adozona.hu
BH 2017.3.96
BH 2017.3.96
Az adósnak felszámolási kényszeregyezség esetén a vitatott hitelezői igénnyel rendelkező hitelező részére arra az időpontra kell elkülönítenie és olyan összeget, amely időpontban és összegben (arányban) a saját hitelezői csoportjába tartozó többi - nem vitatott követeléssel rendelkező - hitelezőnek teljesítenie kell [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 8. § (1) bek., 41. § (2) bek., 42. §, 44. § (3), (4) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az adós felszámolását a bíróság a 2015. október 19-én közzétett végzésével indította meg.
[2] Az adós legfőbb szerve által megválasztott képviselő 2016. február 22-én a bírósághoz beterjesztette az egyezségi javaslatát. Eszerint az adós egy éven belül vállalta a biztosított hitelező részére, négy részletben, a tartozása 100%-ának kiegyenlítését, míg a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 57. § (1) bekezdés d), e), f) pontjaiba ...
BH 2017.3.96 Az adósnak felszámolási kényszeregyezség esetén a vitatott hitelezői igénnyel rendelkező hitelező részére arra az időpontra kell elkülönítenie és olyan összeget, amely időpontban és összegben (arányban) a saját hitelezői csoportjába tartozó többi - nem vitatott követeléssel rendelkező - hitelezőnek teljesítenie kell [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 8. § (1) bek., 41. § (2) bek., 42. §, 44. § (3), (4) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az adós felszámolását a bíróság a 2015. október 19-én közzétett végzésével indította meg.[2] Az adós legfőbb szerve által megválasztott képviselő 2016. február 22-én a bírósághoz beterjesztette az egyezségi javaslatát. Eszerint az adós egy éven belül vállalta a biztosított hitelező részére, négy részletben, a tartozása 100%-ának kiegyenlítését, míg a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 57. § (1) bekezdés d), e), f) pontjaiba sorolt hitelezői igények 100%-ának egy éven belül történő kifizetését, a h) pontba sorolt követeléseknek az egyezség jogerőre emelkedését követő harmadik év végéig, azaz 2019. december 31-ig történő kiegyenlítését. Kérte a g) pontba sorolt késedelmi kamatok elengedését. A vitatott hitelezői igények tekintetében azt vállalta, hogy a kielégítésnek megfelelő összeget "az esedékessé válástól elkülönítetten kezeli".
[3] A 2016. május 13-án megtartott egyezségi tárgyaláson az adós becsatolt egy nyilatkozatot, melyet az adós cég főkönyvelője is aláírt. Eszerint az adós "egyezség körébe vonható vagyonának mértéke, a Társaság meglévő 2015. évben realizált szabad pénzeszközei, valamint a 2016. üzleti évi termelésből és az értékesítésből származó bevételek a vitatott hitelezői igények vonatkozásában az egyezségi javaslatban foglaltak teljesítésére fedezetet nyújtanak."
[4] Az egyezségi tárgyaláson a felszámoló nyilatkozott, hogy kiegyenlítetlen felszámolási költség nincs, az adós egyezség körébe vonható vagyona 3 909 600 000 Ft. A H. Kft. és a Z. Kft. vitatott hitelezői igényként nyilvántartott igénye összesen 314 941 030 Ft. A becsatolt hitelezői összesítés szerint a nyilvántartásba vett nem vitatott, valamint a vitatott igények összesen 2 336 805 895 Ft-ot tesznek ki.
A vitatott igényekkel kapcsolatban a felszámoló a tárgyaláson közölte, hogy ezen igények kiegyenlítésére az adós rendelkezésére álló készpénz és egyéb vagyona megfelelő fedezetet biztosít, ezért az egyezség megkötésének az a feltétele, hogy a vitatott hitelezői igény jogosultjának biztosítva legyen a hitelezői igénye kielégítése, teljes mértékben biztosított. Az ügyvezető által csatolt nyilatkozat valós tartalmú.
[5] Az adós és elismert hitelezői a tárgyaláson az adós javaslata szerint egyezséget kötöttek. Az egyezség tartalmazta a következőket:
Az adós kötelezettséget vállal arra, hogy a vitatott hitelezői igény jogosultjai a H. Kft. részére a 2.FpkH.8/2016., a Z. Kft. részére a 2.FpkH.7/2016. számon folyamatban lévő eljárást befejező jogerős bírósági határozatban foglalt fizetési kötelezettségét teljesíti, az adós vállalja, hogy amíg a vitatott hitelezői igény elbírálása tárgyában jogerős bírósági határozat meghozatalára nem kerül sor, addig a vitatott hitelezőknek járó, saját csoportja szerinti kielégítésének megfelelő összeget elkülönítetten kezeli a Cstv. 44. § (3) és (4) bekezdésében foglaltaknak megfelelően.
