adozona.hu
BH 2017.6.204
BH 2017.6.204
Az adómegfizetésre kötelező határozatot megelőzően az adóhatóságnak nem kell alakszerű határozatot hoznia az adótartozás behajthatatlanságáról [2003. évi XCII. tv. (Art.) 35. § (2) bek., 162. §, 1952. évi III. tv. (Pp.) 213. §, 206. §, 221. § (1) bek., 339. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az elsőfokú adóhatóság határozatában kötelezte a felperest, mint az M. Kereskedelmi és Szolgáltató Bt. (Bt.) beltagját a társaságot terhelő, de attól behajthatatlan, mindösszesen 2 845 739 Ft összegű adótartozás megfizetésére.
[2] A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes 2015. június 24. napján kelt határozatában a fellebbezést elutasította és az elsőfokú adóhatósági határozatot helybenhagyta.
[3] Az alperes érdemi döntését az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a tová...
BH 2017.6.204 Az adómegfizetésre kötelező határozatot megelőzően az adóhatóságnak nem kell alakszerű határozatot hoznia az adótartozás behajthatatlanságáról [2003. évi XCII. tv. (Art.) 35. § (2) bek., 162. §, 1952. évi III. tv. (Pp.) 213. §, 206. §, 221. § (1) bek., 339. § (3) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az elsőfokú adóhatóság határozatában kötelezte a felperest, mint az M. Kereskedelmi és Szolgáltató Bt. (Bt.) beltagját a társaságot terhelő, de attól behajthatatlan, mindösszesen 2 845 739 Ft összegű adótartozás megfizetésére.[2] A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes 2015. június 24. napján kelt határozatában a fellebbezést elutasította és az elsőfokú adóhatósági határozatot helybenhagyta.
[3] Az alperes érdemi döntését az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 35. § (2) bekezdés f) pontjára, 145. § (1) bekezdésére, 150. § (3) bekezdésére, 160. § (4) bekezdés a) és b) pontjaira, (6) és (7) bekezdéseire, 164. § (6)-(7) bekezdéseire, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 108. § (1) bekezdésére, a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és végelszámolásról 2006. évi V. törvény 22. § (1) bekezdésére alapította.
[4] Az alperes határozatának indokolása szerint a felperes bár hivatkozott végelszámolásra, és a Bt. változásával kapcsolatos egyéb adatokra, nem nyújtott be a cégbírósághoz olyan tartalmú okiratot, amely ezt alátámaszthatta volna, ezért fennáll a felelőssége a társasági vagyon által nem fedezett kötelezettségekért, a Bt.-től behajthatatlan adótartozásért.
[5] Az elsőfokú adóhatósági határozatban megjelölt tartozás a Bt. által benyújtott adóbevallásokon, az adóhatóság jogerőssé vált fizetési meghagyásán, az adóhatóság végrehajtási osztályának jogerős végzésein alapul.
[6] Az adóssal szemben lefolytatott végrehajtási eljárás eredménytelen maradt, a Bt.-től a tartozás behajthatatlan. Ennek indokai a következők: az elsőfokú adóhatóság végrehajtói által az adós fióktelepén 2014. október 10-én felvett jegyzőkönyv adatai szerint a Bt.-t a helyszínen cégtábla nem jelöli, ott gazdasági tevékenységre utaló jelet, lefoglalható ingóságot nem lehetett fellelni. Az adóhatóság 2014. november 17-én a társaság székhelyén is megkísérelte a végrehajtást, ahol a felperes mint ügyvezető úgy nyilatkozott, hogy az ezen a címen található lakás a berendezési tárgyakkal együtt magánszemély tulajdonát képezi. A Bt. gazdasági tevékenységet a rendelkezésre álló adatok szerint már több mint három éve nem folytat, követelése, pénzeszköze, más társaságban üzletrésze nincs, vagyontalan, pénzforgalmi számlája fedezethiányos, fizetésképtelen. A közhiteles ingatlan-nyilvántartás adatai szerint a Bt. ingatlan tulajdonjoggal sem rendelkezik. Az országos járműnyilvántartás adatai szerint pedig a Bt. tulajdonában álló gépjármű gyártási éve 1991., ezért a 24 éves tehergépjárművet, értéktelensége miatt, az adóhatóság jogszerűen hagyta figyelmen kívül.
