adozona.hu
AVI 2017.6.42
AVI 2017.6.42
Az áfalevonási jog fennállása azon értékesítési, szolgáltatásnyújtási ügyletektől függ, amelyekhez konkrét beszerzési ügyek kapcsolódnak [2007. évi CXXVII. tv. 6. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes madárvédelmi berendezések beszerzéséről fogadott be számlákat, melyekben foglalt általános forgalmi adót levonásba helyezte. A felperes a madárvédelmi berendezések beszerzését az EMVA-ból, "nem termelő mezőgazdasági beruházások támogatása" jogcímén kapott összegből finanszírozta. Az adóhatóság azt állapította meg, hogy a beszerzés természetvédelmi célokat szolgál és abból adóköteles bevétele a felperesnek még közvetlenül sem származott. Továbbá nem jelentkezik a felperes oldalán ol...
AVI 2017.6.42 Az áfalevonási jog fennállása azon értékesítési, szolgáltatásnyújtási ügyletektől függ, amelyekhez konkrét beszerzési ügyek kapcsolódnak [2007. évi CXXVII. tv. 6. § (1) bek.]
A felperes madárvédelmi berendezések beszerzéséről fogadott be számlákat, melyekben foglalt általános forgalmi adót levonásba helyezte. A felperes a madárvédelmi berendezések beszerzését az EMVA-ból, "nem termelő mezőgazdasági beruházások támogatása" jogcímén kapott összegből finanszírozta. Az adóhatóság azt állapította meg, hogy a beszerzés természetvédelmi célokat szolgál és abból adóköteles bevétele a felperesnek még közvetlenül sem származott. Továbbá nem jelentkezik a felperes oldalán olyan, a gazdasági tevékenységet közvetlenül befolyásoló előny, illetőleg költségcsökkentő tényező, amely az általános forgalmi adólevonási jog érvényesíthetőségét megalapozná.A felperes vitatta az általános forgalmi adólevonás megtagadásának jogszerűségét és kifejtette, hogy a beruházás végrehajtásával az adóköteles gazdasági tevékenységének folytatása, annak hosszú távú fenntartása volt a célja. Beruházása nemcsak természetvédelmi célokat szolgál, hanem egy környezetbarát mezőgazdasági technológia kialakítását, a technológia váltását segíti elő. Hivatkozott több EK rendeletre, melyek a nem termelő beruházások támogatását, mint eszközt nem a környezetvédelemhez, hanem a mezőgazdasági földterületek fenntartható használatát célzó intézkedések köréhez sorolja. A berendezések révén beálló jobb környezeti állapot egyértelmű versenyelőnyt jelent a mezőgazdasági termények tekintetében, mert így az állatok jobban és drágábban értékesíthetők. A megnövekedett madárszám csökkenti a vegyszerre fordított költségeket, így a kártevők elleni védekezésre ott is sor kerülhet, ahol jogszabályi előírás miatt az kivitelezhető (szomszédos Natura 2000 terület). Ezen túlmenően hivatkozott arra is, hogy gazdasági tevékenysége részeként gyümölcsfákat telepített, így a gyümölcsösben a vegyszeres védekezés felváltását szolgálja majd a természetes alapú védekezés, illetve tervezett turisztikai célú szolgáltatását is elősegíti a madárvédelmi berendezések telepítése (madárfigyelő tábor, természetfigyelő tábor).
