adozona.hu
ÍH 2017.76
ÍH 2017.76
ZÁLOGTÁRGY ÉRTÉKESÍTÉSÉBŐL BEFOLYT VÉTELÁR - FELSZÁMOLÁSI KÖLTSÉG A felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett zálogjog esetén a zálogtárgy értékesítéséből - követelésen alapuló zálogjog esetén a követelés behajtásából - származó bevételből kizárólag a zálogjog jogosultjának kielégítése történhet meg [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 49/D. § (1) bek., 57. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a 41. sorszámú végzésével a felszámoló által 2016. március 7-ei fordulónappal elkészített közbenső mérleget és részleges vagyonfelosztási javaslatot jóváhagyta; a felszámoló díját 580 350 forint + áfa összegben megállapította és feljogosította, hogy az adós pénzeszközéből felvegyen 737 045 forintot mint a megállapított díja bruttó összegét, valamint felszólította, a végzés jogerőre emelkedését követő 15 napon belül utaljon át az adós pénzkészletéből a Fővárosi Törvényszék ...
ÍH 2017.76 ZÁLOGTÁRGY ÉRTÉKESÍTÉSÉBŐL BEFOLYT VÉTELÁR - FELSZÁMOLÁSI KÖLTSÉG
A felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett zálogjog esetén a zálogtárgy értékesítéséből - követelésen alapuló zálogjog esetén a követelés behajtásából - származó bevételből kizárólag a zálogjog jogosultjának kielégítése történhet meg [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 49/D. § (1) bek., 57. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a 41. sorszámú végzésével a felszámoló által 2016. március 7-ei fordulónappal elkészített közbenső mérleget és részleges vagyonfelosztási javaslatot jóváhagyta; a felszámoló díját 580 350 forint + áfa összegben megállapította és feljogosította, hogy az adós pénzeszközéből felvegyen 737 045 forintot mint a megállapított díja bruttó összegét, valamint felszólította, a végzés jogerőre emelkedését követő 15 napon belül utaljon át az adós pénzkészletéből a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatala által vezetett díjkiegészítési számlára 230 205 forintot.
Végzése indokolásában előrebocsátotta, hogy az adós felszámolásának közzétételére a Cégközlöny 2015. január 19-ei számában került sor.
Részletezte, a felszámoló 2016. március 7-ei fordulónappal közbenső mérleget és jelentést készített, részleges vagyonfelosztási javaslattal, melyet jóváhagyás végett a bírósághoz megküldött. A felszámoló jelentése szerint az adós gazdálkodó szervezet képviselője a felszámolónak az adós iratanyagát átadta. A tevékenységzáró mérlegben 648 000 forint került kimutatásra, melyből 645 000 forintot az adós 2015. január 7-én könyvelő részére kifizetett, a fennmaradó 3000 forint pénzeszközt nem adta át a felszámolónak. A tevékenységzáró mérleg 23 901 000 forint vevői követelést tartott nyilván, amelyet azonban a felszámoló a könyvekből kivezetett, mivel dokumentáció hiányában behajthatatlan volt. Az adós tulajdonát képező - zálogjoggal terhelt - sz.-i és k.-i ingatlanokat a felszámoló összesen 19 345 000 forint vételáron értékesítette, amelyből a zálogjogosult részére 17 362 825 forintot fizetett ki. A mérleg fordulónapjára vetített záró pénzeszköz 967 250 forint volt. A felszámoló ismertette, hogy munkaügyi per van folyamatban, melynek lezárását követően lesz várhatóan befejezhető a felszámolási eljárás. A hitelezők összesen 1 182 683 forint regisztrációs díjat fizettek be. Határidőn belül összesen 298 989 993 forint hitelezői igényt jelentettek be, határidőn túl hitelezői igénybejelentés nem érkezett. A felszámoló igazolta, hogy a közbenső mérleget és a részleges vagyonfelosztási javaslatot, továbbá annak módosításait a hitelezők részére megküldte, akik kijelentése szerint észrevételt nem terjesztettek elő.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló adatok alapján megállapította, hogy a benyújtott közbenső mérleg és részleges vagyonfelosztási javaslat megfelel a törvényben foglaltaknak, ezért azt a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló, 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 50. § (6) bekezdése alapján jóváhagyta.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelező fellebbezést nyújtott be, annak hatályon kívül helyezését, továbbá az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozva azzal, hogy az eljárást függessze fel a vitatott hitelezői igénye elbírálásáig. Egyúttal a végzés végrehajtásának felfüggesztését is kérte.
