adozona.hu
AVI 2016.11.87
AVI 2016.11.87
A kedvezményes adózás feltétele az Art. 31. § (2) bekezdésében meghatározott bevallás benyújtása [2003. évi XCII. tv. 31. § (2) bekezdés]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság az egyéni vállalkozó felperesnél 2007., 2008. évekre bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban személyi jövedelemadó, egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási alapot megillető járulék, tételes egészségügyi hozzájárulás és vállalkozói járulék adónemekben a felperes terhére összesen 1 610 912 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel. ...
AVI 2016.11.87 A kedvezményes adózás feltétele az Art. 31. § (2) bekezdésében meghatározott bevallás benyújtása [2003. évi XCII. tv. 31. § (2) bekezdés]
Az adóhatóság az egyéni vállalkozó felperesnél 2007., 2008. évekre bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban személyi jövedelemadó, egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási alapot megillető járulék, tételes egészségügyi hozzájárulás és vállalkozói járulék adónemekben a felperes terhére összesen 1 610 912 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel.A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 2011. május 30. napján kelt határozatában az elsőfokú határozatot megváltoztatta akként, hogy a felperes terhére a 2007., 2008. évekre feltárt 1 610 912 Ft adókülönbözetből 1 191 914 Ft-ot minősített adóhiánynak, ez után 595 957 Ft adóbírságot szabott ki, és 213 501 Ft késedelmi pótlékot számított fel, az elsőfokú határozat egyéb rendelkezéseit - az indokolás részbeni megváltoztatásával - helybenhagyta.
A felperes keresetében - az általa vitatott körben - az adóhatósági határozatok megváltoztatását, vagy hatályon kívül helyezésük mellett az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte. Érvelése szerint jogosult volt a tényleges jövedelme utáni járulékfizetésre, mivel jövedelme (a vállalkozói kivét) 2007. évben nem érte el a minimum járulékalapot, 2008. évben pedig a minimálbér kétszeresét, és még az ellenőrzés megkezdése előtt benyújtotta éves szintű bevallását, amelyben nyilatkozott a járulékfizetés valós jövedelem szerinti módjáról. Kifejtette, hogy tőle elvárható körültekintéssel járt el a járulékbevallás és megfizetés kapcsán, ezért jogszabálysértőek az adóbírság és késedelmi pótlék kapcsán e körben tett megállapítások. Az adóhatóságnak a javára kellett volna értékelnie, hogy hasonló mulasztás miatt korábban még nem volt szankcionálva, a mulasztását új jogszabályi rendelkezés téves értelmezése okozta és egyszerű tevékenységet egyedül folytató magánszemélynek minősül.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte. Jogi álláspontja a következő volt:
A felperes 2007., 2008. évi adó és járulékfizetési kötelezettségének az éves gyakorisággal benyújtott 58-as számú bevallása alapján 2008. március 4-én és 2009. március 9-én eleget tett. A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 29. § (1) bekezdése és az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 31. § (2) bekezdése nem tartalmaz olyan előírást (szankciót), mely szerint, ha adózó bevallását nem vagy nem havi gyakorisággal teljesíti, de egyebekben járulékfizetési kötelezettségét jogszerűen a minimálbér alapul vételével kell megállapítania, akkor semmissé válik a kedvezményes adózásra vonatkozó igénye, és emiatt járulékfizetési kötelezettségét úgy kell megállapítani, mintha a jövedelem 2007. évben elérné a minimum-járulékalap összegét vagy a járulékalapot képező jövedelem 2008. évben elérné a minimálbér kétszeresét. Az alperes ezért a megalapozott és jogszerűen feltárt tények alapján téves jogértelmezéssel helytelen jogkövetkeztetéseket vont le, határozata - a felperes által kifogásolt részében - jogszabálysértő. E jogszabálysértés miatt érdemben nem kellett megvizsgálni az adóbírságra és késedelmi pótlékra vonatkozó keresetet. Az új eljárás során az elsőfokú adóhatóságnak az ítéletben kifejtett jogértelmezés alapján kell határozatot hoznia "figyelemmel arra is, hogy felperes nem vitatta a revízió terhére tett személyi jövedelemadóval kapcsolatos megállapítását".
