adozona.hu
BH 2017.8.275
BH 2017.8.275
Közösségi termékértékesítés megállapításának feltételei [2007. évi CXXVII. tv. (Áfa. tv.) 89. § (1) bek., 2003. évi XCII. tv. (Art.) 97. §, 1952. évi III. tv. (Pp.) 164. § (1) bek., 206. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes gabona-, dohány-, vetőmag- és takarmánynagykereskedelemmel foglalkozó társaság, amely 78 tagból álló termelői csoportot fog össze, tagjai mezőgazdasági termelést folytató önálló jogi személyek. A felperes jellemzően a tagoktól származó terményeket értékesítette, kisebb részben külső forrásból beszerzett termények értékesítésével is foglalkozott.
[2] A felperes 2009-2010. években repce, illetve napraforgó értékesítéséről állított ki általános forgalmi adót nem tartalmazó száml...
BH 2017.8.275 Közösségi termékértékesítés megállapításának feltételei [2007. évi CXXVII. tv. (Áfa. tv.) 89. § (1) bek., 2003. évi XCII. tv. (Art.) 97. §, 1952. évi III. tv. (Pp.) 164. § (1) bek., 206. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes gabona-, dohány-, vetőmag- és takarmánynagykereskedelemmel foglalkozó társaság, amely 78 tagból álló termelői csoportot fog össze, tagjai mezőgazdasági termelést folytató önálló jogi személyek. A felperes jellemzően a tagoktól származó terményeket értékesítette, kisebb részben külső forrásból beszerzett termények értékesítésével is foglalkozott.[2] A felperes 2009-2010. években repce, illetve napraforgó értékesítéséről állított ki általános forgalmi adót nem tartalmazó számlákat, mert a terményeket osztrák, szlovák, bolgár, olasz illetőségű társaságok részére értékesítette. A szállításokat nem a felperes szervezte, az értékesítések, illetve szállítások alátámasztására a szerződésen kívül mérlegjegyekkel, valamint CMR-ekkel rendelkezett. A CMR-eken a felperes szerepelt feladóként. A fuvarozóként feltüntetett személyek a fuvarozást nem ismerték el és a fuvarhoz köthető gépjárművek rendszám szerinti tulajdonosai is tagadták azok elvégzését. A felperes az értékesítést megelőzően ellenőrizte a partner közösségi adószámát, a terményt mindaddig nem adta át, amíg annak vételára be nem folyt, majd a CMR-ek visszaérkezését követően állította ki a közösségi termékértékesítésről szóló számlákat.
[3] Az adóhatóság vizsgálta a 2008-2010. évi általános forgalmi adóbevallásokat, melynek eredményeképpen a felperes terhére 2009. január hónaptól 2010. november hónapig tartó időszakra összesen 225 336 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből 225 202 000 Ft minősült adóhiánynak, illetve a 2010. november havi következő időszakra átvihető követelés összegét 0 Ft-ban rögzítette. A 2010. december havi általános forgalmiadó-bevallás helyesbítésére a felperest felhívta. Az adóhiány után adóbírságot és késedelmi pótlékot számított fel. Álláspontja az volt, hogy az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 89. § (1) bekezdése, és az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 99. § (2) bekezdésének figyelembevételével adómentes közösségi termékértékesítés ténylegesen nem történt, az áru más tagállamba történő átszállítása nem valósult meg, így az értékesítéseket belföldi termékértékesítésnek tekintette. Határozatában valamennyi társaság felé történő értékesítésre lebontva részletezte mindazon hiányosságokat, amely a közösségi termékértékesítés tényét kétségessé tették. Nézete szerint a felperesnek tájékozódnia kellett volna üzleti partnerei, valamint a fuvarozók tekintetében és kételkednie kellett volna az adómentesség fennálltában a formailag és tartalmilag hiteltelen dokumentumok birtokában. Az adóhatóság - ahol ez felderíthető volt - arra is kitért, hogy a fuvarokat a felperes szerint állított vevők helyett azok vevői szervezték, márpedig az Áfa. tv. 26-27. §-aiban foglaltakból következően az adómentesség láncügyletek esetében kizárólag a mozgó termékértékesítésre alkalmazható.
[4] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperesi jogelőd 2014. december 5. napján kelt 3759254160 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[5] A felperes keresetében a jogerős adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálatát kérte. Álláspontja szerint megfelelően igazolta a Közösségen belüli adómentes termékértékesítés megvalósulását. Az adóhatóság a tényállást nem megfelelően tárta fel, illetőleg abból téves következtetést vont le. A felperes működése tagjai irányában nonprofit, nem volt érdeke az adóelkerülés, gondosan járt el, az árut az ellenérték megfizetése után adta azt és csak a CMR-ek visszaérkezését követően számlázott. Ellenőrizte a vevők jogalanyiságát, adószámát, az ügyletek során a tagjaitól származó árut közvetlenül a tagoktól szállították el. Az érdekkörébe kizárólag az áru felrakodása tartozott, "azt mérlegen adta el" eladója telephelyén. Megítélése szerint nem kellett felismerni a CMR-ek adóhatóság által feltárt hibáit, nem kellett ismernie és feltárnia az értékesítési láncolatot. A rendszámok különbözőségének magyarázata lehet a szállítások során köztes állomásokon történő átrakodás. A felperes vevői csalárd magatartását nem ismerhette fel, a felperesre nehezedő jelentős adminisztratív teherhez képest a hiányos vagy hibás tartalmú CMR-ek száma a hibaszázalékon belüli.[6] Az alperes a keresetet elutasítását indítványozta.
