adozona.hu
EH 2017.10.K27
EH 2017.10.K27
Az olyan integrált mezőgazdasági együttműködésre irányuló ügylet, amely előírja, hogy valamely gazdasági szereplő termékeket értékesítsen valamely mezőgazdasági termelőnek, és a részére e termékek megvásárlására szánt kölcsönt nyújtson, e rendelet szempontjából egyetlen egységet képező ügyletnek minősül, amelyben a termékek értékesítése a főszolgáltatás. Az említett egységet képező ügylet adóalapját képezi mind az említett termékek ára, mind pedig a mezőgazdasági termelőknek nyújtott kölcsön után fizetett k
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes mint integrátor forgóeszköz-finanszírozási szerződéseket kötött különböző termelőkkel. A szerződésekben az integráltak arra vállaltak kötelezettséget, hogy adott nagyságú területen adott mezőgazdasági terményt termelnek, és a termeléshez szükséges forgóeszközöket, a finanszírozás mértékéig, kizárólag a felperestől vásárolják meg. A felperes a fix kereten felül, a termény állapotától és várható piaci árszínvonalától függően, opciós keretet is nyújtott. Az integráltak a forgóeszk...
EH 2017.10.K27 Az olyan integrált mezőgazdasági együttműködésre irányuló ügylet, amely előírja, hogy valamely gazdasági szereplő termékeket értékesítsen valamely mezőgazdasági termelőnek, és a részére e termékek megvásárlására szánt kölcsönt nyújtson, e rendelet szempontjából egyetlen egységet képező ügyletnek minősül, amelyben a termékek értékesítése a főszolgáltatás. Az említett egységet képező ügylet adóalapját képezi mind az említett termékek ára, mind pedig a mezőgazdasági termelőknek nyújtott kölcsön után fizetett kamat.
Az a körülmény, hogy az integrátor kiegészítő szolgáltatásokat nyújthat az integráltak részére, valamint megvásárolhatja az általuk előállított mezőgazdasági termékeket, nem befolyásolja a szóban forgó ügyletnek a HÉA Irányelv szempontjából egységet képező ügyletnek való minősítését [2003. évi XCII. tv. (Art.) 1. §, 2007. évi CXXVII. tv. (Áfa. tv.) 9. §, 82. §, 13. §, 68. §, 70. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes mint integrátor forgóeszköz-finanszírozási szerződéseket kötött különböző termelőkkel. A szerződésekben az integráltak arra vállaltak kötelezettséget, hogy adott nagyságú területen adott mezőgazdasági terményt termelnek, és a termeléshez szükséges forgóeszközöket, a finanszírozás mértékéig, kizárólag a felperestől vásárolják meg. A felperes a fix kereten felül, a termény állapotától és várható piaci árszínvonalától függően, opciós keretet is nyújtott. Az integráltak a forgóeszköz-finanszírozás biztosítékául a megtermelt terményt ajánlották fel, és a felperes javára engedményezett biztosítási szerződést kötöttek. A szerződés alapján a felperes jogosulttá vált arra, hogy a termény külön szerződés szerint történő értékesítésekor a vételárból levonja az integrált tartozásait.[2] Az integrációs forgóeszköz-finanszírozási szerződések elválaszthatatlan melléklete volt az általános szerződési feltétel. Ebben a felperes arra vállalt kötelezettséget, hogy segíti az integrált termelőtevékenységet, a termeléshez szükséges forgóeszközöket megfinanszírozza, amennyiben a felek a technológiai integrációs szerződésben másként nem állapodnak meg, opciós jogának gyakorlása esetén a terméket továbbértékesítés céljából felvásárolja, biztosítja a termelés folytatásához szükséges technológiát.
[3] A forgóeszközök integráltak részére történő eladását a felperes az ügyletek időpontjában, 25%-os áfakulcs alkalmazásával számlázta. A forgóeszközök megvásárlásával lehívott finanszírozás utáni kamatot a felperes, a finanszírozási szerződésnek megfelelően, negyedévenként számlázta ki, áfamentesen, SZJ 65.23.10. (máshova nem sorolt pénzügyi szolgáltatás) megnevezéssel. A 2011 júniusában a felperesnél a pénzügyi műveletek bevételei között - közérdekű vagy egyéb speciális jellegére tekintettel - adómentes termékértékesítésként szerepeltetett 286 267 000 forintból 149 846 000 forint a forgóeszköz-finanszírozási szerződésekhez kapcsolódó kamatbevétel volt.