[7] A felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a Bt.-től lefoglalt Suzuki típusú személygépkocsit az adóhatóság áron alul, közel 1 000 000 Ft-tal a piaci értéke alatt értékesítette volna, és érvelésével ellentétben a tartozás elévülése sem következett be.
A kereseti kérelem és ellenkérelem
[8] A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérte, "jogellenességre és megalapozatlanságra" hivatkozott. Álláspontja szerint csak a teljes iratanyag beszerzését és értékelését követően állapítható meg, hogy a Bt. milyen aktívákkal rendelkezik, de erre a közigazgatási eljárásban, végelszámolás miatt, nem került sor. Kifejtette, hogy az adóhatóság nem tett meg minden szükséges lépést a Bt. vagyonának "érvényesítésére", mert a Bt. tulajdonában álló jármű értékbecslését vagy értékesítését meg sem kísérelte. Önmagában az a tény, hogy a Bt. a lefoglalt személygépkocsi áron alul történő értékesítése miatt nem terjesztett elő végrehajtási kifogást, még nem zárja ki azt, hogy jelen eljárásban kifogásolhassa az értékesítés körülményeit. Hivatkozott arra is, hogy a határozatok szerinti fizetési kötelezettség közül több elévült, ezért nemcsak ezek jogalapja, hanem összegszerűsége is kifogásolható.[9] Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
A jogerős határozat
[10] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte.[11] Az Art. 162. § (1) és (2) bekezdéseire alapítottan az volt a jogi álláspontja, hogy a behajthatatlanságról az adóhatóságnak külön döntést kell hoznia. Az alperes által becsatolt adófolyószámla nem alkalmas a behajthatatlan követelésként való nyilvántartás igazolására. Az ügyben az adóhatóság - a követelést behajthatatlankénti nyilvántartásának hiányában - nem volt jogosult a felperessel mint mögöttes felelőssel szemben adó megfizetésre kötelező határozatot hozni.
[12] Az új eljárás előírta, hogy az adóhatóságnak "a Bt.-vel szemben fennálló követelés behajthatatlansága esetén arról formális döntést kell hoznia és csak ennek meghozatalát követően kerülhet sor a mögöttes felelősség megállapítására, amennyiben ennek törvényi feltételei fennállnak".
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[13] A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára. Azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság érdemi döntése nem felel meg az Art. 35. § (2) bekezdés f) pontjának, 162. §-ának. Álláspontja szerint a jogvita eldöntésére irányadó hatályos Art. szabályai szerint nem kellett alakszerű döntést hoznia a behajthatatlannak minősített adótartozásról, az elsőfokú bíróság jogszabálysértően írta elő a mögöttes felelősség megállapításának feltételeként az adótartozás behajthatatlanságának megállapítását, tévesen és indokolás nélkül hagyta figyelmen kívül a felek érvelését, így azokat a tényeket is, amelyek igazolják, hogy a Bt.-től a végrehajtási eljárás során a tartozást nem lehetett behajtani.[14] A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[15] Az alperes másodlagos felülvizsgálati kérelme alapos.[16] A bíróságnak közigazgatási perekben is kérelemhez kötötten kell eljárnia. A bíróság a felek közötti jogvitát, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) XX. fejezete szerint irányadó 3. §-a, 213. § (1) bekezdése, 215. §-a értelmében, csak erre irányuló kérelem alapján bírálhatja el, kötve van a felek által előterjesztett kérelmekhez, jognyilatkozatokhoz (KGD 2016.20., 2015.63., EBH 2016.03.K10 és EBH 2016.10.K26.). A keresetben a félnek nemcsak az érvényesíteni kívánt jogot, hanem az ennek alapjául szolgáló tényeket és azt ezt alátámasztó bizonyítékokat is meg kell jelölnie [Pp. 121. § (1) bekezdés c) pontja]. A kereset tartalmának megítélésénél a bíróságnak a fél által előadott, fél által relevánsnak minősített tényekből kell kiindulnia. A bíróság adóügyi közigazgatási perben döntését csak a felek által előadottak alapján, az általuk keresetben, alperesi határozatban, illetve ellenkérelemben megjelölt tények és bizonyítékok értékelése után hozhatja meg. Hangsúlyozza e körben a Kúria még azt is, hogy adóügyi perben a bíróság hivatalból bizonyítást nem vehet fel (Pp. 336/A. §), és a keresetmódosításra, illetve kiterjesztésre a Pp. 335/A. §-a speciális szabályozást tartalmaz.
