adozona.hu
AVI 2016.11.82
AVI 2016.11.82
A GYES nem minősül jövedelemnek [1995. évi CXVII. tv. 3. § 72/b. pont]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az elsőfokú adóhatóságnál a fiatalok lakáskölcsönéhez kapcsolódó állami kezességvállalásnak és érvényesítésének részletes szabályairól szóló 4/2005. (I. 12.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet) alapján állami készfizető kezesség beváltását kezdeményezte a közte és L.-né T. É. adós továbbá T. Gy. L.-né adótárs között 2007. december 14-én megkötött lakóingatlan vásárlási kölcsönszerződéssel kapcsolatban. A felperes az átutalandó kezesség összegét 2 575 225 Ft és 426 Ft n...
Az adóhatóság az állami garancia beváltásához kapcsolódóan ellenőrzést folytatott le. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes kezességvállalás beváltására benyújtott kérelmét elutasította. Érdemi döntésének indokolása szerint a kölcsönszerződés megkötése során a felperes nem a jogszabálynak megfelelően járt el, mert figyelmen kívül hagyta a hitelkérelem benyújtásakor hatályos 34-2007-LAK-2096 számú ügyviteli utasítás (a továbbiakban: Utasítás) II/B. 2.1.4.c) pontja szerinti szabályt, régióvezetői engedély hiányában vonta be a kötelembe az adóstársat. A felperes e mulasztásával megsértette a Kormányrendelet 2. § (1) bekezdés c) pontját is, így nem jogosult az állami készfizető kezesség beváltására. Az elsőfokú adóhatóság hivatkozott még az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 117. § (1)-(3) bekezdéseire, a Kormányrendelet 7. § (4) bekezdésére, 1. § (9) bekezdésére.
A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 2011. május 18. napján kelt határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntésének indokolása szerint az elsőfokú adóhatóság eleget tett a tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségének, érdemben jogszerű döntést hozott, de tévesen hivatkozott arra, hogy az adóstárs bevonására csak a régióvezetői engedéllyel kerülhetett sor. Nem az adóstárs bevonásához, hanem a hitelnyújtáshoz volt szükség az engedélyre, továbbá a felperes az engedélyt csak az egyetemleges adóstárs kötelezettségvállalása mellett adhatta volna meg - az Utasítás II/B.2.1.4. c) pontja értemében - és erről kizárólag a nem delegálható jogkörében eljáró régióvezető dönthetett volna. A felperes nem tudott bemutatni Utasításának megfelelő engedélyt, ezért a hitelkihelyezés során nem a belső szabályzatában foglaltak szerint járt el. Régióvezetői engedély hiányában - a banki belső szabályok értelmében - az adós nem hitelképes. Mivel a felperes a hitelkihelyezés során nem tanúsította a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvényben (a továbbiakban: Hpt.) előírt szakmai gondosságot nem jogosult az állam által vállalt kezesség beváltására.
A felperes keresetében elsődlegesen az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését, az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését, és az új eljárásra olyan iránymutatás előírását kérte, amely értelmében az adóhatóság köteles a kezesség beváltására és késedelmi kamat iránti igényének helyt adó döntés meghozatalára, másodlagosan az alperes határozatának megváltoztatását, és az alperes kötelezését a kezesség beváltás iránti kérelmének megfelelő összeg, továbbá késedelmi kamat megfizetésére. Vitatta az adóhatósági határozatok jogalapját, eljárási és anyagi jogszabálysértésekre hivatkozott.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte. Jogi álláspontja a következő volt:
A kezességvállalás kapcsán az alperes - a felperesi érveléssel ellentétben - nem lépte túl hatáskörét azzal, hogy döntéshozatal során az Art. és a Kormányrendelet mellett a Hpt. és a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény rendelkezéseit is alkalmazta. Indokolási kötelezettségét azonban nem a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően teljesítette, de ez az ügy érdemi eldöntésére nem hatott ki, nem érintette azt a körülményt, amelyre alapítottan az állami kezességvállalás beváltását elutasította.
