adozona.hu
AVI 2017.7.55
AVI 2017.7.55
Az örökhagyó mostohagyermekét megilleti az öröklési illetékkedvezmény [1990. évi XCIII. tv. 16. § (1) bek. c) pont]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Dr. K. F. I. K. M.-val kötött házasságából született a felperes. A felperes édesanyja elhalálozott, édesapja 1999. július 3-án házasságot kötött elhunyt házastársa testvérével K. I. K.-val, akinek házasságkötés utáni neve Dr. K. F.-né lett. 2014. december 31-én Dr. K. F.-né - a házastársa halálát követően - végintézkedés hátrahagyása nélkül elhunyt. Az illetékes közjegyző Dr. K. F.-né hagyatékát a felperesnek, mint az örökhagyó testvére gyermekének adta át törvényes öröklés jogcímén. Az elsőf...
AVI 2017.7.55 Az örökhagyó mostohagyermekét megilleti az öröklési illetékkedvezmény [1990. évi XCIII. tv. 16. § (1) bek. c) pont]
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
Dr. K. F. I. K. M.-val kötött házasságából született a felperes. A felperes édesanyja elhalálozott, édesapja 1999. július 3-án házasságot kötött elhunyt házastársa testvérével K. I. K.-val, akinek házasságkötés utáni neve Dr. K. F.-né lett. 2014. december 31-én Dr. K. F.-né - a házastársa halálát követően - végintézkedés hátrahagyása nélkül elhunyt. Az illetékes közjegyző Dr. K. F.-né hagyatékát a felperesnek, mint az örökhagyó testvére gyermekének adta át törvényes öröklés jogcímén. Az elsőfokú hatóság fizetési meghagyásával kötelezte a felperest 2 936 862 forint öröklési illeték megfizetésére. Az indokolásban rögzítette, hogy a hagyaték tiszta értéke, egyben az illeték alapja 23 354 200 forint, a felperest az ingó vagyon megszerzése után 300 000 forint illeték alapjáig illetékmentesség illeti meg, az öröklött lakás után az illeték mértéke 9%, az ingók után pedig 18%. A felperes a fizetési meghagyás kézhezvételét követően előterjesztett beadványában kérte, hogy a hatóság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 16. § (1) bekezdés c) pontja alapján, mint az örökhagyó mostohagyermeke számára illetékkedvezményt biztosítson. Az elsőfokú hatóság a 2015. július 27-én kelt határozatával a fizetési meghagyást úgy egészítette ki, hogy a felperes illetékkedvezmény iránti kérelmét elutasította.A felperes a határozattal szemben fellebbezést terjesztett elő, az alperesi jogelőd (a továbbiakban: alperes) a 2015. szeptember 29-én kelt határozatában a határozattal kiegészített fizetési meghagyást helybenhagyta. Az indokolásban kifejtette, a hagyatékátadó végzés szerint a felperes, mint törvényes örökös az örökhagyó testvérének gyermekeként szerezte meg a hagyatékot, a hagyatéki tárgyaláson a felperes nem jelezte, miszerint mostohagyermeke is volt az örökhagyónak. A mostohagyermek fogalmát sem az Itv., sem az adózás rendjéről szóló 2003. XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) nem határozza meg. Az ügyben alkalmazandó, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:198. § (1) bekezdése határozza meg a mostohagyermek fogalmát, akinek olyan mostohagyermek minősül, aki a házastárs tartásra szoruló kiskorú gyermeke. A felperes az örökhagyónak az édesapjával kötött házasságakor 43 éves elmúlt, ezért nem tekinthető az örökhagyó mostohagyermekének.
