ÍH 2016.158

HITELEZŐI IGÉNY - TARTOZÁSÁTVÁLLALÁS - BESZÁMÍTÁS Nem minősíthető jogszerűnek az az eljárás, amellyel a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet (adós) hitelezője, az adóssal szembeni tartozás elvállalásával szerzett tartozásba kívánja követelését beszámítani, s ezzel, megkerülve a Csődtörvény hitelezői igények kielégítésére vonatkozó, feltétlen érvényesülést kívánó szabályait, az előnyösebben rangsorolt hitelezők kielégítési alapját csökkenti. Semmis a tartozáselvállalásra irányuló szerződés, ha tartalm

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az ügyben releváns tényállás alapján az adós 2015. március 5-ei kezdő időponttal került felszámolás hatálya alá. G. J. hitelező 5 747 568 forint összegű bejelentett követelését a felszámoló elismerte, nyilvántartásba vette és visszaigazolta.
A H. Korlátolt Felelősségű Társaság és az adós a felszámolási eljárást megelőzően 9 000 000 forint összegre hitelkeret szerződést kötött, amelyből eredően a H. Kft. társaság 7 792 397 forint tőkeösszeggel tartozik az adósnak.
G. J. hitelező - a felszámo...

ÍH 2016.158 HITELEZŐI IGÉNY - TARTOZÁSÁTVÁLLALÁS - BESZÁMÍTÁS
Nem minősíthető jogszerűnek az az eljárás, amellyel a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet (adós) hitelezője, az adóssal szembeni tartozás elvállalásával szerzett tartozásba kívánja követelését beszámítani, s ezzel, megkerülve a Csődtörvény hitelezői igények kielégítésére vonatkozó, feltétlen érvényesülést kívánó szabályait, az előnyösebben rangsorolt hitelezők kielégítési alapját csökkenti. Semmis a tartozáselvállalásra irányuló szerződés, ha tartalmából a felek jogszabály megkerülésére irányuló szándéka kétséget kizáróan megállapítható [új Ptk. 6:95., 6:96. §, Cstv. 36. §, 57. §].

Az ügyben releváns tényállás alapján az adós 2015. március 5-ei kezdő időponttal került felszámolás hatálya alá. G. J. hitelező 5 747 568 forint összegű bejelentett követelését a felszámoló elismerte, nyilvántartásba vette és visszaigazolta.
A H. Korlátolt Felelősségű Társaság és az adós a felszámolási eljárást megelőzően 9 000 000 forint összegre hitelkeret szerződést kötött, amelyből eredően a H. Kft. társaság 7 792 397 forint tőkeösszeggel tartozik az adósnak.
G. J. hitelező - a felszámolás kezdő időpontját követően - 2015. május 21. napján a Polgári Tör­vénykönyvről szóló 2003. évi V. törvény (új Ptk.) 6:206. §-ában szabályozott "tartozás elvállalási szerződést" kötött a H. Kft.-vel, amelyben elvállalt a H. Kft.-nek az adóssal szemben fennálló tartozásból 5 750 000 forint tőketartozást, amelyet - a szerződés 3. pontja szerint - kizárólag a D. Bank Zrt. "f. a." társasággal szemben fennálló pénzköveteléséből vállalt megfizetni. A felek a szerződés 4. pontjában rögzítették, hogy G. J. hitelező kizárólag 5 750 000 forint erejéig, és a 6. pontban rögzített feltételek teljesülése esetén vállal fizetési kötelezettséget. A 6. pont szerint G. J. hitelező a tartozás elvállalási szerződésből keletkező fizetési kötelezettségének úgy kíván eleget tenni, hogy az elvállalt kötelezettségbe beszámítani kéri a D. Bank Zrt. "f. a." terhére fennálló elismert követelését, ezenkívül semmilyen más vagyonával nem vállal felelősséget az elvállalt tartozásért. A felek rögzítették, hogy a beszámításhoz szükséges a D. Bank Zrt. "f. a." társaságot képviselő felszámoló visszaigazolása arról a tényről, hogy a beszámítási igényt "nyilvántartásba vette", és a beszámítás teljesülését írásban visszaigazolta. Amennyiben a beszámítás bármely okból meghiúsul, a megállapodást a felek felbontottnak tekintik.
