adozona.hu
EH 2017.02.K7
EH 2017.02.K7
A vámtartozás keletkezésétől számított 3 év lejárta után az adóssal már nem lehet közölni a tartozás összegét. Az elévülési határidőt nem hosszabbítja meg a korábban végzett, jogsértés megállapítása nélkül záruló felülellenőrzés fellebbezési eljárásának időtartama [2913/1992. EGK (Vámkódex) 221. cikk (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes nevében eljáró képviselő az illetékes vámhatóságnál elektronikus úton Malajziából származó üvegszál szitaszövet szabad forgalomba bocsátását kérte. Az elsőfokú vámhatóság az árunyilatkozatot a kérelemnek megfelelően 2011. május 2-án elfogadta, az árut határozatával szabad forgalomba bocsátotta. A NAV Nógrád Megyei Vám- és Pénzügyőri Igazgatósága a felperesnél 2011. január 1. - 2012. május 31. közötti időszakra utólagos ellenőrzést végzett, melynek eredményeként a 2012. október ...
EH 2017.02.K7 A vámtartozás keletkezésétől számított 3 év lejárta után az adóssal már nem lehet közölni a tartozás összegét. Az elévülési határidőt nem hosszabbítja meg a korábban végzett, jogsértés megállapítása nélkül záruló felülellenőrzés fellebbezési eljárásának időtartama [2913/1992. EGK (Vámkódex) 221. cikk (3) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes nevében eljáró képviselő az illetékes vámhatóságnál elektronikus úton Malajziából származó üvegszál szitaszövet szabad forgalomba bocsátását kérte. Az elsőfokú vámhatóság az árunyilatkozatot a kérelemnek megfelelően 2011. május 2-án elfogadta, az árut határozatával szabad forgalomba bocsátotta. A NAV Nógrád Megyei Vám- és Pénzügyőri Igazgatósága a felperesnél 2011. január 1. - 2012. május 31. közötti időszakra utólagos ellenőrzést végzett, melynek eredményeként a 2012. október 2-án kelt határozatában az utólagos ellenőrzést lezárta azzal, hogy a felperes által megjelölt TARIC kód helytelen, az helyesen 7019590010. A NAV elnöke 2013. június 19-én felülellenőrzést rendelt el a fentiekben részletezett utólagos ellenőrzéssel kapcsolatban. A NAV Észak-magyarországi Regionális Vám- és Pénzügyőri Főigazgatósága (a továbbiakban: Főigazgatóság) 18 határozatában a felperes terhére összesen 169 143 453 forint vámot és 42 285 861 forint általános forgalmi adót szabott ki. A határozatokkal szemben a felperes fellebbezést terjesztett elő, a NAV elnöke a 2014. március 25-én kelt másodfokú határozataiban az elsőfokú határozatokat megsemmisítette, mivel azok a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény (a továbbiakban: Vámtörvény) 60. § (4) bekezdésébe ütköznek. A Főigazgatóság a 2014. április 15-én kelt határozatával a felülellenőrzést jogsértés megállapítása nélkül lezárta.[2] Az alperes a 2014. április 9-én kelt iratában a 2011. január 1. - 2012. május 31. közötti időszakra lefolytatott utólagos ellenőrzés tekintetében felülellenőrzést rendelt el. Ennek eredményeként a NAV Központi Hivatala a 2014. június 12-én kelt határozatában kötelezte a felperest 9 501 670 forint vám és 2 375 417 forint általános forgalmi adó megfizetésére. Az indokolás szerint a felülellenőrzés alapját az Európai Csalás Elleni Hivatal (a továbbiakban: OLAF) 2011-ben a Kínai Népköztársaságból származó üvegszálból készült nyitott szemes szitaszövetek behozatalára kivetett dömpingellenes vámok elkerülése tárgyában hozott vizsgálata képezte. Az elsőfokú hatóság rögzítette, hogy egyrészt a Malajziából beérkezett és szabad forgalomba bocsátott üvegszál szitaszövet a 70195900 KN kód alá tartozik, másrészt a termék származási országa nem Malajzia, hanem Kína. A termékkel csalást elkövetők a Kínából származó üvegszál szitaszövetek behozatalára vonatkozó hagyományos és dömpingellenes vámokat oly módon kerülték el, hogy szabálytalanul malajziai származást jelentettek be, melyet eredeti, de szabálytalan, vagy hamisított malajziai származási bizonyítvány vámcélú bemutatásával támasztottak alá.
