adozona.hu
BH 2017.9.303
BH 2017.9.303
Az árunak a rendeltetési vámhivatalnál történő sértetlen bemutatására köteles "fuvarozó" fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az az alfuvarozót, illetve minden más személyt magában foglalja, aki a közösségi külső árutovábbítási eljárás alá vont árut e tény tudatában vette át és azt ténylegesen szállítja [2913/92 EGK rendelet (Közösségi Vámkódex) 96. cikk (2) bek., EUB C-547/2015. számú ítélet].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] 2008. november 7-én egy kínai székhelyű cég egy olasz székhelyű cégnek 40 176,2 USA-dollár értékben ruházati cikkeket értékesített, amely áru a szlovéniai Koper kikötőjébe hajón, konténerben érkezett.
[2] A felperest mint vámügynököt a magyarországi székhelyű I. T. Kft. bízta meg közösségi külső árutovábbítási eljárás lefolytatásával. A felperes 2008. december 11-én kezdeményezte ezen eljárást a koperi vámhivatalban a konténerben fuvarozott perbeli nem közösségi áru vonatkozásában. Az ár...
BH 2017.9.303 Az árunak a rendeltetési vámhivatalnál történő sértetlen bemutatására köteles "fuvarozó" fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az az alfuvarozót, illetve minden más személyt magában foglalja, aki a közösségi külső árutovábbítási eljárás alá vont árut e tény tudatában vette át és azt ténylegesen szállítja [2913/92 EGK rendelet (Közösségi Vámkódex) 96. cikk (2) bek., EUB C-547/2015. számú ítélet].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] 2008. november 7-én egy kínai székhelyű cég egy olasz székhelyű cégnek 40 176,2 USA-dollár értékben ruházati cikkeket értékesített, amely áru a szlovéniai Koper kikötőjébe hajón, konténerben érkezett.[2] A felperest mint vámügynököt a magyarországi székhelyű I. T. Kft. bízta meg közösségi külső árutovábbítási eljárás lefolytatásával. A felperes 2008. december 11-én kezdeményezte ezen eljárást a koperi vámhivatalban a konténerben fuvarozott perbeli nem közösségi áru vonatkozásában. Az árut a Wiencont Süd, Freilager Wien vámhivatalnál 2008. december 18-áig kellett bemutatni nyilvántartásba vétel céljából.
[3] 2008. december 8-án az I. T. Kft. mint fuvarozó megbízta az alperest mint alfuvarozót az árunak Koperből Bécsbe, illetve a vámeljárás lefolytatása után Rómába szállításával. Ezen megbízás alapján az alperes 2008. december 11-én jelentkezett a felperesnél. A felperes kiállította a fuvarozáshoz szükséges CMR fuvarlevelet, valamint elektronikusan megküldte az sz.-i vámhatóság részére a közösségi árutovábbítási eljárás során használandó T-okmányt, és a meghatalmazást, amellyel a vámhatóságtól az árut az alperes fuvarozásra átveheti.
[4] Ugyanezen a napon a koperi vámhivatalban ezen okmányok birtokában az alperes az árut átvette és azt Bécsbe fuvarozta. Ott a megbízója, az I. T. Kft. nevében eljáró személy a vámeljáráshoz szükséges iratokat átvette, és azokat átadta az általa a vámeljárás lefolytatására megbízott F. S. GmbH-nak. Ez utóbbi cég azonban nem mutatta be az árut vámkezelésre a vámhivatalnál. Azt az alperes egy 2008. december 18-án kiállított újabb CMR fuvarlevél átvételével másnap O.-ban a címzettnek átadta.
[5] A felperes megbízója a vámeljárás lezárását hamis halmeui vámhivatali kerek bélyegzővel ellátott tranzit nyilatkozattal igazolta. A szlovén vámhatóság a közösségi árutovábbítás főkötelezettjét, a felperest 3816,01 euró vám, 7123,11 euró áfa és 257,26 euró késedelmi kamat (együtt: 11 196,49 euró) megfizetésére kötelezte.