G. J. hitelező 2015. május 26-án "beszámítás iránti nyilatkozatot" küldött az adós felszámolójának, amelyben kiemelte, hogy 5 750 000 forint bejelentett hitelezői követelése áll fenn az adóssal szemben; a H. Kft.-től elvállalt 5 750 000 forint tőke összegű fizetési kötelezettséget, ebbe a kötelezettségébe be kívánja számítani a hitelezői igényként elismert, azonos összegű pénzkövetelését.
A felszámoló a 2015. szeptember 10. napján kelt levelében a hitelező kérelmét elutasította, mert álláspontja szerint a felek elvállalási szerződése a felszámolási kielégítési szabályok megkerülését célozza, ezáltal jóerkölcsbe ütköző.
G. J. hitelező kifogást terjesztett elő a felszámolóval szemben, kifogásában kérte megsemmisíteni a felszámoló 2015. szeptember 10-ei intézkedését, és kérte kötelezni a felszámolót a beszámítási nyilatkozat elfogadására. Kifejtette: a tartozáselvállalás olyan jogügylet, amelyet anyagi jogszabály (új Ptk.) kifejezetten megenged és szabályoz, annak alkalmazását sem a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (Hpt.), sem a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) nem tiltja, nem korlátozza, ezért nem ütközhet a jóerkölcsbe.
A felszámoló a hitelező kifogásának elutasítását kérte. Hangsúlyozta, hogy a felek által kötött hitelszerződés nem szűnt meg a kölcsön esedékessé válásával, ezért a jogviszony a régi Ptk. hatálya alá tartozik, amely nem ismeri a tartozáselvállalás intézményét. Megismételt álláspontja szerint a hitelező tartozáselvállalása a Cstv.-ben és Hpt.-ben rögzített kielégítési szabályok megkerülésére irányul, a jóerkölcsbe ütközik, ezért az érvénytelen.
Az elsőfokú bíróság a kifogásnak helyt adva kötelezte a felszámolót, hogy "a hitelező 5 750 000 forint igényét a beszámítás iránti nyilatkozatban foglaltaknak megfelelően tartsa nyilván". Határozatát azzal indokolta, hogy a felek az új Ptk. hatályba lépését követően kötötték meg a tartozáselvállalási szerződést, így arra az új Ptk. rendelkezései az irányadók. Az új Ptk. 6:206. §-ában szabályozott tartozáselvállalás következtében a régi adós szabadulása nélkül új adós jelenik meg a kötelemben. A tartozáselvállalás jogintézményének szabályozásával egyidejűleg a Cstv.-t és a Hpt.-t nem módosította a jogalkotó, ebből az a következtetés vonható le, hogy a jogalkotó célja a tartozáselvállalás általános szabályai korlátozás nélkül alkalmazhatóságának biztosítása volt a pénzügyi intézmények felszámolási eljárásaiban. A tartozáselvállalás új jogviszonyt hozott létre, amely csupán egy pénzügyi teljesítés elvállalásában testesült meg.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint fogalmilag kizárt egy megállapodás jóerkölcsbe ütközése akkor, ha maga a jogszabály teszi lehetővé a jogi konstrukció alkalmazhatóságát.
A végzést a felszámoló támadta fellebbezéssel, amelyben az elsőfokú határozat megváltoztatásával a kifogás elutasítását kérte.
Előadta: a H. Kft. 2015. február 10-i esedékességgel 8 415 146 forint kölcsönt vett fel az adós társaságtól, 2015. augusztus 13. napján a lejárt tartozása 7 125 647 forint volt.
G. J. hitelező az adós felszámolási eljárásában 5 747 564 forint összegben nyilvántartásba vett és a Hpt. 57. § (1) bekezdés b) pontja alapján visszaigazolt hitelező.
