adozona.hu
BH 2017.1.35
BH 2017.1.35
Gépjármű új közlekedési eszköznek történő minősítés feltételei [2007. évi CXXVII. tv. (Áfa. tv.) 259. §, 1952. évi III. tv. (Pp.) 206. § (1) bek., 221. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2011. március 15. napján vásárolta meg a Németországban 2010. szeptember 17. napján forgalomba helyezett és 4900 km-t futott Mercedes Benz CL 63 AMG-571 PS típusú gépjárművet egy német székhelyű eladótól. A felperes a gépjárművet 2011. március 28-án értékesítette egy szlovákiai székhelyű gazdasági társaság felé 5126 km-állással. Az értékesítésről általános forgalmiadó-mentes számlát állított ki arra figyelemmel, hogy a vevő a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adófi...
BH 2017.1.35 Gépjármű új közlekedési eszköznek történő minősítés feltételei [2007. évi CXXVII. tv. (Áfa. tv.) 259. §, 1952. évi III. tv. (Pp.) 206. § (1) bek., 221. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2011. március 15. napján vásárolta meg a Németországban 2010. szeptember 17. napján forgalomba helyezett és 4900 km-t futott Mercedes Benz CL 63 AMG-571 PS típusú gépjárművet egy német székhelyű eladótól. A felperes a gépjárművet 2011. március 28-án értékesítette egy szlovákiai székhelyű gazdasági társaság felé 5126 km-állással. Az értékesítésről általános forgalmiadó-mentes számlát állított ki arra figyelemmel, hogy a vevő a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adófizetésre kötelezett adóalany. A felperes a gépjármű vásárlásával kapcsolatos számlára vonatkozóan áfafizetési kötelezettséget bevallásában nem tüntetett fel, az értékesítés során "új közlekedési eszköz Közösségen belülről történő értékesítésének összege" sorban szerepeltette a vételárat.[2] Az adóhatóság a közösségen belüli termékbeszerzéssel összefüggésben vizsgálódott és állapította meg, hogy a felperes általános forgalmiadó-bevallási és -befizetési kötelezettségének nem tett eleget, s erre figyelemmel a felperes terhére összesen 8 971 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, mely után 4 485 000 Ft adóbírságot és 2 855 000 Ft késedelmi pótlékot számított fel.
[3] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2015. október 12. napján kelt 1839706985 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Álláspontja az volt, hogy a perbeli gépjármű az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 259. § 25.a. pontja értelmében új közlekedési eszköznek minősült, mivel hengerűrtartalma 48 cm3-t, teljesítménye a 7,2 kW-ot meghaladta és az értékesítéskor kevesebb mint 6000 km-t tett meg. Ezen túlmenően a gépjármű első nyilvántartásba vételének időpontja és az értékesítés között 6 hónap nem telt el. Minderre tekintettel az Áfa. tv. 124. § (1) bekezdés d) pontja szerint a 121. § a) pontjában foglalt adólevonási joggal akkor élhetett volna a felperes, ha a gépjárművet az Áfa. tv. 125. § (1) bekezdés a) pontja szerint igazoltan továbbértékesítési céllal szerezte volna be. Ennek kapcsán értékelte a felperesi ügyvezető nyilatkozatát, mely szerint a gépjárművet saját használatára vásárolta, annak eladásáról csak azért döntött, mert unokaöccsével hasonló gépjárműve okán állandóan összetévesztették, mely őt nagyon zavarta.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[4] A felperes keresetében vitatta, hogy a beszerzett jármű új autónak minősült volna és az ténylegesen használatában állt. Állította, hogy továbbértékesítési céllal hozta Magyarországra, annak használata kizárólag a szervizbe történő elvitelre, mosatásra, próbautakra és az autókereskedésekhez történő bemutatásra korlátozódott. Magyarországon forgalomba helyezésre nem került sor, így az Áfa. tv. 125. § (1) bekezdés a) pontja szerint a jármű vételét terhelő általános forgalmi adó levonható. Vitatta továbbá a kamat mértékét és jogcímét, mivel az eljárás elhúzódása és a késedelmes megállapítás az alperesnek felróható, a törvényes határidők be nem tartása okán került sor.[5] Az alperes ellenkérelmében a határozatban foglaltakat fenntartva a kereset elutasítását indítványozta.
