adozona.hu
BH 2017.1.31
BH 2017.1.31
A bt. beltagi jogviszonyának szolgálati időkénti elismeréséhez nem elegendő a jogviszony fennállásának igazolása, hanem az is szükséges, hogy a bt. a beltagjára vonatkozóan bejelentési és járulékfizetési kötelezettségének eleget tegyen [1997. évi LXXXI. tv. (Tny.) 37. § (1), (4) bekezdés, 43. § (2), (3) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes a 2016. június 20. napján alpereshez érkezett kérelmében kérte a 11-i szolgálati idő megállapításáról szóló határozat módosítását és az 1989. június 16-tól 1998. december 31-ig a H. Bt.-nél társas vállalkozás tagjaként eltöltött idő szolgálati időként való elismerését. A kérelmet az alperes a 2012. október 30. napján kelt határozatával elutasította, mely határozatot az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) a 2013. március 22. napján kelt végzésével megsemmisítette és...
BH 2017.1.31 A bt. beltagi jogviszonyának szolgálati időkénti elismeréséhez nem elegendő a jogviszony fennállásának igazolása, hanem az is szükséges, hogy a bt. a beltagjára vonatkozóan bejelentési és járulékfizetési kötelezettségének eleget tegyen [1997. évi LXXXI. tv. (Tny.) 37. § (1), (4) bekezdés, 43. § (2), (3) bekezdés].
[1] A felperes a 2016. június 20. napján alpereshez érkezett kérelmében kérte a 11-i szolgálati idő megállapításáról szóló határozat módosítását és az 1989. június 16-tól 1998. december 31-ig a H. Bt.-nél társas vállalkozás tagjaként eltöltött idő szolgálati időként való elismerését. A kérelmet az alperes a 2012. október 30. napján kelt határozatával elutasította, mely határozatot az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) a 2013. március 22. napján kelt végzésével megsemmisítette és az igazgatási szervet mint elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.[2] Az alperes a 2013. szeptember 12. napján kelt határozatával a felperes szolgálatiidő-módosítás iránti kérelmét elutasította. A másodfokon eljáró ONYF a 2013. november 19. napján kelt határozatával az elsőfokú hatóság által hozott határozatot helybenhagyta a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 37. § (1) és (4) bekezdése, 43. § (2) bekezdése, a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Tny.vhr.) 29. § (1) bekezdése, 35. § (3) bekezdése, és a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 103/E. § (2) bekezdése rendelkezéseire alapítottan.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[3] A felperes kereseti kérelmében kérte a társadalombiztosítási szervek határozatainak megváltoztatását annak megállapítása mellett, hogy az 1989. június 16-tól 1998. december 31-ig a H. Bt.-ben beltagként és biztosítottként eltöltött ideje szolgálati idő és a nyugdíjszámítás alapjául figyelembe kell venni. Másodlagosan a társadalombiztosítási szervek határozatainak hatályon kívül helyezését és a társadalombiztosítási szervek új eljárásra utasítását kérte a felperes azzal, hogy a bíróság utasítsa a társadalombiztosítási szerveket az elismerni kért időszak szolgálati időként való figyelembevételére. A felperes kereseti kérelmében a T. 10. § (2) bekezdés c) pontjára, a BH 2000.233. számú és a BH 2000.181. számú eseti döntéseire, valamint a Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.27.332/1996. és Kfv.III.27.817/1996. számú határozataira hivatkozott. A felperes érvelése szerint 1998. január 1-jéig nincs jelentősége annak, hogy bevallás készült-e, benyújtásra került-e, illetve hogy a járulékok megfizetésre kerültek-e, mivel a biztosítotti jogviszonya a törvény alapján, ipso jure jött létre.[4] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokait fenntartva. Az alperes kiemelte, hogy a H. Bt.-nek, mint a társas vállalkozásnak társadalombiztosítási nyilvántartási bejelentési kötelezettsége volt, amelynek nem tett eleget és bevallás hiányában járulékfizetési kötelezettség nem került előírásra. Az egészségbiztosítási pénztári igazolás a nyugdíjjárulék bevallását és megfizetését nem igazolja.
Az elsőfokú ítélet
[5] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A bíróság ítéletében idézte a Tny. 37. § (1) és (4) bekezdése, a Tny.vhr. 29. § (1) és 35. § (3) bekezdése, a T. végrehajtásáról szóló 89/1990. (V. 1.) MT rendelet (a továbbiakban: MTr.) 171. § (3) bekezdése és 442. § (2) bekezdése rendelkezéseit.[6] A bíróság megállapította, hogy a felperes H. Bt.-nél fennállt jogviszonya az OEP-nyilvántartásban társas vállalkozói jogcímen rögzítésre került. A bíróság az idézett jogszabályhelyekre visszautalva megállapította, hogy az egységes szabályozás értelmében a bt. tagjaként eltöltött időt csak akkor lehet beszámítani a szolgálati időbe, ha a bt. tagja a nyugdíjjárulékot megfizette és a tagja után a társadalombiztosítási, később a nyugdíjjárulék megfizetésre került.
[7] A bíróság hivatkozott ítéletében a felperesi álláspontra, mely szerint a bt. tagi idő önmagában szolgálati időt keletkeztető biztosítotti jogviszonyt jelent, továbbá a társadalombiztosítási szervek határozataiban foglaltakat alátámasztandóan előadott alperesi nyilatkozatokra, az OEP-igazolás, a járulékfizetés és -bevallás, valamint tb nyilvántartó lapok tekintetében.
