BH 2017.11.386

Az adómentesség csak a jogalkotói célnak megfelelő utalványok juttatására állapítható meg [1995. évi CXVII. tv. (Szja. tv.) 69. § (1) bek., (3) bek.].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

[1] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Megyei Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2013. évre végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzésének eredményeként a 2015. október 7. napján kelt határozatával a felperest 66 294 000 Ft adókülönbözet, 32 761 000 Ft adóbírság és 7 184 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte, 4 948 000 Ft mulasztási bírsággal együtt.
[2] A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2016. január 29. napján kelt határozatával az el...

BH 2017.11.386 Az adómentesség csak a jogalkotói célnak megfelelő utalványok juttatására állapítható meg [1995. évi CXVII. tv. (Szja. tv.) 69. § (1) bek., (3) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Megyei Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2013. évre végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzésének eredményeként a 2015. október 7. napján kelt határozatával a felperest 66 294 000 Ft adókülönbözet, 32 761 000 Ft adóbírság és 7 184 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte, 4 948 000 Ft mulasztási bírsággal együtt.
[2] A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2016. január 29. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[3] Az adóhatóság döntése az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdése, 2. § (1) bekezdése, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 1. § (4) bekezdése, 4. § (2) bekezdése, 7. § (1) bekezdés a) pontja, 69. § (1)-(3) és (5) bekezdései, az 1. számú melléklet 7.8., 7.11. pontjai, és 9.1. pontjai rendelkezésein alapul.
[4] Az adóhatározatok indokolása szerint a felperes terhére megállapított és a keresettel érintett 51 888 000 Ft adókülönbözet alapját az a megállapítás képezte, hogy 2013. évben összesen: 123 714 200 Ft értékben olyan számítógép-használati utalványokat (P. utalvány) juttatott adómentesen a munkavállalói részére, amely juttatás kapcsán - a felperes által is tudottan - nem volt biztosított, hogy azt a munkavállalók a jogalkotó által támogatni kívánt cél érdekében használják fel. A juttatás adómentességének feltétele ezért nem állt fenn, a munkavállalók részére számítógép-használati utalványok formájában adott juttatás adó-, és járulékköteles bérjövedelemnek minősül.

A kereseti kérelem
[5] A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
[6] Álláspontja szerint a hatóság döntése jogalapja és összegszerűsége körében is jogsértő. Az alperes a tényállástisztázási kötelezettségét megsértette, az Art. 97. § (4)-(6) bekezdéseiben, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. §-ában foglaltakat nem teljesítette. Előadása szerint a nyilatkozatot tevő munkavállalók közül nem mindegyik nyilatkozott akként, hogy a kapott számítógép-használati utalvány készpénzre cserélte volna, illetve hogy készpénzutalványt vagy készpénzt kapott annak névértékén. Hivatkozott továbbá arra, hogy az Szja. tv. 1. sz. melléklet 9.1. pontja 2014. január 1-jétől mondta ki, hogy az adómentes juttatásnak csak abban az esetben minősül a számítógép-használati utalvány, ha nem visszaváltható. Ennek következtében 2013. évre vonatkozóan az adóhatósági megállapítás jogellenes.

Az elsőfokú ítélet
[7] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította.
[8] Indokolása szerint az adóhatóság által lefolytatott széles körű bizonyítási eljárás eredményeként egyértelműen az volt megállapítható, hogy a felperes olyan utalványt juttatott a munkavállalói részére, amely juttatás tekintetében az Szja. tv. által preferált cél: a számítógéphasználat, -beszerzés nem valósult meg, általa is tudottan. Tekintettel arra, hogy a felperes adómentes juttatásként adta munkavállalóinak a számítógépes utalványokat, a munkavállalók által fizetendő adóelőleg- és járuléklevonási, -befizetési kötelezettségének nem tett eleget. Nem a visszaválthatóság, hanem a célhoz kötöttség hiánya alapozta meg az adóhatósági megállapításokat, ezért a felperesnek az Szja. tv. időközbeni módosítására való hivatkozását az elsőfokú bíróság nem találta alaposnak.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[9] A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és keresete teljesítését kérte.
[10] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megsértette az Art. 97. § (4)-(6) bekezdéseit, az Szja. tv. 69. § (1) bekezdését, 1. számú melléklet 7.8.. Az adóhatóság csak fiktív feltételezésekre és a revizor előítéleteire alapítottan hozta meg határozatát, a bizonyítékok nem fogadhatók el bizonyítékként, sem az Art., sem a Ket. szabályainak nem felelnek meg. A hatóság semmilyen körülményt nem értékelt az adózó javára, nem értékelte az időközbeni jogszabály-módosítást sem.
[11] Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.


