adozona.hu
BH 2025.8.195
BH 2025.8.195
A Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott, az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyező és a közigazgatási bíróságot új eljárás lefolytatására utasító végzése után, a megismételt bírósági eljárásban tartott következő tárgyalás nem azonosítható a Kp. 43. § (1) bekezdésének keresetváltoztatás tilalmát megfogalmazó rendelkezésében szereplő első tárgyalás fogalmával. Az Ákr. 50. § (2) bekezdés c) pontjában szereplő hatvan napos ügyintézési határidő megsértésére vonatkozó érvelést nem kell hivatalból vizsgálnia a
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes hulladéklerakási járulék fizetésére kötelezett gazdasági társaság, akinél az alperes hulladékgazdálkodási hatósági jogkörben eljárva az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) szabályai szerint vizsgálta, hogy a felperes a telephelyein 2018. január 1. és 2019. szeptember 30. közötti időszakban eleget tett-e járulékfizetési kötelezettségének és a hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban: Ht.) 68-69/C. §-aiban fo...
BH 2025.8.195 A Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott, az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyező és a közigazgatási bíróságot új eljárás lefolytatására utasító végzése után, a megismételt bírósági eljárásban tartott következő tárgyalás nem azonosítható a Kp. 43. § (1) bekezdésének keresetváltoztatás tilalmát megfogalmazó rendelkezésében szereplő első tárgyalás fogalmával. Az Ákr. 50. § (2) bekezdés c) pontjában szereplő hatvan napos ügyintézési határidő megsértésére vonatkozó érvelést nem kell hivatalból vizsgálnia a közigazgatási bíróságnak [2017. évi I. törvény (Kp.) 43. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes hulladéklerakási járulék fizetésére kötelezett gazdasági társaság, akinél az alperes hulladékgazdálkodási hatósági jogkörben eljárva az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) szabályai szerint vizsgálta, hogy a felperes a telephelyein 2018. január 1. és 2019. szeptember 30. közötti időszakban eleget tett-e járulékfizetési kötelezettségének és a hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban: Ht.) 68-69/C. §-aiban foglaltakat teljesítette-e.[2] Az ellenőrzés a felperes részéről teljesített, Ht. 68. § (6) bekezdése szerint negyedévente kötelező adatszolgáltatást és annak önellenőrzéseit is figyelembe vette a hulladéklerakási járulékfizetés kötelezettség meghatározásánál.
[11] Az alperes először 2020. május 4-én kelt határozatával kötelezte a felperest hulladéklerakási járulék különbözet és késedelmi pótlék, valamint adóbírság megfizetésére.
A felügyeleti jogkörben eljáró Innovációs és Technológiai Minisztérium (a továbbiakban: ITM) NHHF/14872-3/2022-ITM számú végzése azonban ez utóbbi határozatot megsemmisítette és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Ebben a Kúria Kfv.II.38.170/2021/6. számú ítéletére történő utalással megállapította, hogy a hulladéklerakási járulék nem minősül adónak, a hulladékgazdálkodási hatóság nem adóhatóság, továbbá a hulladékgazdálkodási járulékkal összefüggő hatósági eljárásra az Ákr. szabályai irányadóak azzal, hogy a járulékfizetésre kötelezett bejelentési, nyilvántartási, valamint hulladéklerakási járulék és pótlékfizetési kötelezettségének elmulasztására az Art. rendelkezéseit kell alkalmazni.
Az ITM új eljárásra kötelező végzése az alpereshez 2022. március 8-án érkezett meg. Az alperes ezt követően értesítette a felperest 2022. június 8-án kelt végzésben az eljárás megindításáról, jelezve azt is, hogy az ügyintézési határidő az Ákr. 50. § (2) bekezdése alapján 60 nap.