Az első- és másodfokú bíróság határozata
[6] Az adós és a hitelezők közötti egyezséget a tárgyaláson a bíróság jóváhagyta. A végzés indokolásában megállapította, hogy ugyan a vitatott követeléssel rendelkező hitelezők az egyezségkötésben nem vettek részt, de az adós vállalta, hogy saját csoportjuk szerinti kielégítésüknek megfelelő összeget elkülönítve kezeli, és a vitatott hitelezői igényt elbíráló jogerős bírósági határozatban foglaltaknak megfelelő kifizetést teljesíti. A követelés fennállásának jogerős bírósági megállapítása esetén a kényszeregyezség a vitatott hitelezői igények jogosultjaira is kihat.[7] A vitatott hitelezői igénnyel rendelkező hitelezők fellebbezéssel éltek.
[8] A Z. Kft. fellebbezését a másodfokú bíróság végzésében hivatalból elutasította arra hivatkozással, hogy időközben a vitatott hitelezői igény jogerősen elutasításra került, ezért a Z. Kft. már nem minősül az eljárásban félnek.
[9] A H. Kft. fellebbezése alapján eljárva a másodfokú bíróság az adós határidő-hosszabbítás iránti kérelmét elutasította és az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatva az adós és a hitelezők között az elsőfokú bíróság által 2016. május 13. napján tartott egyezségi tárgyaláson megkötött egyezség jóváhagyását megtagadta.
[10] A végzés indokolásában a másodfokú bíróság kifejtette, hogy a fellebbezést - figyelemmel a fellebbező fél igényének vitatott jellegére - csak abból a szempontból vizsgálhatta, hogy a vitatott hitelezői igények kielégítésére megfelelő biztosíték áll-e rendelkezésre.
[11] Utalva a Cstv. 44. § (3) bekezdésében foglaltakra kifejtette, hogy a törvény elkülönítési kötelezettséget ír elő a vitatott hitelezői igények kielégítésére. Ezt az elkülönítést az adósnak az egyezségkötés időpontjában kell teljesítenie, ezért a bíróságnak ezt kellett vizsgálnia. Az egyezségből megállapíthatóan az adós vállalta a vitatott hitelezői igény kielégítésének megfelelő összeg elkülönített kezelését. Az ítélőtábla felhívta az adóst, hogy igazolja a fellebbező fél vitatott hitelezői igényként nyilvántartásba vett követelésének megfelelő összeg elkülönített kezelését. Az adós ezt határidőben nem tudta teljesíteni, kérte a határidő meghosszabbítását. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ez a határidő-hosszabbítás nem volt engedélyezhető, mert az elkülönítés tényét már az egyezségkötés időpontjában igazolni kellett volna.
[12] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a vitatott követeléssel rendelkező hitelezők tekintetében az elkülönítés tényét kell szem előtt tartania az elsőfokú bíróságnak, azt kell vizsgálnia. Ennek az elsőfokú bíróság nem tett eleget.
[13] A fellebbezés tartalma alapján a másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy az a hatályon kívül helyezésen kívül az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatása iránti kérelmet is magában foglalta.
Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[14] Az adós felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását.[15] Álláspontja szerint a másodfokú bíróságnak a fellebbezést, mint nem jogosulttól származó kérelmet el kellett volna utasítania. E körben utalt a Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pont cd) alpontjára, 44. § (3) és (4) bekezdésének helyes értelmezésére és az emögött meghúzódó jogalkotói akaratra. Mindezekből következően ugyanis a H. Kft. mint vitatott igénnyel rendelkező hitelező nem minősül félnek az egyezséget jóváhagyó végzés vizsgálata körében. A jogszabály értelmezéséből következően a vitatott hitelezői igénnyel rendelkezőnek nincs "kereshetőségi joga" az egyezség vonatkozásában. Az ezzel ellentétes gyakorlat azt eredményezné, hogy a vitatott követeléssel rendelkezők, az elismert követeléssel rendelkező többségi hitelezők többségi akaratának érvényre juttatását akadályozhatnák meg. Hangsúlyozta, hogy az elismert követeléssel rendelkező hitelezők 100%-ban támogatták az egyezség létrehozását.
[16] A fellebbező fél csak a jogszabálysértő végzés hatályon kívül helyezését kérte. Ez a fellebbezés - mely nem felelt meg a Pp. előírásainak - nem tartalmazta azt a kérelmet, hogy a bíróság az egyezség jóváhagyását tagadja meg. Álláspontja szerint az ügy érdemi elbírálására kiható súlyos eljárási szabálysértést követett el a másodfokú bíróság, amikor megsértette a Pp. 253. § (3) bekezdését és a fellebbezést úgy bírálta el, hogy a kérelem és ellenkérelem korlátain túlterjeszkedett. A jóváhagyás megtagadása a végzés megváltoztatásának minősül, melyre irányuló kérelmet a fellebbező nem terjesztett elő.
