ÍH 2017.77

KÖZBENSŐ FELSZÁMOLÁSI MÉRLEG - ZÁRÓMÉRLEG KÉT ÉV ELTELTÉVEL TÖRTÉNŐ ELŐTERJESZTÉSE A közbenső mérleget érdemben kell vizsgálni, és nem utasítható el önmagában amiatt, hogy a felszámolás kezdő időpontjától két év eltelt és a felszámolási zárómérleg benyújtása kötelezővé vált [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 50. § (2) bek. 50. § (6) bek., 52. § (2) bek., ].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az elsőfokú bíróság 31. sorszámú végzésével a felszámoló közbenső mérleg jóváhagyása iránti kérelmét elutasította.
Végzése indokolásában előrebocsátotta, hogy az adós gazdálkodó szervezet 2013. június 7. napja óta áll felszámolás hatálya alatt. Az eljárás során a felszámoló 2014. augusztus 15-ei fordulónappal közbenső mérleget terjesztett elő, amelyet a bíróság 20. sorszámú határozatával jóváhagyott. A I. közbenső mérleget jóváhagyó végzés 2015. február 21. napján jogerőre emelkedett.
A fel...

ÍH 2017.77 KÖZBENSŐ FELSZÁMOLÁSI MÉRLEG - ZÁRÓMÉRLEG KÉT ÉV ELTELTÉVEL TÖRTÉNŐ ELŐTERJESZTÉSE
A közbenső mérleget érdemben kell vizsgálni, és nem utasítható el önmagában amiatt, hogy a felszámolás kezdő időpontjától két év eltelt és a felszámolási zárómérleg benyújtása kötelezővé vált [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 50. § (2) bek. 50. § (6) bek., 52. § (2) bek., ].

Az elsőfokú bíróság 31. sorszámú végzésével a felszámoló közbenső mérleg jóváhagyása iránti kérelmét elutasította.
Végzése indokolásában előrebocsátotta, hogy az adós gazdálkodó szervezet 2013. június 7. napja óta áll felszámolás hatálya alatt. Az eljárás során a felszámoló 2014. augusztus 15-ei fordulónappal közbenső mérleget terjesztett elő, amelyet a bíróság 20. sorszámú határozatával jóváhagyott. A I. közbenső mérleget jóváhagyó végzés 2015. február 21. napján jogerőre emelkedett.
A felszámoló ezt követően, 2016. március 18. napján előterjesztette a II. számú közbenső mérleget. A bíróság a felszámolót a 27. sorszámú végzésével hiánypótlásra hívta fel, melyre a felszámoló úgy nyilatkozott, hogy a zárómérleg elkészítésének akadálya a NAV folyamatban lévő vizsgálata, amelynek indoka, hogy az adóhatóság megállapítása értelmében az adós jogosulatlanul akart visszaigényelni 66 000 000 forint áfát. A bíróság 29. sorszám alatt felhívta a felszámolót, hogy 8 napon belül jelölje meg a közbenső mérleg jóváhagyása iránti kérelem elutasításának terhével azt a bírósági eljárást, amely a zárómérleg benyújtásának akadálya. A felszámoló e felhívásra úgy nyilatkozott, az adóhatósági eljárás a zárómérleg benyújtásának akadálya, hozzátéve: az adóhatóság célellenőrzést és tevékenység záró ellenőrzést is végzett, a II. számú közbenső mérleg elkészítésekor az adóhatóság másodfokú eljárása befejeződött, az adós ügyvezetője azonban jelezte, hogy felülvizsgálati eljárást kíván kezdeményezni, ami a felszámoló véleménye szerint a kialakult bírói gyakorlat alapján a felszámolási eljárás befejezésének akadálya.