[12] A megismételt eljárás során az alperes 2022. augusztus 5-én határozatában - miután megállapította, hogy a felperes hulladéklerakási járulékfizetési kötelezettségének a vizsgált időszakból 2018. I-II-III. negyedévében eleget tett - kötelezte a felperest 2018. IV. negyedév vonatkozásában 53 009 760 forint hulladéklerakási járulék, valamint 1 597 254 forint késedelmi kamat megfizetésére, 2019. I. negyedév vonatkozásában 38 676 600 forint hulladéklerakási járulék, továbbá 1 606 615 forint késedelmi kamat, 2019. II. negyedév vonatkozásában 65 594 400 forint hulladéklerakási járulék és 2 579 208 forint késedelmi kamat, míg 2019. III. negyedév vonatkozásában 69 904 320 forint hulladéklerakási járulék és 2 591 822 forint késedelmi kamat megfizetésére.
[15] A határozattal szemben felperes részéről előterjesztett kereseti kérelem többek között arra hivatkozott, hogy az alperes határozata meghozatalát megelőző egy nappal, 2022. augusztus 4-én a felperes 27 314 613 forint összegű járulékbefizetést teljesített, melyet a határozat nem vett figyelembe.
Ennek ismeretében az alperes határozatával módosította a korábbi számú határozatát annyiban, hogy a felperes által teljesített befizetést elszámolta.
A kereseti kérelem és védirat
[16] A felperes az alperes határozatának megsemmisítését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. A felperes szerint az alperes nem tett eleget az Ákr. 62. §-a szerinti tényállás-tisztázási kötelezettségének, melynek következménye, hogy az Ákr. 81. § (1) bekezdése szerinti indokolási kötelezettségét sem teljesítette.[18] A felperesi kereset szerint a felperes 2018. I. negyedévi hulladéklerakási járuléktartozása 2021. április 20-án, 2018. II. negyedévi fizetési kötelezettsége 2021. július 20-án, 2018. III. negyedévi fizetési kötelezettsége 2021. október 20-án, 2018. IV. negyedévi fizetési kötelezettsége pedig 2022. január 22-én elévült az Ákr. 138. §-a szerint. Az elévülésre tekintettel a felperes érvelése szerint az alperes már elévült követelésekre számolta el a befizetéseit, amely azt eredményezte, hogy legalább 128 521 636 forint tévesen került elszámolásra. Vitatta a módosító határozatban szereplő elszámolás számszaki adatait is.
[19] A felperes keresete szerint a 2018. I. és II. negyedév vonatkozásában a határozatban rögzített hulladéklerakási járulék nincs összhangban a felperes által beküldött, és az alperes által jóváhagyott Országos Környezetvédelmi Információs Rendszer (továbbiakban: OKIR) szerinti adatszolgáltatással.
[20] Az alperes védiratában a felperes keresetének az elutasítását kérte.
Az első közigazgatási per és a Kúria Kfv.I.37.412/2023/12. számú végzése
[22] A Törvényszék 12.K.701.173/2022/22. számú ítéletével az alperes határozatát megsemmisítette, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.[26] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével szemben a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyet a Kúria Kfv.I.37.412/2023/12. számú végzésében részében alaposnak talált, és a törvényszék 12.K.701.173/2022/22. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, és az eljárt bíróságot utasította új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára.
[27] A Kúria a felülvizsgálati eljárásban a felperes felülvizsgálati kérelmét több ponton alaptalannak találta.
Megállapította, hogy a felperes alaptalanul hivatkozott egyrészt az elévülés bekövetkezésére, másrészt a tényállás tisztázás körében a felügyeleti hatóság intézkedésének hibás értelmezésére, továbbá a Kúria határozataitól való eltérésre is.
[28] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet azért találta részben alaposnak, mert megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem alappal hivatkozott arra, hogy a 2018. I. és II. negyedévi hulladéklerakási járulék vonatkozásában nem került elbírálásra az OKIR rendszer szerinti adatszolgáltatás és a felülvizsgálni kért alperesi határozatban szereplő adatok közötti eltérésre történő kereseti hivatkozás. Ebből következően az alperes határozatában szereplő keresetben megjelölt számítási hibára vonatkozó kereseti kérelmi részre az ítélet indokolást nem tartalmaz, ami sérti a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 86. § (1) bekezdését.
