adozona.hu
EH 2016.12.K35
EH 2016.12.K35
Az utólagos könyvelésbe vétel mellőzésére a Vámkódex 220. cikk (2) bekezdése értelmében csak 4 együttes jogszabályi feltétel teljesülése esetén van lehetőség [2913/1992. EGK. 220. cikk. (2) bek.; 2454/1993. EGK 199. cikk.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A vámhatóság a felperesnél 2007. május 1-jétől 2009. szeptember 31-ig terjedő időszakra utólagos ellenőrzést végzett, azt vizsgálta, hogy a felperes által kezdeményezett szabad forgalomba bocsátások során 8517.70-90-00 és 8525.80-30-00 vámtarifaszámok alá sorolt nem közösségi áruk áruosztályozására a jogszabályi előírásoknak megfelelően került-e sor. Az utólagos ellenőrzést lezáró jegyzőkönyvben rögzítette, hogy a felperes helytelenül osztályozta a 8517.70-90-00 vámtarifaszám alá a mobilt...
EH 2016.12.K35 Az utólagos könyvelésbe vétel mellőzésére a Vámkódex 220. cikk (2) bekezdése értelmében csak 4 együttes jogszabályi feltétel teljesülése esetén van lehetőség [2913/1992. EGK. 220. cikk. (2) bek.; 2454/1993. EGK 199. cikk.].
[1] A vámhatóság a felperesnél 2007. május 1-jétől 2009. szeptember 31-ig terjedő időszakra utólagos ellenőrzést végzett, azt vizsgálta, hogy a felperes által kezdeményezett szabad forgalomba bocsátások során 8517.70-90-00 és 8525.80-30-00 vámtarifaszámok alá sorolt nem közösségi áruk áruosztályozására a jogszabályi előírásoknak megfelelően került-e sor. Az utólagos ellenőrzést lezáró jegyzőkönyvben rögzítette, hogy a felperes helytelenül osztályozta a 8517.70-90-00 vámtarifaszám alá a mobiltelefon gyártáshoz importált kamera modulokat. Ezek helyes vámtarifaszáma, a pixel felbontástól függően, 8525.80-19-20, illetve 8525.80-19-90, ezért 138 módosító határozatában összesen 1 065 315 277 Ft közösségi vámot szabott ki a felperes terhére.[2] A felperes fellebbezései alapján eljárt alperesi jogelőd a 16443-3/2010. VPDARP I. számú határozatában helybenhagyta a módosító határozatokat. Az alperesi jogelőd e határozata ellen a felperes bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet (keresetet) nyújtott be a Baranya Megyei Bírósághoz.
[3] A felperes keresete alapján indult per során az alperesi jogelőd felettes szerve, felügyeleti eljárás keretében, megsemmisítette a 16443-3/2010. VPDARP I. számú határozatot és a vámhatóságot új eljárásra kötelezte, ezért a Baranya Megyei Bíróság, a 6.K.21.743/2010/5. számú végzésével, a pert megszüntette.
[4] Az alperes jogelődje az új eljárás eredményeként hozott 42-1/2011. számú határozatában ismételten elutasította a felperes fellebbezéseit és helybenhagyta az elsőfokú hatóság által hozott módosító határozatokat.
[5] A felperes a 42-1/2011. számú határozat ellen előterjesztett keresetében a Vámkódex 220. cikk (2) bekezdés b) pontjára alapítottan, azzal érvelt, hogy az utólagos könyvelésbe vétel mellőzésének nemcsak az 1., hanem mind a 4 együttes jogszabályi feltétele megvalósult.
[6] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta, ezért jogerős ítéletében (elsőfokú ítélet) az alperesi jogelőd 42-1/2011. számú határozatát az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Azt állapította meg, hogy a Vámkódex 220. cikk (2) bekezdés b) pontja szerinti valamennyi feltétel megállapítható, ezért nem kerülhetett volna sor utólagos könyvelésbe vételre.
