adozona.hu
ÍH 2017.71
ÍH 2017.71
KILÉPÉS AZ ERDŐBIRTOKOSSÁGI TÁRSULATBÓL Az erdőbirtokossági társulatból csak akkor lehet kilépni, ha az erdőgazdálkodási hatóság ahhoz előzetesen hozzájárult. Ennek feltételei a tagsági jogvita alapján indított polgári perben nem vizsgálhatók. E feltétel hiányában tett kilépési nyilatkozat nem joghatályos, ezért a nyilatkozó tagi jogait sértő határozatot a bíróság hatályon kívül helyezheti [1994. évi XLIX. tv. (Ebt.) 25. §; 2009. évi XXXVII. tv. 17. § (6) bek., 86. § (1)-(2) bek., 113. § (2) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperesi erdőbirtokossági társulat közgyűlésein a tag felpereseket édesapjuk képviselte, aki a 2014. május 30-i közgyűlésen kijelentette, hogy "ezennel kilépek az erdőbirtokossági társulatból".
2015. február 22-én az alperes közgyűlést tartott. A közgyűlésre a felpereseket nem hívták meg.
A felperesek keresetükben az alperes 2015. február 22-i közgyűlésén hozott határozatok hatályon kívül helyezését kérték. Azzal érveltek, hogy sem az erdőbirtokossági társulatról szóló 1994. évi XLIX. tö...
ÍH 2017.71 KILÉPÉS AZ ERDŐBIRTOKOSSÁGI TÁRSULATBÓL
Az erdőbirtokossági társulatból csak akkor lehet kilépni, ha az erdőgazdálkodási hatóság ahhoz előzetesen hozzájárult. Ennek feltételei a tagsági jogvita alapján indított polgári perben nem vizsgálhatók. E feltétel hiányában tett kilépési nyilatkozat nem joghatályos, ezért a nyilatkozó tagi jogait sértő határozatot a bíróság hatályon kívül helyezheti [1994. évi XLIX. tv. (Ebt.) 25. §; 2009. évi XXXVII. tv. 17. § (6) bek., 86. § (1)-(2) bek., 113. § (2) bek.]
Az alperesi erdőbirtokossági társulat közgyűlésein a tag felpereseket édesapjuk képviselte, aki a 2014. május 30-i közgyűlésen kijelentette, hogy "ezennel kilépek az erdőbirtokossági társulatból".
2015. február 22-én az alperes közgyűlést tartott. A közgyűlésre a felpereseket nem hívták meg.
A felperesek keresetükben az alperes 2015. február 22-i közgyűlésén hozott határozatok hatályon kívül helyezését kérték. Azzal érveltek, hogy sem az erdőbirtokossági társulatról szóló 1994. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Ebt.), sem az alperes alapszabálya nem teszi lehetővé az erdőbirtokossági társulatból való kilépést. Erre tekintettel pedig képviselőjük 2014. május 30-i közgyűlésen tett kijelentése nem hatályos, az alapján tagsági viszonyuk nem szűnt meg az alperesnél, ebből következően pedig őket a 2015. február 22-i közgyűlésre is meg kellett volna hívni. A meghívás elmaradása miatt tagsági jogaikat gyakorolni nem tudták, s ez okból a közgyűlésen hozott határozatok törvénysértőek.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a társulatból a tagok kiléphetnek, ily módon tagsági viszonyuk megszűnhet.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetnek helyt adva az alperes 2015. február 22-i közgyűlésén hozott határozatokat hatályon kívül helyezte. A határozata indokolásában hangsúlyozta, hogy a perben azt a kérdést kellett elbírálni, hogy a jogszabály vagy az alapszabály értelmében az erdőbirtokossági társulat tagjai tagsági jogviszonyukat kilépéssel megszüntethetik-e. Az Ebt. 1. és 2. §-ának idézésével rámutatott, hogy a társulat az erdő művelési ágban nyilvántartott egy vagy több földrészlet tulajdonosai által létrehozott gazdálkodó szervezet, amelynek működésére az Ebt. rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy a társulat és a tagok e törvényben nem szabályozott vagyoni viszonyaira a Polgári Törvénykönyv rendelkezései az irányadók. Hangsúlyozta, hogy az Ebt. 8. § (1) bekezdése szerint az alapszabály a társulat szervezetének, működésének és gazdálkodásának alapokmánya, tartalmát a társulati tagság a társulat céljait és adottságait figyelembe véve maga állapítja meg, míg a 27. § (1) bekezdése értelmében a tagok jogait és kötelezettségeit is az részletezi. Rámutatott, hogy sem az Ebt., sem az alapszabály nem tartalmaz rendelkezést arra nézve, hogy a társulat tagja tagsági jogviszonyát egyoldalúan megszüntethetné. Arra a következtetésre jutott, hogy a jogalkotó nem tartotta kívánatosnak a társult gazdálkodás egyéni megszüntetésének lehetőségét. Ebből következően pedig a felperesek képviselője a felperesek tagsági jogviszonyáról hatályosan nem mondhatott le, a felperesek a társulatból nem léphettek ki, tagsági jogviszonyukat ily módon nem szüntethették meg. Nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a társulati névjegyzékben szerepeltek-e, mert az ott történő regisztrálásuk nem feltétele a tagsági jogok gyakorlásának. Erre tekintettel jogszabálysértőnek találta, hogy a felpereseket a 2015. február 22-i közgyűlésre nem hívták meg, így tagsági jogaikat nem gyakorolhatták, ezért az ezen közgyűlésen hozott határozatokat az Ebt. 36. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte.
