adozona.hu
AVI 2017.2.7
AVI 2017.2.7
Fiktív számla esetén az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése érdemben nem vizsgálható [1992. évi LXXIV. tv. 44. § (5) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1993-ban kezdte meg tevékenységét, tevékenységi köre zöldség-gyümölcs kiskereskedelem. A vizsgált 2007. évben a b.-i nagybani piacon árusító cégektől különféle zöldségeket és gyümölcsöket vásárolt fel, azokat továbbértékesítette a M. T. Kft.-nek (továbbiakban: Kft.) és a D. K. Zöldség-Gyümölcs Termelői és Értékesítő Szövetkezetnek (továbbiakban: Szövetkezet). A Kft.-vel a felperes működésének megkezdésétől kapcsolatban állt, rendszeres beszállítója volt napi, illetve heti terminusb...
AVI 2017.2.7 Fiktív számla esetén az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése érdemben nem vizsgálható [1992. évi LXXIV. tv. 44. § (5) bek.]
A felperes 1993-ban kezdte meg tevékenységét, tevékenységi köre zöldség-gyümölcs kiskereskedelem. A vizsgált 2007. évben a b.-i nagybani piacon árusító cégektől különféle zöldségeket és gyümölcsöket vásárolt fel, azokat továbbértékesítette a M. T. Kft.-nek (továbbiakban: Kft.) és a D. K. Zöldség-Gyümölcs Termelői és Értékesítő Szövetkezetnek (továbbiakban: Szövetkezet). A Kft.-vel a felperes működésének megkezdésétől kapcsolatban állt, rendszeres beszállítója volt napi, illetve heti terminusban. Ugyancsak rendszeresen kereskedett a Szövetkezettel, amellyel 2003 augusztusától állt üzleti kapcsolatban. A felperes nem személy szerint intézte a beszerzéseket, hanem M. L. és L. I. segítettek részére a b.-i nagybani piacon úgy, hogy a felperes által telefonon megrendelt árut beszerezték, melynek átvételét és elszállítását azonban már a felperes szervezte. A felperes 2007. évben a M. N. Kft.-től, a R. S. C. Kft.-től, a H. L. Kft.-től a K. M. Kft.-től, a M. Kft.-től, a R. F. Kft.-től, a J. Kft.-től és a K. F. Kft.-től fogadott be számlákat különböző összegben, melyek általános forgalmi adóját levonásba helyezte.A levonási jog jogszerű gyakorlását ellenőrizte az adóhatóság és azt állapította meg, hogy a megjelölt társaságok által kiállított számlák alapján az áfa visszaigénylésre azért nem jogosult, mert a bizonyítás adatai alapján nem lehetett megállapítani, hogy a számlán szereplő felek között a gazdasági esemény ténylegesen létrejött-e, illetve a felperes nem igazolta, hogy az ügyletek során kellő körültekintéssel járt el. Az adóhatóság rögzítette, hogy a megjelölt társaságok székhelyén a felperes nem járt, azok működési engedéllyel a nagybani piacon való tevékenység ellátására nem rendelkeztek, helyi adóbevallási kötelezettségüknek nem tettek eleget, a szigorú számadású nyomtatványok nyilvántartásában a kiállított számlákat tartalmazó számlatömbök nem szerepeltek, illetve azokat nem a számlakiállító társaságok vásárolták meg. Ezen túlmenően a csatolt menetlevelekkel valamennyi számlán szereplő beszerzés elszállítását igazolni sem tudta, a számlakiállító társaságok pedig igazoltan áruszállító járművel nem rendelkeztek, illetve a számlakiállítás időpontjában működő törvényes képviselőik meghallgatására nem volt mód.
A fentiek alapján a felperes terhére 2007. év vonatkozásában 54 953 000 Ft adóhiánynak is minősülő adókülönbözetet állapítottak meg, az adóhiány után 27 476 000 Ft adóbírságot és 25 626 000 Ft késedelmi pótlékot írtak elő.