A kölcsönszerződés megkötésére, mivel az adós GYES-en volt, adóstárs bevonásával került sor, és az adóhatóság nem bizonyított olyan tényt, vagy körülményt, mely szerint az adós és az adóstárs a banki belsőszabályzat értelmében nem volt hitelképes. A felperes ezért alappal hivatkozott arra, hogy téves az az alperesi megállapítás, mely szerint megszegte a Kormányrendelet 2. § (1) bekezdésének c) pontját. Az alperesnek az adósok jövedelmi helyzetére vonatkozó fejtegetése a bírósági felülvizsgálat során nem vehető figyelembe, mert az alperesi döntés nem e körülményen alapult. Ha a Kormányrendelet rendelkezésének megsértése nem állapítható meg, vagy a Kormányrendelet valamely rendelkezésének a megsértését az alperes tévesen állapítja meg, akkor a kezesség beváltása iránti igény nem utasítható el, és az adós, adóstárs hitelképességét érdemben nem befolyásolja az, hogy a hitel nyújtására a régióvezetői engedély birtokában vagy annak hiányában került-e sor, ezért helytálló a Kormányrendelet 2. § (1) bekezdés c) pontjára alapított felperesi kifogás.
A felperes késedelmi kamattal kapcsolatos igénye a perben nem bírálható el, mert túlterjeszkedik a közigazgatási határozat jogszabálysértésre alapítható felülvizsgálatának körén.
A megismételt eljárásban az adóhatóságnak az állami kezességvállalás beváltása iránti igényt az ítéletben kifejtett álláspontra tekintettel ismételten el kell bírálnia és ennek során "a jogszerűen igényelhető összeg tekintetében kell határoznia".
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte és alkalmazta a Kormányrendelet 2. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltakat, ítéletét nem a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 215. §-ában és 339. §-ában foglaltaknak megfelelően hozta meg. Fenntartotta a határozatában is kifejtett jogi álláspontját, mely szerint a GYES/GYED-en lévő egyedülálló személyek hitelképessége a felperes belső szabályai szerint jövedelmi helyzetükre tekintettel csak akkor áll fenn, ha teljesült két együttes feltétel: a megfelelő jövedelemmel rendelkező adóstárs bevonása, és a régióvezető is engedélyezi a hitelkihelyezést, egyéb esetben ezek a személyek - mivel nem rendelkeznek megfelelő jövedelemmel - nem tekinthetők hitelképesnek. Kifejtette, hogy az összegszerűség tekintetében a felperes a közigazgatási és a peres eljárás során nem emelt kifogást ezért még keresetnek helyt adó döntés esetén sem álltak fenn az új eljárásra kötelezés jogszabályi feltételei. A bíróságnak minden adat rendelkezésére állt ahhoz, hogy eltérő jogi álláspontja okán, határozatát megváltoztassa, de - jogszabálysértő módon - nem így járt el. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem jelölte meg, hogy milyen indokkal kötelezi új eljárás lefolytatására.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Érvelése szerint a hitel kihelyezésekor a jogszabályoknak és utasításának megfelelően járt el, semmilyen hiba, mulasztás nem írható a terhére. A régió vezetői engedély hiánya nem érinti az adós teljesítési és hitelképességét.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Kormányrendelet 1. § (1) bekezdése értelmében az állam a mindenkori éves költségvetési törvényben, valamint e rendeletben foglalt feltételek teljesülése esetén készfizető kezességet vállal a központi költségvetés terhére a lakáscélú ingatlan építéséhez, vásárlásához hitelintézettől igényelt kölcsön összegének a hitel fedezetéül szolgáló, a hitelcél szerinti lakásingatlan hitelbiztosítéki értékének 60%-át meghaladó részére, legfeljebb e hitelbiztosítéki érték 100%-áig. Az állam kezességvállalása tehát jogszabályon alapul, hitelintézettől igényelt kölcsönre vonatkozik, és az állam, illetve az adóhatóság a hitel kihelyezése során tevőlegesen nem jár el, ezért a kezes érdeke védelmében (is) a pénzkölcsönzés során a jogszerű állapot kialakítása, fenntartása miatt jogszabályban rögzítettek azok a követelmények, amelyeket a banknak kell teljesítenie a hitel kihelyezése és utógondozása során.
A Hpt. 78. § (1) bekezdése szerint a hitelintézetnek a kihelyezésről történő döntés előtt meg kell győződnie a szükséges fedezetek, illetőleg biztosítékok meglétéről, valós értékéről és érvényesíthetőségéről.
