adozona.hu
BH 2016.11.311
BH 2016.11.311
A nyilvántartásba vételi díjnak a jogvesztő hitelezői igénybejelentési határidő elteltét követően történő befizetése a határidőn belül gyakorolható regisztrációs díjfizetési kötelezettség elmulasztásának kimentésére nem alkalmas [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 28. § (2) bek. f) pont, 37. § (1), (3) bek., 46. § (5), (7) bek.; 2003. évi XCII. tv. (Art.) 165. § (1) bek., 170. § (1) bek.; 1990. évi XCIII. tv. (Itv.) 40. § (1) bek.; 1952. évi III. tv. (Pp.) 25. § (4) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A végelszámoló által 2012. május 11. napján kezdeményezett felszámolási eljárásban a törvényszék a 2012. augusztus 4. napján jogerőre emelkedett végzésével elrendelte az adós gazdálkodó szervezet felszámolását. A felszámolás kezdő időpontja 2012. augusztus 22. napja volt.
[2] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (a továbbiakban: beavatkozó hitelező) késedelmi pótlék és bírság jogcímén, együttesen 3 045 501 Ft összegű hitelezői igényét 2012. szeptember 27. napján jelentette be a felszámolóhoz, re...
BH 2016.11.311 A nyilvántartásba vételi díjnak a jogvesztő hitelezői igénybejelentési határidő elteltét követően történő befizetése a határidőn belül gyakorolható regisztrációs díjfizetési kötelezettség elmulasztásának kimentésére nem alkalmas [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 28. § (2) bek. f) pont, 37. § (1), (3) bek., 46. § (5), (7) bek.; 2003. évi XCII. tv. (Art.) 165. § (1) bek., 170. § (1) bek.; 1990. évi XCIII. tv. (Itv.) 40. § (1) bek.; 1952. évi III. tv. (Pp.) 25. § (4) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A végelszámoló által 2012. május 11. napján kezdeményezett felszámolási eljárásban a törvényszék a 2012. augusztus 4. napján jogerőre emelkedett végzésével elrendelte az adós gazdálkodó szervezet felszámolását. A felszámolás kezdő időpontja 2012. augusztus 22. napja volt.[2] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (a továbbiakban: beavatkozó hitelező) késedelmi pótlék és bírság jogcímén, együttesen 3 045 501 Ft összegű hitelezői igényét 2012. szeptember 27. napján jelentette be a felszámolóhoz, regisztrációs díj befizetése nélkül. A felszámoló 2013. március 29. napján kelt nyilatkozatával a bejelentett hitelezői igényt a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 57. § (1) bekezdés g) pontjában nyilvántartásba vette és visszaigazolta.
[3] A felszámolási eljárás során a felszámolónak az eljárás egyszerűsített befejezése iránti kérelmét a bíróság 16. sorszám alatti végzésével elutasította, arra alapítottan, hogy a felszámoló úgy vette nyilvántartásba a beavatkozó hitelező főkövetelés nélkül, önállóan érvényesített késedelmi pótlék és bírság követelését, hogy nem követelte meg a nyilvántartásba-vételi díj befizetését.
[4] A beavatkozó hitelező - a végzésből értesülve a bíróság jogi álláspontjáról - a felszámoló 2014. február 4. napján kelt, 5 napos határidőt biztosító hiánypótlási felhívására 2014. február 10. napján, átutalással 30 755 Ft nyilvántartásba-vételi díjat az adós felszámolási eljárásában befizetett. A felszámoló a befizetés alapján a hitelezői igény nyilvántartásba vételét fenntartotta.
[5] A beavatkozó hitelező, mint felperes, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 30. § (2) bekezdése, valamint a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése alapján peres eljárást kezdeményezett a kifogást tevővel, mint az adós gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselőjével szemben felelősségének megállapítása és biztosíték nyújtására kötelezése iránt.
