adozona.hu
BH 2017.7.236
BH 2017.7.236
A Cstv. 49/D. §-ában található "szerződéses kamat" fogalmába kizárólag az ügyleti kamat tartozik. A zálogtárgyból befolyó vételárból a zálogjogosult igényének tőke-, ügyletikamat- és költség- részét lehet kifizetni a Cstv. 49/D. §-ában foglalt privilegizált hitelezői igényként, a késedelmi kamat pedig, függetlenül attól, hogy az mikor keletkezett, csak a Cstv. 57. § (1) bekezdés g) pontjába tartozó hitelezői igényként elégíthető ki [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 49/D. § (1) bek., 35. § (2) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A 2012. július 26-án benyújtott kérelem alapján 2013. július 12-én a Cégközlönyben közzétett bírósági végzéssel indult felszámolásban a hitelező bejelentette az adóssal szembeni, vállalkozási szerződés alapján fennálló, jelzálogjoggal biztosított pénzkövetelését. 2013. szeptember 30-án kelt beadványa szerint követelése az alábbi részekből tevődött össze:
- 27 734 994 Ft tőke
- 27 206 889 Ft ügyleti kamat
- 26 449 928 Ft késedelmi kamat
- 6 939 304 Ft költség
- 200 000 Ft nyilvántartá...
- 27 734 994 Ft tőke
- 27 206 889 Ft ügyleti kamat
- 26 449 928 Ft késedelmi kamat
- 6 939 304 Ft költség
- 200 000 Ft nyilvántartásba vételi díj.
Kérte továbbá a felszámolótól a felszámolás tartama alatt felmerülő késedelmi kamat nyilvántartásba vételét is. Valamennyi jogcímen fennálló igényét - a nyilvántartásba vételi díj kivételével - a Cstv. 49/D. §-ába kérte besorolni. A felek a szerződésben a késedelmi kamat mértékét az ügyleti kamat és a rPtk. 301/A. §-a szerinti késedelmi kamat összegeként határozták meg.
A hitelező az eljárásban bejelentette, hogy a kölcsönszerződés 2005. augusztus 20-án lejárt, az adós utoljára 2008. május 15-én törlesztett, jóllehet jogerős bírósági ítélet is kötelezte a tartozás megfizetésére.
[2] A felszámoló a bejelentett hitelezői igényből csak a tőkekövetelést sorolta a Cstv. 49/D. §-ába, a költséget a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pontjába, a késedelmi- kamat-követelést - 55 244 256 Ft-ot - a Cstv. 57. § (1) bekezdés g) pontjába, és a nyilvántartásba vételi díjat a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pontjában vette nyilvántartásba. Erről 2013. szeptember 18-án tájékoztatta a hitelezőt. 2013. szeptember 23-án a hitelező kérte a felszámolót, hogy a teljes követelést sorolja át a Cstv. 49/D. §-ába. A felszámoló a 2013. szeptember 24-én tartott hitelezői értekezleten egyértelműen közölte, hogy a besorolást fenntartja.
[4] A felszámoló kérte a kifogás elutasítását azért, mert a hitelező által kért besorolásra nincs törvényi lehetőség, a késedelmikamat-követelést csak a Cstv. 57. § (1) bekezdés g) pontjában lehet nyilvántartásba venni.
[6] Az adós nevében eljáró felszámoló fellebbezése folytán indult másodfokú eljárásban a bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
[7] A kifogás érdemével kapcsolatban megállapította, abban kellett állást foglalnia, hogy alkalmazható-e a Cstv. 49/D. §-a az ügyleti kamaton túl a késedelmi- kamat-követelésre is. Utalt a BH 2014.311. számú eseti döntésben kifejtettekre, mely szerint a Cstv.-nek a zálogjoggal biztosított hitelezői követelések kielégítését szabályozó 49/D. §-a része a hitelezői igények kielégítési rangsorának, és a zálogjoggal biztosított követelés besorolására elsődlegesen - az értékesítésig és a vételárral való elszámolásig - ezt a szabályt kell alkalmazni.
A másodfokú bíróság kifejtette, a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése szerinti besorolás tekintetében a zálogjoggal biztosított követelések körének meghatározásához alkalmazni kell a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (rPtk.) 251. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezést, amely kimondja, hogy a zálogtárggyal való felelősség kiterjed a járulékokra is. Ezt tartalmazza a felek szerződése is. A hitelező ügyleti- és késedelmikamat-igénye egyaránt zálogjoggal biztosított követelés, amelyre alkalmazni kell a Cstv. külön kielégítési szabályát, a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése szerint.
