adozona.hu
ÍH 2025.59
ÍH 2025.59
VEZETŐ TISZTSÉGVISELŐ ELTILTÁSA Az elsőfokú bíróság abban az esetben mellőzheti az eltiltást, ha az azzal érintett már a bíróság felhívásra kifejezett nyilatkozatot tesz, amelyben kétséget kizáró módon bizonyítja, hogy az elvárható minden intézkedést megtette a cég törvénysértő működésének megszüntetése, a cég által megvalósított mulasztás megszüntetése érdekében. Amennyiben az együttműködési kötelezettségének megsértésével ebben a körben nem nyilatkozik és ezzel meghiúsítja a törvénysértő működés kialakulá
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az U. Kft. "kt. a." céget (a továbbiakban: cég) az elsőfokú bíróság tartja nyilván.
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (a továbbiakban: adóhatóság) 2022. november 11-én kelt átiratával arról értesítette az elsőfokú bíróságot, hogy az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) 26. § (6) bekezdése alapján törölte a cég adószámát, és a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 91. § (1) bekezdése alapj...
ÍH 2025.59 VEZETŐ TISZTSÉGVISELŐ ELTILTÁSA
Az elsőfokú bíróság abban az esetben mellőzheti az eltiltást, ha az azzal érintett már a bíróság felhívásra kifejezett nyilatkozatot tesz, amelyben kétséget kizáró módon bizonyítja, hogy az elvárható minden intézkedést megtette a cég törvénysértő működésének megszüntetése, a cég által megvalósított mulasztás megszüntetése érdekében. Amennyiben az együttműködési kötelezettségének megsértésével ebben a körben nem nyilatkozik és ezzel meghiúsítja a törvénysértő működés kialakulásában vagy fenntartásában való felelősség felróhatóságának vizsgálatát, az elsőfokú bíróság a szankció alkalmazásáról köteles dönteni [2006. évi V. törvény (Ctv.) 9/C. § (1) bekezdés, 116. § (6) bekezdés, Ctv. 117/D. § (3), (4), (6) bekezdés].
Az U. Kft. "kt. a." céget (a továbbiakban: cég) az elsőfokú bíróság tartja nyilván.A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (a továbbiakban: adóhatóság) 2022. november 11-én kelt átiratával arról értesítette az elsőfokú bíróságot, hogy az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) 26. § (6) bekezdése alapján törölte a cég adószámát, és a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 91. § (1) bekezdése alapján kezdeményezte a cég megszűntnek nyilvánítására irányuló eljárás lefolytatását.
Az elsőfokú bíróság a 2022. november 15-én kelt és 2022. december 6-án jogerőre emelkedett Cgt./2. sorszámú végzésével a céget eltiltotta a további működéstől, egyben megszűntnek nyilvánította és elrendelte a kényszertörlési eljárás megindítását.
A kényszertörlési eljárásban az elsőfokú bíróság a 2023. május 30-án kelt Kt./8. sorszámú végzésével elrendelte a cég kényszertörlését és kötelezte P. E. vezető tisztségviselőt (a továbbiakban: vezető tisztségviselő) és a D. Kft. "kt.a." tagot, hogy fizessen meg egyetemlegesen 250.000 forint összegű eljárási illetéket [Ctv.118. § (1) bekezdés, Itv. 66. § (1) bekezdés].
Az elsőfokú bíróság az ugyanazon a napon meghozott Kt./9. sorszámú végzésével P. E. vezető tisztségviselőt és a D. Kft. "kt.a." tagot a végzés jogerőre emelkedésétől számított 1 évig eltiltotta attól, hogy más gazdasági társaságban többségi befolyást szerezzen, gazdasági társaság korlátlanul felelős tagjává, egyéni cég tagjává váljon, cég vezető tisztségviselője, cégvezetője vagy felügyelőbizottsági tagja legyen.
Határozatát a Ctv. 9/C. § (1) bekezdés, (3) bekezdés a) pont, 117/D. § (6) bekezdés és 117/F. § (1) bekezdés rendelkezéseire alapította, és azzal indokolta, hogy a kényszertörlés megindításának időpontjában és az azt megelőző két évben a cég vezető tisztségviselője P. E., tagja a D. H. Kft. "kt. a." volt. Az elsőfokú bíróság a 2023. február 21. napján kelt Kt./7. sorszámú végzésével a Ctv. 117/D. § (3) bekezdése alapján felhívta az eltiltással érintett személyeket, hogy 30 napon belül nyilatkozzanak azokról az intézkedésekről, amelyeket megtettek annak érdekében, hogy a cég jogszabályi rendelkezéseken alapuló kötelezettségeit teljesítse, a törvénysértő működést megszüntesse és csatolják az intézkedéseket bizonyító okiratokat. Egyúttal tájékoztatta az eltiltással érintett személyeket, hogy a nyilatkozat elmulasztását a Ctv. 117/D. § (6) bekezdése alapján úgy kell tekinteni, hogy a Ctv. 117/F. § (1) bekezdésében meghatározott, az eltiltás alkalmazására okot adó feltételek az eltiltással érintett személlyel szemben fennállnak.