Az elsőfokú ítélet
[7] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét megalapozatlannak találta, ezért azt elutasította.A felperesnél korábban nem bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végeztek, emiatt jelen eljárásban az alperes vizsgálhatta a benyújtott okiratok tartalmi helytállóságát, hitelességét. Utalt az Art. 99. § (2) bekezdéséből fakadó felperesi kötelezettségre és elvetette azt a felperesi érvelést, hogy az adómentesség feltételeinek bizonyítása az adóhatóságot terhelné. Hangsúlyozta, hogy az adómentesség érvényesítéséhez a felperesnek kellett a közösségi termékértékesítés feltételeinek megvalósulását igazolnia és amennyiben ez eredményre vezet, de a vevői oldalon mégis valamilyen adókijátszásra irányuló magatartás tapasztalható, illetve az ügylet során keletkezett bizonylatok, okiratok hiteltelenek, akkor kerülhetett volna sor a felperesi gondosság szintjének vizsgálatára. Utóbbi esetben csupán akkor illetheti meg a felperest az adómentesség, ha az ügy egyedi körülményei alapján a tőle észszerűen elvárható intézkedéseket megtette, jóhiszeműen járt el annak érdekében, hogy az ügylet ne vezessen adókijátszáshoz. Ügyletcsoportonként vizsgálta a felperesi szerződéskötéseket és igazságügyi szakértő szakvéleménye alapján állapította meg a CMR-ek hibáit, ellentmondásait, melyeket a felperesnek egyszerű észrevételezéssel észlelni kellett volna. Mindezekre figyelemmel a bíróság álláspontja az volt, hogy az adóhatóság eljárásában megfelelően alátámasztotta a közösségi termékértékesítés törvényi feltételeinek hiányát. A felperes nem tudta igazolni a Közösségen belüli termékértékesítést, mert az általa bemutatott okiratok nem voltak alkalmasak annak bizonyítására, hogy az általa eladott termékek ténylegesen elhagyták Magyarország területét. Abban is helytállóan foglalt állást az alperes, hogy a felperes a kellő körültekintést, gondosságot az ügyletek során nem tanúsította.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[8] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a felperes keresetének helyt adó határozat meghozatala, másodlagosan a jogerős ítélet és az alperesi határozat elsőfokú határozatra történő hatályon kívül helyezése és az adóhatóság új eljárásra történő kötelezése érdekében.[9] Nézete szerint a felperes adómentességét okiratokkal megfelelő módon igazolta, ezért a bíróság döntése az Art. 99. § (2) bekezdésébe ütközik és sérti az Áfa. tv. 89. § (1) bekezdését is. Hangsúlyozta, hogy a felperes egy termelői csoport, mely gazdasági tevékenysége során biztosítja a tagok irányába a nonprofit jelleg érvényesülését. A felperes a tagok értékesítési tevékenységét a jogszabályi céloknak megfelelően összehangolta, az általuk megtermelt gabonát belföldre és külföldre értékesítette. A gabonát az értékesítést megelőzően a tagoktól átvette, halasztott fizetéssel megvásárolta. A felperes a közösségi értékesítés vonatkozásában azt a gyakorlatot követte, hogy kizárólag akkor bocsátotta ki az áfamentes értékesítésről a számlát a vevő felé, ha a CMR hozzá visszaérkezett igazolva a külföldön történő lerakás, azaz a közösségi termékértékesítés tényét. Lényeges körülményként említette, hogy a kereskedelmi tevékenység az ügyvezető irányítása mellett 1 fő alkalmazottal működik, hiszen éppen nonprofit jellegéből adódóan nagyobb apparátust a társaság nem tarthat fenn.
[10] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[11] A felülvizsgálati kérelem alaptalan.[12] A felülvizsgálati kérelem egy rendkívüli jogorvoslat, amelyben a perrendi szabályozás korlátozott felülvizsgálati lehetőséget enged. A felülvizsgálati eljárásban felülmérlegelésre nincs lehetőség, csak egészen kivételesen, ha az elsőfokú ítélet iratellenes, kirívóan okszerűtlen vagy logikátlan. Ilyen körülmény jelen esetben nem állt fenn. Az adóhatóság széles körű tényállásfeltárás és a körülmények együttes értékelése után hozta meg határozatát, melyet az elsőfokú bíróság jogszerűnek ítélt. Indokaival a Kúria is egyetért, melynek ismétlése nélkül csak azt emeli ki, hogy a közösségi értékesítés adómentessége elengedhetetlen feltétele annak hiteltérdemlő igazolása, hogy az áru valóban elhagyta az országot és egy másik tagállamba megérkezett.
[13] Az Art. 97. § (4) bekezdése értelmében az ellenőrzés során a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani, kivéve, ha törvény a bizonyítást az adózó kötelezettségévé teszi. Az Art. 99. § (2) bekezdése szerint, ha az adózót adómentesség, adókedvezmény illeti meg, ezt okirattal vagy más megfelelő módon köteles bizonyítani. Az Áfa. tv. 89. § (1) bekezdése előírja, hogy mentes az adó alól - (2) és (3) bekezdésben meghatározott eltérésre - a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott termékértékesítése igazoltan belföldön kívülre, de a közösség területére, függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő akár a beszerző vagy - bármelyikük javára - más végzi egy olyan másik adóalanynak, aki ilyen minőségéből nem belföldön, hanem a közösség más tagállamában jár el, vagy szintén a közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adófizetésre kötelezett, nem adóalany jogi személynek.
[14] A felhívott rendelkezések együttes értelmezésével megállapítható, hogy a közösségi értékesítéshez kapcsolt adómentesség csak akkor érvényesíthető, ha az adózó rendelkezik az adómentesség feltételeinek teljesülését igazoló okiratokkal. A Bíróság a C-184/05. számú (Twoh International BV) ügyben hozott ítéletében egyértelműen kinyilvánította, hogy "A közösségi jog korlátait tiszteletben tartja az az elv, amely szerint az adózás alóli kivételhez vagy mentességhez való jog bizonyítása azt a személyt terheli, aki a jogra hivatkozik."