[29] Emellett a Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem alappal hivatkozott arra, hogy a felperes keresetében nem támadta az alperes határozatát az Ákr. 135. §-ának megsértése miatt. A felperes ugyanis bár kifogásolta az alperes határozatának késedelmi pótlék számítását, de a késedelmi pótlék számításához kapcsolódó jogsérelmet nem az Ákr. 135. §-ára hivatkozással állította, hanem azzal érvelt, hogy a követelés bizonyos időszakra nézve az Ákr. 138. §-a miatt elévült. Ebből következően a Kúria megállapította, hogy az Ákr. 135. §-ának megsértését a bíróság a kereseti kérelmen túlterjeszkedve vizsgálta. A Kúria végzésének indokolása szerint az elsőfokú közigazgatási bíróság kereseti kérelem nélkül csak hivatalból vizsgálhatta volna, hogy a kamatszámítás az Ákr. 135. §-ának megfelelt-e vagy sem.
[30] A Kúria a közigazgatási bíróság számára azt az iránymutatást adta az új eljárásra, hogy egyrészt el kell bírálnia a felperes keresete azon hivatkozását, hogy a 2018. I. és II. negyedév vonatkozásában az alperes határozatában szereplő számadatok eltérnek az OKIR számadataitól, másrészt arról kell döntenie, hogy helye van-e az Ákr. 135. §-ára történő hivatkozással összefüggésben a Kp. 85. § (3) bekezdés b) pontja alkalmazásának. Amennyiben igen, akkor erről a feleket tájékoztatni kell, és fel kell hívni őket az észrevételeik megtételére.
A Törvényszék megismételt eljárása és a 12.K.700.302/2024/14. sorszámú ítélete
[31] A Törvényszék a megismételt eljárásban 4. sorszámú végzésében tájékoztatta a feleket arról, hogy a Kúria Kfv.I.37.412/2023/12. számú végzése [62] és [63] bekezdésében foglalt iránymutatás szerint fog eljárni, ehhez képest tegyék meg nyilatkozataikat.A 2024. július 1-jén megtartott tárgyaláson (13. sorszámú jegyzőkönyv) tájékoztatta a feleket a Kp. 85. § (3) bekezdés b) pontjának megfelelően arról, hogy hivatalból veszi figyelembe, hogy az Ákr. 135. §-a nem alkalmazható.
[32] A felperes előkészítő iratában nyilatkozott arról, hogy egyrészt fenntartja kereseti kérelmét. Előadta, hogy álláspontja szerint a Kúria új eljárásra utasító végzése és a Kfv.II.38.170/2021/6. számú ítélete egymásnak ellentmond az Art. alkalmazandó szabályai vonatkozásában.
Állította, hogy a felügyeleti szerv végzésének tartalma körében eltérő a kúriai gyakorlat, ezért érvelése szerint az ellentmondó kúriai döntések vonatkozásában a Kúriának jogegységi eljárást kellett volna kezdeményeznie.
Érvelése szerint az Ákr. 138. §-a annyiban vehető figyelembe, hogy az alperes nem írhatott elő olyan fizetési kötelezést, amely a végrehajtási eljárásban hivatalból figyelembe veendő elévülés miatt nem minősül végrehajthatónak. Utalt arra, hogy a késedelmi pótlék számítása során a felperesre terhesebb kötelezettséget megállapító döntés nem hozható.
[33] A felperes keresetét mindenben fenntartva, a megismételt eljárásban tartott tárgyalást megelőzően előterjesztett előkészítő iratában az alperes határozatát azért is jogsértőnek tartotta, mert álláspontja szerint a felügyeleti intézkedés során hozott ITM döntése után megismételt alperesi eljárásban hozott határozat az Ákr. 50. § (2) bekezdés c) pontja szerint 60 napos eljárási határidőt jelentősen túllépte, és a határidő túllépés mellett állapított meg a felperesre hátrányos jogkövetkeményeket, adóbírságot és késedelmi pótlékot.
