mindenben osztja a Gfbt. 19. § (2) bekezdésének értelmezésével és a perbeli alkalmazhatóságára vonatkozó elsőfokú bírósági okfejtést. A Gfbt. 19. § (2) bekezdése valóban azt teszi lehetővé, hogy a biztosító felelősséget vállalhasson a szerződés megkötése előtti, biztosítással le nem fedett időszakért, de ez a késedelem jogkövetkezményeinek az elkerülését teszi lehetővé, de a késedelmet nem teszi meg nem történtté. A felperes egyes biztosítótársaságokkal általános jelleggel kötött olyan szerződést, melyben a biztosító vállalja a visszamenőleges kockázatviselést. Ez a szerződés azonban nem konkrét biztosítottra vonatkozik, nem felel meg a 19. § (2) bekezdésében írt jogi aktusnak, vagyis a biztosító vagy az általa feljogosított személy írásbeli elfogadó nyilatkozatának. A szerződések csak közvetetten vonatkoznak az adott biztosító és az ügyfelei jogviszonyára, ezek az ügyfelek által nem kikényszeríthetőek, a felperes késedelmét és annak jogkövetkezményeit nem befolyásolják.
[35] A fentiekre tekintettel az elsőfokú bíróság jogszabálysértéstől mentesen állapította meg, hogy a felperes önhibájából adódó késedelmes adattovábbításaival megsértette a Gfbt. és a Bit. idézett rendelkezéseit, ezzel biztosításközvetítői műhibát követett el, amellyel kapcsolatban az alperes a jogszabályoknak megfelelően marasztalta el.
[36] A Psztv. 71. § (1) bekezdése értelmében, ha a Felügyelet megállapítja a fogyasztóvédelmi rendelkezések vagy a fogyasztóvédelmi ellenőrzés során hozott határozatának megsértését, a 61. § (4) bekezdés a), c) és e)-i) pontjában foglaltak figyelembevételével és az arányosság követelményének szem előtt tartásával - többek között - fogyasztóvédelmi bírságot szabhat ki. A 61. § (4) bekezdés c) és e) pontja alapján a Felügyelet az intézkedések alkalmazásánál tekintettel van a cselekménynek a 4. §-ban meghatározott törvények hatálya alá tartozó személyekre és szervezetekre, valamint annak tagjaira vagy ügyfeleire gyakorolt hatásra és a szabályszegéssel vagy a mulasztással előidézett kockázatra, a kár mértékére, illetve a kárenyhítési hajlandóságra. A 71. § (3) bekezdése kimondja, az (1) bekezdés alkalmazásában a jogsértés súlyát különösen a jogsértéssel érintett fogyasztók száma, érdekeik sérelmének köre, a jogsértő magatartás kiterjedtsége alapján kell megítélni. A 72. § (1) bekezdés e) pontjára tekintettel a felperessel szemben kiszabható fogyasztóvédelmi bírság 15 000 forinttól 93 541 500 forintig terjedhetett.
[37] Az alperesi hatóság a fogyasztóvédelmi bírság összege megállapítása körében mérlegelési jogkörében járt el, ezért alkalmazandó a Pp. 339/B. §-a, mely előírja a tényállás kellő mértékben történő feltárását, az eljárási szabályok betartását, a mérlegelés szempontjainak közlését és annak okszerűségét.
[38] A Kúria az elsőfokú bírósággal egyezően azt az álláspontot foglalta el, hogy az alperes határozatában az összes releváns körülmény figyelembevételével hozta meg döntését, a felperes késedelme önmagában több fogyasztót is érintett, akik közül 278 személy esetében a biztosítási évforduló módosult. A bírság összege a kiszabható mérték 7,5%-ában került meghatározásra, mely elégséges, egyben szükséges a felperesi magatartás szankcionálására és a prevencióra is.
[39] A felülvizsgálati bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdését alkalmazva a törvényszék ítéletét hatályon kívül helyezte és a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Kúria, Kfv.VI.37.500/2016.)
Az ügy száma: Kfv.VI.37.500/2016/12.
