adozona.hu
BH 2017.8.273
BH 2017.8.273
A Kúria az Alkotmánybíróságnál kezdeményezte a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (Tnyvhr.) 93. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását, a rendelkezés megsemmisítését és alkalmazásának kizárását (2011. évi CLI. tv. 25. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2014. április 7-i igénybejelentése alapján eljárt elsőfokú társadalombiztosítási szerv a 2015. március 11-én kelt határozatában 2014. április 1-jétől öregségi nyugdíjat állapított meg a felperes részére. A felperes fellebbezésében kérte, hogy az ellátás összegét a nyugdíjazását megelőzően betöltött vendéglátó tevékenységet ellátó részegység vezető FEOR 1332 számú munkakörre irányadó kereset átlaga alapján állapítsák meg. Az elsőfokú határozatot a másodfokú szerv helybenhagyta. ...
BH 2017.8.273 A Kúria az Alkotmánybíróságnál kezdeményezte a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (Tnyvhr.) 93. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását, a rendelkezés megsemmisítését és alkalmazásának kizárását [2011. évi CLI. tv. 25. §].
[1] A felperes 2014. április 7-i igénybejelentése alapján eljárt elsőfokú társadalombiztosítási szerv a 2015. március 11-én kelt határozatában 2014. április 1-jétől öregségi nyugdíjat állapított meg a felperes részére. A felperes fellebbezésében kérte, hogy az ellátás összegét a nyugdíjazását megelőzően betöltött vendéglátó tevékenységet ellátó részegység vezető FEOR 1332 számú munkakörre irányadó kereset átlaga alapján állapítsák meg. Az elsőfokú határozatot a másodfokú szerv helybenhagyta. Az indokolás szerint az Ukrajnából áttelepült felperes az áttelepülés után nem dolgozott tovább, ellátása összegét a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között a szociális ellátás területén való együttműködés tárgyában Budapesten, az 1962. december 20-án kötött egyezmény kihirdetéséről szóló 1963. évi 16. törvényerejű rendelet (Egyezmény) 9. cikk (1)-(3) bekezdése és társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (Tnyvhr.) 14. § (10) bekezdése alapján állapították meg. A Tnyvhr. 14. § (10) bekezdése szakmai átlagkereset alkalmazása esetén a nyugdíjigénylő által leghosszabb ideig betöltött, szolgálati időként figyelembevételre kerülő munkakör alkalmazását írja elő, a rendelkezést a 2015. január 1-jén első fokon le nem zárt ügyekben is alkalmazni kell. A felperes ügye az elsőfokú hatóságnál 2015. január 1-jén folyamatban volt, a megváltozott jogszabály alapján a FEOR 1332 munkakör nem alkalmazható, mert a felperes által leghosszabb ideig betöltött munkakör bolti eladó volt.[2] A felperes a társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálatát azért kérte, mert az ellátást - Tny. 64. § (2) bekezdése és a Tnyvhr. 2014. április 1-jén hatályos 14. § (10) bekezdése alkalmazásával - az általa betöltött utolsó munkakörre irányadó szakmai átlagkereset alapulvételével, magasabb összegben kellett volna megállapítani. Hivatkozott arra is, hogy az eljárt szervek megszegték a Tny. 1. §-át és a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 1-5. §-aiban, 50. § (1) bekezdésében írt kötelezettségeiket, kérte az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését.
[3] A munkaügyi bíróság a keresetet elutasította. Eljárási szabálysértést nem állapított meg, a Tnyvhr. 2015. január 1-től hatályos 14. § (10) bekezdése alkalmazását nem ítélte jogszabálysértőnek, a felperes által megjelölt jogszabályokkal kapcsolatban az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezésére alapot adó aggálya nem merült fel.
[4] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a keresetének helyt adó határozat meghozatalát és az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését kérte, mert a Tnyvhr. 93. § (1) bekezdése, amely rendelkezés alapján alacsonyabb összegű ellátást állapítottak meg számára, ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, XIII. cikk (1) bekezdésével és 15. cikk (3)-(4) bekezdéseivel.