[36] A Törvényszék a felperes kereseti kérelmét alaptalannak találta, ezért azt ítéletével a Kp. 88. § (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásával elutasította.
[37] Az ítélet jogi indokolásában elsőként a felperes keresetkiterjesztése kérdéséről döntött és a Kp. 43. § (1) bekezdésére hivatkozással megállapította, hogy a felperes nem megengedhető módon terjesztette ki keresetét.
[40] Az ítélet indokolása szerint a felperes alaptalanul hivatkozott keresetében arra, hogy a 2018. I. és II. negyedév vonatkozásában az OKIR adatszolgáltatások és az alperes megállapításai között eltérés mutatkozik. A rendelkezésre álló adatokból ugyanis megállapítható, hogy 2018. I. negyedévre azért nem áll fenn az eltérés, mert a felperesi hivatkozással érintett 2018. szeptember 21-én kelt adatszolgáltatást maga a felperes vonta vissza nyilatkozatával, így az alperes jogszerűen vette figyelembe a 2018. október 25-én benyújtott önellenőrzés adatait. A 2018. II. negyedévi adatszolgáltatás pedig a felperes részéről több alkalommal is módosításra került, és az alperes az ellenőrzés során feltárt mérlegelési adatok alapján a hulladéklerakási járulék összegét a felperes utolsó, visszavonással nem érintett önellenőrzés adatszolgáltatásával egyezően állapította meg.
[41] Az ítélet indokolása a felperes keresetében hivatkozott elévüléssel összefüggésben kiemelte, hogy a felperesi hivatkozással ellentétben az elévülés kérdésében a bíróságot a Kúria Kfv.I.37.412/2023/12. számú határozatában kifejtett jogértelmezés köti, attól a bíróság a megismételt eljárásban nem térhet el. Ebből következően kizárt volt a jelen jogvitában az Ákr. 138. § elévülési szabályainak alkalmazása, az alperes megelőző eljárása nem minősült az Ákr. XI. fejezetében szabályozott végrehajtási eljárásnak. Miután a felperes fizetési kötelezettsége számításához kapcsolódóan az Art. elévülési szabályai vehetők figyelembe, és az Art. 202. § (1) bekezdése alapján az alperes alaphatározatának és módosító határozatának 2022. október 14-i meghozatalakor a felperes lekorábbi hulladéklerakási járulék tartozása a 2018. I. negyedévi, az elévülés nem következett be.
[42] Az ítélet indokolása szerint bár a felülvizsgálni kért határozatban az alperes az Ákr. 135. §-át és ebből következően a Ptk. 6:48. § rendelkezéseit a késedelmi kamat meghatározására jogszabálysértő módon alkalmazta, erre vonatkozó kereseti kérelem azonban nem volt, és bár a bíróság alkalmazta a Kp. 85. § (3) bekezdés b) pontját, azonban a bíróság a hatékony jogvédelem elve alapján mégsem alkalmazhatta a felperesre terhesebb kötelezettséggel járó jogkövetkezményt, és ezért nem írhatta elő az alperes számára az Art. V. részének alkalmazását.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[44] A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen az ítélet megváltoztatását kérte az alperes határozatának megsemmisítése és új eljárásra kötelezése mellett, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését kérte a bíróság új eljárásra és új határozat meghozatalára kötelezése mellett.[45] A felülvizsgálati kérelem szerint az elsőfokú bíróság nem tett eleget a Kúria új eljárásra utasító végzésében foglaltaknak, amikor nem vizsgálta annak indokolása [61] és [62] bekezdésében foglalt adateltérést, ehelyett mást vizsgált meg, így a rendelkezésre álló perbeli nyilatkozatokat és bizonyítékokat is okszerűtlenül mérlegelte. A felülvizsgálati kérelem szerint az elsőfokú bíróság elmulasztotta vizsgálni a felperesnek az ésszerű időben történő hatósági eljárásra vonatkozó kereseti érvelését, amellyel összefüggésben több alkotmánybírósági határozatra is utalt (5/2017. (III. 10.) AB határozat, 3353/2017. (XII. 22.) AB határozat, 25/2020. (XII. 2.) AB határozat, 17/2019. (V. 30.) AB határozat).