Az elsőfokú ítélet
[6] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.[7] Vizsgálta a gépjármű új közlekedési eszköz minőségét, és az Áfa. tv. 259. § 25.a. pontja alapján azt annak minősítette. A Közösségen belüli beszerzés okán általános forgalmiadó-fizetési kötelezettséget állapított meg a felperes terhére és utalt arra, hogy az Áfa. tv. 120. § a) pontja és 125. § (1) bekezdése alapján annak levonására azon okból nem kerülhetett sor, mivel a felperes a továbbértékesítési célt nem igazolta. Hangsúlyozta, hogy az adóhatóság a tényállástisztázási és bizonyítási kötelezettségének megfelelően eleget tett, megvizsgálta a felperes által átadott iratokat, továbbá beszerezte az üggyel kapcsolatos felperesi nyilatkozatot is. Ennek során a felperes törvényes képviselője nyilatkozatában kifejezetten cáfolta a gépjármű továbbértékesítési céllal történő beszerzését, sőt arra utalt, hogy azt önmaga rendszeresen használta. A gépjármű tényleges eladása is csupán abból az okból következett be, mert annak használatával kapcsolatosan személyes kellemetlensége támadt. Ezen túlmenően a továbbértékesítési célt semmilyen iratanyaggal nem támasztotta alá, márpedig az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdése, 165. § (2) bekezdése alapján a felperesnek a továbbértékesítési célt megfelelően igazolnia kellett volna, mely igazolásnak a valóságban is megtalálhatónak, bizonyíthatónak, kívülállók által is megállapíthatónak kellett volna lennie.
[8] Osztotta az alperes azon álláspontját, hogy a felperes gazdasági tevékenysége nem gépjárművek Magyarországra történő behozatala és annak továbbértékesítése, így a továbbértékesítési célt olyan bizonylattal kellett volna igazolnia, amely egy konkrét személy megrendelését támasztja alá. Ilyen vételi szándéknyilatkozat azonban nem állt rendelkezésre.
[9] Az ítélet kitért arra is, hogy miért nem tartotta szükségesnek a felperes által felajánlott tanúbizonyítási eljárás lefolytatását, illetve miért mellőzte a Pp. 3. § (4) bekezdése alapján a revizori meghallgatásra vonatkozó felperesi indítványt. Ezen túlmenően azt is kiemelte, hogy a törvényes képviselő nyilatkozata megdöntése kapcsán előadott körülmények az életszerűséget teljesen nélkülözték.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[10] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatala, illetve másodlagosan az eljárt bíróság új eljárásra és új határozat meghozatalára történő utasítása érdekében. Elsődlegesen kifogásolta, hogy a felperesi törvényes képviselő nyilatkozata megtételének körülményeire vonatkozólag a bíróság nem folytatott le bizonyítási eljárást, pedig az alperes határozatát kizárólag erre a nyilatkozatra alapozta. A felperest megillette nyilatkozatával szembeni bizonyítás, annak tartalmának valótlanságára, tévedésének bizonyítására vonatkozó jog. Miután a bíróság a továbbértékesítési cél vonatkozásában előterjesztett tanúmeghallgatásokat elutasította, így került a felperes abba a helyzetbe, hogy nyilatkozatának megdöntésére vonatkozó tanúbizonyítást előterjessze, amely részéről azonban nem volt perelhúzó magatartás. Ezen túlmenően változatlanul fenntartotta azt az álláspontját, hogy a gépjármű nem minősült új járműnek és azt továbbértékesítési célból szerezte be. A továbbértékesítési cél igazolására tanúbizonyítás lefolytatását indítványozta, a bizonyítási indítvány elutasításával a felperesnek a polgári perrendtartásban szereplő alapjogai sérültek meg. Álláspontja az volt, hogy az elsőfokú bíróság ítélete jogszabályt sértett, mivel nem tett eleget a tényállás teljes körű felderítésére vonatkozó kötelezettségének és a feltárt tényállásból megalapozatlan, jogszabálysértő következtetéseket vont le.[11] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Kúria döntése és jogi indokai
[12] A felülvizsgálati kérelem alaptalan.[13] Az elsőfokú bíróságnak egyrészről egy jogkérdésben, másrészről az alperes által megállapított tényállás helytállóságáról kellett döntenie, mellyel összefüggésben a felperes a bizonyítékok Pp. 206. § (1) bekezdése szerinti szabad mérlegelését támadta.
