adozona.hu
AVI 2017.7.49
AVI 2017.7.49
Az általános forgalmi adóhoz kapcsolódó ügyekben a hatályos Áfa. tv. mellett alkalmazni kell az irányadó európai uniós normákat is [2007. évi CXXVII. tv. 120. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság 2010. április-június közötti időszakra általános forgalmi adónemben bevallások utólagos vizsgálatát végezte a felperesnél, melynek eredményeként hozott határozatában a felperes terhére 7 275 000 forint adókülönbözetet állapított meg, melyből 6 468 000 forint az adóhiány, 432 000 forint a jogosulatlan igénylés. Kötelezte a felperest az adókülönbözet, 3 450 000 forint adóbírság és 616 000 forint késedelmi pótlék megfizetésére, valamint a jogosulatlan igénylés vonatkozásáb...
AVI 2017.7.49 Az általános forgalmi adóhoz kapcsolódó ügyekben a hatályos Áfa. tv. mellett alkalmazni kell az irányadó európai uniós normákat is [2007. évi CXXVII. tv. 120. §]
Az elsőfokú adóhatóság 2010. április-június közötti időszakra általános forgalmi adónemben bevallások utólagos vizsgálatát végezte a felperesnél, melynek eredményeként hozott határozatában a felperes terhére 7 275 000 forint adókülönbözetet állapított meg, melyből 6 468 000 forint az adóhiány, 432 000 forint a jogosulatlan igénylés. Kötelezte a felperest az adókülönbözet, 3 450 000 forint adóbírság és 616 000 forint késedelmi pótlék megfizetésére, valamint a jogosulatlan igénylés vonatkozásában a visszaigénylési kérelmet elutasította. A hatóság a Sz. F.k. Kft.-től (a továbbiakban: Kft. 1.) és az E.T. Kft.-től (a továbbiakban: Kft. 2.) befogadott számlákat hiteltelennek, fiktívnek tartotta és az ezekben feltüntettet általános forgalmi adót nem levonhatónak minősítette. Kifejtette, hogy a gazdasági események a számlákon feltüntetett cégek között nem valósulhattak meg, a számlák nem hiteles dokumentumok. A számlákhoz kapcsolódó általános forgalmi adót a számlakibocsátók nem vallották be és nem fizették meg, az áruk eredetéről nincs információ, a csatolt szállítólevelek adatai ellentétben állnak a számlákban foglaltakkal és a felperes képviselőjének előadásával.Az alperes a 2012. január 13. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Hivatkozott az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 120. § a) pontjában, 127. § (1) bekezdésében, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésében, 165. §-ában, 166. §-ában és az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésében, 97. § (4) és (5) bekezdésében, valamint 130. §-ában foglaltakra. Az indokolásban rögzítette, hogy az elsőfokú hatóság megállapításait elsősorban a számlakibocsátóknál lefolytatott kapcsolódó vizsgálatra alapította. A vizsgált időszakban mindkét Kft. ügyvezetője ugyanaz a személy volt, a számlakibocsátók nem rendelkeztek olyan dokumentumokkal amelyek igazolják, hogy a számlákon szereplő tűzifa a tulajdonukban volt. A gazdasági esemény hitelességét igazoló dokumentumokkal a felperesnek kell rendelkeznie, a hitelességet a számlával, illetve kapcsolódó nyilatkozatokkal nem lehet pótolni. A szállítólevelek ellentmondásosak, például a magasabb sorszámú szállítólevél keletkezésének dátuma korábbi, mint az azt megelőző sorszámú szállítólevélé. A kibocsátott számlák hiteltelenek, a felperes nem járt el kellő körültekintéssel, mert a befogadott számlákról tudnia kellett volna, hogy azok nem valóságos gazdasági eseményeket tükröznek.