[17] A bíróság közigazgatási perekben sem teljes körű felülvizsgálatot végez, ezért nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy a fél a közigazgatási határozat felülvizsgálatát milyen okokból és milyen tartalommal kéri. Túlterjeszkedik a bíróság a kérelemhez kötöttség szabályán akkor, ha nem a keresetben előadott okok (tények, bizonyítékok) miatt állapítja meg az alperesi döntés jogszabálysértő voltát, és ítéletét olyan indok(ok)ra alapítja, amelyekre a felperes a közigazgatási eljárás során és a keresetében nem hivatkozott.
[18] A bíróságnak teljesítenie kell a Pp. 206. § (1) bekezdése, 221. § (1) bekezdése szerinti kötelezettségét is, tehát minden felek által elé tárt, rendelkezésére álló adatot, tényt, körülményt, bizonyítékok értékelnie kell indokolási kötelezettségét is teljesítve.
[19] A Kúria a Pp. 275. §-a alapján eljárva - a rendelkezésre álló iratok alapján - azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság olyan okból (behajthatatlanság tárgyában hozott határozat meghozatalának elmulasztása) és olyan törvényhelyre (Art. 162. §-a) alapítottan helyezte hatályon kívül a keresettel támadott határozatokat, amelyre a felperes a törvényes határidőn belül előterjesztett keresetében nem hivatkozott, és mellőzte a felek érveinek teljes körű értékelését is. A bíróságnak továbbá az alperesi határozat jogszerűségéről - a Pp. 339/A. §-a értelmében - a meghozatalakor alkalmazandó jogszabályok és fennálló tények alapján kell döntenie. Ha és amennyiben más jogalapon álló határozat meghozatalát látja indokoltnak, akkor a határozatot csak a Pp. 339. § (3) bekezdése alapján helyezheti hatályon kívül, mely utóbbi törvényhely alkalmazására a perbeli esetben nem került sor.
[20] Az Art. 35. § (2) bekezdésének f) pontja úgy rendelkezik, hogy ha az adózó az esedékes adót nem fizette meg és azt tőle nem lehet behajtani, akkor az adó megfizetésére határozattal kötelezhető a gazdasági társaság helytállni köteles tagja. A felperes a perben nem vitatta, hogy a Bt. tartozásaiért helytállni köteles tagnak minősül.
[21] Az alperes felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott arra, hogy nincs olyan jogszabályi rendelkezés, mely szerint a Bt. beltagjától, jelen esetben a felperestől a Bt.-t terhelő tartozást csakis és kizárólag akkor lehetne behajtani, ha ezt megelőzően az adóhatóság hoz a Bt.-vel szemben egy behajthatatlanságról szóló határozatot. Az Art. 35. § (2) bekezdés f) pontja nem tartalmaz ilyen szabályozást, még csak nem is utal az Art. 162. §-ára. A Kúria ugyanakkor nem foglalhatott érdemben állást az alperes felülvizsgálati kérelmének azon része tekintetében, ami megegyezik az elsőfokú eljárás során 11. sorszám alatt előterjesztett észrevétellel, mivel ennek értékelésére a rendkívüli jogorvoslati eljárást megelőzően nem került sor.