[4] Az elsőfokú adóhatóság 2011. június hónapra áfa adónemben bevallások utólagos ellenőrzését folytatta le a felperesnél. Megállapításai alapján az elsőfokú adóhatóság a 149 846 000 forint kamatbevétel mint adóalap után 37 462 000 forint megfizetendő áfakülönbözetet állapított meg, melynek egy része adóhiánynak, más része jogosulatlan igénylésnek minősült, továbbá adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel.
[5] Az alperes a 1842168765/2013. számú határozatával megváltoztatta az elsőfokú határozatot, és csak az adóhiánynak minősülő összeg megfizetésére kötelezte a felperest, az egyéb rendelkezéseket helybenhagyta. A megváltoztatás nem érintette az integrátori szerződésre vonatkozó megállapításokat.
[6] Az alperesi határozat indokolása szerint a felperes komplex integrátori tevékenységet végzett. A forgóeszköz-finanszírozás ennek a komplex integrátori szolgáltatásnak a szerves része, így a hitel és kamata nem válhat külön a többi bevételtől. Ezért azt az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. tv. (a továbbiakban: Áfa. tv.) 9. § (1) bekezdés, 13. § (1) bekezdés, 65. §, 70. § (1) bekezdés b) pontja, 70. § (2) bekezdése és a 82. § (1) bekezdése alapján egységesen 25%-os mértékű adó terheli. A szerződések minősítésére az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdése alkalmazásával került sor.
Az elsőfokú ítélet
[7] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét. Indokolása szerint a finanszírozás igénybevételére csak és kizárólag a forgóeszköz-vásárlással együttesen kerülhetett sor, így az integrátori hitel és kamata az integrátori szolgáltatás része ugyanúgy, mint az ügyleten belül megvalósuló termékértékesítés, így annak adókulcsát kell alkalmazni. A termékértékesítésnek és a finanszírozásnak nincs önálló célja, a kamat járulékos költség. Ez a következtetés összhangban áll az Európai Unió Bírósága C-111/05., C-41/04., C-392/11. számú ítéleteiben kifejtettekkel.A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[8] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen az alperesi határozat hatályon kívül helyezését, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalra utasítását kérte.[9] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem adta indokát annak, hogy min alapul a komplexitás, és azon belül is a termékértékesítés elsődlegessége. Előzetes döntéshozatal kezdeményezését indítványozta a 2006/112/EK irányelv (a továbbiakban: HÉA irányelv) 135. cikk szerintiek körében. Felülvizsgálati kérelmét az EUB ítéletét követően is fenntartotta.
[10] Alperes a jogerős ítélet hatályban tartását indítványozta.
A Kúria döntése és jogi indokai
[11] A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.[12] A Kúria által kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárásban az EUB a 2016. december 8-án kelt C-208/15. számú ügyben hozott ítéletének (a továbbiakban: Ítélet) 36. pontjában a nemzeti bíróság számára írta elő annak vizsgálatát, hogy az alapügyben szóban forgó integrált együttműködésre irányuló szolgáltatásban ténylegesen az ítélet 34. pontjában hivatkozott gazdasági cél fejeződik-e ki, valamint hogy a forgóeszközök értékesítése az integráltak számára ilyen alapvető jelentőséggel bír-e.