[8] A bíróság megállapította, hogy a meghallgatott tanúk a bevallás és járulékbefizetés megtörténtéről nem tudtak nyilatkozni, csupán azt bizonyították - ami a perben nem volt vitatott és amit az OEP-igazolás is alátámasztott -, hogy a felperes a bt. beltagja volt.
[9] A bíróság érvelése szerint "a NAV és a nyugdíjbiztosítási szerv nyilvántartása szerint a felperes után járulék bevallási és megfizetési kötelezettségét a betéti társaság nem teljesítette. A felperes ennek ellenkezőjét igazoló egykorú okiratot csatolni nem tudott, a tanúk pedig érdemi nyilatkozatot tenni ebben a körben nem tudtak és olyan egykorú okirattal sem rendelkeztek, ami annak igazolására alkalmas lett volna." A bíróság álláspontja szerint a felperes nem tudta bizonyítani az 1989. június 16. és 1998. december 31. napja közötti időszakra nézve a szolgálati idő keletkezését.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[10] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet elsődlegesen annak megváltoztatását kérve oly módon, hogy a másodfokú közigazgatási határozatot az elsőfokú közigazgatási határozatra is kiterjedően helyezze a Kúria hatályon kívül és "állapítsa meg, hogy a felperes a H. Bt.-ben beltagként töltött ideje biztosítotti időnek számít, ez az időszak a nyugdíjszámítás alapjául szolgál és szolgálati időként figyelembe kell venni." Másodlagosan a felperes kérte az ítélet megváltoztatását, "a másodfokú hatóság új eljárásra utasítását azzal, hogy a másodfokú hatóságot a Kúria utasítsa a perben vitatott időszak szolgálati időként való figyelembevételére." Harmadlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárás lefolytatására utasítását kérte a felperes azzal, hogy a tárgyi időszakot szolgálati időként figyelembe kell venni.[11] A felperes álláspontja szerint a bíróság "a rendelkezésre álló adatokból téves jogi következtetést vont le és az alkalmazott jogszabályokat is teljes mértékben helytelenül alkalmazta," így a jogerős ítélet a T. 10. § (2) bekezdés c) pontja, a Pp. 220. § (1) bekezdés d) pontja és 221. § (1) bekezdése, valamint az Alaptörvény 28. cikke rendelkezéseibe ütközik.
[12] A felperes felülvizsgálati kérelmében fenntartotta a T. 10. § (2) bekezdés c) pontja értelmezésével kapcsolatosan a keresetlevélben és elsőfokú eljárás során kifejtett álláspontját, mely szerint a H. Bt. beltagjaként ipso jure biztosított volt, s mint ilyen, jogosult az elismerni kért időtartam szolgálati időként való beszámítására. A felperes álláspontja szerint a T. rendelkezéseire figyelemmel nem kellett járulékot fizetnie, ezért szolgálati idejét járulékfizetés hiányában is el kell ismerni. A felperes hivatkozott arra is, hogy az alperes által megjelölt jogszabály, amely a járulékfizetési és az adatszolgáltatási kötelezettséget írja elő, a társas vállalkozás tagjára nem vonatkozik, mert ez utóbbira a T. "speciális szabályt" tartalmaz.
[13] A felperes érvelése szerint a bíróság tévesen értelmezte a Tny. 37. § (1) bekezdését, mivel a felperes követelésének túlnyomó része 1997. év előtti időszakra vonatkozik, ezért a T. és nem a Tny. szabályait kellett a jogvita elbírálása során alkalmazni. Ebből következően felperes a T. 10. § (2) bekezdés c) pontja alapján biztosított. Felperes hivatkozott a T. 54. § (1) bekezdése, az MTr. 126. § (1) bekezdése rendelkezéseire, amelyek szerint a járulékfizetési kötelezettség csak a megállapodás alapján szerzett szolgálati időre vonatkozik, melyet alátámaszt a T. végrehajtásáról szóló 17/1975. (VI. 14.) MT rendelet (a továbbiakban: R.) és a 3/1975. (VI. 14.) SZOT Szabályzat (továbbiakban: Sz.).
[14] A felperes felülvizsgálati érvelése szerint a bíróság a Tny. 37. § (4) bekezdésére, mint jogszabályhelyre helyesen hivatkozott, azonban abból téves következtetést vont le, amikor az 1998. január 1. utáni szabályok "relevanciáját taglalta". E körben hivatkozott a felperes a Kúria Mfv.III.10.336/2013. számú határozatában és a BH 2014.316. számú eseti döntésében rögzített megállapításaira. A felperes értelmezése szerint a Tny. és a Tny.vhr. rendelkezéseit nem lehetett úgy alkalmazni, hogy a T. és az MTr. rendelkezései alapján szerzett jogai sérüljenek, amelyet a visszaható hatály tilalma is megerősít. A bíróság által megsértett Tny. 37. § (4) bekezdés helyes értelmezése szerint, nem lehet amiatt lerövidíteni a szolgálati időt, mert a járulékfizetés megtörténte nem nyert igazolást, figyelemmel arra, hogy "járulékfizetés ebben az időszakban nem volt feltétele a bt. beltag esetében a biztosítotti, illetve a szolgálati időnek".
[15] A felperes álláspontja szerint ugyan a Tny.vhr. 29. § (1) bekezdése járulékfizetéshez köti a szolgálati idő elismerhetőségét, azonban ezen végrehajtási rendelkezés alacsonyabb szintű jogszabály, mint a Tny., így ez utóbbit a végrehajtási rendelkezés "nem ronthatja le."