[5] A felek között folyamatban lévő perben vita tárgyát képezi, hogy az öregségi nyugdíj összegét a Tnyvhr. 14. § (10) bekezdésének az ellátás megállapítása, vagyis a jogosultság fennállása kezdő időpontjában, azaz 2014. április 1-jén, vagy az elsőfokú határozat meghozatala, azaz 2015. március 11-én hatályos rendelkezése alkalmazásával kell-e kiszámítani.
[6] A perben vitás kérdés elbírálása szempontjából releváns jogszabályi rendelkezések a következők.
[7] Egyezmény 9. cikk (3) bekezdés: azoknak az állampolgároknak a részére, akik az egyik Szerződő Fél területéről a másik Szerződő Fél területére költöztek, azonban az átköltözés után nem dolgoztak tovább, a nyugellátás összegét a megfelelő képzettséggel rendelkező és a nyugellátás megállapítása időpontjában a fogadó állam hasonló tevékenységet folytató dolgozója szakmai átlagkeresete alapján kell kiszámítani.
[8] Tny. VII. fejezet "Igényérvényesítési és eljárási szabályok" cím alatti 64. § (2) bekezdés: az igényt visszamenőleg legfeljebb hat hónapra lehet érvényesíteni, az ellátást a jogosultsági feltételek fennállása esetén legkorábban az igénybejelentés időpontját megelőző hatodik hónap első napjától lehet megállapítani. Az igényt az ellátás megállapításának kezdő időpontjában hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. Tny. 69. § (1) bekezdés: a nyugellátás attól a naptól állapítható meg, amely napon a jogosultsághoz szükséges feltételek bekövetkeztek.
[9] Tnyvhr. 2014. április 1-jén hatályos 14. § (10) bekezdés: ha nemzetközi egyezmény szakmai átlagkereset figyelembevételét írja elő, akkor ennek összegét a nyugdíjigénylő nyugdíjazását megelőzően betöltött munkakörében, illetőleg ahhoz hasonló munkakörben a nyugellátás megállapításának időpontja szerinti - a Nemzeti Munkaügyi Hivatal által közölt - kereset országos átlaga alapján, de a 2013. január 1-jét megelőző időszakra legfeljebb a nyugdíjjárulék-fizetési felső határ összegének figyelembevételével kell meghatározni.
[10] Tnyvhr. 2015. január 1-jétől hatályos 14. § (10) bekezdés: ha nemzetközi egyezmény szakmai átlagkereset figyelembevételét írja elő, akkor ennek összegét a nyugdíjigénylő által leghosszabb ideig betöltött, szolgálati időként figyelembevételre kerülő munkakörben, ennek hiányában ahhoz hasonló munkakörben a nyugellátás megállapításának időpontja szerinti - a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter által közölt - kereset országos átlaga alapján, de a 2013. január 1-jét megelőző időszakra legfeljebb a nyugdíjjárulék-fizetési felső határ összegének figyelembevételével kell meghatározni.
[11] Tnyvhr. 93. § (1) bekezdés: az egyes szociális és gyermekvédelmi tárgyú kormányrendeletek módosításáról szóló 353/2014. (XII. 29.) Korm. rendelettel módosított 14. § (10) bekezdését a 2015. január 1-jén első fokon le nem zárt ügyekben is alkalmazni kell.
[12] A Kúria az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (Abtv.) 25. §-a alapján azért kezdeményezi az Alkotmánybíróság eljárását, mert az előtte folyamatban lévő ügyben alkalmazandó fenti rendelkezések közül a Tnyvhr.-nek - az egyes szociális és gyermekvédelmi tárgyú kormányrendeletek módosításáról szóló 353/2014. (XII. 29.) Korm. rendelet (Kr.) 24. §-ával módosított - 93. § (1) bekezdését az Alaptörvény 15. cikk (4) bekezdésébe és a B) cikk (1) bekezdésébe ütközőnek tartja.
