adozona.hu
AVI 2017.9.69
AVI 2017.9.69
A jogról való lemondást nem lehet kiterjesztően értelmezni [Ptk. 273. § (2) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a perben nem álló adósokkal 2005. december 9-én lakóingatlan vásárlási kölcsönszerződést kötött devizában nyilvántartott 3 800 000 Ft összegre, amelyből 1 219 800 Ft-ra - 2005. december 7. napján érvényes árfolyamon számított 7,436 CHF-re - a Magyar Állam készfizető kezességet vállalt. 2005. december 12-én az ingatlanra a felperesi javára a garantált hitelrészt meghaladó kölcsönösszegre és járulékaira jelzálogjog, elidegenítési és terhelési tilalom, a Magyar Állam javára jelzálogjo...
AVI 2017.9.69 A jogról való lemondást nem lehet kiterjesztően értelmezni [Ptk. 273. § (2) bek.]
A felperes a perben nem álló adósokkal 2005. december 9-én lakóingatlan vásárlási kölcsönszerződést kötött devizában nyilvántartott 3 800 000 Ft összegre, amelyből 1 219 800 Ft-ra - 2005. december 7. napján érvényes árfolyamon számított 7,436 CHF-re - a Magyar Állam készfizető kezességet vállalt. 2005. december 12-én az ingatlanra a felperesi javára a garantált hitelrészt meghaladó kölcsönösszegre és járulékaira jelzálogjog, elidegenítési és terhelési tilalom, a Magyar Állam javára jelzálogjog, az otthonteremtési támogatás és járuléka erejéig elidegenítési és terhelési tilalom került bejegyzésre.Az ingatlan-nyilvántartásba a felperest és a Magyar Államot követő rangsorba a Nemzeti Adó és Vámhivatal javára 2007. május 31-én 535 240 Ft és járulékai erejéig végrehajtási jog került bejegyzésre. A felperes az adósokat 2007. szeptember 6-án szólította fel a végrehajtási jog törlésére, tájékoztatta, hogy bekapcsolódik a végrehajtási eljárásba, és ha az adósok nem intézkednek a végrehajtás törlesztése iránt, akkor a szerződést azonnali hatállyal felmondja. A felperes a kölcsönszerződést 2011. november 14. napján mondta fel az adósok nem szerződésszerű törlesztése miatt, és a fiatalok lakáskölcsönéhez kapcsolódó állami kezesség vállalásának és érvényesítésének részletes szabályairól szóló 4/2005. (I. 12.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.) alapján kezdeményezte az állami készfizető kezesség beváltását.
Az elsőfokú adóhatóság elutasította az 1 946 989 Ft beváltása iránt benyújtott kérelmet. Az alperesi jogelőd a 2012. július 30-án kelt 2469369188 számú határozatában az elsőfokú határozatot - a jogi indokolás kiegészítésével - helybenhagyta. Érdemi döntését az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 117. §-ára, a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 78. § (1) és (4) bekezdéseire, a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4. § (1) és (4) bekezdéseire, 5. § (2) bekezdésére, 276. § (1) és (2) bekezdéseire, 273. § (2) bekezdésére, a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 165. §-ára, 167. §-ára, 170. § (1) bekezdésére, 240/H. §-ára, a Korm. r. 7. § (4) bekezdésére, 1. § (1) és (2) bekezdéseire alapította. Határozatának megállapítása szerint a szerződés felmondására nem azért került sor, mert az adós megszegte a kölcsönszerződés V.2.b) pontjában foglaltakat, hanem azért, mert az adósok nem tettek eleget a fizetési kötelezettségeiknek. A felperes a felszólítás ellenére több mint 50 hónapot várt a felmondással, és az egyszeri felszólításon, valamint a végrehajtási eljárásba való bekapcsolódásán kívül a kezesség elvállalásakor fennálló fedezeti érték visszaállítása érdekében nem tett semmit az állami garancia érvényesítéséig. Ez idő alatt a végrehajtási jogból eredő követelés összege nőtt, emiatt a kezes követelésének megtérülési esélye csökkent. A felperes felróható magatartása miatt a kezes helyzete terhesebbé vált, mint amilyen az elvállaláskor volt. A felperes figyelmen kívül hagyta a kezes érdekeit, nem élt a végrehajtási kifogás intézménye által adott lehetőséggel. Az adóhatóság követelése a felperesnek történő teljesítést követően a kielégítési sorrendben a Vht. 165. § e) pontja alá kerül, ezért csak más adó és társadalombiztosítási követeléssel arányosan osztozva számíthatna megtérülésre. A felperes a hitelszerződés felmondásakor összesen 22,854/14 CHF tartozást tartott nyilván, ami az igénylőlapon feltüntetett 258 Ft-os árfolyamon számolva 5 896 368 Ft, és ez már önmagában magasabb összeg, mint az ingatlan hitelbiztosítéki értéke. Ha a kezesség beváltásra kerülne az adótartozásából még mindig fennmaradna 3 949 379 Ft úgy, hogy az egész ingatlan hitelbiztosítéki értéke 4 300 000 Ft, tehát az adós felperes felé fennálló tartozásának rendezését követően fennmaradó összeg csupán 350 621 Ft, amit arányosan kellene megosztani az 535 240 Ft végrehajtási követelés és a kezes által beváltandó 1 946 989 Ft között és figyelemmel kellene lenni a végrehajtási eljárás minden más követelést megelőző költségeinek kielégítésére is, tehát a kezes nem juthat hozzá a maradék összeghez sem. Ha a felperes nem késlekedett volna indokolatlanul a kölcsönszerződés felmondásával, a kezes pozícióját nem lehetetlenítette volna el. A felperes ezért nem látta el a hitel utógondozásával kapcsolatos feladatait, és már a hitelkérelem benyújtásának időpontjában tisztában volt azzal, hogy az adós az adott jövedelmi viszonyai mellett képtelen lesz törlesztő részleteinek megfizetésére, mivel összjövedelme nem érte el a 2005. évre megállapított minimálbér összegét.