[3] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperesi jogelőd (a továbbiakban: alperes) a 2014. augusztus 4-én kelt 3156448690. számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az indokolásban kifejtette, a felülellenőrzést lefolytató hatóság helyesen állapította meg, hogy nem teljesültek a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK rendelet (a továbbiakban: Vámkódex) 220. cikk (2) bekezdésének b) pontjában rögzített feltételek, mivel a vámhatóság hibája nem volt megállapítható. A 2454/93/EGK rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 871. cikk alkalmazása fel sem merült, ezért nem kellett az ügyet a Bizottság elé utalni. A felülellenőrzés eredményeként megállapított vámtartozás közlésére a Vámkódex 221. cikk (3) bekezdésében meghatározott elévülési időn belül került sor, mert a vámtartozáshoz kapcsolódó fellebbezés benyújtásának napjától kezdve a fellebbezési eljárás időtartalmára a határidő felfüggesztésre került. A Vámtörvény 60. § (4) bekezdés d) pontjára figyelemmel az ügyben a súlyosítási tilalomra vonatkozó rendelkezésben írtakat nem kell alkalmazni. A nyelvhasználatra irányadó szabályokat a hatóság nem sértette meg.
A kereseti kérelem
[4] Az alperes határozatával szemben a felperes terjesztett elő keresetet eljárási és anyagi jogi jogszabálysértésekre hivatkozással.Az elsőfokú ítélet
[5] A közigazgatási és munkaügyi bíróság jogerős ítéletében a keresetet elutasította. Okfejtése szerint a Vámkódex 220. cikk (2) bekezdés b) pontjában rögzített konjunktív feltételek fennállásának hiánya miatt az alperes nem volt köteles a Vhr. 871. cikk (1) bekezdése szerinti eljárást kezdeményezni, így határozata nem semmis. A megállapított vámkülönbözetet ezért a magyar vámhatóságnak könyvelésbe kellett vennie. Az alperes eleget tett a Vámtörvény 7/N. § (4) bekezdése szerint fennálló bizonyítási kötelezettségének abban a körben, hogy a felperes érintett az OLAF által feltárt kijátszással kapcsolatos üvegszálas szitaszövet tekintetében.[6] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a közigazgatási hatóság és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 9. § (1) bekezdésének sérelmét nem állapította meg, valamint elutasította a felperes előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kérelmét.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[7] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet elsődlegesen annak hatályon kívül helyezése és a keresetnek való helyt adás, másodlagosan a hatályon kívül helyezés mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása iránt. Érvelése szerint az ítélet sérti a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339. § (1) bekezdését, a Vámtörvény 7/N. § (3), (4) bekezdését, 60. § (4) bekezdését, a Vámkódex 220., 221. cikkét és a Vhr. 871. cikkét.[8] Kiemelte, a hatósági eljárás alatt az alperes nem bocsátotta rendelkezésre az OLAF riportot, ezzel megsértette az Alaptörvény H) cikkének (1) bekezdését, a Ket. 9. § (1) bekezdését és az Alapjogi Charta 47-50. cikkeit. Rámutatott, a Vámtörvény 60. § (4) bekezdésében szabályozott súlyosítási tilalomba ütközik a támadott ítélet, mivel súlyosításra csak akkor van lehetőség, ha arra az utólagos, nem pedig a felülellenőrzési eljárásban kerül sor.
A Kúria döntése és jogi indokai
[9] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.[10] A Pp. 275. § (1) és (2) bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A jogerős ítélet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálható felül.
[11] A Kúria rögzíti, az elsőfokú bíróság a pontosan, törvényesen megállapított tényállásból az elévülésre vonatkozóan nem helytálló jogi következtetést vont le.
[12] A Vámkódex 221. cikk (1) bekezdése értelmében a könyvelésbe vételt követően a vámösszeget a megfelelő eljárás szerint közölni kell az adóssal. A 221. cikk (3) bekezdése szerint a vámtartozás keletkezésétől számított 3 év lejárta után az adóssal már nem lehet közölni a tartozás összegét. Ez a határidő a 243. cikk értelmében vett fellebbezés benyújtásának napjától kezdve a fellebbezési eljárás időtartamára felfüggesztésre kerül. A Vámkódex 243. cikke a jogorvoslatra irányadó szabályokat tartalmazza, (1) bekezdése többek között kimondja, bármely személynek joga van jogorvoslati kérelmet benyújtani a vámhatóság által a vámjogszabályok alkalmazásával kapcsolatban hozott olyan határozatok ellen, amelyek őt közvetlenül és személyesen érintik.
