adozona.hu
AVI 2017.9.70
AVI 2017.9.70
Amennyiben a bíróság az adott bizonyítás elrendelését szükségtelennek tartja, köteles ítéletében azt megindokolni [1952. évi III. tv. 221. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2003. augusztus 18. és 2006. október 9. között 16 db személygépkocsi vásárlását és értékesítését végezte, 2003. évben 26 187 000 Ft, 2005. évben 63 311 000 Ft, 2006. évben 10 000 991 Ft összegben. A felperes a gépkocsi értékesítési tevékenységből származó bevételei után általános forgalmi adót, illetve személyi jövedelemadót a vizsgált időszakban nem fizetett.
A felperes 2005. május 2-án adásvételi szerződés alapján megvásárolta az (.) Zrt. 67 db részvényét 6 700 000 Ft vételáron....
AVI 2017.9.70 Amennyiben a bíróság az adott bizonyítás elrendelését szükségtelennek tartja, köteles ítéletében azt megindokolni [1952. évi III. tv. 221. § (1) bek.]
A felperes 2003. augusztus 18. és 2006. október 9. között 16 db személygépkocsi vásárlását és értékesítését végezte, 2003. évben 26 187 000 Ft, 2005. évben 63 311 000 Ft, 2006. évben 10 000 991 Ft összegben. A felperes a gépkocsi értékesítési tevékenységből származó bevételei után általános forgalmi adót, illetve személyi jövedelemadót a vizsgált időszakban nem fizetett.A felperes 2005. május 2-án adásvételi szerződés alapján megvásárolta az (.) Zrt. 67 db részvényét 6 700 000 Ft vételáron.
A felperes 2002. október 3-án 1 800 000 Ft-ot, 2002. október 15-én 16 000 000 Ft-ot, 2002. október 18-án 10 000 000 Ft-ot, és 242 954 Ft-nak megfelelő euró összeget vett fel készpénzben az U. Bank Zrt.-nél vezetett folyószámlájáról. 2003. július 31-én vásárolta meg a ingatlanát 10 300 000 Ft-os vételárért.
A B. és V. Kft. 2004. december 28-án szerezte meg a M., külterület 3. helyrajzi számú belterületi ingatlant 40 000 000 Ft vételárért, melyhez a tagi kölcsönt a felperes nyújtotta.
A fenti tények alapján az elsőfokú adóhatóság áfa adónemben 23 304 000 Ft, személyi jövedelemadó adónemben 41 781 690 Ft, százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemben 11 664 690 Ft, mindösszesen 76 749 380 Ft adóhiányt állapított meg, ez után 38 374 690 Ft adóbírságot és 34 803 013 Ft késedelmi pótlékot számított fel, továbbá 50 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére is kötelezte a felperest.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperesi jogelőd a 2009. december 18. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében vitatta a becslési eljárás alkalmazását, az adózó javára szolgáló tények feltárásának hiányát, és az adóhatóság bizonyítási kötelezettségének elmulasztását állította. Konkrétumok nélkül utalt a nyitó megtakarítások összegének helytelen megállapítására. A gépjárművek vételével, eladásával kapcsolatos áfaalanyiság fennállását, az áfa felszámítás és levonás helyt állóságát is megkérdőjelezte. Az 1. számú előkészítő iratában már gépjárműrendszámokra lebontva az Eurotax értékbecslés helyességét vonta kétségbe, a csereügylet áfa hatály alá sorolását, a gépjármű-nyilvántartás megkeresés elmaradását rótta fel, illetve a nyitó egyenleg megállapítása körében részletes összegszerű megjelöléssel állította 100 000 000 Ft-os megtakarítását. A kiadások kapcsán a tagi kölcsön megtörténtét, illetve a z.-i ingatlan megvásárlásával kapcsolatos körülmények tisztázatlanságát hangoztatta. A mulasztási bírság kiszabásának jogalapját is vitatta.