A kifogás tárgya és a felszámoló, valamint
a beavatkozó hitelező védekezése[6] Az adós gazdálkodó szervezet vezetője, mint kifogást tevő a vele szemben megindított perre alapítottan egyéb érdekeltként kifogást terjesztett elő a Cstv. 51. § (1) bekezdése alapján. Sérelmezte, hogy a felszámoló annak ellenére vette nyilvántartásba a beavatkozó hitelező bejelentett igényét a Cstv. 57. § (1) bekezdés g) kategóriájában, hogy az után a beavatkozó hitelező a regisztrációs díjat nem fizette meg.
Kifejtette, hogy a hitelezői igény nyilvántartásba-vételére és besorolására az igény felszámolóhoz történő bejelentésének az időpontja az irányadó, ezzel szemben a regisztrációs díj befizetését a hitelezők a mulasztás jogkövetkezményei nélkül a felszámolási zárómérleg elkészítésének időpontjáig teljesíthetik, azzal a korlátozással, hogy a 2009. szeptember 1. után indult felszámolási eljárásokban a hitelezői igények bejelentésére nyitva álló 180 napos jogvesztő határidő lejártát követően a regisztrációs díj befizetésére már nem kerülhet sor, a befizetés késedelme ezen határidő után nem pótolható.
A kifogást tevő kérte ezért a felszámoló 2013. március 29. napján kelt hitelezői igény egyeztetése és visszaigazolása tárgyú intézkedésének megsemmisítését.
[7] A felszámoló nyilatkozata szerint a beavatkozó hitelező a felhívásban megjelölt határidőn belül a nyilvántartásba-vételi díj fizetési kötelezettségének eleget tett.
[8] A kifogás tárgyában indult eljárásban a beavatkozó hitelező a kifogás elutasítását kérte. Hangsúlyozta, hogy hitelezői igényét 2012. szeptember 27. napján jelentette be, ebben az időben a 2012. március 1. napjától hatályos Cstv. 46. § (7) bekezdése rendelkezéseinek még nem volt egységesen kialakult gyakorlata, abban a tekintetben, hogy a pótlék és bírság jellegű követelések bejelentéséhez kapcsolódik-e regisztrációs díjfizetési kötelezettség, vagy sem. Előadta, az elsőfokú bíróság 16. sorszámú végzéséből értesült arról, hogy járulék- és bírság követelése után is nyilvántartásba-vételi díj fizetési kötelezettsége áll fenn, melyet a felszámoló felhívására teljesített.
Az első- és másodfokú végzés
[9] Az elsőfokú bíróság végzésével a kifogást elutasította. Döntését arra alapította, hogy a hitelezői igény bejelentése és a nyilvántartásba-vételi díj befizetése időben elválhat egymástól, az utóbbi befizetésére megállapított határidőre ugyanis nincs jogszabályi rendelkezés. Ebből következően a felszámoló helyesen járt el az adott ügyben, amikor felhívta a beavatkozó hitelezőt, hogy az általa biztosított határidőn belül igazolja a nyilvántartásba-vételi díj megfizetését a nyilvántartásba vétel megtagadásának jogkövetkezményére való figyelmeztetés mellett.[10] Az elsőfokú bíróság azonos tényálláson és jogi indokoláson alapuló döntést hozott az előtte külön ügyszám alatt iktatottan folyamatban volt, az adós tagja által előterjesztett, az előbbivel azonos tartalmú kifogás tárgyában is.
