adozona.hu
AVI 2017.8.58
AVI 2017.8.58
A szerződés valódi tartalmát meg kell állapítani, ha a szükséges bizonyítékok rendelkezésre állnak [2003. évi XCII. tv. 1. § (7) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnél az adóhatóság 2002-2005-ig terjedő időszakra bevallások utólagos ellenőrzését végezte, melynek keretében azt is vizsgálta, hogy az adózó vagyongyarapodásával és életvitelére fordított kiadásaival arányban állt-e a megszerzett jövedelme. Az ellenőrzés megállapításait tartalmazó elsőfokú határozat 8 064 899 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére és kiszabta járulékait is. A felperes fellebbezése nyomán eljárt másodfokú adóhatóság azonban az elsőf...
AVI 2017.8.58 A szerződés valódi tartalmát meg kell állapítani, ha a szükséges bizonyítékok rendelkezésre állnak [2003. évi XCII. tv. 1. § (7) bek.]
A felperesnél az adóhatóság 2002-2005-ig terjedő időszakra bevallások utólagos ellenőrzését végezte, melynek keretében azt is vizsgálta, hogy az adózó vagyongyarapodásával és életvitelére fordított kiadásaival arányban állt-e a megszerzett jövedelme. Az ellenőrzés megállapításait tartalmazó elsőfokú határozat 8 064 899 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére és kiszabta járulékait is. A felperes fellebbezése nyomán eljárt másodfokú adóhatóság azonban az elsőfokú hatóságot - a 2002. év elévülése okán - már csak 2003-2005-ig terjedő évekre új eljárás lefolytatására utasította és egyebek mellett előírta, hogy az új eljárás során meghatározott körben ellenőrzést kell végezni az adózó volt házastársánál K. Z.-nál is, be kell kérni az adózó OTP Banknál vezetett bankszámla kivonatait, valamint a 1512. helyrajzi számú ingatlanhoz kapcsolódó - az adózó által hivatkozott - költségszámlákat, és amennyiben azok hitelt érdemlően igazolják a kiadásokat, a vagyonmérleg megfelelő sorába be kell állítani, az ingatlanértékesítésből származó jövedelem meghatározásánál figyelembe kell venni.A megismételt eljárásban 2011. május 10-én hozott elsőfokú határozat a 2003-2004. évre - ugyancsak elévülés miatt - már megállapítást nem tett. A 2005. évre személyi jövedelemadó (szja) adónemben 5 081 720 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére és kiszabta járulékait. Rögzítette, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján ezen vizsgált évben a felperes terhére a bevételek és kiadások összevetése után fedezethiány már nem állt fenn. A személyi jövedelemadó adókülönbözet megállapítására azért került sor, mert a felperes és házastársa 2004. június 16-án 20 millió Ft-ért 1/2-1/2 tulajdoni hányadban megvásárolták az ingatlant, majd ugyanezt 2005. május 12. napján továbbértékesítették 60 millió Ft-ért, melyből a felperes - a tulajdoni hányadára figyelemmel - 20 millió Ft jövedelemre tett szert. Ezen bevétellel szemben ugyanakkor költségeket igazolni nem tudott.
A felperes fellebbezésében egyrészt eljárási kifogásokat tett, másrészt nem fogadta el azt a megállapítást, hogy az ü.-i ingatlanértékesítés után 20 millió Ft jövedelme keletkezett volna. Állította, hogy telket vásárolt és kulcsrakész házat értékesített, valamint vitatta, hogy ne lenne jogosult 2005. évre a lakáscélú felhasználás kedvezményét is igénybe venni.
Az alperes 2011. október 28. napján kelt másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot részben megváltoztatta, az adókülönbözetet 5 009 862 Ft-ra csökkentette. Kifejtette, hogy minden lehetséges - az adózó javára szolgáló - körülményt figyelembe vett, de az ürömi ingatlanra vonatkozó, a fellebbezési eljárásban csatolt számlák nem tartoztak ebbe a körbe. Megállapította, hogy az adásvételi szerződés földhivatalhoz benyújtására 2005. május 27-én került sor, tehát - figyelemmel a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 60. § (2) bekezdésére - adójogi szempontból az ingatlan értékesítése, az értékesítésből származó jövedelem megszerzése ezen a napon történt. Az adózó által becsatolt - és egyébiránt nem a felperes nevére szóló - számlák kiállítása későbbi időpontú. A lakótelek megjelölésű ingatlanon elvégzett családi ház felépítése az alperesi érvelés szerint nem minősült az Szja. tv. 3. § 32. pontja szerinti értéknövelő beruházásnak. Helytállóan állapította meg tehát az elsőfokú hatóság, hogy az adózó az Szja. tv. 62. § (1) bekezdés b) pontja alapján értéknövelő beruházás címén további költség elszámolására nem jogosult. Kifejtette továbbá az alperes, hogy az adózó 2004. június 11-én értékesítette adásvételi szerződéssel a D. u. alatti ingatlanon fennálló 1/2 tulajdoni részét 45 millió Ft-ért, mely ingatlan 2001. június 26. napján került a tulajdonába, és a tulajdoni hányadát figyelembe véve a megszerzésre fordított összeg 7 millió Ft volt. Így az Szja. tv. 62. § (1) bekezdés alapján az adózó ezen ingatlan értékesítéséből származó jövedelme 38 millió Ft. Ugyanakkor ebből 30 millió Ft-ot 2005. június 30-án a M.-i út alatti ingatlan megvásárlására fordított, így - szemben az elsőfokú határozatban foglaltakkal - az adózót erre nézve megillette a lakásszerzési kedvezmény érvényesítésének joga. Figyelemmel azonban az adókedvezmény igénybevétele módjára és határidejére vonatkozó jogszabályi előírásokra, a kedvezmény jelen eljárásban való érvényesítése már nem lehetséges.