A Kormányrendelet 2. § (1) bekezdés c) pontja értelmében az állami készfizető kezességvállalás feltétele, hogy az adós(ok), illetve adóstársak hitelképessége jövedelmi helyzetüket is figyelembe véve a kölcsön teljes összegére vonatkozóan - a kölcsönt nyújtó hitelintézet belső szabályai szerint - fennálljon.
Az előzőekben megjelölt jogszabályhelyek és az Art. 117. §-a alapján az alperes jogszerűen vizsgálta meg, hogy felperes a hitel kihelyezése előtt a rá vonatkozó jogi és egyéb szabályozásnak, közöttük a saját Utasításának megfelelően járt-e el vagy sem.
Az Utasítás II/B. 2.1.4. c) pontja a következőket tartalmazza:
"Jövedelemmel nem rendelkező, vagy a mindenkori minimálbérnél kevesebb havi jövedelemmel rendelkező hiteligénylő nem lehet a bank adósa. Kivétel a kiskorú, valamint a közép és felsőfokú tanintézetek nappali tagozatán tanulók, jövedelemmel rendelkező szülő(k) egyetemleges kötelezettségbe vonásával nyújtható hitel. Az egyedülálló GYES/GYED-en lévő hiteligénylő részére jövedelemmel rendelkező egyetemleges adóstárs bevonásával nyújtható hitel. Az előzőek alapján alapkövetelmény, hogy lakáshitel kihelyezésére akkor kerülhet sor, ha a hiteligénylő munkaviszonnyal és legalább a mindenkori minimálbérnek megfelelő jövedelemmel rendelkezik. Jövedelemmel nem rendelkező személy részére a régióvezető engedélyével, (e jogkörét a régió vezető nem delegálhatja) a mindenkori minimálbérnek megfelelő jövedelemmel rendelkező egyetemleges adóstárs kötelezettségvállalásával nyújtható hitel."
Az adós jelen ügyben a hitelszerződés megkötésekor GYES-ben részesült, amit a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 3. § 72. b) pontja nem minősít jövedelemnek. A hitelügyletbe az adós egyetemleges adóstársaként szülője bevonásra került, de a felperes a régióvezető engedélyét nem kapta meg. A felperes tehát a perbeli hitelkihelyezést úgy végezte el, hogy nem teljesítette a saját Utasításába foglalt két együttes feltétel egyikét, ami a hitelkihelyezés "alapkövetelménye".
Utal a Kúria arra, hogy jelen üggyel azonos ténybeli és jogi megítélésű Kfv.V.35.100/2012/10., Kfv.I.35.725/2011/9., Kfv.I.35.125/2012/8., Kfv.V.35.124/2012/6., Kfv.I.35.107/2012/3., Kfv.I.35.623/2012/3., Kfv.V.35.144/2012/4. számú ítéleteiben is ugyanilyen jogi álláspontra helyezkedett. Az előzőekben nevesített ítéletek mindegyike tartalmazza, hogy a jövedelemmel nem rendelkező, vagy a mindenkori minimálbért el nem érő jövedelemmel rendelkező személy részére - a jövedelemmel rendelkező egyetemleges adóstárs bevonásával történő - hitelkihelyezés során a régióvezetői engedély "az adós, az adóstárs hitelképességét érintő tartalmi kérdés".
A felperes tehát megsértette saját Utasításának előírását, egyben a Hpt. 78. § (1) bekezdésében foglaltakat is, amelynek jogszerű következménye volt - az alperes helytálló döntése alapján - a beváltás iránti kérelem elutasítása. Az elsőfokú bíróság ezzel ellentétes jogi álláspontja, illetve az ebből eredő hatályon kívül helyezés és új eljárásra kötelezés téves, nem felel meg a Pp. 339. § (1) bekezdésében foglaltaknak.
A felperes nem vitatta a régióvezető engedélyének hiányát, amely tényt az elsőfokú bíróság a Kormányrendeletben és az Utasításban foglaltakkal összevetett, és az elsőfokú ítéletbe foglalt téves döntés helyett a Kúria - a rendelkezésre álló tények, és az alkalmazandó jogszabályi kör alapján - meghozhatta a jogszerű döntést.
Mindezek folytán a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján, a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
(Kúria, Kfv. V. 35.574/2012/9.)