adozona.hu
BH 2017.1.33
BH 2017.1.33
Amennyiben a tanúk a munkaviszony fennállását, a munkabérben részesülést és a járulékfizetés megtörténtét nem bizonyítják, úgy nem lehet megállapítani, hogy a felperes az elismerni kért időszakban (a munkakönyv és a munkaviszony-nyilvántartó lapok adataival szemben, amelyek szerint szakmunkástanulói, kereskedelmi tanulói jogviszony keretében végezte munkáját) munkaviszony keretében dolgozott [1997. évi LXXXI. tv. (Tny.) 43. § (2) bekezdés].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperes a 2015. február 19. napján kelt határozatával a felperes öregségi nyugdíj megállapítás iránti kérelmét elutasította.
[2] A másodfokú társadalombiztosítási szerv a 2015. április 15. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A társadalombiztosítási szervek határozataikat a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 18. § (1)-(2) bekezdése, (2a)-(2d) bekezdése, 37. § (4) bekezdése és 43. § (2) bekezdése, a Tny. ...
[2] A másodfokú társadalombiztosítási szerv a 2015. április 15. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A társadalombiztosítási szervek határozataikat a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 18. § (1)-(2) bekezdése, (2a)-(2d) bekezdése, 37. § (4) bekezdése és 43. § (2) bekezdése, a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Tny.vhr.) 12. § (1) bekezdése és 29. § (1) bekezdése, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (továbbiakban: Tbj.) 5. § (1) bekezdés a)-b) és e)-g) pontjai rendelkezéseire alapították. A másodfokon eljáró társadalombiztosítási szerv megállapította, hogy a felperes 1969. július 15-től 1972. június 30-ig szakmunkástanulói jogviszonyban állt és ennek keretében volt bejelentve az L. V. ÁFÉSZ-hez. A szakmai gyakorlatok a képzés részét képezték, ezek keresőtevékenységnek minősülő jogviszonyként, illetőleg jogosító időként nem vehetők figyelembe. A társadalombiztosítási nyilvántartás adatai szerint, a felperes 1972. július 1-jétől állt munkaviszonyban az L. V. ÁFÉSZ-nél.
[4] Alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokait fenntartva. Az alperes kiemelte, hogy a felperes a vitatott időszakban szakmunkástanulói jogviszonyban állt a társadalombiztosítási nyilvántartás adatai alapján és ennek keretében volt bejelentve az L. V. ÁFÉSZ-hoz. A szakmai gyakorlatok a képzés részét jelentették, ezek keresőtevékenységnek minősülő jogviszonyként, illetőleg jogosító időként nem vehetők figyelembe. A felperes munkaviszony keretében csak 1972. július 1-jétől állt az L. V. ÁFÉSZ alkalmazásában. A szakmunkástanulói jogviszony önmagában megalapozta a biztosítási kötelezettséget. A társadalombiztosítási és a nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettség alapja az ösztöndíj és a szakmunkásbér volt. A járulékfizetési kötelezettség ellenében a szakmunkástanuló a társadalombiztosítás valamennyi ellátására jogosultságot szerzett, de keresőtevékenységet nem folytatott. Szolgálati időként a szakmunkásképző iskola tanulójaként eltöltött időt kell számításba venni. A nők kedvezményes nyugdíjba vonulásánál jogosultsági időként kizárólag a szakmai gyakorlat folytatásának időtartama vehető figyelembe, a tanulóviszony időtartama nem. Alperes hivatkozott a Kúria Mfv.III.10.311/2012/64. számú határozatára is.
[6] Az ítéleti érvelés szerint a felperes nem tudta bizonyítani, hogy az elismerni kért időszakban tanulói jogviszony helyett munkaviszonyban állt volna. A meghallgatott Sz. G. és G. I.-né tanúvallomásában igazolta, hogy a felperes 1969. július 15. és 1972. június 30. napja közötti időben az L. V. ÁFÉSZ boltban munkát végzett, azonban arra nézve nem tudtak nyilatkozni, hogy ez a munkavégzés minden napra vonatkozott volna. A D. K. és V. Szakközépiskolája és Szakiskolája csupán a Belkereskedelmi Minisztérium által kiadott tantervi utasításban foglalt gyakorlati és elméleti oktatást igazolta. A felperes munkakönyve 1972. május 2-án került kiállításra, melyben a vitatott időszakra kereskedelmi tanulói jogviszony került bejegyzésre.
