adozona.hu
BH 2017.1.25
BH 2017.1.25
A kötelem tárgyától eltérő szolgáltatást a kötelezett a teljesítés hatályával csak akkor nyújthat a jogosult részére, ha abba a jogosult beleegyezik, az eltérő szolgáltatást a jogosult az eredeti kötelem teljesítéseként elfogadja. Ez akkor is irányadó, ha a kötelezett helyett harmadik személy kíván teljesíteni [1959. évi IV. tv. (rPtk.) 286. §, 312. § (2) bek., 361. § (1) bek., 536. § (1) bek.; 2003. évi LX. tv. (Bit.) 93. §, 94. §, 95. §, 222. § (1) bek., 223. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az adós ellen a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) határozata alapján 2013. január 28-án megindult a végelszámolás.
A felszámolási eljárást a bíróság a 2014. február 28-án a Cégközlönyben közzétett végzésével indította meg, felszámolóként a P. Kft. jogosult eljárni.
[2] Az O. Zrt. 113 230 000 Ft összegű hitelezői igényt jelentett be a felszámolóhoz, melyet a felszámoló vitatottnak minősített és azt a felszámolási eljárást lefolytató bírósághoz benyújtotta.
[3] A hitelezői ...
BH 2017.1.25 A kötelem tárgyától eltérő szolgáltatást a kötelezett a teljesítés hatályával csak akkor nyújthat a jogosult részére, ha abba a jogosult beleegyezik, az eltérő szolgáltatást a jogosult az eredeti kötelem teljesítéseként elfogadja. Ez akkor is irányadó, ha a kötelezett helyett harmadik személy kíván teljesíteni [1959. évi IV. tv. (rPtk.) 286. §, 312. § (2) bek., 361. § (1) bek., 536. § (1) bek.; 2003. évi LX. tv. (Bit.) 93. §, 94. §, 95. §, 222. § (1) bek., 223. § (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az adós ellen a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) határozata alapján 2013. január 28-án megindult a végelszámolás.A felszámolási eljárást a bíróság a 2014. február 28-án a Cégközlönyben közzétett végzésével indította meg, felszámolóként a P. Kft. jogosult eljárni.
[2] Az O. Zrt. 113 230 000 Ft összegű hitelezői igényt jelentett be a felszámolóhoz, melyet a felszámoló vitatottnak minősített és azt a felszámolási eljárást lefolytató bírósághoz benyújtotta.
[3] A hitelezői igényt bejelentő arra hivatkozott, hogy az adóssal kötött megbízási szerződés alapján az adós megbízott függő biztosításközvetítőjeként (biztosítási ügynökként) terjesztette az ún. A. Garancia Szolgáltatás egyszeri díjas kiterjesztett garanciabiztosítási szerződéseket. E szerződésekben az adós - egyebek mellett - vállalta, hogy folyamatosan ellátja az áruházban vásárolt tartós fogyasztási cikk kára esetén a kárrendezési tevékenységet, gondoskodik a termékek javíttatásáról és cseréjéről. A hitelező közvetítésével a vásárlók 2007 és 2012 között mintegy 42 000 biztosítási szerződést kötöttek.
E szerződések 2013. január 28-án - az adós elleni végelszámolási eljárás megindulásával - a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény (Bit.) 222. §-a értelmében megszűntek. A hitelező átmenetileg megbízta az E. Kft.-t a vásárlók kárigényének a hitelező költségére való kezelésével. (Azok a biztosítottak, akiknek a meghibásodott készülékét ebben az időszakban megjavíttatták, illetve kicserélték, a hitelezőre engedményezték az adóssal szembeni követeléseiket, ezt az összeget a felszámoló hitelezői igényként elfogadta.)
A hitelező pályázatot írt ki a biztosítók megversenyeztetése céljából, majd az egykori biztosítottak javára 2013. szeptember 5-én a C. Biztosító Zrt.-vel Csoportos Biztosítási Szerződést kötött, melynek egyszeri biztosítási díja 113 230 000 Ft volt. A hitelező 2013. szeptember 15-én és 2014. június 5-én közleményben tájékoztatta a biztosítottakat arról, hogy káresemény esetén a C. Biztosító Zrt. jogosult eljárni, a szolgáltatást nyújtani.
[4] Álláspontja szerint az egyszeri biztosítási díj megfizetésével az egykori biztosítottak javára megvásárolta a pótlólagos biztosítási fedezetet, mely azzal az eredménnyel jár, mintha a biztosítottak javára az adós helyett egyenként visszatérítette volna az adós által meg nem szolgált biztosítási díjakat. Ez az adós kötelezettsége lett volna, ezért a pótlólagos fedezetvásárlással a hitelező az adóst terhelő kötelezettséget teljesített. Ezzel a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 286. § (1) bekezdése értelmében, törvényi engedmény jogcímén megszerezte az egykori biztosítottaknak az adóssal szembeni, az adós által meg nem szolgált biztosítási díjak visszatérítésére irányuló követelését. A teljesítéshez a kötelezett hozzájárulására nem volt szükség, mert a hitelezőnek törvényes érdeke fűződött a szerződés megkötéséhez. Ha mégsem áll fenn törvényi engedmény, akkor az rPtk. 286. § (2) bekezdésének utolsó fordulata alapján megtérítést követelhet az adóstól.
[5] Ha ez a jogcím nem fogadható el, akkor is igénye keletkezett a hitelezőnek az adóssal szemben, mert az adós jogalap nélkül gazdagodott a hitelező rovására [rPtk. 361. § (1) bekezdés], a hitelezőt ugyanis az ajándékozás szándéka nem vezette. Az általa közvetített biztosítottak nem érvényesítették a meg nem szolgált díj iránti igényüket a felszámolási eljárásban, mert a hitelező által nyújtott felváltó szolgáltatás révén számukra garantált volt az eredetileg megvásárolt biztosítási szolgáltatás az eredeti feltételekkel, az eredeti futamidő végéig. Mivel az adós nem köteles teljesíteni az ügyfelek díjvisszatérítési igényét, ezzel vagyoni előnyhöz jut a hitelező rovására.
[6] A követelését kérte besorolni a Bit. 223. § (2) bekezdés e) pontjába.