[13] A felülvizsgálati bíróságnak elsődlegesen abban kellett döntenie, hogy az elsőfokú bíróság jogszerűen alkalmazta-e a perbeli tényállásra a Vámkódex 221. cikk (3) bekezdését, az elévülési idő számítása körében helyesen hagyta-e figyelmen kívül a NAV elnöke által kezdeményezett felülellenőrzési eljárás során a fellebbezés benyújtásától a másodfokú határozat kiadmányozásáig eltelt időszakot.
[14] A Kúria hangsúlyozza, a jogerős ítélet helyesen rögzíti a felperesi vámtartozás keletkezésének napját 2011. május 2-ában, az elévülési határidő végét 2014. május 2-ában és az alperes által elrendelt felülellenőrzés során hozott vámtartozást megállapító elsőfokú határozat felperessel történő közlését 2014. június 13-ában. A NAV elnöke részéről elrendelt felülellenőrzési eljárás során a felperes fellebbezését 2014. január 31-én nyújtotta be, a NAV elnökének határozata 2014. március 25-én került kiadmányozásra, a fellebbezési eljárás időtartama tehát 54 nap volt. Amennyiben a 3 éves határidőbe nem számít bele a fellebbezési szak időtartama, úgy a vámtartozás közlésére nyitva álló határidő 2014. június 25-én járt le, ehhez képest a vámtartozás felperessel történő közlésére törvényesen került sor 2014. június 13-án. Ellenkező esetben a vámtartozás közlési határidő 2014. május 2-án lejárt, ezt követően nincs törvényes lehetőség a vámtartozás közlésére.
[15] A Vámkódex 221. cikk (3) bekezdését a 2700/2000/EK rendelet 1. cikk (17) bekezdése állapította meg 2000. december 19-i hatálybalépéssel. A módosító EK-rendelet preambulumának 12. pontja értelmében a Közösség pénzügyi érdekeit és a fizetésért felelős személy jogait védeni kell a szükségtelenül elhúzódó jogi eljárásoktól. A Kúria kiemeli, a 221. cikk (3) bekezdése a jogalkotó által megfogalmazott azon cél érdekében került beépítésre a Vámkódexbe, hogy védje a fizetésért felelős személy jogait a szükségtelenül elhúzódó jogi eljárásoktól.
[16] Az árunyilatkozat 2011. május 2-i elfogadását és az áru szabad forgalomba bocsátását követően a vámhatóság egy utólagos ellenőrzést végzett, majd szorosan egymást követően két felülellenőrzést. A Kúria megítélése szerint a hatósági eljárássorozat szükségtelenül elhúzódott, a Vámkódex 221. cikk (3) bekezdését a jogalkotói akaratnak megfelelően kell értelmezni. Ez a jogszabályhely egyrészt jogot biztosít a hatósági oldal számára ahhoz, hogy a vámtartozás keletkezésétől számított 3 éven belül közölje az adóssal a tartozás összegét. Másrészt szigorú időkorlátot és kötelezettséget is meghatároz a hatóság felé, mivel a 3 év lejárta után a tartozás többé az adóssal törvényesen nem közölhető. Az ügyfél oldalán a 221. cikk (3) bekezdése garanciális jogként jelenik meg, mely biztosítja számára azt, hogy a hatóság vámtartozás közlési lehetősége nem korlátlan, hanem határidőhöz-kötött.
[17] A korábban írtaknak megfelelően a NAV elnöke az első felülellenőrzés során hozott elsőfokú határozatokat megsemmisítette, vagyis a megsemmisített határozatot úgy kell tekinteni, mintha meg sem hozta volna az elsőfokú hatóság. Nem szolgálhat a vámhatóság javára az a tény, hogy az elsőfokú határozat jogszabálysértés miatt megsemmisítésre került, ezért az első felülellenőrzési eljáráshoz kapcsolódó fellebbezési eljárási időtartam nem ad alapot a 221. cikk (3) bekezdés első mondatában meghatározott határidő felfüggesztésére, ezzel az elévülési határidő nem hosszabbodik meg.