[17] A Cstv. 45. § (1) bekezdése kapcsán kiemelte, az adós az egyezségi javaslatában vállalta, hogy a vitatott követeléssel rendelkező hitelezők részére járó összeget elkülönítetten kezeli. Hangsúlyozta, a Cstv. sem az elkülönítés módjára, sem annak igazolására, sem a biztosíték módjára nem tartalmaz kifejezett rendelkezést. A másodfokú bíróság ezért a Cstv. 44. § (3) bekezdéséből helytelenül vonta le azt a következtetést, hogy az egyezségkötés időpontjában igazolni kellett volna az adós társaságnak az elkülönítés tényét a vitatott követeléssel rendelkező hitelezőnek járó összeg vonatkozásában.
Álláspontja szerint, ha a másodfokú bíróság jogértelmezése érvényesülne a gyakorlatban, akkor az adósoknak esélyük sem lenne arra, hogy egyezséget kötve folytassák a tevékenységüket. A jogerősen jóváhagyott egyezség végrehajtás alapjául szolgálhat, ha az adós nem teljesít.
[18] Az összes hitelező szempontjából előnyösebb, ha a felszámolás egyezséggel zárul, amely jelen esetben a hitelezői igények teljes, 100%-os kielégítését jelentené. Az elsőfokú bíróság a jogszabályoknak megfelelő egyezséget hagyott jóvá, ezért a jóváhagyó végzés megváltoztatásának sem ténybeli, sem jogi indoka nem állt fenn.
[19] A H. Kft. felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a felülvizsgálati kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítását, mint a nem jogosulttól származót. Másodlagosan kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását.
[20] Álláspontja szerint az adós taggyűlésének a képviselője csak az egyezség megkötésére kap felhatalmazást a Cstv. 41. § (2) bekezdése szerint, a jóvá nem hagyott egyezség megtámadására nem. A meghatalmazás tárgyi hatályát tehát a jogszabály maga korlátozza. Az adós taggyűlését alkotó tulajdonosokat a Cstv. nem jogosítja fel felülvizsgálati kérelem benyújtására.
[21] Az egyezség azért sem lenne jóváhagyható, mert az abban foglalt határidő eredménytelenül eltelt. Kizárt, hogy a Kúria olyan egyezséget hagyjon jóvá, amely egy alaptalan feltételezésen alapult (azon, hogy az egyezség megkötésére 2016 márciusában sor kerül), továbbá a fizetési határidők múltbeliek és eredménytelenül elteltek. Az időmúlás okán az egyezség jóváhagyása objektív okból lehetetlen.
[22] Hivatkozott arra, hogy az adós új egyezségi javaslatot terjesztett elő, mely nyilvánvalóan hatályon kívül helyezi a régi, jelen eljárás tárgyát képező egyezségi ajánlatot.
A Kúria döntése és jogi indokai
[23] A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint.[24] A Kúria elsőként a felek által állított eljárási szabálysértéseket vizsgálta. Ennek során megállapította, tévesen hivatkozott az adós arra, hogy az egyezséget jóváhagyó végzéssel szemben a vitatott igénnyel rendelkező hitelezőnek nincs fellebbezési joga. Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a vitatott igénnyel rendelkező hitelezőnek korlátozott tartalmú fellebbezési joga van, csak abban a körben vizsgálható a jóváhagyott egyezség, hogy az a vitatott hitelező igénye kielégítését milyen módon biztosítja.
[25] A H. Kft. vitatott hitelezői igénnyel rendelkező hitelező ugyancsak alaptalanul hivatkozott a felülvizsgálati ellenkérelemben arra, hogy az adós tulajdonosai képviselőjének - és így az adósnak - ne lenne felülvizsgálati kérelem benyújtására joga az egyezség jóváhagyását megtagadó végzéssel szemben. A Cstv. 41. § (2) bekezdése szerint az egyezség előkészítése és annak megkötése esetén a gazdálkodó szervezetet megillető jogokat a 8. § (1) bekezdésében felsorolt szervek gyakorolják. Ebből következően az egyezség létrehozása körében a felszámolás alatt álló adóst a legfőbb - a tulajdonosokat tömörítő - szerv képviseli, neki van e körben eljárási jogosultsága. A Kúria utal arra, hogy az egyezséggel kapcsolatban a felszámoló eljárási jogosultsága pontosan e vonatkozásban hiányzik. A felszámoló jogait az egyezségi tárgyaláson a törvény korlátozza, kötelezettségeit a Cstv. 42. §-a tartalmazza. A felszámoló az egyezséget jóváhagyó végzés tekintetében csak abban a részében rendelkezik eljárási jogosultsággal, amely a felszámolói díj megállapítását tartalmazza, illetve kötelezettséget állapít meg a felszámoló részére. A Pp. 233. § (1) bekezdésében foglaltak értelmében az egyezség jóváhagyása körében, az adós nevében a tulajdonosok rendelkeznek a felülvizsgálati kérelem benyújtásának jogával.