A felhívásra az eltiltással érintett személyek az arra nyitva álló határidőn belül, illetőleg a végzés meghozataláig nyilatkozatot nem tettek, a cégbíróságnak adatot nem szolgáltattak, együttműködési kötelezettségüknek nem tettek eleget, ezért az elsőfokú bíróság a Ctv. 117/D. § (6) bekezdésében foglaltak szerint a mulasztást akként értékelte, hogy a Ctv. 117/F. § (1) bekezdésében meghatározott, az eltiltás alkalmazására okot adó feltételek fennállnak, a Ctv. 9/C. § (1) és (4) bekezdése, továbbá (3) bekezdés a) pontja szerint rendelkezett az ügyvezető és a tag eltiltásáról.
A Kt./9. számú végzéssel szemben benyújtott 11. sorszámú fellebbezésében P. E. eltiltott vezető tisztségviselő elsődlegesen a végzés hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. Másodlagos fellebbezési kérelme az elsőfokú végzés megváltoztatására, az eltiltás mellőzésére irányult.
Az elsődleges fellebbezési kérelme indokolásául előadta, hogy az elsőfokú bíróság iratellenesen rögzítette a fellebbezéssel támadott végzésében azt a tényt, hogy a Kt./7. sorszámú végzést a részére kézbesítette. Kiemelte, hogy a végzés kézbesítésére a fellebbezés benyújtásáig nem került sor, így az elsőfokú bíróság joghatályosan nem hívta fel, hogy nyilatkozzon arról, hogy milyen intézkedéseket tett meg annak érdekében, hogy a cég a jogszabályi rendelkezésen alapuló kötelezettségeit teljesítse. Az elsőfokú bíróság nem tett eleget a Ctv. 117/D. § (1) és (3) bekezdésében foglalt kötelezettségének. Az értesítési kötelezettség hiányában pedig nem vonhatta le az elsőfokú bíróság azt a következtetést, amely az eltiltásához vezetett.
Másodlagos fellebbezési kérelme indokolásában előadta, hogy a cég adószámának törlésére az Art. 26. § (6) bekezdésében foglalt okból került sor, mert a cég az adóhatóság által előírt adófizetési biztosíték letétbe helyezésére vonatkozó kötelezettségének határidőn belül nem tett eleget. Az összeg befizetésének elmulasztása a könyvelő mulasztására és egyéb adminisztrációs hibákra vezethető vissza, a kiszabott biztosítékot csak utólag teljesítette 2022. május 19. napján. Az adószám visszaállítására azonban az adóhatóság megkeresését követően sem került sor, az adóhatóság a kérelmet azzal az indokkal utasította vissza, hogy a törlést megalapozó mulasztást a cég megvalósította.
Fellebbezés hiányában a Ctv. 116. § (6) bekezdése alapján alkalmazandó polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 358. § (5) bekezdése szerint jogerőre emelkedett az elsőfokú bíróság végzésének a D. H. Kft. "kt. a." tagot eltiltó rendelkezése, ezért azt a másodfokú bíróság nem érintette, kizárólag a P. E. vezető tisztségviselőt eltiltó rendelkezését bírálta felül a fellebbezés korlátai között.
A fellebbezés nem alapos.
A Ctv. 118. § (2) bekezdés alapján, ha a céggel szemben a (3) bekezdés szerinti mértéket el nem érő összértékű követelés bejelentésére került sor, azonban a 117. § szerinti bejelentés, illetve a vagyonfelmérés adatai alapján a cég vagyontalan vagy a vagyona nem éri el a 400.000 forintot, a cégbíróság - a 62. § (4) bekezdése figyelembevételével - a céget törli a cégjegyzékből és rendelkezik az eltiltásról.