[6] Az I. T. Kft. felszámolás miatt, 2012. november 11-én, a cégnyilvántartásból való törléssel megszűnt.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[7] A felperes keresetében 11 196,49 euró és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest, elsődlegesen szerződésszegéssel okozott, másodlagosan szerződésen kívül okozott kár megtérítése jogcímén. Előadta, a peres felek között nem jött létre fuvarozási szerződés, így jogviszonyukra nem alkalmazható a Nemzetközi Közúti Árufuvarozási szerződésről szóló, Genfben, az 1956. évi május hó 19. napján kelt Egyezmény kihirdetéséről rendelkező 1971. évi 3. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: CMR). A felperes megbízójától vámügynöki megbízást kapott. Az alperes pedig a felperestől az ún. T-okmány átvételével kötelezettséget vállalt arra, hogy az árut a rendeltetési vámhivatalnál vámolásra bemutatja. A felperes utalt arra, a Tanács 1992. október 12-i 2913/92/EGK rendelete a Közösségi Vámkódex létrehozásáról (a továbbiakban: Közösségi Vámkódex) 96. cikk (2) bekezdése az áru bemutatására köteles főkötelezettel együtt a fuvarozó (alfuvarozó) felelősségét is kimondja az árunak a vámhivatalnál történő bemutatásáért.[8] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy alfuvarozóként felelősség terheli. Arra hivatkozott, hogy megbízója az áru továbbítását a bécsi vámhivatal megkerülésével, hamis okmányok felhasználásával rendelte meg.
Az első- és másodfokú ítélet
[9] Az elsőfokú bíróság a Kúria Gfv.X.30.343/2011/5. számú végzésével elrendelt megismételt eljárásban meghozott ítéletével a keresetet elutasította. Megítélése szerint a peres felek között szerződés nem jött létre, így a felperes elsődleges, szerződésszegésre alapított kereseti kérelme nem alapos. A szerződésen kívül okozott kártérítés jogcímén előterjesztett másodlagos keresetét pedig azért tartotta alaptalannak, mert álláspontja szerint a Közösségi Vámkódex 96. cikk (2) bekezdése nem értelmezhető kiterjesztően. Az áru átvétele alatt nem annak fizikai átvételét kell érteni. Azt kell vizsgálni, hogy jogilag ki tekinthető fuvarozónak. Ez a konkrét esetben nem az alperes, hanem az I. T. Kft. volt. Az alperes mint alfuvarozó felelőssége ezért még akkor sem állapítható meg a Közösségi Vámkódex 96. cikk (2) bekezdése alapján, ha a Vámkódex az alfuvarozó kategóriáját nem ismeri.[10] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A fellebbezés indokaira tekintettel kifejtette: a szerződésen kívül okozott kártérítés jogcímén akkor lett volna alapos a felperes keresete, ha a perben bizonyítja az alperes jogellenes, felróható magatartását és ezzel okozati összefüggésben a felperes vámhatóság által megállapított fizetési kötelezettségének beálltát. A másodfokú bíróság megítélése szerint a felperes ezen bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget.
