adozona.hu
AVI 2017.1.2
AVI 2017.1.2
Az adóhatóság jogosult nem csupán a vitatott számlák kiadójának és befogadójának gazdasági kapcsolatát, hanem az azt megelőző gazdasági eseményeket is vizsgálni. [1992. évi LXXIV. tv. 32. §, 44. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes számítógép alkatrész kereskedelemmel foglalkozó gazdasági társaság, mely 2009. május 14-étől felszámolás alatt áll. 2006. december hónapban a számítógép alkatrészeket négy magyar cégtől szerezte be, melyek magyar beszállítóktól vásárolták az árut. A felperes az eladók által kiállított bizonylatok alapján 248 345 000 forint adóalap után 49 668 977 forint előzetesen felszámított általános forgalmi adót helyezett levonásba 2006 decemberére vonatkozóan.
Az elsőfokú adóhatóság a felper...
AVI 2017.1.2 Az adóhatóság jogosult nem csupán a vitatott számlák kiadójának és befogadójának gazdasági kapcsolatát, hanem az azt megelőző gazdasági eseményeket is vizsgálni. [1992. évi LXXIV. tv. 32. §, 44. §]
A felperes számítógép alkatrész kereskedelemmel foglalkozó gazdasági társaság, mely 2009. május 14-étől felszámolás alatt áll. 2006. december hónapban a számítógép alkatrészeket négy magyar cégtől szerezte be, melyek magyar beszállítóktól vásárolták az árut. A felperes az eladók által kiállított bizonylatok alapján 248 345 000 forint adóalap után 49 668 977 forint előzetesen felszámított általános forgalmi adót helyezett levonásba 2006 decemberére vonatkozóan.Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2006 decemberére bevallások utólagos vizsgálatára irányuló kiutalás előtti általános forgalmi adó ellenőrzést végzett, melynek során vizsgálta a felperes tevékenységét, valamint kapcsolódó vizsgálatokat folytatott le a beszállítóknál és albeszállítóknál is. Határozatában a felperes terhére 49 669 000 forint adókülönbözetet állapított meg, amely összegből
48 442 000 forint jogosulatlanul visszaigényelt adónak minősült, további 1 088 000 forint a fizetendő adókülönbözet, 24 221 000 forint az adóbírság és 374 000 forint a késedelmi pótlék. Az indokolás szerint az áfalevonás jogosulatlan, mivel a beszállítók által kiállított számlák nem minősülnek hitelesnek. A beszállítók és albeszállítók részben székhelyükön nem érhetők el, vagy fiktív székhely szerepel irataikon, illetve külföldi tulajdonos részére kerültek értékesítésre, továbbá nem rendelkeznek az ügyletet lebonyolításához szükséges tárgyi és személyi feltételekkel. Ismeretlen maradt a forgalmazott termékek importálója, közösségi beszerzést végzője, illetve az a személy, vagy gazdasági társaság is, amely elsőként a belföldi forgalomba kerüléskor a termék áfa tartalmát megfizette. A beszerzett szakvéleményre figyelemmel megállapítható, hogy a számlákon feltüntetett alkatrészek volumene akkora nagyságrendű volt, hogy ezekkel a térség piacait uralta volna a társaság. A számlákban feltüntetett gazdasági események az ott írt módon nem jöttek létre.
A fellebbezés folytán eljáró APEH Kiemelt Ügyek és Adózók Főigazgatósága alperesi jogelőd a 2010. november 29-én kelt 3669343693. számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta, megállapította, hogy a láncértékesítések során leszámlázásra került alkatrészek eredete nem igazolt, a konstrukció lényege a közbenső cégek beiktatása volt és a felek szándéka az alakilag szabályszerűnek tűnő, azonban tartalmilag hiteltelen bizonylatokon alapuló adó-visszaigénylésre irányult.