A törvényszék jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Az indokolásban kiemelte, hogy a felek között a számlákban rögzített tartalommal - a felperes nyilatkozata ellenére - jogügyletek nem jöttek létre. Az adóhatóság ebben a körben a szükséges és elégséges bizonyítási eljárást lefolytatta, megfelelően részletezte az adminisztrációban fellelhető ellentmondásokat, megállapította, hogy a kibocsátók nem rendelkeztek a továbbértékesített termékekkel. Az áfalevonási jog akkor gyakorolható, ha a számla befogadója formailag és tartalmilag is hiteles bizonylattal rendelkezik. A tartalmi hitelesség azt jelenti, hogy a számlabefogadó rendelkezésére álló adminisztrációnak kétséget kizáróan igazolnia kell a teljesítés számla szerinti megtörténtét, mely a perbeli esetben nem állapítható meg. A - helyesen - 2006/112/EK irányelv (a továbbiakban: Irányelv) és az Európai Unió Bíróságának kapcsolódó ítéletei abból indulnak ki, hogy a jogügylet foganatba ment. Az áfa levonásának jogát az alapozza meg, hogy a befogadó az esetleges szabálytalanságban nem vesz részt, illetve, hogy nincs rálátási képessége (kötelessége) a kibocsátó érdekkörében felmerült problémákra. Az uniós normák a befogadó felróhatóságának hiányát értékelik, kimondva, hogy ha az fennáll, más körülmények nem tehetik jogszerűtlenné az áfalevonást. Ugyanakkor a jogügyletnek teljesedésbe kell mennie, annak hiányában ugyanis nem lehetséges a visszaigénylés. A perbeli esetben a fenti feltétel hiányzik, megállapítható, hogy a számlák szerinti gazdasági események nem történtek meg, így nem alkalmazható a Irányelv, illetve a magyar ügyekben hozott két európai bírósági ítélet.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet annak hatályon kívül helyezése és a keresetnek való helyt adás iránt. Álláspontja szerint az ítélet megsértette az Irányelv 167. cikkét, 168. cikkének a) pontját, 178. cikkének a) pontját, 220. cikkének első pontját és 226. cikkét. A társaságot nem terhelheti felelősség azért, ha a neki szállító, illetőleg eladó cégek korábban esetlegesen kijátszották a jogszabályokat. Nem a felperes érdekkörében elkövetett mulasztás, hogy a számlakibocsátó cégeknek nem állt rendelkezésére a beszerzésekre utaló okirat. A felperes hivatkozott az Európai Unió Bíróságának C-80/11. és C-142/11. számú egyesített ügyekben (Mahagében-Dávid-ügy) hozott ítéletére, mellyel ellentétes a törvényszék korábbi joggyakorlaton alapuló döntése. A számlában szereplő gazdasági események megvalósultak, a szállítólevelek ellentmondásosságára utalás önmagában nem alapozza meg azt a következtetést, hogy az értékesítések ne jöhettek volna létre. A felperes okiratokkal igazolható módon továbbértékesítette a megvásárolt árumennyiséget, a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményeinek eleget tett.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.
A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275. § (1) bekezdésére figyelemmel a rendelkezésre álló iratok ismeretében dönt, a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. A jogerős ítélet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálható felül.
A vizsgált időszakban az áfalevonási jog tartalmi feltételeire irányadó feltételeket az Irányelv 168. cikke és az Áfa. tv. 120. §-a, míg a formai feltételek szabályait az Irányelv 178. cikke és az Áfa. tv. 127. §-a határozták meg. Az általános forgalmi adóhoz kapcsolódó ügyekben minden esetben alkalmazandó a vonatkozó magyar Áfa. tv. mellett az irányadó európai uniós norma, jelen esetben az Irányelv . Ebben a körben figyelembe veendők az Sztv. 15. § (3) bekezdésében, 165. §-ában és 166. §-ában írtak is.
Az Európai Unió Bíróságának Mahagében-Dávid-ügyben hozott ítélete 2012. június 21. napján, a C-324/11. számú ügyben hozott ítélete (Tóth-ügy) 2012. szeptember 6. napján kelt. A perbeli jogvita elbírálásánál ezen magyar ügyekben született ítéletek nem hagyhatók figyelmen kívül akkor sem, ha az alperes támadott határozatában még nem tudott rájuk hivatkozni.
A Kúria a fenti két európai bírósági ítélet ismeretében is értékelte az alperesi határozatban és a törvényszék ítéletében foglaltakat.