[8] A felperes felülvizsgálati kérelmében állította, hogy a jogerős ítélet sérti a Tny. 18. § (2a)-(2b) bekezdése, a Tbj. 5. § (1) bekezdés a) pontja, a Tny.vhr. 12. § (1) bekezdés a) pontja, 29. §-a és a Pp. 3. § (5) bekezdése, valamint 206. § (1) bekezdése rendelkezéseit. A felperes nem vitatta, hogy a munkakönyvben feltüntetett időszakban a szakmunkástanulói jogviszonya fennállt, amely jogviszony alapján szakmai gyakorlatot teljesített az L. V. ÁFÉSZ 24. számú boltjában. A felperes álláspontja szerint a tanúvallomásokból és az okiratokból megállapítható, hogy az előírt jogszabályi mértéket jelentősen meghaladóan végezte kötelező gyakorlati idejét, más munkavállalókkal azonos munkarendben és munkaidőben dolgozott. A tanúk vallomásai az okirati bizonyítékokat megcáfolták és alátámasztották, hogy a felperes munkaviszony keretében végezte munkáját, mely gyakorlati képzés idejét meghaladó munkavégzés a tanulói jogviszony teljes tartama alatt fennállt.
[9] A felperes érvelése szerint a szakmai gyakorlatra kijelölt munkáltató a jogszabály rendelkezései miatt nem írhatott elő magasabb mértékű szakmai gyakorlati időt, így a felperes foglalkoztatására csak munkaviszony keretében kerülhetett sor.
[10] A felperes hivatkozott a Tny.vhr. 12. § (1) bekezdés a) pontja és 29. § (1) bekezdés rendelkezésére. A felperes álláspontja szerint, a bíróság tévesen utalt határozatában a BH 2013.196. számú eseti döntésére, mivel soha nem állította, hogy a tanulói jogviszony a Tny. 18. § (2) bekezdése alapján jogosultsági időnek minősülne.
[11] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte jogszabálysértés hiányában. Az alperes érvelése szerint a Tny. 18. § (2a)-(2b) bekezdései, valamint a Tny.vhr. 12. §-a pontosan meghatározzák azokat a jogviszonyokat, amelyek jogosító időnek számítanak a nők kedvezményes öregségi teljes nyugdíjra jogosultságához. A speciális kedvezményes szolgálati időkénti megjelölésnél a tanulói jogviszony nincs felsorolva.
[12] Az alperes álláspontja szerint a Tny.vhr. 12. §-a értelmében a szakmunkástanulói jogviszony időtartama - kivéve a szakmunkástanuló, a szakközépiskolai tanuló kötelező nyári gyakorlatát, amennyiben arra bejelentési adat található, ideértve természetesen az egyéb tanulmányokat folytató személy nyári szünetben történő munkavégzésének időtartamát - nem keresőtevékenységgel járó vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonyban szerzett szolgálati idő, ezért a nők kedvezményes öregségi teljes nyugdíjra jogosultságánál figyelembe venni nem lehet. A lefolytatott bizonyítás eredményeként nem nyert hitelt érdemlően megállapítást a felperes állítása, mely szerint a vitatott időszakban munkaviszonyban állt volna.
[13] Alperes hivatkozott arra, hogy a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékok egybevetése alapján állapította meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékelte és meggyőződése szerint bírálta el, így a Pp. 206. § (1) bekezdése nem sérült.
[15] Felperes felülvizsgálati kérelmében a Tny. és a Tny.vhr. hivatkozott rendelkezéseinek megsértését arra alapítottan állította, hogy nem szakmunkástanulói jogviszony, hanem munkaviszony keretében végzett munkát az elismerni kért időszakban az L. V. ÁFÉSZ-nél. A munkaviszony fennálltát az okirati bizonyítékokkal szemben tanúvallomásokkal kívánta alátámasztani.
[16] A Tny. 43. § (2) bekezdése szerint a szolgálati időt a társadalombiztosítási igazgatási szervek nyilvántartásai alapján kell számításba venni. A társadalombiztosítási igazgatási szervek nyilvántartásai alapján nem igazolt szolgálati időket - ha jogszabály másként nem rendelkezik - abban az esetben kell figyelembe venni, ha azokat az igénylő
a) a foglalkoztató által kiállított egykorú eredeti okirattal (igazolással), vagy
b) a foglalkoztató eredeti nyilvántartásai alapján kiállított igazolással, vagy
c) egyéb hitelt érdemlő módon bizonyítja.