Az elsőfokú bíróság a végzése jogi indokolásában idézte, hogy a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló, 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 52. § (2) bekezdése értelmében a felszámolás kezdő időpontjától számított két év elteltével a felszámolási zárómérleg elkészítése kötelező, kivéve, ha az adós ellen folyó per hitelezője pernyertessége esetén hitelezői követelésének legalább részbeni kielégítésére tarthat igényt. Kifejtette, a jogszabály szövegéből egyértelműen kitűnik, a felszámolási eljárás befejezése két év után kötelező a felszámoló számára. A Cstv. 50. § (2) bekezdése szerint a felszámolás kezdő időpontjától évente a közbenső mérleg elkészítése kötelező. Összevetve azonban ez jogszabályhelyet a Cstv. 52. § (2) bekezdésében írtakkal, az a következtetés vonható le, hogy a közbenső mérleg benyújtására a felszámoló csak abban az esetben köteles két éven túl, ha a Cstv. 52. § (2) bekezdésében írtak szerint az eljárás befejezésére nincs mód.
Hangsúlyozta: a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 2. § (1) bekezdése alapján a bíróságnak az a feladata, hogy a feleknek a jogviták elbírálásához és az eljárások tisztességes lefolytatásához és észszerű időn belül történő befejezéséhez való jogát érvényesítse. Ezen alapelv nem érvényesül, ha a törvényben konkrétan meghatározott ok hiányában a bíróság az eljárást nem fejezi be. Utalt arra is, hogy az adóhatósági eljárásban hozott közigazgatási határozat a felszámoló bejelentése szerint jogerős; a bírósági felülvizsgálat a közigazgatási határozat jogerőre emelkedését nem befolyásolja, az ügyben a felszámoló maga is úgy nyilatkozott, hogy az adóhatósági eljárás tárgya egy áfa-bevallás volt, mely alapján jogosulatlan visszaigénylést kívántak eszközölni. Ez az áfa-követelés a II. számú közbenső mérlegben követelésként nincs feltüntetve az adós vagyonaként. Ilyen körülmények között a felszámoló nem jogosult arra, hogy a törvényben meghatározott ok hiányában a zárómérleg előterjesztése helyett közbenső mérleget nyújtson be.
Végezetül megjegyezte, amennyiben az áfa-visszaigényléshez kapcsolódó követelést a felszámoló az adós vagyonaként tünteti fel, a Cstv. 56. § (2) bekezdése szerint kell eljárni és a követelést a hitelezők között felosztani, ebben az esetben is kötelező azonban a zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat előterjesztése.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a felszámoló élt fellebbezéssel, a végzés megváltoztatását indítványozva a közbenső mérleg jóváhagyásával, elsődlegesen akként, hogy a felszámoló ne legyen köteles az adóhatósági eljárás, illetve a hozzá kapcsolódó jogorvoslati eljárás befejeződéséig zárójelentést készíteni, másodlagosan az ítélőtábla tűzzön a számára megfelelő határidőt a zárójelentés elkészítésére és benyújtására.
