adozona.hu
AVI 2017.1.5
AVI 2017.1.5
Az illetékmentesség alkalmazásának konjunktív feltételei vannak [1990. évi XCIII. tv. 26. § (1) bek. t) pont.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
B. F. magánszemély 2013. január 2-án tett bejelentését követően került egyéni vállalkozóként az egyéni vállalkozók nyilvántartásába. Ezt követően 2013. január 14-én B. F. egyéni vállalkozó megalapította a B. F. Egyéni Céget (továbbiakban: Cég), amelynek következtében e napon egyéni vállalkozói tevékenységre való jogosultsága megszűnt. 2013. április 17-én kelt ajándékozási szerződéssel B. F. ajándékozás jogcímén B. B. F.-től, B. T. D.-től, valamint B. K. Sz.-tól megszerezte azokat az ingatlano...
AVI 2017.1.5 Az illetékmentesség alkalmazásának konjunktív feltételei vannak [1990. évi XCIII. tv. 26. § (1) bek. t) pont.]
B. F. magánszemély 2013. január 2-án tett bejelentését követően került egyéni vállalkozóként az egyéni vállalkozók nyilvántartásába. Ezt követően 2013. január 14-én B. F. egyéni vállalkozó megalapította a B. F. Egyéni Céget (továbbiakban: Cég), amelynek következtében e napon egyéni vállalkozói tevékenységre való jogosultsága megszűnt. 2013. április 17-én kelt ajándékozási szerződéssel B. F. ajándékozás jogcímén B. B. F.-től, B. T. D.-től, valamint B. K. Sz.-tól megszerezte azokat az ingatlanokat, amelyek a jelen ügyben a hatósági eljárás során az illetékkiszabás alapjául szolgáltak. 2013. május 31-én B. F. nyilatkozatával az említett ingatlanokat nem pénzbeli hozzájárulásként a Cég rendelkezésére bocsátotta. Ezt követően a Cég 2013. június 17-én határozta el átalakulását B. C. Kft.-vé (továbbiakban: felperes). Végül 2013. október 3-án kötött megállapodásukban B. F. tulajdonos, és úgy is mint, a Cég és a felperes rögzítették, hogy a felsorolt 244 db ingatlan az átalakulás folytán a továbbiakban a jogutód felperes tulajdonába kerültek.Az elsőfokú adóhatóság fizetési meghagyásával a felperes és a Cég közötti átalakulás során létrejött megállapodást bírálta el, és abban 0 forint fizetendő illeték megfizetésére kötelezte a felperest. Megállapította, hogy a vagyonszerzés az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 26. § (1) bekezdésének v) pontja alapján illetékmentes volt.
Az elsőfokú adóhatóság a B. F. magánszemély ingatlanvagyonának a Cégbe való apportálását minősítő fizetési meghagyásával a felperest, mint a jogelőd Cég jogutódját az 1 174 689 500 forint illetékalap után 43 493 790 forint fizetendő vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte.
Az alperes 2517169571 számú határozatával az elsőfokú hatóság fizetési meghagyását helybenhagyta. Álláspontja szerint az elsőfokú határozat mind a jogalap, mind pedig az összegszerűség tekintetében jogszerű volt. Kifejtette többek között, hogy az elsőfokú illetékhatóság a 7325975583 számú, és a 7325959134 határozataival más ügyletekben hozott döntést. B. F.-nek az ingatlanvagyonának a Cégbe történő apportálása vonatkozásában megjegyezte, hogy az vagyonátruházási illetékköteles volt, ezért jogszerűen került a felperes terhére vagyonátruházási illeték kiszabására. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 6. § (3) bekezdése alapján a jogutód adózó teljesíti a jogelőd adózó által nem teljesített kötelezettségeket. Az Itv. 26. § (1) bek. t) pontjában foglalt illetékmentesség nem volt alkalmazható, mivel B. F. nem volt a társasági adó alanya, és ezért az illetékmentesség e pontban foglalt feltételei vonatkozásában nem állhattak fenn.