[15] Az Áfa. tv. 89. § (1) bekezdése és az Art. 99. § (2) bekezdése a mentesség igazolásának módját tételesen nem határozza meg. Azonban az Európai Unió Bírósága a Teleos-ügyben kimondta, hogy "az adóhatóságok alapvetően az adóalanyok által szolgáltatott bizonyítékok és ez utóbbiak bevallásai alapján tudják elvégezni az ellenőrzést" (44. pont). Épp ezért lényeges, hogy az adózók olyan dokumentumokkal rendelkezzenek, amelyek ellentmondásoktól mentesen igazolják a közösségen belüli termékértékesítés megtörténtét.
[16] Erre utal a Teleos-ügy főtanácsnoki indítványa is az alábbiak szerint: "67. Erre leginkább egy olyan fuvarlevél tűnik alkalmasnak, amit a Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről szóló egyezmény (Convention on the Contract for the International Carriage of Goods by Road - CMR) előírásainak megfelelően állítottak ki, és amelyen a vevő az áru másik tagállamban történő átvételét feljegyezte.
68. A CMR-fuvarlevelet a termékek feladója és a fuvarozó írja alá, és annak bizonyítására szolgál, hogy a fuvarozó az árut átvette. Egy példány kíséri az árut, és azt kérésére a címzettnek átadják. Amennyiben az feljegyzi az áru átvételét a fuvarlevélen, úgy legalább három, többnyire egymástól független személy működött közre a másik tagállamba történő elvitelre vonatkozó igazolás kiállításában. Ez csökkenti a manipulációk veszélyét, teljesen azonban nem tudja kiküszöbölni.
69. Amennyiben az adóalany egy ilyen módon kiállított fuvarlevelet mutat be, úgy általában az elegendő az értékesítés helye szerinti államból a másik tagállamba történő szállítás vagy feladás igazolására."
[17] A fentiekből következően a fuvarokmánynak vagy más igazolásnak az eset összes körülménye figyelembevételével alkalmasnak kell lennie arra, hogy hitelt érdemlő módon igazolja az áru más tagállamba történő megérkezését. Így helytállóan vizsgálta az adóhatóság és a bíróság is ezen dokumentumokban foglalt adatok megfelelőségét és a fellelhető hibák felperes általi felismerhetőségét. Az nem szolgálhatott a felperes javára, hogy gazdasági tevékenységét nonprofit jellegéből adódóan kis létszámmal végzi, így ellenőrzési lehetőségei korlátozottak. Az adómentesség érvényesítéséhez olyan dokumentumokkal kellett rendelkeznie, amelyek belső ellentmondásokkal nem terheltek. Márpedig a perben beszerzett szakértő részletesen, aggálymentesen munkálta ki ezen hiányosságokat, azok felsorolását a jogerős ítélet 9. oldal 3. bekezdésétől a 10. oldal 1-2. bekezdései tartalmazzák.
[18] Nyilatkozott arra is, hogy ezek a hibák mennyiben voltak a felperes által felismerhetők. A Kúria egyetértett azzal a megállapítással, hogy az értékesítés során keletkezett más dokumentumok adatainak összevetésével, illetve a CMR-ek nagyobb fokú gondossággal történő kezelése esetén a hibák kiszűrhetők lettek volna, észszerű kétséget kellett volna a felperesben kelteniük a kiszállítás tényleges megtörténtét illetően. Emiatt a felülvizsgálati kérelemben említett Art.-beli alapelvek sérelme nem volt megállapítható.
[19] A felperesi állítással ellentétben a szakvélemény beszerzése körüli problémák nem vezetnek a szakértői vélemény kirekesztéséhez, mert a szakértő miután a szakértői irodát felmentették, már mint kirendelt igazságügyi szakértő a 2016. március 3-i beadványában a benyújtott véleményét megerősítette, fenntartotta.
[20] A közösségi termékértékesítés kapcsán kidolgozott uniós döntések azt is leszögezték, hogy "nem ellentétes az uniós joggal, ha azt követelik meg a gazdasági szereplőtől, hogy jóhiszeműen járjon el, és hozzon meg minden tőle észszerűen elvárható intézkedést annak érdekében, hogy az ügylet ne vezessen adókijátszáshoz" (Mecsek-Gabona ügy ítélete 43., 48. pontok). Ennek megfelelően az adóhatóság és a bíróság vizsgálta a felperesi magatartást e szempontból, és éppen a beszerzett szakértői véleményben a CMR-ek hiányosságai kapcsán kifejtettek alapozták meg ennek hiányának jogszerű megállapítását.
[21] A Kúria álláspontja szerint egy adójogviszony elbírálásakor a kiindulási pont az, hogy az adóhatóság az adózói bevallást vizsgálja felül, az abban megjelölt adómentességi ok megvalósulását elemzi és ennek kapcsán fejti ki nézetét. Ugyanakkor nincs elzárva attól, hogy megvizsgálja, hogy más jogszabályi feltételek teljesülése bekövetkezett-e amely alapján az adott jogügylet megítélhető. Így nem követett el jogszabálysértést az adóhatóság mikor az Áfa. tv. 26-27. §-ai alapján is vizsgálta a kérdéses termékértékesítéseket.
[22] Összefoglalva a Kúria álláspontja az, hogy az elsőfokú bíróság vizsgálta a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, beadványait, ily módon a bizonyítékokat a Pp. 206. § (1) bekezdésére figyelemmel a maguk összességében értékelte, és meggyőződése szerint helyesen állapította meg, hogy a kereset nem alapos. A nemzeti és a közösségi jogszabályoknak és joggyakorlatnak megfelelően, a hasonló ügyletek vonatkozásában szokásos gyakorlat alapján határozta meg a felperest terhelő bizonyítási kötelezettség tartalmát, a felperestől elvárt bizonyítás nem haladta meg az adómentesség alkalmazásához szükséges mértéket (EBH 2010.2285., 2011.2433., BH 2012.136., C-409/04., C-273/11.).