[7] A felszámoló a követelés jogalapját vitatta. Álláspontja szerint a teljesítés joghatásai nem állnak be akkor, ha a jogosult a kötelezett hozzájárulása nélkül fogadja el a harmadik személy által felajánlott szolgáltatást, és adott esetben az adós mint kötelezett a harmadik személy részéről történő teljesítéshez nem adta a hozzájárulását. A követelés jogalap nélküli gazdagodás címén sem illeti meg a hitelezőt, mivel az adós nem jutott vagyoni előnyhöz a hitelező rovására, a jogalap nélküli gazdagodás a biztosítottak oldalán keletkezett, a hitelező tőlük követelheti a megjelölt összeget.
Az elsőfokú bíróság végzése
[8] Az elsőfokú bíróság a hitelező igényét elutasította. Álláspontja szerint az adott eljárásban az rPtk. 286. § (1) bekezdése - harmadik személy részéről a teljesítés felajánlása - nem alkalmazható, mert a végelszámolásra tekintettel a biztosítási szerződések megszűntek, ugyanakkor a felszámolási eljárásban a teljesítés e formája fogalmilag kizárt.[9] Jogalap nélküli gazdagodás címén sem illeti meg az összeg a hitelezőt, mert a felszámolási eljárásban, ha a hitelezők nem érvényesítik az igényüket, akkor ez a többi hitelező kielégítési hányadát emeli, illetve végső esetben a tulajdonosokat illeti meg a vagyon.
[10] A megtérítési igény tekintetében a hitelező nem az adós Bit. 223. § (2) bekezdés e) pontja szerinti fizetési kötelezettségének tett eleget, a csoportos biztosítási díj megfizetése nem keletkeztet megtérítési igényt, az nem minősül az adós helyett a meg nem szolgált díj visszatérítésének.
A másodfokú bíróság végzése
[11] A hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A végzés indokolásában kiemelte, hogy osztotta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját a hitelezői igény elutasítását illetően.[12] Nem értett egyet a hitelező álláspontjával, mely szerint a csoportos biztosítási szerződés megkötésével, illetve díjának megfizetésével a hitelező lényegében fedezetet vásárolt a megszűnt szerződések teljesítésének biztosítására, mellyel törvényi engedmény útján megszerezte a biztosítottakat a biztosítási szerződések alapján a Bit. 223. § (2) bekezdés e) pontja értelmében az adóssal szemben megillető követeléseket.
[13] Rámutatott arra, hogy a hitelező a szerződést saját nevében, saját kockázatára kötötte meg a C. Biztosító Zrt.-vel. A szerződés 2. fejezetében a felek rögzítették, hogy a hitelező a hírneve csorbulásának az elkerülése, illetve az általa közvetített terméket megvásárló biztosítottak elégedettsége érdekében, végső megoldásképpen kötötte meg a csoportos biztosítási szerződést. A szerződés megkötése és a díj megfizetése nem eredményezte az rPtk. 286. § (1) bekezdésében megjelölt törvényi engedmény tényállási elemeinek a megvalósulását. A kötelezett hozzájárulása ugyanis azzal a magatartásával megadottnak nem tekinthető, hogy nem tiltakozott a hitelező által közzétett felhívások ellen, melyben a hitelező meghirdette helytállását a biztosítási szerződésben az adós által vállalt kötelezettségekért.
[14] A hitelező jó hírnevének védelme, de a biztosítottak érdekei sem tekinthetők a hitelező oldalán felmerült olyan törvényes érdeknek, amely a kötelezett hozzájárulásának hiányában is lehetővé tenné a törvényi engedmény szabályainak alkalmazását. Az ugyanis a hitelező üzleti kockázata, hogy mely biztosító érdekében eljárva közvetít biztosítási terméket a biztosítottak felé. A biztosítottak érdekeit pedig azok a jogszabályi rendelkezések védik, amelyek lehetővé teszik a megszűnt szerződés miatti igények rendezését a végelszámolási, illetve felszámolási eljárás során. Tény, hogy a hitelező üzleti híre megőrzése érdekében és a biztosítottak érdekét szem előtt tartva járt el, figyelmen kívül hagyta azonban, hogy a Bit. e körben speciális rendelkezéseket tartalmaz. A biztosítottak a megszűnt szerződés alapján a meg nem szolgált díjakból származó igényük visszafizetésére tarthatnak igényt.
[15] Alaptalanul állította a hitelező azt is, hogy jogalap nélküli gazdagodás címén áll fenn jogszerű követelése az adóssal szemben. Kétségtelen, hogy az adósnál is bekövetkezhet gazdagodás, ha az adós kötelezettségállománya csökken, mert helyette harmadik személy teljesít. Ehhez azonban szükséges az rPtk. 361. § (1) bekezdésében szabályozott törvényi tényállási elemek megvalósulásának az igazolása, melyek fennállását - hogy az adós kimutatható vagyoni előnyhöz jutott - a hitelező figyelmeztetés ellenére nem bizonyította. Ebből következően nem kizárt a felszámolás alatt álló adós helyett történő teljesítés sem, azonban a követelés csak annak megalapozottsága esetén vehető nyilvántartásba. A hitelezőnek kellett volna bizonyítania az adósnál bekövetkezett gazdagodást, azt, hogy mentesítette az adóst a felszámolásba hitelezőként bejelentkezett biztosítottak kockázatviseléssel meg nem szolgált díjak iránti visszatérítési igényétől. Az eljárási adatok szerint ilyen hitelezői igénybejelentés nem történt, ilyenre a hitelező sem hivatkozott. Ezért önmagában a mintegy 42 000 ügyfél érdekében kötött szerződés, illetve állítása szerint az adós kockázatviselésével meg nem szolgált biztosítási díjtömeg (284 410 205 Ft erejéig), illetve az ezen összeg visszafizetése alóli mentesítésre való hivatkozása nem igazolja a vagyoni előny összegét.
[16] Rámutatott, hogy vélhetően éppen a hitelezőnek az a magatartása képezte akadályát a biztosítottak hitelezői fellépésének, hogy a hitelező felhívásokat tett közzé, melyben meghirdette helytállását a biztosítási szerződésben az adós által vállalt kötelezettségekért.
Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[17] A hitelező felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és - tartalma alapján - az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását oly módon, hogy a hitelező igényét elismeri.[18] Állította az rPtk. 286. § (1) és (2) bekezdésének, a Bit. 223. § (2) bekezdés e) pontjának, az rPtk. 361. § (1) bekezdésének, és a Cstv. 57. § (1) bekezdésének, valamint a Pp. 163. § (2) bekezdésének, 206. § (1) bekezdésének és 221. § (1) bekezdésének a megsértését.