[11] Az adós gazdálkodó szervezet vezetője, mint I. rendű, valamint az adós tagja, mint II. rendű kifogást tevők fellebbezései alapján eljárt ítélőtábla a másodfokú eljárásokat egyesítette és az elsőfokú bíróság végzéseit másodfokú határozatával helybenhagyta. Megállapította, a kifogást tevők alappal hivatkoztak arra, hogy az eljárásban irányadó Cstv. 46. § (7) bekezdése és az e körben kialakult bírósági gyakorlat (Kúria Gfv.VII.30.158/2013/7. számú végzés) szerint a hitelezői minőség megállapításához a követelésnek a felszámolóhoz határidőben történő bejelentésére, a nyilvántartásba-vételi díj megfizetésére, továbbá annak a felszámoló részére történő igazolására van szükség. A hitelezői igényként történő nyilvántartásba vétel együttes feltételei tehát a hitelezői igény bejelentése és a nyilvántartásba-vételi díj befizetése, amely azt jelenti, hogy aki a jogvesztő határidőn belül nem fizeti meg a nyilvántartásba-vételi díjat, az nem válik az adós felszámolási eljárásában hitelezővé. Kiemelte, hogy ettől eltérő a bíróság gyakorlata abban az esetben (Kúria Gfv.VII.30.044/2014/3.), amikor utólag válik egyértelművé, hogy a hitelezői minőség elnyeréséhez szükség van a nyilvántartásba vételi díj megfizetésére, ekkor ugyanis az arról való tudomásszerzéstől számít a 40 napos befizetési határidő, amelyen belül a hitelező teljesítheti a nyilvántartásba vételhez szükséges feltételeket. Az adott ügyben megállapíthatóan a felszámoló - eltérő jogi álláspontja miatt - a regisztrációs díj fizetése hiányában is nyilvántartásba vette a beavatkozó hitelező igényét, hiánypótlásra nem hívta fel. A felszámoló és a beavatkozó hitelező az elsőfokú bíróság 16. sorszámú végzésének indokolásából értesültek a nyilvántartásba vételi díj fizetési kötelezettségről, amelynek a beavatkozó hitelező határidőn belül eleget tett.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[12] Az I. rendű kifogást tevő felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős végzés megváltoztatását, kifogása helytadással történő elbírálása mellett a felszámoló intézkedésének megsemmisítését.Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 28. § (2) bekezdés f) pontjában, a Cstv. 36. § (1) bekezdésében, a Cstv. 37. § (1) és (3) bekezdésében, a Cstv. 38. § (2) és (3) bekezdésében, valamint a Cstv. 46. § (5) és (7) bekezdésében foglaltakat.
A Kúria döntése és jogi indokai
[13] A Kúria a jogerős végzést kizárólag a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. § (2) bekezdése szerint.[14] Helytállóan hivatkozott a kifogást tevő felülvizsgálati kérelmében arra a kialakult bírósági gyakorlatra, amely a Cstv. 28. § (2) bekezdés f) pontja, a Cstv. 37. § (1)-(3) bekezdése és a Cstv. 46. § (5) és (7) bekezdése szabályaiból következik. E szerint a hitelezőnek, amennyiben ilyen minőségében az eljárásban részt kíván venni, a bíróság Cégközlönybeli felhívásának megfelelően nem csak a hitelezői igényt kell bejelentenie, hanem a nyilvántartásba-vételi díjat a 40 napos határidőn belül be is kell fizetnie. Amennyiben a hitelező a hitelezőként történő nyilvántartásba vétel együttes feltételei közül a másodikat - a nyilvántartásba-vételi díj befizetését - csak az igénybejelentési határidőn túl, de a jogvesztő határidőn belül teljesíti, úgy követelését határidőn túli hitelezői igényként kell nyilvántartásba venni. Amennyiben a hitelezői igény bejelentésére a 180 napos jogvesztő határidőn belül sor kerül ugyan, de ezen határidő alatt nem kerül sor a nyilvántartásba vételi díj megfizetésére, úgy a hitelező nem válik az adós felszámolási eljárásában figyelembe veendő hitelezővé (BH 2015.15.). Ez a Cstv. szabályozásán alapuló bírósági gyakorlat egészíti ki azt a töretlen jogértelmezést, amely a hitelező igénybejelentési kötelezettségét a Cstv. 37. § (1) és (3) bekezdésén alapulóan a 180 napos (korábban 1 éves) jogvesztő határidőn belül követeli meg, mulasztás esetén az anyagi jogi jogvesztés következményét vonva le. Az általános, feltétlen és jogcímtől is független hitelezői igénybejelentési kötelezettség (Kúria Gfv.VII.30.123/2012/3.) mellett a Cstv. 46. § (7) bekezdésében meghatározott nyilvántartásba vételi díj megfizetésének is legalább a jogvesztő határidőn belül eleget kell tenni, ahhoz, hogy a követelés nyilvántartásba vételre kerüljön (Kúria Fpkf.VII.30.241/2012/2.).