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Tbj. 29. § (1) bekezdésében, Art. 31. § (2) bekezdésében, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 213. §-ában, 220. §-ában, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak, téves jogértelmezésen és jogalkalmazáson alapul. Fenntartotta a határozatában is kifejtett jogi álláspontját, mely szerint az Art. 31. § (2) bekezdése szerinti havi bevallás benyújtása az egyik feltétele annak, hogy az adózó a tényleges járulékalapot képező jövedelem után fizethesse meg a járulékokat, tehát a kedvezmény igénybevételére csak akkor jogosult az adózó, ha az Art. 31. § (2) bekezdésében meghatározott bevallásban a tényleges járulékalapot képező jövedelem feltüntetésével bejelentést tesz arról, hogy a társadalombiztosítási járulékot a tényleges járulékalapot képező jövedelem, de legalább a minimálbér alapulvételével fizeti meg. A felperes 2007. és 2008. években azonban nem élt ilyen bejelentéssel, ezért érdemi döntése megalapozott és jogszerű. Hivatkozott arra is, hogy az ítélet tévesen idézi a Tbj. 2007. és 2008. években hatályos 29. § (1) bekezdését. Jogsértőnek kérte értékelni, hogy az ítélet rendelkező része nem áll összhangban az indokolással, mivel ez utóbbi a kereset alaptalanságát állapítja meg annak ellenére, hogy a rendelkező rész hatályon kívül helyezésről és új eljárásra kötelezésről tartalmaz döntést. Kifejtette, hogy az adóhatósági határozatok több adónemet érintő döntést tartalmaznak, és ezek közül a kereset csak a társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség jogalapját, illetve az ehhez kapcsolódó szankciókat támadta, ezért még e kereset alapossága esetén sem kerülhetett volna sor az adóhatósági határozatok teljes körű hatályon kívül helyezésére.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Előadása szerin az ítélet indokolásának alperes által kifogásol szövege nyilvánvaló elírás következménye. Az elsőfokú ítélet nem terjeszkedett túl a kereseti kérelmen, mivel másodlagos kérelemnek megfelelő döntést rögzít, és az új eljárás során az alperes továbbra is fenntarthatja a keresetben nem kifogásolt megállapításait. Hangsúlyozta, hogy a bevallás elmulasztásáért kizárólag mulasztási bírság szabható ki, a bevallás időszakra vonatkozó adó és járulékfizetési kötelezettség összege a havi bevallás elmulasztás miatt nem változhat.
Az alperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alapos.
A felperes 2007., 2008. évekre kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő egyéni vállalkozó volt, aki a járulék, tagdíj és hozzájárulás kötelezettségeinek bevallására - a Tbj. 29. § (1) bekezdése és az Art. 31. § (2) bekezdése értelmében - a rá vonatkozó bevallási gyakoriságtól függetlenül havonként, tárgyhót követő hónap 12-ig volt kötelezett, és ezt írta elő számára a Tbj. 2. § (5) bekezdése, 44. § (1) bekezdése, 50. § (2) bekezdése is. A felperes azonban - általa sem vitatottan - a 2007., 2008. évekre vonatkozó 58. számú havi bevallás benyújtási kötelezettségeinek nem tett eleget, kizárólag éves bevallásokat nyújtott be. Az adóhatóság többször felszólította a felperest a havi bevallási kötelezettség teljesítésére, személyes meghallgatásra is idézte, de a felperes az adóhatósági felhívásoknak nem tett eleget.
A 2007. évben hatályos Tbj. 29. § (1) bekezdésének első mondata szerinti általános szabály szerint a biztosított egyéni vállalkozó a 19. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű társadalombiztosítási járulékot az Szja. tv. 16. § (4) bekezdésében meghatározott vállalkozói kivét, átalányadózó esetén az átalányadó alapját képező jövedelem, de havi átlagban legalább 131 000 Ft összegű minimumjárulék alap után fizeti meg. E törvényhely második mondata azonban rögzíti, hogy "ha a vállalkozói kivét, az átalányadó alapját képező jövedelem nem éri el a minimumjárulék-alapot, az egyéni vállalkozó az Art. 31. § (2) bekezdésében meghatározott bevallásban - a tényleges járulékalapot képező jövedelem, átalányadózás esetén az átalányadó alapját képező jövedelem feltüntetésével - bejelentést tehet arról, hogy a társadalombiztosítási járulékot a tényleges járulékalapot képező jövedelem, illetőleg az átalányadó alapján képező jövedelem, de legalább a minimálbér alapul vételével fizeti meg".
A 2008. évben hatályos Tbj. 29. § (1) bekezdése szerint a biztosított egyéni vállalkozó a 19. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű társadalombiztosítási járulékot az Szja. tv. 16. § (4) bekezdésében meghatározott vállalkozói kivét, átalányadózó esetén az átalányadó alapját képező jövedelem, de havi átlagban legalább a minimálbér kétszerese után fizeti meg. E törvényhely ugyancsak tartalmazza a második mondatban azt, hogy "ha a vállalkozói kivét az átalányadó alapját képező jövedelem nem éri el a minimálbér kétszeresét, az egyéni vállalkozó az Art. 31. § (2) bekezdésében meghatározott bevallásban - a tényleges járulékalapot képező jövedelem, átalányadózás esetén az átalányadó alapját képező jövedelem feltüntetésével - bejelentést tehet arról, hogy a társadalombiztosítási járulékot a tényleges járulékalapot képező jövedelem, illetőleg az átalányadó alapját képező jövedelem, de legalább a minimálbér alapul vételével fizeti meg".