[14] Az elsőfokú bíróság nem tévedett, mikor a felperes által beszerzett gépjárművet új közlekedési eszköznek minősítette. Hiszen a jogszabályi feltételek teljesültek, a kilométeróra állása a 6000 km-t nem haladta meg és a németországi forgalomba helyezés és értékesítése között (2 nap híján) 6 hónap nem telt el. Így az ezzel kapcsolatos felülvizsgálati érvelés téves.
[15] A Pp. 206. § (1) bekezdése értelmében a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. A Pp. hivatkozott rendelkezése ismeretében a bírói döntés a tények és bizonyítékok vizsgálatán alapuló jogi minősítés, amely során a bíró a törvényeknek és meggyőződésének alávetett. Ezen alapul az általánosan kialakult és következetes bírói gyakorlat, mely szerint ha a felülvizsgálati kérelem a jogerős ítélettel megállapított tényállást sérelmezi, a jogerős ítélet érintésének csak akkor van helye, ha a tényállás iratellenes, a bíróság a bizonyítékokat - azok egybevetése során - nem a maguk összességében értékelte, és ennélfogva a megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen vagy lényeges logikai ellentmondást tartalmaz. Nem állapítható meg jogszabálysértés akkor, ha felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok okszerű mérlegelését támadja, mivel a felülvizsgálati eljárásban felülmérlegelésnek nincs helye. A jogerős ítéletben rögzített tényállás felülvizsgálata a Kúria eljárásában csak arra szorítkozhat, hogy a mérlegelés körébe vont adatok értékelésénél nincsen nyilvánvalóan helytelen következtetés. A felülvizsgálati kérelem alapján a Kúria nem végzi el ismételten az alperesi határozat felülvizsgálatát, mivel a felülvizsgálati eljárás tárgya a jogerős ítélet jogszerűsége [K-H-KJ-2014-401. Bírósági határozat (Kúria Kfv.IV.35.445/2013/7.)]
[16] A fentiek alapján a felperesi ügyvezető nyilatkozatának döntő jelentőséget tulajdonító ítélet megalapozott, hiszen nyilvánvalóan az ügyvezető ismerte azokat a körülményeket, indítékokat amik annak megvásárlására, majd eladására vezettek. Ez a nyilatkozat pedig egyértelműen a gépkocsi saját használatra történő megvásárlásáról, és az összetévesztés miatti eladásról szólt, és csak a későbbiek során, a jogkövetkezmények ismeretében került sor annak megváltoztatására. Ezért helyesen döntött az elsőfokú bíróság mikor az ennek megdöntésére irányuló bizonyítási indítványoknak nem adott helyt. Helyesen utalt arra is, hogy a továbbértékesítési cél megállapításához a felperesi nyilatkozaton kívül az Sztv. bizonylatolás szabályai szerinti, annak megfelelő okiratra lett volna szükség, annál is inkább, mert a felperes gazdasági tevékenysége nem gépjárművek beszerzésére, értékesítésére irányult.
[17] A fentiek alapján a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, mivel az a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg.