A hitelezői igény bejelentése és a nyilvántartásba vételi díj befizetése időben elválhat egymástól (BDT 2011.2437.), azonban a Cstv. 37. § (1) és (3) bekezdése alapján a jelen eljárásban alkalmazandó 180 napos jogvesztő határidőt nem haladhatja meg.
Téves az az álláspont, hogy a hitelezői igény bejelentése mellett a nyilvántartásba vételi díj bármikor befizethető lenne. Jóllehet a Cstv. nem tartalmaz rendelkezéseket arra vonatkozóan, hogy a nyilvántartásba vételi díjat milyen időtartamon belül kell a hitelezővé váláshoz befizetni, azonban a bíróság Cégközlönyben is közzétett határozata egyértelműen meghatározza a nyilvántartásba vételi díj befizetésének határidejét is.
A felülvizsgálati kérelem helytállóan hivatkozik a Kúria Fpkf.VII.30.241/2012. számú határozatában foglaltakra, amely egyértelműen tükrözi azt az irányadó bírói gyakorlatot, mely szerint - a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) és c) pontjába sorolható hitelezői igényeken kívül - a hitelezőként való nyilvántartásba vételhez, ennek alapján a hitelezői jogosítványok elnyeréséhez, szükség van arra, hogy az adóssal szemben követeléssel rendelkező igényét a felszámolóhoz határidőben (vagy határidőn túl, de még a jogvesztő határidőn belül) bejelentse és ugyanezen időtartamon belül be is fizesse a követelésének megfelelő nyilvántartásba vételi díjat.
[15] Az eljárás adatai szerint a felszámoló a beavatkozó hitelező határidőn belül bejelentett, tőkekövetelés nélkül, önálló követelésként érvényesített járulék- és bírság követelését a Cstv. 57. § (1) bekezdés g) pontjában hitelezői igényként nyilvántartásba vette annak ellenére, hogy az igénybejelentő a regisztrációs díj befizetési kötelezettségét nem teljesítette.
[16] Az ítélőtábla jogerős végzésében a Kúria Gfv.VII.30.044/2014/3. számú eseti döntéséből téves következtetést vont le, amikor a jelen ügyben kifejtette, hogy általában más a helyzet abban az esetben, amikor utólag válik egyértelművé, hogy a hitelezői minőség elnyeréséhez szükség van a nyilvántartásba vételi díj megfizetésére, és ilyenkor a tudomásszerzéstől számít a befizetési határidő. A hivatkozott eseti döntés tényállása a jelen ügybeni tényállástól lényegesen eltérő, amennyiben azt fejti ki, hogy másik tagállami hitelező esetében a 40 napos bejelentési, illetve a 180 napos jogvesztő határidő nem számítható a felszámolást elrendelő végzés Cégközlönyben való közzétételétől. Ilyen esetben ugyanis a hitelező nem értesül a felszámolás megindulásáról, más tagállami hitelező esetében a Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendeletének 40. cikke alapján kell a felszámolónak eljárnia, amely a más tagállami hitelező felé a megfelelő informálás érdekében a közvetlen értesítés kötelezettségét írja elő. A jelen ügyben a belföldi székhelyű hitelező nem volt elzárva a Cégközlönyben közzétett, a hitelezői igények bejelentésére vonatkozó tájékoztatás és felhívás megismerése elől, ezért rá a Kúria Gfv.VII.30.158/2013/7. számú végzésében kifejtettek az irányadók.
[17] Az eljárás adatai szerint a hitelezői igénybejelentést megelőzően került sor a Cstv. 46. § (7) bekezdése módosítására. A 2012. március 1. napján hatályba lépett módosítást a 2011. évi CXCVII. törvény 69. § 26. pontja vezette be. Az indokolás szerint a jogalkotónak egyértelművé kellett tennie, hogy a felszámolási eljárásban a hitelezők által fizetendő regisztrációs díjat a követelés tőkeösszege alapján kell kiszámítani.
