adozona.hu
AVI 2017.8.63
AVI 2017.8.63
A hatósági eljárás megkezdéséhez szükséges, hogy a vagyonszerzést bejelentsék [1990. évi XCIII. tv. 3. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A 2014. november 11. napján kelt és ugyanezen napon jogerőre emelkedett hagyatékátadó végzés tanúsága szerint a felperes törvényes öröklési jogcímén, mint az örökhagyó unokája, 1/2 arányban megörökölte a A/10 helyrajzi számú lakás megjelölésű ingatlant. A hagyatéki eljárásban a Budapest Főváros XIV. kerület Z. P. H. G. O. Adóügyi Csoport részéről az ingatlan forgalmi értékének megállapításához kiadott adó- és értékbizonyítvány szerint a lakás forgalmi értéke 10 800 000 Ft.
A Nemzeti Adó- és ...
AVI 2017.8.63 A hatósági eljárás megkezdéséhez szükséges, hogy a vagyonszerzést bejelentsék [1990. évi XCIII. tv. 3. § (1) bek.]
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
A 2014. november 11. napján kelt és ugyanezen napon jogerőre emelkedett hagyatékátadó végzés tanúsága szerint a felperes törvényes öröklési jogcímén, mint az örökhagyó unokája, 1/2 arányban megörökölte a A/10 helyrajzi számú lakás megjelölésű ingatlant. A hagyatéki eljárásban a Budapest Főváros XIV. kerület Z. P. H. G. O. Adóügyi Csoport részéről az ingatlan forgalmi értékének megállapításához kiadott adó- és értékbizonyítvány szerint a lakás forgalmi értéke 10 800 000 Ft.A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) 2014. november 27-én feljegyezte a jogerős hagyatékátadó végzésre, hogy adózó vagyonszerzése az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 16. § (1) bekezdés i) pontja alapján mentes az öröklési illeték alól.
A felperes kérelmet terjesztett elő az adóhatósághoz, hogy az általa megszerzett, majd a szerzést követő 1 hónap múlva értékesített ingatlan forgalmi értékét állapítsa meg az adásvételi szerződésben meghatározott 13 300 000 Ft értékben.
Az elsőfokú hatóság a 2015. február 18. napján kelt határozatával a forgalmi érték megállapítása és illetékességmentességet megállapító fizetési meghagyás kibocsátására irányuló felperesi kérelmet elutasította.
Indokolása szerint adózó az örökhagyó unokájaként egyenes ági rokon, így vagyonszerzése értékhatártól függetlenül illetékmentes. Fizetési meghagyás kibocsátásának az Itv. 78. § (1) bekezdése alapján nincs helye, mert az állami adóhatóságnak kizárólag az a feladata, hogy az illetékmentesség tényéről való döntést az ügyiratra feljegyezze, a forgalmi értékre vonatkozóan megállapítást nem tehet.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2015. május 19. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Döntését az Itv. 1. § (1) bekezdése, 16. § (1) bekezdés i) pontja, 68. § (1) bekezdése, 69. §-a, 70. § (1) bekezdése, 78. § (1) bekezdése, 89. § (1) bekezdése, 101. §-a, 102. § (1) bekezdés e) pontja, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 120. § (2) bekezdés b) pontja, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 62. § (1) bekezdés g) pontja, a hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Hagy.tv.) 26. § (1) bekezdése, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 83. § (1) és (4) bekezdései alapján hozta meg.
Indokolása szerint felperes ügyében az adó- és értékbizonyítványban foglalt érték az adóhatóság számára irreleváns, mivel az öröklése illetékmentes volt. Az adózó az adóhatóság által alkalmazott jogszabályok ismeretében nem jelölt meg olyan jogszabályhelyet, amely szerint az adóhatóságnak fizetési meghagyást kellett volna eljárása során kiadnia. A hagyatéki leltárban feltüntetett érték a jegyző által kiállított adó- és értékbizonyítvány szerinti érték, e bizonyítványban foglaltakkal szemben pedig bizonyításnak van helye. Az adózónak amennyiben az adó- és értékbizonyítványban foglalt érték alapján érdeke fűződik ahhoz, hogy az abban foglalt adatok valóságát bizonyítsa, kifogásával az azt kiállító hatósághoz fordulhat.