A Tóth-ügyben hozott ítélet értelmében az adóalanyok azon joga, mely szerint az általuk fizetendő adókból levonják az általuk beszerzett termékeket és igénybe vett szolgáltatásokat terhelő előzetesen felszámított adót, az uniós szabályozás által bevezetett közös hozzáadottértékadó-rendszer egyik alapelvét jelenti. Az adólevonás joga a hozzáadottértékadó-rendszer mechanizmusának szerves részét képezi és főszabály szerint nem korlátozható. (23. pont, 24. pont)
A Mahagében-Dávid-ügyben hozott ítélet 50. pontja kimondja, hogy az uniós joggal ellentétes az olyan nemzeti gyakorlat, mely szerint az adóhatóság megtagadja az adóalany által fizetendő HÉA összegből a számára teljesített szolgáltatások után előzetesen felszámított adó összegének levonását amiatt, hogy az e szolgáltatásokra vonatkozó számla kibocsátója, vagy annak valamely alvállalkozója szabálytalanságot követett el anélkül, hogy ezen adóhatóság objektív körülmények alapján bizonyítaná, az érintett adóalany tudta vagy tudnia kellett volna, hogy a levonási jogának megalapozására felhozott ügylettel az említett számlakibocsátó vagy a szolgáltatói láncban korábban közreműködő gazdasági szereplő által elkövetett adócsalásban vesz részt. A 66. pont értelmében szintén ellentétes az uniós joggal az olyan gyakorlat, amely szerint az adóhatóság megtagadja a levonási jogot azzal az indokkal, hogy az adóalany nem győződött meg arról, hogy a levonási joga gyakorlásának alapjául szolgáló termékekre vonatkozó számla kibocsátója rendelkezik-e a szóban forgó termékekkel, és képes-e azok szállítására, illetőleg, hogy HÉA bevallási és fizetési kötelezettségének eleget tesz-e, illetve azzal az indokkal, hogy az említett adóalany az említett számlán kívül nem rendelkezik más olyan irattal, amely bizonyítaná az említett körülmény fennállását, jóllehet az Irányelvben a levonási jog gyakorlása vonatkozásában előírt valamennyi tartalmi és formai követelmény teljesült, és az adóalanynak nem volt tudomása az említett számlakibocsátó érdekkörében elkövetett szabálytalanságra, vagy csalásra utaló körülményről.
Ugyanakkor a 42. pont szerint a nemzeti hatóságoknak és bíróságoknak meg kell tagadniuk az adólevonás jogát biztosító előnyt, ha objektív körülmények alapján megállapítható, hogy e jogra csalárd módon vagy visszaélésszerűen hivatkoztak. Az 54. pontra figyelemmel nem ellentétes az uniós joggal, ha azt követelik meg a gazdasági szereplőtől, hogy tegyen meg minden tőle telhető észszerűen elvárható intézkedést annak érdekében, hogy az általa teljesítendő ügylet ne vezessen adókijátszáshoz.
A Kúria figyelemmel a felhívott jogszabályokra és az Európai Unió Bírósága kötelezően alkalmazandó irányadó ítéleteire rögzíti, hogy az alperes keresettel támadott határozata nem jogszabálysértő. Az adóhatóság eleget tett kötelezettségének, objektív bizonyítékokkal igazolta az adólevonási jog alapjául szolgáló számlák hiteltelenségét. A felperes a tűzifát ténylegesen nem a számlakibocsátóktól szerezte be, a számlák szerinti gazdasági események nem valósultak meg, a számlákra alapított levonási jog gyakorlása a gazdasági esemény számla szerinti felek közötti megvalósulásának hiányában jogszerűtlen volt. A Mahagében-Dávid-ügyben hozott ítélet - felperes által hivatkozott - 66. pontja előírja, hogy a levonási jog jogszerű gyakorlásához szükséges valamennyi előírt tartalmi és formai követelmény teljesülése. Alapvető tartalmi követelmény, hogy a számlában szereplő gazdasági esemény az ott írtak szerint teljesedésbe menjen, azonban a korábban kifejtettek szerint az adólevonási jog alapjául szolgáló számlákban szereplő termékértékesítéseket nem a számlakibocsátó cégek teljesítették. A fentiekre figyelemmel szükségtelen a felperes tudattartalmának vizsgálata, számla szerinti gazdasági esemény hiányában nincs jelentősége annak, hogy a felperes tudott vagy tudnia kellett arról, hogy adócsalásban vesz részt.
A Kúria a Polgári perrendtartásról kiadott 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275. § (3) bekezdése alapulvételével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. VI. 35.060/2013/6.)