[23] A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv.I.35.772/2016.)
* * *
Te l j e s h a t á r o z a t
Az ügy száma: Kfv.I.35.772/2016/7. szám
A tanács tagjai: Dr. Darák Péter a tanács elnöke, Dr. Heinemann Csilla előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Dr. Farkas és Társai Ügyvédi Iroda (ügyintéző dr. Farkas Sándor ügyvéd)
Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatóság
Az alperes képviselője: Dr. Knoll Judit jogtanácsos
A per tárgya: adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes 84. szám alatt
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.K.27.008/2015/81.
Rendelkező rész
A Kúria a Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.K.27.008/2015/81. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes gabona, dohány, vetőmag és takarmány nagykereskedelemmel foglalkozó társaság, amely 78 tagból álló termelői csoportot fog össze, tagjai mezőgazdasági termelést folytató önálló jogi személyek. A felperes jellemzően a tagoktól származó terményeket értékesítette, kisebb részben külső forrásból beszerzett termények értékesítésével is foglalkozott.
[2] A felperes 2009-2010. években repce, illetve napraforgó értékesítéséről állított ki általános forgalmi adót nem tartalmazó számlákat, mert a terményeket osztrák, szlovák, bolgár, olasz illetőségű társaságok részére értékesítette. A szállításokat nem a felperes szervezte, az értékesítések, illetve szállítások alátámasztására a szerződésen kívül mérlegjegyekkel, valamint CMR-ekkel rendelkezett. A CMR-eken a felperes szerepelt feladóként. A fuvarozóként feltüntetett személyek a fuvarozást nem ismerték el és a fuvarhoz köthető gépjárművek rendszám szerinti tulajdonosai is tagadták azok elvégzését. A felperes az értékesítést megelőzően ellenőrizte a partner közösségi adószámát, a terményt mindaddig nem adta át, amíg annak vételára be nem folyt, majd a CMR-ek visszaérkezését követően állította ki a közösségi termékértékesítésről szóló számlákat.
[3] Az adóhatóság vizsgálta a 2008-2010. évi általános forgalmi adóbevallásokat, melynek eredményeképpen a felperes terhére 2009. január hónaptól 2010. november hónapig tartó időszakra összesen 225.336.000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből 225.202.000 Ft minősült adóhiánynak, illetve a 2010. november havi következő időszakra átvihető követelés összegét 0 Ft-ban rögzítette. A 2010. december havi általános forgalmi adóbevallás helyesbítésére a felperest felhívta. Az adóhiány után adóbírságot és késedelmi pótlékot számított fel. Álláspontja az volt, hogy az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban Áfa tv.) 89. § (1) bekezdés, és az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 99. § (2) bekezdésének figyelembevételével adómentes közösségi termékértékesítés ténylegesen nem történt, az áru más tagállamba történő átszállítása nem valósult meg, így az értékesítéseket belföldi termékértékesítésnek tekintette. Határozatában valamennyi társaság felé történő értékesítésre lebontva részletezte mindazon hiányosságokat, amely a közösségi termékértékesítés tényét kétségessé tették. Nézete szerint a felperesnek tájékozódnia kellett volna üzleti partnerei, valamint a fuvarozók tekintetében és kételkednie kellett volna az adómentesség fenn álltában a formailag és tartalmilag hiteltelen dokumentumok birtokában. Az adóhatóság - ahol ez felderíthető volt - arra is kitért, hogy a fuvarokat a felperes szerint állított vevők helyett azok vevői szervezték, márpedig az Áfa tv. 26-27. §-aiban foglaltakból következően az adómentesség láncügyletek esetében kizárólag a mozgó termékértékesítésre alkalmazható.
[4] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperesi jogelőd 2014. december 5. napján kelt 3759254160 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[5] A felperes keresetében a jogerős adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálatát kérte. Álláspontja szerint megfelelően igazolta a Közösségen belüli adómentes termékértékesítés megvalósulását. Az adóhatóság a tényállást nem megfelelően tárta fel, illetőleg abból téves következtetést vont le. A felperes működése tagjai irányában nonprofit, nem volt érdeke az adóelkerülés, gondosan járt el, az árut az ellenérték megfizetése után adta azt és csak a CMR-ek visszaérkezését követően számlázott. Ellenőrizte a vevők jogalanyiságát, adószámát, az ügyletek során a tagjaitól származó árut közvetlenül a tagoktól szállították el. Az érdekkörébe kizárólag az áru felrakodása tartozott, "azt mérlegen adta el" eladója telephelyén. Megítélése szerint nem kellett felismerni a CMR-ek adóhatóság által feltárt hibáit, nem kellett ismernie és feltárnia az értékesítési láncolatot. A rendszámok különbözőségének magyarázata lehet a szállítások során köztes állomásokon történő átrakodás. A felperes vevői csalárd magatartását nem ismerhette fel, a felperesre nehezedő jelentős adminisztratív teherhez képest a hiányos vagy hibás tartalmú CMR-ek száma a hibaszázalékon belüli.
[6] Az alperes a keresetet elutasítását indítványozta.
Az elsőfokú ítélet
[7] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét megalapozatlannak találta, ezért azt elutasította.