Fellebbezésében a tényállást annyiban kiegészítette, hogy az érintett áfa-visszaigénylésre a felszámolási eljárást megelőzően egy ingatlan vásárlása adott okot, melynek során az adós a vételárat nem egyenlítette ki, hanem az eladó zálogjog biztosítása mellett engedte át a tulajdonjogot. A felszámolás alatt az adásvételi szerződés felbontásra került, tekintettel arra, hogy az ingatlan értékesítéséből származó vagyon várhatóan nem fedezte volna az eladó zálogjoggal biztosított hitelezői igényét; ennek ellenére az adóhatóság "fiktívnek" minősítette a gazdasági eseményt és adóhiányt, valamint ennek jogkövetkezményeit állapította meg. E szempontból igaz, hogy az érintett áfa összege nem képezte az adós vagyonát az adásvételi szerződés felbontását követően, de ezen túlmenően egyéb lényeges következményei is lehetnek, ha az adóhatósági vizsgálat és a hozzá kapcsolódó jogorvoslati eljárás nem fejeződik be a felszámolás befejezése előtt. Az eljárás befejezésével és a cég törlésével ugyanis az adós jogalanyisága és ezzel együtt a perképessége megszűnik, változhat (csökkenhet) az adóhatóság eljárásban bejelentett követelése, a döntés hatással lehet az adós ügyvezető­jének, esetlegesen tulajdonosainak felelősségére, helytállási kötelezettségére. Utalt a Kúria Gfv.X.30.410/2011/3. számú döntésére, kiemelve, hogy a jelen esetben a felszámolás még nem fejeződött be. Hangsúlyozta, a közbenső mérleg a Cstv. 50. § rendelkezéseinek megfelel, ezért a végzés indokolásában megjelölt okokból nem kerülhetett volna sor az elutasítására, a közbenső mérleg jóváhagyása vagy elutasítása körében a közbenső mérleggel szemben támasztott követelményeknek való megfelelés alapján kell határozni. Úgy vélte, a Cstv. 52. § (2) bekezdésében megjelölt peres eljáráson túlmenően lehetnek olyan esetek, amikor a felszámolás nem fejezhető be, mert azt a gyakorlati életben más körülmények akadályozhatják.
A fellebbezésre az R. Ltd. hitelező és - felhívás nélkül - az adós tagja tett észrevételt, a fellebbezéssel támadott végzés helybenhagyását indítványozva.
A hitelező felidézte, hogy az eljárást csődeljárás előzte meg, melyben az állami adóhatóság a követelését nem jelentette be, így a jelen eljárásban sem hitelező. Az érintett eljárásban az állami adóhatóság nem felperes, hanem alperes, és az adós a felperes. Amennyiben az adós pernyertes lesz, akkor a hitelezőként nyilvántartásba nem vett állami adóhatóság jelenleg fennálló jogerős követelése megszűnik. Ha az adóhatóság nyertes lesz, ez sem releváns a jelen eljárásban, valamint az is tény, hogy a folyamatban lévő per a nyilvántartásba vett hitelezők helyzetét semmilyen irányban nem befolyásolja.
A fellebbezés alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, abból azonban az álláspontjától eltérő jogi következtetés vonható le.
Az elsőfokú bíróság helyesen utalt arra, hogy a Cstv. 52. § (2) bekezdése értelmében a felszámolás kezdő időpontjától számított két év elteltével a felszámolási zárómérleg elkészítése kötelező, kivéve, ha az adós ellen folyó per hitelezője pernyertessége esetében - a hitelezőnek a kielégítési sorrendben elfoglalt helyére tekintettel - mód van a hitelező követelésének legalább részbeni kielégítésére.
A Cstv. 50. § (2) bekezdése azonban a Cstv. 52. § (2) bekezdésének rendelkezésével párhuzamosan, minden további szűkítő feltétel nélkül kötelezővé teszi a felszámoló számára, hogy a felszámolás kezdő időpontjától évente közbenső mérleget készítsen. A Cstv. 52. § (2) bekezdése, továbbá egyéb jogszabályi rendelkezés sem írja elő, hogy amennyiben a Cstv. 52. § (2) bekezdése alapján a felszámolási zárómérleg elkészítése kötelezővé vált, a Cstv. 50. § (2) bekezdése a továbbiakban nem irányadó kötelezően a felszámoló számára. A Cstv. 50. § (2) bekezdése és a Cstv. 52. § (2) bekezdése együttes értelmezéséből sem vonható le ilyen tartalmú következtetés.