A Kúria döntése és jogi indokai
[12] A Kúria a közigazgatási eljárás teljes anyaga, az elsőfokú peres, illetve a felülvizsgálati eljárás iratai alapján megállapította, hogy az elsőfokú bíróság tisztázott, bizonyított tényállás alapján, az irányadó jogszabályok [Szja. tv. 69. § (3) bekezdés, 70-71. §, 1. számú melléklet] helyes értelmezésével és alkalmazásával jogszerű döntést hozott, amelyet a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően megindokolt.
[13] A felperes 2013. évben számítógép-használati utalványokat (P. utalvány) juttatott a munkavállalói részére, magatartása az Szja. tv. 2. § (1)-(2) bekezdései alapján az Szja. tv. hatálya alá tartozik. Az anyagi jogszabály, az Szja. tv. 69. § (3), (5) bekezdései szerint, ha a juttatás utalvány, készpénz-helyettesítő fizetési eszköz, e törvény külön rendelkezése alapján vagy annak hiányában is akkor minősül e § szerinti juttatásnak, ha a juttatási feltételek alapján megállapítható, hogy az mely termékre, szolgáltatásra, vagy milyen termék- vagy szolgáltatáskörben használható fel, és egyebekben a juttatás körülményei megfelelnek a 70-71. § rendelkezéseinek. Az adót a kifizetőnek - eltérő rendelkezés hiányában - a juttatás hónapja kötelezettségeként a kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggő adó és járulékok bevallására, megfizetésére az adózás rendjéről szóló törvényben előírt módon és határidőre kell bevallania, illetve megfizetnie.
[14] A felperes a P. utalványokat adómentesen juttatta a munkavállalóinak. Az Szja. tv. akként rendelkezik, hogy a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni [7. § (1) bekezdés a) pont] azt a bevételt, amely e törvény 1. számú melléklete szerint adómentes. A megjelölt melléklet az adómentes bevételeket tartalmazza, közöttük a 7.11. pont szerint egyéb indokkal adómentes a munkáltató által biztosított ingyenes vagy kedvezményes számítógép-használat. A melléklet adómentességre vonatkozó vegyes rendelkezéseinek 9.1. pontja értelmében utalvány, készpénz-helyettesítő fizetési eszköz e törvény külön rendelkezése alapján vagy annak hiányában is akkor minősül e melléklet szerinti nem pénzben adott juttatásnak, ha a juttatási feltételek alapján megállapítható, hogy az mely termékre, szolgáltatásra, vagy milyen termék- vagy szolgáltatáskörben használható fel, és egyebekben a juttatás körülményei megfelelnek az adómentességre vonatkozó rendelkezésben foglalt feltételeknek. Az Art. 99. § (2) bekezdése alapján az adómentességet okirattal vagy más megfelelő módon az adózó köteles bizonyítani, amely törvényi előírás mellett változatlanul fennállt az adóhatóság tényállás tisztázási kötelezettsége.
[15] Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az elsőfokú hatóság bizonyítási eljárása széles körű volt: a juttatásban részesült 534 főből 521 főt írásban nyilatkoztatott, 12 főt személyes nyilatkozattételre kötelezett, meghallgatta felperes cégvezetőjét, vizsgálta 506 fő értékelhető nyilatkozatát, az utalványok beszerzésének szerződéseit, az Ügyvezetői igazgatói utasítást az utalványok juttatási rendjéről, a bérszámfejtés dokumentumait (ügyvezetői engedély, táppénzesek névsora, jogcímrészletező, számítógép utalványok aláírási listája, feljegyzések, a rendszeres és eseti juttatások összegei), az utalványokat juttató cég és felperes ügyintézői közötti levelezéseket. A közigazgatási eljárás során az adóhatóság az Art. 97. § (4) bekezdésében foglaltaknak megfelelően bizonyította, hogy a felperes által juttatott utalványoknak nem volt biztosított a kizárólagosan a törvényben kedvezményezett célhoz történő felhasználásuk, lehetőség volt az utalványok készpénzre váltására, e bizonyított tényeket felperes a perben sem cáfolta meg.