[19] A kérelem indokolásában fenntartotta az eljárás során már kifejtett jogi álláspontját.
[20] A felszámoló felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását. Álláspontja szerint a hitelező a bizonyítékok szabad mérlegelését támadja, amelyre nincs lehetőség.
A Kúria döntése és jogi indokai
[21] A Kúria a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül és azt az abban felhozott okokból nem találta jogszabálysértőnek.[22] A hitelező az adóssal szembeni igényét elsődlegesen az rPtk. 286. §-ra, a harmadik személy részéről történő teljesítés szabályaira alapította.
[23] Az rPtk. 286. §-a az alábbiak szerint rendelkezik:
(1) A jogosult a harmadik személy részéről felajánlott teljesítést is köteles elfogadni, ha ehhez a kötelezett hozzájárult, és a szolgáltatás nincs személyhez kötve, illetőleg nem igényel olyan szakértelmet vagy képességet, amellyel a harmadik személy nem rendelkezik. A kötelezett hozzájárulása nem szükséges, ha a harmadik személynek törvényes érdeke fűződik ahhoz, hogy a teljesítés megtörténjék.
(2) A követelés biztosítékai ilyenkor fennmaradnak, amennyiben a követelés a teljesítő harmadik személyre átszáll, vagy e harmadik személy a kötelezettől megtérítést követelhet.
[24] A harmadik személy részéről történő teljesítés így szabályozott jogintézménye a teljesítés sajátos módjának minősül.
[25] A teljesítés - általános érvénnyel - azt jelenti, akkor következik be, ha a kötelem kötelezettje a jogosultnak a kötelmi szolgáltatáshoz fűződő érdekét kielégíti, a kötelem tárgyát a kötelem tartalmának megfelelő módon, helyen és időben szolgáltatja a jogosult részére. A kötelezettnek tehát azt és akként kell szolgáltatnia, amivel és ahogyan tartozik. Az ilyen módon, vagyis kötelemszerűen történő teljesítés a kötelmet megszünteti. Más, a kötelem tárgyától eltérő szolgáltatást viszont a kötelezett a teljesítés hatályával csak akkor nyújthat a jogosult részére, ha abba a jogosult beleegyezik, az eltérő szolgáltatást a jogosult az eredeti kötelem teljesítéseként elfogadja. Ha a kötelezett a jogosult beleegyezése nélkül nyújt más szolgáltatást, a kötelem változatlanul fennmarad.
[26] Harmadik személy részéről történő teljesítésről mindezekhez képest akkor van szó, ha a kötelezettet terhelő szolgáltatást a kötelem teljesítése céljából, a jogosultnak a kötelmi szolgáltatáshoz fűződő érdeke kielégítéseként nem a kötelezett, hanem más személy nyújtja a jogosult részére. Erre akkor kerülhet sor, ha a kötelezett a harmadik személy eljárásához hozzájárult, és a szolgáltatás nincs személyhez kötve, illetőleg nem igényel olyan szakértelmet vagy képességet, amellyel a harmadik személy nem rendelkezik, vagy ha a harmadik személynek a teljesítéshez törvényes érdeke fűződik. A harmadik személy részéről kötelemszerűen történő teljesítés az eredeti kötelezettnek a jogosulttal szembeni kötelezettségét megszünteti, tőle a jogosult teljesítést a továbbiakban nem követelhet.
[27] Az adós az általa kötött garanciabiztosítási szerződések alapján a szerződésekben meghatározott biztosítási események bekövetkezése esetére - az rPtk. 536. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően - biztosítási szolgáltatás nyújtását vállalta az egyes biztosítottak részére.
[28] Az adós végelszámolásának kezdő időpontjában - 2013. január 28-án - hatályos Bit. 222. § (1) bekezdése értelmében azonban a felszámolás, illetve a végelszámolás kezdő időpontjában
a) a biztosítási szerződések a folyamatban lévő állományátruházás esetét kivéve megszűnnek;
b) a megszűnt biztosítási szerződések esetében a megszűnés napjáig járó biztosítási díjak szedhetők be;
c) új biztosítási szerződés nem köthető és nem hosszabbítható meg, biztosítási állomány - saját elhatározásból - nem adható és nem vehető át.
[29] (E rendelkezés időközben, 2013. június 29-ével megváltozott, és a továbbiakban csak a felszámolás kezdő időpontja eredményezi a biztosítási szerződések megszűnését, a végelszámolás megindulása nem, jelen eljárásban azonban a végelszámolás kezdő időpontjában hatályos szabályokat kell alkalmazni.)
[30] Az adós által kötött biztosítási szerződések ennek megfelelően 2013. január 28-án, az adós végelszámolás alá kerülésével a törvény rendelkezése alapján megszűntek. A szerződésekben kikötött biztosítási szolgáltatás teljesítését ezért a biztosítottak a továbbiakban nem követelhették. Nem kerülhetett sor a megszűnt szerződések esetén állományátruházásra sem. A biztosítási állomány ugyanis a Bit. 93-95. §-ai értelmében az érvényes biztosítási szerződések együttese. Az állományátruházás pedig olyan jogi aktus, melynek eredményeként az egyik biztosító - az MNB mint Felügyelet engedélyével és az ügyfelek értesítése mellett - egy másik biztosítónak adja át a biztosítási állományát vagy annak egy részét. E fogalom-meghatározásokból következően a végelszámolás kezdő időpontjában megszűnt szerződések kapcsán állományátruházás nem történhet.
[31] A biztosítottak a szerződések megszűnését követően mindezekre figyelemmel - ha a biztosítási díjat előre megfizették - az rPtk. 312. § (2) bekezdése alapján, kártérítés címén a meg nem szolgált biztosítási díjrészletek visszafizetésére tarthattak igényt az adóstól. A Kúria álláspontja szerint ennek a kártérítési igénynek a felszámolási eljárásban, hitelezői igényként történő kielégítési sorrendjére nézve tartalmaz speciális - a Cstv. 57. § (1) bekezdés d) pontjában foglaltakhoz képest a biztosítottra nézve kedvezőbb - rendelkezést a Bit. 223. § (2) bekezdés e) pontja.