A felperes keresete folytán eljárt Bács-Kiskun Megyei Bíróság az alperes 2011. január 26. napján kelt határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására utasította. Álláspontja szerint a kellő körültekintés hiányát az adóhatóságnak kell bizonyítania, mely részéről elmaradt. Az a körülmény, hogy a felperes a számlakibocsátók székhelyén nem járt, illetve a számlakibocsátók nem rendelkeztek működési-, vagy telepengedéllyel, továbbá helyi adóbevallási kötelezettségüket nem teljesítették, valamint nem rendelkeztek bérleti szerződéssel a b.-i nagybani piacon való értékesítés céljából és nem tartották nyilván számlatömbjeiket, a kellő körültekintés hiányát nem támasztották alá. Hangsúlyozta, hogy a felperesnek a leggondosabb eljárás esetében sem volt ráhatása ezen körülményekre, az üzleti partnerek székhelyén pedig - különösen arra figyelemmel, hogy a nagybani piacon tevékenykedtek - nem volt szükséges ellenőriznie. Még a tevékenységi kör feltüntetésének hiánya sem járhat azzal a következménnyel, hogy az áfalevonási jogát kétségbe vonják, illetve nem eshet a terhére, hogy az adó-ellenőrzési eljárás során a cégek képviselői elérhetetlenek voltak. Miután a felperes termékértékesítései és beszerzései szinkronban voltak, így szerinte az adóhatóság nem bizonyította, hogy a kellő körültekintést a felperes elmulasztotta, ezért a felperes adólevonási joga nem sérülhetett. Emiatt került sor az új eljárás elrendelésére.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a felperes keresetének elutasítása, másodlagosan a jogerős ítélet felülvizsgálattal érintett részében történő hatályon kívül helyezése és a bíróság új eljárás lefolytatására és új ítélet hozatalára történő kötelezése érdekében. Hangsúlyozta, hogy önmagában az a körülmény, hogy a számlakibocsátó gazdasági társaságok valós adóalanyok voltak, még nem alapozták meg a felperes adólevonási jogát. Az adóhatóság a gazdasági események teljes körű tisztázása érdekében széles körű bizonyítási eljárást folytatott le, és a feltárt bizonyítékokat okszerűen értékelve azt állapította meg, hogy a kérdéses számlákon feltüntetett gazdasági események nem a bizonylaton szereplő felek között jöttek létre, a keresettel érintett bizonylatok hiteltelenek. Megítélése szerint nem állapítható meg az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: régi Áfa. tv.) 44. § (5) bekezdésében foglalt kellő körültekintés sem a felperes javára, hiszen a tőle elvárható figyelmet, gondosságot elmulasztotta. A felperes sem a közigazgatási, sem pedig a bírósági eljárás során nem csatolt egyetlenegy olyan bizonyítékot sem, amely alkalmas lett volna annak igazolására, hogy a számlakibocsátók ténylegesen rendelkezhettek a számlák szerinti összegnek, forgalomnak, tevékenység jellegének, nagyságának megfelelő, valós adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenység végzéséhez szükséges feltételekkel, továbbá, hogy a gazdasági esemény a valóságban is a számlák szerinti felek között ment végbe. A felperes csupán bizakodott az ügyletek hitelességében, azonban üzleti partnerei cégnyilvántartásban szereplő adatait nem ellenőrizte, székhelyük felől nem vizsgálódott, továbbá a b.-i nagybani piactól sem kért tájékoztatást üzleti partnereiről. Emellett a számlák kiállítóinak személyazonosságáról sem győződött meg, hiszen még megnevezni sem tudta azokat a személyeket, akikkel kapcsolatban állt, akik a társaságok nevében eljártak. A más jogalapon álló új eljárás elrendelésének feltételei nem álltak fenn, hiszen a Pp. 339. § (3) bekezdésében meghatározott jogszabályi feltételek nem igazolódtak. Ezen túlmenően a bíróság ítélete az új eljárásra vonatkozóan utasításokat nem tartalmaz, ezáltal megszegte az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 140. § (2) bekezdését. Nem döntött továbbá az alperes által elismert számítási hiba kijavítását célzó módosító határozatról sem.