Álláspontja szerint a hitelező beszámítás iránti kérelme nem teljesíthető, mert az jogszabályba ütközne, ugyanis az alapjául szolgáló tartozáselvállalási szerződés jogszabály megkerülésére irányul, ugyanakkor a jóerkölcsbe is ütközik. Állította: a Kúria gyakorlata nem fogadja el azt a felfogást, amely szerint mindazt szabadon meg lehet tenni, amit jogszabály kifejezetten nem tilt, vagyis nem lehet valamely magatartás "etikátlan, de jogszerű". Amennyiben a tartozáselvállalás megengedett lenne az adós hitelezője és az adós kötelezettje között, az a hitelezői kötelezettségeknek a Csődtörvényben rögzített kielégítési sorrendje megkerülésére vezetne. Véleménye szerint a szerződés 6. pontja megerősíti, hogy a tartozáselvállalás kizárólag a hitelezői sorrend megkerülésére, kijátszására irányul.
A tartozáselvállalás a jóerkölcsbe is ütközik, mert a jogalkotó szándéka a tartozáselvállalás jogintézményének létrehozásakor nem arra irányult, hogy annak alkalmazásával visszaélve, törvényi rendelkezéseket megkerülve jusson az elvállaló és a kötelezett vagyoni előnyhöz.
A hitelező a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú határozat helybenhagyását kérte, az elsőfokú eljárásban előadott érvelése alapján.
Az ítélőtábla a fellebbezést alaposnak találta.
Végzésével az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatva a kifogást elutasította; a kifogásoló hitelezőt kötelezte, hogy fizessen meg 15 napon belül a felszámoló részére első- és másodfokú eljárási költséget.
A másodfokú bíróság kiemelte, hogy a kifogás elbírálása során abban a kérdésben kellett döntenie, hogy a felszámolás során az a hitelező, aki a felszámolás kezdő időpontját követően tartozáselvállalás útján az adós kötelezettjévé is vált, megszüntetheti-e az elvállalt tartozásból eredő fizetési kötelezettséget a visszaigazolt hitelezői igényének beszámításával.
A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint a jelen ügyben annak nincs jelentősége, hogy a régi vagy az új Ptk. hatálya alá tartozik-e a tartozáselvállalás, mivel a régi Ptk. diszpozitív szabályaira tekintettel az új Polgári Törvénykönyv hatályba lépése előtt is lehetősége volt a feleknek ilyen tartalmú, atipikus szerződést kötni.
A beszámítás, az engedményezés és a tartozáselvállalás a polgári jog intézménye. A beszámítás a teljesítés egyik formája. Beszámításra címzett jognyilatkozattal kerülhet sor, egynemű és lejárt követelések esetén. Az engedményezéssel a jogosult személye megváltozik, tartozáselvállalással az elvállaló a korábbi kötelezett mellé lép; mindkét esetben előfordulhat, hogy ugyanazon személyhez kerül egy olyan követelés és egy olyan tartozás, amelyeknek jogosultja és kötelezettje szintén egy személy lesz, ennek folytán az egymással szemben álló követelések beszámíthatók lesznek. A beszámítás eredményeként a szembeállított követelések kioltják egymást, megszűnnek.
A Cstv. 57. § (1) bekezdése kötelező erejű (cogens) rendelkezést tartalmaz az adóssal szemben fennálló hitelezői követelések kielégítési sorrendjéről. E sorrendtől csak a Cstv. kifejezett rendelkezése alapján lehet eltérni, ilyen eltérést biztosíthat például a beszámítás jogi lehetősége. Azzal, hogy a jogalkotó a felszámolásba bejelentkezett hitelező számára biztosította a beszámítás lehetőségét, gyakorlatilag kivételt engedett a Cstv. 57. § (1) bekezdésében meghatározott kielégítési rangsor betartása alól, hiszen a beszámítással valójában megtörténik a bejelentett hitelezői igény kielégítése, esetleg rangsorban előbb álló hitelezői igényt megelőzve.