Az elbírálatlan keresetre vonatkozó irányadó jogértelmezéssel összefüggésben a Kúria Kfv.37.630/2022/5. számú ítéletére hivatkozott.
A felülvizsgálati kérelem szerint ugyanis az elsőfokú ítélet indokolása [42] és [43] bekezdésében tévesen minősítette az előkészítő iratát tiltott keresetváltoztatásnak.
[46] A felülvizsgálati kérelem szerint a felülvizsgálni kért ítélet indokolása pontatlanul ismertette a tényállást az ítélet [10], [15], [22], [24], [34], [30]-[33] bekezdéseiben, mert egyrészt hiányosan ismertette a felperes keresetét, nem pontosan fedik le az ítéletben leírtak a felperes által előadottakat, továbbá nem ismertette a bíróság az alperes 2024. július 1-jei tárgyaláson tett nyilatkozatát sem, és a 2024. május 2-án előterjesztett előkészítő irata is csak hiányosan került ismertetésre.
[47] A felülvizsgálati kérelem szerint az elsőfokú bíróság nem tett eleget a Kúria hatályon kívül helyező végzése [62] bekezdésében foglalt iránymutatásnak az OKIR rendszer adatai összevetésével kapcsolatban.
[48] A felülvizsgálati kérelem szerint az ítélet indokolása [56] és [57] bekezdéseiből következik, hogy a bíróság a kereseten túlterjeszkedett, ugyanis nem volt olyan kereseti kérelme, amely alapján az első fokon eljárt bíróság az Ákr. 76. §-ban foglaltak teljesülését vagy a felperesi önellenőrzéseket és azok visszavonását vizsgálhatta volna, ezért a Kp. 85. § (1) bekezdését megsértve a jogerős ítélet túlterjeszkedett a kereseti kérelem korlátjain.
[49] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében az ítélet hatályában való fenntartására tett indítványt.
A Kúria döntése és jogi indokai
[54] A felülvizsgálati kérelem alaptalan az alábbiak miatt.[56] A Kúria előre bocsátja, hogy a felperes eredeti kereseti kérelmét elbíráló első törvényszéki ítélet felülvizsgálata során a Kúria Kfv.I.37.412/2023/12. számú végzése több, felperes által felvetett jogi érvelésre választ adott, a korábbi felülvizsgálati eljárásban Kúria által eldöntött jogkérdés ismételt elbírálásának sem a megismételt közigazgatási perben sem jelen felülvizsgálati eljárásban nincs helye.
[57] A Kúria - a felülvizsgálati kérelemben állítottak sorrendjében - elsőként azt vizsgálta, hogy a Törvényszék eleget tett-e a Kúria Kfv.I.37.412/2023/12. sorszámú végzés [62] és [63] bekezdésében foglalt iránymutatásnak. A Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem alaptalanul állította, hogy a felülvizsgálni kért ítélet nem tett eleget a végzésben foglalt iránymutatásnak.
Figyelemmel arra, hogy az Ákr. 135. §-ához kapcsolódó, hivatalbóli eljárás [Kp. 85. § (3) bekezdés b) pont], mint a Kúria hivatkozott végzése iránymutatásban szereplő egyik kérdést a felülvizsgálati kérelem nem érintette, ezzel a Kúriának sem kellett foglalkoznia.