A felperes keresetével kérte az alperes határozatának - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - a hatályon kívül helyezését. Keresetében - lényegében a fellebbezésében foglaltakat megismételve - négy pontban vitatta az alperesi határozatban foglaltak jogszerűségét. Elsőként kifejtette, hogy az illetékhatóság ugyanazon adótárgy vonatkozásában két fizetési meghagyást is kibocsátott, amely ezért jogszabálysértő volt. Másodsorban vitatta, hogy a B. F. és a Cég közötti apport az Itv. hatálya alá tartozott volna. Harmadrészt véleménye szerint a hatóságok eljárásaik során megsértették az Art. 1. § (6) és (7) bekezdéseiben foglaltakat, mivel jelen ügyletet nem méltányosan ítélték meg. Végül negyedikként kérte az Itv. 26. § (1) bekezdésének t) pontja szerinti illetékmentesség alkalmazását, amennyiben az ingatlanok átadása az Itv. hatálya alá tartozott volna. E körben kifejtette, hogy B. F. és a Cég nyilvánvalóan a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tao. tv.) 4. § 23. pontja szerinti kapcsolt vállalkozásnak minősültek, és a Cég főtevékenysége valójában pedig a saját tulajdonú ingatlanok üzemeltetése volt.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. A felperes keresetében foglalt négy pontban megjelölt jogszabálysértéseket nem találta megalapozottnak. Egyrészt rámutatott arra, hogy az alperes helyesen járt el akkor, amikor a B. F. és a Cég, valamint a Cég és a felperes közötti ügyletet egymástól függetlenül értékelte, és ennek megfelelően két külön fizetési meghagyást adott ki.
Másrészt nem fogadta el a felperesnek azon hivatkozását, amely szerint B. F.-nek a Cég részére átadott vagyon nem minősült volna átruházásnak, és ezért ne keletkezett volna az Itv.-ben foglalt vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettsége. E körben kifejtette, hogy az Itv. 18. § (1) bekezdése alapján a Cég ingatlanszerzése vagyonátruházási illetékköteles volt, mivel az ügyben megtörtént az ingatlanok átruházása. E körben hivatkozott arra, hogy több eseti bírósági, illetve alkotmánybírósági döntés is kimondta már, hogy a jogi személyek és jogi személyiség nélkül társaságok vagyona az eredeti tulajdonos személyétől elkülönül, annak ellenére, hogy az adott vagyon ugyanazon személyhez köthető.
A harmadik pontban foglaltak vonatkozásában kifejtette, hogy az Art. 1. § (6) és (7) bekezdéseit az alperes nem sértette meg. Rámutatott arra, hogy a hatóság kötelezettsége, hogy az eljárásai során méltányosan járjon el, azonban jelen ügyben a felperesnek az ezen alapelvre történő hivatkozása nem volt értelmezhető, mivel az iratanyag alapján sem fizetési mérséklést, sem fizetési könnyítést nem kért.
Végül a kereset negyedik pontja tekintetében kifejtette, hogy az Itv. 26. § (1) bekezdés t) pontja szerinti illetékmentesség nem volt alkalmazható, mivel egyrészt B. F., mint magánszemély nem volt a társasági adó alanya, másrészt magánszemély és egyéni cég között a kapcsolt vállalkozás fogalma nem értelmezhető. Végül nem osztotta a felperes azon hivatkozását, hogy az Itv. 26. § (1) bekezdés t) pontját az Art. 1. § (7) bekezdése szerint kellett volna értelmezni az abban foglalt főtevékenység vonatkozásában.
A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte az ítélet megváltoztatását akként, hogy a Kúria az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - helyezze hatályon kívül. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével megsértette az Art. 5. § (1) bekezdésében foglaltakat, valamint ennek megfelelően a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 73/A. §-át. Véleménye szerint sérültek továbbá az Art. 1. § (6) és (7) bekezdései, valamint az Itv. 26. § (1) bekezdés t) pontja, illetve a Tao. tv. 4. § 23. pontja.
