adozona.hu
AVI 2017.7.54
AVI 2017.7.54
A szerződés megkötésének napja a visszterhes vagyonátruházási illeték fizetési kötelezettség keletkezésének napja [1990. évi XCIII. tv. 3. § (3) bek., a) pont]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2013. december 18. napján kelt adásvételi szerződéssel megvásárolta a szerződésben felsorolt z.-i és p.-i ingatlanok tulajdonjogát, 217 475 000 forint vételáron. Az adásvételi szerződés rögzítette, hogy a felperes nyilvántartott családi gazdálkodó, a megvásárolt területeket saját maga kívánja használni, és az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 26. § (1) bekezdés p) pontjában meghatározott illetékmentességet igénybe kívánja venni. A felperes ugyanezen...
AVI 2017.7.54 A szerződés megkötésének napja a visszterhes vagyonátruházási illeték fizetési kötelezettség keletkezésének napja [1990. évi XCIII. tv. 3. § (3) bek., a) pont]
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
A felperes 2013. december 18. napján kelt adásvételi szerződéssel megvásárolta a szerződésben felsorolt z.-i és p.-i ingatlanok tulajdonjogát, 217 475 000 forint vételáron. Az adásvételi szerződés rögzítette, hogy a felperes nyilvántartott családi gazdálkodó, a megvásárolt területeket saját maga kívánja használni, és az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 26. § (1) bekezdés p) pontjában meghatározott illetékmentességet igénybe kívánja venni. A felperes ugyanezen a napon bejelentette a földhivatalhoz a tulajdonszerzést illeték kiszabás végett. A benyújtott adatlapon szintén kérte az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontja alapján járó illetékmentesség biztosítását. A birtokba adás időpontja 2014. szeptember 30. volt a szerződés szerint. A bejelentett forgalmi értéket az adóhatóság elfogadta és 2014. március 21. napján kelt fizetési meghagyásával megállapította, hogy a felperest az adásvételi szerződés alapján történt tulajdonjogszerzés után 48 000 forint visszterhes vagyonátruházás illetékfizetési kötelezettség terheli, egyidejűleg az illetékkedvezmény iránti kérelmének részben helyt adott, megállapítva, hogy az ingatlanok között szereplő mocsár, illetve agyagbánya elnevezésű ingatlanokra az őstermelői illetékkedvezmény nem vehető igénybe, mert azok nem minősülnek termőföldnek.Az elsőfokú hatóság határozatával saját hatáskörben módosította a fizetési meghagyást, és megállapította, hogy a felperest 8 699 000 forint visszterhes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettség terheli. Indokolás szerint az elsőfokú adóhatóság megkereste a Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Hivatalt annak igazolása céljából, hogy a felperes a szerződés megkötése időpontjában nyilvántartási (regisztráció) számmal rendelkező őstermelő, egyéni mezőgazdasági vállalkozó vagy családi gazdálkodó volt-e az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontjának megfelelően. Az NVH 2014. április 1-jén küldött tájékoztatása szerint a felperes a szerződéskötés napján, tehát 2013. december 18-án a hivatal által vezetett ügyfél nyilvántartásban nem szerepelt. A felperest is felhívta a hatóság annak igazolására, hogy ezen tájékoztatás ellenére mégis rendelkezik-e a szükséges regisztrációs igazolással, melyre a felperes a Fejér Megyei Kormányhivatal Földművelésügyi Igazgatóságának egy 2011. október 20-án kelt 16.4/13087-2/2011. számú határozatát csatolta, ami helyt adott a felperes, mint családi gazdálkodó és a gazdálkodó család tagjai 2011. október 14. napján benyújtott közös kérelmének, és a családi gazdaságot, valamint a felperest, mint a családi gazdálkodót nyilvántartásba vette. Az adóhatóság szerint azonban ez a nyilvántartásba vételről szóló határozat nem azonos az NVH által kiadott nyilvántartási számmal. Az illetékmentesség feltétele a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv által kiadott tíz számjegyű regisztrációs szám megléte.
