AVI 2017.6.40

A költség elszámolásának feltétele az Szja. tv. által meghatározott módon igazolni a kapcsolódó költségeket [1995. évi CXVII. tv. 4. § (3) bek.]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes és két tulajdonostársa 2001. március 5-én 55 500 000 forint vételár ellenében megvásárolta a 20190/36. hrsz.-ú telek ingatlant, melyre lakóépületet építettek. A használatbavételi engedély 2004. december 18-án emelkedett jogerőre. Az ingatlant a tulajdonosok 2006. március 20. napján értékesítették 220 000 000 forintért, melyből a felperesnek, tulajdoni illetősségének megfelelően, 1/3 rész, 73 333 334 forint bevétele keletkezett. A felperes szja bevallásában a személyi jövedelemadóró...

AVI 2017.6.40 A költség elszámolásának feltétele az Szja. tv. által meghatározott módon igazolni a kapcsolódó költségeket [1995. évi CXVII. tv. 4. § (3) bek.]
A felperes és két tulajdonostársa 2001. március 5-én 55 500 000 forint vételár ellenében megvásárolta a 20190/36. hrsz.-ú telek ingatlant, melyre lakóépületet építettek. A használatbavételi engedély 2004. december 18-án emelkedett jogerőre. Az ingatlant a tulajdonosok 2006. március 20. napján értékesítették 220 000 000 forintért, melyből a felperesnek, tulajdoni illetősségének megfelelően, 1/3 rész, 73 333 334 forint bevétele keletkezett. A felperes szja bevallásában a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. tv. (a továbbiakban: Szja. tv.) 62. § (3) bekezdését alkalmazva 55 000 000 forint költséget számolt el, kimutatott, teljes egészében lakásszerzésre fordított jövedelme 18 333 333 forint volt.
Az elsőfokú adóhatóság a 2006. évre szja adónemben folytatott le ellenőrzést a felperesnél. A revízió több irányú megállapításain nyugvó elsőfokú határozatot az alperes a 2887738524. számú határozatával részben megváltoztatta. Ezzel 7 485 899 forint adóhiánynak minősülő szja adókülönbözetet állapított meg, 3 742 949 forint adóbírságot szabott ki és 3 602 392 forint késedelmi pótlékot számított fel. A megváltoztatásra azért került sor, mert a felperes az ingatlan értékesítéshez kapcsolódóan fellebbezéshez okiratokat csatolt, melyek közül a nevére szóló számlákat a költségelszámolásnál figyelembe lehetett venni.
Az alperesi határozat indokolása szerint az Szja. tv. 62. § (3) bekezdése kizárólag akkor alkalmazható, ha az ingatlan megszerzésére fordított összeg a (2) bekezdés rendelkezései szerint nem állapítható meg. A felperes esetében azonban az Szja. tv. 62. § (2) bekezdésének megfelelően a szerződés szerinti értéket kell a megszerzésre fordított összegnek tekinteni, melyhez csak igazolt költségek társulhatnak. Kitért arra is, hogy a felperes által csatolt szakértői vélemény nem alkalmas az igazolt kiadások bizonyítására.
A felperes keresetében az Szja. tv. 62. § (3) bekezdésének alkalmazandóságára - ezen belül a szerzéskori érték definiálására -, az értéknövelő beruházás fogalmának meghatározására, a méltányos eljárás követelményének sérelmére és az anyagköltség más módon való megállapítására hivatkozva kérte az alperesi határozat bírósági felülvizsgálatát.
Az elsőfokú bíróság felperes keresetét elutasító 21.K.30.498/2013/4. számú jogerős ítéletét a Kúria, súlyos eljárásjogi hibák miatt, a Kfv.I.35.773/2013/7. számú végzésével hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban az alperesi határozatot hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte.
