adozona.hu
ÍH 2017.75
ÍH 2017.75
ÉPÍTMÉNYADÓ LEVONÁSA FELSZÁMOLÁSNÁL Az építményadó levonásának lehetősége a zálogtárgy értékesítésén alapuló elszámolás körében [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 49/D. §, 58. §; 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 99. §; 1/2015. Polgári jogegységi határozat].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a 2015. november 19. napján benyújtott kifogás alapján indult eljárásban, a 21. sorszámú végzésével a kifogásnak helyt adott és kötelezte a felszámolót, hogy a 2015. szeptember 7-én kelt elszámolás szerint további 10 951 950 forintot fizessen meg a kifogást tevő hitelezőnek hitelezői igény kielégítéseként; feljogosította a kifogást tevőt, hogy a lerótt 15 000 forint eljárási illetéket az illetékes adóhatóságtól visszaigényelje; egyúttal kötelezte a felszámolót, hogy 15 nap...
ÍH 2017.75 ÉPÍTMÉNYADÓ LEVONÁSA FELSZÁMOLÁSNÁL
Az építményadó levonásának lehetősége a zálogtárgy értékesítésén alapuló elszámolás körében [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 49/D. §, 58. §; 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 99. §; 1/2015. Polgári jogegységi határozat].
Az elsőfokú bíróság a 2015. november 19. napján benyújtott kifogás alapján indult eljárásban, a 21. sorszámú végzésével a kifogásnak helyt adott és kötelezte a felszámolót, hogy a 2015. szeptember 7-én kelt elszámolás szerint további 10 951 950 forintot fizessen meg a kifogást tevő hitelezőnek hitelezői igény kielégítéseként; feljogosította a kifogást tevőt, hogy a lerótt 15 000 forint eljárási illetéket az illetékes adóhatóságtól visszaigényelje; egyúttal kötelezte a felszámolót, hogy 15 napon belül fizessen meg a kifogást tevő hitelezőnek 20 000 forint jogtanácsosi munkadíjat.
A törvényszék határozatának indokolásában ismertette a kifogás és a felszámoló védekezésének lényegét. A kifogást tevő hitelező a felszámolónak azt az intézkedését támadta, amellyel - a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 49/D. §-ának (1) bekezdése szerint - a 2015. szeptember 7-i elszámolás során 10 951 950 forintot jogellenesen visszatartott építményadó címén. A felszámoló a kifogás elutasítását kérte, a sérelmezett költségtétel tartalékolásának jogszerűségére hivatkozva.
Az elsőfokú bíróság a Cstv. 51. § (1) és (4) bekezdése, a 49/D. §-ának (1) bekezdése és az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (OTÉK) 1. számú melléklete alapján arra a következtetésre jutott, hogy az építményadó nem tartozik a zálogtárgy állagának megóvásával és megőrzésével kapcsolatos kiadások szűkebb körébe, ezért jogtalanul tartotta vissza a felszámoló az esetleg fizetendő építményadó költséget a Cstv. 49/D. §-a szerint a zálogtárgy értékesítési bevételéből.
Az elsőfokú bíróság végzésével szemben a felszámoló nyújtott be fellebbezést, amelyben a határozat megváltoztatásával a kifogás elutasítását és a kifogást tevő hitelező marasztalását kérte az eljárás költségeiben.
Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság megalapozatlanul, a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésének téves alkalmazásával, valamint a Kúria 1/2015. Polgári jogegységi határozatának indokolatlan mellőzésével bírálta el a kifogást. Hangsúlyozta, hogy a bíróságokra kötelező jogegységi határozat értelmében a zálogtárgy értékesítése során befolyt vételárból levonható a felszámolás kezdő időpontját követően keletkezett adókötelezettség, így az építményadó is.
Előadta azt is, hogy az építményadó összegének 5 170 889 forintban való megállapítására tekintettel 2016. július 22-én kifizetett további 5 781 061 forintot a kifogást tevő hitelező részére, ezért az elsőfokú határozat összegszerűségében is téves.
A kifogást tevő hitelező a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú bíróság érdemben helyes döntésének helybenhagyását kérte, az indokolás megváltoztatásával, hiányosságának korrigálásával.