A tanács tagjai: Dr. Sperka Kálmán a tanács elnöke, Dr. Sugár Tamás előadó bíró, Dr. Mudráné Dr. Láng Erzsébet bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Dr. Gyenes-Kovács Zoltán Ügyvédi Iroda, ügyintéző, Dr. Gyenes-Kovács Zoltán ügyvéd)
Az alperes: Magyar Nemzeti Bank
Az alperes képviselője: Dr. Vargha Máté jogtanácsos
A per tárgya: fogyasztóvédelmi ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: az alperes
A felülvizsgálati kérelem száma: 11.
Az elsőfokú bíróság neve, határozatának kelte és száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2015. június 3-án kelt 19.K.33.850/2014/6. számú ítélete
A másodfokú bíróság neve, határozatának kelte és száma: Fővárosi Törvényszék 2016. február 24-én kelt 1.Kf.650.089/2015/6. számú ítélete
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 150.000.- (százötvenezer) forint együttes elsőfokú, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 30.000.- (harmincezer) forint kereseti, 24.000.- (huszonnégyezer) forint fellebbezési és 70.000.- (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
[2] Az alperes a 2014. augusztus 19-én kelt határozatának I. pontjában kötelezte a felperest, hogy a jövőben minden esetben a biztosítási szakmai szabályokat megtartva járjon el, és tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződések kötésére vonatkozó ajánlat továbbítására megfelelő időn belül - az ügyfél ügykörében felmerülő ok kivételével, a biztosítási évforduló napjáig - kerüljön sor. A II. pontban megtiltotta a felperesnek az olyan, a biztosítási szakmai szabályokat sértő magatartás tanúsítását, ami miatt a biztosító kockázatviselésének kezdete módosul. A II/A. pontban megtiltotta felperesnek az olyan, a biztosítási szakmai szabályokat sértő magatartást, melyre tekintettel a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződésekre vonatkozó ajánlatokat, továbbá a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződések felmondására vonatkozó nyilatkozatokat - az ügyfél ügykörében felmerülő ok kivételével - nem, vagy csak késedelmesen továbbítja. A II/B. pontban a felperessel szemben - a biztosítási szakmai szabályokat sértő, a II., illetve a II/A. pont szerinti magatartás miatt - 7.000.000.- forint fogyasztóvédelmi bírságot szabott ki.
[3] A határozat indokolása I.3.1. pontja az ajánlatok késedelmes továbbítására vonatkozik. Az alperes rögzítette, a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés (a továbbiakban: KGFB) kötésére vonatkozó ajánlat továbbítása akkor késedelmes: a) ha a felperes az ajánlatot csak a biztosítási évforduló napját követően továbbítja a biztosítónak, annak ellenére, hogy az ajánlat továbbítható lett volna úgy, hogy az legkésőbb a biztosítási évforduló napján a biztosítóhoz beérkezzen, így a szerződés kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény (a továbbiakban: Gfbt.) 6. § (2) bekezdése alapján létrejöjjön; b) ha a felperes az ajánlatot olyan időpontban továbbítja a biztosítónak, hogy az a biztosítási évforduló napjáig nem érkezett/érkezhetett be a biztosítóhoz, annak ellenére, hogy az ajánlat továbbítható lett volna úgy, hogy az legkésőbb a biztosítási évforduló napján a biztosítóhoz beérkezzen és így a Gfbt. 6. § (2) bekezdése alapján a szerződés létrejöjjön; c) ha a felperes az ajánlatot csak több nap elteltével továbbítja a biztosító részére azt követően, hogy minden, az ajánlat továbbításához szükséges dokumentum a felperes rendelkezésére áll.