[11] Az ítélőtábla utalt arra is, hogy a Közösségi Vámkódex 96. cikk (2) bekezdése csak az áru fuvarozóját és nem valamely, vagy valamennyi alfuvarozót teszi felelőssé a közösségi árutovábbítási eljárás keretében fuvarozott áru rendeltetési vámhivatalnál történő bemutatásáért, így az alfuvarozóval szembeni kártérítési kereset ez okból is alaptalan.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[12] A felülvizsgálati kérelmében a felperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen keresetének helytadó határozat meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a hazai és az Európai Közösségen belüli joggyakorlat szerint bemutatásra kötelezett árufuvarozónak az a személy minősül, aki a tényleges árufuvarozást végzi. A Közösségi Vámkódex rendszerét, szerkezetét tekintve életszerűtlen, ugyanis a fizetési kötelezettséget olyan személyre nézve meghatározni, aki a konkrét árutovábbítási eljárásban nem vesz részt. A perbeli esetben az I. T. Kft. képviselője a Közösségi Vámkódex 203. cikk (3) bekezdés első franciabekezdése alapján vámfizetésre kötelezett személynek minősülne, azonban az alperes kárkötelme a 203. cikk (3) bekezdés negyedik franciabekezdése alapján önállóan fennáll. A felperes állította, a Közösségi Vámkódex 96. cikk (2) bekezdése a tényleges fuvarozót tekinti felelős személynek, függetlenül attól, hogy fő- vagy alfuvarozóként jár-e el. Érvelése szerint az alperes a felelősségét nem tudja kimenteni azzal, hogy a megbízójára bízza a küldemény további ügyintézését. Kifejezetten meg kell ugyanis győződnie arról, hogy a küldeményt a vámhatóság nyilvántartásba vette.[13] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[14] A Kúria - figyelemmel arra, hogy a felülvizsgálati kérelem elbírálása körében a Közösségi Vámkódex 96. cikk (2) bekezdése értelmezését szükségesnek tartotta - a Gfv.VII.30.033/2015/5. számú végzésével az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSz) 267. cikk (3) bekezdése alapján előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett.[15] A jogerős ítéletet az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EU Bíróság) a kezdeményezett eljárásban 2016. december 21-én hozott, C-547/15. számú ítéletében kifejtettek alapulvételével a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül, és azt az alábbiak miatt jogszabálysértőnek találta.
[16] Az EU Bíróság ítéletéből következően a Közösségi Vámkódex 96. cikk (2) bekezdésében meghatározott, az árunak a rendeltetési vámhivatalnál történő sértetlen bemutatására köteles "fuvarozó" fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az az alfuvarozót is beleértve minden személyt magában foglal, aki a közösségi külső árutovábbítási eljárás alá vont árut e tény tudatában vette át és azt ténylegesen szállítja.
[17] Az EU Bíróság szerint az az alfuvarozó, aki az árut az árutovábbítási okmánnyal együtt átadta a rendeltetési vámhivatal parkolójában a főfuvarozónak, és a következő útszakasz alkalmával ezt az árut újból átvette, csak akkor volt köteles meggyőződni arról, hogy a rendeltetési vámhivatalnál az adott árut bemutatták-e, és e bemutatás elmaradásáért csak abban az esetben tehető felelőssé, ha az említett áru átvételekor tudta, hogy az árutovábbítási eljárás nem fejeződött be szabályszerűen.
[18] Az EU Bíróság ítéletéből következik, hogy tévedett a másodfokú bíróság, amikor egyetértve az elsőfokú bírósággal arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy a keresettel érintett áru tényleges fuvarozását végző alperes nem minősülhet olyan személynek, aki a Közösségi Vámkódex 96. cikk (2) bekezdése alapján a külső árutovábbítási eljárásban az áru rendeltetési vámhivatalnál történő bemutatására köteles. E téves jogi álláspontja miatt nem is vizsgálta, az elsőfokú eljárásban beszerzett bizonyítékok elegendőek-e annak eldöntésére, hogy terheli-e az alperest olyan mulasztás, vagy tanúsított-e az alperes olyan felróható jogellenes magatartást, amellyel a felperes kárának keletkezése okozati összefüggésbe hozható.
[19] A Kúria ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra, új határozathozatalra utasította.
(Kúria Gfv. VII. 30.016/2017.)
* * *
TELJES VÉGZÉS
A tanács tagjai: Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes a tanács elnöke
Dr. Osztovits András előadó
Dr. Vezekényi Ursula bíró
A felperes: I. d.o.o. K.
A felperes képviselője: Maruzs Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Maruzs László Péter ügyvéd
Az alperes: H. S.
Az alperes képviselője: dr. Ocsák József ügyvéd
A per tárgya: kártérítés
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Győri Ítélőtábla, Gf.II.20.101/2014/4. számú ítélet
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Szombathelyi Törvényszék, 20.G.40.020/2012/63. számú ítélet
Rendelkező rész
A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi és a másodfokú bíróságot új eljárásra, új határozat hozatalára utasítja.