[7] 8. Az elsőfokú ítélet ellen az alperesi jogelőd nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását. Azzal érvelt, hogy az elsőfokú ítélet iratellenes, téves megállapításokat, illetve jogértelmezést tartalmaz, az érdemi döntés nem felel meg a Vámkódex 12. cikkének és 220. cikk (2) bekezdés b) pontjának.
[8] A felperes a Kúria előtti felülvizsgálati eljárásban - felhívás ellenére - érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő.
[9] A Kúria jogi álláspontja:
A Vámkódex 220. cikkében, de a 239. cikkében előírtaknak is az a célja, hogy azokra az esetekre korlátozódjon, amelyekben az utólagos megfizetés indokolt, és összeegyeztethető a bizalom elvével (C-250/91. 46. pontja). Ebből következően a jogszabályi feltételek mindkét cikk esetében szigorúan, korlátozottan alkalmazandók (C-48/98. 52. pontja, C-38/07. 60. pontja, C-552/08. 53. pontja, C-375/07. 57. pontja, T-282/01. 55. pontja, T-332/02. 42. pontja). A két rendelkezés azonban eltér egymástól. A Vámkódex 220. cikk (2) bekezdése kizárólag a megfizetésre való határozathozatal kimenetelét befolyásoló szempontok megalapozottságára vonatkozó jogos bizalmat kívánja védeni. A Vámkódex 239. cikke pedig általános méltányossági záradékot tartalmaz (C-552/08. 32. pont).
[10] Osztja a Kúria a felek és az elsőfokú bíróság jogi álláspontját a tekintetben, hogy a felperes kérelmének teljesítésére, azaz az utólagos könyvelésbe vétel mellőzésére csak a Vámkódex 220. cikk (2) bekezdés b) pontja szerinti 4 együttes jogszabályi feltétel teljesülése esetén van lehetőség. Mivel a felek egyetértettek abban, hogy a Vámkódex 220. cikk (2) bekezdés b) pontja szerinti 4 jogszabályi feltétel közül a 1. pont alatti (lásd: Kúria ítéletének 5. pontja) jelen ügyben megállapítható, a Kúriának kizárólag a többi, azaz a 2-4. pont alatti jogszabályi követelmények fennállása tekintetében kellett állást foglalnia.
[11] A Vámkódex 220. cikk és 239. cikk esetében vizsgálandó feltétel, a "nyilvánvaló hanyagság" kapcsán ugyanazokat a kritériumokat kell alkalmazni (C-156/00. 92. pontja, C-375/07. 59. pontja, C-48/98. 52. és 54. pontjai, C-250/91. 22. pontja). Annak megállapításához, hogy fennáll-e a "nyilvánvaló hanyagság", figyelembe kell venni a hiba természetét, jellegét és a gazdasági szereplő szakmai tapasztalatát, gondosságát (C-38/07. 40. pontja), mert a vámhatóság hibája nem mentesíti a gazdasági szereplőt a saját hanyagságának következményei alól (C-38/07. 50. és 65. pontjai, C-48/98. 57. pontja). A vámhatóság hibája a perrel érintett esetben azért állapítható meg, mert a vámeljárások során nem végzett fizikai áruvizsgálatot, amely feltárhatta volna a felperes által alkalmazott tarifális besorolás helytelenségét. A nemzeti vámhatóságokat azonban észszerűen nem lehet arra kötelezni, hogy minden szállítmányt fizikailag megvizsgáljanak. Az áruk nemzetközi kereskedelme a gyakorlatban lehetetlenné teszi az összes vámáru fizikai ellenőrzését, és a vámáru nyilatkozat elfogadása nem fosztja meg az illetékes vámhatóságot attól a lehetőségtől, hogy utólagos ellenőrzést folytasson le (T-332/02. 78. pontja). A jelen ügyben rendelkezésre álló adatok nem utalnak arra, hogy a vámhatóságban az utólagos ellenőrzésig a tarifális besorolás téves volta kapcsán gyanú merült fel, illetve merülhetett volna fel. A vámhatóság terhére ezért nem állapítható meg olyan súlyos mulasztás, ami megerősíthette, megkönnyíthette volna a felperes számára a téves tarifális besorolás alkalmazását.