[16] A felperes vitatta a bíróságnak a szabályozás egységessége körében rögzített álláspontját, mivel csak 1997. év után történt meg az egységesítés, azt megelőzően a bt. beltagját törvény erejénél fogva illette meg a biztosítotti státusz a járulékfizetés megtörténtétől függetlenül.
[17] A felperes biztosítotti jogviszonyának fennálltát alátámasztandó, hivatkozott a kereseti kérelmében és az elsőfokú eljárás során is megjelölt BH-ban közzétett eseti döntésekre, valamint a Legfelsőbb Bíróság határozataira.
[18] A felperes részletezte a felülvizsgálati kérelmében az 1993. június 13. napját követően a nyugdíj- és tb-nyilvántartás körében bekövetkezett szervezeti változásokat, idézte a vonatkozó (a társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásáról szóló 1991. évi LXXXIV. törvény) jogszabályhelyeket.
[19] A felperes hivatkozott arra, hogy a bíróság is rögzítette ítéletében, hogy a felperesnek a H. Bt.-ben lévő beltagi jogviszonyának kérdése nem volt vitatott, azonban - álláspontja szerint - a bíróság tévesen állapította meg, hogy nem tudta bizonyítani a vitatott időszakra nézve a szolgálati idő keletkezését, "mivel más dolog az, hogy valaki a törvény alapján biztosítottnak számít és más dolog az, hogy fizetett-e járulékot maga után vagy sem".
[20] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Az alperes kiemelte: A biztosítotti jogviszony csak a törvényben és a végrehajtási rendeletben meghatározott esetben minősül szolgálati időnek, a biztosítási jogviszony nem jelent egyben (feltétlenül) szolgálati időt is. A szolgálati időként elismerhető jogviszonyokat a T. 54. §-a sorolja fel, a részletes szabályokat az R. 137. § (3) bekezdése, az MTr. 171. § (3) bekezdése tartalmazza, amelyek a szolgálati idő elismerhetőségét a gazdasági társaság tagjaként (ideértve a betéti társaság beltagját is) a járulékfizetési kötelezettség teljesítéséhez kötik. Ezt támasztják alá a Tny. 37. § (4) bekezdése és a Tny.vhr. 35. § (3) bekezdése visszautaló rendelkezései, továbbá a BH 2005.450. számon megjelent eseti döntés és a Kúria Mfv. III.10.614/2013/4. számú határozata. A felperes nem bizonyította, hogy a H. Bt. a társadalombiztosítási nyilvántartási, bejelentési és bevallási és így járulékfizetési kötelezettségének eleget tett volna a felperes vonatkozásában. Az OEP-igazolás ezen kötelezettségek teljesítésének bizonyítására nem alkalmas.
A Kúria döntése és jogi indokai
[21] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott az alábbiak szerint.[22] A Kúriának a jelen per elbírálása során jogkérdésben kellett döntenie és abban kellett állást foglalnia, hogy a felperesi kereset elutasításakor a közigazgatási és munkaügyi bíróság az anyagi és az eljárásjogi szabályok betartásával hozta-e meg érdemben döntését a felülvizsgálati kérelemben felhozott indokok figyelembevétele mellett.
[23] A felperes az 1989. június 16-tól 1998. december 31-ig a H. Bt.-nél társas vállalkozás tagjaként (beltag) eltöltött ideje szolgálati időként való elismerését kérte.
[24] A munkaügyi bíróság helyesen hivatkozott a Tny. 37. § (1) és (4) bekezdése rendelkezéseire, amelyek szerint a Tbj.-ben biztosítottnak minősülő személy biztosítással járó jogviszonyának 1997. december 31. napját követő időtartama szolgálati időnek számít, ha erre az időszakra az előírt nyugdíjjárulékot megfizették. A biztosítási jogviszony 1998. január 1. napját megelőző időtartamát az 1997. december 31-én hatályos jogszabályok alapján kell szolgálati időként figyelembe venni.
[25] A felperes szolgálati időként elismerni kért társas vállalkozási tagi jogviszonyát, az 1998. január 1. előtti időtartam (1989. június 16. - 1997. december 31.) tekintetében a T. és annak végrehajtási rendeletei (MTr. és R., valamint Sz.), az 1997. december 31. napját követő időtartam (1998. január 1. - 1998. december 31.) tekintetében a Tny. és a Tny.vhr. rendelkezései alapján kellett vizsgálni, így a visszaható hatály fel sem merülhet. A Tny. 37. § (4) bekezdése bevezetésének az volt a célja, hogy az 1997. december 31. előtt már megszerzett jogok ne vesszenek el 1998. január 1. után a Tny. hatálybalépésére tekintettel.
[26] Nem vitatottan a T. 10. § (2) bekezdésének c) pontja értelmében a biztosítás kiterjed a betéti társaság természetes személy beltagjára, illetőleg a társaság tevékenységében személyesen közreműködő kültagjára.
[27] Az 1989. január 1-jétől hatályos R. 137. § (3) bekezdése értelmében a gazdasági társaság tagjaként (ezen értve a bt. beltagját is) az 1988. december 31-ét követően eltöltött időtartamot abban az esetben lehet szolgálati időként elismerni, ha a tag nyugdíjjárulékot fizetett, illetve utána a társadalombiztosítási járulékot megfizették. Az 1990. május 1-jétől hatályba lépő MTr. 171. § (3) bekezdése az R. 137. § (3) bekezdése rendelkezésével azonosan szabályozta a gazdasági társaság tagjaként eltöltött idő szolgálati időbe való beszámíthatóságát.