(Kúria, Kfv.I.35.288/2016.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Kfv.I.35.288/2016/6.szám
A tanács tagjai: Dr. Darák Péter a tanács elnöke, Dr. Heinemann Csilla előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Dr. Havasi Gábor ügyvéd
Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatóság
Az alperes képviselője: Dr. Kovácsné dr. Lévai Ildikó jogtanácsos
A per tárgya: adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.K.27.676/2015/21. sz. alatti kijavító végzéssel javított 8.K.27.676/2015/18. sz. ítélet
R e n d e l k e z ő r é s z
A Kúria a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8. K. 27.676/2015/18. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt az alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 897.100 (nyolcszázkilencvenhétezer-egyszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2011. március 15. napján vásárolta meg a Németországban 2010. szeptember 17. napján forgalomba helyezett és 4900 km-t futott Mercedes Benz CL 63 AMG-571 PS típusú gépjárművet egy német székhelyű eladótól. A felperes a gépjárművet 2011. március 28-án értékesítette egy szlovákiai székhelyű gazdasági társaság felé 5126 km-állással. Az értékesítésről általános forgalmi adómentes számlát állított ki arra figyelemmel, hogy a vevő a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adófizetésre kötelezett adóalany. A felperes a gépjármű vásárlásával kapcsolatos számlára vonatkozóan áfafizetési kötelezettséget bevallásában nem tüntetett fel, az értékesítés során "új közlekedési eszköz Közösségen belülről történő értékesítésének összege" sorban szerepeltette a vételárat.[2] Az adóhatóság a közösségen belüli termékbeszerzéssel összefüggésben vizsgálódott és állapította meg, hogy a felperes általános forgalmi adó bevallási és befizetési kötelezettségének nem tett eleget, s erre figyelemmel a felperes terhére összesen 8.971.000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, mely után 4.485.000 Ft adóbírságot és 2.855.000 Ft késedelmi pótlékot számított fel.
[3] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2015. október 12. napján kelt 1839706985 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Álláspontja az volt, hogy a perbeli gépjármű az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban Áfa tv.) 259. § 25.a. pontja értelmében új közlekedési eszköznek minősült, mivel hengerűrtartalma 48 cm3-t, teljesítménye a 7,2 kW-ot meghaladta és az értékesítéskor kevesebb, mint 6000 km-t tett meg. Ezen túlmenően a gépjármű első nyilvántartásba vételének időpontja és az értékesítés között 6 hónap nem telt el. Minderre tekintettel az Áfa tv. 124. § (1) bekezdés d) pontja szerint a 121. § a) pontjában foglalt adólevonási joggal akkor élhetett volna a felperes, ha a gépjárművet az Áfa tv. 125. § (1) bekezdés a) pontja szerint igazoltan továbbértékesítési céllal szerezte volna be. Ennek kapcsán értékelte a felperesi ügyvezető nyilatkozatát, mely szerint a gépjárművet saját használatára vásárolta, annak eladásáról csak azért döntött, mert unokaöccsével hasonló gépjárműve okán állandóan összetévesztették, mely őt nagyon zavarta.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[4] A felperes keresetében vitatta, hogy a beszerzett jármű új autónak minősült volna és az ténylegesen használatában állt. Állította, hogy továbbértékesítési céllal hozta Magyarországra, annak használata kizárólag a szervizbe történő elvitelre, mosatásra, próbautakra és az autókereskedésekhez történő bemutatásra korlátozódott. Magyarországon forgalomba helyezésre nem került sor, így az Áfa tv. 125. § (1) bekezdés a) pontja szerint a jármű vételét terhelő általános forgalmi adó levonható. Vitatta továbbá a kamat mértékét és jogcímét, mivel az eljárás elhúzódása és a késedelmes megállapítás az alperesnek felróható, a törvényes határidők be nem tartása okán került sor.[5] Az alperes ellenkérelmében a határozatban foglaltakat fenntartva a kereset elutasítását indítványozta.