Ezt követően azonban a fizetési meghagyást az adóhatóság saját hatáskörben 2014. december 1-jén visszavonta, ugyanis a Fejér Megyei Kormányhivatal Járási Hivatal Járási Földhivatala 61474/2014. számú végzésével a felperes tulajdonjogának bejegyzéséről szóló határozatát visszavonta, ezzel egyidejűleg a felperes tulajdonjogát törölte, és a felperes tulajdonjog bejegyzése iránti kérelmét végzéssel, érdemi vizsgálat nélkül elutasította. Így a visszterhes vagyonátruházási illeték kiszabásának nem volt helye. Ugyanakkor a Fejér Megyei Kormányhivatal Földhivatala másodfokú hatóságként 2015. január 23. napján kelt 30013/2015. iktatószámú végzésével a tulajdonjogot törlő és a tulajdonjog bejegyzése iránti kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasító földhivatali döntést megsemmisítette, és a járási földhivatalt új eljárás lefolytatására utasította, mely eljárásban a felperes tulajdonjogát 33995/2015/2014.10.03. számú bejegyző határozattal visszajegyezték az ingatlan-nyilvántartásba. Erről tájékoztatták az adóhatóságot, amely 2015. május 18-án kelt 3085178035. ügyiratszámú fizetési meghagyásával a felperes terhére 2013. december 18-án kelt adásvételi szerződés alapján történt tulajdonjog megszerzése után 8 699 000 forint visszterhes vagyonátruházási illeték fizetését írta elő. Rögzítette, hogy a felperes esetében az illetékmentesség feltételei nem álltak fenn, a szerződéskötés időpontjában az NVH által kiadott nyilvántartási (regisztrációs) számmal nem rendelkezett, az NVH csak a szerzést követően már 2014. december 19-én vette nyilvántartásba a felperest, erre tekintettel a megszerzett ingatlanok után a felperesnek az általános szabályok szerinti illetékfizetési kötelezettsége keletkezett.
A felperes fellebbezése nyomán eljárt alperesi jogelőd (továbbiakban: alperes) másodfokú határozatával a fizetési meghagyást helyben hagyta. Hivatkozott az alperes az Itv. 3. § (3) bekezdés a) pontjára, mely szerint a visszterhes vagyonátruházási illeték fizetési kötelezettség a szerződés megkötése napján keletkezik, ami ez esetben a szerződéskötés napja, 2013. december 18-a, így az illetékmentesség az illetékkötelezettség keletkezésekor hatályos Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontja alapján csak akkor biztosítható, ha a vagyonszerző már a szerződéskötés napján rendelkezik az NVH által kiadott nyilvántartási (regisztrációs) számmal. A felperes esetében ez nem teljesült.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
A felperes keresetében az alperesi határozat elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja szerint a megvásárolt termőföldek után megillette az Itv. 26. § (1) bek. p) pontjában foglalt illetékmentesség. Jogszabálysértőnek tartotta az alperes azon álláspontját, hogy az illetékmentesség feltételeit a szerződéskötés napja szerinti jogszabályok alapján kell elbírálni. Nézete szerint az adóhatóság az eljárása során figyelmen kívül hagyta a családi gazdaságok létrehozásáról, nyilvántartásba vételéről, működéséről, valamint kiemelt támogatásokról szóló 326/2001. (XII. 30.) Korm. rendeletben (továbbiakban: Korm. r.) foglaltakat. Hivatkozott arra, hogy a Székesfehérvári és Móri Járási Földhivatal a felperes tulajdonjogának bejegyzéséről szóló határozatát saját hatáskörben visszavonta, ezzel egyidejűleg a tulajdonjogot törölte, és a tulajdonjog bejegyzés iránti kérelmet végzéssel, érdemi vizsgálat nélkül elutasította. Ezt semmisítette meg a Fejér Megyei Kormányhivatal földhivatala, új eljárás elrendelése mellett, és ezen új eljárásban került sor a felperes tulajdonjogának visszaállítására, a megvásárolt termőföldön. Mindez alapján megállapítható, hogy 2014. október 3. és 2015. február 25. között a felperes az ingatlan-nyilvántartás adatai szerint nem volt tulajdonosa a megvásárolt termőföldeknek. A felperes keresetét az Itv. 91. § (1) bekezdés és 92. § (1)-(2) bekezdéseire alapította. E szerint az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontjának 2015. január 1. napjától hatályos rendelkezései alapján kellett volna elbírálni az illetékmentesség feltételeit, mert a fizetési meghagyás és a támadott alperesi határozat alapját a tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartásba történő újbóli bejegyzése képezte. A visszajegyzés időpontjában hatályos rendelkezések szerint a felperes maradéktalanul megfelelt az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontjában foglaltaknak.Hivatkozott a felperes a 2013. évi V. törvény (új Ptk.) 5:177. §-ára, 5:178. § (2)-(5) bekezdésére, az Inytv. 26. § (4) bekezdésére, 30. § (2) bekezdésére, 44. § (1) bekezdésére, és utalt a szerződéskötés időpontjában már hatályos Földforgalmi törvényre is. Másodlagosan pedig állította, hogy megfelelt az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontjának 2013. december 18. napján hatályos rendelkezései szerinti feltételeknek is, mert a Fejér Megyei Kormányhivatal Földművelésügyi Igazgatósága 2011. október 20. napján kelt határozatával bejegyezte a családi gazdálkodók nyilvántartásába. A nyilvántartásba vétel időpontjában őstermelői igazolvánnyal, 2013. december 13. napjától pedig egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkezett. Indítványozta az ingatlan-nyilvántartási eljárás során keletkezett iratok beszerzését.
Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, fenntartva határozati megállapításait, és a felperes perköltségben marasztalását.
Az elsőfokú ítélet
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Hivatkozott az Itv. 3. § (3) bekezdés a) pontjára, a 26. § (1) bekezdés p) pontjára, azzal, hogy az illetékmentesség feltételeit az adóhatóságnak az illetékkötelezettség keletkezésekor, azaz a szerződéskötés időpontjában 2013. december 18. napján hatályos rendelkezések szerint kellett elbírálnia. Az Itv. 92. § (1) bekezdés szerint az ingatlanügyi hatóság az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés végett benyújtott szerződés iktatószámmal ellátott és hitelesített másolatát az illeték kiszabáshoz szükséges és rendelkezésre álló egyéb okiratokkal együtt az ingatlan-nyilvántartás befejezését követően köteles haladéktalanul, kísérőjegyzékkel együtt továbbítani az állami adóhatósághoz. Az ingatlan-nyilvántartási eljárás befejezését követően kerülhet sor az illeték kiszabására, és a visszterhes vagyonátruházás illeték kiszabásának előfeltétele a tulajdonszerzés ingatlan-nyilvántartási bejegyzése. Ezt meghaladóan azonban az illetékkötelezettség szempontjából sem a bejelentés időpontja, sem a felperes tulajdonjoga visszajegyzésének időpontja nem bír relevanciával.Rögzítette a bíróság, hogy a felperes tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartásba történő visszajegyzése folytán az illetékkiszabás előfeltétele teljesült, mert a felperes az ingatlanok tulajdonjogát megszerezte. Az adóhatóságnak az eljárása során azt kellett vizsgálnia, hogy a felperes az Itv. illetékkötelezettség keletkezésének időpontjában hatályos 26. § (1) bekezdés p) pontjában foglalt feltételeknek megfelelt-e. Idézte az ítélet az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontját, és kifejtette, hogy a felperes 2013. december 18-án nyilvántartásba vett családi gazdálkodó volt, de nem rendelkezett a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv által kiadott nyilvántartási (regisztrációs) számmal. A mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény (továbbiakban: MVH Eljárási tv.) 9/B. § szerint az Egységes Mezőgazdasági Ügyfél-nyilvántartási Rendszer a mezőgazdasági és vidékfejlesztési szerv és a hatáskörrel rendelkező hatóság hatáskörébe tartozó eljárásokban résztvevő ügyfelek azonosítását, és törzsadatainak nyilvántartását szolgáló rendszer. A nyilvántartási rendszerbe történő regisztrálást jelentő tíz számjegyű regisztrációs számot a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv adja ki. Az NVH az illetékkötelezettség keletkezését követően 2014. december 19. napján vette nyilvántartásba a felperest, egyéni vállalkozóként. Miután a felperes az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontjában foglalt illetékmentesség egyik alanyi feltételével a regisztrációs számmal nem rendelkezett, az adóhatóságnak el kellett utasítani az illetékkedvezmény iránti kérelmét. A felperes által hivatkozott Korm. r., az új Ptk. szabályai és az Inytv. felhívott rendelkezései, valamint a Földforgalmi törvény jelen ügyben az illetékkiszabás szempontjából nem bírnak relevanciával. Mellőzte a bíróság a földhivatal megkeresését, mert a rendelkezésre álló adatok alapján az ügy eldönthető volt.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet megváltoztatását, mindkét fokú közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését. Kifejtette a felperes, hogy a keresetében meghivatkozott, az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontja téves értelmezésével zárta ki a hatóság a 2013. évben adásvételi szerződéssel megvásárolt termőföldek után jogszabályban biztosított mentesség köréből. Utalt arra, hogy már az elsőfokú határozattal szembeni fellebbezésében is hivatkozott arra, hogy a termőföldek megszerzésének idején hatályos Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontját "leszűkítve" értelmezi a hatóság, amikor az egyéni vállalkozótól és családi gazdálkodótól is megköveteli a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv által kiadott nyilvántartási (regisztrációs) számot. Rögzítette a felperes, hogy azt helyesen állapította meg az ítélet, hogy a felperes a bejegyzés iránti kérelmét 2013. december 18-án küldte meg a járási földhivatalnak, de az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontjának 2013. január 1-jétől hatályos módosítása ellenére kizárta a felperest az illetékmentesség köréből, mint családi gazdálkodót.Idézte az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontjának 2012. december 31-ig hatályos szövegét, majd pedig ugyanezen jogszabályhely 2013. január 1-jétől hatályos szövegét, összehasonlítva a szöveg változását, amely szerinte csak annyit tartalmaz, hogy az illetékmentesség kibővült az egyéni mezőgazdasági vállalkozóval és a családi gazdálkodóval.