[28] Az Sz. 234. § (1) bekezdése előírja, hogy minden biztosítottról társadalombiztosítási egyéni nyilvántartó lapot kell vezetni. Az R. 442. § (2) bekezdése tartalmaz rendelkezést arra, hogy a gazdasági társaság a tagjairól köteles járulékelszámolási lapot vezetni és ezen a havi társadalombiztosítási és nyugdíjjárulék összegét kimutatni. Ezt a járulékelszámolási lapot a munkáltató (gazdasági társaság) köteles megőrizni.
[29] 1998. január 1. napjától a Tny. 37. § (1) bekezdése az összes biztosítási jogviszonyra (így a bt. beltag mint társas vállalkozói jogviszonyra is) a szolgálati idő elismerhetősége feltételeként írja elő a nyugdíjjárulék-fizetés megtörténtét.
[30] A Tny. 37. § (1) bekezdése szerint a Tbj.-ben biztosítottnak minősülő személy biztosítással járó jogviszonyának 1997. december 31. napját követő időtartama szolgálati időnek számít, ha az erre az időszakra előírt nyugdíjjárulékot megfizette. A (2) bekezdés a szolgálati idő elismerésére lehetőséget ad abban az esetben, ha a foglalkoztató a biztosított keresetéből, jövedelméből a nyugdíjjárulékot levonta, azonban annak befizetését részben vagy egészben elmulasztotta. A (3) bekezdés alapján, amennyiben a társadalombiztosítási szervek nyilvántartásaiból megállapítható a biztosítás ténye és a biztosítással járó jogviszony időtartamára vonatkozó adatok, azonban a nyugdíjjárulék levonása, a befizetés ténye okiratok hiányában, illetve a foglalkoztató megszűnése miatt nem bizonyítható, abban az esetben a nyugdíjjárulék levonását (megfizetését) vélelmezni kell.
[31] A szolgálati idő igazolására vonatkozó és a Tny. 43. § (2) és (3) bekezdésében meghatározott bizonyítási szabályok alapvetően a fenti rendelkezésekre figyelemmel értelmezhetőek. A szolgálati idő elismeréséhez ugyanis nem elégséges a konkrét munkavégzés igazolása, mivel a Tny. 37. §-a alapján a járuléklevonás vagy -befizetés igazolásától nem lehet eltekinteni, illetve a járulék levonásának, befizetésének vélelmezését megalapozó körülmények fennállása hiányában a nyugdíjjogosultságot megalapozó időszak nem ismerhető el. A járulékfizetés megtörténte tekintetében a bizonyítási kötelezettség a felperest terhelte a Pp. 164. § rendelkezése alapján, mely kötelezettségének tanúmeghallgatással és okiratokkal kívánt eleget tenni. A felperes által felajánlott bizonyítás azonban nem vezetett sikerre (tanúvallomás), az OEP-igazolás pedig a nyugdíjjárulék-befizetés megtörténtét nem bizonyította.
[32] A Tny. 38. § (2) bekezdés b) pontja szerint nem lehet szolgálati időként figyelembe venni a társas vállalkozás tagja esetében az adott társas vállalkozás tagjaként fennállt biztosítási kötelezettség alá tartozó jogviszonynak azt az időtartamát, amelyre vonatkozóan a társas vállalkozásnak a biztosítottnak minősülő akkori tagjai után nyugdíjbiztosításijárulék- vagy nyugdíjjárulék-tartozása van.
[33] Ezzel összhangban rendelkezik az Tny.vhr. 35. § (3) bekezdése akként, hogy szolgálati időként kell figyelembe venni a gazdasági társaság tagjaként 1988. december 31-ét követően eltöltött időnek azt a tartamát, amelyre a tag nyugdíjjárulékot, és amely után a társadalombiztosítási járulékot, 1996. január 1-jétől nyugdíjbiztosítási járulékot fizettek.
[34] Mindezen rendelkezésekből megállapítható, hogy a Tbj. 5. § (1) bekezdés f) pontja szerint, mint általános szabály alapján, a felperes, mint bt. beltag biztosítottnak minősülhetett a perbeli időben, azonban a szolgálatiidő-szerzés nem azonos, nem egyenlő a biztosítotti mivolttal. A gazdasági társaságok tagjai ugyan biztosítottnak minősülnek az általános szabályok szerint, azonban a szolgálati idő szerzésének különböző feltételei is vannak (például személyes közreműködés, munkavégzés, járulékfizetés, -bevallás stb.). A szolgálati idő nem azonos a biztosítotti jogállással, ezért a felperes tévesen hivatkozott arra, hogy a T. 10. § (2) bekezdés c) pontjából levezethetően a járulékfizetés, -bevallás és -nyilvántartás megtörténtétől függetlenül biztosítási jogviszonya "ipso jure" jött létre, s mint ilyen, szolgálati időként kell beszámítani.
[35] A hivatkozott jogszabályhelyekből levezethetően a felperes bt. beltagi jogviszonyának szolgálati időkénti elismeréséhez nem elegendő a jogviszony fennállásának igazolása, hanem az is szükséges lett volna, hogy a bt. a felperesre vonatkozóan bejelentési és járulékfizetési kötelezettségének eleget tegyen.
[36] A felperes felülvizsgálati kérelmében vitatta, hogy a végrehajtási rendeletek (Tny.vhr., MTr., R., és Sz.) a törvények (Tny. és T.) rendelkezéseit felülírhatnák. E körben rögzíti a Kúria, hogy a végrehajtási rendeletek nem felülírják, hanem kibontják a törvények megfelelő rendelkezéseit.
[37] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, ezért azt - a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával, az indokolás fenti kiegészítésével - hatályában fenntartotta.