[18] A fentiekre figyelemmel 2014. május 2-át követően a felperessel jogszerűen már nem lehetett közölni a tartozás összegét, a 2014. június 13-án közölt vámtartozást megállapító határozat - és a jogerős ítélet is - sérti a Vámkódex 221. cikk (3) bekezdés. A felülvizsgálati kérelemben megjelölt további jogszabálysértésre hivatkozásokat a Kúria a fent kifejtett álláspontjára figyelemmel nem vizsgálta.
[19] A felülvizsgálati bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdését alkalmazva a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az alperesi jogelőd határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte.
(Kúria, Kfv. III. 35.811/2015.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Kfv.III.35.811/2015/6.
A tanács tagjai: Dr. Sperka Kálmán a tanács elnöke, Dr. Sugár Tamás előadó bíró, Dr. Dobó Viola bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Szecskay Ügyvédi Iroda ügyintéző ügyvéd: Dr. Bagaméry Gáspár)
Az alperes: Nemzetgazdasági Miniszter
Az alperes képviselője: Dr. Rózsa Sándor jogtanácsos
A per tárgya: vámügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a felperes
A felülvizsgálati kérelem sorszáma: 19.
Az elsőfokú bíróság neve, határozatának kelte és száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2015. szeptember 30-án kelt 28.K.33.481/2014/17. számú ítélete
R e n d e l k e z ő r é s z
A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 28.K.33.481/2014/17. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, az alperesi jogelőd 3156448690. számú határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezi.
Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 300.000.- (háromszázezer) forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.
A kereseti és a felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
A felperes nevében eljáró képviselő az illetékes vámhatóságnál elektronikus úton Malajziából származó üvegszál szitaszövet szabad forgalomba bocsátását kérte. Az elsőfokú vámhatóság az árunyilatkozatot a kérelemnek megfelelően 2011. május 2-án elfogadta, az árut határozatával szabad forgalomba bocsátotta. A NAV Nógrád Megyei Vám- és Pénzügyőri Igazgatósága a felperesnél 2011. január 1. - 2012. május 31. közötti időszakra utólagos ellenőrzést végzett, melynek eredményeként a 2012. október 2-án kelt határozatában az utólagos ellenőrzést lezárta azzal, hogy a felperes által megjelölt TARIC kód helytelen, az helyesen 7019590010. A NAV Elnöke 2013. június 19-én felülellenőrzést rendelt el a fentiekben részletezett utólagos ellenőrzéssel kapcsolatban. A NAV Észak-magyarországi Regionális Vám- és Pénzügyőri Főigazgatósága (a továbbiakban: Főigazgatóság) 18 határozatában a felperes terhére összesen 169.143.453.- forint vámot és 42.285.861.- forint általános forgalmi adót szabott ki. A határozatokkal szemben a felperes fellebbezést terjesztett elő, a NAV Elnöke a 2014. március 25-én kelt másodfokú határozataiban az elsőfokú határozatokat megsemmisítette, mivel azok a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény (a továbbiakban: Vámtörvény) 60. § (4) bekezdésébe ütköznek. A Főigazgatóság a 2014. április 15-én kelt határozatával a felülellenőrzést jogsértés megállapítása nélkül lezárta.