A Cstv. 2012. március 1. napját megelőzően hatályos 46. § (7) bekezdésének szövegezése ugyanis nem tette egyértelművé, hogy a hitelezőnek a tőke- és járulékkövetelés együttes bejelentése esetén a tőkésíthető járulékkövetelés után is be kell-e fizetni az annak 1%-át kitevő nyilvántartásba vételi díjat.
Ezzel szemben más megítélés alá esik az az eset, amikor a hitelező a főkövetelések kategóriájába tartozó adókövetelések nélkül érvényesít eredetileg járulékosnak minősülő késedelmi pótlék és bírság igényt.
A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: Pp.) 2012. január 1. napjától hatályos, a 2011. évi CLXXX. törvény 80. §-ával módosított 25. § (4) bekezdése akként rendelkezik, hogy a főkövetelés járulékai (kamat, költség stb.) - kivéve az önállóan érvényesített kamat- és egyéb járulékkövetelést - az érték megállapításánál figyelmen kívül maradnak; a pertárgy értékébe a pénzkövetelés után járó, és azzal együtt érvényesített kamatkövetelés akkor sem számítandó be, ha e kamatköveteléssel egyidejűleg a kamatkövetelés után járó újabb kamatkövetelést is érvényesítenek.
A polgári perrendtartás előbbi szabályozásából következik, hogy a főkövetelés nélkül, önállóan érvényesített kamat- és egyéb járulékkövetelés önálló főkövetelésnek minősül. Ennek a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint a felszámolási eljárásban való alkalmazása azt eredményezi, hogy az önálló tőkekövetelésként bejelentett járulék (késedelmi pótlék és bírság) igény után a hitelezőnek nyilvántartásba vételi díjat kell fizetni.
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 40. § (1) bekezdése értelmében az eljárás tárgya értékének meghatározásánál a főkövetelés járulékai figyelmen kívül maradnak. Az ehhez kapcsolódó bírósági gyakorlatot tükrözi a KGD 1997.73. számon közzétett eseti döntés, amely rámutat arra, hogy adóügyekben az illeték alapja kizárólag a vitatott adókötelezettség összege. Az adóhatóság által jogkövetkezményként megállapított hiány és pótlék összege a pertárgy értékéhez nem számítható hozzá. Ettől a főszabálytól eltér az az eset, amikor a fél a perben kifejezetten a bírság, vagy a pótlék összegét vitatja, mivel ebben az esetben az illetékalap a bírság és a pótlék összege.
A felszámolás során az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 165. § (1) bekezdése szerinti késedelmi pótlék, valamint az Art. 170. § (1) bekezdésében meghatározott adóbírság összege akkor minősül járuléknak, ha az az adó, amelynek késedelmes megfizetése miatt kiszabásra került, a felszámolási eljárásban ezen járulékigényekkel együtt kerül tőkekövetelésként érvényesítésre, ennek hiányában azonban önálló főkövetelésnek minősül. Az ismertetett bírósági gyakorlat alapján a beavatkozó hitelezőnek a követelés bejelentés időpontjában - elvárható módon - tudnia kellett, hogy a felszámolás kezdő időpontjában már fennálló önálló követelésként bejelentett járulék (pótlék és bírság) igénye után - annak főköveteléssé minősülése okán - nyilvántartásba vételi díjat kell fizetnie.
[18] A felszámoló a beavatkozó hitelező igényének nyilvántartásba vételekor maga is tévesen jutott arra a következtetésre, hogy az önállóan érvényesített járulékkövetelés nem minősül önálló főkövetelésként nyilvántartásba vételi díj fizetéssel járó tőkekövetelésnek, ezért helytálló a kifogást tevő azon álláspontja, hogy a hitelezői igény nyilvántartásba vételére - a regisztrációs díj befizetésének hiányában - jogszabálysértő módon került sor. A felszámoló azon magatartása, hogy a beavatkozó hitelező igényét nyilvántartásba vételi díj befizetése hiányában is nyilvántartásba vette, nem mentesíti a beavatkozó hitelezőt az alól a jogszabályi kötelezettsége alól, hogy a hitelezői igénybejelentésre nyitva álló jogvesztő határidő alatt a nyilvántartásba vételi díj fizetési kötelezettséget is teljesítenie kell.