A kereseti kérelem
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését és a hatóság új eljárásra kötelezését kérte. Előadta, hogy ingatlanának értékesítése - mivel az eladási ára nagyobb volt, mint a megszerzésekor, a hagyatéki eljárás során kiállított adó- és értékbizonyítványban szereplő forgalmi érték - adófizetési kötelezettséget eredményezett. A kiállított adó- és értékbizonyítványban meghatározott értéket szerinte nem volt jogosult vitatni, így az adóhatóság forgalmi érték megállapítási kötelezettsége fennáll. A hatóság tehát akkor járt volna el helyesen, ha határozatban megállapítja az ingatlan valós forgalmi értékét.Az elsőfokú ítélet
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította.Indokolása szerint az Itv. 78. § (1) bekezdésében foglalt kógens rendelkezés, hogy az Itv. 16. § (1) bekezdés i) pontja szerinti illetékmentesség alkalmazása esetén az állami adóhatóság fizetési meghagyás kibocsátása helyett döntését az ügyiratra jegyzi fel, kötelezően alkalmazandó a hatóság számára. Illeték kiszabási eljárást tehát nem kellett folytatnia, így az Itv. 102. § (1) bekezdés e) pontja szerinti forgalmi érték megállapításra nem kerülhetett sor. A Szja. tv. 62. § (1)-(2) bekezdései meghatározzák azt, hogy az ingatlan értékesítése esetén az adó alapját képező, átruházásból származó bevételt csökkenti az annak megszerzésére fordított összeg, amely pedig - mivel az illetékügyi hatóság nem szabott ki illetéket - a hagyatéki leltárban feltüntetett vagy a hagyatéki eljárás során az ingatlan értékeként meghatározott egyéb érték. Az Szja. tv. rendelkezései is egyértelműen alátámasztják tehát az adóhatóságnak az illetékügyben folytatott jogszerű eljárását.
Az elsőfokú bíróság kifejtette azon álláspontját, hogy amennyiben a felperes nem tartja megfelelőnek a hagyatéki eljárás során kiállított adó- és értékbizonyítványban szereplő értéket, akkor az abban foglaltakat kell módosíttatnia annak érdekében, hogy elérje a kívánt célt, nevezetesen, hogy az szja alapja az ingatlan tényleges forgalom értéke figyelembevételével kerüljön meghatározásra.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és jogszerű döntés meghozatalát kérte.Indokolása szerint az adóhatóság jogszabálysértő módon nem tett eleget az Itv. 70. § (1) bekezdésében előírt forgalmi érték megállapítási, és az Itv. 102. § (1) bekezdés e) pontja szerinti megalapozott bizonyítékértékeléssel megállapított forgalmi érték meghatározási kötelezettségének, amelyből következően az elsőfokú bíróság döntése téves. A felperes részletesen ismertette az egyes eljárásokban az adó- és értékbizonyítványra vonatkozó rendelkezéseket, amelyek együttese alapján változatlanul sérelmezte kérelme elutasítását.
Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A peres felek további beadványaikban fenntartották jogi álláspontjaikat.
A Kúria döntése és jogi indokai
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.Az Itv.-ben az "Első rész Általános rendelkezések I. fejezet"-ben meghatározott, hogy öröklés esetén [1. § (1) bekezdés] vagyonszerzési illetéket kell fizetni, és a "Második rész Vagyonszerzési illetékek II. fejezet"-ben szabályozott az öröklési illetékezés. Az öröklési illetékfizetés általános előírása alól az Itv. 16. §-a tartalmazza a kivételi szabályokat, az öröklési illeték alóli mentesség rendelkezéseit.
A jogalkotó az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló 2010. évi XC. törvény 26. §-ával az Itv. 16. § (1) bekezdését i) ponttal egészítette ki, amely szerint: mentes az öröklési illeték alól az örökhagyó egyenes ági rokona (ideértve az örökbefogadáson alapuló rokoni kapcsolatot is) által megszerzett örökrész.
Az Itv. a 3. § (1) bekezdésében tartalmazza, mikor keletkezik az öröklési illetékkötelezettség a szerző fél (Itv. 27. §) terhére. A hatóság eljárásához, annak megkezdődéséhez szükség van arra, hogy a vagyonszerzésről tudomással bírjon, azt számára bejelentsék. Az Itv. X. fejezetében az "Egyes eljárási rendelkezések" között találhatók a bejelentések szabályai. Az Itv. 89. § (1) bekezdése értelmében, ha a hagyatékot közjegyző adja át, azt illetékkiszabás végett a közjegyző köteles bejelenteni az állami adóhatóságnak.
A felperes öröklés útján szerzett ingatlanvagyont, e vagyonszerzését az eljárt közjegyző a hatóságnak bejelentette. A közjegyző bejelentésével megindult a felperes illetékügye, amelynek során a hatóságnak a tényeket megvizsgálnia, azokra az Itv. megfelelő törvényhelyeit alkalmaznia kellett, és eredményeként meghoznia döntését.
Az Itv. 2011. július 11-ig hatályos 78. § (1) bekezdése akként rendelkezett, hogy a kiszabás alapján fizetendő illetékről fizetési meghagyást (határozatot) kell kiadni. A fizetési meghagyás tartalmazza a kiszabott illeték összegének megállapításánál figyelembe vett adatokat és az alkalmazott jogszabályokat.