[16] Elbírálandó jogkérdés volt a perben, hogy adómentes-e az a munkáltató által juttatott utalvány, amelynek felhasználása nincs a jogalkotó által preferált célhoz kötve és készpénzre váltható.
[17] Rögzíti a Kúria, hogy a P. Kft. utalványaira vonatkozóan a Kfv.V.35.382/2014/4., Kfv.I.35.546/2015/7. számú kúriai ítéletek tartalmazzák a legfelsőbb bírói fórum jogi álláspontját, amely a következő:
Az Art. 99. § (2) bekezdése, továbbá az Szja. tv. 1. § (4) bekezdése, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164. § (1) bekezdése értelmében az adózót, azaz a felperest terhelte a közigazgatási és peres eljárás során is annak igazolása, hogy az utalványjuttatások megfeleltek az adómentességre vonatkozó törvényi rendelkezéseknek, az Szja. tv. 69. § (3) bekezdésében, 70-71. §-aiban, 1. számú mellékletében foglaltaknak. E szabályozás értelmében az utalvány akkor minősül nem pénzben adott adómentes juttatásnak, ha a juttatás feltételei alapján megállapítható, hogy az mely termékre, szolgáltatásra, vagy milyen termék vagy szolgáltatáskörben használható fel és egyebekben a juttatás körülményei megfelelnek az adómentességre vonatkozó rendelkezésekben foglalt törvényi feltételeknek. Ebből következően nem egyes munkavállalói nyilatkozatok, utalványfelhasználások elismerésére, értékesítésére vagy ezek tagadására vonatkozó előadások alapozzák meg e tárgyban az érdemi döntést. A szabályozásból ugyanis az következik, hogy amennyiben a munkáltató a munkavállalójának olyan utalványt juttat, amelynek felhasználhatósága nincs a jogalkotó által preferált célhoz kötve, hanem készpénzre váltható, akkor az utalvány a készpénz szerepét tölti be, és a juttatás kapcsán nem biztosított az a követelmény, hogy azt a munkavállaló az Szja. tv. által támogatni kívánt cél érdekében használja fel. Adómentesség tehát csak a jogalkotói célnak megfelelő utalványok tekintetében állapítható meg, az ezek helyébe lépő készpénz kapcsán nem.
[18] A Kúria teljeskörűen osztja a tény- és jogazonos ügyekben meghozott döntésekben kialakított kúriai jogi álláspontot. A közigazgatási eljárásban az adóhatóság részéről bizonyított - és a felperes által a perben meg nem cáfolt - azon tény alapján, hogy az adózó felperes olyan utalványt juttatott munkavállalói részére, amelyre az Szja. tv.-ben meghatározott cél nem valósult meg, mert azok készpénzre átválthatók voltak, továbbá azon kúriai jogi álláspontra figyelemmel, hogy adómentesség csak a jogalkotói célnak megfelelő utalványok tekintetében állapítható meg, az azok helyébe lépő készpénzre nem, az adóhatóság és az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az adómentes törvényi juttatás feltételeinek (célhoz kötöttség és annak teljesültsége) a perbeli adóügyben értékelt P. utalványok felperesi juttatása nem felelt meg, és az alperes megfelelő jogkövetkezményeket alkalmazott.
[19] A célhoz kötött felhasználás rendszerét a felperes nem igazolta, így alaptalanul és csak általánosságban hivatkozott a javára szolgáló körülmények értékelésének elmaradására.
[20] Az elsőfokú bíróság azt is helytállóan fejtette ki, hogy az Szja. tv. 69. § (3) bekezdésének 2014. január 1-jétől hatályos módosítása a 2013. évre (visszamenőleges hatály hiányában) nem volt alkalmazható.
[21] Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, és a kúriai joggyakorlatnak megfelelt, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv.V.35.053/2017.)