[32] A végelszámolás kezdő időpontjában, a törvény rendelkezése folytán a szerződési érdek kielégítése nélkül megszűnt biztosítási szerződések teljesítése - a korábban kifejtetteknek megfelelően - fogalmilag nem jöhet szóba, így a szerződésekben kikötött biztosítási szolgáltatásokkal kapcsolatban értelemszerűen a harmadik személy részéről történő teljesítés szabályainak alkalmazása is kizárt. A hitelezőnek az a jogcselekménye, hogy a megszűnt biztosítási szerződések biztosítottjai javára a saját nevében, a megszűnt biztosítási szerződések szolgáltatásait pótló új biztosítási szerződést kötött, nem jelentette a biztosítottakat az eredeti biztosítási szerződések megszűnése folytán az rPtk. 312. § (2) bekezdése alapján megillető kártérítési igény teljesítését sem. Ezen a jogcímen ugyanis a biztosítottak - a már említettek szerint - a meg nem szolgált díjrészletek visszafizetését követelhették az adóstól. A hitelező viszont nem ilyen szolgáltatást nyújtott a biztosítottak részére, azt pedig az eljárás során nem igazolta, hogy szolgáltatását a biztosítottak az adóst velük szemben terhelő kártérítési igény kielégítéseként elfogadták. Önmagában az a körülmény ugyanis, hogy a biztosítottak nem jelentettek be hitelezői igényt az adóssal szemben indult felszámolási eljárásban, az adott tényállás mellett nem tekinthető a felváltó szolgáltatás elfogadásának. Az új biztosítási szerződések megkötésével ezért a biztosítottak kártérítési követelése, a szerződések megszűnését követő időszakhoz kapcsolódó biztosítási díjrészletek visszakövetelésére vonatkozó joga nem szűnt meg. Az rPtk. 286. §-ának alkalmazása tehát e vonatkozásban sem merülhet fel. Szükségtelen volt ezért annak vizsgálata, hogy a hitelező jogcselekményével kapcsolatban az rPtk. 286. §-a további törvényi tényállási elemeinek megvalósulása megállapítható-e.
[33] Alaptalanul hivatkozott felülvizsgálati kérelmében a hitelező a jogalap nélküli gazdagodás szabályaira is.
[34] Az rPtk. 361. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy aki másnak rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles ezt az előnyt visszatéríteni.
[35] A hitelező által az adóssal megszűnt biztosítási jogviszonyban állt személyek javára az új csoportos biztosítási szerződés megkötése - a korábban részletezetteknek megfelelően - nem eredményezte a biztosítottaknak az eredeti biztosítási szerződések megszűnése folytán az adóssal szemben fennálló kártérítési igényei megszűnését. A hitelező szolgáltatása ezért az adósnál nem idézett elő gazdagodást, hanem maguk a biztosítottak kerültek ezáltal előnyösebb helyzetbe, mivel a kártérítési igényük mellett további szolgáltatásra is jogosultságot szereztek.
[36] Az a körülmény pedig, hogy a biztosítottaknak az adóssal szembeni kártérítési követelései utóbb egyéb okból, az időmúlás, a hitelezői igények bejelentésére nyitva álló határidő elmulasztása miatt megszűntek, az rPtk. 361. §-ának alkalmazását nem alapozza meg.
[37] A bíróság ezért jogerős végzésében helytállóan utasította el a hitelező igényét.
[38] A Kúria a kifejtett indokokra tekintettel, a jogszabályoknak megfelelő jogerős végzést, a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII.30.313/2016.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A tanács tagjai: Dr. Török Judit a tanács elnöke
Dr. Farkas Attila előadó bíró
Dr. Csőke Andrea bíró
Az adós: A. Zártkörűen Működő Részvénytársaság "felszámolás alatt"
A felszámoló: P. Kft.
Az adós jogi képviselője: Dr. Holobrádi Emese Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Holobrádi Emese ügyvéd
A hitelező: O. Zrt.
A hitelező jogi képviselője: Berke & Molnár Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Molnár István ügyvéd
Az eljárás tárgya: felszámolási eljárásban vitatott hitelezői igény
Az elsőfokú bíróság neve és az ügy száma: Fővárosi Törvényszék, 12.Fpkh.01-14-000427
A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős végzés száma: Fővárosi Ítélőtábla 12. Fpkhf.44.823/2015/2.
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a hitelező
R e n d e l k e z ő r é s z
A Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartja.
Kötelezi a hitelezőt, hogy 15 napon belül fizessen meg az adósnak 12.700 (tizenkettőezer-hétszáz) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az adós ellen a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) határozata alapján 2013. január 28-án megindult a végelszámolás.A felszámolási eljárást a bíróság a 2014. február 28-án a Cégközlönyben közzétett végzésével indította meg, felszámolóként a P. Kft. jogosult eljárni.
[2] Az O. Zrt. 113.230.000 Ft összegű hitelezői igényt jelentett be a felszámolóhoz, melyet a felszámoló vitatottnak minősített és azt a felszámolási eljárást lefolytató bírósághoz benyújtotta.
[3] A hitelezői igényt bejelentő arra hivatkozott, hogy az adóssal kötött megbízási szerződés alapján az adós megbízott függő biztosításközvetítőjeként (biztosítási ügynökként) terjesztette az ún. A. Szolgáltatás egyszeri díjas kiterjesztett garanciabiztosítási szerződéseket. E szerződésekben az adós - egyebek mellett - vállalta, hogy folyamatosan ellátja az A-ban vásárolt tartós fogyasztási cikk kára esetén a kárrendezési tevékenységet, gondoskodik a termékek javíttatásáról és cseréjéről. A hitelező közvetítésével a vásárlók 2007. és 2012 között mintegy 42.000 biztosítási szerződést kötöttek.
E szerződések 2013. január 28-án - az adós elleni végelszámolási eljárás megindulásával - a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény (Bit.) 222. § értelmében megszűntek. A hitelező átmenetileg megbízta az E. Kft-t a vásárlók kárigényének a hitelező költségére való kezelésével. (Azok a biztosítottak, akiknek a meghibásodott készülékét ebben az időszakban megjavíttatták, illetve kicserélték, a hitelezőre engedményezték az adóssal szembeni követeléseiket, ezt az összeget a felszámoló hitelezői igényként elfogadta.)
A hitelező pályázatot írt ki a biztosítók megversenyeztetése céljából, majd az egykori biztosítottak javára 2013. szeptember 5-én a C. Zrt.-vel Csoportos Biztosítási Szerződést kötött, melynek egyszeri biztosítási díja 113.230.000 Ft volt. A hitelező 2013. szeptember 15-én és 2014. június 5-én közleményben tájékoztatta a biztosítottakat arról, hogy káresemény esetén a C. Zrt. jogosult eljárni, a szolgáltatást nyújtani.