Az elsőfokú bíróság nem osztotta a felperes keresetében kifejtett érveket. Egyetértett azzal az alperesi indokolással, hogy a támogatás elsődleges célja a madárvédelmi berendezések telepítésével a természetvédelem, továbbá a mezőgazdasági termelő tevékenység során a természetvédelemre, valamint a környezetvédelemre irányadó jogszabályokból eredő kötelezettségek teljesítése. Ez a környezetvédelmi cél azonban nem alapozza meg az általános forgalmi adó levonás jogát, hiszen a környezetvédelem nem tartozik a felperes gazdasági tevékenységéinek körébe. Hangsúlyozta, hogy a felperes fő tevékenysége húshasznú szarvasmarha tenyésztés, melyhez, mint mezőgazdasági tevékenységhez a madárvédelmi berendezések telepítése részben sem kapcsolódik. Nincs okozati összefüggés a szarvasmarha tenyésztés és a madárvédelmi odúk elhelyezése között, nem bizonyított, hogy a megjelenő nagyobb létszámú madárállomány a szarvasmarha tenyésztésre olyan hatást gyakorolna, amely konkrétan a bevételszerzéssel közvetve vagy közvetlenül összefüggésbe állna, illetőleg annak esetleges haszna olyan távoli áttételként jelenik meg, melynek alapján az általános forgalmi adólevonás gyakorlása nem igazolt. A gyümölcsültetvény, gyümölcs telepítés és a jövőben folytatandó természet-, madármegfigyelő tábor, turisztikai tevékenység végzésével kapcsolatban is utalt arra, hogy konkrét ok-okozati összefüggés ezek között és a madárodúk telepítése között nem áll fenn. Ezen túlmenően ezek olyan, a jövőbeli esetlegesen megvalósuló tevékenységek, amelyek jelenleg nem alapozhatják meg a számlákban szereplő általános forgalmi adó levonását. A hivatkozott EK rendeletek kapcsán pedig kifejtette, hogy az abban megjelenő gazdasági cél olyan másodlagos közvetett hatást jelent, amely az általános forgalmi adólevonás jogának jogszerűségét nem támasztja alá.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet elsődlegesen a jogerős ítélet, az alperes és elsőfokú adóhatósági határozat hatályon kívül helyezése és a felperes keresetének helyt adó határozat meghozatala, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az eljáró bíróság új eljárás és új határozat hozatalára történő utasítása érdekében. Álláspontja szerint a jogerős ítélet az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 6. § (1) bekezdés, 119. § (1)-(2) bekezdés, 120. § a) pontját, valamint a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglalt mérlegelést sérti. Változatlanul állította, hogy a madárvédelmi berendezések nem egyszerűen csak a szinten tartást, hanem a felperesi gazdálkodás jövedelem növekedését is elősegítik. Kifogásolta, hogy sem az adóhatóság, sem pedig a bíróság a kérdés megítélésére szakértőt nem vont be, márpedig a beruházás gazdasági hatásainak felmérésére - hatósági és bírósági szakértelem híján - csak egy szakember jogosult. A felperes egyértelműen jelezte, hogy a beruházás eredményeképpen adóköteles bevétel növekedés várható. Igazolta e bevétel alapját, az állatállományt, a földterületet, a telepített gyümölcsöst. Az eljárás során bemutatásra került a beruházás, az adóköteles bevétel, illetve az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenység közötti kapcsolat. Az alperes ezeket az állításokat nem cáfolta, illetve ezek cáfolatára csak általános jellegű kijelentéseket tett. Az anomáliák feltárásával a bíróságnak kellett volna tisztáznia, hogy az áfa-visszaigénylés jogos vagy jogszerűtlen. Döntésének meghozatalakor azt is figyelmen kívül hagyta, hogy a madárvédelmi berendezések nyomán az odatelepülő madarak élőhelye és a felperes használatában lévő mezőgazdasági terület egybeesik.
Az alperes és a bíróság is hibásan értelmezte az általa hivatkozott EK rendeleteket és a beruházásra irányadó FVM rendeletek előírásait. Hangsúlyozta, hogy az Áfa. tv. sehol nem tiltja a szinten tartó beruházások érdekében felmerült áfa levonhatóságát. Szerinte a "nem termelő célú beruházás" megjelölés nem arra utal, hogy a támogatásnak nincs kapcsolata a termeléssel, hanem azt jelenti, hogy nem az az elsődleges célja, hanem az, hogy a jövedelmi viszonyok megtartása mellett környezetbarát technológia váltást érjen el, azaz a beruházás szinten tartását támogatja, de ez a támogatás céljának minimuma is egyben. Az áfalevonás körében még hivatkozott az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatára, mely szerint az adóalanyok azon joga, hogy a rájuk áthárított áfát levonhassák, egy olyan alapelv, amely fő szabály szerint nem, illetve csak kivételes esetben korlátozható (Tóth-ügy, Mahagében-Dávid ügy, Kittel-Recolta Recycling ügy, Dakoski ügyek).
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.
Az általános forgalmi adólevonási jog alapját az teremti meg, hogy az adóalany ilyen minőségében azt a terméket vagy szolgáltatást, amelyet igénybe vesz, adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja vagy egyéb módon hasznosítja. A perbeli esetben az adóhatóságnak és a bíróságnak is az Áfa. tv. 5., 6. §-a és 120. §-a alkalmazásával és értelmezésével abban kellett állást foglalnia, hogy a felperes által beszerzett madárvédelmi berendezések mennyiben és hogyan szolgálják a felperes adóköteles gazdasági tevékenységét.