[13] Az Alaptörvény 15. cikk (4) bekezdésének sérelme. A felperes jogosultságát a Tny. 64. § (2) bekezdés második mondata az ellátás megállapításának kezdő időpontjában hatályos jogszabályok alapján rendeli elbírálni, ennek alapján a felperes ügyében a Tnyvhr. 2014. április 1-jén hatályos 14. § (10) bekezdése az alkalmazandó szabály. A Tny. 64. § (2) bekezdéséhez képest a végrehajtási szabály, vagyis a Tnyvhr. 93. § (1) bekezdése eltérő rendelkezést fogalmaz meg azzal, hogy a Tnyvhr. Kr.-rel módosított 14. § (10) bekezdését a 2015. január 1-jén első fokon le nem zárt ügyekben is alkalmazni rendeli, amelynek alapján a felperes ügyében a Tnyvhr. 2015. január 1-jétől hatályos 14. § (10) bekezdése alkalmazandó.
[14] A Tny. 64. § (2) bekezdéséből és a Tnyvhr. 93. § (1) bekezdéséből a jogalkalmazó számára ellentétes következtetés adódik: az Egyezmény 9. cikk (3) bekezdése alkalmazásakor a szakmai átlagkeresetet a Tnyvhr. 93. § (1) bekezdése alapján az igénylő felperes által leghosszabb ideig betöltött munkakörre, míg a Tny. 64. § (2) bekezdése alapján a nyugdíjazását megelőzően betöltött munkakörre irányadó, a nyugellátás megállapítása időpontja szerinti kereset országos átlaga alapján kell meghatározni. A jogalkalmazó a nyugdíjszámítást eltérő módon szabályozó rendelkezések a Tnyvhr. 2015. január 1. előtti és utáni 14. § (10) bekezdései] alkalmazásától - ez irányú egyéb jogszabályi rendelkezés hiányában - nem tekinthet el, azok közül nem választhat, amennyiben az egyik szabályt mellőzi, jogszabálysértést követ el.
[15] Az Alaptörvény 15. cikk (4) bekezdése szerint a Kormány rendelete törvénnyel nem lehet ellentétes. A Tnyvhr. 93. § (1) bekezdése - a fent bemutatottak szerint - a Tny. 64. § (2) bekezdésével ellentétes, ezért alaptörvény-ellenes.
[16] Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése, a jogállamiságból származó jogbiztonság követelményének sérelme. A jogalkotó a Tnyvhr. 2015. január 1-jétől hatályos 14. § (10) bekezdése megalkotásával - a 2014. december 31-ig hatályos rendelkezéshez képest - jellemzően kedvezőtlenebb nyugdíjszámítási szabályt vezetett be: az érintett, nyugdíjba vonuló személyek a foglalkoztatásuk, az aktív munkavállalásuk időszakát lezáró időpontban - magasabb képzettségükre, beosztásukra, nagyobb tapasztalatukra figyelemmel - általában magasabb keresettel rendelkeznek, mint a munkavállalás korábbi időszakaiban. A Tnyvhr. 2015. január 1-jétől hatályos 14. § (10) bekezdése alkalmazása - a felek által sem vitatottan - a felperesre is kedvezőtlenebb nyugdíjszámítást eredményez azáltal, hogy az új rendelkezés alapján, a szakmai átlagkereset alkalmazásakor nem a nyugdíjazását megelőző vendéglátó tevékenységet ellátó részegységvezető munkakörében, hanem az általa leghosszabb ideig betöltött bolti eladó munkakörre irányadó kereset országos átlagát kell figyelembe venni. A jogalkotó a Tnyvhr. 93. § (1) bekezdésében az Tnyvhr. új szabályának alkalmazását - a folyamatban lévő jogviszonyokba való beavatkozást megvalósító jogszabályok módosítása során gyakran alkalmazott megoldástól eltérően - generálisan rendeli el, nem csupán akkor, ha az az érintettekre nézve kedvezőbb.