A felperesnél korábban nem bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végeztek, e miatt jelen eljárásban az alperes vizsgálhatta a benyújtott okiratok tartalmi helytállóságát, hitelességét. Utalt az Art. 99. § (2) bekezdéséből fakadó felperesi kötelezettségre és elvetette azt a felperesi érvelést, hogy az adómentesség feltételeinek bizonyítása az adóhatóságot terhelné. Hangsúlyozta, hogy az adómentesség érvényesítéséhez a felperesnek kellett a közösségi termékértékesítés feltételeinek megvalósulását igazolnia és amennyiben ez eredményre vezet, de a vevői oldalon mégis valamilyen adókijátszásra irányuló magatartás tapasztalható, illetve az ügylet során keletkezett bizonylatok, okiratok hiteltelenek, akkor kerülhetett volna sor a felperesi gondosság szintjének vizsgálatára. Utóbbi esetben csupán akkor illetheti meg a felperest az adómentesség, ha az ügy egyedi körülményei alapján a tőle ésszerűen elvárható intézkedéseket megtette, jóhiszeműen járt el annak érdekében, hogy az ügylet ne vezessen adókijátszáshoz. Ügyletcsoportonként vizsgálta a felperesi szerződéskötéseket és igazságügyi szakértő szakvéleménye alapján állapította meg a CMR-ek hibáit, ellentmondásait, melyeket a felperesnek egyszerű észrevételezéssel észlelni kellett volna. Mindezekre figyelemmel a bíróság álláspontja az volt, hogy az adóhatóság eljárásában megfelelően alátámasztotta a közösségi termékértékesítés törvényi feltételeinek hiányát. A felperes nem tudta igazolni a Közösségen belüli termékértékesítést, mert az általa bemutatott okiratok nem voltak alkalmasak annak bizonyítására, hogy az általa eladott termékek ténylegesen elhagyták Magyarország területét. Abban is helytállóan foglalt állást az alperes, hogy a felperes a kellő körültekintést, gondosságot az ügyletek során nem tanúsította.
[8] A felperes az esetek jelentős részében nem ismerte a vevőt, vele egyáltalán nem vagy legfeljebb telefonos kapcsolatban állt, személyes találkozást csak rendkívül ritka esetekben állított és rendszerint közvetítőkkel volt kapcsolatban A szállítások kapcsán a felrakodások helyszínén a felperes képviseletében kizárólag a felpereshez tartozó tagok alkalmazottai voltak jelen. A felperes a szállításokat nem kontrollálta, a CMR-ek kitöltésében nem működött közre, illetőleg azokat a közvetítő kérésére alkalmanként kitöltetlenül előre lebélyegezte. A szállítások megtörténte kapcsán nem intézkedett a CMR-ek első, elvileg feladónál maradó példányának megszerzése érdekében sem, így nem tudta összehasonlítani a CMR-ek visszaérkezett példányait az első példányokkal, ha ezt pedig megtette, az csupán a feladó, az átvevő és a tömeg tekintetében történt meg. Azzal sem értett egyet, hogy a cégadatok lekérdezésén, esetleges referenciák beszerzésén kívül más lehetőség nem állt a felperes rendelkezésére a partnerek ellenőrzésére. Azt nem vitatta, hogy a CMR-ek tartalmában lehetnek kötelezően és fakultatívan kitöltendő rovatok, azonban amennyiben ezek közül bármelyik jelentős hibában, ellentmondásban szenved, azt a felperes nem hagyhatta figyelmen kívül. Nem fogadta el a felperes által beszerzett magánszakértői véleményben rögzítetteket, hanem a perben beszerzett igazságügyi szakértő véleménye alapján állította, hogy a CMR-ek hiányosságai különleges szakértelem nélkül a felperes által is felismerhetők voltak.
[9] Azt a felperesi érvelést is elvetette, hogy az adókülönbözetben való marasztalás egyszerre több jogalapon nem állhat. Amennyiben ugyanis valamely adómentességnek több párhuzamos feltétele is van és ezek közül több hiányzik, nyilván ezen hiányosságok önmagukban is megalapozhatják az adómentesség megvonását, ebből következően többszörös jogalapja is lehet valamely marasztalásnak. Így az alperes helytállóan hivatkozott a másodlagos jogalapra az Áfa tv. 26-27. §-ában foglaltak feltételek hiányára. Mivel a felperes láncértékesítésben vett részt, az adómentességnek speciális feltételei voltak. A láncértékesítés esetében csupán az értékesítési ügyletek egyike az ún. mozgó értékesítés lehet adómentes. A felperes értékesítése azonban ilyennek nem volt tekinthető.
[10] A felperesnél a korábban lefolytatott 2007. évet érintő adóvizsgálat a jelen megállapítási időszakra vonatkozó vizsgálatokat semmilyen módon nem befolyásolhatták, és nem is volt elvárható az, hogy jelen hiányosságok feltárása abban megtörténjen.
[11] Az ellenőrzési, ügyintézési határidő megtartottságára vonatkozó felperesi állítást sem találta megalapozottnak. Az adóhatósági levezetés teljes mértékben követhető volt, az adóhatóság nem kötelezhető arra, hogy a határozatban foglalt levezetésen túlmenően grafikusan ábrázolja azt.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[12] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a felperes keresetének helyt adó határozat meghozatala, másodlagosan a jogerős ítélet és az alperesi határozat elsőfokú határozatra történő hatályon kívül helyezése és az adóhatóság új eljárásra történő kötelezése érdekében.
[13] Nézete szerint a felperes adómentességét okiratokkal megfelelő módon igazolta, ezért a bíróság döntése az Art. 99. § (2) bekezdésébe ütközik és sérti az Áfa tv. 89. § (1) bekezdését is. Hangsúlyozta, hogy a felperes egy termelői csoport, mely gazdasági tevékenysége során biztosítja a tagok irányába a nonprofit jelleg érvényesülését. A felperes a tagok értékesítési tevékenységét a jogszabályi céloknak megfelelően összehangolta, az általuk megtermelt gabonát belföldre és külföldre értékesítette. A gabonát az értékesítést megelőzően a tagoktól átvette, halasztott fizetéssel megvásárolta. A felperes a közösségi értékesítés vonatkozásában azt a gyakorlatot követte, hogy kizárólag akkor bocsátotta ki az áfamentes értékesítésről a számlát a vevő felé, ha a CMR hozzá visszaérkezett igazolva a külföldön történő lerakás, azaz a közösségi termékértékesítés tényét. Lényeges körülményként említette, hogy a kereskedelmi tevékenység az ügyvezető irányítása mellett 1 fő alkalmazottal működik, hiszen éppen nonprofit jellegéből adódóan nagyobb apparátust a társaság nem tarthat fenn.