(Kúria, Mfv.III.10.502/2016.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mfv.III.10.502/2016/4.
A tanács tagjai: Dr. Zanathy János a tanács elnöke
Dr. Farkas Katalin előadó bíró
Dr. Magyarfalvi Katalin bíró
A felperes:
A felperes képviselője: dr. Marticsek Dénes Tamás ügyvéd
Az alperes: Budapest Főváros Kormányhivatala
Az alperes képviselője: dr. Balogh Lucia jogi előadó
A per tárgya: társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.1053/2014/27.
R e n d e l k e z ő r é s z
A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.1053/2014/27. számú ítéletét hatályában fenntartja.
A Kúria kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 10.000 (azaz: tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Tényállás
[1] A felperes a 2016. június 20. napján alpereshez érkezett kérelmében kérte a 11-i szolgálati idő megállapításáról szóló határozat módosítását és az 1989. június 16-tól 1998. december 31-ig a H. Bt-nél társas vállalkozás tagjaként eltöltött idő szolgálati időként való elismerését. A kérelmet az alperes a 2012. október 30. napján kelt határozatával elutasította, mely határozatot az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) a 2013. március 22. napján kelt végzésével megsemmisítette és az igazgatási szervet, mint elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.[2] Az alperes a 2013. szeptember 12. napján kelt határozatával a felperes szolgálati idő módosítás iránti kérelmét elutasította. A másodfokon eljáró ONYF a 2013. november 19. napján kelt határozatával az elsőfokú hatóság által hozott határozatot helybenhagyta a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 37. § (1) és (4) bekezdése, 43. § (2) bekezdése, a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (továbbiakban: Tny.vhr.) 29. § (1) bekezdése, 35. § (3) bekezdése, és a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 103/E. § (2) bekezdése rendelkezéseire alapítottan.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[3] A felperes kereseti kérelmében kérte a társadalombiztosítási szervek határozatainak megváltoztatását annak megállapítása mellett, hogy az 1989. június 16-tól 1998. december 31-ig a H. Bt-ben beltagként és biztosítottként eltöltött ideje szolgálati idő és a nyugdíjszámítás alapjául figyelembe kell venni. Másodlagosan a társadalombiztosítási szervek határozatainak hatályon kívül helyezését és a társadalombiztosítási szervek új eljárásra utasítását kérte a felperes azzal, hogy a bíróság utasítsa a társadalombiztosítási szerveket az elismerni kért időszak szolgálati időként való figyelembevételére. A felperes kereseti kérelmében a T.10. § (2) bekezdés c) pontjára, a BH 2000.5.233. számú és a BH 2000.4.181. számú eseti döntéseire, valamint a Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.27.332/1996. és Kfv.III.27.817/1996. számú határozataira hivatkozott. A felperes érvelése szerint 1998. január 1-ig nincs jelentősége annak, hogy bevallás készült-e, benyújtásra került-e, illetve hogy a járulékok megfizetésre kerültek-e, mivel a biztosítotti jogviszonya a törvény alapján, ipso jure jött létre.[4] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokait fenntartva. Az alperes kiemelte, hogy a H. Bt-nek, mint a társas vállalkozásnak társadalombiztosítási nyilvántartási bejelentési kötelezettsége volt, amelynek nem tett eleget és bevallás hiányában járulékfizetési kötelezettség nem került előírásra. Az egészségbiztosítási pénztári igazolás a nyugdíjjárulék bevallását és megfizetését nem igazolja.
Az elsőfokú ítélet
[5] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A bíróság ítéletében idézte a Tny. 37. § (1) és (4) bekezdése, a Tny.vhr. 29. § (1) és 35. § (3) bekezdése, a T. végrehajtásáról szóló 89/1990. (V.1.) MT rendelet (továbbiakban: MTr.) 171. § (3) bekezdése és 442. § (2) bekezdése rendelkezéseit.[6] A bíróság megállapította, hogy a felperes H. Bt-nél fennállt jogviszonya az OEP nyilvántartásban társas vállalkozói jogcímen rögzítésre került. A bíróság az idézett jogszabályhelyekre visszautalva megállapította, hogy az egységes szabályozás értelmében a Bt. tagjaként eltöltött időt csak akkor lehet beszámítani a szolgálati időbe, ha a Bt. tagja a nyugdíjjárulékot megfizette és a tagja után a társadalombiztosítási-, később a nyugdíjjárulék megfizetésre került.
[7] A bíróság hivatkozott ítéletében a felperesi álláspontra, mely szerint a Bt. tagi idő önmagában szolgálati időt keletkeztető biztosítotti jogviszonyt jelent, továbbá a társadalombiztosítási szervek határozataiban foglaltakat alátámasztandóan előadott alperesi nyilatkozatokra, az OEP igazolás, a járulékfizetés és bevallás, valamint tb nyilvántartó lapok tekintetében.
[8] A bíróság megállapította, hogy a meghallgatott tanúk a bevallás és járulékbefizetés megtörténtéről nem tudtak nyilatkozni, csupán azt bizonyították - ami a perben nem volt vitatott és amit az OEP igazolás is alátámasztott -, hogy a felperes a Bt. beltagja volt.