A felperes álláspontja szerint a 2013. január 1. napjától hatályos szövegből az tűnik ki, hogy a termőföld vásárolói közül önállóan illeti meg az illetékmentesség a regisztrációs számmal rendelkező őstermelőt, az egyéni mezőgazdasági vállalkozót és a családi gazdálkodót, ha a törvényben meghatározott feltételeknek megfelel a vásárlásuk. Erre enged következtetni az is, hogy a konjunktív mentességi feltétel önállóan említi meg az egyéni vállalkozót, a mezőgazdasági őstermelőt és a családi vállalkozót. Más-más jogszabály határozza meg azt, hogy ki tekinthető őstermelőnek, egyéni mezőgazdasági vállalkozónak vagy családi gazdálkodónak. A felperes keresetében a családi gazdaságokról szóló Korm. r. 1. §, 2. §-ait hivatkozta meg, és kérte figyelembe venni.
A felperes álláspontja szerint az illetékmentesség szempontjából adott esetben annak van jelentősége elsődlegesen, hogy a szerzés időpontjában hatályos idézett rendelkezések szerint az egyéni mezőgazdasági vállalkozónak és a családi gazdálkodónak is rendelkeznie kellett-e az NVH által kiadott nyilvántartási (regisztrációs) számmal, vagy ezt csak az őstermelők esetében követelhető meg. Álláspontja szerint a közigazgatási hatóságok a Kúriának (Legfelsőbb Bíróságnak) a Kfv.35.474/2008/6. számú, illeték-ügyben meghozott határozatát alkalmazták a döntésüknél, azonban a Kúria határozatának meghozatalakor az Itv. releváns pontja még nem tartalmazta a családi gazdálkodót, mert a kedvezményre jogosultak köre csak 2013. január 1-jétől bővült ki. Az elsőfokú bíróság is lényegében ezt az értelmezést fogadta el, kiegészítve az MVH eljárási törvény 9/B. §-ával.
A felperes álláspontja szerint a jogalkotó szándék az illetékmentességre vonatkozó szabályok módosításával az volt, hogy a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv által kiadott nyilvántartási (regisztrációs) számmal rendelkező őstermelőkön kívül a mezőgazdasági egyéni vállalkozók és a család gazdálkodók is jogosultak legyenek az illetékmentességre, amennyiben az egyéb törvényi feltételeknek megfelelnek. A felperes szerint, ha a mentességre a mezőgazdasági egyéni vállalkozók, valamint a családi gazdálkodók csak akkor lennének jogosultak 2013. január 1. napjától, ha az NVH által kiadott nyilvántartási (regisztrációs) számmal rendelkeznek, akkor nem lett volna szükség 2012. december 31. napjáig hatályos mentességi feltételek módosítására, mert az addig hatályos törvényi rendelkezés szerint is mint, mezőgazdasági tevékenységet végző magánszemélyek jogosultságot szerezhettek volna, ha külön jogszabály alapján az NVH által kiadott regisztrációs igazolással rendelkeztek volna, és az egyéb törvényi feltételeknek is megfelelnek. Ezt az álláspontot támasztja alá a felperes szerint a NAV által összeállított "Információs Füzetekben" közzétett tájékoztatás is, amely az illetéktörvény főbb változásai címszó alatt rögzíti, hogy a termőföld tulajdonjogának megszerzésére vonatkozó, az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontjában található mentességi szabályokat. A felperes szerint szándékosan és tudatosan szűkítették le a mentesség körét, a jogalkotó szándékával ellentétesen, amely a felperesnek alapvető jogait sérti. Ezzel kapcsolatban megjelölte az Alaptörvény I. cikk (1)-(3) bekezdését, XIII. cikk, XV. cikk (1)-(2) bekezdését, XXX. cikk és a XXVIII. cikk egyes rendelkezéseit. Álláspontja szerint az ítélet sincs összhangban a fentebb idézett Alaptörvényi alapjogokkal és követelményekkel.