A megelőző eljárás irataiból, az elsőfokú bíróság által vizsgált iratok alapján megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság vizsgálta 2018. I. és II. negyedévét érintően az OKIR adattartalma és az alperes határozatában szereplő számadatok adatai, azaz a hulladéklerakási járulékfizetés alapját képező számadatok közötti eltérés kérdését, és e vizsgálat eredményéről ítélete indokolásában, annak [56] bekezdésében kellő részletességgel számot adott.
A felülvizsgálati kérelem alaptalanul állította az ítélet kereseti kérelmen történő túlterjeszkedését, az ítélet indokolása ugyanis a felülvizsgálati kérelemben kiemelt [56] és [57] bekezdéseiben az OKIR adatai és az alperes határozatában megjelenő eltérés okszerű magyarázatát tartalmazza. Ide tartozóan kell hangsúlyozni, hogy a határozati megállapításoknak és marasztalásnak nem kellett kizárólagosan az OKIR adatokon alapulni - ilyen jogszabályt a felperes nem jelölt meg -, ezek az adatok és megállapítások a felperes önellenőrzései során bejelentett és vissza nem volt nyilatkozata alapján is, a hatósági ellenőrzés eredményeként rögzíthetőek voltak. Ezt cáfoló jogszabályi rendelkezést a felperes nem jelölt meg.
[58] A felülvizsgálati kérelem alaptalanul hivatkozott arra, hogy az első fokon eljárt bíróság ítélete a tényállást pontatlanul ismertette, s hogy a felperes nyilatkozatai és előkészítő irata ismertetése hiányos volt.
Amellett, hogy a felülvizsgálati kérelemben nem került bemutatásra, hogy a felperes által hiányosnak nevezett tényállás és nyilatkozat ismertetés, mint eljárási hiba az ügy érdemére milyen befolyással lehet, a Kúria kiemeli, hogy az ítélet tartalmával szembeni követelményeket megfogalmazó közigazgatási perrendtartás sajátképi, Kp. 86. §-ában szereplő és a Kp. 84. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 346. § (4) bekezdésének ítéleti indokolás tartalmát meghatározó szabálya sem tartalmaz olyan előírást, hogy a bírósági ítéletnek egyrészt a tényállást minden részletre kiterjedően tartalmazni kell, másrészt, hogy a felek nyilatkozatait azok teljességében ismertetni indokolt. A Pp. 346. § (4) bekezdése normaszövegében is csak a kereset alapjának rövid ismertetését teszi kötelezővé.
A Kúria gyakorlata egységes abban, hogy az ítélet tartalmával szembeni elvárás a tényállás és a felek előadásának értelemszerűen összefoglalt megjelenítése a döntés indokolásában (Kfv.I.35.591/2021/10.), mely előírásnak a felülvizsgálni kért ítélet eleget tett.
[59] A felperes felülvizsgálati kérelme alaptalanul állította, hogy a megismételt eljárásban a 2024. május 2-án előterjesztett előkészítő iratát a felülvizsgálni kért ítélet tévesen minősítette Kp. 43. § (1) bekezdése értelmében meg nem engedett keresetkiterjesztésnek.
[60] A Kúria Kp. 43. § (1) bekezdéséhez kapcsolódó joggyakorlata egységes, mely szerint a keresetkiterjesztés tilalmába ütközik, amennyiben a felperes új megtámadási irányt kíván szabni a perindítási határidő letelte után. (Kfv.I.35.177/2023/4.)
[61] A Kúria miután megvizsgálta a felperes eredeti, alperes határozatával szembeni kereseti kérelmét, a Törvényszék előtt 12.K.701.173/2022. szám alatt folyamatban volt közigazgatási per iratait, és az azzal szembeni felülvizsgálati kérelmet, megállapította, hogy azokban a felperes részéről a megelőző eljárás ésszerű határidőn belül történő befejezése megsértésére történő hivatkozás nem szerepel.