[22] Rámutat a Kúria arra is, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében megjelölt Kfv.I.35.577/2014. számú ügyben a megajándékozott mögöttes felelősségének megállapításával egyidejűleg az eredeti adóssal szemben is folyt a végrehajtás, tehát a tényállás nem azonosítható a jelen ügyével, így a Kfv. I. tanács által hozott ítélet a perbeli jogvita eldöntése szempontjából nem lehet irányadó.
[23] A Kúria az előzőekben részletezettek miatt azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet - az ügy érdemi elbírálásra kiható lényeges eljárási jogszabálysértések miatt - nem alkalmas érdemi felülvizsgálatra, ezért a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra, új határozat hozatalára kötelezte. A Kúria a felek közötti jogvitát érdemben azért sem dönthette el, mert nem vonhatta el az elsőfokú bíróság hatáskörét, nem csorbíthatta a felek jogorvoslathoz való jogát.
[24] Az új eljárás során az elsőfokú bíróságnak - a Kúria végzésében foglaltak figyelembevételével - a kereset által vitatott körben a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően kell döntést hoznia a tekintetben, hogy a felperesnek, mint a Bt. beltagjának kötelezésére megalapozottan és jogszerűen került-e sor. Teljesítenie kell bizonyítékértékelési és indokolási kötelezettségét is, tehát nem mellőzheti a felperes és az alperes által előadottak és beterjesztett bizonyítékok vizsgálatát, így egyebek mellett az alperes 11. sorszám alatti észrevételében foglaltakat értékelését is el kell végeznie.
(Kúria, Kfv. V. 35.593/2016.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Kfv.V.35.593/2016/4. szám
A tanács tagjai: Dr. Lomnici Zoltán a tanács elnöke
Dr. Kárpáti Magdolna előadó bíró
Dr. Kurucz Krisztina bíró
A felperes:
A felperes képviselője: dr. Rádi Péter ügyvéd
Az alperes: NAV Fellebbviteli Igazgatósága
Az alperes képviselője: dr.Miskéri Anita jogtanácsos
A per tárgya: adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes
Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2016. május 30. napján kelt 1.K.27.866/2015/14. számú ítélete
R e n d e l k e z ő r é s z
A Kúria a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.K.27.866/2015/14. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárásra, új határozat hozatalára utasítja.
A peres felek felülvizsgálati eljárásban felmerült perköltségének összegét 50.000-50.000 (ötvenezer- ötvenezer) forintban állapítja meg.
Ez ellen a végzés ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az elsőfokú adóhatóság határozatában kötelezte a felperest, mint a M. Kereskedelmi és Szolgáltató Bt. (Bt.) beltagját a társaságot terhelő, de attól behajthatatlan, mindösszesen 2.845.739 Ft összegű adótartozás megfizetésére.[2] A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes 2015. június 24. napján kelt határozatában a fellebbezést elutasította és az elsőfokú adóhatósági határozatot helybenhagyta.
[3] Az alperes érdemi döntését az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 35. § (2) bekezdés f) pontjára, 145. § (1) bekezdésére, 150. § (3) bekezdésére, 160. § (4) bekezdés a) és b) pontjaira, (6) és (7) bekezdéseire,164. § (6) - (7) bekezdéseire, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 108. § (1) bekezdésére, a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és végelszámolásról 2006. évi V. törvény 22. § (1) bekezdésére alapította.