* * *

Teljes határozat

Az ügy száma: Kfv.V.35.053/2017/7. szám
A tanács tagjai: Dr. Lomnici Zoltán a tanács elnöke
Dr. Kurucz Krisztina előadó bíró
Dr. Kárpáti Magdolna bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Illés Levente Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Illés Levente ügyvéd
Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága
Az alperes képviselője: dr. Dweik Ádám jogtanácsos
A per tárgya: adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2016. június 8. napján kelt 14.K.27.216/2016/4. számú ítélete

Rendelkező rész
A Kúria a Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 14.K.27.216/2016/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 300.000 (azaz háromszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 3.500.000 (azaz hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Megyei Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2013. évre végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzésének eredményeként a 2015. október 7. napján kelt határozatával a felperest 66.294.000 Ft adókülönbözet, 32.761.000 Ft adóbírság és 7.184.000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte, 4.948.000 Ft mulasztási bírsággal együtt.
[2] A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2016. január 29. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[3] Az adóhatóság döntése az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1.§ (7) bekezdése, 2.§ (1) bekezdése, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 1.§ (4) bekezdése, 4.§ (2) bekezdése, 7.§ (1) bekezdés a) pontja, 69.§ (1)-(3) és (5) bekezdései, az 1. számú melléklet 7.8., 7.11. pontjai, és 9.1. pontjai rendelkezésein alapul.
[4] Az adóhatározatok indokolása szerint a felperes terhére megállapított és a keresettel érintett 51.888.000 Ft adókülönbözet alapját az a megállapítás képezte, hogy 2013. évben összesen: 123.714.200 Ft értékben olyan számítógép használati utalványokat (P. utalvány) juttatott adómentesen a munkavállalói részére, amely juttatás kapcsán - a felperes által is tudottan - nem volt biztosított, hogy azt a munkavállalók a jogalkotó által támogatni kívánt cél érdekében használják fel. A juttatás adómentességének feltétele ezért nem állt fenn, a munkavállalók részére számítógép használati utalványok formájában adott juttatás adó-, és járulékköteles bérjövedelemnek minősül.

A kereseti kérelem
[5] A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
[6] Álláspontja szerint a hatóság döntése jogalapja és összegszerűsége körében is jogsértő. Az alperes a tényállás tisztázási kötelezettségét megsértette, az Art. 97.§ (4)-(6) bekezdéseiben, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50.§-ában foglaltakat nem teljesítette. Előadása szerint a nyilatkozatot tevő munkavállalók közül nem mindegyik nyilatkozott akként, hogy a kapott számítógép használati utalvány készpénzre cserélte volna, illetve hogy készpénzutalványt vagy készpénzt kapott annak névértékén. Hivatkozott továbbá arra, hogy az Szja tv. 1. sz. melléklet 9.1. pontja 2014. január 1-től mondta ki, hogy az adómentes juttatásnak csak abban az esetben minősül a számítógép használati utalvány, ha nem visszaváltható. Ennek következtében 2013. évre vonatkozóan az adóhatósági megállapítás jogellenes.

Az elsőfokú ítélet
[7] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította.
[8] Indokolása szerint az adóhatóság által lefolytatott széleskörű bizonyítási eljárás eredményeként egyértelműen az volt megállapítható, hogy a felperes olyan utalványt juttatott a munkavállalói részére, amely juttatás tekintetében az Szja tv. által preferált cél: a számítógép használat-, beszerzés nem valósult meg, általa is tudottan. Tekintettel arra, hogy a felperes adómentes juttatásként adta munkavállalóinak a számítógépes utalványokat, a munkavállalók által fizetendő adóelőleg és járulék levonási, befizetési kötelezettségének nem tett eleget. Nem a visszaválthatóság, hanem a célhoz kötöttség hiánya alapozta meg az adóhatósági megállapításokat, ezért felperesnek az Szja tv. időközbeni módosítására való hivatkozását az elsőfokú bíróság nem találta alaposnak.

A felülvizsgálati kérelem
[9] A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és keresete teljesítését kérte.
[10] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megsértette az Art. 97.§ (4)-(6) bekezdéseit, az Szja tv. 69.§ (1) bekezdését, 1. sz. mellékletének 7.8. pontját. Az adóhatóság csak fiktív feltételezésekre és a revizor előítéleteire alapítottan hozta meg határozatát, a bizonyítékok nem fogadhatók el bizonyítékként, sem az Art., sem a Ket. szabályainak nem felelnek meg. A hatóság semmilyen körülményt nem értékelt az adózó javára, nem értékelte az időközbeni jogszabály módosítást sem.
[11] Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.