Megállapítja, hogy a felperesnek 471.275 (négyszázhetvenegyezer-kétszázhetvenöt) Ft, az alperesnek 124.768 (százhuszonnégyezer-hétszázhatvannyolc) Ft felülvizsgálati eljárási költsége merült fel.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] 2008. november 7-én egy k-i székhelyű cég egy o. székhelyű cégnek 40.176,2 USA dollár értékben ruházati cikkeket értékesített, amely áru a sz.-i K. kikötőjébe hajón, konténerben érkezett.
[2] A felperest mint vámügynököt a magyarországi székhelyű I. T. Kft. bízta meg közösségi külső árutovábbítási eljárás lefolytatásával. A felperes 2008. december 11-én kezdeményezte ezen eljárást a k.-i vámhivatalban a konténerben fuvarozott perbeli nem közösségi áru vonatkozásában. Az árut a W. S., F. W. vámhivatalnál, 2008. december 18-áig kellett bemutatni nyilvántartásba vétel céljából.
[3] 2008. december 8-án az I. T. Kft. mint fuvarozó megbízta az alperest mint alfuvarozót az árunak K.-ból B.-e, illetve a vámeljárás lefolytatása után R.-ba szállításával. Ezen megbízás alapján az alperes 2008. december 11-én jelentkezett a felperesnél. A felperes kiállította a fuvarozáshoz szükséges CMR fuvarlevelet, valamint elektronikusan megküldte a vámhatóság részére a közösségi árutovábbítási eljárás során használandó T-okmányt, és a meghatalmazást, amellyel a vámhatóságtól az árut az alperes fuvarozásra átveheti.
[4] Ugyanezen a napon a k.-i vámhivatalban ezen okmányok birtokában az alperes az árut átvette és azt B.-be fuvarozta. Ott a megbízója, az I. T. Kft. nevében eljáró személy a vámeljáráshoz szükséges iratokat átvette, és azokat átadta az általa a vámeljárás lefolytatására megbízott F. S. GmbH-nak. Ez utóbbi cég azonban nem mutatta be az árut vámkezelésre a vámhivatalnál. Azt az alperes egy 2008. december 18-án kiállított újabb CMR fuvarlevél átvételével másnap O.-ban a címzettnek átadta.
[5] A felperes megbízója a vámeljárás lezárását hamis h.-i vámhivatali kerek bélyegzővel ellátott tranzit nyilatkozattal igazolta. A vámhatóság a közösségi árutovábbítás főkötelezettjét, a felperest 3816,01 euró vám, 7123,11 euró ÁFA és 257,26 euró késedelmi kamat (együtt: 11.196,49 euró) megfizetésére kötelezte.
[6] Az I. T. Kft felszámolás miatt, 2012. november 11-én, a cégnyilvántartásból való törléssel megszűnt.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[7] A felperes keresetében 11.196,49 euró és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest, elsődlegesen szerződésszegéssel okozott, másodlagosan szerződésen kívül okozott kár megtérítése jogcímén. Előadta, a peres felek között nem jött létre fuvarozási szerződés, így jogviszonyukra nem alkalmazható a Nemzetközi Közúti Árufuvarozási szerződésről szóló, Genfben, az 1956. évi május hó 19. napján kelt Egyezmény kihirdetéséről rendelkező 1971. évi 3. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: CMR). A felperes megbízójától vámügynöki megbízást kapott. Az alperes pedig a felperestől az ún. T-okmány átvételével kötelezettséget vállalt arra, hogy az árut a rendeltetési vámhivatalnál vámolásra bemutatja. A felperes utalt arra, a Tanács 1992. október 12-i 2913/92/EGK rendelete a Közösségi Vámkódex létrehozásáról (a továbbiakban: Közösségi Vámkódex) 96. cikk (2) bekezdése az áru bemutatására köteles főkötelezettel együtt a fuvarozó (alfuvarozó) felelősségét is kimondja az árunak a vámhivatalnál történő bemutatásáért.
[8] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy alfuvarozóként felelősség terheli. Arra hivatkozott, hogy megbízója az áru továbbítását a b.-i vámhivatal megkerülésével, hamis okmányok felhasználásával rendelte meg.