A felperes keresetét a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság részben megalapozottnak találta. A 2003. évi személyi jövedelemadó tekintetében tett megállapításokra vonatkozó rendelkezéseket hatályon kívül helyezte, és e körben az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezte. Ezt meghaladóan azonban a felperes keresetét elutasította. Állást foglalt az áfaalanyiság, levonási jog, a személyi jövedelemadó "kettőződése", az Eurotax értékbecslő program használata, nyitó megtakarítás összegéről, tagi kölcsön fizetés, részvényvásárlás megtörténtéről, és indokolta, hogy a felperes bizonyítási indítványainak teljesítését miért nem tartotta indokoltnak.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a felperes kereseti kérelmének megfelelő ítélet meghozatala iránt. Másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalára e, ennek hiányában az alperest új eljárásra és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalára történő utasítását kérvényezte. Eljárási jogszabálysértésként jelölte meg hogy a határozat hatályon kívül helyezése és az elsőfokú adóhatóság új eljárásra történő kötelezése körében nem rendelkezett a bíróság az adóbírság és a késedelmi pótlék hatályon kívül helyezéséről, illetve az ehhez szorosan kapcsolódó a százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemről.
Vitatta, hogy a felperes esetében az Áfa. tv. 5. § (1) bekezdésében foglalt bevétel elérése érdekében rendszeresen végzett tevékenység megvalósult. Az alperesnek igazolni kellett volna azt is, hogy a felperes beszerzései - azon túlmenően, hogy üzletszerűek voltak - továbbértékesítési célzattal történtek, ugyanis csak ebben az esetben terheli áfafizetési kötelezettség a felperest.
Fenntartotta azt a kereseti érvelését is, hogy az áfasemlegesség elvébe ütközik az áfalevonási jog tilalmazása, így az állam áfaelőnyhöz jut, hiszen a beszerzések után nem engedi meg a levonásba helyezést, míg eladásai után áfaösszeget fizettet. Nézete szerint az áfasemlegesség elvéből következően az állam nem juthat áfaelőnyhöz, azaz mind a beszerzési és mind a kiadási oldalon el kell számolni az áfát. Jogszerűtlennek találta, hogy a felperesnél az eladások után felszámolt áfaösszeget a személyi jövedelemadó körében a bevételekkel szembe állítható költségek között nem vették figyelembe, azaz az alperes nem alkalmazza az Art. 97. § (6) bekezdésében foglaltakat, az adózó javára szolgáló tényeket, körülményeket - jelen esetben a beszerzéseket terhelő áfaelszámolást, illetőleg költségelszámolást - nem vette figyelembe. Kifogásolta az Eurotax értékbecslő program használatát, nézete szerint a személygépkocsik állapotának feltárása után igazságügyi szakértő bevonásával lehetett volna tisztázni az értékmeghatározást. Változatlanul hangsúlyozta a kettős adóztatás tilalmának megsértését. Az alperesnek határozottan állást kell foglalnia abban a kérdésben, hogy a felperes az áfa hatálya alá tartozott-e a kérdéses időszakban vagy sem (bizonyos jogosultságok, illetve kötelezettségek tekintetében a felperest az alperes áfaalanynak tekinti, míg más esetekben nem).
A rendelkezésre álló források összegszerűségét is változatlanul támadta, illetve nem osztotta a tagi kölcsön és részvényvásárlás kapcsán kifejtett elsőfokú bírósági álláspontot. Miután felperes tevékenységének jellege folytán iratmegőrzési kötelezettsége nem volt így a mulasztási bírság kiszabása is jogsértő volt. Felülvizsgálati kérelmében a felperes előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését is indítványozta az általános forgalmi adó felszámítás és levonhatóság körében.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A Pp. 324. § (1) bekezdés alapján a I-XIV. fejezet rendelkezéseit a közigazgatási perekben e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A Pp. 215. §-a alapján a döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, illetőleg az ellenkérelmen. A közigazgatási perben is érvényesülnie kell tehát a kereseti kérelemhez kötöttségnek. A felperes a jogerős közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát nem általánosságban kérheti, hanem konkrétan meg kell jelölnie, hogy mely okból tartja jogszabálysértőnek a határozatot.