[12] A vámkötelezett csak akkor hivatkozhat a hiba nem észlelhető voltára, jóhiszeműségére, ha bizonyítani tudja, hogy az adott kereskedelmi műveletek során kellő körültekintéssel járt el (C-552/08. 57. pontja).
[13] Az elsőfokú ítélet megállapításával ellentétben a 8517 és 8525 vámtarifaszámok tekintetében az Európai Unióban nem merültek fel viták, problémák, rendezést igénylő kérdések. A vámárunyilatkozat tevőknek továbbá gondosan kell eljárniuk, különösen igaz ez a gyakorlott gazdasági szereplőkre (T-75/95. 43. pontja, T-332/02.3. pontja). A felperes a rendelkezésre álló adatok szerint tapasztalt, gyakorlott gazdasági szereplőnek minősül. Ilyennek kell tekinteni ugyanis az egyszerűsített vámkezelési vagy árutovábbítási eljárások igénybevételére szóló engedélyek, illetve a gazdasági vámeljárásokra szóló engedélyek jogosultját, aki tevékenységét hosszú ideje, kellő szakmai tapasztalattal rendelkező szakemberek közreműködésével végzi.
[14] Az alperesi jogelőd, a rendelkezésre álló adatok alapján helytállóan hivatkozott arra, hogy a felperesnek volt kellő oka arra, hogy kételkedjen tarifális besorolása helytállóságában, és arra is, hogy a felperesnek ténylegesen merültek fel kétségei (Az utólagos ellenőrzést megelőzően ugyanis a felperes több olyan számlát kapott, amelyek a helyes vámtarifaszámot tartalmazták, de nem kért kötelező tarifális besorolást, és tevékenységi engedélyének kiterjesztése iránt is olyan kérelmet terjesztett elő, amelyben már a helyes vámtarifaszámot jelölte meg). Az elsőfokú ítélet ezért e körben az ügy érdemi eldöntésére is kihatóan téves adatokat, ennélfogva téves ténybeli és jogkövetkeztetéseket tartalmaz. A hiba ugyanis a felperes által észlelhető volt, a vámhatóság terhére értékelhető, a felperes által alkalmazott téves tarifális besorolást megerősítő ellenőrzésekre pedig nem került sor (lásd: Kúria ítéletének 16. pontja). A felperesnek szakmai tapasztalata és az előzőekben megjelölt adatok miatt is kételkednie kellett volna tarifális besorolása pontosságában, észlelnie kellett volna a hibát, de nem kért kötelező érvényű tarifális felvilágosítást, tehát nem járt el körültekintően.