[13] A Kúria a Pp. 272. § (2) bekezdésének megfelelően, a rendelkezésre álló adatok alapján azt állapította meg, hogy az Ítélet 34. pontjának megfelelően a forgóeszközök értékesítésének és a kölcsönnek ugyanaz a gazdasági célja, nevezetesen az, hogy lényegében pénzügyi és logisztikai támogatást vezet be a mezőgazdasági termelők részére, lehetővé téve számukra, hogy mezőgazdasági termelőtevékenységet folytassanak. A szóban forgó integrált együttműködést szabályozó általános szerződési feltételek szerint a felperes kötelezettséget vállalt arra, hogy támogatja az integráltak termelőtevékenységét, és finanszírozza az ehhez szükséges forgóeszközök megvásárlását. Az Ítélet 38. pontja és a rendelkezés második pontja alapján is megállapítható, hogy az, miszerint a felperes fakultatív jelleggel kiegészítő szolgáltatásokat nyújthat az integráltak részére, valamint megvásárolhatja az általuk előállított mezőgazdasági termékeket, nem befolyásolja az ügylet minősítését.
[14] Az egységes gazdasági cél következtében ítéletének meghozatal során a Kúria irányadónak tekintette az Ítélet rendelkezéseit. Eszerint a HÉA irányelv 1. cikke (2) bekezdését, 2. cikke (1) bekezdése a) és c) pontját, 14. cikke (1) bekezdését, 24. cikke (1) bekezdését, 73. cikkét, 78. cikke b) pontját, valamint 135. cikke (1) bekezdése b) pontját akként kell értelmezni, hogy az olyan integrált mezőgazdasági együttműködésre irányuló ügylet, amely előírja, hogy valamely gazdasági szereplő termékeket értékesítsen valamely mezőgazdasági termelőnek, és a részére e termékek megvásárlására szánt kölcsönt nyújtson, e rendelet szempontjából egyetlen egységet képező ügyletnek minősül, amelyben a termékek értékesítése a főszolgáltatás. Az említett egységet képező ügylet adóalapját képezi mind az említett termékek ára, mind pedig a mezőgazdasági termelőknek nyújtott kölcsön után fizetett kamat.
[15] Az EUB ítélete folytán az állapítható meg, hogy az elsőfokú bíróság az alapul szolgáló tényállásból helytálló következtetést vont le, a megfelelő jogszabályokat alkalmazta. Ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv.I.35.032/2017.)
* * *
Teljes határozat
Az ügy száma: Kfv.I.35.032/2017/4.
A tanács tagjai: dr. Hajnal Péter a tanács elnöke, Huszárné dr. Oláh Éva előadó bíró,
dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet bíró
A felperes:
A felperes képviselője: dr. Kis Ágnes ügyvéd , valamint a Réti, Antall és Társai Ügyvédi Iroda, ügyintéző ügyvéd: dr.Várszegi Zoltán)
Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatóság
Az alperes képviselője: dr. Schmieder Adrienn jogtanácsos
A per tárgya: adóügyben hozott közigazgatási határozat
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.361/2013/11. számú ítélete
Rendelkező rész
A Kúria a Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.361/2013/11. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 500.000 (ötszázezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes, mint integrátor forgóeszköz finanszírozási szerződéseket kötött különböző termelőkkel. A szerződésekben az integráltak arra vállaltak kötelezettséget, hogy adott nagyságú területen adott mezőgazdasági terményt termelnek, és a termeléshez szükséges forgóeszközöket, a finanszírozás mértékéig, kizárólag a felperestől vásárolják meg. A felperes a fix kereten felül, a termény állapotától és várható piaci árszínvonalától függően, opciós keretet is nyújtott. Az integráltak a forgóeszköz finanszírozás biztosítékául a megtermelt terményt ajánlották fel, és a felperes javára engedményezett biztosítási szerződést kötöttek. A szerződés alapján a felperes jogosulttá vált arra, hogy a termény külön szerződés szerint történő értékesítésekor a vételárból levonja az integrált tartozásait.[2] Az integrációs forgóeszköz finanszírozási szerződések elválaszthatatlan melléklete volt az általános szerződési feltétel. Ebben a felperes arra vállalt kötelezettséget, hogy segíti az integrált termelő tevékenységet, a termeléshez szükséges forgóeszközöket megfinanszírozza, amennyiben a felek a technológiai integrációs szerződésben másként nem állapodnak meg, opciós jogának gyakorlása esetén a terméket továbbértékesítés céljából felvásárolja, biztosítja a termelés folytatásához szükséges technológiát.