[4] Az alperes határozatának indokolása szerint a felperes bár hivatkozott végelszámolásra, és a Bt. változásával kapcsolatos egyéb adatokra, nem nyújtott be a cégbírósághoz olyan tartalmú okiratot, amely ezt alátámaszthatta volna, ezért fennáll a felelőssége a társasági vagyon által nem fedezett kötelezettségekért, a Bt.-től behajthatatlan adótartozásért.
[5] Az elsőfokú adóhatósági határozatban megjelölt tartozás a Bt. által benyújtott adóbevallásokon, az adóhatóság jogerőssé vált fizetési meghagyásán, az adóhatóság végrehajtási osztályának jogerős végzésein alapul.
[6] Az adóssal szemben lefolytatott végrehajtási eljárás eredménytelen maradt, a Bt-től a tartozás behajthatatlan. Ennek indokai a következők: Az elsőfokú adóhatóság végrehajtói által az adós fióktelepén 2014. október 10-én felvett jegyzőkönyv adatai szerint a Bt.-t a helyszínen cégtábla nem jelöli, ott gazdasági tevékenységre utaló jelet, lefoglalható ingóságot nem lehetett fellelni. Az adóhatóság 2014. november 17-én a társaság székhelyén is megkísérelte a végrehajtást, ahol a felperes, mint ügyvezető úgy nyilatkozott, hogy az ezen a címen található lakás a berendezési tárgyakkal együtt magánszemély tulajdonát képezi. A Bt. gazdasági tevékenységet a rendelkezésre álló adatok szerint már több mint három éve nem folytat, követelése, pénzeszköze, más társaságban üzletrésze nincs, vagyontalan, pénzforgalmi számlája fedezethiányos, fizetésképtelen. A közhiteles ingatlan-nyilvántartás adatai szerint a Bt. ingatlan tulajdonjoggal sem rendelkezik. Az országos járműnyilvántartás adatai szerint pedig a Bt. tulajdonában álló gépjármű gyártási éve 1991., ezért a 24 éves tehergépjárművet, értéktelensége miatt, az adóhatóság jogszerűen hagyta figyelmen kívül.
[7] A felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a Bt.-től lefoglalt Suzuki típusú személygépkocsit az adóhatóság áron alul, közel 1.000.000 Ft-tal a piaci értéke alatt értékesítette volna, és érvelésével ellentétben a tartozás elévülése sem következett be.
A kereseti kérelem és ellenkérelem
[8] A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérte, "jogellenességre és megalapozatlanságra" hivatkozott. Álláspontja szerint csak a teljes iratanyag beszerzését és értékelését követően állapítható meg, hogy a Bt. milyen aktívákkal rendelkezik, de erre a közigazgatási eljárásban, végelszámolás miatt, nem került sor. Kifejtette, hogy az adóhatóság nem tett meg minden szükséges lépést a Bt. vagyonának "érvényesítésére", mert a Bt. tulajdonában álló jármű értékbecslését vagy értékesítését meg sem kísérelte. Önmagában az a tény, hogy a Bt. a lefoglalt személygépkocsi áron alul történő értékesítése miatt nem terjesztett elő végrehajtási kifogást, még nem zárja ki azt, hogy jelen eljárásban kifogásolhassa az értékesítés körülményeit. Hivatkozott arra is, hogy a határozatok szerinti fizetési kötelezettség közül több elévült, ezért nemcsak ezek jogalapja, hanem összegszerűsége is kifogásolható.[9] Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
A jogerős határozat
[10] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte.[11] Az Art. 162. § (1) és (2) bekezdéseire alapítottan az volt a jogi álláspontja, hogy a behajthatatlanságról az adóhatóságnak külön döntést kell hoznia. Az alperes által becsatolt adófolyószámla nem alkalmas a behajthatatlan követelésként való nyilvántartás igazolására. Az ügyben az adóhatóság - a követelést behajthatatlankénti nyilvántartásának hiányában - nem volt jogosult a felperessel, mint mögöttes felelőssel szemben adó megfizetésre kötelező határozatot hozni.