Megjegyezte, hogy a Cstv. 2012. március 1-jétől hatályos rendelkezése a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésében a "szerződéses kamat" vonatkozásában nem értelmezhető szűkítően, kizárólag az ügyleti kamatra. A Cstv.-ben a zálogjoggal biztosított követelés után, zárójelben megjelenő felsorolás nem más, mint az rPtk. vonatkozó háttérszabályának [251. § (3) bekezdés] megfelelő, ugyanakkor egyszerűsített tipizálás, anélkül azonban, hogy az rPtk. előírásához képest a Cstv. külön szabályt adna a zálogjoggal való felelősség meghatározásához.
A zálogjog terjedelmét az rPtk. 251. § (3) bekezdése a felek megállapodására utalja, ezért minden esetben - egyedi vizsgálat eredményeként - a zálogszerződés tartalmának értékelésével lehet megvonni az adós zálogtárggyal való felelősségének határát.
[9] A hitelező felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását. Előadta, hogy a felek a szerződésben állapodtak meg a késedelmi kamatról is, ekként az szerződéses kamatnak minősül. A jogalkotó ennek a törvényben való rögzítésével pontosan azt akarta hangsúlyozni, hogy ez is a zálogjoggal biztosított követelések közé tartozik.
A Cstv. 49/D. §-ában foglalt kielégítési sorrendre vonatkozó rendelkezés felülírja a többi hitelezői kategóriát, mert kizárólag azt kell vizsgálni, hogy a követelést zálogjog biztosítja vagy sem, függetlenül a követelés jogcímétől.
Hangsúlyozta, hogy a felszámoló logikája alapján az egymást követő ranghelyre zálogjogosultak kielégítési igényének a rangsora kerülne részben megváltoztatásra a késedelmi kamat tekintetében. (A második ranghelyű zálogjogosult tőke- és ügyletikamat- követelése megelőzné az első ranghelyű zálogjogosult késedelmikamat-követelését a kielégítési sorrendben.) Egy ilyen értelmezés a késedelmikamat-igényt csak a végrehajtási eljárásban biztosítaná, a felszámolási eljárásban nem. Ez a pénzintézetek fedezetértékelési gyakorlatát is megváltoztatná annak érdekében, hogy a késedelmi kamat visszafizetése is biztosított legyen.
A személyes és dologi kötelezett elválása esetén a dologi kötelezett egy ellene induló végrehajtási eljárás helyett inkább felszámolást kezdeményezne maga ellen.
[11] Az eljárásban az volt az eldöntendő jogkérdés, hogy a zálogkötelezett felszámolás alá kerülésével a zálogtárgy milyen körben biztosít fedezetet a zálogjogosult részére.
[12] A másodfokú bíróság helytállóan hivatkozott arra, hogy a Cstv.-nek a zálogjoggal biztosított hitelezői követelések kielégítését szabályozó 49/D. §-a része a hitelezői igények kielégítési rangsorának, és a zálogjoggal biztosított követelés besorolására elsődlegesen - az értékesítésig és a vételárral való elszámolásig - ezt a szabályt kell alkalmazni (BH 2014.311.). A Kúria tévesnek ítélte azonban a másodfokú bíróságnak azt a jogi álláspontját, mely szerint a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésében szabályozott, a zálogtárgyat terhelő, zálogjoggal biztosított követelés meghatározásból - amely a tőkét, szerződéses kamatot és költségeket tartalmazza - a "szerződéses kamat" kifejezést tágan, az rPtk. rendelkezései szerint kell értelmezni: azaz, ha a felek a szerződésükben a szerződés tartamára felszámítható ügyleti kamaton kívül meghatározták a késedelem idejére felszámítható késedelmi kamat mértékét is, akkor az is szerződéses kamatnak minősül.
[13] A Kúria azért nem ért egyet ezzel az értelmezéssel, mert "a kamat lehet jogügyleti kamat, amikor a kamatfizetési kötelezettség a felek szerződéses megállapodásától függ, s lehet törvényes kamat, amikor - mintegy a jogosulatlan pénzhasználat szankciójaként - a kamatfizetési kötelezettséget jogszabály állapítja meg. Ez utóbbinak a leggyakoribb formája a késedelmi kamat." (A Polgári Törvénykönyv magyarázata I. KJK-KERSZÖV, 2001. 780. o.) A Kúria álláspontja szerint az, hogy a felek a szerződésükben az egyébként törvényes késedelmi kamat mértékét hogyan állapítják meg, nem változtat azon, hogy késedelem esetén a kamatfizetési kötelezettség jogszabály alapján keletkezik.