A felperes keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését vagy megváltoztatását és ennek keretében a teljes adóhiány és járulékai törlését kérte. Továbbra is sérelmezte a vele szemben - álláspontja szerint - indokolatlanul alkalmazott elővezetést, kifogásolta a tényállás hiányos feltárását, az ebből következő téves adóhatósági megállapításokat. Külön kiemelte a H. u.-i ingatlan kapcsán, hogy az adásvételi szerződés értelmében a felek 60 millió Ft vételárban állapodtak meg, amely egy kulcsrakész állapotú ingatlan értéke, azaz tehát nem építési telek, hanem házas ingatlan értékesítése történt. Nem valós, hogy ebből 30 millió Ft adóalapnak minősülő jövedelme keletkezett volna a felperesnek, hiszen a kulcsrakész állapot eléréséig - az adásvételi szerződés keltétől kezdődően - még további költségek merültek fel. A lakásszerzési kedvezménnyel kapcsolatosan pedig kifejtette, hogy lakóingatlant értékesített, melynek eladási árából másik lakást vásárolt, így nézete szerint a kedvezmény megilleti.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Külön felhívta a figyelmet az adásvételi szerződésben foglalt ellentmondásokra.
A Fővárosi Törvényszék 10.K.30.320/2012/10. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Hivatkozott a adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 97. § (4) és (6) bekezdésére, az Szja. tv. 1. § (3) bekezdésére, 62. § (1) bekezdés a), b), c) pontjára, a 63. § (3), (4) bekezdésére és külön kiemelte, hogy adókedvezményt csak az arra bizonyítottan jogosult adózó érvényesíthet. A per tárgyát képező jogügyletet az alperes a H. u.-i ingatlan adásvételi szerződésének átvizsgálása alapján minősítette. A szerződés szerint az ingatlan "kivett beépítetlen terület" megjelölésű, melyen a szerződéskötéskor a "szerkezetkész" állapotot még el nem érő lakóház építése volt folyamatban. A felek az ingatlan vételárát 60 millió Ft-ban állapították meg, mely viszont "kulcsrakész" állapot ellenértéke volt. Az eladók az ingatlant a vételár maradéktalan megfizetéséig tulajdonjog fenntartással adták el. Ugyanakkor a vevő úgy nyilatkozott, hogy tekintettel a megkezdett építkezésre, azzal a szándékkal vásárolja meg azt, hogy a lakóházépítést folytatja, a szerződés aláírásától számított 4 éven belül befejezi, és ennek megtörténtéről a jogerős használatbavételi engedély benyújtásával tájékoztatja az illetékhivatalt.
A bíróság rögzítette, hogy a szerződés ezen kiemelt részeinek ellentmondásosságát érzékelte, és - figyelemmel az Szja. tv. 1. § (5) bekezdésére is - megállapította, hogy a szerződés tartalma a felek (eladó és vevő) rendeltetésellenes joggyakorlását igazolja, azaz a homályosan megfogalmazott szerződéssel adókedvezményt kívántak növelni. Mindezek alapján helyesen járt el az adóhatóság, amikor az új családi ház felépítésének csatolt számláit figyelmen kívül hagyta. A felperes által felhozott egyéb kifogások pedig az ügy érdemét nem érintették.