[14] A gyakorlat szerint a közösségi értékesítés esetében írásban kötöttek szerződést, a jogügylet során a teljesítést megelőzően a vevő jogalanyisága, közösségi adószáma ellenőrzésre került. Nemcsak személyesen, hanem jellemzően telefonon, e-mailben, postai úton tartotta a kapcsolatot, illetve - mint bármely más üzletágban - a gabonapiacon ügynöki tevékenységet folytató közreműködőkkel realizálta tevékenységét. A felperes mérlegen értékesítette a termékeket, ez azt jelenti, hogy a vevő által megvásárolt mennyiséget a felperes eladójának többnyire a tagok tárolóhelyén tárolták ki. Ennek a lényegi, ügydöntő körülményeknek a bíróság nem tulajdonított jelentőséget. A felperesnek a jogügyletben való tevőleges részvétele az áru vevő által biztosított fuvareszközzel történő felrakásával a vételár megfizetésének pillanatában véget ért. E mozzanattól a felperes kontrollja alól kikerült a további gazdasági folyamat.
[15] A fuvarozás, szállítás már a felperes által befolyásolhatatlan, ellenőrizhetetlen volt. Az, hogy a vevők megszegték a megkötött szerződést, kizárólag az adóhatóság vizsgálat megállapításaiból jutott a felperes tudomására.
[16] Mindezek miatt állította, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütköző módon értékelte a bizonyítékokat. Nem értékelte a cég gazdálkodásának volumenét azt, hogy a közösségi termékértékesítéshez kapcsolódó rendkívüli mennyiségű dokumentum, CMR és minden más egyéb bizonylat ellenőrzése nagy adminisztratív terhet rótt az egy alkalmazottat foglalkoztató vállalkozásra. A gazdasági események rendkívüli nagy számának figyelembe vétele esetén az elemzés során feltárt problémák összességében csekély jelentőségűek. A felperesnek a fuvarokmányok hiteltelenségét, ellentmondásait nem kellett szükségképpen felismernie, esetleges gondatlansága menthető és oly csekély fokú, hogy adójogi értékelést nem érdemel, marasztalásra okot nem adhat. Ezt a jogalkalmazói mérlegelést követeli meg az Art. méltányossági alapelve.
[17] A szerződéskötési gyakorlatot is helytelenül értékelte a bíróság és figyelmen kívül hagyta, hogy a vevők ténylegesen bankszámlára való befizetéssel teljesítettek. A teljesítés ténye a csalárd szándék ellenkezőjére enged következtetni. Hangsúlyozta, hogy a bizonyítékok értékelése során a bíróság kritika, kétség nélkül elfogadta a felperes terhére eső azon személyek nyilatkozatait, akik lényegében semmire nem emlékeztek, illetőleg ellentmondásos, hiányos nyilatkozatot tettek. Annak ellenére történt ez, hogy e személyek alapvető érdeke volt a valóság elhallgatása az adócsalási szándék leplezése céljából. Nem értékelte a felperes javára Molnár Zoltán tanúnyilatkozatát, aki megerősítette a felperes által is vázolt kereskedelmi gyakorlatot, illetőleg azt, hogy a felperesnek a vevői adóelkerülési szándékára sejtése sem lehetett. Helytelenül, tartalmától eltérően értékelte a bíróság az ügyvezető nyilatkozatát, aki az ügyletkötés, fizetés tárgyában tett nyilatkozatot és megerősítette azt az életszerű gyakorlatot, hogy az esetek egy részében a vevők megbízottai, ügynökei közbejöttével bonyolították az értékesítést. Hangsúlyozta, hogy a CMR-ek bíróság szerinti hiteltelensége teljes mértékben túlértékelt tényező. Az ügyletek sokaságából a CMR-ek utóbbi visszaérkezéséből kifolyólag elvárhatatlan egy kis apparátusú cégtől az okmányok más dokumentumokkal történő adatsoronkénti egybevetése. Az adott körülmények között a felperesnek szükségszerűen ezt nem kellett felismernie.
[18] Kétséges az az alperesi és bírósági állítás, mely szerint a felperesnek ezeket a hiányosságokat fel kellett volna ismernie, hiszen az adóhatóság is több évi széles körű eljárás és bizonyítás alapján jutott a határozatban rögzített következtetésre. Emiatt a jogerős ítélet az eljárási alapelvek súlyos megsértésével az Art. 1. § (3/a.) bekezdés, 1. § (6) bekezdésébe ütközik, továbbá sérti a keresetet ki nem merítő indokolás elmulasztásával a Pp. 221. § (1) bekezdését. Változatlanul állította, hogy egyidejűleg két adójogi oka nem lehet az adómentesség megtagadásának. A láncértékesítésről a felperes nem tudott, így az Áfa tv. 26-27. §-aiba ütköző módon került sor az adómentesség megvonására. Azt is kiemelte, hogy önmagában az a körülmény, hogy az áruk nem hagyták el Magyarország területét, még nem vezethet az arányos és méltányos jogalkalmazás mellett a mentesség megtagadásához. Ehhez az is szükséges, hogy a felperes oldalán egy tudatos közreműködés legyen bizonyított a hatóság részéről, mely jelen esetben nem valósult meg. Álláspontjának alátámasztására hivatkozott az Európai Unió Bíróságának Teleos ügyben kifejtett elveire és állította, hogy ebben a döntésben foglalt jogértelmezést az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta. Az adóhatóság olyan bizonyítékot nem tudott szolgáltatni, amely a felperes képviselője vagy bármely munkatársa vonatkozásában szándékosságot, vagy a vevővel való adókijátszásra irányuló szándékegységet igazolt volna. Ismételten utalt arra, hogy a rendszámok eltérését a menet közbeni átrakás is okozhatta. Felülvizsgálati kérelmében kitért arra, hogy milyen intézkedéseket tett és melyek voltak ezek közül részéről elvárhatók. A kúriai joggyakorlatot elemezve hangsúlyozta, hogy a felperes minden tőle ésszerűen elvárható intézkedést megtett annak érdekében, hogy az ügyletek ne vezessenek adókijátszáshoz.