A levonási rendszer célja az, hogy a vállalkozót a bármely gazdasági tevékenysége során felmerülő esedékes vagy megfizetett általános forgalmi adó terhe alól teljes egészében mentesítse. Az áfarendszer biztosítja minden gazdasági tevékenység adóterhét illetően a semlegességet, bármi legyen is e tevékenységek célja vagy eredménye. Ahhoz azonban, hogy az általános forgalmi adó levonható legyen, az igénybe vett tevékenységeknek közvetlen és azonnali kapcsolatban kell állniuk az általa másnak nyújtott áfalevonásra jogosító tevékenységekkel. A beszerzett termékeket és igénybe vett szolgáltatásokat terhelő áfa levonásának joga ezért csak azzal a feltétellel gyakorolható, hogyha ezek beszerzése vagy igénybevétele érdekében felmerült költségek az adólevonásra jogosító, más részére végzett adóköteles tevékenységek árának alkotóelemét képezik (C-16/00 Cibo Participations SA ügy 31. pont). Az adóalany akkor jogosult még az adólevonásra, ha nem áll fenn közvetlen és azonnali kapcsolat a konkrét beszerzési ügylet és a levonásra jogosító értékesítési ügylet vagy ügyletek között, amennyiben az igénybe vett szolgáltatások az adóalany általános költségeinek részét képezik és mint ilyenek, az adóalany termékei vagy szolgáltatásai árának alkotóelemei (C-465/03 Kretztechnik-ügy 36. pontja).
A fentiekből következik, hogy a levonási jog fennállása azon értékesítési, szolgáltatásnyújtási ügyletektől függ, amelyekhez a konkrét beszerzési ügyletek kapcsolódnak. Amennyiben a közvetlen és azonnali kapcsolat a beszerzéssel szemben nem áll fenn, illetve nem képezi az adóalany gazdasági tevékenysége általános költségeinek részét sem, úgy az adólevonási jog nem áll fenn.
A fentebb ismertetett európai unió bírósági gyakorlat alapján tehát mind az alperesnek, mind az elsőfokú bíróságnak azt kellett elemeznie - mely feladatának teljes mértékben eleget tett -, hogy a felperes által beszerzett madárvédelmi berendezések mennyiben és milyen összefüggésben szolgálják a felperes által végzett gazdasági tevékenységet. A tényállásból lényeges kiemelni, hogy a felperes a beruházás megvalósulásának területét a húshasznú szarvasmarha tenyésztéssel összefüggésben jelölte meg, és arra a területre vette igénybe, ahol ezt a tevékenységet és a gyepgazdálkodást folytatja. Nem a gyümölcstermesztés és a természetvédelmi, madárvédelmi táborok létrehozását, mint érdeket és mint célt közölte a hasznosítás területeként. Így e relációban kellett az adóhatóságnak és a bíróságnak is vizsgálnia az összefüggéseket. Ezeket pedig maradéktalanul feltárták, az alperesi határozat, és az elsőfokú bírósági ítélet részletesen elemezte az FVM rendelet és az EK rendeletekben foglalt, megjelölt célok figyelembevételével, hogy ez mennyiben szolgálja a felperes gazdasági tevékenységét, milyen azonnali és közvetlen kapcsolat áll fenn azzal. Nem tévedett ezek megítélésekor és nem tévedett akkor sem, amikor a felperes által hivatkozott, a jövőben végezni kívánt tevékenységet elemezte az általános forgalmi adó levonási jog szempontjából.
Ezzel kapcsolatban a Kúria a jogvita eldöntésekor azt vette figyelembe, hogy a felperes mely tevékenysége körében mely területre igényelte a támogatást, amiből a madárvédelmi odúk megvásárlása megvalósult. A Kúria sem látott olyan közvetlen és azonnali kapcsolatot a beszerzések és a felperes gazdasági tevékenysége között, amely megalapozná az Áfa. tv. 6. § (1) bekezdés, 120. §-a alapján az általános forgalmi adólevonás jogát figyelembe véve az Európai Unió Bíróságának ítéleteiben kifejtett elveket is.
Az Európai Unió Bírósága ítéleteinek tükrében nem volt szükség mezőgazdasági vagy gazdasági szakértő bevonására, mert a madárvédelmi berendezések beszerzése és a felperes által végzett gazdasági tevékenység közötti kapcsolat közvetlenségének hiánya enélkül is megállapítható volt.
A fentiek alapján a Kúria - teljes mértékben osztva az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtett jogi érvelést -, a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján eljárva a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. I. 35.082/2015/7.)