[12] Az új eljárás előírta, hogy az adóhatóságnak "a Bt.-vel szemben fennálló követelés behajthatatlansága esetén arról formális döntést kell hoznia és csak ennek meghozatalát követően kerülhet sor a mögöttes felelősség megállapítására, amennyiben ennek törvényi feltételei fennállnak".
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[13] A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára. Azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság érdemi döntése nem felel meg az Art. 35. § (2) bekezdés f) pontjának, 162. §-ának. Álláspontja szerint a jogvita eldöntésére irányadó hatályos Art. szabályai szerint nem kellett alakszerű döntést hoznia a behajthatatlannak minősített adótartozásról, az elsőfokú bíróság jogszabálysértően írta elő a mögöttes felelősség megállapításának feltételeként az adótartozás behajthatatlanságának megállapítását, tévesen és indokolás nélkül hagyta figyelmen kívül a felek érvelését, így azokat a tényeket is, amelyek igazolják, hogy a Bt-től a végrehajtási eljárás során a tartozást nem lehetett behajtani.[14] A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[15] Az alperes másodlagos felülvizsgálati kérelme alapos.[16] A bíróságnak közigazgatási perekben is kérelemhez kötötten kell eljárnia. A bíróság a felek közötti jogvitát, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) XX. fejezete szerint irányadó 3. §-a, 213. § (1) bekezdése, 215. §-a értelmében, csak erre irányuló kérelem alapján bírálhatja el, kötve van a felek által előterjesztett kérelmekhez, jognyilatkozatokhoz (KGD 2016.20., KGD 2015.63., EBH 2016.03.K10 és EBH 2016.10.K26.). A keresetben a félnek nemcsak az érvényesíteni kívánt jogot, hanem az ennek alapjául szolgáló tényeket és azt ezt alátámasztó bizonyítékokat is meg kell jelölnie [Pp. 121. § (1) bekezdés c) pontja]. A kereset tartalmának megítélésénél a bíróságnak a fél által előadott, fél által relevánsnak minősített tényekből kell kiindulnia. A bíróság adóügyi közigazgatási perben döntését csak a felek által előadottak alapján, az általuk keresetben, alperesi határozatban, illetve ellenkérelemben megjelölt tények és bizonyítékok értékelése után hozhatja meg. Hangsúlyozza e körben a Kúria még azt is, hogy adóügyi perben a bíróság hivatalból bizonyítást nem vehet fel (Pp. 336/A. §), és a keresetmódosításra, illetve kiterjesztésre a Pp. 335/A.§-a speciális szabályozást tartalmaz.
[17] A bíróság közigazgatási perekben sem teljes körű felülvizsgálatot végez, ezért nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy a fél a közigazgatási határozat felülvizsgálatát milyen okokból és milyen tartalommal kéri. Túlterjeszkedik a bíróság a kérelemhez kötöttség szabályán akkor, ha nem a keresetben előadott okok (tények, bizonyítékok) miatt állapítja meg az alperesi döntés jogszabálysértő voltát, és ítéletét olyan indok(ok)ra alapítja, amelyekre a felperes a közigazgatási eljárás során és a keresetében nem hivatkozott.
[18] A bíróságnak teljesítenie kell a Pp. 206.§ (1) bekezdése, 221.§ (1) bekezdése szerinti kötelezettségét is, tehát minden felek által elé tárt, rendelkezésére álló adatot, tényt, körülményt, bizonyítékok értékelnie kell indokolási kötelezettségét is teljesítve.