[4] Álláspontja szerint az egyszeri biztosítási díj megfizetésével az egykori biztosítottak javára megvásárolta a pótlólagos biztosítási fedezetet, mely azzal az eredménnyel jár, mintha a biztosítottak javára az adós helyett egyenként visszatérítette volna az adós által meg nem szolgált biztosítási díjakat. Ez az adós kötelezettsége lett volna, ezért a pótlólagos fedezet vásárlással a hitelező az adóst terhelő kötelezettséget teljesített. Ezzel a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 286. § (1) bekezdés értelmében, törvényi engedmény jogcímén megszerezte az egykori biztosítottaknak az adóssal szembeni, az adós által meg nem szolgált biztosítási díjak visszatérítésére irányuló követelését. A teljesítéshez a kötelezett hozzájárulására nem volt szükség, mert a hitelezőnek törvényes érdeke fűződött a szerződés megkötéséhez. Ha mégsem áll fenn törvényi engedmény, akkor a régi Ptk. 286. § (2) bekezdésének utolsó fordulata alapján megtérítést követelhet az adóstól.
[5] Ha ez a jogcím nem fogadható el, akkor is igénye keletkezett a hitelezőnek az adóssal szemben, mert az adós jogalap nélkül gazdagodott a hitelező rovására (régi Ptk. 361. § (1) bekezdés), a hitelezőt ugyanis az ajándékozás szándéka nem vezette. Az általa közvetített biztosítottak nem érvényesítették a meg nem szolgált díj iránti igényüket a felszámolási eljárásban, mert a hitelező által nyújtott felváltó szolgáltatás révén számukra garantált volt az eredetileg megvásárolt biztosítási szolgáltatás az eredeti feltételekkel, az eredeti futamidő végéig. Mivel az adós nem köteles teljesíteni az ügyfelek díjvisszatérítési igényét, ezzel vagyoni előnyhöz jut a hitelező rovására.
[6] A követelését kérte besorolni a Bit. 223. § (2) bekezdés e) pontjába.
[7] A felszámoló a követelés jogalapját vitatta. Álláspontja szerint a teljesítés joghatásai nem állnak be akkor, ha a jogosult a kötelezett hozzájárulása nélkül fogadja el a harmadik személy által felajánlott szolgáltatást, és adott esetben az adós, mint kötelezett a harmadik személy részéről történő teljesítéshez nem adta a hozzájárulását. A követelés jogalap nélküli gazdagodás címén sem illeti meg a hitelezőt, mivel az adós nem jutott vagyoni előnyhöz a hitelező rovására, a jogalap nélküli gazdagodás a biztosítottak oldalán keletkezett, a hitelező tőlük követelheti a megjelölt összeget.
Az elsőfokú bíróság végzése
[8] Az elsőfokú bíróság a hitelező igényét elutasította. Álláspontja szerint az adott eljárásban a régi Ptk. 286. § (1) bekezdése - harmadik személy részéről a teljesítés felajánlása - nem alkalmazható, mert a végelszámolásra tekintettel a biztosítási szerződések megszűntek, ugyanakkor a felszámolási eljárásban a teljesítés e formája fogalmilag kizárt.[9] Nem fogadta el a törvényi engedménnyel kapcsolatos érvelést sem. Rámutatott, hogy a végelszámolás alatt hatályban levő Bit. 222. § (1) bekezdés c) pontja értelmében a biztosítási állomány saját elhatározásból nem adható-vehető át, míg a felszámolási eljárás alatt hatályos Bit. 224. § (3) bekezdés értelmében az adós a biztosítottak állományának átadására nem volt jogosult és ilyen nyilatkozatot nem is tett. A Bit. rendelkezései kizárják a régi Ptk. 286. § (1) bekezdésének alkalmazását, és a hitelező nem is ajánlhatta fel a biztosítottak részére a teljesítést. A biztosítottak nem veszítették el jogukat az adóssal szemben a megszűnt biztosítási szerződésekből eredő követelésük érvényesítésére.
[10] Jogalap nélküli gazdagodás címén sem illeti meg az összeg a hitelezőt, mert a felszámolási eljárásban, ha a hitelezők nem érvényesítik az igényüket, akkor ez a többi hitelező kielégítési hányadát emeli, illetve végső esetben a tulajdonosokat illeti meg a vagyon.
[11] A megtérítési igény tekintetében a hitelező nem az adós Bit. 223. § (2) bekezdés e) pontja szerinti fizetési kötelezettségének tett eleget, a csoportos biztosítási díj megfizetése nem keletkeztet megtérítési igényt, az nem minősül az adós helyett a meg nem szolgált díj visszatérítésének.
[12] A hitelező a saját érdekében, saját kockázatára kötötte meg a csoportos biztosítási szerződést, mely időpontban az adósnak már megszűntek a régi Ptk.-ban foglalt teljesítésre vonatkozó kötelezettségei, így a biztosítottaknak sem állt fenn a szerződés teljesítésére irányuló jogosultságuk.
A másodfokú bíróság végzése
[13] A hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A végzés indokolásában kiemelte, hogy osztotta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját a hitelezői igény elutasítását illetően.[14] Nem értett egyet a hitelező álláspontjával, mely szerint a csoportos biztosítási szerződés megkötésével, illetve díjának megfizetésével a hitelező lényegében fedezetet vásárolt a megszűnt szerződések teljesítésének biztosítására, mellyel törvényi engedmény útján megszerezte a biztosítottakat a biztosítási szerződések alapján a Bit. 223. § (2) bekezdés e) pontja értelmében az adóssal szemben megillető követeléseket.
Rámutatott arra, hogy a hitelező a szerződést saját nevében, saját kockázatára kötötte meg a C. Zrt.-vel. A szerződés 2. fejezetében a felek rögzítették, hogy a hitelező a hírneve csorbulásának az elkerülése, illetve az általa közvetített terméket megvásárló biztosítottak elégedettsége érdekében, végső megoldásképpen kötötte meg a csoportos biztosítási szerződést. A szerződés megkötése, és a díj megfizetése nem eredményezte a régi Ptk. 286. § (1) bekezdésében megjelölt törvényi engedmény tényállási elemeinek a megvalósulását. A kötelezett hozzájárulása ugyanis azzal a magatartásával megadottnak nem tekinthető, hogy nem tiltakozott a hitelező által közzétett felhívások ellen, melyben a hitelező meghirdette helytállását a biztosítási szerződésben az adós által vállalt kötelezettségekért.