[A csődtörvény 1997. augusztus 6. napja előtt hatályban volt, beszámításra vonatkozó szabálya - amely csupán azt követelte meg, hogy a követelés a felszámolás kezdő időpontjában lejárt legyen - számos visszaélésre adott lehetőséget, mert a kielégítési sorrend végén álló hitelezők követeléseik - adósnak tartozó személyek részére történő - átruházásával az eredeti sorrend szerinti várható mértéket meghaladó kielégítést tudtak realizálni, és az adósnak tartozó szervezetek is 100%-on tudták tartozásaikat beszámítani. Az adós többi hitelezőjének ez az ügylet komoly károkat okozott, mert követelésük kielégítésének alapja jelentősen csökkent. A visszaélések kiküszöbölése érdekében az 1997. évi XXVII. törvény úgy módosította a Cstv. 36. § szabályát, hogy csak a felszámolás kezdő időpontját megelőzően engedményezett követelés beszámítását engedélyezte.]
A jelen ügyben hatályos Cstv. 36. §-a a polgári jog által szabályozott beszámítási jogot a felszámolás céljának figyelembevételével az összes hitelező érdekében korlátozza. A korlátozó rendelkezés indoka, hogy az adósnak tartozó személyek engedményezéssel megszerzett követeléseik (hitelezői igényeik) beszámításával ne szabadulhassanak tartozásuktól, s ezáltal az adós vagyonából az összes hitelező minél magasabb kielégítéshez jusson, hiszen ha az adós a követelését a neki tartozó személytől be tudja hajtani, a hitelezők kielégítési alapja nő. Ily módon a felszámolásban a Ptk. beszámításra vonatkozó szabályai (Ptk. 6:49-6:52. §) a Cstv. speciális rendelkezéseire tekintettel csak részben érvényesülhetnek. A hitelező követelése beszámíthatóságának hármas feltétele van: azt a felszámoló elismertként nyilvántartásba vegye; a követelésre vonatkozóan a felszámolás kezdő időpontját követően ne kerüljön sor engedményezésre; a hitelező ne álljon a törvényben meghatározott [36. § (1) bekezdés] kapcsolatban az adóssal. E korlátozások nem érintik azonban a beszámítás lényegét: ha sor kerül beszámításra, annak erejéig az egymással szemben álló kötelezettségek megszűnnek.
Az ítélőtábla álláspontja szerint a hitelezőnek az adós javára fennálló, tartozáselvállalással "szerzett" fizetési kötelezettségébe az adóssal szembeni hitelezői igénynek (mint követelésnek) beszámíthatósága elbírálásánál a Csődtörvény fent részletezett, hitelezővédelmi szabályát nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Az adott ügyben G. J. hitelező - a kifejezett jogszabályi tiltásra tekintettel - nem engedményezhette követelését az adós társaságnak tartozó H. Kft. részére beszámítás végett, ezért a hitelező a két követelés kioltása végett - saját követelése erejéig - az adós társaságnak tartozó H. Kft. mellé lépett kötelezettként és így, kötelezetti pozícióból jelentett be beszámítást. A beszámítás korlátozott volta szempontjából azonban nem értékelhető eltérően, hogy jogosulti oldalon engedményezés útján következik-e be az alanyváltozás, vagy kötelezetti oldalon tartozáselvállalás eredményeként. Az ügylet jogszerűségének megítélése körében annak van jelentősége, hogy az 5 750 000 forint összegű hitelezői igény és az azonos összegű adóssal szembeni kötelezettség a felszámolás kezdő időpontját követően, a 2015. május 21. napján megkötött szerződés eredményeként ugyanazon személyhez, G. J.-hez került, aki a Ptk. szerinti beszámítás lehetőségét kívánta gyakorolni.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényben szabályozott tartozáselvállalás jogintézményének korlátozás nélküli alkalmazása a felszámolási eljárásban ugyanolyan helyzetet teremtene, mint az 1997. évi XXVII. törvény hatálybalépését megelőzően az engedményezés korlátlan megengedése teremtett, ha lehetőség nyílna arra, hogy az adósnak tartozó személyektől elvállalt tartozás 100%-ban kielégítse a - bárhova - sorolt hitelezői igényeket, olyanokat is, akik esetleg a Cstv. 57. §-ának betartása során kielégítésben nem is reménykedhetnek. A tartozáselvállalással érintett személyek (korábbi és új kötelezett) egyértelműen nyernének az ügyleten, azonban a többi hitelező kielégítésére szolgáló vagyon jelentősen csökkenne, alapvetően sérülne a felszámolás kógens rendelkezése, a Cstv. 57. §-ában rögzített kielégítési sorrend. Erre tekintettel a jelen ügyben előadott jogvitát az ítélőtábla úgy ítélte meg, hogy a Cstv. 36. §-ában rögzített - engedményezésre vonatkozó - korlátozó szabály analógia útján történő alkalmazása alapján a felszámolás kezdő időpontját követően elvállalt tartozásba nem számítható be a hitelezői követelés.