Fenntartotta, hogy a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésén alapuló elszámolás elkészítésekor - 2015. szeptember 7-én - az adósnak nem volt építményadó fizetési kötelezettsége. A felszámoló a 2015. szeptember 7-től jogtalanul tartott vissza 10 951 950 forintot. Hangsúlyozta, hogy az adós adófizetési kötelezettsége 5 170 889 forint erejéig is csupán 2016. március 30. napján - az adókivetést tartalmazó határozat jogerőre emelkedésével - keletkezett.
Változatlanul hivatkozott rá, hogy a Cstv. 49/D. §-a keretében kizárólag a zálogtárgy megóvásával, megőrzésével kapcsolatos és ténylegesen felmerült költségek vonhatóak le. Jelen ügyben a levonásba helyezett építményadó egyik követelménynek sem felel meg.
Úgy vélte, a Kúria az 1/2015. Polgári jogegységi határozattal jogszabályellenesen túllépte hatáskörét a Cstv. szabályainak felülírásával. Utalt a Cstv. 2007. január 1-jétől módosult 49/D. §-ára és a törvényhez fűzött indokolásra, amely megteremtette a zálogjogosultak külön - meghatározott költségekre tekintettel korlátozott - kielégítési jogát.
Az ítélőtábla a fellebbezést alaposnak találta és az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatja a kifogást elutasította; mellőzte a felszámoló kötelezését az elsőfokú eljárási költség megfizetésére, valamint a kifogást tevő hitelező feljogosítását az elsőfokú eljárási illeték visszaigénylésére; kötelezte a hitelezőt, hogy 15 napon belül fizessen meg a felszámolónak másodfokú ügyvédi munkadíjból és fellebbezési eljárás illetékből álló másodfokú eljárási költséget.
Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság hiányosan állapította meg a tényállást és téves jogi következtetéssel adott helyt a kifogásnak.
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú eljárás iratai, a felek előadása és a másodfokú eljárásban csatolt okirat alapján a tényállást az alábbiakkal egészítette ki.
Az adós - eredménytelen csődeljárást követően - 2010. október 20-i kezdő időponttal áll felszámolás alatt.
Az adós tulajdonában álltak a Budapest [...] kerület, 2[...]/20-23 helyrajzi számú, üzlethelyiség megjelölésű ingatlanok, amelyeket a kifogást tevő zálogjoga terhelt. Az ingatlanokat a felszámoló a felszámolási eljárás alatt értékesítette, majd a befolyt vételárból a hitelezőt zálogjogosultként megillető külön kielégítés összegét a 2015. szeptember 7-én kelt iratában 45 775 769 forintban határozta meg, amelyből 2015. november 9-án átutalással megfizetett 34 823 819 forintot.
A felszámoló a Budapest Főváros [...] Kerület C. Polgármesteri Hivatal Adóügyi Irodájának 2015. szeptember 29-én kelt fizetési felhívása alapján visszatartott 10 951 950 forintot a kifizetésből és az összeget tartalékba helyezte, az ingatlanok után a felszámolás idejére teljesítendő építményadó fizetési kötelezettség tisztázásáig.
Budapest Főváros [...]. Kerület C. Polgármesteri Hivatal Adóügyi Irodája a 2015. december 17-én kelt határozataival rendelkezett építményadó előírásáról az ingatlanok után, 2010-2015. évekre vonatkozóan. A határozatokat a felszámoló az adós nevében megfellebbezte a 2010. évi - a felszámolási eljárásban nem érvényesíthető - adótétel erejéig. A 2011., 2012., 2013., 2014. és 2015. évekre kivetett, összesen 5 170 889 forint összegű építményadó tekintetében a felszámoló nem terjesztett elő fellebbezést.
Az önkormányzati adóhatóság 2016. február 15-én visszavonta a 2015. december 17-i határozatait és 2011-2015. évekre állapított meg építményadót az adós terhére, az egyes ingatlanokkal kapcsolatban: a Budapest [...] kerület, 2[…]/20. helyrajzi számú ingatlanra összesen 512 127 forintot, a 2[...]/21. helyrajzi számú ingatlanra összesen 258 650 forintot, a 2[...]/22. helyrajzi számú ingatlanra összesen 1 022 772 forintot, a 2[...]/23. helyrajzi számú ingatlanra összesen 3 377 340 forintot.