A hitelező jó hírnevének védelme, de a biztosítottak érdekei sem tekinthetők a hitelező oldalán felmerült olyan törvényes érdeknek, amely a kötelezett hozzájárulásának hiányában is lehetővé tenné a törvényi engedmény szabályainak alkalmazását. Az ugyanis a hitelező üzleti kockázata, hogy mely biztosító érdekében eljárva közvetít biztosítási terméket a biztosítottak felé. A biztosítottak érdekeit pedig azok a jogszabályi rendelkezések védik, amelyek lehetővé teszik a megszűnt szerződés miatti igények rendezését a végelszámolási, illetve felszámolási eljárás során. Tény, hogy a hitelező üzleti híre megőrzése érdekében és a biztosítottak érdekét szem előtt tartva járt el, figyelmen kívül hagyta azonban, hogy a Bit. e körben speciális rendelkezéseket tartalmaz. A biztosítottak a megszűnt szerződés alapján a meg nem szolgált díjakból származó igényük visszafizetésére tarthatnak igényt.
[15] Alaptalanul állította a hitelező azt is, hogy jogalap nélküli gazdagodás címén áll fenn jogszerű követelése az adóssal szemben. Kétségtelen, hogy az adósnál is bekövetkezhet gazdagodás, ha az adós kötelezettségállománya csökken, mert helyette harmadik személy teljesít. Ehhez azonban szükséges a régi Ptk. 361. § (1) bekezdésében szabályozott törvényi tényállási elemek megvalósulásának az igazolása, melyek fennállását - hogy az adós kimutatható vagyoni előnyhöz jutott - a hitelező figyelmeztetés ellenére nem bizonyította. Ebből következően nem kizárt a felszámolás alatt álló adós helyett történő teljesítés sem, azonban a követelés csak annak megalapozottsága esetén vehető nyilvántartásba. A hitelezőnek kellett volna bizonyítania az adósnál bekövetkezett gazdagodást, azt, hogy mentesítette az adóst a felszámolásba hitelezőként bejelentkezett biztosítottak kockázatviseléssel meg nem szolgált díjak iránti visszatérítési igényétől. Az eljárási adatok szerint ilyen hitelezői igénybejelentés nem történt, ilyenre a hitelező sem hivatkozott. Ezért önmagában a mintegy 42.000 ügyfél érdekében kötött szerződés, illetve állítása szerint az adós kockázatviselésével meg nem szolgált biztosítási díjtömeg (284.410.205 Ft erejéig), illetve az ezen összeg visszafizetése alóli mentesítésre való hivatkozása nem igazolja a vagyoni előny összegét.
[16] Rámutatott, hogy vélhetően éppen a hitelezőnek az a magatartása képezte akadályát a biztosítottak hitelezői fellépésének, hogy a hitelező felhívásokat tett közzé, melyben meghirdette helytállását a biztosítási szerződésben az adós által vállalt kötelezettségekért.
Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[17] A hitelező felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és - tartalma alapján - az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását oly módon, hogy a hitelező igényét elismeri.[18] Állította a régi Ptk. 286. § (1) és (2) bekezdésének, a Bit. 223. § (2) bekezdés e) pontjának, a régi Ptk. 361. § (1) bekezdésének, és a Cstv. 57. § (1) bekezdésének, valamint a Pp. 163. § (2) bekezdésének, 206. § (1) bekezdésének és 221. § (1) bekezdésének a megsértését.
[19] A kérelem indokolásában - fenntartva az eljárás során már kifejtett jogi álláspontját - hangsúlyozta, a Csoportos Biztosítási Szerződés megkötésével azt kívánta elérni, hogy az adóssal kötött, már megszűnt biztosítási szerződések szolgáltatási időszakainak még hátralévő idejére gondoskodjon az A. vásárlóinak biztosítási fedezetéről. Ezzel az adós helyett biztosította a szolgáltatást. Ezzel a szerződéssel megteremtődtek a régi Ptk. 286. § (1) vagy (2) bekezdése szerinti törvényi engedmény (cessio legis) vagy megtérítési igény tényállási elemei, mely alapján a hitelező a C. biztosító részére fizetett Egyszeri Biztosítási Díj összege erejéig megszerezte az egykori biztosítottaknak az adóssal szembeni meg nem szolgált biztosítási díjkövetelését, vagy a Díj erejéig megtérítési igénye keletkezett.
[20] Kiemelte, hogy a régi Ptk. 286. § (1) bekezdése szerint a kötelezett hozzájárulása nem szükséges, ha harmadik személynek törvényes érdeke fűződik ahhoz, hogy a teljesítés megtörténjék. Az ügyfél elégedettség, a jó hírnév védelem és kármentesítés körében a hitelezőnek fennállt a pótfedezet megvásárlásához fűződő érdeke. A társaság az A. partnereként abban volt érdekelt, hogy az adós csődje miatt pórul járt biztosítottak ne követeljék vissza a befizetett biztosítási díjat az A. áruháztól mondván, hogy a készülékkel együtt vásárolták a garancia biztosítást.
[21] Nem értett egyet a jogerős végzésben foglaltakkal abban a tekintetben, hogy a biztosítási ügynök kockázati körébe tartozik az őt megbízó termékgazda biztosító felszámolása. Éppen ennek a kockázatnak a realizálódása, illetve elhárítási kényszere miatt állt a törvényes érdekében, hogy az egykori biztosítottakat, az A. áruházakat és a hitelezőt fenyegető károk ellen védekezzen.
Ugyanígy nincs kapcsolat a hitelező törvényes érdekének elismerése és az egykori biztosítottak meg nem szolgált biztosítási díjak iránti visszakövetelési joga között. Az egykori biztosítottak nem tudtak volna kiterjesztett garancia biztosítást kötni saját maguk számára, mert a hazai biztosítási piacon ilyen egyéni biztosítás nem köthető. Az adóssal kötött és megszűnt biztosítási szerződések helyébe lépő felváltó szolgáltatás csak a hitelező által kötött csoportos biztosítási konstrukcióval volt megoldható.
[22] Mindezek alapján nem volt szükség a régi Ptk. 286. § (1) bekezdése szerint az adós hozzájárulásának beszerzésére a szerződés megkötéséhez, mert ahhoz a hitelezőnek törvényes érdeke fűződött.