Az ismertetett törvényi szabályozásokból egyértelműen és világosan kitűnik a főszabály, mely szerint 2007. évben havi átlagban legalább 131 000 Ft összegű minimumjárulék alap után, 2008. évben havi átlagban pedig legalább a minimálbér kétszerese után fizetendő a társadalombiztosítási járulék. Ettől eltérő, kedvezőbb járulékfizetési kötelezettségre pedig akkor van lehetőség, ha az adózó az Art. 31. § (2) bekezdése szerinti havi bevallásban bejelentést tesz arról, hogy a társadalombiztosítási járulékot a tényleges járulékalapot képező jövedelem, de legalább a minimálbér alapul vételével kívánja megfizetni és egyidejűleg feltünteti a tényleges járulékalapot képező jövedelem összegét, vagyis a vállalkozói kivétet, annak érdekében, hogy ezen jövedelem, de legalább a minimálbér alapulvételével fizethesse meg a társadalombiztosítási járulékot. A törvényi előírásokból következik, hogy az elsőfokú ítéletben kifejtett jogi állásponttal ellentétben nem elégséges azon feltétel bekövetkezte, hogy a vállalkozói kivét, illetve az átalányadó alapját képező jövedelem nem éri el a minimálbér kétszeresét, kedvezményes járulékfizetési kötelezettség csak akkor következhet be, ha az adózó erre irányuló igénybejelentést tesz, mégpedig a jogszabály által előírt formában. Ez utóbbi feltétel azonban a felperes esetében nem teljesült. Osztja tehát a Kúria az alperes jogi álláspontját a tekintetben, hogy a Tbj. 29. § (1) bekezdés második mondata szerinti kedvezményes adózás alkalmazásának törvényi feltétele az Art. 31. § (2) bekezdésében meghatározott bevallás benyújtása is, és amennyiben a több együttes feltételből valamelyik nem valósul meg, akkor a kedvezményes adózás nem alkalmazható. Mindezek miatt az alperes jogszerűen állapította meg határozatában, hogy a felperes nem jogosult a kedvezményre, így 2007. évben a 131 000 Ft összegű minimum járulékalap, 2008. évben pedig a minimálbér kétszerese után köteles megfizetni a járulékokat. A tényleges járulékalapot képező jövedelem bejelentésének, azaz az Art. 31. § (2) bekezdése szerinti havonkénti bevallásnak az elmulasztása tehát - a felperes és az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérően - kihat az adó (járulék) fizetési kötelezettségre. A felperes ugyanis havi bevallások hiányában nem tett bejelentést a tényleges járulékalapot képező jövedelméről sem. A járulékfizetési kötelezettség szempontjából pedig annak nincs érdemi jelentősége, hogy az alperes az ellenőrzés eredményeként egyébként elfogadta a vállalkozói kivét összegét.
Az elsőfokú bíróság jogi álláspontjából következően nem foglalkozott érdemben az adóbírság és a késedelmi pótlék törlésére, illetve mérséklésére irányuló kereseti kérelmekkel, amelyek tárgyában a Kúria azért nem dönthetett, mivel ezzel túllépte volna hatáskörét, és csorbította volna a jogorvoslathoz való jogot is. A rendkívüli jogorvoslati eljárásnak és a Kúriai ítéleti döntésnek ugyanis csak az lehet tárgya, amivel a jogerős ítélet érdemben foglalkozott, amelyre nézve döntést és indokolást is tartalmaz.
Helytállóan hivatkozott az alperes arra is, hogy a jogalap tekintetében keresetnek helyt adó ítélet esetén sem dönthetett volna az elsőfokú bíróság az adóhatósági határozatok teljes körű hatályon kívül helyezéséről, mivel a Pp. 215. §-a értelmében a közigazgatási perekben is kereseti kérelemhez kötötten kell eljárnia. A felperes pedig keresetében nem vitatta a társadalombiztosítási járulék fizetési kötelezettség jogalapján, illetve az ehhez kapcsolódó jogkövetkezményeken kívüli egyéb határozati rendelkezéseket, érdemi döntéseket. (KGD 2005.150., KGD 2010.87.) Iratszerű az az alperesi előadás is, amely szerint az ítélet indokolása a rendelkező résszel összhangban nem állóan tartalmazza a kereset alaptalanságára vonatkozó megállapítást. Ez utóbbi azonban nyilvánvalóan olyan elírás következménye, amely kijavítással orvosolható, hiszen az ítélet indokolásából egyértelműen, és a felek által sem vitatottan kitűnik, hogy az elsőfokú bíróság a perben vitatott jogkérdés (a kedvezményes járulékalap alkalmazhatósága) tekintetében nem az alperesi, hanem a felperesi álláspontot osztotta, tehát e körben a felperes keresetét alaposnak találta.
A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a Pp. 275. § (3)-(4) bekezdései alapján ítéletének rendelkező részében foglaltak szerint határozott. Az új eljárás során az elsőfokú bíróságnak már kizárólag abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy alapos-e vagy sem az adóbírság és késedelmi pótlék mérséklésére, törlésére vonatkozó kereseti kérelem, mert a felperes - az Art. 99. § (2) bekezdése, a Pp. 164. § (1) bekezdése szerint eljárva - a perben sem bizonyította, hogy jogosult a kedvezményes járulékalap érvényesítésére, az alperes e körben hozott döntése jogszerű.
(Kúria, Kfv. V. 35.606/2012/4.)