[17] Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése értelmezési gyakorlata szerint 57/1994. (XI. 17.) AB határozat, 32/2012. (VII. 4.) AB határozat, 30/2014. (IX. 30.) AB határozat stb.] valamely jogszabály a visszaható hatály tilalmát sérti akkor is, ha a hatálybaléptetés nem visszaható hatállyal történt, de a jogszabály rendelkezéseit a jogszabály hatálybalépése előtt létrejött jogviszonyokra is alkalmazni kell. Az Alkotmánybíróság a 10/2014. (IV. 4.) AB határozatban (ABH) kimondta, hogy a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalma nem abszolút érvényű, és egyértelműen élhet ezzel a jogalkotó akkor, amikor új jogosultságot állapít meg, meglévő jogosultságot terjeszt ki, vagy valamely jog korlátozását oldja fel. Az Alkotmánybíróság az ABH-ban és más határozataiban 7/1992. (I. 30.) AB határozat, 20/2001. (VI. 11.) AB határozat, 1/2016. (I. 29.) AB határozat] nemcsak azt állapította meg, hogy a vizsgált szabályozás visszaható hatályú jogalkotásnak minősül, hanem azt is, hogy az hátrányos tartalmú, ezért a támadott rendelkezéseket az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe ütközésük miatt megsemmisítette.
[18] A jelen ügyben a jogalkotó a nyugdíjszámítási szabály megváltoztatásával hosszú távú, anyagi jogviszonyokba avatkozott be úgy, hogy a felperesre és - adott esetben - más érintettekre is kedvezőtlen szabály alkalmazását a korábban (a kedvezőbb szabály hatályban léte alatt) indult, első fokon folyamatban lévő ügyekben is elrendelte. A Tnyvhr. 93. § (1) bekezdésében alkalmazott szabályozási megoldás mindezek miatt ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből levezetett hátrányos, jogkorlátozó visszaható hatályú normaalkotás tilalmával is.
[19] A Kúria a fenti indokok alapján a Tnyvhr. 93. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását, a rendelkezés megsemmisítését és alkalmazásának kizárását kezdeményezi. Az általános alkalmazási tilalom kimondását a Kúria az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésében foglalt általános egyenlőségi szabály és a B) cikk (1) bekezdéséből származó jogbiztonság követelményének érvényesülése érdekében kéri az Alkotmánybíróságtól.
[20] A Kúria az eljárás felfüggesztéséről a Pp. 155/B. § (1), (3) bekezdése, az Abtv. 25. § (1) bekezdése alapján határozott.
(Kúria, Mfv.III.10.350/2016.)
* * *
T e l j e s h a t á r o z a t
Az ügy száma: Mfv.III.10.350/2016/4.
A tanács tagjai: Dr. Zanathy János
a tanács elnöke
Dr. Magyarfalvi Katalin
előadó bíró
Dr. Farkas Katalin
bíró
A felperes:
A felperes képviselője: dr. Máté Szabolcs ügyvéd
Az alperes: ONYF Nyugdíjfolyósító Igazgatósága
Az alperes képviselője: dr. Peczeli Ildikó jogtanácsos
A per tárgya: társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
44.M.2153/2015/7.
Rendelkező rész
A Kúria az Alkotmánybíróság eljárását, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 93. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását, a rendelkezés megsemmisítését és alkalmazásának kizárását kezdeményezi, elsődlegesen a folyamatban lévő valamennyi perben, másodlagosan a Kúria előtt Mfv.III.10.350/2016. szám alatt folyamatban lévő perben; egyidejűleg a Kúria a per tárgyalását az Alkotmánybíróság döntése meghozataláig felfüggeszti.
A végzés ellen nincs helye fellebbezésnek.
I n d o k o l á s
[1] A felperes 2014. április 7-i igénybejelentése alapján eljárt elsőfokú társadalombiztosítási szerv a 2015. március 11-én kelt határozatában 2014. április 1-től öregségi nyugdíjat állapított meg a felperes részére. A felperes fellebbezésében kérte, hogy az ellátás összegét a nyugdíjazását megelőzően betöltött vendéglátó tevékenységet ellátó részegység vezető FEOR 1332 számú munkakörre irányadó kereset átlaga alapján állapítsák meg. Az elsőfokú határozatot a másodfokú szerv helybenhagyta. Az indokolás szerint az Ukrajnából áttelepült felperes az áttelepülés után nem dolgozott tovább, ellátása összegét a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között a szociális ellátás területén való együttműködés tárgyában Budapesten, az 1962. december 20-án kötött egyezmény kihirdetéséről szóló 1963. évi 16. törvényerejű rendelet (Egyezmény) 9. cikk (1)-(3) bekezdése és társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (Tnyvhr.) 14. § (10) bekezdése alapján állapították meg. A Tnyvhr. 14. § (10) bekezdése szakmai átlagkereset alkalmazása esetén a nyugdíjigénylő által leghosszabb ideig betöltött, szolgálati időként figyelembe vételre kerülő munkakör alkalmazását írja elő, a rendelkezést a 2015. január 1-jén első fokon le nem zárt ügyekben is alkalmazni kell. A felperes ügye az elsőfokú hatóságnál 2015. január 1-jén folyamatban volt, a megváltozott jogszabály alapján a FEOR 1332 munkakör nem alkalmazható, mert a felperes által leghosszabb ideig betöltött munkakör bolti eladó volt.