[3] A forgóeszközök integráltak részére történő eladását a felperes az ügyletek időpontjában, 25%-os áfa kulcs alkalmazásával számlázta. A forgóeszközök megvásárlásával lehívott finanszírozás utáni kamatot a felperes, a finanszírozási szerződésnek megfelelően, negyedévenként számlázta ki, áfa mentesen, SZJ 65.23.10. (máshova nem sorolt pénzügyi szolgáltatás) megnevezéssel. A 2011 júniusában a felperesnél a pénzügyi műveletek bevételei között - közérdekű vagy egyéb speciális jellegére tekintettel - adómentes termékértékesítésként szerepeltetett 286.267.000 forintból 149.846.000 forint a forgóeszköz finanszírozási szerződésekhez kapcsolódó kamatbevétel volt.
[4] Az elsőfokú adóhatóság 2011. június hónapra áfa adónemben bevallások utólagos ellenőrzését folytatta le felperesnél. Megállapításai alapján az elsőfokú adóhatóság a 149.846.000 forint kamatbevétel, mint adóalap után 37.462.000 forint, megfizetendő áfa adókülönbözetet állapított meg, melynek egy része adóhiánynak, más része jogosulatlan igénylésnek minősült, továbbá adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel.
[5] Az alperes a 1842168765/2013. számú határozatával megváltoztatta az elsőfokú határozatot, és csak az adóhiánynak minősülő összeg megfizetésére kötelezte a felperest, az egyéb rendelkezéseket helybenhagyta. A megváltoztatás nem érintette az integrátori szerződésre vonatkozó megállapításokat.
[6] Az alperesi határozat indokolása szerint a felperes komplex integrátori tevékenységet végzett. A forgóeszköz finanszírozás ennek a komplex integrátori szolgáltatásnak a szerves része, így a hitel és kamata nem válhat külön a többi bevételtől. Ezért azt az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. tv. (a továbbiakban: Áfa tv.) 9.§ (1) bekezdés, 13.§ (1) bekezdés, 65.§, 70.§ (1) bekezdés b) pontja, 70.§ (2) bekezdése és a 82.§ (1) bekezdése alapján egységesen 25%-os mértékű adó terheli. A szerződések minősítésére az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.) 1.§ (7) bekezdése alkalmazásával került sor.
Az elsőfokú ítélet
[7] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét. Indokolása szerint a finanszírozás igénybevételére csak és kizárólag a forgóeszköz vásárlással együttesen kerülhetett sor, így az integrátori hitel és kamata az integrátori szolgáltatás része, ugyanúgy, mint az ügyleten belül megvalósuló termékértékesítés, így annak adókulcsát kell alkalmazni. A termékértékesítésnek és a finanszírozásnak nincs önálló célja, a kamat járulékos költség. Ez a következtetés összhangban áll az Európai Unió Bírósága C-111/05., C-41/04., C-392/11. számú ítéleteiben kifejtettekkel.A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[8] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen az alperesi határozat hatályon kívül helyezését, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalra utasítását kérte.[9] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem adta indokát annak, hogy min alapul a komplexitás, és azon belül is a termékértékesítés elsődlegessége. Előzetes döntéshozatal kezdeményezését indítványozta a 2006/112/EK irányelv (a továbbiakban: HÉA irányelv) 135. cikk szerintiek körében. Felülvizsgálati kérelmét az EUB ítéletét követően is fenntartotta.
[10] Alperes a jogerős ítélet hatályban tartását indítványozta.
A Kúria döntése és jogi indokai
[11] A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.[12] A Kúria által kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárásban az EUB a 2016. december 8-án kelt C-208/15. számú ügyben hozott ítéletének (a továbbiakban: Ítélet) 36. pontjában a nemzeti bíróság számára írta elő annak vizsgálatát, hogy az alapügyben szóban forgó integrált együttműködésre irányuló szolgáltatásban ténylegesen az ítélet 34. pontjában hivatkozott gazdasági cél fejeződik-e ki, valamint hogy a forgóeszközök értékesítése az integráltak számára ilyen alapvető jelentőséggel bír-e.