A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását, kezesség beváltása iránti kérelmének helyt adó döntés meghozatalát kérte, vagy az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését azzal az iránymutatással, hogy köteles az elsőfokú határozat megváltoztatására, kérelemének helyt adó döntés meghozatalára.
A keresetben előadottakra figyelemmel az alperes a 2013. január 28. napján kelt 2196930550 számú határozatában módosította korábbi másodfokú határozatát, és az elsőfokú határozatot - az indokolás megváltoztatásával - akként hagyta helyben, hogy törölte az adósok jövedelmi helyzetére vonatkozó korábbi megállapításait.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Jogi álláspontja a következő volt:
A felperes a 2007. évben bejegyzett végrehajtási jog ellenére a kölcsönszerződést - az adósok nem szerződésszerű teljesítése miatt - csak 2011-ben mondta fel és a kölcsönszerződés IV.2./a) pontja szerinti jogosultsága ellenére nem élt azzal a lehetőséggel sem, hogy kielégítési jogát a bírósági végrehajtás mellőzésével gyakorolja. Az alperes határozatában helyesen mutatta be, hogy a kezes helyzete mennyiben vált terhesebbé, mint az elvállaláskor volt. A kezesség beváltása esetén a kezesre csupán a követelés szállna át, annak biztosítékai nem. Irreleváns az a felperesi érvelés, mely szerint az utóbb bejegyzett végrehajtási jognak is az alperes a jogosultja. Felperes azzal a magatartásával, hogy csak a végrehajtási jog bejegyzését követő 50 hónap elteltével mondta fel a kölcsönszerződést, továbbá azzal, hogy nem élt a végrehajtás mellőzésével gyakorolható kielégítési jogával tolerálta az adósok kezesre fedezetcsökkentő hatással bíró magatartását. A kezes helyzete kétségtelenül terhesebbé válik azzal, hogy elenyészik vagy csökken a fedezet, amelyből a kielégítést nyerhet. Önmagában már a végrehajtási jog bejegyzésével terhesebbé vált a kezes kötelezettsége, hiszen a kezesség elvállalásakor ez a kölcsönösszeg fedezetéül felajánlott ingatlant nem terhelte. A végrehajtási jog bejegyzése a kezes érdekeivel össze nem egyeztethető fedezetelvonást eredményezett. A felperes azzal, hogy a szerződésben foglaltak szerint a végrehajtási jog bejegyzését követően haladéktalanul nem keresett kielégítést a jelzálogjogként felajánlott ingatlanra, illetve a szerződést nem mondta fel terhesebbé tette a kezes kötelezettségét, nem tett eleget a Hpt. 78. § (4) bekezdésében foglaltaknak. A Vht. 240/H. § (1) bekezdés f) pontja azonban a perbeli tényállásra nem alkalmazható.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte hatályon kívül helyezését, továbbá az alperes határozatának az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését, az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését, vagy hatályon kívül helyezés mellett az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Korm. r. 7. § (4) bekezdésében, Hpt. 78. § (4) bekezdésében, Ptk. 258. § (3) bekezdésében, 273. § (2) bekezdésében foglaltaknak. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság téves jogértelmezéssel állapította meg, hogy követelést biztosító jogról mondott volna le azzal, hogy nem élt a bíróságon kívüli végrehajtás lehetőségével. A hitel utógondozása során a rá vonatkozó szabályoknak megfelelően járt el, mert felszólította az adóst a bejegyzett végrehajtási jog törlésére, bekapcsolódott a végrehajtási eljárásba. A felmondás önmagában nem alkalmas arra, hogy a bejegyzett végrehajtási jog törlését az adósokkal szemben kikényszerítse. A kezes kötelezettsége az eljárása folytán nem vált terhesebbé, mert addig nem mondta fel a kölcsönt, amíg reális esélyt látott a teljesítésre. Mivel a kezes helyzete az árfolyamváltozás miatt vált terhesebbé, fennálltak a kezesség beváltásának jogszabályi feltételei.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az e perbelivel azonos ténybeli és jogi megítélésű ügyben a Kúria Kfv.VI.35.641/2012/9. számon már hozott ítéletet, és az ebben kifejtett jogi állásponttal a jelen ügyben eljáró tanács egyetért, azt nem kívánja teljeskörűen megismételni csupán a következőkre mutat rá:
A felperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a Ptk. 273. § (2) bekezdésében foglaltak nem valósultak meg, mivel a kezes helyzete nem vált terhesebbé, a szerződésben szereplő állami kezességvállalással biztosított összeg ugyanis nem változott. A felperes javára a szerződésben kikötött jogoknak, azaz az azonnali hatályú felmondásnak és a végrehajtási eljáráson kívüli értékesítésnek a lehetősége, illetve ezek felperes által sem vitatott elmulasztása nem esik azonos megítélés alá a jogról való lemondással. A felperes tehát nem mondott le őt megillető jogról, hanem az azonnali hatályú felmondás jogát gyakorolta késedelmesen.