Kérelmében lényegében ugyanazon négy pontba sorolta az általa jogszabálysértőnek vélt rendelkezéseket, mint korábban a hatósági eljárás során a fellebbezésében, illetve később keresetlevelében. Ennek megfelelően kérelmének első pontjában kifejtette, hogy az illetékhatóság ugyanazon ügylet alapján nem adhatott volna ki két fizetési meghagyást. A második pontban előadta, hogy a magánszemélynek az egyéni cégbe történő vagyonrendezése nem minősült olyan visszterhes átruházásnak, amely az Itv. hatálya alá tartozna. Mivel az egyéni vállalkozókról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény (továbbiakban: Etv.) 20. § (1) bekezdése szerint az egyéni vállalkozói nyilvántartásban szereplő természetes személy alapíthat egyéni céget, ezért jogképessége nem független az azt alapító magánszemélytől. Véleménye szerint ezért az ügyben történt vagyonátrendezés nem minősült olyan átruházásnak, amely illetékfizetési kötelezettséggel járt volna. A harmadik pontban hivatkozott arra, hogy az Art. 1. § (6) és (7) bekezdései alapján úgy kellett volna minősítenie az alperesnek az ügyletet, hogy annak valódi szándéka az ingatlanvagyonnak a belső átrendezése volt egy olyan cég számára, amely alapvetően ingatlanok kezelésével foglalkozott. E körben kifejtette, hogy tévesen jutott arra a következtetésre a bíróság, hogy B. F. nem rendelkezhetett volna 2013. január 14-e előtt is az ügyben érintett ingatlanokkal, mivel már évek óta gyakorolta a tulajdonosi jogokat ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonosként. Végül a negyedik pontban kérte az Itv. 26. § (1) bekezdésének t) pontja szerinti illetékmentesség alkalmazását, amennyiben az ingatlanok átadása az Itv. hatálya alá tartozott volna. E körben kifejtette, hogy B. F. és a Cég nyilvánvalóan a Tao. tv. 4. § 23. pontja szerinti kapcsolt vállalkozásnak minősültek, és a Cég főtevékenysége valójában pedig a saját tulajdonú ingatlanok üzemeltetése volt.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmét 2015. november 30-án, az ügy befejezését követően nyújtotta be, ezért az abban foglaltakat a Kúria nem vehette figyelembe.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem alapos.
A Kúria a jogerős ítéletet a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: Pp.) 272. § (2) és a Pp. 275. § (2) bekezdései szerint, a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül. A Kúriának felülvizsgálati kérelem alapján az elsőfokú bírósághoz hasonlóan négy jogkérdésben kellett döntenie.
A felperes felülvizsgálati kérelmének első pontja vonatkozásában a Kúria osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját, amely szerint az illetékhatóság nem adott ki két fizetési meghagyást ugyanazon ügylet vonatkozásában. Az ügy iratai alapján kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy az elsőfokú hatóság a 7325975583 számú és a 7325959134 számú fizetési meghagyásaival más-más ügyletek vonatkozásában tett megállapításokat. Amíg a 7325975583 számú fizetési meghagyással a felperes és a Cég közötti átalakulás során létrejött megállapodás került elbírálásra, addig a jelen eljárás alapját képező 7325959134 számú elsőfokú határozat B. F. magánszemély ingatlanvagyonának a Cégbe való apportálását minősítette az illetékfizetési kötelezettség szempontjából.