A kereseti kérelem
A felperes keresetében vitatta az alperes jogértelmezését, kiemelte, az örökhagyó mostohagyermekének minősül, ezért jogosult az illetékkedvezményre.Az elsőfokú ítélet
A közigazgatási és munkaügyi bíróság jogerős ítéletében a keresetet elutasította. Hangsúlyozta, az illetékhatóságot a jogerős hagyatékátadó végzés köti, azt nem vizsgálhatja felül, az öröklési illetéket az abban foglaltaknak megfelelően kell kiszabnia. A hagyatékátadó végzés szerint a felperes nem mint mostohagyermek, hanem mint az örökhagyó testvérének gyermeke szerezte meg a perbeli hagyatékot, ezért öröklési illetékfizetési kötelezettsége is ehhez a jogcímhez és minőségéhez igazodik, vagyis az Itv. 16. § (1) bekezdés c) pontjában szabályozott illetékkedvezmény nem illeti meg.A bíróság rámutatott, a felperes nem minősült, illetve nem is minősül jogi értelemben az örökhagyó mostohagyermekének. Ugyanis a mostohagyermek Ptk. 4:198. § (1) bekezdésében meghatározott jogi fogalma eltér a felperes részéről hivatkozott mostohagyermek fogalomtól, előbbinek a felperes nem felel meg, mert édesapja második házasságának időpontjában nem volt kiskorú. Ezért az általa hivatkozott illetékkedvezmény akkor sem illetné meg, ha a hagyatékátadó végzés a hatóságot nem kötné. A felperes mostohagyermeki minőségében akkor tudta volna megszerezni a tárgybeli hagyatékot, ha az örökhagyó ilyen tartalmú végintézkedést tett volna, azonban jelen esetben nem ez történt, a felperesi öröklés alapja az oldalági rokonság volt. A bíróság érvelése szerint felperes részéről megjelölt alapjogokat nem sérti az alperesi határozat.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet elsődlegesen annak hatályon kívül helyezése és a keresetnek való helyt adás, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása iránt. Okfejtése szerint a jogerős ítélet sérti az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdését, XIII. cikk (1) bekezdését, V. cikk (1) bekezdését, az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség elmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) 4. § c) pontját, 8. §-át, az Itv. 16. § (1) bekezdés c) pontját, az Art. 1. § (3) bekezdését, valamint a hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Hetv.) 1. §-át és 6. § (1) bekezdés a) pontját.Hangsúlyozta, az örökhagyónak nem csak unokaöccse, hanem mostohagyermeke is volt, ezért jogosult az Itv. 16. §(1) bekezdés c) pontja szerinti kedvezményre. A magyar jogtörténeti terminológiának megfelelően, valamint a szavak hétköznapi, általánosan elfogadott értelmében is az örökhagyó mostohaanyja lett a felperesnek az által, hogy házasságot kötött a felperes édesapjával. A mostohaszülő-mostohagyermek kapcsolat a felperes korára tekintet nélkül létrejött. A hatóságnak és a bíróságnak nem volt joga korhoz kötni a mostohagyermekké válást. Az Itv. 16. § (1) bekezdés c) pontja a kedvezményhez a mostohagyermeki helyzeten kívül egyéb feltételt nem határoz meg. Az alperesi határozatban és a jogerős ítéletben hivatkozott Ptk. 4:198. § (1) bekezdésében foglaltak a tartási kötelezettséggel összefüggésben értelmezendők, általános jelleggel nem. Az elsőfokú bíróság érvelése indokolatlan megkülönböztetést tesz egyrészt a felperes korára tekintettel, másrészt a törvényes öröklés és a végrendelési öröklés között. Nem foghat helyt az az ítéleti megállapítás sem, mely szerint az illetékkedvezmény megállapítása során a jogerős hagyatékátadó végzés a meghatározó. A jogerős ítélet megsértette a megkülönböztetés tilalmát és az egyenlő bánásmód követelményét.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását indítványozta.
A Kúria döntése és jogi indokai
A felülvizsgálati kérelem alapos.A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275. § (1) és (2) bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A jogerős ítélet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálható felül.
A felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a pontosan és helyesen megállapított tényállásból nem helyálló jogi következtetést vont le.
Az Itv. 1. § (1) bekezdése többek között kimondja, hogy öröklés esetén vagyonszerzési illetéket kell fizetni. Az öröklési és az ajándékozási illeték szabályait az Itv. II. Fejezete tartalmazza. Az öröklési illeték tárgya haláleset folytán történt vagyonszerzés, általános mértéke az örökség tiszta értékének 18%-a, lakástulajdon esetén 9%. Az öröklési illetékre vonatkozó mentességi, kedvezményi szabályokat az Itv. 16. § (1) bekezdése rögzíti. Ennek c) pontja értelmében mentes az öröklési illeték alól az örökhagyó mostoha- és nevelt gyermeke, mostoha- és nevelőszülője által megszerzett örökrész tiszta értékéből 20 000 000 forint. Az Itv. 89. § (1) bekezdés a) pontja szerint ha a hagyatékot közjegyző adja át, az illetékszabás végett a teljes hatályú hagyatékátadó végzést annak jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül megküldi az állami adóhatóságnak.