[4] Az alperes kifejtette, a felperesi nyilatkozatok és csatolt táblázatok szerint több ezer fogyasztói szerződés tekintetében került sor arra, hogy az ajánlatot a felperes csak a biztosítási évforduló napját követően továbbította a biztosító részére. Ugyanakkor nem állapítható meg az az esetszám, amikor a késedelmes továbbításra kizárólag a felperes magatartására tekintettel került sor. (a.) Az alperes kiemelte, 309 esetben fordult elő, miszerint a felperes az ajánlatot olyan időpontban továbbította az érintett biztosító részére, hogy az ajánlaton megjelölt kockázatviselés kezdete módosult. Ebből 278 alkalommal került sor a késedelmes továbbításra fogyasztói szerződést érintően. (c.)
[5] Az indokolás I.3.2. pontja a felmondásra vonatkozó nyilatkozatok késedelmes továbbításával foglalkozik. A felperes nyilatkozataira tekintettel az alperes megállapította, a felperes 166 esetben továbbította késedelmesen a felmondást, ebből 149 alkalommal fogyasztói biztosítási szerződés érintett. Az indokolás I.3.3. pontja az ajánlatok továbbításának elmaradását elemzi, rögzítve, a felperes 8 alkalommal elmulasztotta az ajánlat továbbítását. A I.3.4. pont szerint a felperesi nyilatkozatokra figyelemmel a társaság 19 esetben mulasztotta el a felmondás továbbítását. Az alperes rámutatott, a fenti kötelezettségei teljesítésének elmulasztásával a felperes megsértette a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény (a továbbiakban: Bit.) 42. § (1) bekezdését.
[6] Az indokolás II. pontja a jogkövetkezményekre vonatkozik, a fogyasztóvédelmi bírság kiszabása körében az alperes megjelölte a felperes terhére és javára szolgáló tényeket, hangsúlyozta, a 7.000.000.- forint összegű bírság arányban áll az elkövetett jogsértésekkel.
[9] A bírság mértéke körében a bíróság rámutatott, a jelen ügyben egyéniesített bírságot nem lehet összehasonlítani más ügyekben kiszabott szankciók mértékével, így szükségtelen további ügyek iratanyagának beszerzése. Az alperes az összes releváns körülmény figyelembevételével hozta meg döntését, a bírság mértéke nem tekinthető eltúlzottnak figyelemmel annak kiszabható maximumára is.
[11] Kiemelte, az alkusz a biztosítást kötni kívánó fél megbízottja, így annak a biztosítókkal kötött megállapodásait a megbízott érdekében kötöttnek kell tekinteni. Az alperes a felperesi késedelmet tévesen a szerződés létrejöttére, a felmondás jogszerű közlésére, valamint a kockázatviselés kezdő időpontjára vonatkozó jogszabályi előírások teljesüléséhez képest ragadta meg. Figyelmen kívül hagyta, miszerint a felperes alkuszi tevékenységét a megbízási szerződés megkötésének napjához képest, a megbízásban foglaltak szerint végezhette el. A helyes kiindulási alap az, hogy a felperes az ajánlatokat és a felmondásokat akkor továbbítja késedelmesen és szegi meg a Bit. 42. §-ában írt kötelezettségét, ha a biztosítóhoz történő továbbítás az alkuszi tevékenység végzésére vonatkozó megbízásban, a biztosítási szerződési ajánlatban vagy a szerződés felmondásában, a felperes üzletszabályzatában, a jogszabályban, ezeknek hiányában a biztosító szakma íratlan szabályában meghatározott időtartamot túllépi. Az alperes határozatában egy eset kapcsán sem mutatta be, hogy a felperes késedelme milyen előíráshoz képest következett be. Az alperesi határozat ellentmondásait az elsőfokú bíróság eltérő jogi álláspontja miatt nem ismerte fel.
[12] A törvényszék hangsúlyozta, a felperesi mulasztásokat az alkalmazandó anyagi jogi jogszabályok szempontjából értékelhető módon az alperesi határozat nem tárta fel, történeti tényállása hiányos. A bírság összegének meghatározásához az esetszám pontos megállapítása nem mellőzhető, az alperesi határozat megalapozatlan, mert nem állapítható meg, hogy a felperes hány esetben mulasztott.