[15] A kötelezettnek a vámáru nyilatkozatra vonatkozó hatályos jogszabályokban meghatározott valamennyi nemzeti és közösségi rendelkezést be kell tartania. A kötelezett felel a nyilatkozatai szerinti adatok pontosságáért, az általa csatolt okmányok hitelességéért, és az áruknak a szóban forgó eljárás alá vonásával járó, erre vonatkozó valamennyi kötelezettség betartásáért a Közösségi Vámkódex végrehajtásáról szóló 2454/93/EGK bizottsági rendelet 199. cikke és az ezzel összhangban álló nemzeti jogszabály, a közösségi vámjog végrehajtásának részletes szabályairól szóló 15/2004. (IV. 5.) PM rendelet 73. §-a értelmében. Téves tehát az elsőfokú bíróság álláspontja, mely szerint valamely Kombinált Nomenklatúra szerinti vámtarifaszám feltüntetésével, a kötelezett már teljesíti az előzőekben ismertetett kötelezettségét. Nem helytálló az a megállapítása sem, hogy a vámhatóság ellenőrizte a perrel érintett termékeket, illetve ezek tarifális besorolását, és egyetértett a felperes által alkalmazott tarifális besorolással. (Az elsőfokú bíróság e megállapításának alátámasztásaként ugyanis iratellenesen hivatkozott az ítéletében megjelölt öt jegyzőkönyvre, mivel ezek közül négy nem is a perrel érintett termékekre vonatkozik, egy pedig nem az üggyel összefüggő ellenőrzésről készült, és az ellenőrzések egyike sem irányult a tarifális besorolás vizsgálatára.) A felperes az ügyben rendelkezésre álló adatok szerint az árunyilatkozatokon nem pontos adatokat tüntetett fel, és az engedélyezés során sem szolgáltatott adatokat a vámhatóságnak arra nézve, hogy a mobiltelefonokba kameramodulokat épít be. Mivel a felperes által a perrel érintett árukra alkalmazott 8517 vámtarifaszám nem tartalmaz kameramodult, a felperes nem adta meg a szükséges és pontos információt a vámhatóságnak. A felperes nem teljesítette a vámáru nyilatkozatra vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket sem, mert a kameramodulok tekintetében nem a hatályos Kombinált Nomenklatúra szerinti helyes vámtarifaszámot alkalmazta. A tapasztalt, gyakorlott szakmai, gazdasági szereplő felperes, mivel nem tisztázta a nem közösségi áru áruosztályozása körében felmerült, általa tudott ellentmondásokat, nem hivatkozhat arra, hogy a vámáru-nyilatkozatok kitöltésekor jóhiszeműen járt el.
[16] Az előzőekben kifejtettekre figyelemmel a Kúria a következőket állapította meg:
Az alperesi jogelőd határozata nem jogszabálysértő, mert az utólagos könyvelésbe vétel mellőzésének a Vámkódex 220. cikk (2) bekezdés b) pontja szerinti 4 együttes feltételéből 3 nem teljesült. Az utólagos könyvelésbe vétel mellőzése valóban a vámhatóság hibájából eredt (1. feltétel). A tapasztalt szakmai szereplő, a felperes azonban tevékenysége és a vámáru nyilatkozatok kitöltése során nem járt el kellő körültekintéssel, "nyilvánvaló hanyagságot" tanúsított, nem tett eleget a vámáru nyilatkozatra vonatkozó hatályos szabályoknak sem, ezért alaptalanul hivatkozott jóhiszemű eljárására (2-4. feltétel). Mindezek miatt az alperesi jogelőd az utólagos ellenőrzés eredményeként a felperest jogszerűen kötelezte 1 065 315 277 Ft vám megfizetésére.
[17] Az elsőfokú ítélet nem felel meg a Vámkódex 220. cikk (2) bekezdés b) pontjának, az Európai Unió Bírósága által hozott ítéletekben e jogszabályhely kapcsán kifejtett jogértelmezésnek, és az ezt követő joggyakorlatnak.
[18] A Kúria ezért az elsőfokú ítéletet a polgári perrendtartásról szóló 1952.évi III. törvény (Pp.) 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
(Kúria Kfv. V. 35.682/2015.)
* * *
T E L J E S H A T Á R O Z A T
Kfv.V.35.682/2015/5.szám
A Kúria a felszámolóbiztos által képviselt felperesnek a dr. Krizl Ildikó jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága, mint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Dél-alföldi Regionális Vám- és Pénzügyőri Főigazgatósága alperes jogutódja ellen vámügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében, a Baranya Megyei Bíróság 2011. szeptember 15. napján kelt 6.K.20.793/2011/7. számú ítélete ellen az alperes által 8. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Baranya Megyei Bíróság 6.K.20.793/2011/7. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - 15 napon belül - 5.000.000 (ötmillió) forint elsőfokú és 2.500.000 (kettőmillió-ötszázezer) forint felülvizsgálat perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra – 900.000 (kilencszázezer) forint kereseti és 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.