A felperes a határozattal szemben keresettel élt kérve annak elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését. Kifejtette, hogy számlákban szereplő gazdasági események a valóságban megvalósultak, a bizonylatok alaki és tartalmi szempontból hitelesek, az adólevonási jog gyakorlása jogszerűen történt. Az adóhatóság azzal, hogy a gazdasági eseményeket meg nem történtnek minősítette, a szerződések létrejöttét, illetve azok érvényességét vitatta, azonban erről csak bíróság jogosult dönteni. Irreleváns annak vizsgálata, hogy az adót áthárító gazdasági társaság kitől szerezte be az árut, ugyanis gazdasági láncolatban a gazdasági eseményeket önállóan kell vizsgálni az Európa Bíróság C-354/03, C-355/03 és C-484/03 számú egyesített ügyekben hozott döntése értelmében. (a továbbiakban Optigen-ügy)
A törvényszék jogerős ítéletével a keresetet elutasította, hivatkozott az általános forgalmi adóról kiadott 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontjában, 35. § (1) bekezdés a) pontjában és 44. § (5) bekezdésében, valamint a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 166. § (2) bekezdésében foglaltakra. Rögzítette, hogy az adóhatóság a tényállást feltárta, széles körű bizonyítási eljárást folytatott le a többszereplős gazdasági ügyletek valós tartalmának felderítése érdekében. A felperes nem tudott olyan hitelt érdemlő dokumentumot rendelkezésre bocsátani, amely bizonyította volna a gazdasági események tényleges - a számlákban megjelenő - megtörténtét. A vizsgált jogügyletek kapcsán a termékértékesítés megállapíthatóságának tárgyi feltételei hiányoztak. Az adóhatóság eleget tett az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art. tv.) 97. § (4) bekezdése által előírt tényállás-tisztázási kötelezettségének, az Áfa. tv. és az Sztv. rendelkezéseit helyesen értelmezte. Kiemelten utalt a nyomozati eljárás során beszerzett informatikai szakvéleményben foglaltakra, további szakértői vélemény beszerzését nem tartotta szükségesnek. Hivatkozott arra, hogy az Alkotmánybíróság 724/B/1994. számú határozata szerint az adóhatóságnak lehetősége van arra, hogy a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint minősítse. A felperesnek az Alkotmányra és az 1971. évi 3. Tvr.-re (a továbbiakban: Tvr.) történő hivatkozását nem tekintette relevánsnak. Álláspontja alátámasztásaként felhívta az Európai Bíróság C-80/11 és C-142/11 számú egyesített ügyekben (a továbbiakban: Mahagében-Dávid ügy) hozott ítéletében írtakat.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet jogszabálysértő, sérti az Alaptörvény Q) cikk (3) bekezdését, az Áfa. tv. 120. § a) pontját, 35. §-át, az Sztv. 15. § (3) bekezdését, 165. § (1) és (2) bekezdését, 166. § (1) és (2) bekezdését, valamint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól kiadott 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. § (1) bekezdését. Ismételten hivatkozott a Tvr.-re, valamint, hogy az adóhatóság figyelmen kívül hagyta a vizsgált időszak vámeljárásairól készült közokiratokat. Előadta, hogy a jogügyletek során maximális körültekintéssel és jóhiszeműen járt el, a gazdasági események a számlákban foglaltak szerint megtörténtek, az azokra alapított adólevonás jogszerű volt. Az ítélet által hivatkozott szakvélemény több helyütt pontatlan és hiányos, nem megfelelően tárja fel a tényeket, másik szakértő kirendelése lett volna szükséges. Az adóhatóság a szükséges bizonyítást nem folytatta le, a rendelkezésére álló adatokat nem megfelelőképpen értékelte, így téves következtetésekre jutott.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275. § (1) bekezdésére figyelemmel a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. Az elsőfokú bíróság értékelte a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, beadványait, ily módon a bizonyítékokat a Pp. 206. § (1) bekezdésére figyelemmel a maguk összességében értékelte és meggyőződése szerint helyesen állapította meg, hogy a kereset nem alapos. Jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen, vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése alapozhat meg, ilyen jogsértést azonban a Kúria nem állapított meg.
A jelen üggyel azonos tényállású ügyekben a Kúria más tanácsai már döntöttek, ezen Kfv.I.35.153/2011/5. számú és Kfv.V.35.170/2012/14. számú ítéletekben írt jogi álláspontot a Kúria ebben az ügyben eljáró tanácsa osztja, attól eltérni nem kíván.
Az Alaptörvény Q) cikk (3) bekezdése a perbeli adóügyi jogvita eldöntése szempontjából nem bír jelentőséggel, ugyanis az ügy tárgyát belföldi áfa levonási jog jogszerűségének megítélése képezte. Az Európai Bíróság C-439/04 és C-440/04 számú egyesített ügyben (Kittel-ügy) valamint az Optigen-ügyben kifejtett álláspontjára figyelemmel az alperes a tényállás teljes körű feltárása érdekében jogosult volt vizsgálni nemcsak a vitatott számlák kiadójának és befogadójának gazdasági kapcsolatát, hanem az azt megelőző gazdasági eseményeket is. Ennek adójogi következményeit pedig a vizsgált adóalannyal, vagyis a felperessel szemben volt jogosult levonni. A számlák tartalmi vizsgálatánál mind az alperes, mind az elsőfokú bíróság jogszerűen vizsgálta a számlák mögötti gazdasági események valós megtörténtét vagy ennek hiányát, ebben a körben nem avatkozott be a felek szerződéskötési szabadságába. Az alperes a tényállást teljeskörűen feltárta és ebből mind az adóhatóság, mind az elsőfokú bíróság jogszerűen vonta le azt a következtetést, hogy a felperes nem tudott olyan hitelt érdemlő dokumentumot rendelkezésre bocsátani, amely bizonyította volna a gazdasági események megtörténtét. Az áru eredetét igazoló bizonyítékok nem álltak rendelkezésre. A gazdasági események hiányában a felperes nem gyakorolhatta jogszerűen a formailag megfelelő számlák alapján általános forgalmi adólevonási jogát.
Az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésével összefüggésben a felperes nem tudta bizonyítani kellő körültekintését, ezt meghaladóan jogszerűen döntött úgy az elsőfokú bíróság, hogy a Tvr.-re történő hivatkozás jelen adóügy elbírálása során nem releváns. A törvényszék helyesen mellőzte a per tárgyalásának felfüggesztését a büntetőeljárásra figyelemmel, mivel az adóigazgatási eljárásnak és a büntetőeljárásnak más a tárgya, mások az alkalmazandó eljárási és anyagi jogi jogszabályok, a büntetőügyben hozandó döntés nem előkérdése a közigazgatási pernek.
A felülvizsgálati kérelemmel támadott körben a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. VI. 35.567/2012/8.)