[14] A "szerződéses kamat" kifejezés értelmezése vonatkozásában nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a Cstv. 35. § (2) bekezdése is tartalmazza ezt a fogalmat. E rendelkezésben az a) és b) pont megkülönbözteti a "szerződéses kamatot" és a késedelmi kamatot. A szerződéses kamatot e bekezdés tartalma alapján kizárólag jogügyleti kamatként lehet értelmezni, mert a törvény a "szerződéses kamatot" az eredeti lejárati időig engedi felszámítani. Ebben az időtartamban pedig nem beszélhetünk késedelmi kamatról, mert az adós még nem esett késedelembe, ezért az eredeti lejárati időig csak ügyleti kamat érvényesíthető. A törvény tehát a Cstv. 35. § (2) bekezdés a) pontjában a szerződéses kamat kifejezés alatt az ügyleti kamatot érti.
[15] Egy jogszabályon belül egy kifejezés nem értelmezhető kétféle tartalommal. Mindebből következően a Kúria nem ért egyet a másodfokú bíróság "szerződéses kamattal" kapcsolatos jogértelmezésével. Arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy a Cstv. 49/D. §-ában található szerződéses kamat fogalomba kizárólag az ügyleti kamat tartozik. A zálogtárgyból befolyó vételárból tehát a zálogjogosult igényének tőke-, ügyleti- kamat- és költségrészét lehet kifizetni, a késedelmi kamatot pedig - függetlenül attól, hogy az mikor keletkezett - csak a Cstv. 57. § (1) bekezdés g) pontjába lehet besorolni, s amennyiben az adós vagyona erre lehetőséget ad, eszerint kell kiegyenlíteni.
[16] A jelen esetben a hitelező ugyan a követelését ügyleti kamat és késedelmi kamat bontásban adta meg, de a szerződésből megállapíthatóan az érvényesített követelés teljes egészében késedelmi kamatnak minősül. A késedelembe eséstől kezdődően ugyanis - függetlenül attól, hogy a felek ezt a szerződésükben hogyan nevezték - csak késedelmi kamatot lehet felszámítani, amelynek a mértékét határozták meg a felek az ügyleti kamat és a törvényes késedelmi kamat összegeként.
[17] Mindebből következően a felszámoló helytállóan sorolta be az ügyleti kamatként és késedelmi kamatként megjelölt, valójában késedelmi kamat jogcímű követelést a Cstv. 57. § (1) bekezdés g) pontjába. Ugyanakkor tévedett a felszámoló, amikor a költségkövetelést a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pontjába sorolta be. A költségkövetelést - a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése alapján - a tőkeköveteléssel azonosan kell besorolni. Miután a felszámoló nem vitatta a költség jogcímén érvényesített összeget, és annak jogcímét, a Kúria a törvénynek megfelelően rendelkezett a költség összegének a Cstv.49/D. § (1) bekezdése szerinti besorolásáról is.
[18] A fent kifejtett indokokra tekintettel a Kúria a jogerős végzést hatályon kívül helyezte a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján és az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatva, a kifogásnak részben helyt adva rendelkezett a nyilvántartásba vételről.
(Kúria Gfv. VII. 30.440/2016.)
A tanács tagjai: Dr. Török Judit a tanács elnöke
Dr. Csőke Andrea előadó bíró
Dr. Farkas Attila bíró
Az adós: Sz. Korlátolt Felelősségű Társaság „felszámolás alatt”
Az adós felszámolója: Á. Kft.
Az adóst képviselő felszámoló jogi képviselője: Jenei és Társa Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Jenei Imre ügyvéd
A kifogást előterjesztő hitelező: T. TAKARÉKSZÖVETKEZET „felszámolás alatt”
A kifogást előterjesztő hitelező jogi képviselője: Dr. Balla Anita ügyvéd és dr. Tiborcz Attila ügyvéd
Az eljárás tárgya: kifogás felszámolási eljárásban
Az elsőfokú bíróság neve és az ügy száma: Budapest Környéki Törvényszék,
5.Fpkh.13-2013-000220
A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős végzés száma:
Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkhf.44.979/2015/3.