A felszámoló nem nyújtott be fellebbezést az összesen 5 170 889 forint építményadó megállapításáról szóló határozatokkal szemben, így azok 2016. március 30-án jogerőre emelkedtek.
A felszámoló az ingatlanok vételárából további 5 781 061 forintot - a visszatartott összeg és a jogerősen megállapított építményadó különbözeteként - 2016. július 22-én átutalt a kifogást tevő hitelezőnek.
A Cstv. adott ügyben irányadó 49/D. §-ának (1) bekezdése szerint amennyiben a zálogjogosult a 46. § (7) bekezdésben meghatározott befizetési kötelezettségét teljesítette - és követelése nem a 3. § (1) bekezdés c) pontja szerinti függő követelés -, a felszámoló a következőképpen jár el: Ha a zálogjog a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett, a felszámoló a zálogtárgy értékesítése során befolyt vételárból kizárólag a zálogtárgy megőrzésének, állagmegóvásának, értékesítésének költségeit (követelésen alapuló zálogjog esetén a követelés behajtásából származó bevételből a behajtás költségeit), valamint a nettó vételár (a követelés behajtásából származó bevétel) 5%-ának megfelelő mértékű felszámolói díjat vonhatja le, a fennmaradó összeget pedig haladéktalanul az értékesített zálogtárgyat terhelő, zálogjoggal biztosított követelés kielégítésére köteles fordítani, több jogosult esetén a 1959. évi Ptk. 256. § (1) bekezdésében meghatározott kielégítési sorrend figyelembevételével.
A fellebbezéssel kapcsolatban elsőként abban a kérdésben kellett állást foglalnia a másodfokú bíróságnak, hogy a zálogtárgyat terhelő építményadó a Cstv. 49/D. §-a szerint elszámolható költség-e a zálogtárgy értékesítéséből befolyt vételárral szemben.
Leszögezte az ítélőtábla a Kúriának a zálogtárggyal kapcsolatban a felszámolás kezdő időpontját követően keletkezett adókötelezettségről, illetve egyéb közteherről szóló 1/2015. Polgári jogegységi határozata alapján - amely a Magyar Közlönyben való megjelenése óta kötelező a bíróságokra a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 42. § (1) bekezdése szerint -, hogy a zálogtárgy megőrzésének, állagmegóvásának, értékesítésének költsége körébe tartozik, és így a zálogtárgy értékesítése során befolyt vételárból levonható a zálogtárggyal kapcsolatban a felszámolás kezdő időpontját követően keletkezett adókötelezettség, illetve egyéb közteher.
A Cstv. a 49/D. §-ban foglalt szabályozással speciális felszámolási vagyonná minősítette a zálogjoggal terhelt vagyont. A törvény a zálogjogosult hitelező igényének a felszámolási költségeket megelőző kielégítésének biztosításával eltérő - külön - kielégítési és elszámolási szabályokat határozott meg a zálogtárgyak értékesítéséből, illetve a zálogjoggal nem terhelt adósi vagyon eladásából befolyó vételárra [Cstv. 49/D. §, 58. §], ezáltal a felszámolás kezdő időpontjától két vagyontömeget különített el egymástól a felszámolási vagyonon belül.
A zálogtárgynak - az értékesítésből befolyó vételárnak - kell viselnie a zálogtárgy tulajdonához kapcsolódó és a felszámolás tartama alatt keletkezett valamennyi kötelezettséget. A felszámolás kezdő időpontjában kettéválasztott vagyontömeghez, a tulajdonjog fennállásához szorosan kapcsolódó terhek [1959. évi Ptk. 99. §-a; a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (új Ptk.) 5:22. §-a] az adott, elválasztott vagyontömegből fizetendőek ki; a zálogtárgy terhei a privilegizált kielégítést lehetővé tevő vagyontömegből.
Tévedett ezért az elsőfokú bíróság, amikor a zálogjoggal terhelt ingatlan tulajdonosaként az adóst terhelő építményadót nem tekintette a zálogtárgy megőrzése költségének a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése és a Cstv. 57. § (2) bekezdésének b) pontja szerint.