[26] A felülvizsgálati kérelmet benyújtó tévesen állította, hogy a másodfokú bíróság túlterjeszkedett a fellebbezési kérelmen. Jóllehet a fellebbező fél csak az egyezséget jóváhagyó végzés hatályon kívül helyezését kérte, azonban a Cstv. 45. § (1) bekezdése alapján a bíróság a felek által megkötött egyezség esetén csak jóváhagyhatja az egyezséget, vagy megtagadhatja annak jóváhagyását. A másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy az egyezség nem hagyható jóvá, és a rendelkezésére álló adatok alapján meghozta az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatva az új határozatot.
[27] A H. Kft. ugyancsak megalapozatlanul hivatkozott arra, hogy a Kúria nem hagyhatja jóvá az egyezséget azért, mert az egyezségben vállalt teljesítési határidő már letelt. A Kúria felülvizsgálati bíróságként mindig egy korábbi jogerős döntés állított jogszabálysértését vizsgálja. Amennyiben a jogerős határozat tekintetében a jogszabálysértés fennáll, úgy a Kúriának a Pp. 275. § (4) bekezdésében foglalt határozatot meg kell hoznia. Ha az egyezségben megállapított határidők elteltek az egyezség jogerős jóváhagyásáig - amely jelen esetben a Kúria ezen végzésével következik be -, akkor a jogerős jóváhagyással válnak esedékessé az egyezség szerint már eltelt határidő alapján fizetendő összegek.
[28] Az ügyben megválaszolandó érdemi kérdés az, hogyan kell értelmezni a Cstv. 44. § (3) bekezdésének azt a rendelkezését, mely szerint "az egyezségkötés időpontjában vitatott követeléssel rendelkező hitelezőnek járó, a saját csoportja szerinti kielégítésnek megfelelő összeget elkülönítve kell kezelni." A Kúria álláspontja szerint a választ elsősorban a Cstv. 44. § (4) bekezdése, valamint minden egyes ügyben az adott egyezség részletei alapján lehet megadni.
[29] A Cstv. 44. § (4) bekezdése a vitatott követeléssel rendelkező hitelezőnek jutó vagyonhányad őrzését, kezelését, annak a hitelező - esetleg a többi hitelező - részére történő felosztását az adós társaságra bízza, az ezzel összefüggő felelősséget tehát a jogszabály az adósra telepíti. Ebből következően az adós vagyonában kell ennek a hányadnak meglennie akkor, amikor a hitelező felszámoló által vitatott követelésének megalapozottságát a bíróság határozatában megállapítja.
[30] A Cstv. 44. § (3) bekezdése értelmében a vitatott követelés jogosultját ugyanúgy kell kezelni, mint a saját csoportja szerinti többi hitelezőt. A Kúria álláspontja szerint azonban ez azt is jelenti, hogy abban az esetben, ha az adós a vitatott követeléssel rendelkező hitelező csoportjába tartozó többi - nem vitatott követeléssel rendelkező - hitelezőnek az egyezségi ajánlatban nem azonnali kifizetést vállal, hanem csak részletekben történő teljesítést, akkor nem várható el az sem, hogy a vitatott hitelezői igénnyel rendelkező hitelező részére elkülöníteni vállalt összeg elkülönítése már az egyezségkötés időpontjában megtörténjen. Az elkülönítve kezelés ilyen esetben azt jelenti, hogy az adósnak arra az időpontra kell elkülönítenie és olyan összeget a vitatott hitelezői igénnyel rendelkező hitelező részére, amely időpontban és összegben (arányban) a saját hitelezői csoportjába tartozó többi - nem vitatott követeléssel rendelkező - hitelezőnek teljesítenie kell.
[31] A bíróság az egyezség jóváhagyása körében ilyenkor csak azt vizsgálhatja - ahogyan azt helyesen az elsőfokú bíróság meg is tette -, hogy az adós vagyona a rendelkezésre álló adatokból következően biztosítja-e a vitatott hitelezői igény kielégítését is.
[32] A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria a téves jogértelmezésen alapuló, ebből következően jogszabálysértő jogerős végzést hatályon kívül helyezte a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján és az elsőfokú bíróság jogszabályoknak megfelelő végzését helybenhagyta.
(Kúria Gfv. VII. 30.766/2016.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A tanács tagjai: Dr. Török Judit a tanács elnöke
Dr. Csőke Andrea előadó bíró
Dr. Farkas Attila bíró
Az adós: T. Korlátolt Felelősségű Társaság „felszámolás alatt”
Az adós jogi képviselője: Dr. Kujbus Ügyvédi Iroda; ügyintéző: dr. Kujbus Mária ügyvéd
A felszámoló: Y. Kft.