[17] A felperes a jogerős ítélet felülvizsgálatát azért kérte, mert álláspontja szerint a perben a Tny. 43. § (2) bekezdés c) pontjában megjelölt "egyéb hitelt érdemlő módon" és tanúvallomásokkal bizonyította, hogy 1969. július 15. - 1972. június 30. közötti időszakban munkaviszony keretében dolgozott az ÁFÉSZ-nél, a tanúvallomásokat azonban a bíróság helytelen mérlegelés eredményeként - a Pp. 206. §-ba ütközően - nem fogadta el a szolgálati időt alátámasztó bizonyítékként.
[18] A Pp. 206. § (1) bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el.
[19] A Kúria töretlen gyakorlata értelmében (BH 1995.193., BH 1999.44., Mfv.III.10.716/2013/4., Mfv.III.10.260/2015/4.) a bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálattal eredményesen csak akkor támadható, ha a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen vagy iratellenes volt. A felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelési körébe tartozó kérdés általában nem vizsgálható, és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A felülvizsgálat csak arra szorítkozhat, hogy a mérlegelés körébe vont adatok, tények értékelésénél nincs-e nyilvánvalóan helytelen következtetés. Az erre alapított felülvizsgálati kérelem csak akkor lehet eredményes, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás iratellenes, illetőleg a bíróság a bizonyítékokat - azok egybevetése során - nem a maguk összességében értékelte és ennélfogva a megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen, vagyis lényeges logikai ellentmondást tartalmaz. A jogerős ítélet ilyen jellegű eljárási fogyatékosságban nem szenved.
[20] A peradatok szerint a közigazgatási és a peres eljárásban is meghallgatott tanúk nem tudtak arra nézve nyilatkozni, hogy a felperes az elismerni kért időszakban az L. V. ÁFÉSZ-nél, a munkakönyv és a munkaviszony-nyilvántartó lapok adataival szemben - amelyek szerint a felperes szakmunkástanulói, kereskedelmi tanulói jogviszony keretében végezte munkáját - munkaviszony keretében dolgozott volna, továbbá a tanúk sem a jogviszony jellegéről, sem a felperes munkabéréről, sem a járulékfizetésről nem tudtak nyilatkozni. Az, hogy a tanúk a munkavégzés egyéb körülményeiről, így a munkaidőről és a tevékenységről egyező előadást tettek, a munkaviszony fennálltát, a munkabérben részesülést és a járulékfizetés megtörténtét nem bizonyították.
[21] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben felhívott jogszabályokat, ezért azt - a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta.
(Kúria, Mfv.III.10.261/2016.)
Az ügy száma: Mfv.III.10.261/2016/4.
A tanács tagjai: Dr. Zanathy János a tanács elnöke
Dr. Farkas Katalin előadó bíró
Dr. Magyarfalvi Katalin bíró
A felperes:
A felperes képviselője: dr. Tóth Csaba ügyvéd
Az alperes: Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal
Az alperes képviselője: dr. Kósa Mariann jogtanácsos
A per tárgya: társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.221/2015/10.
A Kúria a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.221/2015/10. számú ítéletét hatályában fenntartja.
A Kúria kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg alperesnek 10.000 (azaz: tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
[2] A másodfokú társadalombiztosítási szerv a 2015. április 15. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A társadalombiztosítási szervek határozataikat a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 18. § (1)-(2) bekezdése, 18. § (2a)-(2d) bekezdése, 37. § (4) bekezdése és 43. § (2) bekezdése, a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (továbbiakban: Tnyvhr.) 12. § (1) bekezdése és 29. § (1) bekezdése, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (továbbiakban: Tbj.) 5. § (1) bekezdés a)-b) és e)-g) pontjai rendelkezéseire alapították. A másodfokon eljáró társadalombiztosítási szerv megállapította, hogy a felperes 1969. július 15-től 1972. június 30-ig szakmunkástanulói jogviszonyban állt és ennek keretében volt bejelentve az L. V. ÁFÉSZ-hez. A szakmai gyakorlatok a képzés részét képezték, ezek kereső tevékenységnek minősülő jogviszonyként, illetőleg jogosító időként nem vehetők figyelembe. A társadalombiztosítási nyilvántartás adatai szerint, a felperes 1972. július 1-jétől állt munkaviszonyban az L.V. ÁFÉSZ -nál.