Fellebbezése indokolásául előadta, hogy az elsőfokú végzés maga is hivatkozza a Sz.-i Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon folyamatban lévő (azóta jogerősen lezárult) pert mint a felszámolás befejezésének akadályát. Álláspontja szerint a per eredménye, illetve az annak nyomán folyamatban lévő kifogás elbírálása alapjában befolyásolja a támadott végzéssel jóváhagyott közbenső mérleget és részleges vagyonfelosztási javaslatot, tekintettel arra, hogy sikere esetén a követelését a felszámolás költségei között mint munkabért kell figyelembe venni. Munkavállalóként nyilvánvalóan súlyosan hátrányos helyzetbe kerülne, ha a követelése fedezetéül szolgáló vagyon kifizetése megtörténne, és azt a követelése átsorolása esetén akár a kifizetésben részesült hitelezőktől, akár a mulasztó felszámolótól kellene külön eljárásban visszakövetelnie, ezért szükséges az eljárás felfüggesztése a kifogása jogerős elbírálásáig.
A felszámoló a fellebbezésre nem tett észrevételt.
Az ítélőtábla a fellebbezést alaptalannak találta és az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyja.
Végzésének indokolásában kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a közbenső mérleg elbírálása szempontjából jelentős tényeket és azok alapulvételével helytállóan döntött a közbenső mérleg és részleges vagyonfelosztási javaslat jóváhagyása mellett.
A fellebbezésben felhozottak az alábbiak miatt nem voltak alkalmasak az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatására.
A felszámolónak az adós zálogjoggal terhelt ingatlanai értékesítéséből befolyt bevétellel kapcsolatosan a Cstv.-nek az adós - 2014. május 30. napján kezdeményezett - felszámolási eljárására irányadó 49/D. § (1) bekezdés alapján kellett eljárnia: a zálogtárgy értékesítése során befolyt vételárból kizárólag a zálogtárgy megőrzésének, állagmegóvásának, értékesítésének költségeit, valamint a nettó vételár 5%-ának megfelelő mértékű felszámolói díjat vonhatta le, a fennmaradó összeget pedig haladéktalanul az értékesített vagyontárgyat terhelő zálogjoggal biztosított követelés (tőke, szerződéses kamat, költségek) kielégítésére volt köteles fordítani. Eszerint a Cstv. 50. § (3) bekezdése alapján a zálogtárgy értékesítéséből befolyt vételár terhére a felszámolás várható költségeire és a vitás hitelezői igények fedezetére a közbenső mérleg alapján történő tartalékképzésnek nincs helye. A hitelező vélekedésétől eltérően a Cstv. 57. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti sorrendben kifizetendő felszámolási költségek sem előzik meg a zálogjoggal biztosított, a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése alapján kiegyenlítendő követelés jogosultjának kielégítését. A zálogtárgy értékesítése során befolyt vételár (követelésen alapuló zálogjog esetén a behajtott követelés) a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése értelmében csak a zálogjoggal biztosított követelés kielégítésére használható fel, abból kizárólag a zálogtárgy megőrzésének, állagmegóvásának, értékesítésének költségei (követelésen alapuló zálogjog esetén a követelés behajtásából származó bevételből a behajtás költségei), valamint a felszámolói díj vonható le, fennmaradó része pedig haladéktalanul a zálogjogosult kielégítésére fordítandó. A fellebbezéssel élő hitelező követelésének kielégítésére - függetlenül a Cstv. 57. § (1) bekezdésén belüli besorolásától - a zálogtárgy értékesítéséből befolyt vételár nem szolgálhat.
A Fővárosi Ítélőtábla a kifejtettekre tekintettel az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. § (3) bekezdése és a Pp. 259. §-a értelmében megfelelően irányadó Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.44.860/2016/5.)