[19] A Kúria a peres eljárásokban alkalmazandó anyagi és eljárásjogi határidőket több jogegységi határozatában is vizsgálta már. Az új Ptk.-nak a kezesi szerződésre vonatkozó eltérő rendelkezése miatt az 1/2014. Polgári Jogegységi Határozattal hatályon kívül helyezett, de indokolásában a határidőkre vonatkozó megállapításaiban változatlanul helytállónak minősülő 1/2010. (VII. 30.) Polgári Jogegységi Határozatban a Kúria - a készfizető kezessel szemben bekövetkező jogvesztés vizsgálata körében - a Cstv. 37. § (3) bekezdésében meghatározott jogvesztő határidő elmulasztásának a jogkövetkezményét is vizsgálta. Annak III. pontjában az alábbiakat állapította meg: "Az időmúlásnak a polgári jogban kétféle hatása van: az igényérvényesítés elmulasztása bizonyos idő elteltével, vagy magát az alanyi jogot szünteti meg, vagy az alanyi jog nem szűnik meg ugyan, de állami kényszerrel többé nem érvényesíthető. Az előbbi esetben jogvesztő határidőről, az utóbbi esetben pedig elévülésről van szó. A Cstv. 37. § (3) bekezdése a jogvesztés tartalmát, anyagi jogi jogkövetkezményeit nem határozza meg. A joggyakorlat és a jogirodalom azonban egységesen úgy értelmezi a jogvesztést, hogy az alanyi (anyagi) jog, a követelés végleges megszűnését (elenyészését) jelenti, vagyis a követelés még naturális obligatióként sem marad fenn. Az elévülési jellegű határidők nyugvására, félbeszakadására vonatkozó szabályokkal szemben a jogvesztő határidő esetén a határidő nyugvására, félbeszakadására vonatkozó szabályok nem alkalmazhatók. Előbbiekből következik, hogy a felszámoló jogszabálysértő eljárása - a követelés nyilvántartásba vétele - a hitelező ugyancsak jogszabálysértő magatartását nem mentheti ki. A nyilvántartásba vételi díjnak a jogvesztő határidőn túli befizetése a határidőn belül gyakorolható regisztrációs díj fizetési kötelezettség elmulasztásának kimentésére nem alkalmas.
[20] A Kúria a kifejtett indokokra tekintettel a jogerős végzést a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú határozat megváltoztatásával - a jogszabályoknak megfelelő új határozatot hozva - a felszámoló jogszabálysértő intézkedését megsemmisítette [Cstv. 51. § (3) bekezdés].
(Kúria Gfv. VII. 30.327/2015.)
* * *
TELJES VÉGZÉS
A tanács tagjai: Dr. Török Judit a tanács elnöke
Dr. Mándi Zoltán előadó bíró
Dr. Csőke Andrea bíró
Az adós: A. Kft. „f.a.”
Az adós felszámolója: P. Kft.
I. rendű kifogás tevő: K. Gy.
I. rendű kifogást tevő jogi képviselője: Újfalviné dr. Gyuricskó Andrea ügyvéd
II. rendű kifogást tevő: K. A.-né )
II. rendű kifogást tevő jogi képviselője: Szekeres Ügyvédi Iroda, ügyintéző: Dr. Szekeres Nóra ügyvéd
Beavatkozó hitelező: Nemzeti Adó- és Vámhivatal
Beavatkozó hitelező képviselője: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Megyei Adóigazgatósága
Az eljárás tárgya: kifogás
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: kifogást tevő
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:
Debreceni Ítélőtábla Fpkhf.IV.30.174/2015/5.
Az elsőfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:
Miskolci Törvényszék 3.Fpkh.05-2014-000026/9.
R e n d e l k e z ő r é s z
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a jogerős végzést a felülvizsgálattal támadott részében hatályon kívül helyezi;
az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatja;
a felszámoló 2013. március 29. napján kelt, DCCCII/6/4. számú nyilvántartásba vételi intézkedését megsemmisíti;
kötelezi a felszámolót, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 3.045.501 (Hárommillió-negyvenötezer-ötszázegy) Ft összegű igényét a hitelezői nyilvántartásból törölje.