A Kúria döntése és jogi indokai
[12] A Kúria a közigazgatási eljárás teljes anyaga, az elsőfokú peres, illetve a felülvizsgálati eljárás iratai alapján megállapította, hogy az elsőfokú bíróság tisztázott, bizonyított tényállás alapján, az irányadó jogszabályok (Szja tv. 69.§ (3) bekezdés, 70.§-71.§, 1. számú melléklet) helyes értelmezésével és alkalmazásával jogszerű döntést hozott, amelyet a Pp. 221.§ (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően megindokolt.
[13] A felperes 2013. évben számítógép használati utalványokat (P. utalvány) juttatott a munkavállalói részére, magatartása az Szja tv. 2.§ (1)-(2) bekezdései alapján az Szja tv. hatálya alá tartozik. Az anyagi jogszabály, az Szja tv. 69.§ (3), (5) bekezdései szerint, ha a juttatás utalvány, készpénz-helyettesítő fizetési eszköz, e törvény külön rendelkezése alapján vagy annak hiányában is akkor minősül e § szerinti juttatásnak, ha a juttatási feltételek alapján megállapítható, hogy az mely termékre, szolgáltatásra, vagy milyen termék- vagy szolgáltatáskörben használható fel, és egyebekben a juttatás körülményei megfelelnek a 70.§-71.§ rendelkezéseinek. Az adót a kifizetőnek - eltérő rendelkezés hiányában - a juttatás hónapja kötelezettségeként a kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggő adó és járulékok bevallására, megfizetésére az adózás rendjéről szóló törvényben előírt módon és határidőre kell bevallania, illetve megfizetnie.
[14] A felperes a P. utalványokat adómentesen juttatta a munkavállalóinak. Az Szja tv. akként rendelkezik, hogy a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni (7. § (1) bekezdés a) pont) azt a bevételt, amely e törvény 1. számú melléklete szerint adómentes. A megjelölt melléklet az adómentes bevételeket tartalmazza, közöttük a 7.11. pont szerint egyéb indokkal adómentes a munkáltató által biztosított ingyenes vagy kedvezményes számítógép-használat. A melléklet adómentességre vonatkozó vegyes rendelkezéseinek 9.1. pontja értelmében utalvány, készpénz-helyettesítő fizetési eszköz e törvény külön rendelkezése alapján vagy annak hiányában is akkor minősül e melléklet szerinti nem pénzben adott juttatásnak, ha a juttatási feltételek alapján megállapítható, hogy az mely termékre, szolgáltatásra, vagy milyen termék- vagy szolgáltatáskörben használható fel, és egyebekben a juttatás körülményei megfelelnek az adómentességre vonatkozó rendelkezésben foglalt feltételeknek. Az Art. 99.§ (2) bekezdése alapján az adómentességet okirattal vagy más megfelelő módon az adózó köteles bizonyítani, amely törvényi előírás mellett változatlanul fennállt az adóhatóság tényállás tisztázási kötelezettsége.
[15] Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az elsőfokú hatóság bizonyítási eljárása széleskörű volt: a juttatásban részesült 534 főből 521 főt írásban nyilatkoztatott, 12 főt személyes nyilatkozattételre kötelezett, meghallgatta felperes cégvezetőjét, vizsgálta 506 fő értékelhető nyilatkozatát, az utalványok beszerzésének szerződéseit, az Ügyvezetői igazgatói utasítást az utalványok juttatási rendjéről, a bérszámfejtés dokumentumait (ügyvezetői engedély, táppénzesek névsora, jogcím részletező, számítógép utalványok aláírási listája, feljegyzések, a rendszeres és eseti juttatások összegei), az utalványokat juttató cég és felperes ügyintézői közötti levelezéseket. A közigazgatási eljárás során az adóhatóság az Art. 97.§ (4) bekezdésében foglaltaknak megfelelően bizonyította, hogy a felperes által juttatott utalványoknak nem volt biztosított a kizárólagosan a törvényben kedvezményezett célhoz történő felhasználásuk, lehetőség volt az utalványok készpénzre váltására, e bizonyított tényeket felperes a perben sem cáfolta meg.
[16] Elbírálandó jogkérdés volt a perben, hogy adómentes-e az a munkáltató által juttatott utalvány, amelynek felhasználása nincs a jogalkotó által preferált célhoz kötve és készpénzre váltható.