Az ítélettel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben tartalma szerint annak megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy az erdőbirtokossági társulat nem egy zárt közösség, abban nincs "kényszertagság". Mivel a jogszabály nem tiltja az abból való kilépést, megítélése szerint az megengedett, s e lehetőséggel a felperesek éltek is.
A felperesek ellenkérelmükben az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozták. Azzal érveltek, hogy az erdőbirtokossági társulatban fennálló tagsági jogviszony csak az Ebt.-ben meghatározott jogcímeken szűnhet meg, azok közt a kilépés nem szerepel, ezért képviselőjük nyilatkozata ellenére ők 2015 februárjában is tagjai voltak az alperesnek, ám mivel meghívót a közgyűlésre nem kaptak, tagsági jogaikat nem gyakorolhatták, így az ott hozott határozatok törvénysértőek.
A fellebbezést az ítélőtábla nem találta alaposnak.
Az Ebt. 25. § (1) bekezdése kimondja, hogy a társulat tagja csak az ingatlan-nyilvántartás szerint erdő művelési ágban nyilvántartott földrészlet tulajdonosa lehet. A szakasz (2) bekezdése előírja, hogy a természetben egybefüggő erdőterületen lévő más földrészlet tulajdonosának, illetve tulajdonosainak tagfelvételi kérelme nem utasítható vissza. Ugyancsak nem utasítható vissza annak a tulajdonosnak a tagfelvételi kérelme, akinek a tulajdonában lévő erdőterület az önálló erdőgazdálkodási tevékenység végzésére alkalmatlan. A szakasz (3) bekezdése előírja, hogy ha a tulajdonosok az erdőterület alapján számított kétharmados szavazataránnyal határozták el az erdőbirtokossági társulat alapítását, a kisebbségben maradt tulajdonosok, amennyiben az önálló erdőgazdálkodási egység kialakításának feltételei egyébként nem állnak fenn - a folyamatos erdőfenntartáshoz fűződő közérdek érvényesítése érdekében - kötelesek a társulatba tagként belépni, a társulat határozatait végrehajtani.
Az ismertetett rendelkezések cáfolják az alperes fellebbezésében kifejtett azon álláspontot, hogy az erdőbirtokossági társulatban nincs "kényszertagság".
A törvény értelmében a célszerű erdőgazdálkodás alapegysége egy önálló, gazdálkodásra alkalmas erdőterület. Ha azon több tulajdonos van, kötelesek társult gazdálkodást folytatni [az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (a továbbiakban: erdőtörvény) 17. § (6) bekezdése]. Ennek formája lehet az, ha az erdőtulajdonosok a Ptk.-ban írt közös tulajdonra vonatkozó szabályok szerint megbíznak egy személyt az erdőgazdálkodói tevékenység ellátásával, de lehetséges az is, hogy erdőbirtokossági társulatot hoznak létre. Egy egységen azonban többféle forma nem képzelhető el, ugyanazon az egységen az erdőbirtokossági társulat mellett nincs lehetőség a közös tulajdon szabályai szerint működő gazdálkodásra.
Amennyiben az erdőbirtokossági társulatból valaki távozni akar, az az erdő megosztását jelenti, amelyre az erdőtörvény 86. § (1) bekezdése értelmében akkor van lehetőség, ha az a fenntartható erdőgazdálkodást nem veszélyezteti. Ugyanezen szakasz (2) bekezdése - utalva a törvény 7. §-a (1) bekezdésének előírásaira is - meghatározza a megosztással kialakítható erdő művelési ágú földrészlet vagy alrészlet mértékét is. A megosztáshoz az erdészeti hatóság előzetes hozzájárulására van szükség, s miután az esetleges megosztást a hatóság határozattal engedélyezte, azt követően van lehetőség az erdőterület tényleges megosztására és az erdőbirtokossági társulatból való távozásra. Ez az eljárás azonban nem polgári bíróság hatáskörébe tartozó ügy, hanem az erdőtörvény 113. § (2) bekezdése értelmében közigazgatási eljárás. Az erdőtörvény felhívott rendelkezéseiből következően, amíg a hatóság az erdő megosztását nem engedélyezte, nincs lehetőség az erdőbirtokossági társulatból való kilépésre, azaz az Ebt. felhatalmazása alapján a tagok által alkotott alapszabály sem teheti azt lehetővé. Amennyiben mégis ilyen rendelkezést tartalmaz a szervezet létesítő okirata, az törvénysértő.
A kifejtettekre tekintettel az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg azt, hogy a felperesek képviselőjének az alperes 2014. május 30-i közgyűlésén tett nyilatkozata nem hatályos, az alapján a felperesek erdőbirtokossági társulatbeli tagsági viszonya nem szűnt meg, ebből következően őket a 2015. február 22-i közgyűlésre is meg kellett volna hívni. Ezt azonban az alperes nem vitásan nem tette meg, így a közgyűlésen a felperesek szavazati jogukat nem gyakorolhatták, az alperes törvénysértő módon hozta meg a felperesek által sérelmezett határozatokat, ezért azokat a bíróságnak a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 3:35. §-a értelmében hatályon kívül kellett helyezni.
Mindezek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét a fenti indokolásbeli helyesbítéssel helybenhagyta a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján.
(Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.693/2015/4.)