Ebből következően a felperes a Kúria hatályon kívül helyező végzését követő megismételt eljárásban hivatkozott először arra, hogy az ITM megsemmisítő és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelező végzése meghozatalát követően az elsőfokú hatóság 60 napon túl hozott döntést. Az elsőfokú bíróság helytállóan minősítette a Kp. 43. § (1) bekezdése alapján a felperes ezirányú érvelését meg nem engedett keresetváltoztatásként, mert a keresetváltoztatás szempontjából nem minősül első tárgyalásnak a Kúria hatályon kívül helyező és új eljárásra kötelező végzését követően megismételt közigazgatási perben kitűzött következő tárgyalás. A Kúria végzése nyomán lefolytatott megismételt bírósági eljárásban nincs mód a keresetváltoztatásra, kivéve a Kp. 43. § (2) bekezdése szerinti esetkört.
[62] A felülvizsgálati kérelem alaptalanul hivatkozott a Kúria Kfv.VI.39.149/2020. számú ítélete indokolása [17] bekezdésétől való eltérésre is, ugyanis a Kúria a felülvizsgálni kért ítéletben elfoglalt jogi állásponttal azonos módon értékelte a keresetkiterjesztés kérdését, hangsúlyozva az ítélet elvi tételében, hogy a keresetkiterjesztés tilalmába ütközik, ha a felperes a perindítási határidő letelte után új megtámadási irányt kíván szabni közigazgatási perben. A felperes által hivatkozott ítélet elvi tétele azt is kimondta, hogy megelőző eljárásban nem értékelt tényre, körülményre a fél abban az esetben hivatkozhat, ha az értékelés elmaradása neki nem róható fel.
[63] A felülvizsgálati kérelem alaptalanul hivatkozott arra is, hogy a megelőző eljárás során az ITM határozata meghozatalát követő határidő mulasztást, azaz a közigazgatási eljárás ésszerű határidőn belül történtő befejezése kérdését a bíróságnak hivatalból kellett volna vizsgálnia.
[64] A Kp. 85. § (1) bekezdése szerint ugyanis a közigazgatási bíróság feladata az, hogy a közigazgatási tevékenység jogszerűségét a kereseti kérelem korlátai között vizsgálja.
A Kp. 85. § (3) bekezdése kivétel-szabályként rögzíti, hogy mely esetben térhet el a kereseti kérelemhez kötöttség elvétől a közigazgatási bíróság. A Kúria megállapította, hogy a perbeli esetben a Kp. 85. § (3) bekezdés a)-c) pontjában nevezett kivételek egyike sem merült fel.
[65] A felülvizsgálati kérelem ehhez kapcsolódóan alaptalanul hivatkozta a Kfv.I.35.056/2024/5. számú határozat [34]-[37] bekezdéseitől való eltérést is.
A Kúria a felperes által hivatkozott kúriai határozat vonatkozásában a Kúria Jpe.I.60.002/2021/7. számú jogegységi határozatában szereplő szempontrendszer alapján vizsgálta az ügyazonosság kérdését és megállapította, hogy az ügyazonosságról nem beszélhetünk, ugyanis a Kfv.I.35.056/2024/5. számú határozathoz kapcsolódó közigazgatási per irataiból egyértelműen megállapítható, hogy a felperes eredeti kereseti kérelme már tartalmazta az ellenőrzési határidő jelentős túllépésére történő hivatkozást, ehhez képest perbeli esetben a felperes kereseti kérelme, sem korábbi felülvizsgálati kérelme nem tartalmazott érvelést a hatósági eljárás határideje túllépésére, az ésszerű határidő megsértésére. A fentiek alapján a Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálni kért ítélet az alkalmazandó jogszabályoknak és a Kúria útmutatásának megfelel, a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben nem tért el, ezért a Kúria a Kp. 121. § (2) bekezdésének alkalmazásával az ítélet hatályában való fenntartásáról rendelkezett.
(Kúria Kfv.I.37.731/2024/11.)