Az alperes a 2014. április 9-én kelt iratában a 2011. január 1. - 2012. május 31. közötti időszakra lefolytatott utólagos ellenőrzés tekintetében felülellenőrzést rendelt el. Ennek eredményeként a NAV Központi Hivatala a 2014. június 12-én kelt határozatában kötelezte a felperest 9.501.670.- forint vám és 2.375.417.- forint általános forgalmi adó megfizetésére. Az indokolás szerint a felülellenőrzés alapját az Európai Csalás Elleni Hivatal (a továbbiakban: OLAF) 2011-ben a Kínai Népköztársaságból származó üvegszálból készült nyitott szemes szitaszövetek behozatalára kivetett dömping ellenes vámok elkerülése tárgyában hozott vizsgálata képezte. Az elsőfokú hatóság rögzítette, hogy egyrészt a Malajziából beérkezett és szabad forgalomba bocsátott üvegszál szitaszövet a 70195900 KN kód alá tartozik, másrészt a termék származási országa nem Malajzia, hanem Kína. A termékkel csalást elkövetők a Kínából származó üvegszál szitaszövetek behozatalára vonatkozó hagyományos és dömping ellenes vámokat oly módon kerülték el, hogy szabálytalanul malajziai származást jelentettek be, melyet eredeti, de szabálytalan, vagy hamisított malajziai származási bizonyítvány vámcélú bemutatásával támasztottak alá.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperesi jogelőd (a továbbiakban: alperes) a 2014. augusztus 4-én kelt 3156448690. számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az indokolásban kifejtette, a felülellenőrzést lefolytató hatóság helyesen állapította meg, hogy nem teljesültek a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK rendelet (a továbbiakban: Vámkódex) 220. cikk (2) bekezdésének b) pontjában rögzített feltételek, mivel a vámhatóság hibája nem volt megállapítható. A 2454/93/EGK rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 871. cikk alkalmazása fel sem merült, ezért nem kellett az ügyet a Bizottság elé utalni. A felülellenőrzés eredményeként megállapított vámtartozás közlésére a Vámkódex 221. cikk (3) bekezdésében meghatározott elévülési időn belül került sor, mert a vámtartozáshoz kapcsolódó fellebbezés benyújtásának napjától kezdve a fellebbezési eljárás időtartalmára a határidő felfüggesztésre került. A Vámtörvény 60. § (4) bekezdés d) pontjára figyelemmel az ügyben a súlyosítási tilalomra vonatkozó rendelkezésben írtakat nem kell alkalmazni. A nyelvhasználatra irányadó szabályokat a hatóság nem sértette meg.
A kereseti kérelem
Az alperes határozatával szemben a felperes terjesztett elő keresetet eljárási- és anyagi jogi jogszabálysértésekre hivatkozással.
Az elsőfokú ítélet
A közigazgatási és munkaügyi bíróság jogerős ítéletében a keresetet elutasította. Okfejtése szerint a Vámkódex 220. cikk (2) bekezdés b) pontjában rögzített konjunktív feltételek fennállásának hiánya miatt az alperes nem volt köteles a Vhr. 871. cikk (1) bekezdése szerinti eljárást kezdeményezni, így határozata nem semmis. A megállapított vámkülönbözetet ezért a magyar vámhatóságnak könyvelésbe kellett vennie. Az alperes eleget tett a Vámtörvény 7/N. § (4) bekezdése szerint fennálló bizonyítási kötelezettségének abban a körben, hogy a felperes érintett az OLAF által feltárt kijátszással kapcsolatos üvegszálas szitaszövet tekintetében.
Az elsőfokú bíróság rámutatott, a felperes árunyilatkozata 2011. május 2-án került elfogadásra, egyúttal a felperesnek vámtartozása keletkezett, mely főszabály szerint 2014. május 2-án évült volna el. A felperes azonban a 2014. január 31-én postára adott beadványában fellebbezést terjesztett elő a Főigazgatóság vámtartozást megállapító határozata ellen, a NAV Elnökének fellebbezést elbíráló határozata 2014. március 25-én került kiadmányozásra, ezért a két időpont közötti 54 napos időtartam nem számít bele a három éves elévülési határidőbe, mely így 2014. június 25-én járt le. A felülellenőrzést végző hatóság jogszerűen közölte a vámtartozást megállapító határozatát a felperessel 2014. június 13-án.
Az utólagos ellenőrzésre az adópolitikáért felelős miniszter utasítására került sor, így a súlyosítási tilalomra vonatkozó rendelkezéseket a Vámtörvény 60. § (4) bekezdés d) pontja alapján nem kell alkalmazni.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság a közigazgatási hatóság és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 9. § (1) bekezdésének sérelmét nem állapította meg, valamint elutasította a felperes előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kérelmét.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet elsődlegesen annak hatályon kívül helyezése és a keresetnek való helyt adás, másodlagosan a hatályon kívül helyezés mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása iránt. Érvelése szerint az ítélet sérti a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339. § (1) bekezdését, a Vámtörvény 7/N. § (3), (4) bekezdését, 60. § (4) bekezdését, a Vámkódex 220., 221. cikkét és a Vhr. 871. cikkét.
Kiemelte, a hatósági eljárás alatt az alperes nem bocsátotta rendelkezésre az OLAF riportot, ezzel megsértette az Alaptörvény H) cikkének (1) bekezdését, a Ket. 9. § (1) bekezdését és az Alapjogi Charta 47-50. cikkeit. Rámutatott, a Vámtörvény 60. § (4) bekezdésében szabályozott súlyosítási tilalomba ütközik a támadott ítélet, mivel súlyosításra csak akkor van lehetőség, ha arra az utólagos, nem pedig a felülellenőrzési eljárásban kerül sor.