Kötelezi a felszámoló által képviselt adóst, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű kifogást tevő részére 78.000 (Hetvennyolcezer) Ft együttes első-, másod- és felülvizsgálati eljárási költséget.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
A végelszámoló által 2012. május 11. napján kezdeményezett felszámolási eljárásban a törvényszék a 2012. augusztus 4. napján jogerőre emelkedett végzésével elrendelte az adós gazdálkodó szervezet felszámolását. A felszámolás kezdő időpontja 2012. augusztus 22. napja volt.
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (a továbbiakban: beavatkozó hitelező) késedelmi pótlék és bírság jogcímén, együttesen 3.045.501 Ft összegű hitelezői igényét 2012. szeptember 27. napján jelentette be a felszámolóhoz, regisztrációs díj befizetése nélkül. A felszámoló 2013. március 29. napján kelt nyilatkozatával a bejelentett hitelezői igényt a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 57. § (1) bekezdés g) pontjában nyilvántartásba vette és visszaigazolta.
A felszámolási eljárás során a felszámolónak az eljárás egyszerűsített befejezése iránti kérelmét a bíróság 16. sorszám alatti végzésével elutasította, arra alapítottan, hogy a felszámoló úgy vette nyilvántartásba a beavatkozó hitelező főkövetelés nélkül, önállóan érvényesített késedelmi pótlék és bírság követelését, hogy nem követelte meg a nyilvántartásba-vételi díj befizetését.
A beavatkozó hitelező – a végzésből értesülve a bíróság jogi álláspontjáról – a felszámoló 2014. február 4. napján kelt, 5 napos határidőt biztosító hiánypótlási felhívására 2014. február 10. napján, átutalással 30.755 Ft nyilvántartásba-vételi díjat az adós felszámolási eljárásában befizetett. A felszámoló a befizetés alapján a hitelezői igény nyilvántartásba vételét fenntartotta.
A beavatkozó hitelező, mint felperes a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 30. § (2) bekezdése, valamint a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése alapján peres eljárást kezdeményezett a kifogást tevővel, mint az adós gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselőjével szemben felelősségének megállapítása és biztosíték nyújtására kötelezése iránt.
A kifogás tárgya és a felszámoló, valamint a beavatkozó hitelező védekezése
Az adós gazdálkodó szervezet vezetője, mint kifogást tevő a vele szemben megindított perre alapítottan egyéb érdekeltként kifogást terjesztett elő a Cstv. 51. § (1) bekezdése alapján. Sérelmezte, hogy a felszámoló annak ellenére vette nyilvántartásba a beavatkozó hitelező bejelentett igényét a Cstv. 57. § (1) bekezdés g) pontjában, hogy az után a beavatkozó hitelező a regisztrációs díjat nem fizette meg.
Kifejtette, hogy a hitelezői igény nyilvántartásba-vételére és besorolására az igény felszámolóhoz történő bejelentésének az időpontja az irányadó, ezzel szemben a regisztrációs díj befizetését a hitelezők a mulasztás jogkövetkezményei nélkül a felszámolási zárómérleg elkészítésének időpontjáig teljesíthetik, azzal a korlátozással, hogy a 2009. szeptember 1. után indult felszámolási eljárásokban a hitelezői igények bejelentésére nyitva álló 180 napos jogvesztő határidő lejártát követően a regisztrációs díj befizetésére már nem kerülhet sor, a befizetés késedelme ezen határidő után nem pótolható.
A kifogást tevő kérte ezért a felszámoló 2013. március 29. napján kelt hitelezői igény egyeztetése és visszaigazolása tárgyú intézkedésének megsemmisítését.
A felszámoló nyilatkozata szerint a beavatkozó hitelező a felhívásban megjelölt határidőn belül a nyilvántartásba-vételi díj fizetési kötelezettségének eleget tett.