A hitelező: H. Kft.
A hitelező jogi képviselője: Török Gyula Ügyvédi Iroda; ügyintéző: dr. Török Gyula ügyvéd
Az eljárás tárgya: felszámolási eljárásban kötött egyezség
Az elsőfokú bíróság neve és az ügy száma: Debreceni Törvényszék, 2.Fpk.129/2015/71.
A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős végzés száma:
Debreceni Ítélőtábla Fpkf.III.30.257/2016/9.
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: az adós
R e n d e l k e z ő r é s z
A Kúria a jogerős végzést hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyja.
Kötelezi a hitelezőt, hogy 15 napon belül fizessen meg az adósnak 55.400 (ötvenötezer-négyszáz) Ft felülvizsgálati eljárási költséget.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
Az adós felszámolását a bíróság a 2015. október 19-én közzétett végzésével indította meg, felszámolóként az Y. Kft. került kirendelésre.
Az adós legfőbb szerve által megválasztott képviselő 2016. február 22-én a bírósághoz beterjesztette az egyezségi javaslatát. Eszerint az adós egy éven belül vállalta a biztosított hitelező részére négy részletben a tartozása 100%-ának kiegyenlítését, míg a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 57. § (1) bekezdés d, e), f) pontjaiba sorolt hitelezői igények 100%-ának egy éven belül történő kifizetését, a h) pontba sorolt követeléseknek az egyezség jogerőre emelkedését követő harmadik év végéig, azaz 2019. december 31-ig történő kiegyenlítését. Kérte a g) pontba sorolt késedelmi kamatok elengedését. A vitatott hitelezői igények tekintetében azt vállalta, hogy a kielégítésnek megfelelő összeget "az esedékessé válástól elkülönítetten kezeli".
A 2016. május 13-án megtartott egyezségi tárgyaláson az adós becsatolt egy nyilatkozatot, melyet az adós cég főkönyvelője is aláírt. Eszerint az adós „egyezség körébe vonható vagyonának mértéke, a Társaság meglévő 2015. évben realizált szabad pénzeszközei, valamint a 2016. üzleti évi termelésből és az értékesítésből származó bevételek a vitatott hitelezői igények vonatkozásában az egyezségi javaslatban foglaltak teljesítésére fedezetet nyújtanak.”
Az egyezségi tárgyaláson a felszámoló nyilatkozott, hogy kiegyenlítetlen felszámolási költség nincs, az adós egyezség körébe vonható vagyona 3 909 600 000 Ft. A H. Kft. és a Z. Kft. vitatott hitelezői igényként nyilvántartott igénye összesen 314 941 030 Ft. A becsatolt hitelezői összesítés szerint a nyilvántartásba vett nem vitatott, valamint a vitatott igények összesen 2.336.805.895 Ft-ot tesznek ki.
A vitatott igényekkel kapcsolatban a felszámoló a tárgyaláson közölte, hogy ezen igények kiegyenlítésére az adós rendelkezésére álló készpénz és a egyéb vagyona megfelelő fedezetet biztosít, ezért az egyezség megkötésének az a feltétele, hogy a vitatott hitelezői igény jogosultjának biztosítva legyen a hitelezői igénye kielégítése, teljes mértékben biztosított. Az ügyvezető által csatolt nyilatkozat valós tartalmú (71. számú jegyzőkönyv, 4. oldal ötödik bekezdés).
Az adós és elismert hitelezői a tárgyaláson az adós javaslata szerint egyezséget kötöttek. Az egyezség tartalmazta a következőket:
„Az adós kötelezettséget vállal arra, hogy a vitatott hitelezői igény jogosultjai a H. Kft. részére a 2.FpkH.8/2016. és a Z. Kft. részére a 2.FpkH.7/2016. számú folyamatban lévő eljárást befejező jogerős bírósági határozatban foglalt fizetési kötelezettségét teljesíti, az adós vállalja, hogy addig, amíg a vitatott hitelezői igény elbírálása tárgyában jogerős bírósági határozat meghozatalára nem kerül sor, addig vitatott hitelezőknek járó, saját csoportja szerinti kielégítésének megfelelő összeget elkülönítetten kezeli a Cstv. 44. §. (3) és (4) bekezdésében foglaltaknak megfelelően.”