[4] Alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokait fenntartva. Az alperes kiemelte, hogy a felperes a vitatott időszakban szakmunkástanulói jogviszonyban állt a társadalombiztosítási nyilvántartás adatai alapján és ennek keretében volt bejelentve az L. V. ÁFÉSZ-hoz. A szakmai gyakorlatok a képzés részét jelentették, ezek kereső tevékenységnek minősülő jogviszonyként, illetőleg jogosító időként nem vehetők figyelembe. A felperes munkaviszony keretében csak 1972. július 1-től állt az L. V. ÁFÉSZ alkalmazásában. A szakmunkástanulói jogviszony önmagában megalapozta a biztosítási kötelezettséget. A társadalombiztosítási- és a nyugdíjjárulék fizetési kötelezettség alapja az ösztöndíj és a szakmunkásbér volt. A járulékfizetési kötelezettség ellenében a szakmunkástanuló a társadalombiztosítás valamennyi ellátására jogosultságot szerzett, de kereső tevékenységet nem folytatott. Szolgálati időként a szakmunkásképző iskola tanulójaként eltöltött időt kell számításba venni. A nők kedvezményes nyugdíjba vonulásánál jogosultsági időként kizárólag a szakmai gyakorlat folytatásának időtartama vehető figyelembe, a tanulóviszony időtartama nem. Alperes hivatkozott a Kúria Mfv.III.10.311/2012/64. számú határozatára is.
[6] Az ítéleti érvelés szerint a felperes nem tudta bizonyítani, hogy az elismerni kért időszakban tanulói jogviszony helyett munkaviszonyban állt volna. A meghallgatott Sz. G. és G. I.-né tanúvallomásában igazolta, hogy a felperes 1969. július 15. és 1972. június 30. napja közötti időben a V. ÁFÉSZ boltban munkát végzett, azonban arra nézve nem tudtak nyilatkozni, hogy ez a munkavégzés minden napra vonatkozott volna. A D. K. és V. Szakközépiskolája és Szakiskolája csupán a Belkereskedelmi Minisztérium által kiadott tantervi utasításban foglalt gyakorlati és elméleti oktatást igazolta. A felperes munkakönyve 1972. május 2-án került kiállításra, melyben a vitatott időszakra kereskedelmi tanulói jogviszony került bejegyzésre.
[8] A felperes felülvizsgálati kérelmében állította, hogy a jogerős ítélet sérti a Tny. 18. § (2a)-(2b) bekezdése, a Tbj. 5. § (1) bekezdés a) pontja, a Tnyvhr. 12. § (1) bekezdés a) pontja, 29. §-a és a Pp. 3. § (5) bekezdése, valamint 206. § (1) bekezdése rendelkezéseit. A felperes nem vitatta, hogy a munkakönyvben feltüntetett időszakban a szakmunkástanulói jogviszonya fennállt, amely jogviszony alapján szakmai gyakorlatot teljesített a V. ÁFÉSZ 24. számú boltjában. A felperes álláspontja szerint a tanúvallomásokból és az okiratokból megállapítható, hogy az előírt jogszabályi mértéket jelentősen meghaladóan végezte kötelező gyakorlati idejét, más munkavállalókkal azonos munkarendben és munkaidőben dolgozott. A tanúk vallomásai az okirati bizonyítékokat megcáfolták és alátámasztották, hogy a felperes munkaviszony keretében végezte munkáját, mely gyakorlati képzés idejét meghaladó munkavégzés a tanulói jogviszony teljes tartama alatt fennállt.
[9] A felperes érvelése szerint a szakmai gyakorlatra kijelölt munkáltató a jogszabály rendelkezései miatt nem írhatott elő magasabb mértékű szakmai gyakorlati időt, így a felperes foglalkoztatására csak munkaviszony keretében kerülhetett sor.
[10] A felperes hivatkozott a Tnyvhr. 12. § (1) bekezdés a) pontja és 29. § (1) bekezdés rendelkezésére. A felperes álláspontja szerint, a bíróság tévesen utalt határozatában a BH 2013.196. számú eseti döntésére, mivel soha nem állította, hogy a tanulói jogviszony a Tny. 18. § (2) bekezdése alapján jogosultsági időnek minősülne.
[11] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte jogszabálysértés hiányában. Az alperes érvelése szerint a Tny. 18. § (2a)-(2b) bekezdései, valamint a Tnyvhr. 12. §-a pontosan meghatározzák azokat a jogviszonyokat, amelyek jogosító időnek számítanak a nők kedvezményes öregségi teljes nyugdíjra jogosultságához. A speciális kedvezményes szolgálati időkénti megjelölésnél a tanulói jogviszony nincs felsorolva.