[17] Rögzíti a Kúria, hogy a P. Kft. utalványaira vonatkozóan a Kfv.V.35.382/2014/4., Kfv.I.35.546/2015/7. számú kúriai ítéletek tartalmazzák a legfelsőbb bírói fórum jogi álláspontját, amely a következő:
Az Art. 99. § (2) bekezdése, továbbá az Szja tv. 1.§ (4) bekezdése, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164.§ (1) bekezdése értelmében az adózót, azaz a felperest terhelte a közigazgatási és peres eljárás során is annak igazolása, hogy az utalványjuttatások megfeleltek az adómentességre vonatkozó törvényi rendelkezéseknek, az Szja tv. 69.§ (3) bekezdésében, 70.§-71.§-aiban, 1. számú mellékletében foglaltaknak. E szabályozás értelmében az utalvány akkor minősül nem pénzben adott adómentes juttatásnak, ha a juttatás feltételei alapján megállapítható, hogy az mely termékre, szolgáltatásra, vagy milyen termék vagy szolgáltatáskörben használható fel és egyebekben a juttatás körülményei megfelelnek az adómentességre vonatkozó rendelkezésekben foglalt törvényi feltételeknek. Ebből következően nem egyes munkavállalói nyilatkozatok, utalvány felhasználások elismerésére, értékesítésére vagy ezek tagadására vonatkozó előadások alapozzák meg e tárgyban az érdemi döntést. A szabályozásból ugyanis az következik, hogy amennyiben a munkáltató a munkavállalójának olyan utalványt juttat, amelynek felhasználhatósága nincs a jogalkotó által preferált célhoz kötve, hanem készpénzre váltható, akkor az utalvány a készpénz szerepét tölti be, és a juttatás kapcsán nem biztosított az a követelmény, hogy azt a munkavállaló az Szja tv. által támogatni kívánt cél érdekében használja fel. Adómentesség tehát csak a jogalkotói célnak megfelelő utalványok tekintetében állapítható meg, az ezek helyébe lépő készpénz kapcsán nem.
[18] A Kúria teljes körűen osztja a tény- és jogazonos ügyekben meghozott döntésekben kialakított kúriai jogi álláspontot. A közigazgatási eljárásban az adóhatóság részéről bizonyított - és a felperes által a perben meg nem cáfolt - azon tény alapján, hogy az adózó-felperes olyan utalványt juttatott munkavállalói részére, amelyre az Szja tv.-ben meghatározott cél nem valósult meg, mert azok készpénzre átválthatók voltak, továbbá azon kúriai jogi álláspontra figyelemmel, hogy adómentesség csak a jogalkotói célnak megfelelő utalványok tekintetében állapítható meg, az azok helyébe lépő készpénzre nem, az adóhatóság és az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az adómentes törvényi juttatás feltételeinek (célhoz kötöttség és annak teljesültsége) a perbeli adóügyben értékelt P. utalványok felperesi juttatása nem felelt meg, és az alperes megfelelő jogkövetkezményeket alkalmazott.
[19] A célhoz kötött felhasználás rendszerét a felperes nem igazolta, így alaptalanul és csak általánosságban hivatkozott a javára szolgáló körülmények értékelésének elmaradására.
[20] Az elsőfokú bíróság azt is helytállóan fejtette ki, hogy az Szja tv. 69.§ (3) bekezdésének 2014. január 1-től hatályos módosítása a 2013. évre (visszamenőleges hatály hiányában) nem volt alkalmazható.
[21] Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, és a kúriai joggyakorlatnak megfelelt, a Pp. 275.§-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

Záró rész
[22] A Kúria a felperest a Pp. 270.§-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78.§-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes felülvizsgálati perköltsége megfizetésére.
[23] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték viseléséről a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50.§-ának (1) bekezdése, a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13.§-ának (2) bekezdése alapján rendelkezett.
[24] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274.§ (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
Budapest, 2017. április 20.
Dr. Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Kurucz Krisztina sk. előadó bíró, Dr. Kárpáti Magdolna sk.bíró (Kúria, Kfv.V.35.053/2017.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.