[9] A bíróság érvelése szerint "a NAV és a nyugdíjbiztosítási szerv nyilvántartása szerint a felperes után járulék bevallási és megfizetési kötelezettségét a betéti társaság nem teljesítette. A felperes ennek ellenkezőjét igazoló egykorú okiratot csatolni nem tudott, a tanúk pedig érdemi nyilatkozatot tenni ebben a körben nem tudtak és olyan egykorú okirattal sem rendelkeztek, ami annak igazolására alkalmas lett volna". A bíróság álláspontja szerint a felperes nem tudta bizonyítani az 1989. június 16. és 1998. december 31. napja közötti időszakra nézve a szolgálati idő keletkezését.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[10] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet elsődlegesen annak megváltoztatását kérve oly módon, hogy a másodfokú közigazgatási határozatot az elsőfokú közigazgatási határozatra is kiterjedően helyezze a Kúria hatályon kívül és "állapítsa meg, hogy a felperes a H. Bt-ben beltagként töltött ideje biztosítotti időnek számít, ez az időszak a nyugdíjszámítás alapjául szolgál és szolgálati időként figyelembe kell venni." Másodlagosan a felperes kérte az ítélet megváltoztatását, "a másodfokú hatóság új eljárásra utasítását azzal, hogy a másodfokú hatóságot a Kúria utasítsa a perben vitatott időszak szolgálati időként való figyelembevételére." Harmadlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárás lefolytatására utasítását kérte a felperes azzal, hogy a tárgyi időszakot szolgálati időként figyelembe kell venni.[11] A felperes álláspontja szerint a bíróság "a rendelkezésre álló adatokból téves jogi következtetést vont le és az alkalmazott jogszabályokat is teljes mértékben helytelenül alkalmazta," így a jogerős ítélet a T. 10. § (2) bekezdés c) pontja, a Pp. 220. § (1) bekezdés d) pontja és 221. § (1) bekezdése, valamint az Alaptörvény 28. cikke rendelkezéseibe ütközik.
[12] A felperes felülvizsgálati kérelmében fenntartotta a T. 10. § (2) bekezdés c) pontja értelmezésével kapcsolatosan a keresetlevélben és elsőfokú eljárás során kifejtett álláspontját, mely szerint a H. Bt. beltagjaként ipso jure biztosított volt, s mint ilyen jogosult az elismerni kért időtartam szolgálati időként való beszámítására. A felperes álláspontja szerint a T. rendelkezéseire figyelemmel nem kellett járulékot fizetnie, ezért szolgálati idejét járulékfizetés hiányában is el kell ismerni. A felperes hivatkozott arra is, hogy az alperes által megjelölt jogszabály, amely a járulékfizetési és az adatszolgáltatási kötelezettséget írja elő, a társas vállalkozás tagjára nem vonatkozik, mert ez utóbbira a T. "speciális szabályt" tartalmaz.
[13] A felperes érvelése szerint a bíróság tévesen értelmezte a Tny. 37. § (1) bekezdését, mivel a felperes követelésének túlnyomó része 1997. év előtti időszakra vonatkozik, ezért a T. és nem a Tny. szabályait kellett a jogvita elbírálása során alkalmazni. Ebből következően felperes a T. 10. § (2) bekezdés c) pontja alapján biztosított. Felperes hivatkozott a T. 54. § (1) bekezdése az MTr. 126. § (1) bekezdése rendelkezéseire, amelyek szerint a járulékfizetési kötelezettség csak a megállapodás alapján szerzett szolgálati időre vonatkozik, melyet alátámaszt a T. végrehajtásáról szóló 17/1975. (VI. 14.) MT rendelet (továbbiakban. R.) és a 3/1975. (VI. 14.) SZOT Szabályzat (továbbiakban: Sz.).
[14] A felperes felülvizsgálati érvelése szerint a bíróság a Tny. 37. § (4) bekezdésére, mint jogszabályhelyre helyesen hivatkozott, azonban abból téves következtetést vont le, amikor az 1998. január 1. utáni szabályok "relevanciáját taglalta". E körben hivatkozott a felperes a Kúria Mfv.III.10.336/2013. számú határozatában és a BH 2014.10.316. számú eseti döntésében rögzített megállapításaira. A felperes értelmezése szerint a Tny. és a Tny.vhr. rendelkezéseit nem lehetett úgy alkalmazni, hogy a T. és az MTr. rendelkezései alapján szerzett jogai sérüljenek, amelyet a visszaható hatály tilalmai is megerősít. A bíróság által megsértett Tny. 37. § (4) bekezdés helyes értelmezése szerint, nem lehet amiatt lerövidíteni a szolgálati időt, mert a járulékfizetés megtörténte nem nyert igazolást, figyelemmel arra, hogy "járulékfizetés ebben az időszakban nem volt feltétele a bt. beltag esetében a biztosítotti, illetve a szolgálati időnek".
[15] A felperes álláspontja szerint ugyan a Tny.vhr. 29. § (1) bekezdése járulékfizetéshez köti a szolgálati idő elismerhetőségét, azonban ezen végrehajtási rendelkezés alacsonyabb szintű jogszabály, mint a Tny., így ez utóbbit a végrehajtási rendelkezés "nem ronthatja le."
[16] A felperes vitatta a bíróságnak a szabályozás egységessége körében rögzített álláspontját, mivel csak 1997. év után történt meg az egységesítés, azt megelőzően a bt. beltagját törvény erejénél fogva illette meg a biztosítotti státusz a járulékfizetés megtörténtétől függetlenül.
[17] A felperes biztosítotti jogviszonyának fennálltát alátámasztandó hivatkozott a kereseti kérelmében és az elsőfokú eljárás során is megjelölt BH-ban közzétett eseti döntésekre, valamint a Legfelsőbb Bíróság határozataira.
