adozona.hu
AVI 2017.2.6
AVI 2017.2.6
Csak a szabályszerűen igazolt kiadás számolható el költségként az egyéb jövedelemmel szemben [1995. évi CXVII. tv. 4. §, 28. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2003. október 13-tól 2006. december 15-ig beltagja, egyben képviselője volt a S. B. Bt.-nek (a továbbiakban: Bt.) A Bt.-ben meglévő üzletrészét a felperes 2006. december 15-én eladta L. R. D. román állampolgárnak azzal, hogy képviseleti joga is megszűnt. A felperes a Bt.-nek a Budapest Banknál vezetett számlájáról 2006. január 3-tól 2006. december 20-ig 56 alkalommal, összesen 93 903 380 forintot vett fel készpénzben, melynek vállalkozási célú felhasználását nem igazolta. A Bt. 201...
AVI 2017.2.6 Csak a szabályszerűen igazolt kiadás számolható el költségként az egyéb jövedelemmel szemben [1995. évi CXVII. tv. 4. §, 28. §]
A felperes 2003. október 13-tól 2006. december 15-ig beltagja, egyben képviselője volt a S. B. Bt.-nek (a továbbiakban: Bt.) A Bt.-ben meglévő üzletrészét a felperes 2006. december 15-én eladta L. R. D. román állampolgárnak azzal, hogy képviseleti joga is megszűnt. A felperes a Bt.-nek a Budapest Banknál vezetett számlájáról 2006. január 3-tól 2006. december 20-ig 56 alkalommal, összesen 93 903 380 forintot vett fel készpénzben, melynek vállalkozási célú felhasználását nem igazolta. A Bt. 2010. július 8. napjától végelszámolás, 2012. január 25-től felszámolás alatt állt, törlésére 2013. május 3. napján került sor.A NAV Pest Megyei Adóigazgatósága a Bt.-nél végelszámolás miatti tevékenységet lezáró ellenőrzést végzett, melynek során egyrészt megállapította, hogy a társaság 2006. évben belföldi termékbeszerzésre érvényesített áfalevonási jogot, melyet bizonylatok hiányában nem fogadott el. Másrészt a revízió az iratanyag hiánya miatt 2006. január 1-jétől 2010. július 7-ig terjedő időszakra vonatkozóan társasági adónemben az ellenőrzést nem tudta elvégezni.
A társadóhatóság átirata alapján a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Megyei Adóigazgatósága a felperesnél 2006. évre személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás nemekben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett, melynek eredményeként hozott határozatában kötelezte a felperest 43 855 589 forint adókülönbözet, 21 927 794 forint adóbírság és 21 105 929 forint késedelmi pótlék megfizetésére. Az indokolásban rögzítette, hogy a felperes által felvett összeg a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 4. § (1) és (2) bekezdése, valamint 28. § (1) bekezdése alapulvételével egyéb jövedelemnek minősül, mely után a felperest személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség terheli.
A felperesi fellebbezés folytán eljáró alperes a 2011. július 12. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta oly módon, hogy a személyi jövedelemadóban megállapított adókülönbözet összegének változatlanul hagyása mellett a százalékos egészségügyi hozzájárulásban mutatkozó adókülönbözet összegét nulla forintra csökkentette és mellőzte a felperes adóbírság, valamint késedelmi pótlék megfizetésére kötelezését. Okfejtése szerint csak annak volt jelentősége, hogy a felperes 2006-ban a pénzösszeget a Bt. pénzforgalmi számlájáról felvette és annak a társaság gazdasági tevékenysége körébe tartozó felhasználását nem igazolta. Ezért a társaság bankszámlájáról felvett pénzösszeg az Szja. tv. 28. § (1) bekezdésére figyelemmel a felperes egyéb jövedelme, mely után személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség áll fenn, azonban a százalékos egészségügyi hozzájárulás nem a felperest, hanem a kifizetőt terheli.