[13] Az új eljárásra a másodfokú bíróság előírta, az alperes vizsgálja a felperesi megbízások teljesítését az egyes megbízásban, az ajánlatban, a felmondásban és a biztosítókkal kötött szerződések előírásaira figyelemmel. Határozata szerkesztésekor a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 72. §-át alkalmazza. Ha jogszabálysértést állapít meg, és annak tanúsításától a jövőre nézve eltiltást alkalmaz, akkor a rendelkező részben kell meghatározni, hogy mely magatartás melyik jogszabályba ütközik.
[15] Az ajánlatok késedelmes továbbítására vonatkozóan rögzítette, határozata - a másodfokú ítélettel írtakkal szemben - nem önellentmondó. Olyan késedelemért, amely nem a felperes önhibájára vezethető vissza a társaság nem került elmarasztalásra. Az alperes a Psztv. 64. § (1) bekezdése alapján közigazgatási jogi és nem polgári jogi alapú ellenőrzésre jogosult, így irreleváns, miszerint a felperes és a biztosítók közötti megállapodás miként szabályozza a kettőjük közötti viszonyt, mivel ezen szerződések a felperesi mulasztást nem menthetik ki. A felperes nem mentesülhet azon az alapon, hogy a biztosító kötelezettséget vállalt az ajánlat befogadására akkor is, ha a felperes az ajánlat továbbításával késedelembe esett. A Gfbt. 19. § (2) bekezdésének figyelembevételére a felperesi felelősség körében nincs lehetőség. Az alperes megállapításait elsősorban a felperes elismerő nyilatkozatára alapította, amennyiben ezek és a felperes nyilatkozata között az érintett esetszám tekintetében ellentmondás van, az a hatóság és a társaság eltérő jogértelmezésére vezethető vissza.
[16] A felmondások késedelmes továbbítására vonatkozó megállapításokat a felperes keresetében nem támadta, azonban a jogerős ítélet a határozatot ebben a körben is jogszabálysértőnek találta, ezzel túlterjeszkedett a kereseten és a fellebbezésen. Érdemben az alperes akkor marasztalta el a felperest, amikor a határidő elmulasztását a felperes magatartása okozta.
[17] Az alperes kifejtette, a jogerős ítélet több ténybeli tévedést tartalmaz. A határozat 8. oldal hatodik bekezdése, 9. oldal negyedik bekezdése, 10. oldal második és hatodik bekezdései más-más jogszabálysértésekre vonatkoznak. A támadott ítélet új eljárás lefolytatására vonatkozó iránymutatása jogszabálysértő, egyrészt az az alperes hatáskörét meghatározó jogszabályba ütközik, másrészt konkrét utasítást ad a határozat indokolásának felépítésére.
[18] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. A Kfv.7. számú iratában indítványozta, hogy a Kúria a per tárgyalásának felfüggesztése mellett kezdeményezze az Alkotmánybíróság eljárását a Gfbt. 6. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítása iránt.
[20] A Pp. 275. § (1) és (2) bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A jogerős ítélet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálható felül.
[21] A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a pontosan és törvényesen megállapított tényállásból helytálló jogi következtetésre jutott, míg a másodfokú bíróság egyrészt túlterjeszkedett a kereseti kérelmen és a fellebbezésen, másrészt érvelése nem jogszerű.
[22] A Pp. 270. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 215. §-a értelmében a döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, illetve ellenkérelmen; ez a szabály a főkövetelés járulékaira (kamat, költség, stb.) is kiterjed. A 253. § (3) bekezdése rögzíti, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét csak a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között (247. §) változtathatja meg, e korlátok között azonban a perben érvényesített jog, illetőleg az azzal szemben felhozott védekezés alapjául szolgáló olyan kérdésekben is határozhat, amelyekben az elsőfokú bíróság nem tárgyalt, illetőleg nem határozott.