[2] A felperes a társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálatát azért kérte, mert az ellátást - a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 64. § (2) bekezdése és a Tnyvhr. 2014. április 1-jén hatályos 14. § (10) bekezdése alkalmazásával - az általa betöltött utolsó munkakörre irányadó szakmai átlagkereset alapul vételével, magasabb összegben kellett volna megállapítani. Hivatkozott arra is, hogy az eljárt szervek megszegték a Tny. 1. §-át és a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 1. §-5. §-aiban, 50. §(1) bekezdésében írt kötelezettségeiket, kérte az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését.
[3] A munkaügyi bíróság a keresetet elutasította. Eljárási szabálysértést nem állapított meg, a Tnyvhr. 2015. január 1-től hatályos 14. § (10) bekezdése alkalmazását nem ítélte jogszabálysértőnek, a felperes által megjelölt jogszabályokkal kapcsolatban az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezésére alapot adó aggálya nem merült fel.
[4] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a keresetének helyt adó határozat meghozatalát és az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését kérte, mert a Tnyvhr. 93. § (1) bekezdése, amely rendelkezés alapján alacsonyabb összegű ellátást állapítottak meg számára, ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, XIII. cikk (1) bekezdésével és 15. cikk (3)-(4) bekezdéseivel.
[5] A felek között folyamatban lévő perben vita tárgyát képezi, hogy az öregségi nyugdíj összegét a Tnyvhr. 14. § (10) bekezdésének az ellátás megállapítása, vagyis a jogosultság fennállása kezdő időpontjában, azaz 2014. április 1-jén, vagy az elsőfokú határozat meghozatala, azaz 2015. március 11-én hatályos rendelkezése alkalmazásával kell-e kiszámítani.
[6] A perben vitás kérdés elbírálása szempontjából releváns jogszabályi rendelkezések a következők.
[7] Egyezmény 9. cikk (3) bekezdés: azoknak az állampolgároknak a részére, akik az egyik Szerződő Fél területéről a másik Szerződő Fél területére költöztek, azonban az átköltözés után nem dolgoztak tovább, a nyugellátás összegét a megfelelő képzettséggel rendelkező és a nyugellátás megállapítása időpontjában a fogadó állam hasonló tevékenységet folytató dolgozója szakmai átlagkeresete alapján kell kiszámítani.
[8] Tny. VII. fejezet "Igényérvényesítési és eljárási szabályok" cím alatti 64. § (2) bekezdés: az igényt visszamenőleg legfeljebb hat hónapra lehet érvényesíteni, az ellátást a jogosultsági feltételek fennállása esetén legkorábban az igénybejelentés időpontját megelőző hatodik hónap első napjától lehet megállapítani. Az igényt az ellátás megállapításának kezdő időpontjában hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. Tny. 69. § (1) bekezdés: a nyugellátás attól a naptól állapítható meg, amely napon a jogosultsághoz szükséges feltételek bekövetkeztek.
[9] Tnyvhr. 2014. április 1-jén hatályos 14. § (10) bekezdés: ha nemzetközi egyezmény szakmai átlagkereset figyelembevételét írja elő, akkor ennek összegét a nyugdíjigénylő nyugdíjazását megelőzően betöltött munkakörében, illetőleg ahhoz hasonló munkakörben a nyugellátás megállapításának időpontja szerinti - a Nemzeti Munkaügyi Hivatal által közölt - kereset országos átlaga alapján, de a 2013. január 1-jét megelőző időszakra legfeljebb a nyugdíjjárulék-fizetési felső határ összegének figyelembevételével kell meghatározni.