I n d o k o l á s
1. A vámhatóság a felperesnél 2007. május 1-től 2009. szeptember 31-ig terjedő időszakra utólagos ellenőrzést végzett, azt vizsgálta, hogy a felperes által kezdeményezett szabad forgalomba bocsátások során 8517.70-90-00 és 8525.80-30-00 vámtarifaszámok alá sorolt nem közösségi áruk áruosztályozására a jogszabályi előírásoknak megfelelően került-e sor. Az utólagos ellenőrzést lezáró jegyzőkönyvben rögzítette, hogy a felperes helytelenül osztályozta a 8517.70-90-00 vámtarifaszám alá a mobiltelefon gyártáshoz importált kamera modulokat. Ezek helyes vámtarifaszáma, a pixel felbontástól függően, 8525.80-19-20, illetve 8525.80-19-90, ezért 138 módosító határozatában összesen 1.065.315.277 Ft közösségi vámot szabott ki a felperes terhére.
2. A felperes fellebbezései alapján eljárt alperesi jogelőd a 16443-3/2010. VPDARP I. számú határozatában helybenhagyta a módosító határozatokat. Az alperesi jogelőd e határozata ellen a felperes bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet (keresetet) nyújtott be a Baranya Megyei Bírósághoz.
3. A felperes keresete alapján indult per során az alperesi jogelőd felettes szerve, felügyeleti eljárás keretében, megsemmisítette a 16443-3/2010. VPDARP I. számú határozatot és a vámhatóságot új eljárásra kötelezte, ezért a Baranya Megyei Bíróság, a 6.K.21.743/2010/5. számú végzésével, a pert megszüntette.
4. Az alperes jogelődje az új eljárás eredményeként hozott 42-1/2011. számú határozatában ismételten elutasította a felperes fellebbezéseit és helybenhagyta az első fokú hatóság által hozott módosító határozatokat.
5. A 42-1/2011. számú határozat a következőket tartalmazza:
A felperes elismerte, hogy az általa gyártott készülékek kamera modulokat tartalmaznak, emiatt az utólagos ellenőrzéssel érintett termékek nem a 8517, hanem a 8525 vámtarifaszám alá tartoznak, ezek tekintetében helytelenül végezte el az áruosztályozást. Fellebbezéseiben a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet (Vámkódex) 220. cikk (2) bekezdésének b) pontjára alapítottan kérte a módosító határozatok megsemmisítését. E jogszabályhely azonban az utólagos könyvelésbe vétel mellőzéséhez 4 együttes feltétel bekövetkeztét kívánja meg, amelyek a következők: a könyvelésbe vétel mellőzése a vámhatóság hibájából ered (1. feltétel), ezt a hibát a kötelezett nem észlelhette (2. feltétel), a kötelezett a vámáru nyilatkozatra vonatkozó hatályos jogszabályokban megállapított összes rendelkezést teljesítette (3. feltétel) és jóhiszeműen járt el (4. feltétel). Ebből a 4 együttes feltételből nem teljesült a 2., 3., 4., ezért nem kerülhet sor az utólagos könyvelésbe vétel mellőzésére.
6. A felperes a 42-1/2011. számú határozat ellen előterjesztett keresetében a Vámkódex 220. cikk (2) bekezdés b) pontjára alapítottan, azzal érvelt, hogy az utólagos könyvelésbe vétel mellőzésének nemcsak az 1., hanem mind a 4 együttes jogszabályi feltétele megvalósult.
7. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta, ezért jogerős ítéletében (elsőfokú ítélet) az alperesi jogelőd 42-1/2011 számú határozatát az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Azt állapította meg, hogy a Vámkódex 220. cikk (2) bekezdés (b) pontja szerinti valamennyi feltétel megállapítható, ezért nem kerülhetett volna sor utólagos könyvelésbe vételre.