A Ptk. 276. § (2) bekezdése szerinti szabályozás értelmében a kezes szabadul akkor, ha a követelés a jogosult hibájából válik behajthatatlanná. Az alperes ezért jelen ügyben is helytállóan vizsgálta meg azt a tényt, hogy az ingatlanra a felperes tudtával olyan végrehajtási jog került bejegyzésre, amely a kezes kielégítését végrehajtás esetén a kielégítési sorrendre is figyelemmel maradéktalanul nem teszi lehetővé, és azt is, hogy ezt a felperes megelőzhette volna, ha gyakorolja az azonnali hatályú felmondás jogát az erre okot adó végrehajtási jog bejegyzésekor. Ahogyan arra már a Kfv.VI.35.641/2012/9. számú ítélet is rámutatott egy követelés behajthatatlannak minősíthető akkor is, ha a behajtás érdekében intézkedésre még nem került sor, de előre látható és számszakilag tételesen levezethető egy esetleges behajtás eredménytelensége. Ezt a levezetést az alperes határozata és a felülvizsgálati kérelemmel támadott elsőfokú jogerős ítélet helytállóan tartalmazza. Iratellenes az a felperesi érvelés, mely szerint a határozatok a valutaárfolyam változásának tulajdonítottak volna ügydöntő jelentőséget.
Jelen ügyben az alperes határozata és az elsőfokú bíróság ítélete is iratszerűen rögzíti, hogy hitelszerződés felmondásakor összesen 22 854,14 CHF tartozást tartottak nyilván az adós számláján, amely 5 896 368 Ft-nak felel meg, tehát magasabb összeg, mint az ingatlan hitelbiztosítéki értéke, azaz a 4 300 000 Ft. Ha az állami kezesség (1 946 989 Ft) beváltásra kerülne, az adós tartozásából még mindig fennmaradna 3 949 379 Ft úgy, hogy az egész ingatlan hitelbiztosítéki értéke 4 300 000 Ft. Feltételezve, hogy az ingatlan értékesíthető a hitelbiztosítási értéken az adós felperes felé fennálló tartozásának rendezése esetén fennmaradó összeg csupán 350 621 Ft lenne, amit még meg kéne osztani a végrehajtási követelés és a kezes által beváltandó összeg között, és ki kellene egyenlíteni a végrehajtási eljárás minden mást megelőző költségeit is, tehát a kezes nem jutna hozzá a követeléséhez, az behajthatatlan lenne. Abban az esetben tehát, ha a felperes nem késlekedett volna a kölcsönszerződés felmondásával nem lehetetlenítette volna el a kezes pozícióját. A kellő időben megtett felperesi intézkedéssel az alperes követelése részben legalább, de kielégítést nyerhetett volna. Ha a felperes nem késlekedik több mint 54 hónapot a felmondással - amelyre egyébként sem abból az okból került sor, hogy az adósok megszegték a kölcsönszerződés V.2. b) pontjában foglaltakat, hanem mert nem tettek eleget a fizetési kötelezettségeiknek - akkor a felperes a kezes pozícióját nem lehetetlenítette volna el. A határozatok tehát a Ptk. előzőekben megjelölt rendelkezésére helyesen hivatkoztak, ennélfogva a Hpt. 78. §-a szerinti szakmai gondosság követelményének megsértésére és az Art. 117. §-ára alapítottan megalapozottan és jogszerűen utasították el a felperes kérelmét.
Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv.V. 35.360/2013/7.)