Az első- és másodfokú ítélet
[9] Az elsőfokú bíróság a Kúria Gfv.X.30.343/2011/5. számú végzésével elrendelt megismételt eljárásban meghozott ítéletével a keresetet elutasította. Megítélése szerint a peres felek között szerződés nem jött létre, így a felperes elsődleges, szerződésszegésre alapított kereseti kérelme nem alapos. A szerződésen kívül okozott kártérítés jogcímén előterjesztett másodlagos keresetét pedig azért tartotta alaptalannak, mert álláspontja szerint a Közösségi Vámkódex 96. cikk (2) bekezdése nem értelmezhető kiterjesztően. Az áru átvétele alatt nem annak fizikai átvételét kell érteni. Azt kell vizsgálni, hogy jogilag ki tekinthető fuvarozónak. Ez a konkrét esetben nem az alperes, hanem az I. T. Kft. volt. Az alperes mint alfuvarozó felelőssége ezért még akkor sem állapítható meg a Közösségi Vámkódex 96. cikk (2) bekezdése alapján, ha a Vámkódex az alfuvarozó kategóriáját nem ismeri.
[10] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A fellebbezés indokaira tekintettel kifejtette: A szerződésen kívül okozott kártérítés jogcímén akkor lett volna alapos a felperes keresete, ha a perben bizonyítja az alperes jogellenes, felróható magatartását és ezzel okozati összefüggésben a felperes vámhatóság által megállapított fizetési kötelezettségének beálltát. A másodfokú bíróság megítélése szerint a felperes ezen bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget.
[11] Az ítélőtábla utalt arra is, hogy a Közösségi Vámkódex 96. cikk (2) bekezdése csak az áru fuvarozóját és nem valamely, vagy valamennyi alfuvarozót teszi felelőssé a közösségi árutovábbítási eljárás keretében fuvarozott áru rendeltetési vámhivatalnál történő bemutatásáért, így az alfuvarozóval szembeni kártérítési kereset ez okból is alaptalan.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[12] A felülvizsgálati kérelmében a felperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen keresetének helytadó határozat meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a hazai és az Európai Közösségen belüli joggyakorlat szerint bemutatásra kötelezett árufuvarozónak az a személy minősül, aki a tényleges árufuvarozást végzi. A közösségi Vámkódex rendszerét, szerkezetét tekintve életszerűtlen ugyanis a fizetési kötelezettséget olyan személyre nézve meghatározni, aki a konkrét árutovábbítási eljárásban nem vesz részt. A perbeli esetben az I. T. Kft. képviselője a Közösségi Vámkódex 203. cikk (3) bekezdés első francia bekezdése alapján vámfizetésre kötelezett személynek minősülne, azonban az alperes kárkötelme a 203. cikk (3) bekezdés negyedik francia bekezdése alapján önállóan fennáll. A felperes állította, a Közösségi Vámkódex 96. cikk (2) bekezdése a tényleges fuvarozót tekinti felelős személynek, függetlenül attól, hogy fő-, vagy alfuvarozóként jár-e el. Érvelése szerint az alperes a felelősségét nem tudja kimenteni azzal, hogy a megbízójára bízza a küldemény további ügyintézését. Kifejezetten meg kell ugyanis győződnie arról, hogy a küldeményt a vámhatóság nyilvántartásba vette.
[13] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[14] A Kúria - figyelemmel arra, hogy a felülvizsgálati kérelem elbírálása körében a Közösségi Vámkódex 96. cikk (2) bekezdése értelmezését szükségesnek tartotta - a Gfv.VII.30.033/2015/5. számú végzésével az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbikban: EUMSZ) 267. cikk (3) bekezdése alapján előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett.
[15] A jogerős ítéletet az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EU Bíróság) a kezdeményezett eljárásban 2016. december 21-én hozott, C-547/15. számú ítéletében kifejtettek alapul vételével a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül, és azt az alábbiak miatt jogszabálysértőnek találta.