8. Az elsőfokú ítélet ellen az alperesi jogelőd nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását. Azzal érvelt, hogy az elsőfokú ítélet iratellenes, téves megállapításokat, illetve jogértelmezést tartalmaz, az érdemi döntés nem felel meg a Vámkódex 12. cikkének és 220. cikk (2) bekezdés b) pontjának.
9. A felperes a Kúria előtti felülvizsgálati eljárásban – felhívás ellenére – érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria jogi álláspontja:
10. A Vámkódex 220. cikkében, de a 239. cikkében előírtaknak is az a célja, hogy azokra az esetekre korlátozódjon, amelyekben az utólagos megfizetés indokolt, és összeegyeztethető a bizalom elvével (C-250/91. 46. pontja). Ebből következően a jogszabályi feltételek mindkét cikk esetében szigorúan, korlátozottan alkalmazandók (C-48/98.52.pontja, C-38/07.60.pontja, C-552/08.53.pontja, C-375/07. 57. pontja, T-282/01. 55. pontja, T-332/02. 42. pontja). A két rendelkezés azonban eltér egymástól. A Vámkódex 220. cikk (2) bekezdése kizárólag a megfizetésre való határozathozatal kimenetelét befolyásoló szempontok megalapozottságára vonatkozó jogos bizalmat kívánja védeni. A Vámkódex 239. cikke pedig általános méltányossági záradékot tartalmaz (C-552/08.32. pont).
11. Osztja a Kúria a felek és az elsőfokú bíróság jogi álláspontját a tekintetben, hogy a felperes kérelmének teljesítésére, azaz az utólagos könyvelésbe vétel mellőzésére csak a Vámkódex 220. cikk (2) bekezdés (b) pontja szerinti 4 együttes jogszabályi feltétel teljesülése esetén van lehetőség. Mivel a felek egyetértettek abban, hogy a Vámkódex 220. cikk (2) bekezdés b) pontja szerinti 4 jogszabályi feltétel közül a 1. alatti (lásd: Kúria ítéletének 5. pontja) jelen ügyben megállapítható, a Kúriának kizárólag a többi, azaz a 2-4. alatti jogszabályi követelmények fennállása tekintetében kellett állást foglalnia.
12. A Vámkódex 220. cikk és 239.cikk esetben vizsgálandó feltétel, a "nyilvánvaló hanyagság" kapcsán ugyanazokat a kritériumokat kell alkalmazni (C-156/00. 92. pontja, C-375/07. 59. pontja, C-48/98. 52. és 54. pontjai, C-250/91. 22. pontja). Annak megállapításához, hogy fennáll-e a "nyilvánvaló hanyagság", figyelembe kell venni a hiba természetét, jellegét és a gazdasági szereplő szakmai tapasztalatát, gondosságát (C-38/07. 40.pontja), mert a vámhatóság hibája nem mentesíti a gazdasági szereplőt a saját hanyagságának következményei alól (C-38/07. 50. és 65. pontjai, C-48/98. 57. pontja). A vámhatóság hibája a perrel érintett esetben azért állapítható meg, mert a vámeljárások során nem végzett fizikai áruvizsgálatot, amely feltárhatta volna a felperes által alkalmazott tarifális besorolás helytelenségét. A nemzeti vámhatóságokat azonban ésszerűen nem lehet arra kötelezni, hogy minden szállítmányt fizikailag megvizsgáljanak. Az áruk nemzetközi kereskedelme a gyakorlatban lehetetlenné teszi az összes vámáru fizikai ellenőrzését, és a vámáru nyilatkozat elfogadása nem fosztja meg az illetékes vámhatóságot attól a lehetőségtől, hogy utólagos ellenőrzést folytasson le (T-332/02. 78. pontja). A jelen ügyben rendelkezésre álló adatok nem utalnak arra, hogy a vámhatóságban az utólagos ellenőrzésig a tarifális besorolás téves volta kapcsán gyanú merült fel, illetve merülhetett volna fel. A vámhatóság terhére ezért nem állapítható meg olyan súlyos mulasztás, ami megerősíthette, megkönnyíthette volna a felperes számára a téves tarifális besorolás alkalmazását.