Az Itv. 78. § (1) bekezdése helyébe 2011. július 15-i hatállyal az egyes gazdasági tárgyú törvények módosításáról szóló 2011. évi XCVI. törvény 13. §-a a következő rendelkezést léptette: "A kiszabás alapján fizetendő illetékről fizetési meghagyást (határozatot) kell kiadni. A fizetési meghagyás tartalmazza a kiszabott illeték összegének megállapításánál figyelembe vett adatokat és az alkalmazott jogszabályokat. A 16. § (1) bekezdésének i) pontja szerinti illetékmentesség alkalmazása esetén az állami adóhatóság fizetési meghagyás kibocsátása helyett döntését az ügyiratra jegyzi fel.".
E törvényhelyhez fűzött indokolás szerint az állami adóhatóság működésének egyszerűbbé és ezáltal olcsóbbá tétele érdekében a törvény megszünteti az állami adóhatóság határozathozatali kötelezettségét azokban az egyenes ági rokonok közötti öröklési illetékügyekben, melyek - a megszerzett vagyontárgy(ak) jellegétől és értékétől függetlenül - mentesek az illetékfizetési kötelezettség alól. Az intézkedéssel természetesen nem szűnik meg a bejelentési kötelezettség, az adóhatóság minden esetben megvizsgálja, hogy valóban fennáll-e a mentesség alkalmazásnak lehetősége, majd az ügyiratot az általános szabályok szerint irattározza.
Az Itv. 78. § (1) bekezdése helyébe 2011. november 30-ától ismételten új rendelkezés lépett, amelyet az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény 165. §-a iktatott be. Az új szabályozás értelmében "a kiszabás alapján fizetendő illetékről fizetési meghagyást (határozatot) kell kiadni. A fizetési meghagyás tartalmazza a kiszabott illeték összegének megállapításánál figyelembe vett adatokat és az alkalmazott jogszabályokat. A 16. § (1) bekezdésének i) pontja szerinti illetékmentesség alkalmazása esetén az állami adóhatóság fizetési meghagyás kibocsátása helyett döntését az ügyiratra jegyzi fel. Az állami adóhatóság ügyiratra feljegyzett döntése kizárólag az illetékmentesség alkalmazásának tényét tartalmazza.".
E törvényhelyhez fűzött indokolás szerint pedig a módosítás konkrétan meghatározza az állami adóhatóság ügyiratra feljegyzett döntésének tartalmát, ezáltal ebben a tekintetben kizárja a Ket. rendelkezéseinek háttérjogszabályként történő alkalmazását.
Az adóhatóság e jogszabályhely megfelelő alkalmazásával jegyezte fel a jogerős hagyatékátadó végzésre, hogy felperes vagyonszerzése mentes az öröklési illeték alól, amely vagyonszerzéshez kapcsolódó minden más eljárást - így közöttük a felperes által kért forgalmi érték meghatározást - kifejezetten kizáró jogalkotói rendelkezés (a döntés kizárólag az illetékmentesség alkalmazásának tényét tartalmazza) folytán a kérelmet jogszerűen utasította el.
A felperes felülvizsgálati kérelmében számos eljárásra, így hagyatéki, adó- és értékbizonyítvány kiállítási, személyi jövedelemadó bevallási eljárásokra, továbbá több jogszabály, a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat-, és hatásköreiről szóló 1991. évi XX. törvény, a Ket., a Hagy.tv., Szja. tv., Itv. meghatározott rendelkezéseire hivatkozott. Öröklése majd szerzett vagyonának az értékesítése különféle hatóságoknál eredményezett eljárást, amely közül csak egy az illetékhatóságként eljárt elsőfokú hatóság és az alperes eljárása. A felperes illetékügyére az Itv. a kötelezően alkalmazandó törvény (Itv. preambuluma, 1. §), amely tartalmazza a hatóság eljárásának rendjét, azokban a jogalkotó által meghatározott esetekben pedig, amikor más, további törvények alkalmazása indokolt, az Itv. kifejezett előírást ad (Pl.: 86. §, 88. §, 89. §). A perrel érintett ügy eldöntésére az Itv. további jogszabályok alkalmazását nem rendelte.
Az alperes sem a hagyatéki, sem az adóeljárásban nem dönthetett, rendelkezése a megszerzett vagyonnal kapcsolatos más eljárások jogorvoslati rendszerére nem vonatkozhatott, így az adó- és értékbizonyítvány kiállításáéra sem. Az elsőfokú bíróság jogszerűen állapította meg ítéletében, hogy az alperesnek illetékügyben kellett eljárnia, és döntését az Itv. megfelelő jogszabályhelyeinek helyes jogértelmezésével és alkalmazásával hozta meg.
Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. V. 35.169/2016/9.)