Az ügyben felmerült további kérdés az építményadó fizetési kötelezettség felmerülése, illetve esedékessé válásának ideje volt a Cstv. 49/D. §-a keretében való elszámolhatóság szempontjából.
Rámutatott a másodfokú bíróság, hogy - akár polgári jogi, akár egyéb jogágba tartozó jogszabály rendelkezésén alapul - nem azonos fogalom valamely fizetési kötelezettség keletkezése, létrejötte és a teljesítésének esedékessége.
Erre figyelemmel tévesen érvelt a kifogást tevő hitelező, amikor - lényegében - a Cstv. 58. § (1) bekezdésében írt kielégítési (teljesítési) szabály alapján vonta kétségbe a jogerős adóhatósági határozat nélkül még nem esedékes építményadó költségként való elszámolhatóságát a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése keretében.
A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (Helyi adó tv.) 11. § (1) bekezdése és az önkormányzat rendelete [jelen ügyben a 12/2003. (V. 27.) önkormányzati rendelet] értelmében adóköteles építménynek minősültek az eljárás tárgyát képező zálogtárgy ingatlanok. Az év első napján fennálló állapothoz kötött adóalanyiság szabálya miatt az építményadó alanya a felszámolási eljárás ideje alatt - 2011. évtől 2015. évig - a tulajdonos adós volt a Helyi adó tv. 3. § (1) bekezdésének b) pontja és a 12. § (1) bekezdése alapján.
Az adós építményadó fizetési kötelezettsége - tulajdonosi jogállásából fakadóan - a megjelölt törvényi rendelkezések alapján keletkezett 2011-2015. években.
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) szabályozása értelmében az építményadó fizetésének kötelezettségét törvény (Helyi adó tv.) és annak felhatalmazása alapján önkormányzati rendelet írja elő [Art. 6. § (1) bekezdés, 35. § (1) bekezdés]; ettől elválik és különböző az, hogy az adót - az adózó bevallása alapján kivetéssel - az adóhatóság állapítja meg [Art. 25. § (1) bekezdés c) pont, (2) bekezdés, 32. § (2) bekezdés], illetve hogy az adófizetés esedékessége az adót megállapító határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 nap [Art. 37. § (1) bekezdés].
A fenti jogszabályi rendelkezések tükrében helyesen járt el a felszámoló, amikor a zálogjoggal terhelt vagyontárgyakhoz szorosan kapcsolódó, azok terheként (felszámolási költségként) a felszámolás alatt felmerült építményadó összegét figyelembe vette és annak megismerése után levonásba helyezte az értékesítésből elért bevétellel való elszámolás során. Az adóköteles építménytulajdon ténye miatt - az önkormányzati adóhatóság 2015. szeptember 29-én kelt fizetési felhívására is tekintettel - jogszerűen járt el a felszámoló, amikor a zálogtárgy ingatlanokkal kapcsolatos, további várható költségekre tartalékba helyezte a megjelölt összeget (BH 2002.326.).
A felszámoló eljárása megfelelt a felszámolási költségek nyilvántartásba vételével kapcsolatban kialakult bírósági gyakorlatnak is (BDT 2005.1290.), amikor nem a fizetési kötelezettség teljesítésének (esedékességének) idejét, hanem a keletkezése, felmerülése idejét tartotta szem előtt.
A felszámoló akkor járt volna el a Cstv.-be ütköző módon, a Cstv. szabályozási logikájával ellentétesen, ha a speciális, a felszámolási vagyonon belül elkülönített vagyon (a zálogtárgy) költségeként felmerülő építményadót nem vette volna figyelembe az értékesítés eredményével való elszámolás során, és a költséget "átterelte" volna a zálogjoggal nem terhelt vagyon költségei közé, ezáltal abban a vagyonkörben okozott volna indokolatlan csökkenést.
A kifejtettekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. § (3) bekezdése és a Pp. 259. §-a szerint megfelelően alkalmazandó Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta és a kifogást elutasította.
(Fővárosi Ítélőtábla15.Fpkhf.45.918/2016/3.)