Az elsőfokú ítélet
[6] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.[7] Vizsgálta a gépjármű új közlekedési eszköz minőségét, és az Áfa tv. 259. § 25.a. pontja alapján azt annak minősítette. A Közösségen belüli beszerzés okán általános forgalmi adófizetési kötelezettséget állapított meg a felperes terhére és utalt arra, hogy az Áfa tv. 120. § a) és 125. § (1) bekezdése alapján annak levonására azon okból nem kerülhetett sor, mivel a felperes a továbbértékesítési célt nem igazolta. Hangsúlyozta, hogy az adóhatóság a tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségének megfelelően eleget tett, megvizsgálta a felperes által átadott iratokat, továbbá beszerezte az üggyel kapcsolatos felperesi nyilatkozatot is. Ennek során a felperes törvényes képviselője nyilatkozatában kifejezetten cáfolta a gépjármű továbbértékesítési céllal történő beszerzését, sőt arra utalt, hogy azt önmaga rendszeresen használta. A gépjármű tényleges eladása is csupán abból az okból következett be, mert annak használatával kapcsolatosan személyes kellemetlensége támadt. Ezen túlmenően a továbbértékesítési célt semmilyen iratanyaggal nem támasztotta alá, márpedig az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdése, 165. § (2) bekezdése alapján a felperesnek a továbbértékesítési célt megfelelően igazolnia kellett volna, mely igazolásnak a valóságban is megtalálhatónak, bizonyíthatónak, kívülállók által is megállapíthatónak kellett volna lennie.
[8] Osztotta az alperes azon álláspontját, hogy a felperes gazdasági tevékenysége nem gépjárművek Magyarországra történő behozatala és annak továbbértékesítése, így a továbbértékesítési célt olyan bizonylattal kellett volna igazolnia, amely egy konkrét személy megrendelését támasztja alá. Ilyen vételi szándéknyilatkozat azonban nem állt rendelkezésre.
[9] Az ítélet kitért arra is, hogy miért nem tartotta szükségesnek a felperes által felajánlott tanúbizonyítási eljárás lefolytatását, illetve miért mellőzte a Pp. 3. § (4) bekezdése alapján a revizori meghallgatásra vonatkozó felperesi indítványt. Ezen túlmenően azt is kiemelte, hogy a törvényes képviselő nyilatkozata megdöntése kapcsán előadott körülmények az életszerűséget teljesen nélkülözték.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[10] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatala, illetve másodlagosan az eljárt bíróság új eljárásra és új határozat meghozatalára történő utasítása érdekében. Elsődlegesen kifogásolta, hogy a felperesi törvényes képviselő nyilatkozata megtételének körülményeire vonatkozólag a bíróság nem folytatott le bizonyítási eljárást, pedig az alperes határozatát kizárólag erre a nyilatkozatra alapozta. A felperest megillette nyilatkozatával szembeni bizonyítás, annak tartalmának valótlanságára, tévedésének bizonyítására vonatkozó jog. Miután a bíróság a továbbértékesítési cél vonatkozásában előterjesztett tanúmeghallgatásokat elutasította, így került a felperes abba a helyzetbe, hogy nyilatkozatának megdöntésére vonatkozó tanúbizonyítást előterjessze, amely részéről azonban nem volt per elhúzó magatartás. Ezen túlmenően változatlanul fenntartotta azt az álláspontját, hogy a gépjármű nem minősült új járműnek és azt továbbértékesítési célból szerezte be. A továbbértékesítési cél igazolására tanúbizonyítás lefolytatását indítványozta, a bizonyítási indítvány elutasításával a felperesnek a polgári perrendtartásban szereplő alapjogai sérültek meg. Álláspontja az volt, hogy az elsőfokú bíróság ítélete jogszabályt sértett, mivel nem tett eleget a tényállás teljes körű felderítésére vonatkozó kötelezettségének és a feltárt tényállásból megalapozatlan, jogszabálysértő következtetéseket vont le.[11] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Kúria döntése és jogi indokai
[12] A felülvizsgálati kérelem alaptalan.[13] Az elsőfokú bíróságnak egyrészről egy jogkérdésben, másrészről az alperes által megállapított tényállás helytállóságáról kellett döntenie, mellyel összefüggésben a felperes a bizonyítékok Pp. 206. § (1) bekezdése szerinti szabad mérlegelését támadta.
[14] Az elsőfokú bíróság nem tévedett mikor a felperes által beszerzett gépjárművet új közlekedési eszköznek minősítette. Hiszen a jogszabályi feltételek teljesültek, a kilométer óra állása a 6.000 km-t nem haladta meg és a németországi forgalomba helyezés és értékesítése között ( 2 nap híján) 6 hónap nem telt el. Így az ezzel kapcsolatos felülvizsgálati érvelés téves.