Az első- és másodfokú bíróság határozata
Az adós és a hitelezők közötti egyezséget a tárgyaláson a bíróság jóváhagyta. A végzés indokolásában megállapította, hogy ugyan a vitatott követeléssel rendelkező hitelezők az egyezségkötésben nem vettek részt, de az adós vállalta, hogy saját csoportjuk szerinti kielégítésüknek megfelelő összeget elkülönítve kezeli, és a vitatott hitelezői igényt elbíráló jogerős bírósági határozatban foglaltaknak megfelelő kifizetést teljesíti. A követelés fennállásának jogerős bírósági megállapítása esetén a kényszeregyezség a vitatott hitelezői igények jogosultjaira is kihat.
A vitatott hitelezői igénnyel rendelkező hitelezők fellebbezéssel éltek.
A Z. Kft. fellebbezését a másodfokú bíróság hivatalból elutasította Fpkf.III.30.257/2016/3. számú végzésében arra hivatkozással, hogy időközben a vitatott hitelezői igény jogerősen elutasításra került, ezért a Z. Kft. már nem minősül az eljárásban félnek.
A H. Kft. fellebbezése alapján eljárva a másodfokú bíróság az adós határidő-hosszabbítás iránti kérelmét elutasította és az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatva az adós és a hitelezők között az elsőfokú bíróság által 2016. május 13. napján tartott egyezségi tárgyaláson megkötött egyezség jóváhagyását megtagadta. Kötelezte az adóst, a felszámolót és két – az egyezséget támogató hitelezőt –, hogy fizessenek másodfokú eljárási költséget a fellebbező hitelezőnek.
A végzés indokolásában a másodfokú bíróság kifejtette, hogy a fellebbezést – figyelemmel a fellebbező fél igényének vitatott jellegére – csak abból a szempontból vizsgálhatta, hogy a vitatott hitelezői igények kielégítésére megfelelő biztosíték áll-e rendelkezésre.
Utalva a Cstv. 44. § (3) bekezdésében foglaltakra kifejtette, hogy a törvény elkülönítési kötelezettséget ír elő a vitatott hitelezői igények kielégítésére. Ezt az elkülönítést az adósnak az egyezségkötés időpontjában kell teljesítenie, ezért a bíróságnak ezt kellett vizsgálnia. Az egyezségből megállapíthatóan az adós vállalta a vitatott hitelezői igény kielégítésének megfelelő összeg elkülönített kezelését. Az ítélőtábla felhívta az adóst, hogy igazolja a fellebbező fél vitatott hitelezői igényként nyilvántartásba vett követelésének megfelelő összeg elkülönített kezelését. Az adós ezt határidőben nem tudta teljesíteni, kérte a határidő meghosszabbítását. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ez a határidő hosszabbítás nem volt engedélyezhető, mert az elkülönítés tényét már az egyezségkötés időpontjában igazolni kellett volna.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a vitatott követeléssel rendelkező hitelezők tekintetében az elkülönítés tényét kell szem előtt tartania az elsőfokú bíróságnak, azt kell vizsgálnia. Ennek az elsőfokú bíróság nem tett eleget.
A fellebbezés tartalma alapján a másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy az a hatályon kívül helyezésen kívül az elsőfokú bíróság végzésének a megváltoztatását is magában foglalta.
Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
Az adós felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását.
Álláspontja szerint a másodfokú bíróságnak a fellebbezést, mint nem jogosulttól származó kérelmet el kellett volna utasítania. E körben utalt a Cstv. 3. § (1) bekezdés c) cd) pontjára, 44. § (3) és (4) bekezdésének helyes értelmezésére és az emögött meghúzódó jogalkotói akaratra. Mindezekből következően ugyanis a H. Kft. mint vitatott igénnyel rendelkező hitelező nem minősül félnek az egyezséget jóváhagyó végzés vizsgálata körében. A jogszabály értelmezéséből következően a vitatott hitelezői igénnyel rendelkezőnek nincs „kereshetőségi joga” az egyezség vonatkozásában. Az ezzel ellentétes gyakorlat azt eredményezné, hogy a vitatott követeléssel rendelkezők, az elismert követeléssel rendelkező többségi hitelezők többségi akaratának érvényre juttatását akadályozhatnák meg. Hangsúlyozta, hogy az elismert követeléssel rendelkező hitelezők 100 %-ban támogatták az egyezség létrehozását.
A fellebbező fél csak a jogszabálysértő végzés hatályon kívül helyezését kérte. Ez a fellebbezés – mely nem felelt meg a Pp. előírásainak – nem tartalmazta azt a kérelmet, hogy a bíróság az egyezség jóváhagyását tagadja meg. Álláspontja szerint az ügy érdemi elbírálására kiható súlyos eljárási szabálysértést követett el a másodfokú bíróság, amikor megsértette a Pp. 253. § (3) bekezdését és a fellebbezést úgy bírálta el, hogy a kérelem és ellenkérelem korlátain túlterjeszkedett. A jóváhagyás megtagadása a végzés megváltoztatásának minősül, melyre irányuló kérelmet a fellebbező nem terjesztett elő.