Hangsúlyozta, a külföldi hatóságoknak tudniuk kellett volna, hogy az áru nem felel meg a kedvezményes elbánásra jogosító feltételeknek, ekként a vámtartozást utólag nem lehetett volna könyvelésbe venni. A bíróság nem észlelte, miszerint a Vhr. 871. cikkére figyelemmel az alperesnek nem volt hatásköre a határozat meghozatalára, tévesen nem állapította meg a Bizottság hatáskörét. Az ítéletben foglaltakkal ellentétben az alperes nem tett eleget bizonyítási kötelezettségének, nem tisztázta kellő mértékben a tényállást, illetve bizonyítatlan tényt értékelt a társaság terhére.
A felperes érvelése szerint jogszabálysértő az ítélet, azért is, mivel a bíróság annak ellenére nem helyezte hatályon kívül az alperes határozatát, hogy a vámtartozás utólagos könyvelésbe vételéhez fűződő jog a Vámkódex 221. cikk (3) bekezdése alapján elévült. A korábbi felülellenőrzési eljárás fellebbezési időtartamát nem lehet jogszerűen figyelembe venni elévülést szüneteltető körülményként, tekintettel az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB) C-264/08. számú ügyben hozott ítéletére is. A felperes tévesnek tartotta az ítélet jogi értelmezését az új tény, körülmény figyelembevételével összefüggésben is. Indítványozta, a Kúria keresse meg az EUB-t a Vámkódex 220. cikk (2) bekezdés d) pontjának, 221. cikk (3) bekezdésének és a 883/2013/EU Euratom Rendelet 11. cikk (2) bekezdésének értelmezésére.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A Pp. 275. § (1) és (2) bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A jogerős ítélet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálható felül.
A Kúria rögzíti, az elsőfokú bíróság a pontosan, törvényesen megállapított tényállásból az elévülésre vonatkozóan nem helytálló jogi következtetést vont le.
A Vámkódex 221. cikk (1) bekezdése értelmében a könyvelésbe vételt követően a vámösszeget a megfelelő eljárás szerint közölni kell az adóssal. A 221. cikk (3) bekezdése szerint a vámtartozás keletkezésétől számított 3 év lejárta után az adóssal már nem lehet közölni a tartozás összegét. Ez a határidő a 243. cikk értelmében vett fellebbezés benyújtásának napjától kezdve a fellebbezési eljárás időtartamára felfüggesztésre kerül. A Vámkódex 243. cikke a jogorvoslatra irányadó szabályokat tartalmazza, (1) bekezdése többek között kimondja, bármely személynek joga van jogorvoslati kérelmet benyújtani a vámhatóság által a vámjogszabályok alkalmazásával kapcsolatban hozott olyan határozatok ellen, amelyek őt közvetlenül és személyesen érintik.
A felülvizsgálati bíróságnak elsődlegesen abban kellett döntenie, hogy az elsőfokú bíróság jogszerűen alkalmazta-e a perbeli tényállásra a Vámkódex 221. cikk (3) bekezdését hagyta-e figyelmen kívül a NAV Elnöke által kezdeményezett felülellenőrzési eljárás során a fellebbezés benyújtásától a másodfokú határozat kiadmányozásáig eltelt időszakot.
A Kúria hangsúlyozza, a jogerős ítélet helyesen rögzíti a felperesi vámtartozás keletkezésének napját 2011. május 2-ában, az elévülési határidő végét 2014. május 2-ában és az alperes által elrendelt felülellenőrzés során hozott vámtartozást megállapító elsőfokú határozat felperessel történő közlését 2014. június 13-ában. A NAV Elnöke részéről elrendelt felülellenőrzési eljárás során a felperes fellebbezését 2014. január 31-én nyújtotta be, a NAV Elnökének határozata 2014. március 25-én került kiadmányozásra, a fellebbezési eljárás időtartama tehát 54 nap volt. Amennyiben a 3 éves határidőbe nem számít bele a fellebbezési szak időtartama, úgy a vámtartozás közlésére nyitva álló határidő 2014. június 25-én járt le, ehhez képest a vámtartozás felperessel történő közlésére törvényesen került sor 2014. június 13-án. Ellenkező esetben a vámtartozás közlési határidő 2014. május 2-án lejárt, ezt követően nincs törvényes lehetőség a vámtartozás közlésére.