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: az adóst képviselő felszámoló
A Kúria a jogerős végzést hatályon kívül helyezi, az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatja, a kifogásnak részben helytadva kötelezi a felszámolót, hogy a kifogást előterjesztő hitelező 27.734.994 (huszonhétmillió-hétszázharmincnégyezer-kilencszázkilencvennégy) Ft tőke és 6.939.363 (hatmillió-kilencszázharminckilencezer-háromszázhatvanhárom) Ft költség követelését 8 napon belül a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 49/D. § (1) bekezdése szerint, míg a hitelező 55.244.256 (ötvenötmillió-kétszáznegyvennégyezer-kettőszázötvenhat) Ft késedelmi kamat követelését a Cstv. 57. § (1) bekezdés g) pontja szerint vegye nyilvántartásba.
Kötelezi a hitelezőt, hogy 15 napon belül fizessen meg az adós részére 6.900 (hatezer-kilencszáz) Ft együttes másodfokú és felülvizsgálati eljárási részköltséget.
Kötelezi a Kúria az adóst és a hitelezőt, hogy külön-külön az adóhatóság felhívására fizessenek meg 15.000-15.000 (tizenötezer-tizenötezer) Ft le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
- 27.734.994 Ft tőke
- 27.206.889 Ft ügyleti kamat
- 26.449.928 Ft késedelmi kamat
- 6.939.304 Ft költség
- 200.000 Ft nyilvántartásba vételi díj.
Kérte továbbá a felszámolótól a felszámolás tartama alatt felmerülő késedelmi kamat nyilvántartásba vételét is. Valamennyi jogcímen fennálló igényét - a nyilvántartásba vételi díj kivételével - a Cstv. 49/D. §-ába kérte besorolni. A felek a szerződésben a késedelmi kamat mértékét az ügyleti kamat és a rPtk. 301/A. §-a szerinti késedelmi kamat összegeként határozták meg.
A hitelező az eljárásban bejelentette, hogy a kölcsönszerződés 2005. augusztus 20-án lejárt, az adós utoljára 2008. május 15-én törlesztett, jóllehet jogerős bírósági ítélet is kötelezte a tartozás megfizetésére.
[2] A felszámoló a bejelentett hitelezői igényből csak a tőkekövetelést sorolta a Cstv. 49/D. §-ába, a költséget a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pontjába, a késedelmi kamatkövetelést - 55.244.256 Ft-ot - a Cstv. 57. § (1) bekezdés g) pontjába, és a nyilvántartásba vételi díjat a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pontjában vette nyilvántartásba. Erről 2013. szeptember 18-án tájékoztatta a hitelezőt. 2013. szeptember 23-án a hitelező kérte a felszámolót, hogy a teljes követelést sorolja át a Cstv. 49/D. §-ába. A felszámoló a 2013. szeptember 24-én tartott hitelezői értekezleten egyértelműen közölte, hogy a besorolást fenntartja.
[4] A felszámoló kérte a kifogás elutasítását, elsősorban elkésettség miatt arra hivatkozva, hogy a hitelező már 2013. szeptember 18-án tudomást szerzett a besorolásról, és azt a felszámoló a hitelezői gyűlésen sem változtatta meg. Másodlagosan érdemben kérte a kifogás elutasítását azért, mert a hitelező által kért besorolásra nincs törvényi lehetőség, a késedelmi kamatkövetelést csak a Cstv. 57. § (1) bekezdés g) pontjában lehet nyilvántartásba venni.
[6] Az adós nevében eljáró felszámoló fellebbezése folytán indult másodfokú eljárásban a bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Az iratokból megállapította, hogy a 2013. szeptember 24-i hitelezői értekezlet jegyzőkönyvének tanúsága szerint a felszámoló további nyilatkozatra és egyeztetésre adott lehetőséget az igény besorolásának véglegesítéséhez, amelyre tekintettel a hitelező be is nyújtotta az átsorolási kérelmét a felszámolóhoz. Az elsőfokú bíróság helytállóan vette figyelembe a tudomásszerzés idejeként a 2013. szeptember 24-i időpontot, ezért határidőn belül érkezettként kell figyelembe venni a 2013. október 2-án postára adott kifogást.