A Cstv. 45. § (1) bekezdése kapcsán kiemelte, az adós az egyezségi javaslatában vállalta, hogy a vitatott követeléssel rendelkező hitelezők részére járó összeget elkülönítetten kezeli. Hangsúlyozta, a Cstv. sem az elkülönítés módjára, sem annak igazolására, sem a biztosíték módjára nem tartalmaz kifejezett rendelkezést. A másodfokú bíróság ezért a Cstv. 44. § (3) bekezdéséből helytelenül vonta le azt a következtetést, hogy az egyezségkötés időpontjában igazolni kellett volna az adós társaságnak az elkülönítés tényét a vitatott követeléssel rendelkező hitelezőnek járó összeg vonatkozásában.
Álláspontja szerint, ha a másodfokú bíróság jogértelmezése érvényesülne a gyakorlatban, akkor az adósoknak esélyük sem lenne arra, hogy egyezséget kötve folytassák a tevékenységüket. A jogerősen jóváhagyott egyezség végrehajtás alapjául szolgálhat, ha az adós nem teljesít.
Az összes hitelező szempontjából előnyösebb, ha a felszámolás egyezséggel zárul, amely jelen esetben a hitelezői igények teljes 100%-os kielégítését jelentené. Az elsőfokú bíróság a jogszabályoknak megfelelő egyezséget hagyott jóvá, ezért a jóváhagyó végzés megváltoztatásának sem ténybeli, sem jogi indoka nem állt fenn.
A H. Kft. felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a felülvizsgálati kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítását, mint a nem jogosulttól származót. Másodlagosan kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását.
Álláspontja szerint az adós taggyűlésének a képviselője csak az egyezség megkötésére kap felhatalmazást a Cstv. 41. § (2) bekezdése szerint, a jóvá nem hagyott egyezség megtámadására nem. A meghatalmazás tárgyi hatályát tehát a jogszabály maga korlátozza. Az adós taggyűlését alkotó tulajdonosokat a Cstv. nem jogosítja fel felülvizsgálati kérelem benyújtására.
Az egyezség azért sem lenne jóváhagyható, mert az abban foglalt határidő eredménytelenül eltelt. Kizárt, hogy a Kúria olyan egyezséget hagyjon jóvá, amely egy alaptalan feltételezésen alapult (azon, hogy az egyezség megkötésére 2016 márciusában sor kerül), továbbá a fizetési határidők múltbeliek és eredménytelenül elteltek. Az időmúlás okán az egyezség jóváhagyása objektív okból lehetetlen.
Hivatkozott arra, hogy az adós új egyezségi javaslatot terjesztett elő, mely nyilvánvalóan hatályon kívül helyezi a régi, jelen eljárás tárgyát képező egyezségi ajánlatot.
A Kúria döntése és jogi indokai
A Kúria a jogerős végzést kizárólag a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint.
A Kúria elsőként a felek által állított eljárási szabálysértéseket vizsgálta. Ennek során megállapította, tévesen hivatkozott az adós arra, hogy az egyezséget jóváhagyó végzéssel szemben a vitatott igénnyel rendelkező hitelezőnek nincs fellebbezési joga. Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a vitatott igénnyel rendelkező hitelezőnek korlátozott tartalmú fellebbezési joga van, csak abban a körben vizsgálható a jóváhagyott egyezség, hogy az a vitatott hitelező igénye kielégítését milyen módon biztosítja.
A H. Kft. ugyancsak alaptalanul hivatkozott a felülvizsgálati ellenkérelemben arra, hogy az adós tulajdonosai képviselőjének – és így az adósnak – ne lenne felülvizsgálati kérelem benyújtására joga az egyezség jóváhagyását megtagadó végzéssel szemben. A Cstv. 41. § (2) bekezdése szerint az egyezség előkészítése és annak megkötése esetén a gazdálkodó szervezetet megillető jogokat a 8. § (1) bekezdésében felsorolt szervek gyakorolják. Ebből következően az egyezség létrehozása körében a felszámolás alatt álló adóst a legfőbb – a tulajdonosokat tömörítő – szerv képviseli, neki van e körben eljárási jogosultsága. A Kúria utal arra, hogy a felszámoló eljárási joga az egyezséggel kapcsolatban pontosan e vonatkozásban hiányzik. A felszámoló jogait az egyezségi tárgyaláson a törvény korlátozza, kötelezettségeit a Cstv. 42. § tartalmazza. A felszámoló az egyezséget jóváhagyó végzés tekintetében csak abban a részében rendelkezik eljárási jogosultsággal, amely a felszámolói díj megállapítását tartalmazza, illetve kötelezettséget állapít meg a felszámoló részére. A Pp. 233. § (1) bekezdésében foglaltak értelmében az egyezség jóváhagyása körében, az adós nevében a tulajdonosok rendelkeznek a felülvizsgálati kérelem benyújtásának jogával.