A Vámkódex 221. cikk (3) bekezdését a 2700/2000/EK rendelet 1. cikk (17) bekezdése állapította meg 2000. december 19-i hatályba lépéssel. A módosító EK rendelet preambulumának 12. pontja értelmében a Közösség pénzügyi érdekeit és a fizetésért felelős személy jogait védeni kell a szükségtelenül elhúzódó jogi eljárásoktól. A Kúria kiemeli, a 221. cikk (3) bekezdése a jogalkotó által megfogalmazott azon cél érdekében került beépítésre a Vámkódexbe, hogy védje a fizetésért felelős személy jogait a szükségtelenül elhúzódó jogi eljárásoktól.
Az árunyilatkozat 2011. május 2-i elfogadását és az áru szabad forgalomba bocsátását követően a vámhatóság egy utólagos ellenőrzést végzett, majd szorosan egymást követően két felülellenőrzést. A Kúria megítélése szerint a hatósági eljárás- sorozat szükségtelenül elhúzódott, a Vámkódex 221. cikk (3) bekezdését a jogalkotói akaratnak megfelelően kell értelmezni. Ez a jogszabályhely egyrészt jogot biztosít a hatósági oldal számára ahhoz, hogy a vámtartozás keletkezésétől számított 3 éven belül közölje az adóssal a tartozás összegét. Másrészt szigorú időkorlátot és kötelezettséget is meghatároz a hatóság felé, mivel a 3 év lejárta után a tartozást többé az adóssal törvényesen nem közölhető. Az ügyfél oldalán a 221. cikk (3) bekezdése garanciális jogként jelenik meg, mely biztosítja számára azt, hogy a hatóság vámtartozás közlési lehetősége nem korlátlan, hanem határidőhöz kötött.
A korábban írtaknak megfelelően a NAV Elnöke az első felülellenőrzés során hozott elsőfokú határozatokat megsemmisítette, vagyis a megsemmisített határozatot úgy kell tekinteni, mintha meg sem hozta volna az elsőfokú hatóság. Nem szolgálhat a vámhatóság javára az a tény, hogy az elsőfokú határozat jogszabálysértés miatt megsemmisítésre került, ezért az első felülellenőrzési eljáráshoz kapcsolódó fellebbezési eljárási időtartam nem ad alapot a 221. cikk (3) bekezdés első mondatában meghatározott határidő felfüggesztésére, ezzel az elévülési határidő nem hosszabbodik meg.
A fentiekre figyelemmel 2014. május 2-át követően a felperessel jogszerűen már nem lehetett közölni a tartozás összegét, a 2014. június 13-án közölt vámtartozást megállapító határozat - és a jogerős ítélet is - sérti a Vámkódex 221. cikk (3) bekezdés. A felülvizsgálati kérelemben megjelölt további jogszabálysértésre hivatkozásokat a Kúria a fent kifejtett álláspontjára figyelemmel nem vizsgálta.
A felülvizsgálati bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdését alkalmazva a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az alperesi jogelőd határozatát – az elsőfokú határozatra is kiterjedően – hatályon kívül helyezte.
A döntés elvi tartalma
A vámtartozás keletkezésétől számított 3 év lejárta után az adóssal már nem lehet közölni a tartozás összegét. Az elévülési határidőt nem hosszabbítja meg a korábban végzett, jogsértés megállapítása nélkül záruló felülellenőrzés fellebbezési eljárásának időtartama.
Z á r ó r é s z
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (2) bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el.
A pervesztes alperes köteles a felperes részére a Pp. 78. § (1) bekezdésére figyelemmel együttes elsőfokú és felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére.
Az alperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. § (1) bekezdés c) pontja szerint személyes illetékmentes, ezért a feljegyzett kereseti és felülvizsgálat eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen a Pp. 271. § (1) bekezdés e) pontjára tekintettel nincs helye felülvizsgálatnak.
Budapest, 2016. június 22.
Dr. Sperka Kálmán s.k. a tanács elnöke, Dr. Sugár Tamás s.k. előadó bíró, Dr. Dobó Viola s.k. bíró
(Kúria, Kfv. III. 35.811/2015.)