A kényszertörlési eljárás megindításakor hatályos Ctv. 9/C. § (1) bekezdése szerint a cégbíróság az e törvényben megállapított esetben eltiltja a cégnek a kényszertörlési eljárás megindításának időpontjában vagy az azt megelőző két évben bejegyzett vezető tisztségviselőjét, korlátlan tagi felelősséggel működő cég esetén a cég tagjait (tagját), korlátolt tagi felelősséggel működő gazdasági társaság esetén a társaság többségi befolyással rendelkező tagját. A Ctv. 9/C. § (3) bekezdés a) pontja alapján, ha e törvény az eltiltás mellőzéséről nem rendelkezik, a cégbíróság az érintett személyt követelés bejelentésének hiányában, valamint 500.000 forint összértéket meg nem haladó bejelentett követelések esetén egy évre eltiltja.
A jogalkotó a kényszertörlési eljárás megindításáról szóló jogerős végzés alapján folytatott kényszertörlési eljárásban a szükséges vagyonfelméréshez a cég vezető tisztségviselőjét és a tagokat is aktív együttműködésre kötelezi, amely során a cégbíróság megvizsgálja a vezető tisztségviselő és a többségi befolyással rendelkező tag korábbi eljárásának, magatartásának felróhatóságát a kényszertörlési eljárásra vezető törvénysértő működés létrejöttében és fenntartásában.
A cégbíróságnak a kényszertörlési eljárás alatt vizsgálnia szükséges, hogy az eltiltással érinthető személyek - a vezető tisztségviselő, korlátolt felelősséggel működő gazdasági társaság esetén a többségi befolyással rendelkező tag - magatartásai mennyiben vezettek a törvénysértő állapot kialakulásához, megtettek-e mindent a kialakult helyzet elkerülése érdekében. Ez a vizsgálat arra terjed ki, hogy az eltiltással érintett személyeknek a cégben betöltött pozíciójuk alapján milyen intézkedéseket kellett volna megtennie annak érdekében, hogy helyreálljon a cég törvényes működése (vagy a cég végelszámolás útján törlésre kerüljön), és melyek voltak azok az intézkedések, amelyeket ténylegesen megtettek.
A Ctv. 117/D. § (1) bekezdése kimondja, hogy amennyiben a kényszertörlési eljárás megszüntetésére nem kerül sor, a bíróság megvizsgálja, hogy a törvénysértő működés körében a vezető tisztségviselőt, illetve a tagot terheli-e mulasztás, a (3) bekezdés szerint pedig a kényszertörlési eljárás megindításnak időpontjában a cégjegyzékbe bejegyzett vezető tisztségviselőt, valamint korlátolt felelősséggel működő társaság esetén a többségi befolyással rendelkező tagot felhívja nyilatkozattételre részben a céggel szemben bejelentett követelésekkel, és azzal kapcsolatban, hogy nyilatkozzanak arról, milyen intézkedéseket tettek annak érdekében, hogy a cég a jogszabályon alapuló kötelezettségét teljesítse, a törvénysértő működést megszüntesse.
A Ctv. 117/D. § (6) bekezdése szerint, ha az eltiltással érintett személy nem elérhető, vélelmezni kell, hogy e személy az adatszolgáltatási kötelezettségének nem tett eleget. Ha az eltiltással érintett személy a (3) bekezdés szerinti nyilatkozattételre felhívó végzésre nyilatkozatot nem tesz, a nyilatkozat elmulasztását úgy kell értékelni, hogy a 117/F. § (1) bekezdésében meghatározott, az eltiltás alkalmazására okot adó feltételek a nem nyilatkozó eltiltással érintett személlyel szemben fennállnak.
A Ctv. 117/F. § (1) bekezdés a) pontja szerint, ha a cégbíróság a törvénysértő működés vizsgálata eredményeként megállapítja, hogy az eltiltással érintett személy nem tudta kétséget kizáróan igazolni azt, hogy az elvárható minden intézkedést megtette a cég törvénysértő működésének megszüntetése, a cég által megvalósított mulasztás megszüntetése érdekében, illetve a b) pont alapján, ha a törvényességi felügyeleti eljárásban vagy a kényszertörlési eljárásban meghatározott kötelezettségének, illetve a bíróság felhívására az adatszolgáltatási és nyilatkozattételi kötelezettségének nem tett maradéktalanul eleget, a cégbíróság a kényszertörlési eljárás befejezésével egyidejűleg, külön végzéssel rendelkezik az eltiltással érintett személy eltiltásáról.
Amennyiben a cégbíróság a Ctv. 117/D. § alapján elvégzett, a törvénysértő működésben való közrehatás vizsgálata eredményeként azt állapítja meg, hogy az eltiltással érintett személy a Ctv. 117/F. § (1) bekezdés a) vagy b) pontjaiban foglalt kötelezettségének nem tett eleget, a kényszertörlési eljárás befejezésével egyidejűleg külön végzéssel rendelkezik az eltiltással érintett személy eltiltásáról.