[12] Az alperes álláspontja szerint a Tnyvhr. 12. §-a értelmében a szakmunkástanulói jogviszony időtartama - kivéve a szakmunkástanuló, a szakközépiskolai tanuló kötelező nyári gyakorlatát, amennyiben arra bejelentési adat található, ideértve természetesen az egyéb tanulmányokat folytató személy nyári szünetben történő munkavégzésének időtartamát - nem kereső tevékenységgel járó vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonyban szerzett szolgálati idő, ezért a nők kedvezményes öregségi teljes nyugdíjra jogosultságánál figyelembe venni nem lehet. A lefolytatott bizonyítás eredményeként nem nyert hitelt érdemlően megállapítást a felperes állítása, mely szerint a vitatott időszakban munkaviszonyban állt volna.
[13] Alperes hivatkozott arra, hogy a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékok egybevetése alapján állapította meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékelte és meggyőződése szerint bírálta el, így a Pp. 206. § (1) bekezdése nem sérült.
[15] Felperes felülvizsgálati kérelmében a Tny. és a Tnyvhr. hivatkozott rendelkezéseinek megsértését arra alapítottan állította, hogy nem szakmunkástanulói jogviszony, hanem munkaviszony keretében végzett munkát az elismerni kért időszakban a V. ÁFÉSZ-nál. A munkaviszony fennálltát az okirati bizonyítékokkal szemben tanúvallomásokkal kívánta alátámasztani.
[16] A Tny. 43. § (2) bekezdése szerint a szolgálati időt a társadalombiztosítási igazgatási szervek nyilvántartásai alapján kell számításba venni. A társadalombiztosítási igazgatási szervek nyilvántartásai alapján nem igazolt szolgálati időket - ha jogszabály másként nem rendelkezik - abban az esetben kell figyelembe venni, ha azokat az igénylő
a) a foglalkoztató által kiállított egykorú eredeti okirattal (igazolással), vagy
b) a foglalkoztató eredeti nyilvántartásai alapján kiállított igazolással, vagy
c) egyéb hiteltérdemlő módon bizonyítja.
[17] A felperes a jogerős ítélet felülvizsgálatát azért kérte, mert álláspontja szerint a perben a Tny. 43. § (2) bekezdés c) pontjában megjelölt "egyéb hiteltérdemlő módon" és tanúvallomásokkal bizonyította, hogy 1969. július 15. - 1972. június 30. közötti időszakban munkaviszony keretében dolgozott az ÁFÉSZ-nál, a tanúvallomásokat azonban a bíróság helytelen mérlegelés eredményeként - a Pp. 206. §-ba ütközően - nem fogadta el a szolgálati időt alátámasztó bizonyítékként.
[18] A Pp. 206. § (1) bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el.
[19] A Kúria töretlen gyakorlata értelmében (BH 1995.193., BH 1999.44., Mfv.III.10.716/2013/4., Mfv.III.10.260/2015/4.) a bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálattal eredményesen csak akkor támadható, ha a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen vagy iratellenes volt. A felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelési körébe tartozó kérdés általában nem vizsgálható, és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A felülvizsgálat csak arra szorítkozhat, hogy a mérlegelés körébe vont adatok, tények értékelésénél nincs-e nyilvánvalóan helytelen következtetés. Az erre alapított felülvizsgálati kérelem csak akkor lehet eredményes, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás iratellenes, illetőleg a bíróság a bizonyítékokat - azok egybevetése során - nem a maguk összességében értékelte és ennélfogva a megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen, vagyis lényeges logikai ellentmondást tartalmaz. A jogerős ítélet ilyen jellegű eljárási fogyatékosságban nem szenved.
[20] A peradatok szerint a közigazgatási és a peres eljárásban is meghallgatott tanúk nem tudtak arra nézve nyilatkozni, hogy a felperes az elismerni kért időszakban a V. ÁFÉSZ-nél, a munkakönyv és a munkaviszony nyilvántartó lapok adataival szemben - amelyek szerint a felperes szakmunkástanulói, kereskedelmi tanulói jogviszony keretében végezte munkáját, - munkaviszony keretében dolgozott volna, továbbá a tanúk sem a jogviszony jellegéről, sem a felperes munkabéréről, sem a járulékfizetésről nem tudtak nyilatkozni. Az, hogy a tanúk a munkavégzés egyéb körülményeiről, így a munkaidőről és a tevékenységről egyező előadást tettek, a munkaviszony fennálltát, a munkabérben részesülést és a járulékfizetés megtörténtét nem bizonyították.
[21] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben felhívott jogszabályokat, ezért azt - a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta.
[23] Az alperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége viselésére a felperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles.
[24] A Kúria a felülvizsgálati eljárás illetékéről a Tny. 81. §-a alapján határozott.
[25] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el (Pp. 274. § (1) bekezdés).