[18] A felperes részletezte a felülvizsgálati kérelmében az 1993. június 13. napját követően a nyugdíj- és tb-nyilvántartás körében bekövetkezett szervezeti változásokat, idézte a vonatkozó (a társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásáról szóló 1991. évi LXXXIV. törvény) jogszabályhelyeket.
[19] A felperes hivatkozott arra, hogy a bíróság is rögzítette ítéletében, hogy a felperesnek a H. Bt-ben lévő beltagi jogviszonyának kérdése nem volt vitatott, azonban - álláspontja szerint - a bíróság tévesen állapította meg, hogy nem tudta bizonyítani a vitatott időszakra nézve a szolgálati idő keletkezését, "mivel más dolog az, hogy valaki a törvény alapján biztosítottnak számít és más dolog az, hogy fizetett-e járulékot maga után vagy sem."
[20] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Az alperes kiemelte: A biztosítotti jogviszony csak a törvényben és a végrehajtási rendeletben meghatározott esetben minősül szolgálati időnek, a biztosítási jogviszony nem jelent egyben (feltétlenül) szolgálati időt is. A szolgálati időként elismerhető jogviszonyokat a T. 54. §-a sorolja fel, a részletes szabályokat az R., 137. § (3) bekezdése, az MTr. 171. § (3) bekezdése tartalmazza, amelyek a szolgálati idő elismerhetőségét a gazdasági társaság tagjaként (ideértve a betéti társaság beltagját is) a járulékfizetési kötelezettség teljesítéséhez kötik. Ezt támasztják alá a Tny 37. § (4) bekezdése és a Tny.vhr. 35. § (3) bekezdése visszautaló rendelkezései, továbbá a BH 2005.450. számon megjelent eseti döntés és a Kúria Mfv. III.10.614/2013/4. számú határozata. A felperes nem bizonyította, hogy a H. Bt. a társadalombiztosítási nyilvántartási, bejelentési és bevallási és így járulékfizetési kötelezettségének eleget tett volna a felperes vonatkozásában. Az OEP igazolás ezen kötelezettségek teljesítésének bizonyítására nem alkalmas.
A Kúria döntése és jogi indokai
[21] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott az alábbiak szerint.[22] A Kúriának a jelen per elbírálása során jogkérdésben kellett döntenie és abban kellett állást foglalnia, hogy a felperesi kereset elutasításakor a közigazgatási és munkaügyi bíróság az anyagi-, és az eljárásjogi szabályok betartásával hozta-e meg érdemben döntését a felülvizsgálati kérelemben felhozott indokok figyelembevétele mellett.
[23] A felperes az 1989. június 16-tól 1998. december 31-ig a H. Bt-nél társas vállalkozás tagjaként (beltag) eltöltött ideje szolgálati időként való elismerését kérte.
[24] A munkaügyi bíróság helyesen hivatkozott a Tny. 37. § (1) és (4) bekezdése rendelkezéseire, amelyek szerint a Tbj.-ben biztosítottnak minősülő személy biztosítással járó jogviszonyának 1997. december 31. napját követő időtartama szolgálati időnek számít, ha erre az időszakra az előírt nyugdíjjárulékot megfizették. A biztosítási jogviszony 1998. január 1. napját megelőző időtartamát az 1997. december 31-én hatályos jogszabályok alapján kell szolgálati időként figyelembe venni.
[25] A felperes szolgálati időként elismerni kért társas vállalkozási tagi jogviszonyát, az 1998. január 1. előtti időtartam (1989. június 16. - 1997. december 31.) tekintetében a T. és annak végrehajtási rendeletei (MTr. és R., valamint Sz.), az 1997. december 31. napját követő időtartam (1998. január 1. - 1998. december 31.) tekintetében a Tny. és a Tny.vhr. rendelkezései alapján kellett vizsgálni, így a visszaható hatály fel sem merülhet. A Tny. 37. § (4) bekezdése bevezetésének az volt a célja, hogy az 1997. december 31. előtt már megszerzett jogok ne vesszenek el 1998. január 1. után a Tny. hatálybalépésére tekintettel.
[26] Nem vitatottan a T. 10. § (2) bekezdésének c) pontja értelmében a biztosítás kiterjed a betéti társaság természetes személy beltagjára, illetőleg a társaság tevékenységében személyesen közreműködő kültagjára.
[27] Az 1989. január 1-től hatályos R. 137. § (3) bekezdése értelmében a gazdasági társaság tagjaként (ezen értve a bt. beltagját is) az 1988. december 31-et követően eltöltött időtartamot abban az esetben lehet szolgálati időként elismerni, ha a tag nyugdíjjárulékot fizetett, illetve utána a társadalombiztosítási járulékot megfizették. Az 1990. május 1-től hatályba lépő MTr. 171. § (3) bekezdése az R. 137. § (3) bekezdése rendelkezésével azonosan szabályozta a gazdasági társaság tagjaként eltöltött idő szolgálati időbe való beszámíthatóságát.
[28] A Sz. 234. § (1) bekezdése előírja, hogy minden biztosítottról társadalombiztosítási egyéni nyilvántartó lapot kell vezetni. Az R. 442. § (2) bekezdése tartalmaz rendelkezést arra, hogy a gazdasági társaság a tagjairól köteles járulék elszámolási lapot vezetni és ezen a havi társadalombiztosítási és nyugdíjjárulék összegét kimutatni. Ezt a járulékelszámolási lapot a munkáltató (gazdasági társaság) köteles megőrizni.
[29] 1998. január 1. napjától a Tny. 37. § (1) bekezdése az összes biztosítási jogviszonyra (így a bt. beltag, mint társas vállalkozói jogviszonyra is) a szolgálati idő elismerhetősége feltételeként írja elő a nyugdíjjárulék fizetés megtörténtét.