Az ítélőtábla az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezésben megjelölt jogszabálysértés alapján először azt vizsgálta, hogy az elsőfokú bíróság a 7. sorszámú, a Ctv. 117/D. § (3) bekezdése szerinti felhívást és a nyilatkozat elmulasztása esetére a Ctv. 117/F. § (1) bekezdés szerinti jogkövetkezmény alkalmazását tartalmazó végzését P. E. vezető tisztségviselő részére kézbesítette-e.
A felterjesztett iratokból az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a vezető tisztségviselő bejegyzett címére (cím1) postai úton kísérelte meg a Kt./7. sorszámú végzés kézbesítését, a postai tértivevény kézbesítési igazolása szerint "nem kereste" jelzéssel érkezett vissza a küldemény 2023. március 31. napján. A kézbesítési igazolás szerint a kézbesítés első megkísérlésének időpontja 2023. március 16-a, a második időpont pedig 2023. március 23. napja volt.
A Ctv. 116. § (6) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 137. § (2) bekezdése alapján a bírósági iratokat a kézbesítés megkísérlésének napján kézbesítettnek kell tekinteni, ha a címzett az átvételt megtagadta. Ha a kézbesítés azért volt sikertelen, mert a címzett az iratot nem vette át - postai szolgáltató útján történő kézbesítés esetén az a bírósághoz "nem kereste" jelzéssel érkezett vissza - az iratot a kézbesítés második megkísérlésének napját követő ötödik munkanapon kézbesítettnek kell tekinteni.
A Kt./7. sorszámú végzést mindezek alapján az ügyvezető részére 2023. március 30. napján kézbesítettnek kellett tekinteni, így a fellebbezett rendelkezés hatályon kívül helyezésére a Ctv. 116. § (6) bekezdése és a Pp. 389. §-a értelmében irányadó 381. §-a szerint nem volt ok.
Az ítélőtábla az elsőfokú eljárás iratai alapján megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a Ctv. 117/D. § (3) bekezdésében foglaltak szerinti felhívást és figyelmeztetést tartalmazó végzést meghozta, azt az eltiltással érintett fellebbező részére kézbesítettnek kellett tekinteni. A fellebbező maga sem tette vitássá, hogy a felhívásban foglalt határidőben az elsőfokú eljárásban nyilatkozatot nem tett.
Az elsőfokú bíróság a bejegyzett vezető tisztségviselő felhívását követő nyilatkozata hiányában helytállóan alkalmazta a figyelmeztetésben közölt jogkövetkezményeket és a Ctv. 117/D. § (6) bekezdése alapján helyesen értékelte úgy a nyilatkozatok hiányát, hogy a Ctv. 117/F. § (1) bekezdésben meghatározott, az eltiltás alkalmazására okot adó feltételek a nem nyilatkozó eltiltással érintett vezető tisztségviselővel szemben fennállnak, mert a nyilatkozattétele hiányában a vizsgálatot nem lehetett lefolytatni.
Az elsőfokú bíróság ezért nyilatkozat hiányában és az együttműködési kötelezettség megszegése alapján helyesen alkalmazta a Ctv. 117/F. § (1) bekezdése és a 9/C. § (3) bekezdés a) pontja szerinti eltiltást a vezető tisztségviselővel szemben.
A Ctv. 116. § (6) bekezdése alapján a kényszertörlési eljárásban is megfelelően alkalmazandó Pp. 373. § (2) bekezdése értelmében a fellebbezésben új tény állítására akkor kerülhet sor, ha az új tény a fél önhibáján kívüli okból az elsőfokú végzés meghozatalát követően jutott a fellebbező fél tudomására vagy következett be, feltéve, hogy az elbírálás esetén rá nézve kedvezőbb ítéletet eredményezhetett volna.
A fellebbező először a fellebbezésében hivatkozott a könyvelő mulasztására és egyéb adminisztrációs hibákra. A fellebbezésben hivatkozott új tény azonban nem önhibáján kívüli okból az elsőfokú végzés meghozatalát követően jutott a tudomására vagy következett be, ezért a fellebbezés elbírálása során az nem volt figyelembe vehető.
A kifejtettekre figyelemmel fellebbező eltiltása mellőzésének a másodfokú eljárásban a fellebbezésben előadott okok alapján sem volt helye.
Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Ctv. 116. § (6) bekezdése és Pp. 389. §-a alapján irányadó Pp. 383. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 13.Ktf.43.252/2024/2.)