[7] A kifogás érdemével kapcsolatban megállapította, abban kellett állást foglalnia, hogy alkalmazható-e a Cstv. 49/D. §-a az ügyleti kamaton túl a késedelmi kamatkövetelésre is. Utalt a BH2014.311. számú eseti döntésben kifejtettekre, mely szerint a Cstv.-nek a zálogjoggal biztosított hitelezői követelések kielégítését szabályozó 49/D. §-a része a hitelezői igények kielégítési rangsorának, és a zálogjoggal biztosított követelés besorolására elsődlegesen - az értékesítésig és a vételárral való elszámolásig - ezt a szabályt kell alkalmazni.
A másodfokú bíróság kifejtette, a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése szerinti besorolás tekintetében a zálogjoggal biztosított követelések körének meghatározásához alkalmazni kell a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (rPtk.) 251. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezést, amely kimondja, hogy a zálogtárggyal való felelősség kiterjed a járulékokra is. Ezt tartalmazza a felek szerződése is. A hitelező ügyleti és késedelmi kamatigénye egyaránt zálogjoggal biztosított követelés, amelyre alkalmazni kell a Cstv. külön kielégítési szabályát a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése szerint.
Megjegyezte, hogy a Cstv. 2012. március 1-től hatályos rendelkezése a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésében a „szerződéses kamat” vonatkozásában nem értelmezhető szűkítően, kizárólag az ügyleti kamatra. A Cstv-ben a zálogjoggal biztosított követelés után, zárójelben megjelenő felsorolás nem más, mint az rPtk. vonatkozó háttérszabályának (251. § (3) bekezdés) megfelelő, ugyanakkor egyszerűsített tipizálás, anélkül azonban, hogy az rPtk. előírásához képest a Cstv. külön szabályt adna a zálogjoggal való felelősség meghatározásához.
A zálogjog terjedelmét az rPtk. 251. § (3) bekezdése a felek megállapodására utalja, ezért minden esetben – egyedi vizsgálat eredményeként – a zálogszerződés tartalmának értékelésével lehet megvonni az adós zálogtárggyal való felelősségének határát.
[9] A hitelező felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását. Előadta, hogy a felek a szerződésben állapodtak meg a késedelmi kamatról is, ekként az szerződéses kamatnak minősül. A jogalkotó ennek a törvényben való rögzítésével pontosan azt akarta hangsúlyozni, hogy ez is a zálogjoggal biztosított követelések közé tartozik.
A Cstv. 49/D. §-ában foglalt kielégítési sorrendre vonatkozó rendelkezés felülírja a többi hitelezői kategóriát, mert kizárólag azt kell vizsgálni, hogy a követelést zálogjog biztosítja vagy sem, függetlenül a követelés jogcímétől.
Hangsúlyozta, hogy a felszámoló logikája alapján az egymást követő ranghelyre zálogjogosultak kielégítési igényének a rangsora kerülne ezzel részben megváltoztatásra a késedelmi kamat tekintetében. (A második ranghelyű zálogjogosult tőke- és ügyleti kamat követelése megelőzné az első ranghelyű zálogjogosult késedelmi kamat követelését a kielégítési sorrendben.) Egy ilyen értelmezés a késedelmi kamat igényt csak a végrehajtási eljárásban biztosítaná, a felszámolási eljárásban nem. Ez a pénzintézetek fedezetértékelési gyakorlatát is megváltoztatná annak érdekében, hogy a késedelmi kamat visszafizetése is biztosított legyen.
A személyes és dologi kötelezett elválása esetén a dologi kötelezett egy ellene induló végrehajtási eljárás helyett inkább felszámolást kezdeményezne maga ellen.
[10] Bejelentette, hogy 2016. február 4-től kezdődően a hitelező is felszámolás hatálya alatt áll, felszámolója a P. Kft.
[12] Az eljárásban az volt az eldöntendő jogkérdés, hogy a zálogkötelezett felszámolás alá kerülésével a zálogtárgy milyen körben biztosít fedezetet a zálogjogosult részére.
[13] A másodfokú bíróság helytállóan hivatkozott arra, hogy a Cstv.-nek a zálogjoggal biztosított hitelezői követelések kielégítését szabályozó 49/D. §-a része a hitelezői igények kielégítési rangsorának, és a zálogjoggal biztosított követelés besorolására elsődlegesen - az értékesítésig és a vételárral való elszámolásig - ezt a szabályt kell alkalmazni (BH2014.311). A Kúria tévesnek ítélte azonban a másodfokú bíróságnak azt a jogi álláspontját, mely szerint a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésében szabályozott, a zálogtárgyat terhelő, zálogjoggal biztosított követelés meghatározásból - amely a tőkét, szerződéses kamatot és költségeket tartalmazza - a "szerződéses kamat" kifejezést tágan, az rPtk. rendelkezései szerint kell értelmezni: azaz, ha a felek a szerződésükben a szerződés tartamára felszámítható ügyleti kamaton kívül meghatározták a késedelem idejére felszámítható késedelmi kamat mértékét is, akkor az is szerződéses kamatnak minősül.