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a keresetet elutasította. Az indokolásban hivatkozott az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (5) bekezdésében, 97. § (4), (5), (6) bekezdéseiben, 130. §-ában valamint az Szja. tv. 4. § (1) bekezdésében és 28. § (1) bekezdésében foglaltakra. Okfejtése szerint az alperes tényállás-tisztázási kötelezettségének eleget tett, bizonyítékokkal alátámasztotta, hogy 2006-ban a felperes a Bt. képviselőjeként összesen 93 903 380 forintot vett fel a társaság számlájáról és ezzel az összeggel nem tudott elszámolni oly módon, hogy azt a cég kifizetéseire használta fel. Nem írható a felperes terhére, hogy a Bt. új tulajdonosai nem őrizték meg az iratokat, azonban a pénztári kifizetésekkel kapcsolatban a többszöri adóhatósági felhívás után felperes más bizonyítást sem tudott felajánlani. A felperesre hárult a bizonyítási teher a tekintetben, hogy a megjelölt összegeket nem a saját, hanem a Bt. javára használta fel. A felvett készpénz gazdasági célú felhasználását az átutalások akkor sem igazolják, ha azok az elvégzett munkák ellenértékét képviselték. A Bt. kifizetéseit általában átutalással teljesítette, ebből következően nem lett volna akadálya, hogy a felperes az általa állított alvállalkozók számára történő kifizetéseket a társaság nevében szintén átutalással teljesítse. Nincs jelentősége annak, hogy az új tulajdonosok nem tettek büntetőfeljelentést, ugyanakkor a felperes érdeke lett volna, hogy a Bt. iratairól saját személyére vonatkozóan a pénz felhasználása körében másolatot készítsen, mert ezek bizonyítékul szolgálhattak volna. Az Art. 109. §-ában írt jogszabályi feltételek nem álltak fenn ahhoz, hogy a hatóság a felperesnél becslést alkalmazzon, ezt meghaladóan a támadott határozat nem sérti az Art. 130. §-át. Az, hogy iratok hiányában a Bt.-nél az ellenőrzés nem volt lefolytatható még nem jelenti azt, hogy a felperesnél a vizsgálatnak akadálya állna fenn. A felperes jogszerű felhívásra egyetlen vállalkozót sem tudott megjelölni, aki felé a cége tartozását készpénzzel egyenlítette volna ki, a bizonyítékok alapján a felperes tudatosan készült a társaság eladására, és mivel a pénzzel nem tudott elszámolni, így az csak személyes jövedelme lehetett.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet annak hatályon kívül helyezése és a kereseti kérelemnek való helyt adás iránt. Érvelése szerint az ítélet sérti az Art. 97. § (3), (4), (6) bekezdését, 109. § (1) bekezdését, 130. §-át, az Szja. tv. 4. § (1) bekezdését, 28. §-át, 30. §-át, 31. § (1) bekezdését, valamint a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdését és 221. § (1) bekezdését. A pénzösszeget nem magánszemélyként, hanem a Bt. képviselőjeként, annak nevében vette fel. Súlyosan jogszabálysértő az az ítéleti megállapítás, hogy az összeg felhasználása körében a bizonyítási kötelezettség nem az adóhatóságot, hanem a felperest terheli. Az alperes nem bizonyította, semmivel nem támasztotta alá, hogy a felvett összegek bármilyen úton és módon is a képviselő, mint magánszemély tulajdonává váltak volna. Az adóhatóság a Bt. ellenőrzésekor elfogadta a 93 903 380 forintnak a cég érdekében való felhasználását, az ezzel ellentétes alperesi és bírósági álláspont sérti az Art. 130. §-ában írtakat. A Bt. megrendelői az elvégzett munkák ellenértékét átutalták a cég folyószámlájára, ez igazolja a gazdasági események megtörténtét, vagyis, hogy a felperes a társaság pénzét annak érdekében költötte el.
Az alperes a megrendelőknél bizonyítást nem vett fel, ezzel nem tett eleget tényállás-tisztázási kötelezettségének. Azzal, hogy az elsőfokú bíróság ítélete ebben a körben indokolást nem tartalmaz sérült a Pp. 221. § (1) bekezdése.
A felperesnek nem állt fenn olyan kötelezettsége, hogy másolatokat készítsen a Bt. iratairól, azokat a cég eladásakor az új tulajdonosoknak átadta. Az alperes nem tudta megjelölni mi a jogalapja annak, hogy a Bt. bevételét átminősítette a felperes jövedelmévé. Az ítélet is alátámasztja, hogy az alperes határozata vélelmeken és nem bizonyítékokon alapul, ezt meghaladóan maga az ítélet is iratellenes és téves következtetéseket tartalmaz.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.
A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275. § (1) bekezdésére figyelemmel a rendelkezésre álló iratok ismeretében dönt, a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. A jogerős ítélet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálható felül.
