adozona.hu
ÍH 2025.98
ÍH 2025.98
FIZETÉSKÉPTELENSÉG MEGÁLLAPÍTÁSA, FIZETÉSI FELSZÓLÍTÁS HIÁNYA A postai tértivevényen feltüntetett tényekkel szemben a bizonyítás a tény valótlanságát állító felet terheli. Az adós a postai tértivevényen feltüntetett tényekkel szemben bizonyíthatja, hogy a fizetési felszólítás kézbesítése nem történt meg. [1991. évi XLIX. törvény (Csődtv.) 27. § (2) bekezdés]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzésével a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Csődtv.) 27. § (2) bekezdés a) pontja alapján megállapította az adós fizetésképtelenségét. Az adós védekezésére tekintettel - mely szerint a 2024. augusztus 12-én kelt fizetési felszólítást, amelyre a hitelező a Csődtv. 27. § (3a) bekezdése szerinti fizetési felszólításként hivatkozott, nem vette át, nem is vehette át, mert a tértivevényen átvevőként feltüntetett...
ÍH 2025.98 FIZETÉSKÉPTELENSÉG MEGÁLLAPÍTÁSA, FIZETÉSI FELSZÓLÍTÁS HIÁNYA
A postai tértivevényen feltüntetett tényekkel szemben a bizonyítás a tény valótlanságát állító felet terheli. Az adós a postai tértivevényen feltüntetett tényekkel szemben bizonyíthatja, hogy a fizetési felszólítás kézbesítése nem történt meg. [1991. évi XLIX. törvény (Csődtv.) 27. § (2) bekezdés]
Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzésével a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Csődtv.) 27. § (2) bekezdés a) pontja alapján megállapította az adós fizetésképtelenségét. Az adós védekezésére tekintettel - mely szerint a 2024. augusztus 12-én kelt fizetési felszólítást, amelyre a hitelező a Csődtv. 27. § (3a) bekezdése szerinti fizetési felszólításként hivatkozott, nem vette át, nem is vehette át, mert a tértivevényen átvevőként feltüntetett, P.K. képviselője a tértivevényen feltüntetett átvételi időpontban, 2024. augusztus 21-én nem tartózkodott Magyarországon - vizsgálta, hogy a fizetési felszólítást az adós részére kézbesítettnek kell-e tekinteni. Rögzítette, hogy a fizetési felszólítást a tértivevényen feltüntetettek szerint P.K. meghatalmazott vette át, e ténnyel szembeni ellenbizonyítás az adóst terhelte, de nem bizonyította, hogy a postai tértivevény tartalma olyan mértékben nem felel meg a valós körülményeknek, hogy abból a kézbesítés szabályszérűtlensége következne. Kifejtette, hogy a postai küldeményt a postai szolgáltatások nyújtásának és a hivatalos iratokkal kapcsolatos postai szolgáltatás részletes szabályairól, valamint a postai szolgáltatók általános szerződési feltételeiről és a postai szolgáltatásból kizárt vagy feltételesen szállítható küldeményekről szóló 335/2012. (XII. 4.) Korm. rendelet 6. § (1) bekezdése szerint lehetőség volt meghatalmazott részére kézbesíteni. Vizsgálta az adósnak azt a védekezését is, hogy a képviselője, P.K. a kézbesítés időpontjában nem tartózkodott Magyarországon, és arra a következtetésre jutott, hogy az adós nem bizonyította, hogy a kézbesítés időpontjában a székhelyén nem tartózkodhatott a küldemény átvételére jogosult személy, mert a becsatolt - repülőjegy foglalásra, gépjármű bérlésre, külföldi bankkártya használatra vonatkozó - iratokból kétséget kizáróan nem következik, hogy P.K. a kézbesítés időpontjában külföldön tartózkodott. Álláspontja szerint "a kézbesítés akár a vezető tisztségviselő részére történt meghatalmazotti minőség rögzítésével, akár azonos nevű más meghatalmazott részére, a kézbesítés szabályszerűségét mindez nem érinti, az adós pedig nem tudta bizonyítani az eljárásban azt, hogy ezen eshetőségek bármelyike kizárt volna".Alaptalannak találta az adósnak azt a védekezését is, hogy a hitelező követelését vitatta, e körben kifejtette, hogy az adós által hivatkozott levelekben tett nyilatkozatok nem minősülnek vitatásnak, éppen ellenkezőleg, arról szólnak, hogy az adós tartozását miként kívánja megfizetni.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen az adós terjesztett elő fellebbezést, kérte annak megváltoztatását, és az eljárás soron kívüli megszüntetését. Megsértett jogszabályhelyként a Csődtv. 27.§ (2) és (3) bekezdését, valamint a 335/2012.(XII. 4.) Korm.rendelet 15.§ (1) és (3) bekezdését jelölte meg. Változatlanul arra hivatkozott, hogy a fizetési felszólítást nem vette át, annak átvételére egyedül P.K. ügyvezető volt jogosult, aki a kézbesítés időpontjában nem tartózkodott Magyarországon. E mellett hivatkozott arra is, hogy nincs az ügyvezetővel azonos nevű munkavállalója, és a postai küldemények átvételére meghatalmazást senkinek nem adott. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy az általa becsatolt iratok nem igazolják a külföldi tartózkodás tényét, életszerűtlen.