Figyelmen kívül hagyta a bíróság is azt, hogy az egyes adótörvényeknek és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2012. évi CLXXVIII. törvény 2013. január 1-jétől jelentősen módosította az Itv. egyes rendelkezéseit, perbeli esetben az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontját, a változásokat egy kivétellel 2013. január 1-jét követően illeték kiszabásra bemutatott ügyekben, illetve indult eljárásokban kellett alkalmazni. A felperes illetékkötelezettsége 2013-ban keletkezett, az érintett termőföldek megvásárlásával. Márpedig az említett törvény a termőföld vásárlása esetén az illetékmentesség körét kiterjesztette, a mezőgazdasági egyéni vállalkozókra, valamint a családi gazdálkodókra is. A felperes álláspontja szerint a jogszabály módosítás helyes értelmezése az, hogy az Itv. 2013. január 1-jétől hatályos 26. § (1) bekezdés p) pontja szerint regisztrációs számmal csak az őstermelőnek kell rendelkeznie.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Alperes álláspontja szerint helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes az illetékkötelezettség keletkezésének időpontjában 2013. december 18. napján nyilvántartásba vett családi gazdálkodó volt, de nem rendelkezett az NVH által kiadott nyilvántartási regisztrációs számmal. A felperes tévesen értelmezte az Itv. releváns 26. § (1) bekezdés p) pontjának 2013. január 1-jétől hatályos rendelkezését, melynek következtében nem felel meg az illetékmentesség feltételeinek. Az alperes álláspontja szerint éppen az lenne a diszkriminatív eljárás, ha a a mezőgazdasági őstermelőkkel szemben ugyanazon mentesség megszerzése érdekében többletkövetelményt állítana fel a jogszabály az egyéni mezőgazdasági vállalkozóhoz vagy a családi gazdálkodóhoz képest.
A Kúria döntése és jogi indokai
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem megalapozott.A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275. § (1)-(2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs. A Kúria a felülvizsgálati eljárás során a felülvizsgálati kérelem keretei között a rendelkezésre álló iratok alapján dönt.
A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben foglalt okból nem jogszabálysértő. Az elsőfokú bíróság a perben eldöntendő jogkérdéseket a jogszabály helyes értelmezésével válaszolta meg. Az Itv. 3. § (3) bekezdés a) pontja egyértelmű rendelkezése alapján határozta meg a visszterhes vagyonátruházási illeték fizetési kötelezettség keletkezésének időpontját a szerződés megkötése napjában, és akkor hatályos jogszabályban foglaltakra tekintettel ugyancsak helyesen foglalt állást arról, hogy a felperesnek ezen időpontban rendelkeznie kellett volna az NVH által kiadott nyilvántartási (regisztrációs) számmal.
A Kúria rögzíti, hogy - amint arra az alperes is hivatkozott a felülvizsgálati ellenkérelmében - a felperes felülvizsgálati kérelme lényegében az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontjának 2012. december 31. és 2013. január 1. fordulóján történt módosítását értelmezi, és ezzel hozza összefüggésbe az adóhatósági és a bírósági ítélet jogszabálysértő voltát. A felperes úgy fogalmazott, hogy álláspontja szerint az illetékmentesség szempontjából adott esetben annak van jelentősége elsődlegesen, hogy a szerzés időpontjában hatályos - általa is idézett rendelkezések szerint - az egyéni mezőgazdasági vállalkozónak és a családi gazdálkodónak is rendelkeznie kellett-e az NVH által kiadott nyilvántartási (regisztrációs) számmal, vagy ez csak az őstermelők esetében követelhető meg.