[19] Kitért a magánszakvélemény megállapításaira, amely megerősítette, hogy a felperes jóhiszemű volt, adócsalásban nem működött közre, minden tőle elvárható, ésszerű intézkedést megtett. A kizárólag nagyon súlyos hibában szenvedő fuvarlevelek tekintetében állapítható meg felelőssége, de ez semmiképpen nem vezethet oda, hogy az összes gazdasági esemény hátrányos adókövetkezményeit a felperesnek kell viselnie. A hamisítás professzionális volt, kereskedelmi gyakorlat nem volt eltérő, ezeket az ügyleteket az áfa kiutalás előtti ellenőrzések sorozatában az adóhatóság megvizsgálta, kifogást nem talált, maga sem vette észre a lerakóhely hiányát, illetve e rovat kitöltetlenségét egyes esetekben. Ugyanúgy az adóhatóság sem észlelte, hogy Montenegró és Szerbia is szerepel egyes okmányokon lerakóhelyként.
[20] Állította, hogy lényeges eljárási szabálysértés történt a szakértői vélemény beszerzésekor aminek következtében nem áll rendelkezésre az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló 2005. évi XLVII. törvény 16. § (2)-(4) bekezdése értelmében érvényes szakértői vélemény.
[21] Végezetül utalt arra, hogy az adóhatóság úgy minősítette a vizsgált időszakban a partnerekkel kötött összes ügyletet jogtalan adómentes értékesítésnek, hogy ehhez képest csak az értékesítések egy részénél talált hitelességi aggályt, problémás CMR-t. Azoknál az értékesítéseknél, ahol ilyen konkrét aggályok nem merültek fel, a marasztalás minden tény- és jogalapot nélkülöz. Az eljárásjogilag aggályos szakvélemény is rögzítette, hogy számos CMR hitelessége nem kérdőjelezhető meg, illetőleg csak olyan hibában szenved, amit kizárólag a szakértő ismerhetett fel. Ennek ellenére ezen értékesítések kapcsán is az adóhatósági marasztalás fennmaradt.
[22] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[23] A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
[24] A felülvizsgálati kérelem egy rendkívüli jogorvoslat, amelyben a perrendi szabályozás korlátozott felülvizsgálati lehetőséget enged. A felülvizsgálati eljárásban felülmérlegelésre nincs lehetőség, csak egészen kivételesen, ha az első fokú ítélet iratellenes, kirívóan okszerűtlen vagy logikátlan. Ilyen körülmény jelen esetben nem állt fenn. Az adóhatóság széleskörű tényállás feltárás és a körülmények együttes értékelése után hozta meg határozatát, melyet az elsőfokú bíróság jogszerűnek ítélt. Indokaival a Kúria is egyetért, melynek ismétlése nélkül csak azt emeli ki, hogy a közösségi értékesítés adómentessége elengedhetetlen feltétele annak hiteltérdemlő igazolása, hogy az áru valóban elhagyta az országot és egy másik tagállamba megérkezett.
[25] Az Art. 97. § (4) bekezdése értelmében az ellenőrzés során a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani kivéve, ha törvény a bizonyítást az adózó kötelezettségévé teszi. Az Art. 99. § (2) bekezdése szerint, ha az adózót adómentesség, adókedvezmény illeti meg, ezt okirattal vagy más megfelelő módon köteles bizonyítani. Az Áfa tv. 89. § (1) bekezdése előírja, hogy mentes az adó alól - (2) és (3) bekezdésben meghatározott eltérésre - a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott termékértékesítése igazoltan belföldön kívülre, de a közösség területére, függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő akár a beszerző vagy - bármelyikük javára - más végzi egy olyan mások adóalanynak, aki ilyen minőségéből nem belföldön, hanem a közösség más tagállamában jár el, vagy szintén a közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adófizetésre kötelezett, nem adóalany jogi személynek.
[26] A felhívott rendelkezések együttes értelmezésével megállapítható, hogy a közösségi értékesítéshez kapcsolt adómentesség csak akkor érvényesíthető, ha az adózó rendelkezik az adómentesség feltételeinek teljesülését igazoló okiratokkal. A Bíróság a C-184/05. számú (Twoh International BV) ügyben hozott ítéletében egyértelműen kinyilvánította, hogy ? "A közösségi jog korlátait tiszteletben tartja az az elv, amely szerint az adózás alóli kivételhez vagy mentességhez való jog bizonyítása azt a személyt terheli, aki a jogra hivatkozik."
[27] Az Áfa tv. 89. § (1) bekezdése és az Art. 99. § (2) bekezdése a mentesség igazolásának módját tételesen nem határozza meg. Azonban az Európai Unió Bírósága a Teleos-ügyben kimondta, hogy "az adóhatóságok alapvetően az adóalanyok által szolgáltatott bizonyítékok és ez utóbbiak bevallásai alapján tudják elvégezni az ellenőrzést." (44. pont) Épp ezért lényeges, hogy az adózók olyan dokumentumokkal rendelkezzenek, amelyek ellentmondásoktól mentesen igazolják a közösségen belüli termékértékesítés megtörténtét.
[28] Erre utal a Teleos ügy főtanácsnoki indítványa is az alábbiak szerint: "67. Erre leginkább egy olyan fuvarlevél tűnik alkalmasnak, amit a Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről szóló egyezmény (Convention on the Contract for the International Carriage of Goods by Road - CMR) előírásainak megfelelően állítottak ki, és amelyen a vevő az áru másik tagállamban történő átvételét feljegyezte.