A felperesi felülvizsgálati ellenkérelem a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta. Szerinte a jogerős ítélet tükrözi az Európai Unió irányelveinek megfelelő gyakorlatot, mely szerint az adólevonási jog a HÉA mechanizmus szerves részét képezi, és főszabály szerint nem korlátozható.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
Elöljáróban hangsúlyozza a Kúria, hogy az adólevonási jog csak az alakilag és tartalmilag hiteles számla alapján gyakorolható a régi Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdése, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdése, 165. § (2) bekezdése és 166. § (2) bekezdése értelmében. Elsődlegesen tehát az adólevonás jogszerűségét vizsgáló adóhatóságnak, illetőleg bíróságnak arra kell választ adnia, hogy a számlában feltüntetett gazdasági események ténylegesen a felek között jött-e létre. Jelen ügyben az elsőfokú bíróság nem adott választ ítéletében arra, hogy ténylegesen a gazdasági események a számlán feltüntetett felek között létre jöttek-e, hanem kizárólag a régi Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésében írt kellő körültekintés fennállásának elemeit vizsgálta. Márpedig - mint ahogy erre a Kúria, illetve korábban a Legfelsőbb Bíróság több iránymutató döntésében is rámutatott - fiktív számla esetén a régi Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése érdemben nem vizsgálható, értelemszerűen nem alkalmazható (Kfv.I.35.269/2007/6., Kfv.I.35.062/2008/7., Kfv.I.35.369/2009/5., Kfv.I.35.075/2010/6.). A jogerős bírósági ítéletből nem állapítható meg ennek a ténynek a rögzítése, az elsőfokú bíróság ténylegesen csak a kellő körültekintés körében vizsgálódott. Ezáltal ítélete nem felel meg a Pp. 221. §-ában rögzítetteknek, hiszen az alperes a határozatának jogszerűségét és ezzel összefüggésben az áfalevonási jog megtagadását arra alapozta, hogy a felek között nem jött létre gazdasági esemény. Nem vitásan az adóhatóság kiterjedt bizonyítást folytatott le annak igazolására, hogy a felperes áfalevonási jogát visszaélésszerűen gyakorolta, az elsőfokú bíróság pedig elmulasztotta ezeknek a bizonyítékoknak az értékelését, azok alkalmasak-e annak bizonyítására, hogy a gazdasági események ténylegesen megvalósultak vagy sem.
Ugyancsak alapos az alperesnek a felülvizsgálati kérelme a tekintetben, hogy a megismételt eljárásra vonatkozó utasítás hiányzik, szükség van-e az alperes részéről további bizonyítási eljárás lefolytatására, avagy a megállapított tényállás és a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján egyértelműen rögzíthető a gazdasági események megvalósulása, a kellő körültekintés fennállása, ezáltal az áfalevonási jog tilalmazása jogszerűtlen. Az elsőfokú bírósági ítélet logikátlan következtetéseket is tartalmaz, így érdemben nem elbírálható. Nem volt figyelemmel a módosító határozatra sem, nem alkalmazta a Pp. 337. § (3) bekezdését.
A fentiekre figyelemmel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján az elsőfokú jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Az új eljárásban elsőként a módosító határozat jogkövetkezményeit kell levonnia, majd a gazdasági események tényleges megtörténtéről kell határoznia, vajon azok a bizonyítékok, amelyeket az alperes határozatában felsorakoztatott, elegendőek-e a gazdasági események megvalósulásának cáfolatára. Amennyiben nem, úgy sor kerülhet a régi Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésében foglalt kellő körültekintés tanúsításának vizsgálatára. Csak ezen kérdések eldöntése után kerülhet az elsőfokú bíróság abba a helyzetbe, hogy döntsön az áfalevonási jog jogszerűségéről, arról, hogy szükség van-e új eljárás lefolytatására, avagy az alperes által lefolytatott eljárás során jogszerűtlenül helyezkedett arra az álláspontra, hogy áfalevonási jogát a felperes jogszerűtlenül gyakorolta. Az új eljárást az elsőfokú bíróságnak a jogvita eldöntésére irányadó eljárási és anyagi jogi jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően kell lefolytatni akként, hogy érdemi döntését felülbírálatra alkalmas módon a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglalt jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően kell meghoznia.
(Kúria, Kfv. I. 35.291/2013/5.)