A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben az ítélet hatályon kívül helyezése mellett a törvényszék új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint a bíróság nem tett eleget a tényállás tisztázási kötelezettségének, illetőleg a feltárt tényállásból megalapozatlan következtetést vont le. A felülvizsgálati kérelemmel támadott ítélet és az általa elfogadott alperesi határozat már a keresetben is hivatkozott jogszabályokat sérti, valamint a Pp. 206. § (1) bekezdésébe is ütközik. A felülvizsgálati kérelem "részletes indokai" ugyanakkor konkrétan csupán két kérdéskört érintettek. Így: egyrészt nem lett volna mellőzhető a volt házastárs adóellenőrzése, ugyanis vagyonosodási vizsgálat esetében a kapcsolódó vizsgálat lefolytatása kötelező, másrészt vitatta a felperes, hogy ellentmondás lenne az Ü., H. u.-i ingatlan értékesítéséről szóló szerződésben, illetőleg, hogy a szerződés megfogalmazása rendeltetésellenes joggyakorlásra, adókedvezmény növelésére irányult volna. Téves volt a bíróság megállapítása, mely szerint az új családi ház felépítésének csatolt számláit az adóhivatal jogszerűen hagyhatta figyelmen kívül. Csalárd eljárás ténye nem igazolódott, a sokoldalas szerződést ügyvéd készítette és ellenjegyezte, az ellentmondásos tartalom adott esetben a laikus vevőnek fel sem tűnhetett. Az ezt követő minden hatósági eljárás, az azokban keletkezett és a bírósági eljárásban becsatolt iratok alátámasztják a szerződés valós tartalmát. A Polgármesteri Hivatal kiadta a használatbavételi engedélyt a felperes és volt férje nevére, az illetékhivatal a lakásépítéshez kapcsolódóan eltörölte az illetékfizetési kötelezettséget, a földhivatal pedig bejegyezte a tulajdonosváltozást. A felperes szerint a szerződésben tévesen benne felejtett 7.4. pontra a rendeltetésellenes joggyakorlás megállapítása nem alapozható, egyébiránt erre nézve a szerződést készítő ügyvéd meghallgatása sem lett volna mellőzhető.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. A felülvizsgálati kérelemben foglalt két konkrét kifogásra reagálva előadta, hogy a felperes volt férjénél azért nem került sor bevallások utólagos ellenőrzésére, mert arra már a határozatban foglalt okból nem volt szükség. Az Ü., H. u.-i ingatlannal kapcsolatban pedig rögzítette, hogy az Szja. tv. 4. § (3) bekezdés értelmében csak a szabályszerűen igazolt kiadás minősülhet költségnek. E körben a felperes a bizonyítási terhet nem telepítheti át az adóhatóságra. Álláspontja szerint a felperes által már a peres eljárás során csatolt újabb iratok sem adhattak okot a határozat megváltoztatására.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.
Az Szja tv. 1. § (3), (5) bekezdése szerint: "A magánszemély minden jövedelme adóköteles. Ettől eltérő szabályt, az adóból kedvezményt a kivételes célok érdekében - e törvény alapelveinek figyelembevételével - csak törvény állapíthat meg. Az adó alapja az adóköteles bevételből megállapított, e törvény rendelkezései szerinti levonásokkal csökkentett jövedelem és az adóalap-növelő tételek összege."
"A magánszemély vagy annak adózásában közreműködő, azt befolyásoló más személy egyaránt köteles a vonatkozó rendelkezések alkalmazása során az adókötelezettséget, az adó mértékét befolyásoló tényezők esetében érvényesíteni az ezen §-ban foglalt alapelveket."
Az Art. 1. § (7) bekezdése szerint: "A szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni."
A perbeli tényállás szerint a felperesnél több évre kiterjedő átfogó adóvizsgálat indult, melynek során maga az adóhatóság rendelt el egy alkalommal új eljárást a tényállás további szükséges tisztázása céljából. Végül jogerős megállapítás egy adóévre (2005.) és egy adónemben (szja) történt. A határozatban megállapított adóhiány alapja a felperes (és házastársa), mint eladók által 2005. május 12-én kötött ingatlan adásvételi szerződésből származó jövedelem volt. Kétségtelen tény, hogy maga a szerződés jelöli meg az adásvétel tárgyát különbözőképpen, ennélfogva helyesen állapította meg az alperesi határozat és az elsőfokú ítélet is, hogy a szerződés ellentmondásos. Ebből azonban részben eltérő következtetést vontak le. Az adóhivatal a becsatolt számlákat olyan szempontból vizsgálta, hogy azok értéknövelő beruházás dokumentumaként elfogadhatók-e, az elsőfokú bíróság viszont az ellentmondásos tartalmat rendeltetésellenes joggyakorlásnak minősítette. Végső soron azonban a két álláspont egyezett abban, hogy a szerződés ingatlan-nyilvántartási bejegyzése időpontja után keletkezett számlákat a felperes a bevétellel szemben nem számolhatta el.
A Kúria rögzíti, hogy perbeli ügyben a szerződés valódi tartalma megállapítása érdekében az Art. 1. § (7) bekezdése ("valódisági klauzula") alkalmazása szükséges. A szerződésből ugyanis épp az nem világos, hogy a felperes mit adott el, építési telket vagy házas ingatlant. A Kúria álláspontja szerint a valós tartalom megállapításához az iratok rendelkezésre állnak. Azt kell a megismételt eljárásban az alperesnek vizsgálnia, hogy valójában milyen készültségi fokú (jogi státuszú) ingatlannak az adásvétele történt a szerződés alapján. Az értékkülönbség milyen jogcímen került a felpereshez és ehhez képest figyelembe vehetők-e a költségszámlák, azaz a számlákat a jövedelem tényleges jogcímével kell szembeállítani. Ezen lényeges kérdések tisztázása után kell az alperesnek új határozatot hoznia.
Ugyanakkor a házastárs kapcsolódó vizsgálata mellőzésének az alperes jogszerű indokát adta, mivel az utóbb szükségtelenné vált.
Erre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján az elsőfokú ítéletet és az alperesi határozatot hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte.
(Kúria, Kfv. I. 35.073/2013/8.)