Megállapította, hogy az Szja. tv. 62. § (1), illetőleg 4. § (3) bekezdése értelmében kizárólag az ingatlanra fordított igazolt költségek vehetők figyelembe, az adóigazgatási eljárás során csatolt szakértői vélemény erre nem alkalmas.
További álláspontja szerint a saját telekre történő ráépítés ingatlanszerzésnek minősül, mivel a jogerős használatbavételi engedély az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. tv. (a továbbiakban: Inytv.) 34. § (1) bekezdésében foglaltak figyelembevételével bejegyzés alapjául szolgáló okirat. Ennek folytán a felperes helytállóan alkalmazta az Szja. tv. 62. § (3) bekezdésének rendelkezését, megilleti alkalmazott kedvezmény.
A lakásszerzési kedvezmény kapcsán rögzítette, hogy arra vonatkozóan határidőn belül a felperes nem terjesztett elő kereseti kérelmet, így a peres eljárásban nem volt vizsgálhatók.
Az adóbírságra vonatkozó kereseti kérelem értékelése kapcsán az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a felperes esetében nem merültek fel az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.) 171. § (2) bekezdésében foglalt körülmények. Alperes a releváns megállapításhoz kapcsolódó indokolási kötelezettségét hiányosan teljesítette. Nyilvánvaló, hogy a felperes nem a jogszabály "kijátszására", hanem a ténylegesen megszerzett jövedelme adóztatására törekedett és az Szja. tv. 62. § (3) bekezdésében foglaltakat is jogszerűen alkalmazta. Az ügyben egyebek mellett a felperes javára szolgáló körülmény az is, hogy a jogerős használatbavételi engedéllyel az építkezés 2004. december 18-án véglegesen befejeződött, a kapcsolatos számlák megőrzési kötelezettséggel (öt év) az adóigazgatási eljárás lefolytatására letelt.
A jogerős ítélet megismételt eljárásra adott szempontjai szerint az alperesnek új határozatát, a keresetnek helyt adó részben foglalt ítéleti érvek figyelembevételével kell meghoznia.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet megalapozatlan és jogsértő. Jelen esetben az ingatlan értékesítésből származó jövedelem meghatározására nem alkalmazható az Szja. tv. 62. § (3) bekezdése, mivel arra kizárólag arra akkor kerülhet sor, ha az ingatlan megszerzésére fordított összeg nem állapítható meg. Hangsúlyozta, hogy a 2006. évben a ráépítéssel összefüggésben adójogi értelemben újabb ingatlanszerzés nem történt, ezért az arra fordított összeg sem merülhet fel.
További előadása szerint az elsőfokú bíróság az adóbírság megítélése során tévesen értelmezte az Art. rendelkezéseit. A jogszabályi előírásoktól eltérően állapította meg, hogy az építkezéssel kapcsolatos számlák megőrzési kötelezettsége (öt év) az adóigazgatási eljárás lefolytatásakor letelt. Nem felel meg az iratoknak, hogy az alperes ne tett volna eleget indokolási kötelezettségének. Egyébként az elsőfokú bíróság által ismertetett körülmények (az iratok elvesztek a többszöri költözködés és családi állapotváltozása, a felperes nem a jogszabály kijátszására törekedett, az építkezéssel kapcsolatos számlák kapcsán az iratmegőrzési kötelezettség letelt) nem értékelhető a felperes javára kivételes méltánylást érdemlő körülményként. Ugyan így nem tartoznak ebbe a körbe a felperes által felhozott körülmények (a költségvetést kár nem érte, jóhiszeműen járt el, a vállalkozása kapcsán minden évben jelentős adót fizet, kötelezettségeinek eleget tett).
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte, mert a megalapozott és megfelel az irányadó jogszabályoknak.
Alperes felülvizsgálati kérelme alapos.
A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 274. § (1) bekezdése alapján a Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálja el, kivéve ha a felek bármelyike tárgyalás tartását kéri, vagy a Kúria a tárgyaláson való elbírálást szükségesnek tartja.