A felszámolási nemperes eljárásnak a csődtörvény preambulumában deklarált szándéka az adós összes hitelezőjének védelme, a Cstv. 1. § (3) bekezdése pedig rögzíti, hogy ez az eljárás a hitelezők követeléseinek - a törvény által meghatározott kötelező sorrend szerinti - kielégítését célozza.
A kifejezett tiltó rendelkezés hiányában a tartozáselvállalás korlátozás nélküli figyelembevétele a felszámolásban visszaélésre adna alkalmat, a Cstv. 57. §-ában meghatározott kielégítési sorrend megkerüléséhez vezetne. A régi Ptk. 200. § (2) bekezdése, az új Ptk. 6:95. § és 6:96. §-a szerint semmis az a szerződés, amelynek célzott joghatása tiltott. A jelen ügyben vizsgált tartozáselvállalási szerződés egyértelműen tartalmazza, hogy a felek a szerződést a beszámítás érdekében kötötték, ezt erősítik meg a további részletek is, amelyek szerint a tartozásból éppen csak olyan mértékű fizetési kötelezettséget vállalt el a hitelező az eredeti kötelezett mellett, amennyi hitelezői igénye, és csak a hitelezői igényének beszámításával vállalt teljesítést, a beszámítás létre nem jötte esetére pedig a felek már előre kikötötték, hogy a megállapodást felbontottnak tekintik. E körülmények helytálló értékelése alapján helyesen és alappal hivatkozott a felszámoló arra, hogy ezt a szerződést a felek a jogszabály megkerülése céljából kötötték.
A tartozáselvállalás semmissége további bizonyítás szükségessége nélkül, a szerződés tartalmának értékelésével megállapítható volt, ezért azt a bíróság nem hagyhatta figyelmen kívül a felszámoló intézkedésének minősítése, illetve a döntése meghozatala során. [Ptk. 6:88. § (1) bekezdés].
A Fővárosi Ítélőtábla a felszámoló intézkedését nem találta jogszabálysértőnek, ezért az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. § alapján alkalmazandó 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatva a kifogását a Cstv. 51. § (3) bekezdése értelmében elutasította.
Az ítélőtábla rámutat arra is, hogy a kifogási eljárásban meghozott marasztaló határozatnak is végrehajthatónak kell lennie. Ennek érdekében a végzés rendelkező részét világosan, könnyen érthetően és minden kétséget kizáróan kell megszövegezni. Külön ügyelni kell arra, hogy a rendelkező rész tartalma egyértelmű legyen, az a rendelkezés végrehajtása során ne okozzon nehézségeket; nem elegendő úgy rendelkezni, hogy "a kérelmező beadványa szerint járjon el a felszámoló", pontosan meg kell szövegezni a felszámoló kötelezettségét. Az adott ügyben az az elsőfokú rendelkezése, hogy "a felszámoló a hitelező 5 750 000 forint igényét a beszámítás iránti nyilatkozatban foglaltaknak megfelelően tartsa nyilván", nem egyértelmű, valójában értelmezhetetlen megfogalmazás, mivel az nem is volt vitás, hogy a kifogásoló hitelezői igényét ebben az összegben a felszámoló már nyilvántartja.
(Fővárosi Ítélőtábla 11.Fpkf.44.164/2016/2.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.