A releváns jogszabályhely 2012. december 30-ig hatályos szövege értelmében mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól: "a termőföldnek a külön jogszabály alapján a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv által kiadott regisztrációs igazolással rendelkező mezőgazdasági tevékenységet végző magánszemély általi, visszteher ellenében történő megszerzése, feltéve, ha az így vásárolt termőföldet a vásárlástól számított legalább 5 évig nem idegeníti el, azon a vagyoni értéki jogot nem alapít, és egyéni vállalkozóként, vagy mezőgazdasági őstermelőként a termőföldet mezőgazdasági célra hasznosítja". Ugyanezen jogszabály 2013. január 1-jén hatályos módosított szövege szerint pedig mentes: "termőföldnek a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv által kiadott, nyilvántartási (regisztrációs) számmal rendelkező őstermelő, egyéni mezőgazdasági vállalkozó, vagy családi gazdálkodó általi visszteher ellenében történő megszerzése, feltéve, ha az így vásárolt termőföldet, a birtokba adástól számított 5 évig nem idegeníti el - ide nem értve a kisajátítást, a kisajátítás alapjául szolgáló közérdekű célra történő elidegenítést, és a birtok összevonási célú földcserét - azon vagyoni értékű jogot nem alapít, és egyéni vállalkozóként mezőgazdasági őstermelőként, vagy családi gazdálkodóként a termőföldet mezőgazdasági célra hasznosítja".
A felperes úgy érvelt, hogy ennek a jogszabályi módosításnak csak akkor volt értelme, ha a regisztrációs számmal rendelkező őstermelő mellett illetőleg azon túl az egyéni mezőgazdasági vállalkozó és a családi gazdálkodó vonatkozásában nem követeli meg a jogszabály ugyanezt a feltételt. Ez utóbbi két kategória újonnan behozott fogalom, amelyre a korábbi és a módosított jogszabályban sincs kötelező előírás. Álláspontja szerint a rá vonatkozó időszakban, tehát a 2013. január 1-je után hatályos jogszabályszöveg helyes értelmezése az, hogy a regisztrációs számmal csak az őstermelőnek kellett rendelkeznie, a felperes szerint a hatóság és a bíróság "leszűkítően" értelmezi a jogszabályt.
A Kúria álláspontja szerint sem az adóhatóság, sem az elsőfokú bíróság nem értelmezte rosszul, "szűkítőleg" a jogszabály szövegét, hanem annak nyelvtani, logikai, rendszertani értelmezése alapján vette figyelembe azt, hogy, a nyilvántartási (regisztrációs) számmal rendelkezés 2013. január 1-je után valamennyi a jogszabályban nevesített mezőgazdasággal foglalkozó személyre vonatkozik, így az őstermelőre, az egyéni vállalkozóra, és a családi gazdálkodóra is. Egyébiránt e körben alappal utalt az alperes arra, hogy ettől eltérő értelmezés, a jogszabályból ki nem olvasható észszerű indok nélkül, az őstermelővel szembeni diszkriminatív rendelkezés lenne, azaz, ha kizárólag őt terhelné a regisztrációs számmal rendelkezés kötelezettsége.
Utal arra a Kúria, hogy illeték kiszabási ügyekben mindenekelőtt az Itv. szabályait kell alkalmazni. Az, hogy az egyes mezőgazdasági termelő kategóriákra vonatkozó további speciális részletszabályok még milyen feltételeket írnak elő az adott formában történő tevékenység gyakorlására, az illetékügy szempontjából nem releváns. Helyesen állapította meg az illetékkötelezettség keletkezésének releváns időpontját és azt, hogy ekkor már a 2013. január 1-je után hatályos Itv. alapján kellett eljárni, amely kivételt nem engedő feltételként szabta meg a regisztrációs szám kiváltását. Ugyancsak helytálló az alperes ellenkérelmében megfogalmazott azon érvelése is, hogy a jogszabály pontosításra került az illetékmentesség igénybevételére jogosult alanyi kör megnevezését illetően, azonban azon objektív feltétel, hogy nekik az MVH nyilvántartási (regisztrációs) számmal rendelkezni kell továbbra is fennáll. Ezen kitétel tehát nem csak a felsorolás első tagjára az őstermelőre, hanem az egyéni mezőgazdasági vállalkozóra és a családi gazdálkodóra is kiterjed. A felperes felülvizsgálati kérelmében írt jogszabálysértésekre hivatkozás nem alapos tehát, a végrehajtás felfüggesztését érintő kifogás pedig nem az érdemi döntés tárgya, az külön eljárásban lezárult.
Fentiek szerint a Kúria az érdemben helyes elsőfokú ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. I. 35.194/2016/6.)