13. A vámkötelezett csak akkor hivatkozhat a hiba nem észlelhető voltára, jóhiszeműségére, ha bizonyítani tudja, hogy az adott kereskedelmi műveletek során kellő körültekintéssel járt el (C-552/08.57. pontja).
14. Az elsőfokú ítélet megállapításával ellentétben a 8517 és 8525 vámtarifaszámok tekintetében az Európai Unióban nem merültek fel viták, problémák, rendezést igénylő kérdések. A vámáru nyilatkozattevőknek továbbá gondosan kell eljárniuk, különösen igaz ez a gyakorlott gazdasági szereplőkre (T-75/95. 43.pontja, T-332/02.3. pontja). A felperes a rendelkezésre álló adatok szerint tapasztalt, gyakorlott gazdasági szereplőnek minősül. Ilyennek kell tekinteni ugyanis az egyszerűsített vámkezelési vagy árutovábbítási eljárások igénybe vételére szóló engedélyek, illetve a gazdasági vámeljárásokra szóló engedélyek jogosultját, aki tevékenységét hosszú ideje, kellő szakmai tapasztalattal rendelkező szakemberek közreműködésével végzi.
15. Az alperesi jogelőd, a rendelkezésre álló adatok alapján helytállóan hivatkozott arra, hogy a felperesnek volt kellő oka arra, hogy kételkedjen tarifális besorolása helytállóságában, és arra is, hogy a felperesnek ténylegesen merültek fel kétségei (Az utólagos ellenőrzést megelőzően ugyanis a felperes több olyan számlát kapott, amelyek a helyes vámtarifaszámot tartalmazták, de nem kért kötelező tarifális besorolást, és tevékenységi engedélyének kiterjesztése iránt is olyan kérelmet terjesztett elő, amelyben már a helyes vámtarifaszámot jelölte meg). Az elsőfokú ítélet ezért e körben az ügy érdemi eldöntésére is kihatóan téves adatokat, ennél fogva téves ténybeli és jogkövetkeztetéseket tartalmaz. A hiba ugyanis a felperes által észlelhető volt, a vámhatóság terhére értékelhető, a felperes által alkalmazott téves tarifális besorolást megerősítő ellenőrzésekre pedig nem került sor (lásd: Kúria ítéletének 16. pontja.). A felperesnek szakmai tapasztalata és az előzőekben megjelölt adatok miatt is kételkednie kellett volna tarifális besorolása pontosságában, észlelnie kellett volna a hibát, de nem kért kötelező érvényű tarifális felvilágosítást, tehát nem járt el körültekintően.
16. A kötelezettnek a vámáru nyilatkozatra vonatkozó hatályos jogszabályokban meghatározott valamennyi nemzeti és közösségi rendelkezést be kell tartania. A kötelezett felel a nyilatkozatai szerinti adatok pontosságáért, az általa csatolt okmányok hitelességéért, és az áruknak a szóban forgó eljárás alá vonásával járó, erre vonatkozó valamennyi kötelezettség betartásáért a Közösségi Vámkódex végrehajtásáról szóló 2454/93/EGK bizottsági rendelet 199. cikke és az ezzel összhangban álló nemzeti jogszabály, a közösségi vámjog végrehajtásának részletes szabályairól szóló 15/2004.(IV.5.) PM rendelet 73.§-a értelmében. Téves tehát az elsőfokú bíróság álláspontja, mely szerint valamely Kombinált Nomenklatúra szerinti vámtarifaszám feltüntetésével, a kötelezett már teljesíti az előzőekben ismertetett kötelezettségét. Nem helytálló az a megállapítása sem, hogy a vámhatóság ellenőrizte a perrel érintett termékeket, illetve ezek tarifális besorolását, és egyetértett a felperes által alkalmazott tarifális besorolással.