[10] Tnyvhr. 2015. január 1-től hatályos 14. § (10) bekezdés: ha nemzetközi egyezmény szakmai átlagkereset figyelembevételét írja elő, akkor ennek összegét a nyugdíjigénylő által leghosszabb ideig betöltött, szolgálati időként figyelembevételre kerülő munkakörben, ennek hiányában ahhoz hasonló munkakörben a nyugellátás megállapításának időpontja szerinti - a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter által közölt - kereset országos átlaga alapján, de a 2013. január 1-jét megelőző időszakra legfeljebb a nyugdíjjárulék-fizetési felső határ összegének figyelembevételével kell meghatározni.
[11] Tnyvhr. 93. § (1) bekezdés: az egyes szociális és gyermekvédelmi tárgyú kormányrendeletek módosításáról szóló 353/2014. (XII. 29.) Korm. rendelettel módosított 14. § (10) bekezdését a 2015. január 1-jén első fokon le nem zárt ügyekben is alkalmazni kell.
[12] A Kúria az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (Abtv.) 25. §-a alapján azért kezdeményezi az Alkotmánybíróság eljárását, mert az előtte folyamatban lévő ügyben alkalmazandó fenti rendelkezések közül a Tnyvhr.-nek - az egyes szociális és gyermekvédelmi tárgyú kormányrendeletek módosításáról szóló 353/2014. (XII. 29.) Korm. rendelet (Kr.) 24. §-ával módosított - 93. § (1) bekezdését az Alaptörvény 15. cikk (4) bekezdésébe és a B) cikk (1) bekezdésébe ütközőnek tartja.
Az Alaptörvény 15. cikk (4) bekezdésének sérelme
[13] A felperes jogosultságát a Tny. 64. § (2) bekezdés második mondata az ellátás megállapításának kezdő időpontjában hatályos jogszabályok alapján rendeli elbírálni, ennek alapján a felperes ügyében a Tnyvhr. 2014. április 1-jén hatályos 14. § (10) bekezdése az alkalmazandó szabály. A Tny. 64. § (2) bekezdéséhez képest a végrehajtási szabály, vagyis a Tnyvhr. 93. § (1) bekezdése eltérő rendelkezést fogalmaz meg azzal, hogy a Tnyvhr. Kr.-rel módosított 14. § (10) bekezdését a 2015. január 1-jén első fokon le nem zárt ügyekben is alkalmazni rendeli, amelynek alapján a felperes ügyében a Tnyvhr. 2015. január 1-től hatályos 14. § (10) bekezdése alkalmazandó.
[14] A Tny. 64. § (2) bekezdéséből és a Tnyvhr. 93. § (1) bekezdéséből a jogalkalmazó számára ellentétes következtetés adódik: az Egyezmény 9. cikk (3) bekezdése alkalmazásakor a szakmai átlagkeresetet a Tnyvhr. 93. § (1) bekezdése alapján az igénylő felperes által leghosszabb ideig betöltött munkakörre, míg a Tny. 64. § (2) bekezdése alapján a nyugdíjazását megelőzően betöltött munkakörre irányadó, a nyugellátás megállapítása időpontja szerinti kereset országos átlaga alapján kell meghatározni. A jogalkalmazó a nyugdíjszámítást eltérő módon szabályozó rendelkezések [a Tnyvhr. 2015. január 1. előtti és utáni 14. § (10) bekezdései] alkalmazásától - ez irányú egyéb jogszabályi rendelkezés hiányában - nem tekinthet el, azok közül nem választhat, amennyiben az egyik szabályt mellőzi, jogszabálysértést követ el.
[15] Az Alaptörvény 15. cikk (4) bekezdése szerint a Kormány rendelete törvénnyel nem lehet ellentétes. A Tnyvhr. 93. § (1) bekezdése - a fent bemutatottak szerint - a Tny. 64. § (2) bekezdésével ellentétes, ezért alaptörvény-ellenes.
Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése, a jogállamiságból származó jogbiztonság követelményének sérelme
[16] A jogalkotó a Tnyvhr. 2015. január 1-től hatályos 14. § (10) bekezdése megalkotásával - a 2014. december 31-ig hatályos rendelkezéshez képest - jellemzően kedvezőtlenebb nyugdíjszámítási szabályt vezetett be: az érintett, nyugdíjba vonuló személyek a foglalkoztatásuk, az aktív munkavállalásuk időszakát lezáró időpontban - magasabb képzettségükre, beosztásukra, nagyobb tapasztalatukra figyelemmel - általában magasabb keresettel rendelkeznek, mint a munkavállalás korábbi időszakaiban. A Tnyvhr. 2015. január 1-től hatályos 14. § (10) bekezdése alkalmazása - a felek által sem vitatottan - a felperesre is kedvezőtlenebb nyugdíjszámítást eredményez az által, hogy az új rendelkezés alapján, a szakmai átlagkereset alkalmazásakor nem a nyugdíjazását megelőző vendéglátó tevékenységet ellátó részegység vezető munkakörében, hanem az általa leghosszabb ideig betöltött bolti eladó munkakörre irányadó kereset országos átlagát kell figyelembe venni. A jogalkotó a Tnyvhr. 93. § (1) bekezdésében az Tnyvhr. új szabályának alkalmazását - a folyamatban lévő jogviszonyokba való beavatkozást megvalósító jogszabályok módosítása során gyakran alkalmazott megoldástól eltérően - generálisan rendeli el, nem csupán akkor, ha az az érintettekre nézve kedvezőbb.
[17] Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése értelmezési gyakorlata szerint [57/1994. (XI. 17.) AB határozat; 32/2012. (VII. 4.) AB határozat, 30/2014. (IX. 30.) AB határozat, stb.] valamely jogszabály a visszaható hatály tilalmát sérti akkor is, ha a hatályba léptetés nem visszaható hatállyal történt, de a jogszabály rendelkezéseit a jogszabály hatályba lépése előtt létrejött jogviszonyokra is alkalmazni kell. Az Alkotmánybíróság a 10/2014. (IV. 4.) AB határozatban (ABH) kimondta, hogy a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalma nem abszolút érvényű, és egyértelműen élhet ezzel a jogalkotó akkor, amikor új jogosultságot állapít meg, meglévő jogosultságot terjeszt ki, vagy valamely jog korlátozását oldja fel. Az Alkotmánybíróság az ABH-ban és más határozataiban [7/1992. (I. 30.) AB határozat, 20/2001. (VI. 11.) AB határozat, 1/2016. (I.29.) AB határozat] nem csak azt állapította meg, hogy a vizsgált szabályozás visszaható hatályú jogalkotásnak minősül, hanem azt is, hogy az hátrányos tartalmú, ezért a támadott rendelkezéseket az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe ütközésük miatt megsemmisítette.
[18] A jelen ügyben a jogalkotó a nyugdíjszámítási szabály megváltoztatásával hosszú távú, anyagi jogviszonyokba avatkozott be úgy, hogy a felperesre és - adott esetben - más érintettekre is kedvezőtlen szabály alkalmazását a korábban (a kedvezőbb szabály hatályban léte alatt) indult, első fokon folyamatban lévő ügyekben is elrendelte. A Tnyvhr. 93. § (1) bekezdésében alkalmazott szabályozási megoldás mindezek miatt ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből levezetett hátrányos, jogkorlátozó visszaható hatályú normaalkotás tilalmával is.
[19] A Kúria a fenti indokok alapján a Tnyvhr. 93. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását, a rendelkezés megsemmisítését és - a rendelkező részben foglaltak szerint - alkalmazásának kizárását kezdeményezi. Az általános alkalmazási tilalom kimondását a Kúria az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésében foglalt általános egyenlőségi szabály és a B) cikk (1) bekezdéséből származó jogbiztonság követelményének érvényesülése érdekében kéri az Alkotmánybíróságtól.
[20] A Kúria az eljárás felfüggesztéséről a Pp. 155/B. § (1), (3) bekezdése, az Abtv. 25. § (1) bekezdése alapján határozott, a végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Pp. 155/B. § (4) bekezdése zárja ki.
Budapest, 2017. április 10.
Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Farkas Katalin s.k. bíró
(Kúria, Mfv.III.10.350/2016.)