Az elsőfokú bíróság vizsgálta a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, beadványait, ily módon a bizonyítékokat a Pp. 206. § (1) bekezdése alapulvételével a maguk összességében értékelte és meggyőződése szerint helyes megállapításokat tett. Jogszabálysértést a rögzített tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen, vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése alapozhat meg, ilyen jogsértést azonban a Kúria nem tárt fel. A közigazgatási és munkaügyi bíróság a Pp. 221. § (1) bekezdésében meghatározott indokolási kötelezettségének eleget tett, a keresetet kimerítette.
A jogerős ítéletben írtakat a Kúria osztja, a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra figyelemmel az alábbiakat fejti ki.
Az Szja. tv. 4. § (1) bekezdése szerint jövedelem a magánszemély által az adóévben bármilyen címen és formában megszerzett bevétel egésze, vagy az e törvényben elismert költségekkel csökkentett része, vagy annak e törvényben meghatározott hányada. A 28. § (1) bekezdés g) pontja értelmében egyéb jövedelem minden olyan bevétel, amelynek adókötelezettségére e törvény eltérő rendelkezést nem tartalmaz, azzal, hogy a bevételnek nem része a megszerzése érdekében a magánszemély által viselt szabályszerűen igazolt kiadás. Egyéb jövedelem különösen a törvény eltérő rendelkezésének hiányában a társas vállalkozás tagja által az e jogviszonyára tekintettel megszerzett vagyoni érték, azzal, hogy a bevételnek nem része a megszerzése érdekében a magánszemély által viselt, szabályszerűen igazolt kiadás.
Utóbbi jogszabályhely egyértelműen meghatározza, hogy csak szabályszerűen igazolt kiadás számolható el költségként az egyéb jövedelemmel szemben, ez esetben pedig alkalmazandók a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény irányadó szabályai, vagyis 15. § (2) és (3) bekezdése, valamint a 165-167. §-ai. A Bt. gazdasági tevékenysége körében történő felhasználás igazolására szolgáló számviteli bizonylatokat a felperes nem tudta csatolni, ezeket más bizonyítékok nem pótolhatják. Nincs jelentősége annak, hogy a felperes a megszerzett pénzösszeget milyen célra használta fel és annak sem, hogy ezzel kapcsolatban a Bt. tett-e feljelentést.
A felperes a Bt. tagjaként, e jogviszonyára tekintettel szerzett 2006-ban vagyoni értéket, ennek tényét és összegszerűségét az alperes bizonyította. A felperes terhére esett azon állításának bizonyítása, hogy a Bt.-től felvett pénzt a társaság alvállalkozóinak kifizetésére fordította, ennek azonban nem tudott eleget tenni.
Az Art. 109. §-ában meghatározott vagyonbecslési eljárás lefolytatása nem volt indokolt, ennek feltételei nem álltak fenn, az adóhatóság az ellenőrzés irányát maga határozhatja meg.
A per tárgya a felperes ellenőrzése eredményeként hozott alperesi határozat felülvizsgálata, ugyanakkor nem vitásan az Art. 130. §-ára figyelemmel az adóhatóság nem tehet az adókötelezettséget érintő jogviszony alanyainak ellenőrzése során ugyanazon jogviszonyra vonatkozóan adózónként eltérő megállapításokat. A Bt.-nél lefolytatott ellenőrzésről készült jegyzőkönyv VIII. pontja rögzíti, hogy a társasági adó tekintetében a revíziónak iratanyag hiánya miatt a 2006. január 1-jétől 2010. július 7-éig terjedő időszakra vonatkozóan az ellenőrzést nem állt módjában elvégezni. Ez azt jelenti, hogy az adóhatóság a társaság ellenőrzésénél nem minősítette a felperesi pénzfelvétellel kapcsolatos jogviszonyt másként a felperes ellenőrzéséhez képest, hiszen megállapítást iratanyag hiányában nem tudott tenni.
Nincs jelentősége annak, hogy a Bt. megrendelői a társaság által elvégzett munkák ellenértékét átutalták a folyószámlájára, ez a tény csak a Bt. és a megrendelő közötti jogviszony fennállását igazolhatja, azt nem, hogy a felvett pénzösszeget a felperes mire használta fel. Erre figyelemmel a megrendelőknél bizonyítás felvételére nem volt szükség. A támadott ítélet 6. oldal utolsó bekezdés első és második mondata tartalmazza az elsőfokú bíróság álláspontját erre a felperesi hivatkozásra.
Az alperes jogszerűen minősítette a Bt.-től a felperes által felvett összeget az Szja. tv. 28. § (1) bekezdése szerinti egyéb jövedelemként, amely után személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség áll fenn.
A jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdésére figyelemmel hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. VI. 35.241/2013/5.)