[13] A Kúria a Pp. 272.§ (2) bekezdésének megfelelően, a rendelkezésre álló adatok alapján azt állapította meg, hogy az Ítélet 34. pontjának megfelelően a forgóeszközök értékesítésének és a kölcsönnek ugyanaz a gazdasági célja, nevezetesen az, hogy lényegében pénzügyi és logisztikai támogatást vezet be a mezőgazdasági termelők részére, lehetővé téve számukra, hogy mezőgazdasági termelőtevékenységet folytassanak. A szóban forgó integrált együttműködést szabályozó általános szerződési feltételek szerint a felperes kötelezettséget vállalt arra, hogy támogatja az integráltak termelőtevékenységét, és finanszírozza az ehhez szükséges forgóeszközök megvásárlását. Az Ítélet 38. pontja és a rendelkezés második pontja alapján is megállapítható, hogy az, miszerint a felperes fakultatív jelleggel kiegészítő szolgáltatásokat nyújthat az integráltak részére, valamint megvásárolhatja az általuk előállított mezőgazdasági termékeket, nem befolyásolja az ügylet minősítését.
[14] Az egységes gazdasági cél következtében ítéletének meghozatal során a Kúria irányadónak tekintette az Ítélet rendelkezéseit. Eszerint a HÉA irányelv 1. cikke (2) bekezdését, 2. cikke (1) bekezdése a) és c) pontját, 14. cikke (1) bekezdését, 24. cikke (1) bekezdését, 73. cikkét, 78. cikke b) pontját, valamint 135. cikke (1) bekezdése b) pontját akként kell értelmezni, hogy az olyan integrált mezőgazdasági együttműködésre irányuló ügylet, amely előírja, hogy valamely gazdasági szereplő termékeket értékesítsen valamely mezőgazdasági termelőnek, és a részére e termékek megvásárlására szánt kölcsönt nyújtson, e rendelet szempontjából egyetlen egységet képező ügyletnek minősül, amelyben a termékek értékesítése a főszolgáltatás. Az említett egységet képező ügylet adóalapját képezi mind az említett termékek ára, mind pedig a mezőgazdasági termelőknek nyújtott kölcsön után fizetett kamat.
[15] Az EUB ítélete folytán az állapítható meg, hogy az elsőfokú bíróság az alapul szolgáló tényállásból helytálló következtetést vont le, a megfelelő jogszabályokat alkalmazta. Ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A döntés elvi tartalma
[16] Az olyan integrált mezőgazdasági együttműködésre irányuló ügylet, amely előírja, hogy valamely gazdasági szereplő termékeket értékesítsen valamely mezőgazdasági termelőnek, és a részére e termékek megvásárlására szánt kölcsönt nyújtson, e rendelet szempontjából egyetlen egységet képező ügyletnek minősül, amelyben a termékek értékesítése a főszolgáltatás. Az említett egységet képező ügylet adóalapját képezi mind az említett termékek ára, mind pedig a mezőgazdasági termelőknek nyújtott kölcsön után fizetett kamat.
[17] Az a körülmény, hogy az integrátor kiegészítő szolgáltatásokat nyújthat az integráltak részére, valamint megvásárolhatja az általuk előállított mezőgazdasági termékeket, nem befolyásolja a szóban forgó ügyletnek a HÉA Irányelv szempontjából egységet képező ügyletnek való minősítését.
Záró rész
[18] A pervesztes felperest a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a pernyertes alperes felülvizsgálati költségének megfizetésére. A perköltség megállapítása során a Kúria figyelembe vette, hogy bár az Ítélet 40. pontja szerint az előzetes döntéshozatali eljárás költségeiről is a Kúriának kell dönteni, de ugyancsak a 40. pont alapján az ott eljárt felek költségein túl más felmerült költségekről nem lehet rendelkezni. A pernyertes alperes az előzetes döntéshozatalban nem vett részt, így javára emiatt nem lehetett költséget megállapítani.[19] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték viselésére a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. § (1) bekezdése és a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján kötelezte a felperest.
[20] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a felperes indítványára tárgyaláson bírálta el.
Budapest, 2017. március 23.
dr. Hajnal Péter sk. a tanács elnöke, Huszárné dr. Oláh Éva sk. előadó bíró, dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet sk. bíró
(Kúria,Kfv.I.35.032/2017.)