[23] A felperes keresetében az alperesi határozat I.3.1. pontjában foglalt, az ajánlatok késedelmes továbbítására vonatkozó megállapításokat és a bírság összegszerűségét vitatta. Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetben megjelölt jogszabálysértéseket elbírálta, azokon nem terjeszkedett túl. A felperes fellebbezésében a kereseti kérelme teljesítését kérte, mert az elsőfokú bíróság az alapul szolgáló anyagi jogszabályt helytelenül alkalmazta. A törvényszék jogerős ítéletében a hatósági határozat és az elsőfokú ítélet jogszerűségét a határozati megállapítások összességére vonatkozóan vizsgálta és értékelte, ehhez kapcsolódóan az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a teljes határozatot hatályon kívül helyezte új eljárásra kötelezés mellett.
[24] A felülvizsgálati bíróság hangsúlyozza, hogy a jogerős ítélet sérti a Pp. 215. §-át és 253. § (3) bekezdését, mivel a másodfokú bíróság túlterjeszkedett a kereseti kérelmen és a fellebbezésen. A törvényszék akkor járt volna el jogszerűen, amennyiben csak az ajánlatok késedelmes továbbítása és a bírság összegszerűsége körében tett hatósági és elsőfokú bíróság megállapításokat és az ezeket támadó felperesi érveket bírálja el. A fentieket meghaladóan hozott döntés és az azt alátámasztó okfejtés nem vehető figyelembe.
[25] A Bit. 42. § (1) bekezdése alapján a független biztosításközvetítő a tevékenysége során a biztosítási szakmai szabályokat mindenkor megtartva köteles eljárni. A független biztosításközvetítő e kötelezettsége elmulasztásáért (független biztosításközvetítői műhiba), így különösen a téves tanácsadásért, a szabálytalan díjkezelésért, a nyilatkozatok késedelmes továbbításáért felelős. Ezen felelőssége kiterjed a nevében eljáró személyek tevékenységére is.
[26] A Gfbt. 19. § (1) bekezdése rögzíti, hogy a biztosító kockázatviselése a felek által szerződésben meghatározott időpontban, ennek hiányában a szerződés létrejöttének időpontjában..., de legkorábban a biztosítási szerződésben megállapított időpontban, ennek hiányában a szerződés létrejöttének időpontjában kezdődik. A 19. § (2) bekezdése értelmében ahhoz, hogy a biztosító kockázatviselése már a biztosítási szerződés létrejöttét megelőzően megkezdődjék, a biztosító vagy az általa feljogosított személy írásbeli elfogadó nyilatkozata szükséges.
[27] A Gfbt. 6. § (1) bekezdése alapján a biztosítási szerződés a felek írásbeli megállapodásával jön létre. A 6. § (2) bekezdés kimondja, a szerződés úgy is létrejön, ha a szerződő üzemben tartó a díjtarifának és a biztosítási feltételeknek megfelelő ajánlatát a jogviszony tartalmára, és az biztosítási feltételekre vonatkozó tájékoztatás birtokában, a biztosító által rendszeresített ajánlati lapon a biztosító vagy annak képviselője részére átadja.
[28] A felperes a Kfv./7. számú iratában indítványozta, hogy a Kúria a per tárgyaláson csak felfüggesztése mellett kezdeményezze az Alkotmánybíróságnál annak megállapítását, hogy a Gfbt. 6. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenes. A felülvizsgálati bíróság a kezdeményezés alapját nem látta fennállni, ezért a kérelemnek nem adott helyt. Ezen túlmenően az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó kérdésekben nem foglalhatott állást, lévén a bíróságok jogköre kizárólag a közigazgatási szervek döntéseinek jogszerűségi felülvizsgálatára terjedhet ki.
[29] A korábban leírtaknak megfelelően az alperes öt alkalommal nyilatkoztatta a felperest - többek között - az ajánlatok továbbításának elmaradása körében. A felperes előadása szerint 19875 esetben került sor a kötelező felelősségbiztosítási ajánlatok továbbítására a biztosítási évforduló napját követően, ebből 309 az az eset, amikor a késedelmes továbbítás a felperesnek felróhatóan történt. A felperes keresetében és fellebbezésében nem a számára felróható elhúzódó továbbítást vitatta, hanem a Gfbt. 19. § (2) bekezdésére hivatkozással - figyelemmel a biztosítók és közte létrejött szerződésekre - azt az érvelését fejtette ki, hogy a teljesítésre szabott határidő nem járt le, így az ajánlatok leadása nem késedelmesen történt.