A perbeli esetben a felperes igazolási kérelmének egyidejű előterjesztésével a több tényállást tartalmazó határozat felülvizsgálatát kérte, amelyben a becslési eljárás jogszabálysértő alkalmazását és a tényállás tisztázási kötelezettség megszegését állította. Konkrétumok nélkül a nyitó megtakarítás összegének helytelen megállapítását is vitatta. Keresetének további részeiben tevékenységének üzletszerűvé történő minősítését, az áfa felszámítását és levonását sérelmezte, illetőleg kitért a vizsgált időszakban feltárt készpénzes bevételek, illetőleg kiadások igazolásának jogszerűségére a 2006. szeptember 15. napját követő szerzésekre vonatkozóan. Ebben a kereseti kérelmében a kiadási oldalon nem került feltüntetésre sem a részvényvásárlások, sem a tagi kölcsönök tekintetében kereseti kérelem, illetve a gépjárművek vételárának meghatározása körében sem merült fel kereseti kifogása. A későbbiek során előterjesztett 1. számú előkészítő iratában már részletesen kitért az egyes gépjárművek megszerzésére rendszámmal feltüntetve, illetőleg kifogásolta azok értékének becsléssel történő megállapítására, valamint a nyitó tételek vonatkozásában részletes előadást tett. Itt került először említésre a tagi kölcsön nyújtása és az ezzel összefüggésben megszerzett ingatlannal kapcsolatos tényállási hiányosságok, illetőleg az iratmegőrzési kötelezettség miatt kiszabott mulasztási bírság jogszerűsége is.
Ezzel szemben az elsőfokú bíróság ítélete olyan tényállási elemekre is kiterjedt, amelyek az eredeti kereseti kérelemben nem szerepeltek, amelyre a felperes keresetében nem hivatkozott, így azon túlterjeszkedve az elsőfokú eljárás lényeges szabályainak megsértésével hozta meg ítéletét. Kiemeli a Kúria, hogy a közigazgatási per első tárgyalásán - amennyiben a bíróság úgy látja, hogy nem tisztázott a kereset lényeges tartalma - nyilatkoztatni kell a felperest arra, hogy mi a kereseti kérelme, az adóhatósági határozatban foglaltak közül mely tényállási elemeket vitat és milyen alapon. Ismételten hangsúlyozza a Kúria, hogy a közigazgatási perben a bíróság nem általánosságban vizsgálja felül, hogy a keresettel támadott közigazgatási határozat törvényes-e, felülvizsgálata nem lehet parttalan, hanem a felperes keresetében meghatározott körben, az ott hivatkozott jogszabálysértés körében végezheti el a felülvizsgálatot.
Nem foglalt állást az elsőfokú bíróság a tekintetben sem, hogy a kereseti kérelemhez képest már részletesebben indokolt 1. számú előkészítő irat tartalmaz-e olyan tényállási elemet, amely a keresetben nem került megemlítésre, s ezáltal a keresetváltoztatást a Pp. 335/A. §-ába ütköző módon terjesztették-e elő. A kereset tisztázása után lesz az elsőfokú bíróság abban a helyzetben, hogy meghatározza, hogy az alperesi határozat jogszerűsége tekintetében mit vizsgálhat, és az e körben előterjesztett felperesi bizonyítás teljesítésére szükség van-e. Rámutat a Kúria arra is, hogy amennyiben az adott bizonyítás elrendelését szükségtelennek tartja, úgy azt ítéletében a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltak szerint köteles indokolni. Az ítéleti rendelkezés is hiányos volt, hiszen a 2003. évi személyi jövedelemadó hiányhoz kapcsolódó adóbírság, késedelmi pótlék és az ezzel szorosan összefüggő egészségügyi hozzájárulás adónemről történő rendelkezés elmaradt.
A Kúria a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra való utasítása miatt mellőzte az előzetes döntéshozatali kérelemről való döntést.
A fentiek szerinti elsőfokú ítélet tehát jogszabályt sértett, ezért a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján eljárva az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra kötelezte. Az új eljárásban először a fentiek szerint tisztázni kell a felperes eredeti kereseti kérelmét, mennyiben lehet az 1. számú előkészítő iratban foglaltakat keresetkiterjesztésnek minősíteni és ez a Pp. 335/A. §-ában foglaltakba ütközik-e.
(Kúria, Kfv. I. 35.309/2013/11.)