68. A CMR-fuvarlevelet a termékek feladója és a fuvarozó írja alá, és annak bizonyítására szolgál, hogy a fuvarozó az árut átvette. Egy példány kíséri az árut, és azt kérésére a címzettnek átadják. Amennyiben az feljegyzi az áru átvételét a fuvarlevélen, úgy legalább három, többnyire egymástól független személy működött közre a másik tagállamba történő elvitelre vonatkozó igazolás kiállításában. Ez csökkenti a manipulációk veszélyét, teljesen azonban nem tudja kiküszöbölni.
69. Amennyiben az adóalany egy ilyen módon kiállított fuvarlevelet mutat be, úgy általában az elegendő az értékesítés helye szerinti államból a másik tagállamba történő szállítás vagy feladás igazolására.”
[29] A fentiekből következően a fuvarokmánynak vagy más igazolásnak az eset összes körülményei figyelembevételével alkalmasnak kell lennie arra, hogy hitelt érdemlő módon igazolja az áru más tagállamba történő megérkezését. Így helytállóan vizsgálta az adóhatóság és a bíróság is ezen dokumentumokban foglalt adatok megfelelőségét és a fellelhető hibák felperes általi felismerhetőségét. Az nem szolgálhatott a felperes javára, hogy gazdasági tevékenységét non-profit jellegéből adódóan kis létszámmal végzi, így ellenőrzési lehetőségei korlátozottak. Az adómentesség érvényesítéséhez olyan dokumentumokkal kellett rendelkeznie, amelyek belső ellentmondásokkal nem terheltek. Márpedig a perben beszerzett szakértő részletesen, aggálymentesen munkálta ki ezen hiányosságokat, azok felsorolását a jogerős ítélet 9. oldal 3. bekezdésétől a 10. oldal 1-2. bekezdései tartalmazzák.
[30] Nyilatkozott arra is, hogy ezek a hibák mennyiben voltak a felperes által felismerhetők. A Kúria egyetértett azzal a megállapítással, hogy az értékesítés során keletkezett más dokumentumok adatainak összevetésével, illetve a CMR-ek nagyobb fokú gondossággal történő kezelése esetén a hibák kiszűrhetők lettek volna, ésszerű kétséget kellett volna a felperesben kelteniük a kiszállítás tényleges megtörténtét illetően. Emiatt a felülvizsgálati kérelemben említett Art-beli alapelvek sérelme nem volt megállapítható.
[31] A felperesi állítással ellentétben a szakvélemény beszerzése körüli problémák nem vezetnek a szakértői vélemény kirekesztéséhez, mert a szakértő miután a szakértői irodát felmentették, mármint kirendelt igazságügyi szakértő a 2016. március 3-i beadványában a benyújtott véleményét megerősítette, fenntartotta.
[32] A közösségi termékértékesítés kapcsán kidolgozott uniós döntések azt is leszögezték, hogy "nem ellentétes az uniós joggal, ha azt követelik meg a gazdasági szereplőtől, hogy jóhiszeműen járjon el, és hozzon meg minden tőle ésszerűen elvárható intézkedést annak érdekében, hogy az ügylet ne vezessen adókijátszáshoz." (Mecsek-Gabona ügy ítélete 43., 48. pontok) Ennek megfelelően az adóhatóság és a bíróság vizsgálta a felperesi magatartást e szempontból, és éppen a beszerzett szakértői véleményben a CMR-k hiányosságai kapcsán kifejtettek alapozták meg ennek hiányának jogszerű megállapítását.
[33] A Kúria álláspontja szerint egy adójogviszony elbírálásakor a kiindulási pont az, hogy az adóhatóság az adózói bevallást vizsgálja felül, az abban megjelölt adómentességi ok megvalósulását elemzi és ennek kapcsán fejti ki nézetét. Ugyanakkor nincs elzárva attól, hogy megvizsgálja, hogy más jogszabályi feltételek teljesülése bekövetkezett-e amely alapján az adott jogügylet megítélhető. Így nem követett el jogszabálysértést az adóhatóság mikor az Áfa tv. 26-27. §-ai alapján is vizsgálta a kérdéses termékértékesítéseket.
[34] Összefoglalva a Kúria álláspontja az, hogy az elsőfokú bíróság vizsgálta a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, beadványait, ily módon a bizonyítékokat a Pp. 206.§ (1) bekezdésére figyelemmel a maguk összességében értékelte, és meggyőződése szerint helyesen állapította meg, hogy a kereset nem alapos. A nemzeti és a közösségi jogszabályoknak és joggyakorlatnak megfelelően, a hasonló ügyletek vonatkozásában szokásos gyakorlat alapján határozta meg a felperest terhelő bizonyítási kötelezettség tartalmát, a felperestől elvárt bizonyítás nem haladta meg az adómentesség alkalmazásához szükséges mértéket. (EBH 2010.2285., EBH 2011.2433., BH 2012.136., C-409/04., C-273/11.)
[35] A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Záró rész
[36] A Kúria a pervesztes felperest a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes felülvizsgálati perköltségének megfizetésére.
[37] A feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket az illetékekről szóló 1990. XCIII. törvény 50. § (1) bekezdése és a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése értelmében a pervesztes felperes tartozik viselni.
[38] Tárgyalás tartását a felek egyike sem kérte, és mivel a Pp. 272. § (2) bekezdése a felülvizsgálati kérelem kiegészítését, a 275. § (1) bekezdés pedig a bizonyítást zárja ki, nem merült fel a tárgyalás tartásának szükségessége. Így a Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el.
Budapest, 2017. április 6.
dr. Darák Péter sk. a tanács elnöke, dr. Heinemann Csilla sk. előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva sk. bíró
(Kúria, Kfv.I.35.772/2016.)