[30] A Kúria rámutat, a jogerős ítélet tévesen és jogszerűtlenül minősíti "hipotéziseknek" az alperes által e vonatkozásban kifejtetteket és a megjelölt számadatokat. Ugyanis az alperes részéről rögzített adatok a felperes nyilatkozatain alapulnak, a jogvita nem ezek vitatásán alapul, hanem a Gfbt. 19. § (2) bekezdésének alkalmazhatóságán.
[31] A Kúria kiemeli, hogy az alperesi határozat 8. oldal hatodik bekezdésében, 9. oldal negyedik bekezdésében, 10. oldal második és hatodik bekezdésében megjelölt számadatok - a törvényszék érvelésével szemben - nem ellentmondóak és értelmezhetetlenek. A 8. oldal hatodik bekezdésében az ajánlatok késedelmes továbbítása, a 9. oldal negyedik bekezdésében a felmondásra vonatkozó nyilatkozatok késedelmes továbbítása, a 10. oldal második bekezdésében az ajánlatok továbbításának elmaradása, míg a 10. oldal hatodik bekezdésében a felmondásra vonatkozó nyilatkozat továbbításának elmaradás tekintetében rögzít számadatokat a hatóság.
[32] A felülvizsgálati bíróság szerint az ajánlatok késedelmes továbbítása vonatkozásában a felperesi mulasztásokat a hatósági határozat feltárta, nem tényállásszerű az a másodfokú bírósági álláspont, hogy a határozat történeti tényállása hiányos. Az alperes a tényállást teljes körűen feltárta, a szükséges bizonyítást lefolytatta, nem sértette meg a Ket. 50. § (1) bekezdésében írtakat. A döntés rendelkező részének megfogalmazása megfelel a Ket. 72. § (1) bekezdés d) pontjában foglaltaknak, az egyértelmű és végrehajtható. Szükségtelen a rendelkező részben megjelölni, hogy mely magatartás melyik jogszabályba ütközik, ennek meghatározása az indokolásra tartozó kérdés.
[33] A Bit. 45. § a) pontjára figyelemmel a független biztosításközvetítő biztosításközvetítői tevékenysége során az ügyfél megbízásából jár el. (alkusz) A Gfbt. korábban hivatkozott 6 §-a és 19. §-a határozza meg a biztosító kockázatviselési kötelezettségének kezdő időpontját és ehhez kapcsolódóan a biztosítási szerződés létrejöttének dátumát. A felperes, mint alkusz akkor továbbítja késedelmesen a biztosítási ajánlatot, ha - a szükséges dokumentumok rendelkezésre állása mellett - az ajánlat továbbítható, de azt az alkusz - saját hibájából - úgy továbbítja a biztosító felé, hogy az a biztosítási évforduló napjáig nem érkezett be a biztosítóhoz vagy továbbításra ésszerű határidőn belül nem kerül sor. A Kúria egyetért az alperesi határozat 7. oldal a)-c) pontjában írtakkal és ehhez kapcsolódóan az elsőfokú bíróság ítélete 8. oldal negyedik bekezdésében foglaltakkal. A Bit. 45. § a) pontjában rögzített szabály a késedelem megállapíthatósága körében nem releváns, mert az alkusz és az ügyfél (biztosított) magánjogi jogviszonyára vonatkozik, azonban a késedelem nem ehhez a viszonyhoz kapcsolódik.