Hangsúlyozta, hogy az ebben az időszakban még végelszámolóként működő felszámoló végig tudta, hogy a hitelező meghirdette a helytállási szándékát a megszűnt szerződésekből eredő kötelezettségekért addig, amíg felváltó szolgáltatásról nem gondoskodik. Tudott arról, hogy pályázatot írt ki a biztosítók között és a győztessel kívánja megkötni a szerződést. A felszámoló ez ellen soha nem tiltakozott, sőt megnyugtatónak tartotta, hogy a póruljárt mintegy 200.000 ügyfélből legalább az A. áruházak vásárlóinak folyamatos lesz a biztosítási fedezete. A C. biztosítóval kötött szerződés ellen a végelszámoló nem tiltakozott, mert az az adós és a többi hitelező érdekében állt, ezért a régi Ptk. 199. §-a folytán alkalmazandó régi Ptk. 216. § (1) bekezdése alapján a ráutaló magatartással a szerződés megkötéséhez és a hitelező díjfizetéséhez való hozzájárulás megadottnak tekintendő.
[23] A jogerős végzés ezért a régi Ptk. 286. § (1) bekezdésének megsértésével állapította meg, hogy sem a törvényi engedmény, sem a megtérítési igény feltételei nem teremtődtek meg.
[24] A jogalap nélküli gazdagodás vonatkozásában kiemelte, hogy az is jogalap nélküli gazdagodást eredményez, ha egyes hitelezők követelései alól a harmadik személy már a felszámolás kezdő időpontja előtt mentesítette az adóst. A 2013. szeptember 5-én megkötött Csoportos Biztosítási Szerződés szükségtelenné tette a 2014. február 28-án megindult felszámolási eljárásba való bejelentkezést.
Jóllehet a jogerős végzés megállapítja, hogy a hitelező által közvetített ügyfelek nem érvényesítettek hitelezői igényt, ennek az oka a hitelező magatartásában keresendő. Az adóssal szemben e tekintetben meg nem szolgált díjként 248.410.205 Ft állt fenn, ebből a jogerős végzés tévesen mégis arra a következtetésre jutott, hogy az adós nem jutott vagyoni előnyhöz, illetve a hitelező nem mentesítette a díjvisszafizetési kötelezettség alól. A biztosítottak azonban pontosan a szerződésre tekintettel nem érvényesítették az igényüket a felszámolási eljárásban. Az adós kockázatviselésével meg nem szolgált biztosítási díjtömeg 248.410.205 Ft, melynek visszafizetése alól mentesítette a hitelező az adóst 113.230.000 Ft egyszeri biztosítási díj megfizetésével, mely vagyoni előny megtartására az adósnak nincs jogcíme.
[25] A felszámoló felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását. Álláspontja szerint a hitelező a bizonyítékok szabad mérlegelését támadja, amelyre nincs lehetőség.
A Kúria döntése és jogi indokai
[26] A Kúria a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül és azt az abban felhozott okokból nem találta jogszabálysértőnek.[27] A hitelező az adóssal szembeni igényét elsődlegesen a régi Ptk. 286. §-ra, a harmadik személy részéről történő teljesítés szabályaira alapította.
[28] A régi Ptk. 286. §-a az alábbiak szerint rendelkezik:
(1) A jogosult a harmadik személy részéről felajánlott teljesítést is köteles elfogadni, ha ehhez a kötelezett hozzájárult, és a szolgáltatás nincs személyhez kötve, illetőleg nem igényel olyan szakértelmet vagy képességet, amellyel a harmadik személy nem rendelkezik. A kötelezett hozzájárulása nem szükséges, ha a harmadik személynek törvényes érdeke fűződik ahhoz, hogy a teljesítés megtörténjék.
(2) A követelés biztosítékai ilyenkor fennmaradnak, amennyiben a követelés a teljesítő harmadik személyre átszáll, vagy e harmadik személy a kötelezettől megtérítést követelhet.
[29] A harmadik személy részéről történő teljesítés így szabályozott jogintézménye a teljesítés sajátos módjának minősül.
[30] A teljesítés - általános érvénnyel - azt jelenti, akkor következik be, ha a kötelem kötelezettje a jogosultnak a kötelmi szolgáltatáshoz fűződő érdekét kielégíti, a kötelem tárgyát a kötelem tartalmának megfelelő módon, helyen és időben szolgáltatja a jogosult részére. A kötelezettnek tehát azt és akként kell szolgáltatnia, amivel és ahogyan tartozik. Az ilyen módon, vagyis kötelemszerűen történő teljesítés a kötelmet megszünteti. Más, a kötelem tárgyától eltérő szolgáltatást viszont a kötelezett a teljesítés hatályával csak akkor nyújthat a jogosult részére, ha abba a jogosult beleegyezik, az eltérő szolgáltatást a jogosult az eredeti kötelem teljesítéseként elfogadja. Ha a kötelezett a jogosult beleegyezése nélkül nyújt más szolgáltatást, a kötelem változatlanul fennmarad.
[31] Harmadik személy részéről történő teljesítésről mindezekhez képest akkor van szó, ha a kötelezettet terhelő szolgáltatást a kötelem teljesítése céljából, a jogosultnak a kötelmi szolgáltatáshoz fűződő érdeke kielégítéseként nem a kötelezett, hanem más személy nyújtja a jogosult részére. Erre akkor kerülhet sor, ha a kötelezett a harmadik személy eljárásához hozzájárult, és a szolgáltatás nincs személyhez kötve, illetőleg nem igényel olyan szakértelmet vagy képességet, amellyel a harmadik személy nem rendelkezik, vagy ha a harmadik személynek a teljesítéshez törvényes érdeke fűződik. A harmadik személy részéről kötelemszerűen történő teljesítés az eredeti kötelezettnek a jogosulttal szembeni kötelezettségét megszünteti, tőle a jogosult teljesítést a továbbiakban nem követelhet.
[32] Az adós az általa kötött garanciabiztosítási szerződések alapján a szerződésekben meghatározott biztosítási események bekövetkezése esetére - a régi Ptk. 536. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően - biztosítási szolgáltatás nyújtását vállalta az egyes biztosítottak részére.