A kérelem második pontjában foglaltak tekintetében szintén nem találta megalapozottnak a Kúria a felperes azon hivatkozását, amely szerint B. F.-nek a Cégbe történő vagyonrendezése ne tartozott volna az Itv. hatálya alá. Helyesen jutott arra a következtetésre az elsőfokú bíróság, hogy a magánszemélyszemély és az egyéni cég vagyona elkülönül egymástól. Sem az egyéni vállalkozásban, így sem az egyéni cégben megjelenő összegeket már nem lehet a magánszemély tulajdonaként kezelni, csak a meghatározott adójogi következmények levonása után. (KGD 2014.48.) Ennek megfelelően B. F. ingatlanjainak a Cégbe történő apportálásával megvalósult az ingatlanok Itv. 18. § (1) bekezdése szerinti más módon történő megszerzése, ezért az ügylet visszterhes vagyonátruházási illeték alá esett.
Az elsőfokú bíróság a kérelem harmadik pontjában említett Art. 1. § (6) és (7) bekezdéseiben foglaltakat sem sértette meg. A Kúria egyrészt rámutat arra, hogy az adóhatóságnak az Art. 1. § (6) bekezdésében foglalt méltányossági jogköre az egyes szankciók alkalmazása, valamint fizetési könnyítések engedélyezése során érvényesül, nem pedig egy adott jogügylet tartalmának megítélésekor. Ennek megfelelően az Art. 1. § (6) bekezdése nem volt alkalmazható az Art. 1. § (7) bekezdésére. Másrészt az Art. 1. § (7) bekezdésében szabályozott valódi tartalom szerinti minősítés alapelve alapján nem volt lehetőség arra, hogy B. F. tekintetében az ingatlanok megszerzésének időpontja az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését megelőzze. Az ingatlan tulajdonjogának megszerzése az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéssel, konstitutív hatállyal jön létre, ezért B. F. nem szerezhette meg azt az ajándékozási szerződés megkötését megelőzően ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonosként.
Végül a kérelem negyedik pontja tekintetében a Kúria osztotta az elsőfokú bíróság azon megállapítását, hogy jelen ügyben nem volt alkalmazható az Itv. 26. § (1) bekezdés t) pontja szerinti illetékmentesség, azonban az erre vonatkozó indokolása téves volt.
Az Itv. 26. § (1) bekezdés t) pontja alapján mentes a vagyonátruházási illeték alól az ingatlannak a Tao. tv. szerinti kapcsolt vállalkozások közötti átruházása. Ingatlan átruházása esetén az illetékmentesség akkor alkalmazható, ha az illetékkötelezettség keletkezése időpontjában a vagyonszerző főtevékenysége saját tulajdonú, bérelt ingatlan bérbeadása, üzemeltetése vagy saját tulajdonú ingatlan adásvétele.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy B. F., mint magánszemély nem volt a társasági adó alanya, azonban tévesen fogalmazta meg, hogy magánszemély és egyéni cég között a kapcsolt vállalkozás fogalma nem értelmezhető. B. F., mint a Tao. tv. 4. § 31/b. pontja szerinti személy kapcsolt vállalkozásban állt a Céggel, mint a Tao. tv. szerinti adózóval. Ennek megfelelően a Tao. tv. 4. § 23. pont b) alpontja szerint kapcsolt vállalkozásnak minősültek.
Az Itv. 26. § (1) bekezdés t) pontjában foglalt illetékmentesség ennek ellenére sem volt alkalmazható. A cégnyilvántartás tanúsága szerint ugyanis a Cégnek, mint vagyonszerzőnek a főtevékenységét sem a fennállása alatt, így az illetékkötelezettség keletkezésekor sem képezte a saját tulajdonú ingatlan adásvétele, vagy saját tulajdonú, bérelt ingatlan bérbeadása. Ennek következtében az illetékmentesség alkalmazhatóságának egyik konjunktív feltétele a Cég vonatkozásában hiányzott.
A Kúria a fentiekre tekintettel megállapította, hogy az elsőfokú bíróság jogszerűen döntött, a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg. Mindezek alapján a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdésében foglaltak szerint - az indokolás részbeni módosításával - hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. I. 35.558/2015/4.)