[15] A Pp. 206. § (1) bekezdése értelmében a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. A Pp. hivatkozott rendelkezése ismeretében a bírói döntés a tények és bizonyítékok vizsgálatán alapuló jogi minősítés, amely során a bíró a törvényeknek és meggyőződésének alávetett. Ezen alapul az általánosan kialakult és következetes bírói gyakorlat, mely szerint ha a felülvizsgálati kérelem a jogerős ítélettel megállapított tényállást sérelmezi, a jogerős ítélet érintésének csak akkor van helye, ha a tényállás iratellenes, a bíróság a bizonyítékokat - azok egybevetése során - nem a maguk összességében értékelte és ennél fogva a megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen vagy lényeges logikai ellentmondást tartalmaz. Nem állapítható meg jogszabálysértés akkor, ha felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok okszerű mérlegelését támadja, mivel a felülvizsgálati eljárásban felülmérlegelésnek nincs helye. A jogerős ítéletben rögzített tényállás felülvizsgálata a Kúria eljárásában csak arra szorítkozhat, hogy a mérlegelés körébe vont adatok értékelésénél nincsen nyilvánvalóan helytelen következtetés. A felülvizsgálati kérelem alapján a Kúria nem végzi el ismételten az alperesi határozat felülvizsgálatát, mivel a felülvizsgálati eljárás tárgya a jogerős ítélet jogszerűsége. [K-H-KJ-2014-401. Bírósági határozat (Kúria Kfv.IV.35.445/2013/7.)]
[16] A fentiek alapján a felperesi ügyvezető nyilatkozatának döntő jelentőséget tulajdonító ítélet megalapozott, hiszen nyilvánvalóan az ügyvezető ismerte azokat a körülményeket, indítékokat amik annak megvásárlására, majd eladására vezetettek. Ez a nyilatkozat pedig egyértelműen a gépkocsi saját használatra történő megvásárlásáról, és az összetévesztés miatti eladásról szólt, és csak a későbbiek során a jogkövetkezmények ismeretében került sor annak megváltoztatására. Ezért helyesen döntött az elsőfokú bíróság mikor az ennek megdöntésére irányuló bizonyítási indítványoknak nem adott helyt. Helyesen utalt arra is, hogy a továbbértékesítési cél megállapításához a felperesi nyilatkozaton kívül az Sztv. bizonylatolás szabályai szerinti, annak megfelelő okiratra lett volna szükség, annál is inkább mert a felperes gazdasági tevékenysége nem gépjárművek beszerzésére, értékesítésére irányult.
[17] A fentiek alapján a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, mivel az a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg.
Z á r ó r é s z
[18] A felperes eredménytelen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, ezért a Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó 78. § (1) bekezdése alapján a Kúria kötelezte az alperes 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §-ára tekintettel megállapított összegű felülvizsgálati perköltségének megfizetésére.
[19] Ugyancsak pervesztességére tekintettel kötelezte a Kúria a felperest az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. § (1) bekezdése és a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján határozatonként a feljegyzett felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére.
[20] A Pp. 274. § (1) bekezdése alapján a Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálja el, kivéve ha a felek bármelyike tárgyalás tartását kéri, vagy a Kúria a tárgyaláson való elbírálást szükségesnek tartja. A tárgyalás tartását a felek egyike sem kérte, és mivel a Pp. 272. § (2) bekezdése a felülvizsgálati kérelem kiegészítését, a 275. § (1) bekezdés pedig a bizonyítást zárja ki, nem merült fel a tárgyalás tartásának szükségessége. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el, és a Pp. 272. § (1) bekezdésének megfelelően a rendelkezésre álló iratok alapján döntött.
Budapest, 2016. szeptember 8.
dr. Darák Péter sk. a tanács elnöke, dr. Heinemann Csilla sk. előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva sk. bíró
(Kúria, Kfv.I.35.288/2016.)