(Az elsőfokú bíróság e megállapításának alátámasztásaként ugyanis iratellenesen hivatkozott az ítéletében megjelölt öt jegyzőkönyvre, mivel ezek közül négy nem is a perrel érintett termékekre vonatkozik, egy pedig nem az üggyel összefüggő ellenőrzésről készült, és az ellenőrzések egyike sem irányult a tarifális besorolás vizsgálatára.) A felperes az ügyben rendelkezésre álló adatok szerint az árunyilatkozatokon nem pontos adatokat tüntetett fel, és az engedélyezés során sem szolgáltatott adatokat a vámhatóságnak arra nézve, hogy a mobiltelefonokba kameramodulokat épít be. Mivel a felperes által a perrel érintett árukra alkalmazott 8517 vámtarifaszám nem tartalmaz kameramodult, a felperes nem adta meg a szükséges és pontos információt a vámhatóságnak. A felperes nem teljesítette a vámáru nyilatkozatra vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket sem, mert a kameramodulok tekintetében nem a hatályos Kombinált Nomenklatúra szerinti helyes vámtarifaszámot alkalmazta. A tapasztalt, gyakorlott szakmai, gazdasági szereplő felperes, mivel nem tisztázta a nem közösségi áru áruosztályozása körében felmerült, általa tudott ellentmondásokat, nem hivatkozhat arra, hogy a vámáru-nyilatkozatok kitöltésekor jóhiszeműen járt el.
Az előzőekben kifejtettekre figyelemmel a Kúria a következőket állapította meg:
17. Az alperesi jogelőd határozata nem jogszabálysértő, mert az utólagos könyvelésbe vétel mellőzésének a Vámkódex 220. cikk (2) bekezdés b) pontja szerinti 4 együttes feltételéből 3 nem teljesült. Az utólagos könyvelésbe vétel mellőzése valóban a vámhatóság hibájából eredt (1. feltétel). A tapasztalt szakmai szereplő, a felperes azonban tevékenysége és a vámáru nyilatkozatok kitöltése során nem járt el kellő körültekintéssel, "nyilvánvaló hanyagságot" tanúsított, nem tett eleget a vámáru nyilatkozatra vonatkozó hatályos szabályoknak sem, ezért alaptalanul hivatkozott jóhiszemű eljárására (2-4. feltétel). Mindezek miatt az alperesi jogelőd az utólagos ellenőrzés eredményeként a felperest jogszerűen kötelezte 1.065.315.277 Ft vám megfizetésére.
18. Az elsőfokú ítélet nem felel meg a Vámkódex 220. cikk (2) bekezdés b) pontjának, az Európai Unió Bírósága által hozott ítéletekben e jogszabályhely kapcsán kifejtett jogértelmezésnek, és az ezt követő joggyakorlatnak.
A Kúria ezért az első fokú ítéletet a polgári perrendtartásról szóló 1952.évi III. törvény (Pp.) 275.§ (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
Z á r ó r é s z
19. A pervesztes felperes a Pp. 78.§ (1) bekezdése és a Pp. 270.§-a folytán alkalmazandó Pp. 78.§ (1) bekezdése alapján köteles az elsőfokú és felülvizsgálati perköltség megfizetésére.
20. A kereseti és felülvizsgálati eljárási illetékre vonatkozó ítéleti rendelkezések az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 42. § (1) bekezdés a) pontján, 50. § (1) bekezdésén és a személyes költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986.(VI.26.) IM. rendelet 13. § (2) bekezdésén alapulnak.
Budapest, 2016. január 21.
Dr. Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Kárpáti Magdolna sk. előadó bíró, Dr. Kurucz Krisztina sk. bíró
(Kúria, Kfv. V. 35.682/2015.)
Lábjegyzet
Az ebben a határozatban foglaltakat a Wolters Kluwer Kft. (korábban CompLex Kiadó Kft.) 2016.141 számon, külön szerkesztett formában is közölte a Közigazgatási-Gazdasági Döntések Tárában.