A tárgyalás tartását a felek egyike sem kérte, és mivel a Pp. 272. § (2) bekezdése a felülvizsgálati kérelem kiegészítését, a 275. § (1) bekezdés pedig a bizonyítást zárja ki, nem merült fel a tárgyalás tartásának szükségessége. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el, és a Pp. 272. § (1) bekezdésének megfelelően a rendelkezésre álló iratok alapján döntött.
A Kúria a Pp. 272. § (2) bekezdése és 275. § (2) bekezdése értelmében a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között, az ott megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül. Ennek következtében a Kúria a felülvizsgálati eljárásban nem érintette azt, hogy a lakásszerzési kedvezményre késedelmesen előterjesztett kereseti kérelem a peres eljárásban a Pp. 335/A. § alkalmazandósága következtében nem vizsgálható.
Mind a perbeli, mind az azt követő időszakokban az Szja. tv. 62. § (1) bekezdése határozta meg, hogy a bevételből milyen költségek vonhatók le: az ingatlan, vagyoni értékű jog megszerzésre fordított összeg, és az ezzel összefüggő más kiadások [a) pont], az értéknövelő beruházások [b) pont] és az átruházással kapcsolatos kiadások [c) pont] számolhatók el.
Az Szja. tv. a 2008. január 1. napját követő ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem megszerzése körében önállóan értékelhetővé tette a ráépítést, az újjáépítést és az alapterület-növelést, amely az Szja. tv. 62. § (2) bekezdésében, mint megszerzésre fordított összeg nyert szabályozást.
A perbeli időszakban azonban az Szja. tv. még nem kezelte önállóan az ingatlan építéséből keletkező bevételt, így a felperes jövedelmének meghatározására az építéssel kapcsolatos kiadásokat az Szja. tv. 62. § (1) bekezdés b) pontja szerinti értéknövelő beruházások között lehetett elszámolni. Az építésnek az értéknövelő beruházás körébe tartozására tekintettel az elsőfokú bíróság szükségtelenül vizsgálódott az építési és ingatlan-nyilvántartási szabályok körében.
Az építés eltérő besorolása következtében nem volt lehetőség a felperes esetében az Szja. tv. 62. § (3) bekezdés alkalmazására: a 75%-os bevétel csökkentésre csak a megszerzésre fordított összeg, azaz a 62. § (1) bekezdés a) pontja szerinti esetben volt lehetőség, az értéknövelő beruházásoknál nem. Alperes helytállóan hivatkozott arra felülvizsgálati kérelmében, hogy a perbeli időszakban a ráépítéssel összefüggésben adójogi értelemben nem történt újabb ingatlanszerzés, így újabb megszerzésre fordított összeg sem merült fel.
A jogerős ítélet az értéknövelő beruházások elszámolhatósága kapcsán helytállóan tért ki arra, hogy az Szja. tv.4. § (3) bekezdése alapján csak az igazolt költségek számolhatók el, és az alperes nem sértette az irányadó bizonyítási szabályokat, amikor a szakértő véleményét nem vette figyelembe (ld. Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.35.281/2008/7.számú ítéletét).
Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos az Art. 170. § (1) bekezdése szerinti kivételes méltányosság körében is.
Az elsőfokú bíróság alapvető jelentőséget az iratőrzési kötelezettség teljesítésének tulajdonított. A szja bevallás elkészítése során az felperes számára nem kötelezettség, hanem csak lehetőség a költségek elszámolása. Amennyiben azonban élni kíván azzal, akkor az Szja. tv. által meghatározott módon igazolnia kell kapcsolódó költségeit. Igazolás hiányában nem hivatkozhat az Art. 171. § (1) bekezdésének azon fordulatára, hogy a körülményekből megállapíthatóan a tőle elvárható körültekintéssel járt el. Alperes jogszerűen alkalmazta az 50%-os bírság mértéket.
Mindezekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése és 339. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
(Kúria, Kfv. I. 35.030/2015/4.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.