[19] A Kúria a Pp. 275.§-a alapján eljárva - a rendelkezésre álló iratok alapján - azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság olyan okból (behajthatatlanság tárgyában hozott határozat meghozatalának elmulasztása) és olyan törvényhelyre (Art. 162.§-a) alapítottan helyezte hatályon kívül a keresettel támadott határozatokat, amelyre a felperes a törvényes határidőn belül előterjesztett keresetében nem hivatkozott, és mellőzte a felek érveinek teljes körű értékelését is. A bíróságnak továbbá az alperesi határozat jogszerűségéről - a Pp.339/A.§-a értelmében - a meghozatalakor alkalmazandó jogszabályok és fennálló tények alapján kell döntenie. Ha és amennyiben más jogalapon álló határozat meghozatalát látja indokoltnak, akkor a határozatot csak a Pp. 339.§ (3) bekezdése alapján helyezheti hatályon kívül, mely utóbbi törvényhely alkalmazására a perbeli esetben nem került sor.
[20] Az Art. 35. § (2) bekezdésének f) pontja úgy rendelkezik, hogy ha az adózó az esedékes adót nem fizette meg és azt tőle nem lehet behajtani, akkor az adó megfizetésére határozattal kötelezhető a gazdasági társaság helytállni köteles tagja. A felperes a perben nem vitatta, hogy a Bt. tartozásaiért helytállni köteles tagnak minősül.
[21] Az alperes felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott arra, hogy nincs olyan jogszabályi rendelkezés, mely szerint a Bt. beltagjától, jelen esetben a felperestől a Bt-t terhelő tartozást csakis és kizárólag akkor lehetne behajtani, ha ezt megelőzően az adóhatóság hoz a Bt-vel szemben egy behajthatatlanságról szóló határozatot. Az Art. 35.§ (2) bekezdés f) pontja nem tartalmaz ilyen szabályozást, még csak nem is utal az Art. 162.§-ára. A Kúria ugyanakkor nem foglalhatott érdemben állást az alperes felülvizsgálati kérelmének azon része tekintetében, ami megegyezik az elsőfokú eljárás során 11. sorszám alatt előterjesztett észrevétellel, mivel ennek értékelésére a rendkívüli jogorvoslati eljárást megelőzően nem került sor.
[22] Rámutat a Kúria arra is, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében megjelölt Kfv.I.35.577/2014. számú ügyben a megajándékozott mögöttes felelősségének megállapításával egyidejűleg az eredeti adóssal szemben is folyt a végrehajtás, tehát a tényállás nem azonosítható a jelen ügyével, így a Kfv. I. tanács által hozott ítélet a perbeli jogvita eldöntése szempontjából nem lehet irányadó.
[23] A Kúria az előzőekben részletezettek miatt azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet - az ügy érdemi elbírálásra kiható lényeges eljárási jogszabálysértések miatt - nem alkalmas érdemi felülvizsgálatra, ezért a Pp. 275.§ (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra, új határozat hozatalára kötelezte. A Kúria a felek közötti jogvitát érdemben azért sem dönthette el, mert nem vonhatta el az elsőfokú bíróság hatáskörét, nem csorbíthatta a felek jogorvoslathoz való jogát.
[24] Az új eljárás során az elsőfokú bíróságnak - a Kúria végzésébe foglaltak figyelembevételével - a kereset által vitatott körben a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően kell döntést hoznia a tekintetben, hogy a felperesnek, mint Bt. beltagjának kötelezésére megalapozottan és jogszerűen került-e sor. Teljesítenie kell bizonyítékértékelési és indokolási kötelezettségét is, tehát nem mellőzheti a felperes és az alperes által előadottak és beterjesztett bizonyítékok vizsgálatát, így egyebek mellett az alperes 11. sorszám alatti észrevételében foglaltakat értékelését is el kell végeznie.
Z á r ó r é s z
[25] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el.
[26] A felülvizsgálati eljárási költségre vonatkozó rendelkezések a Pp. 275. § (5) bekezdésében foglaltakon alapulnak.
Budapest, 2017. február 23.
Dr. Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Kárpáti Magdolna sk. előadó bíró, Dr. Kurucz Krisztina sk. bíró
(Kúria, Kfv. V. 35.593/2016.)