[34] A felülvizsgálati bíróság mindenben osztja a Gfbt. 19. § (2) bekezdésének értelmezésével és a perbeli alkalmazhatóságára vonatkozó elsőfokú bírósági okfejtést. A Gfbt. 19. § (2) bekezdése valóban azt teszi lehetővé, hogy a biztosító felelősséget vállalhasson a szerződés megkötése előtti, biztosítással le nem fedett időszakért, de ez a késedelem jogkövetkezményeinek az elkerülését teszi lehetővé, de a késedelmet nem teszi meg nem történtté. A felperes egyes biztosítótársaságokkal általános jelleggel kötött olyan szerződést, melyben a biztosító vállalja a visszamenőleges kockázatviselést. Ez a szerződés azonban nem konkrét biztosítottra vonatkozik, nem felel meg a 19. § (2) bekezdésében írt jogi aktusnak, vagyis a biztosító vagy az általa feljogosított személy írásbeli elfogadó nyilatkozatának. A szerződések csak közvetetten vonatkoznak az adott biztosító és az ügyfelei jogviszonyára, ezek az ügyfelek által nem kikényszeríthetőek, a felperes késedelmét és annak jogkövetkezményeit nem befolyásolják.
[35] A fentiekre tekintettel az elsőfokú bíróság jogszabálysértéstől mentesen állapította meg, hogy a felperes önhibájából adódó késedelmes adattovábbításaival megsértette a Gfbt. és a Bt. idézett rendelkezéseit, ezzel biztosításközvetítői műhibát követett el, amellyel kapcsolatban az alperes a jogszabályoknak megfelelően marasztalta el.
[36] A Psztv. 71. § (1) bekezdése értelmében, ha a Felügyelet megállapítja a fogyasztóvédelmi rendelkezések vagy a fogyasztóvédelmi ellenőrzés során hozott határozatának megsértését, a 61. § (4) bekezdés a), c) és e)-i) pontjában foglaltak figyelembevételével és az arányosság követelményének szem előtt tartásával - többek között - fogyasztóvédelmi bírságot szabhat ki. A 61. § (4) bekezdés c) és e) pontja alapján a Felügyelet az intézkedések alkalmazásánál tekintettel van a cselekménynek a 4. §-ban meghatározott törvények hatálya alá tartozó személyekre és szervezetekre, valamint annak tagjaira vagy ügyfeleire gyakorolt hatásra és a szabályszegéssel vagy a mulasztással előidézett kockázatra, a kár mértékére, illetve a kárenyhítési hajlandóságra. A 71. § (3) bekezdése kimondja, az (1) bekezdés alkalmazásában a jogsértés súlyát különösen a jogsértéssel érintett fogyasztók száma, érdekeik sérelmének köre, a jogsértő magatartás kiterjedtsége alapján kell megítélni. A 72. § (1) bekezdés e) pontjára tekintettel a felperessel szemben kiszabható fogyasztóvédelmi bírság 15.000.- forinttól 93.541.500.- forintig terjedhetett.
[37] Az alperesi hatóság a fogyasztóvédelmi bírság összege megállapítása körében mérlegelési jogkörében járt el, ezért alkalmazandó a Pp. 339/B. §-a, mely előírja a tényállás kellő mértékben történő feltárását, az eljárási szabályok betartását, a mérlegelés szempontjainak közlését és annak okszerűségét.
[38] A Kúria az elsőfokú bírósággal egyezően azt az álláspontot foglalta el, hogy az alperes határozatában az összes releváns körülmény figyelembe vételével hozta meg döntését, a felperes késedelme önmagában több fogyasztót is érintett, akik közül 278 személy esetében a biztosítási évforduló módosult. A bírság összege a kiszabható mérték 7,5%-ában került meghatározásra, mely elégséges, egyben szükséges a felperesi magatartás szankcionálására, és a prevencióra is.
[39] A felülvizsgálati bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdését alkalmazva a törvényszék ítéletét hatályon kívül helyezte és a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
[42] A pervesztes felperes a Pp. 78. § (1) bekezdés alapján köteles az alperes részére együttes elsőfokú, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget megfizetni.
[43] A feljegyzett kereseti, fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illetéket szintén a felperesnek kell megfizetnie a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdésére figyelemmel.
[44] Az ítélet elleni felülvizsgálatot a Pp. 271. § (1) bekezdés e) pontja zárja ki.