A Kúria hangsúlyozza, az öröklési illeték kiszabásának alapja a haláleset folytán történő vagyonszerzés, tárgya maga az örökség, illetve a hagyomány, a meghagyás alapján történő vagyonszerzés. Meghatározó jelleggel bír a közjegyző teljes hatályú hagyatékátadó végzése, mely - a Hetv. 6. § (1) bekezdés a) pontja szerint - meghatározza, hogy a hagyatékba tartozó vagyonra kit, milyen jogcímen, milyen jog illet meg, illetve milyen kötelezettség terhel. A hagyatékátadó végzésben a közjegyző azt is rögzíti, hogy az öröklés végintézkedéssel alapul, vagy a törvényes öröklés általános rendjén, utóbbin belül az örökös (örökösök) milyen jogcímen örökölnek.
A felek által nem vitatottan a felperes végintézkedés hátrahagyása nélkül meghalt örökhagyó után, mint annak testvérének gyermeke örökölt. A Kúria szerint ez azonban - a jogerős ítéletben írtakkal szemben - nem zárja ki azt, hogy mint az örökhagyó mostohagyermek öröklési illetékkedvezményben részesüljön. A perbeli jogvita eldöntése során elsődlegesen az Itv. az alkalmazandó jogszabály, annak 16. § (1) bekezdés c) pontja, illetve más rendelkezése sem zárja ki a mostohagyermekként igénybe vett kedvezmény fennállását azért, mert az örökhagyó más jogcímen örökölt.
A felülvizsgálati bíróság ezt követően azt vizsgálta, a felperes az örökhagyó mostohagyermekének tekinthető-e, avagy nem. Az Itv. és a mögöttesen alkalmazandó Art. nem határozza meg a mostohagyermek fogalmát, ilyen tartalmú definíciót a Ptk. sem tartalmaz általános jelleggel. A Ptk. XX. Fejezete rögzíti a rokontartás általános szabályait. A 4:198. § a mostohagyermek tartásáról szól, ennek (1) bekezdése alapján a házastárs köteles háztartásában eltartani a vele együtt élő házastársának olyan, tartásra szoruló kiskorú gyermekét (a továbbiakban: mostohagyermek), akit házastársa az ő beleegyezésével hozott a közös háztartásba. A Kúria kiemeli, az utóbbi jogszabályhelyben megjelölt mostohagyermek fogalom csak és kizárólag a mostohagyermek tartása körében irányadó, általános jelleggel nem alkalmazható, ezért - az elsőfokú bíróság okfejtésével szemben - a perbeli jogvita eldöntése során nem releváns.
Kötelezően alkalmazandó mostohagyermek meghatározás hiányában az általános magyar jogi terminológia az irányadó, márpedig e szerint a felperes az örökhagyó mostohagyermekének minősül, mert édesapja az örökhagyót feleségül vette, a házasságot nem bontották fel, ebben a körben nincs jelentősége annak, hogy a házasság megkötésekor a felperes már nagykorú volt. A felperest, mint az örökhagyó mostohagyermekét megilleti az Itv. 16. § (1) bekezdés c) pontja szerinti öröklési illetékkedvezmény.
A Kúria a fentiekre tekintettel a Pp. 275. § (4) bekezdése és a Pp. 339. § (1) bekezdése alkalmazásával a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az alperes támadott határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Az új eljárás eredményeként az alperes köteles a felperest terhelő öröklési illeték megállapítása során az Itv. 16. § (1) bekezdés c) pontjában megjelölt kedvezményt a felperes javára értékelni.
A döntés elvi tartalma
Az Itv. 16. § (1) bekezdés c) pontja szerinti öröklési illetékkedvezményre jogosult az örökhagyó mostohagyermeke akkor is, ha a szülője és az örökhagyó házasságakor már nagykorú volt. A Ptk.-nak a mostohagyermek tartása körében meghatározott mostohagyermek definíciója ebben a vonatkozásban nem irányadó.(Kúria, Kfv. VI. 35.501/2016/6.)