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó tévesen állította, hogy a másodfokú bíróság túlterjeszkedett a fellebbezési kérelmen. Jóllehet a fellebbező fél csak az egyezséget jóváhagyó végzés hatályon kívül helyezését kérte, azonban a Cstv. 45. § (1) bekezdése alapján a bíróság a felek által megkötött egyezség esetén csak jóváhagyhatja az egyezséget, vagy megtagadhatja annak jóváhagyását. A másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy az egyezség nem hagyható jóvá, és a rendelkezésére álló adatok alapján meghozta az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatva az új határozatot.
A H. Kft. ugyancsak megalapozatlanul hivatkozott arra, hogy a Kúria nem hagyhatja jóvá az egyezséget azért, mert az egyezségben vállalt teljesítési határidő már letelt. A Kúria felülvizsgálati bíróságként mindig egy korábbi jogerős döntés állított jogszabálysértését vizsgálja. Amennyiben a jogerős határozat tekintetében a jogszabálysértés fennáll, úgy a Kúriának a Pp. 275. § (4) bekezdésében foglalt határozatot meg kell hoznia. Ha az egyezségben megállapított határidők elteltek az egyezség jogerős jóváhagyásáig – amely jelen esetben a Kúria ezen végzésével következik be –, akkor a jogerős jóváhagyással válnak esedékessé az egyezség szerint már eltelt határidő alapján fizetendő összegek.
Az ügyben megválaszolandó érdemi kérdés az, hogyan kell értelmezni a Cstv. 44. § (3) bekezdésének azt a rendelkezését, mely szerint „az egyezségkötés időpontjában vitatott követeléssel rendelkező hitelezőnek járó, a saját csoportja szerinti kielégítésnek megfelelő összeget elkülönítve kell kezelni.” A Kúria álláspontja szerint a választ elsősorban a Cstv. 44. § (4) bekezdése, valamint minden egyes ügyben az adott egyezség részletei alapján lehet megadni.
A Cstv. 44. § (4) bekezdése a vitatott követeléssel rendelkező hitelezőnek jutó vagyonhányad őrzését, kezelését, annak a hitelező – esetleg a többi hitelező – részére történő felosztását az adós társaságra bízza, az ezzel összefüggő felelősséget tehát a jogszabály az adósra telepíti. Ebből következően az adós vagyonában kell ennek a hányadnak meglennie akkor, amikor a hitelező felszámoló által vitatott követelésének megalapozottságát a bíróság határozatában megállapítja.
A Cstv. 44. § (3) bekezdése értelmében a vitatott követelés jogosultját ugyanúgy kell kezelni, mint a saját csoportja szerinti többi hitelezőt. A Kúria álláspontja szerint azonban ez azt is jelenti, hogy abban az esetben, ha az adós a vitatott követeléssel rendelkező hitelező csoportjába tartozó többi – nem vitatott követeléssel rendelkező – hitelezőnek az egyezségi ajánlatban nem azonnali kifizetést vállal, hanem csak részletekben történő teljesítést, akkor nem várható el az sem, hogy a vitatott hitelezői igénnyel rendelkező hitelező részére elkülöníteni vállalt összeg elkülönítése már az egyezségkötés időpontjában megtörténjen. Az elkülönítve kezelés ilyen esetben azt jelenti, hogy az adósnak arra az időpontra kell elkülönítenie és olyan összeget a vitatott hitelezői igénnyel rendelkező hitelező részére, amely időpontban és összegben (arányban) a saját hitelezői csoportjába tartozó többi – nem vitatott követeléssel rendelkező – hitelezőnek teljesítenie kell.
A bíróság az egyezség jóváhagyása körében ilyenkor csak azt vizsgálhatja – ahogyan azt helyesen az elsőfokú bíróság meg is tette –, hogy az adós vagyona a rendelkezésre álló adatokból következően biztosítja-e a vitatott hitelezői igény kielégítését is.
A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria a téves jogértelmezésen alapuló, ebből következően jogszabálysértő jogerős végzést hatályon kívül helyezte a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján és az elsőfokú bíróság jogszabályoknak megfelelő végzését helybenhagyta.
Z á r ó r é s z
Az adós felülvizsgálati kérelme megalapozott volt, ezért a hitelező köteles az adósnak megfizetni a felülvizsgálati eljárással kapcsolatos költségeit a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján, amely az adós jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjból és a lerótt felülvizsgálati eljárási illetékből áll. Az ügyvédi munkadíj összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (3) és (5) bekezdése, valamint a 4/A. § (1) bekezdése alapján állapította meg.
A Kúria tárgyaláson kívül hozta meg határozatát.
Budapest, 2016. december 15.
Dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Farkas Attila s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.766/2016.)