A közbenső mérleg elkészítésének céljával és szerepével összeegyeztethetetlen volna, hogy olyan esetben, ha a felszámolás kezdő időpontjától számítva két év eltelt és a Cstv. 52. § (2) bekezdésében meghatározott kivétel nem áll fenn, de a zárómérleg mégsem készült még el, a hitelezők a Cstv. 50. § (5) bekezdése által biztosított jogaiknál fogva közbenső mérlegből se tájékozódhassanak a felszámolás alakulásáról, a felszámoló tevékenységéről, ezen kívül még a felszámolási zárómérleget jóváhagyó jogerős végzés előtt ne részesülhessenek a tartalékon felüli pénzvagyon terhére a Cstv. 50. § (6) bekezdése értelmében fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható, közbenső mérleget jóváhagyó végzés alapján a Cstv. 50. § (4) bekezdésében meghatározott követeléseik részben vagy egészben történő kielégítésében. A bíróság ugyanis a közbenső mérleg elbírálásával kapcsolatban a Cstv. 50. § (6) bekezdése által meghatározott feladatai keretében a közbenső mérleget és a részleges vagyonfelosztási javaslatot is jóváhagyja, vagy elutasítja, amely határozata elleni fellebbezésnek nincs halasztó hatálya.
Az elsőfokú bíróság helytállóan emelte ki: amennyiben a felszámoló a zárómérleget kötelezettsége ellenére nem készíti el, a bíróságnak a Pp. 2. § (1) bekezdésében meghatározott feladatánál fogva cselekvési kötelezettsége van.
Az ítélőtábla ezzel kapcsolatban rámutat: ha a felszámoló a Cstv. 52. § (2) bekezdésében megjelölt kötelezettsége ellenére, a felszámolási zárómérleg elkészítésével alapos ok nélkül késlekedik, a bíróságnak a Pp. 8. § (1) bekezdése szerint kell eljárnia, amelynek értelmében köteles biztosítani, hogy a felek és a per többi résztvevője jogaikat rendeltetésszerűen gyakorolják és perbeli kötelességeiknek eleget tegyenek; továbbá a (2) bekezdés értelmében köteles megakadályozni minden olyan eljárást, cselekményt, vagy egyéb magatartást, amely a jóhiszemű joggyakorlás követelményével ellentétes, így azt, amely a per elhúzására irányul vagy erre vezethet. Ennek érdekében a Pp. 8. § (4), illetőleg (5) bekezdése által biztosított eszközöket veheti igénybe: pénzbírsággal (120. §) sújthatja azt a felet (képviselőt), valamint más perbeli személyt, aki valamely nyilatkozatot indokolatlanul késedelmesen tesz meg, vagy azt felhívás ellenére sem teszi meg és ezáltal a per befejezését késlelteti; továbbá azt a felet (képviselőt), aki egyes perbeli cselekményekkel indokolatlanul késedelmeskedik, valamely határidőt vagy határnapot mulaszt, vagy más módon felesleges költségeket okoz, a törvény értelmében a költségek megtérítésére való kötelezésen felül - pernyertességére vagy pervesztességére tekintet nélkül - pénzbírság megfizetésére kötelezi, illetőleg a felet a törvényben meghatározott más jogkövetkezménnyel sújtja. A felszámoló esetében ilyen, a törvényben meghatározott más jogkövetkezmény a Cstv. 27/A. § (7) bekezdése által lehetővé tett felmentés, amelyre erre irányuló kifogás hiányában is sor kerülhet, ha a bíróság az eljárás adataiból végzésében megállapítja, hogy a felszámoló súlyosan vagy ismétlődően megsérti a jogszabályokat.
Az ítélőtábla előzőekben kifejtettekre tekintettel az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. § (3) bekezdése, valamint a Pp. 259. §-a szerint megfelelően alkalmazandó Pp. 258. § (1) bekezdésének alkalmazásával hatályon kívül helyezte, s az elsőfokú bíróságot újabb határozat hozatalára utasította.
Az elsőfokú bíróságnak a megismételt eljárásban a felszámoló által összeállított és elbírálás végett a bíróságon előterjesztett II. számú közbenső mérleget érdemben kell megvizsgálnia és elbírálnia.
(Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.44.716/2016/3.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.