A hitelező a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte. Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy az adós által benyújtott iratok nem igazolják, hogy a székhelyén a postai küldemény átvételére jogosult személy nem tartózkodott, az elsőfokú bíróság okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a becsatolt iratok legfeljebb valószínűsítik az ügyvezető külföldi tartózkodását.
A fellebbezés alapos.
A másodfokú bíróság mellőzi az elsőfokú bíróság végzésének tényállásából azt a ténymegállapítást, hogy a fizetési felszólítást 2024. augusztus 21-én P.K. nevű meghatalmazott vette át. Kiegészíti egyúttal az elsőfokú bíróság végzésének tényállását azzal, hogy az adósnak a postai szolgáltatónál nincs bejelentett meghatalmazottja, valamint azzal, hogy az adós ügyvezetője, P.K. 2024. augusztus 21-én nem tartózkodott Magyarországon.
Az elsőfokú bíróság végzése tényállásának módosítására egyrészt - a mellőzött részben, valamint a meghatalmazott hiányát megállapító részben - a másodfokú eljárásban lefolytatott bizonyításra tekintettel, a Pp. 369.§ (3) bekezdés b) pontja alapján került sor, mert az adós - a másodfokú bíróság anyagi pervezetését követően - a tértivevényen feltüntetett ténnyel szemben, a postai szolgáltató által kiadott igazolással bizonyította, hogy nincs a postai szolgáltatónál nyilvántartott meghatalmazottja, így P.K. nevű meghatalmazottja sem, nem állapítható meg ezért tényként, hogy a fizetési felszólítást P.K. meghatalmazott vette át.
Az elsőfokú bíróság nem találta bizonyítottnak azt az adós által állított tényt, hogy ügyvezetője a kézbesítés időpontjában nem tartózkodott Magyarországon, e körben azonban a bizonyítékokat okszerűtlenül mérlegelte, amelyet az adós a fellebbezésben - utalva az elsőfokú bíróság életszerűtlen következtetésére - sérelmezett is. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az adós annak a ténynek a bizonyításával, hogy az ügyvezetőjének a kézbesítés időpontjára eső időintervallumban repülőjegye volt, külföldön autót bérelt, bankkártyáját használta, bizonyította, hogy a kézbesítés időpontjában nem tartózkodott Magyarországon, az elsőfokú bíróság ettől eltérő következtetésére alapot adó peradat nem volt.
A módosított tényállásból azt a ténybeli következtetést kellett levonni, hogy a 2024. augusztus 12-én kelt fizetési felszólítást sem az adós vezető tisztségviselője, sem azonos nevű meghatalmazottja nem vette át. Ebből pedig az következik, hogy az adós felszólítása a kérelem benyújtását megelőzően nem történt meg, mely tény jogi következményéről - a BH 2025.143. számú döntés értelmében - az érdemi döntés során kellett állást foglalni. A fizetési felszólítás hiányának pedig az a jogkövetkezménye, hogy az adós nem fizetésképtelen, a fizetésképtelenség megállapításának a Csődtv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában írt egyik feltétele hiányzik, mert a teljesítés elmaradása esetén a korábban nem vitatott, vagy elismert tartozásra alapítottan is csak akkor állapítható meg a fizetésképtelenség, ha az adós a Csődtv. 27. § (3a) bekezdésének megfelelő fizetési felszólítást követően sem teljesített. Az adós fizetésképtelenségének megállapítására ennek okán a Csődtv. 27. § (2) bekezdés a) pontjának megsértésével került sor, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Csődtv. 6. § (3) bekezdése és a Pp. 389. §-a folytán alkalmazandó Pp. 383. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, az adós fizetésképtelenségének megállapítását, felszámolásának elrendelését, valamint az adós eljárási költség fizetésre kötelezését mellőzte, és az eljárást a Csődtv. 27. § (6) bekezdése alapján soron kívül megszüntette.
(Pécsi Ítélőtábla Fpkf.IV.45.048/2025/10.)