[14] A Kúria azért nem ért egyet ezzel az értelmezéssel, mert "a kamat lehet jogügyleti kamat, amikor a kamatfizetési kötelezettség a felek szerződéses megállapodásától függ, s lehet törvényes kamat, amikor - mintegy a jogosulatlan pénzhasználat szankciójaként - a kamatfizetési kötelezettséget jogszabály állapítja meg. Ez utóbbinak a leggyakoribb formája a késedelmi kamat." (A Polgári Törvénykönyv magyarázata I. KJK-KERSZÖV, 2001.780. o.) A Kúria álláspontja szerint az, hogy a felek a szerződésükben az egyébként törvényes késedelmi kamat mértékét hogyan állapítják meg, nem változtat azon, hogy késedelem esetén a kamatfizetési kötelezettség jogszabály alapján keletkezik.
[15] A "szerződéses kamat" kifejezés értelmezése vonatkozásában nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a Cstv. 35. § (2) bekezdése is tartalmazza ezt a fogalmat. E rendelkezésben az a) és b) pont megkülönbözteti a "szerződéses kamatot" és a késedelmi kamatot. A szerződéses kamatot e bekezdés tartalma alapján kizárólag jogügyleti kamatként lehet értelmezni, mert a törvény a "szerződéses kamatot" az eredeti lejárati időig engedi felszámítani. Ebben az időtartamban pedig nem beszélhetünk késedelmi kamatról, mert az adós még nem esett késedelembe, ezért az eredeti lejárati időig csak ügyleti kamat érvényesíthető. A törvény tehát a Cstv. 35. § (2) bekezdés a) pontjában a szerződéses kamat kifejezés alatt az ügyleti kamatot érti.
[16] Egy jogszabályon belül egy kifejezés nem értelmezhető kétféle tartalommal. Mindebből következően a Kúria nem ért egyet a másodfokú bíróság "szerződéses kamattal" kapcsolatos jogértelmezésével. Arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy a Cstv. 49/D. §-ában található szerződéses kamat fogalomba kizárólag az ügyleti kamat tartozik. A zálogtárgyból befolyó vételárból tehát a zálogjogosult igényének tőke-, ügyleti kamat és költség részét lehet kifizetni, a késedelmi kamatot pedig - függetlenül attól, hogy az mikor keletkezett - csak a Cstv. 57. § (1) bekezdés g) pontjába lehet besorolni, s amennyiben az adós vagyona erre lehetőséget ad, eszerint kell kiegyenlíteni.
[17] A jelen esetben a hitelező ugyan a követelését ügyleti kamat és késedelmi kamat bontásban adta meg, de a szerződésből megállapíthatóan az érvényesített követelés teljes egészében késedelmi kamatnak minősül. A késedelembe eséstől kezdődően ugyanis - függetlenül attól, hogy a felek ezt a szerződésükben hogyan nevezték - csak késedelmi kamatot lehet felszámítani, amelynek a mértékét határozták meg a felek az ügyleti kamat és a törvényes késedelmi kamat összegeként.
[18] Mindebből következően a felszámoló helytállóan sorolta be az ügyleti kamatként és késedelmi kamatként megjelölt, valójában késedelmi kamat jogcímű követelést a Cstv. 57. § (1) bekezdés g) pontjába. Ugyanakkor tévedett a felszámoló, amikor a költségkövetelést a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pontjába sorolta be. A költségkövetelést - a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése alapján - a tőkeköveteléssel azonosan kell besorolni. Miután a felszámoló nem vitatta a költség jogcímén érvényesített összeget, és annak jogcímét, a Kúria a törvénynek megfelelően rendelkezett a költség összegének a Cstv. 49/D. § (1)bekezdése szerinti besorolásáról is.
[19] A fent kifejtett indokokra tekintettel a Kúria a jogerős végzést hatályon kívül helyezte a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján és az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatva, a kifogásnak részben helyt adva rendelkezett a nyilvántartásba vételről.