[33] Az adós végelszámolásának kezdő időpontjában - 2013. január 28-án - hatályos Bit. 222. § (1) bekezdése értelmében azonban a felszámolás, illetve a végelszámolás kezdő időpontjában
a) a biztosítási szerződések a folyamatban lévő állományátruházás esetét kivéve megszűnnek;
b) a megszűnt biztosítási szerződések esetében a megszűnés napjáig járó biztosítási díjak szedhetők be;
c) új biztosítási szerződés nem köthető és nem hosszabbítható meg, biztosítási állomány - saját elhatározásból - nem adható és nem vehető át.
[34] (E rendelkezés időközben, 2013. június 29-ével megváltozott, és a továbbiakban csak a felszámolás kezdő időpontja eredményezi a biztosítási szerződések megszűnését, a végelszámolás megindulása nem, jelen eljárásban azonban a végelszámolás kezdő időpontjában hatályos szabályokat kell alkalmazni.)
[35] Az adós által kötött biztosítási szerződések ennek megfelelően 2013. január 28-án, az adós végelszámolás alá kerülésével a törvény rendelkezése alapján megszűntek. A szerződésekben kikötött biztosítási szolgáltatás teljesítését ezért a biztosítottak a továbbiakban nem követelhették. Nem kerülhetett sor a megszűnt szerződések esetén állományátruházásra sem. A biztosítási állomány ugyanis a Bit. 93-95. §-ai értelmében az érvényes biztosítási szerződések együttese. Az állományátruházás pedig olyan jogi aktus, melynek eredményeként az egyik biztosító - az MNB mint Felügyelet engedélyével és az ügyfelek értesítése mellett - egy másik biztosítónak adja át a biztosítási állományát vagy annak egy részét. E fogalom-meghatározásokból következően a végelszámolás kezdő időpontjában megszűnt szerződések kapcsán állományátruházás nem történhet.
[36] A biztosítottak a szerződések megszűnését követően mindezekre figyelemmel - ha a biztosítási díjat előre megfizették - a régi Ptk. 312. § (2) bekezdése alapján, kártérítés címén a meg nem szolgált biztosítási díjrészletek visszafizetésére tarthattak igényt az adóstól. A Kúria álláspontja szerint ennek a kártérítési igénynek a felszámolási eljárásban, hitelezői igényként történő kielégítési sorrendjére nézve tartalmaz speciális - a Cstv. 57. § (1) bekezdés d) pontjában foglaltakhoz képest a biztosítottra nézve kedvezőbb - rendelkezést a Bit. 223. § (2) bekezdés e) pontja.
[37] A végelszámolás kezdő időpontjában, a törvény rendelkezése folytán a szerződési érdek kielégítése nélkül megszűnt biztosítási szerződések teljesítése - a korábban kifejtetteknek megfelelően - fogalmilag nem jöhet szóba, így a szerződésekben kikötött biztosítási szolgáltatásokkal kapcsolatban értelemszerűen a harmadik személy részéről történő teljesítés szabályainak alkalmazása is kizárt. A hitelezőnek az a jogcselekménye, hogy a megszűnt biztosítási szerződések biztosítottjai javára a saját nevében, a megszűnt biztosítási szerződések szolgáltatásait pótló új biztosítási szerződést kötött, nem jelentette a biztosítottakat az eredeti biztosítási szerződések megszűnése folytán a régi Ptk. 312. § (2) bekezdése alapján megillető kártérítési igény teljesítését sem. Ezen a jogcímen ugyanis a biztosítottak - a már említettek szerint - a meg nem szolgált díjrészletek visszafizetését követelhették az adóstól. A hitelező viszont nem ilyen szolgáltatást nyújtott a biztosítottak részére, azt pedig az eljárás során nem igazolta, hogy szolgáltatását a biztosítottak az adóst velük szemben terhelő kártérítési igény kielégítéseként elfogadták. Önmagában az a körülmény ugyanis, hogy a biztosítottak nem jelentettek be hitelezői igényt az adóssal szemben indult felszámolási eljárásban, az adott tényállás mellett nem tekinthető a felváltó szolgáltatás elfogadásának. Az új biztosítási szerződések megkötésével ezért a biztosítottak kártérítési követelése, a szerződések megszűnését követő időszakhoz kapcsolódó biztosítási díjrészletek visszakövetelésére vonatkozó joga nem szűnt meg. A régi Ptk. 286. §-ának alkalmazása tehát e vonatkozásban sem merülhet fel. Szükségtelen volt ezért annak vizsgálata, hogy a hitelező jogcselekményével kapcsolatban a régi Ptk. 286. §-a további törvényi tényállási elemeinek megvalósulása megállapítható-e.
[38] Alaptalanul hivatkozott felülvizsgálati kérelmében a hitelező a jogalap nélküli gazdagodás szabályaira is.
[39] A régi Ptk. 361. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy aki másnak rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles ezt az előnyt visszatéríteni.
[40] A hitelező által az adóssal megszűnt biztosítási jogviszonyban állt személyek javára az új csoportos biztosítási szerződés megkötése - a korábban részletezetteknek megfelelően - nem eredményezte a biztosítottaknak az eredeti biztosítási szerződések megszűnése folytán az adóssal szemben fennálló kártérítési igényei megszűnését. A hitelező szolgáltatása ezért az adósnál nem idézett elő gazdagodást, hanem maguk a biztosítottak kerültek ezáltal előnyösebb helyzetbe, mivel a kártérítési igényük mellett további szolgáltatásra is jogosultságot szereztek.
[41] Az a körülmény pedig, hogy a biztosítottaknak az adóssal szembeni kártérítési követelései utóbb egyéb okból, az időmúlás, a hitelezői igények bejelentésére nyitva álló határidő elmulasztása miatt megszűntek, a régi Ptk. 361. §-ának alkalmazását nem alapozza meg.
[42] A bíróság ezért jogerős végzésében helytállóan utasította el a hitelező igényét.
[43] A Kúria a kifejtett indokokra tekintettel, a jogszabályoknak megfelelő jogerős végzést, a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Z á r ó r é s z
[44] A hitelező felülvizsgálati kérelme alaptalan volt, ezért a Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles megfizetni az adós felülvizsgálati eljárás során felmerült költségét, amely a jogi képviselettel felmerült ügyvédi munkadíjból áll. Ennek összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (3)-(5) bekezdése, valamint a 4/A. §-a alapján állapította meg.
[45] A Kúria a végzését tárgyaláson kívül hozta meg.
Budapest, 2016. október 18.
Dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Attila s.k. előadó bíró, Dr. Csőke Andrea s.k. bíró
(Kúria Gfv.VII. 30.313/2016.)