[30] A Tny. 37. § (1) bekezdése szerint a Tbj.-ben biztosítottnak minősülő személy biztosítással járó jogviszonyának 1997. december 31. napját követő időtartama szolgálati időnek számít, ha az erre az időszakra előírt nyugdíjjárulékot megfizette. A (2) bekezdés a szolgálati idő elismerésére lehetőséget ad abban az esetben, ha a foglalkoztató a biztosított keresetéből, jövedelméből a nyugdíjjárulékot levonta, azonban annak befizetését részben vagy egészben elmulasztotta. A (3) bekezdés alapján amennyiben a társadalombiztosítási szervek nyilvántartásaiból megállapítható a biztosítás ténye és a biztosítással járó jogviszony időtartamára vonatkozó adatok, azonban a nyugdíjjárulék levonása, a befizetés ténye okiratok hiányában, illetve a foglalkoztató megszűnése miatt nem bizonyítható, abban az esetben a nyugdíjjárulék levonását (megfizetését) vélelmezni kell.
[31] A szolgálati idő igazolására vonatkozó és a Tny. 43. § (2) és (3) bekezdésében meghatározott bizonyítási szabályok alapvetően a fenti rendelkezésekre figyelemmel értelmezhetőek. A szolgálati idő elismeréséhez ugyanis nem elégséges a konkrét munkavégzés igazolása, mivel a Tny. 37. §-a alapján a járulék levonás vagy befizetés igazolásától nem lehet eltekinteni, illetve a járulék levonásának, befizetésének vélelmezését megalapozó körülmények fennállása hiányában a nyugdíjjogosultságot megalapozó időszak nem ismerhető el. A járulékfizetés megtörténte tekintetében a bizonyítási kötelezettség a felperest terhelte a Pp. 164. § rendelkezése alapján, mely kötelezettségének tanúmeghallgatással és okiratokkal kívánt eleget tenni. A felperes által felajánlott bizonyítás azonban nem vezetett sikerre (tanúvallomás), az OEP igazolás pedig a nyugdíjjárulék befizetés megtörténtét nem bizonyította.
[32] A Tny. 38. § (2) bekezdés b) pontja szerint nem lehet szolgálati időként figyelembe venni a társas vállalkozás tagja esetében az adott társas vállalkozás tagjaként fennállt biztosítási kötelezettség alá tartozó jogviszonynak azt az időtartamát, amelyre vonatkozóan a társas vállalkozásnak a biztosítottnak minősülő akkori tagjai után nyugdíjbiztosítási járulék vagy nyugdíjjárulék tartozása van.
[33] Ezzel összhangban rendelkezik az R. 35. § (3) bekezdése akként, hogy szolgálati időként kell figyelembe venni gazdasági társaság tagjaként 1988. december 31-et követően eltöltött időnek azt a tartamát, amelyre a tag nyugdíjjárulékot, és amely után a társadalombiztosítási járulékot, 1996. január 1-től nyugdíjbiztosítási járulékot fizettek.
[34] Mindezen rendelkezésekből megállapítható, hogy a Tbj. 5. § (1) bekezdés f) pontja szerint, mint általános szabály alapján, a felperes, mint bt. beltag biztosítottnak minősülhetett a perbeli időben, azonban a szolgálati időszerzés nem azonos, nem egyenlő a biztosítotti mivolttal. A gazdasági társaságok tagjai ugyan biztosítottnak minősülnek az általános szabályok szerint, azonban a szolgálati idő szerzésének különböző feltételei is vannak (például személyes közreműködés, munkavégzés, járulékfizetés, bevallás stb.). A szolgálati idő nem azonos a biztosítotti jogállással, ezért a felperes tévesen hivatkozott arra, hogy a T. 10. § (2) bekezdés c) pontjából levezethetően a járulékfizetés, bevallás és nyilvántartás megtörténtétől függetlenül biztosítási jogviszonya "ipso jure" jött létre, s mint ilyen, szolgálati időként kell beszámítani.
[35] A hivatkozott jogszabályhelyekből levezethetően a felperes bt. beltagi jogviszonyának szolgálati időkénti elismeréséhez nem elegendő a jogviszony fennállásának igazolása, hanem az is szükséges lett volna, hogy a bt. a felperesre vonatkozóan bejelentési és járulékfizetési kötelezettségének eleget tegyen.
[36] A felperes felülvizsgálati kérelmében vitatta, hogy a végrehajtási rendeletek (Tny.vhr., MTr., R,. és Sz.) a törvények (Tny., és T.) rendelkezéseit felülírhatnák. E körben rögzíti a Kúria, hogy a végrehajtási rendeletek nem felülírják, hanem kibontják a törvények megfelelő rendelkezéseit.
[37] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, ezért azt - a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával, az indokolás fenti kiegészítésével - hatályában fenntartotta.
A döntés elvi tartalma
[38] A bt. beltagi jogviszonyának szolgálati időkénti elismeréséhez nem elegendő a jogviszony fennállásának igazolása, hanem az is szükséges, hogy a bt. a beltagjára vonatkozóan bejelentési és járulékfizetési kötelezettségének eleget tegyen.Z á r ó r é s z
[39] A felperes az alperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége megfizetésére a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles.
[40] A Kúria a felülvizsgálati eljárás illetékéről a Tny. 81. §-a alapján határozott.
[41] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson bírálta el (Pp. 274. § (1) bekezdés).
Budapest, 2016. szeptember 12.
Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró
(Kúria, Mfv. III.10.502/2016.)