[16] Az EU Bíróság ítéletéből következően a Közösségi Vámkódex 96. cikkének (2) bekezdésében meghatározott, az árunak a rendeltetési vámhivatalnál történő sértetlen bemutatására köteles "fuvarozó" fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az az alfuvarozót is beleértve minden személyt magában foglal, aki a közösségi külső árutovábbítási eljárás alá vont árut e tény tudatában vett át és azt ténylegesen szállítja.
[17] Az EU Bíróság szerint az az alfuvarozó, aki az árut az árutovábbítási okmánnyal együtt átadta a rendeltetési vámhivatal parkolójában a főfuvarozónak, és a következő útszakasz alkalmával ezt az árut újból átvette, csak akkor volt köteles meggyőződni arról, hogy a rendeltetési vámhivatalnál az adott árut bemutatták-e, és e bemutatás elmaradásáért csak abban az esetben tehető felelőssé, ha az említett áru átvételekor tudta, hogy az árutovábbítási eljárás nem fejeződött be szabályszerűen.
[18] Az EU Bíróság ítéletéből következik, hogy tévedett a másodfokú bíróság, amikor egyetértve az elsőfokú bírósággal arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy a keresettel érintett áru tényleges fuvarozását végző alperes nem minősülhet olyan személynek, aki a Közösségi Vámkódex 96. cikk (2) bekezdése alapján a külső árutovábbítási eljárásban az áru rendeltetési vámhivatalnál történő bemutatására köteles. E téves jogi álláspontja miatt nem is vizsgálta, az elsőfokú eljárásban beszerzett bizonyítékok elegendőek-e annak eldöntésére, hogy terheli-e az alperest olyan mulasztás, vagy tanúsított-e az alperes olyan felróható jogellenes magatartást, amellyel a felperes kárának keletkezése okozati összefüggésbe hozható.
[19] A Pp. 270. § (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárás rendkívüli perorvoslati eljárás, amelyben a Kúria hatásköre a jogszabálysértés vizsgálatára terjed ki. A Pp. 206. § (1) bekezdése, illetve a Pp. 253. § (3) bekezdése értelmében a tényállás feltárása, a bizonyítékok mérlegelésével, a megelőzően eljárt bíróságok feladata. Az EU Bíróság az előzetes döntéshozatali eljárása során hozott ítéletben, a Kúria második kérdésére adott válaszában utal arra: a jelen jogvita eldöntése során még vizsgálandó, a felperes bizonyította-e, hogy az alperes az áru ismételt átvételekor tudott arról, hogy az árut elvonták a vámfelügyelet alól. Ezt a másodfokú bíróság eltérő jogi álláspontja miatt nem mérlegelte.
[20] A Kúria ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra, új határozathozatalra utasította.
[21] A megismételt eljárás során az ítélőtáblának a fenti kérdésben állást kell foglalnia. Ha az ítélőtábla a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján arra következtet, hogy az alperes a körülmények alapján tudott, vagy tudnia kellett a vámáruk bemutatásának elmaradásáról, döntenie kell a kereset összegszerűségéről, a kártérítésként követelt összeg után fizetendő kamatról is. Ha a fenti kérdés eldöntésekor szükséges bizonyítékok nem állnak rendelkezésre és azok beszerzése a másodfokú eljárás kereteit meghaladja, helye lehet az elsőfokú eljárás megismétlése elrendelésének is.
Záró rész
[22] A Kúria a peres felek költségeit csak megállapította a Pp. 275. § (5) bekezdése alapján, annak viseléséről a megismételt eljárásban kell dönteni. A felperesnek a 358.000 Ft felülvizsgálati illeték mellett, az alperessel azonos mértékű, 180.700 Ft összegű ügyvédi munkadíjból eredő költsége merült fel, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. § (2) bekezdés a) pontja, (5) bekezdése, 4/A. § (1) bekezdése értelmében.
[23] A Kúria a döntését tárgyaláson hozta.
Budapest, 2017. április 25.
Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes sk. a tanács elnöke, Dr. Osztovits András sk. előadó bíró, Dr. Vezekényi Ursula sk. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.016/2017.)