A kifogás tárgyában indult eljárásban a beavatkozó hitelező a kifogás elutasítását kérte. Hangsúlyozta, hogy hitelezői igényét 2012. szeptember 27. napján jelentette be, ebben az időben a 2012. március 1. napjától hatályos Cstv. 46. § (7) bekezdése rendelkezéseinek még nem volt egységesen kialakult gyakorlata, abban a tekintetben, hogy a pótlék és bírság jellegű követelések bejelentéséhez kapcsolódik-e regisztrációs díjfizetési kötelezettség, vagy sem. Előadta, az elsőfokú bíróság 16. sorszámú végzéséből értesült arról, hogy járulék- és bírság követelése után is nyilvántartásba-vételi díj fizetési kötelezettsége áll fenn, melyet a felszámoló felhívására teljesített. Kifejtette, hogy a hitelezői igény bejelentése és a nyilvántartásba-vételi díj befizetése időben elválhat egymástól, a bírósági gyakorlat (BDT.2011.2437) pedig a határidőn belül bejelentett hitelezői igények esetében a nyilvántartásba-vételi díj befizetésének elmaradását olyan pótolható hiányosságnak tekinti, amelynek pótlása esetén az egyébként határidőben bejelentett hitelezői igényt nem lehet határidőn túliként nyilvántartásba venni. Utalt arra, hogy az ilyen hitelezői igények elintézése során a felszámolótól elvárható magatartás, ha felhívja a hitelezőt, az általa megjelölt határidőn belül igazolja a nyilvántartásba-vételi díj befizetését azzal a figyelmeztetéssel, hogy ellenkező esetben a hitelezői igény nyilvántartásba vételét megtagadja.
Hivatkozott arra, hogy a felszámoló felhívására a befizetési kötelezettségének a korábbi jóhiszemű eljárása mellett eleget tett.
Az első- és másodfokú végzés
Az elsőfokú bíróság végzésével a kifogást elutasította. Döntését arra alapította, hogy a hitelezői igény bejelentése és a nyilvántartásba-vételi díj befizetése időben elválhat egymástól, az utóbbi befizetésére megállapított határidőre ugyanis nincs jogszabályi rendelkezés. Ebből következően a felszámoló helyesen járt el az adott ügyben, amikor felhívta a beavatkozó hitelezőt, hogy az általa biztosított határidőn belül igazolja a nyilvántartásba-vételi díj megfizetését a nyilvántartásba vétel megtagadásának jogkövetkezményére való figyelmeztetés mellett.
Indokolásában megállapította, hogy a felszámoló a Cstv. 46. § (7) bekezdése – 2012. március 1. napjától hatályos – rendelkezéseinek alkalmazása során a később kialakult gyakorlattól eltérő jogi álláspontot fogadott el és a nyilvántartásba-vételi díj fizetését nem tartotta szükségesnek, azonban az eljárás egyszerűsített befejezése iránti kérelmet elutasító végzés indokolásában kifejtettek elfogadása után felhívta a hitelezőt a már bejelentett igény vonatkozásában a nyilvántartásba-vételi díj megfizetésének igazolására. Figyelemmel arra, hogy már nyilvántartásba vett hitelezői igényről volt szó, a felhívás kapcsán a mulasztás jogkövetkezménye a nyilvántartásba vett hitelezői igény törlése lett volna. A nyilvántartásba-vételi díj hitelező általi megfizetése alapján a felszámoló jogszerűen járt el, amikor a beavatkozó hitelezőt a nyilvántartásból nem törölte.
Az elsőfokú bíróság azonos tényálláson és jogi indokoláson alapuló döntést hozott az előtte külön ügyszám alatt iktatottan folyamatban volt, az adós tagja által előterjesztett, az előbbivel azonos tartalmú kifogás tárgyában is.
Az adós gazdálkodó szervezet vezetője, mint I. rendű, valamint az adós tagja, mint II. rendű kifogást tevők fellebbezései alapján eljárt ítélőtábla a másodfokú eljárásokat egyesítette és az elsőfokú bíróság végzéseit másodfokú határozatával helybenhagyta. Megállapította, a kifogást tevők alappal hivatkoztak arra, hogy az eljárásban irányadó Cstv. 46. § (7) bekezdése és az e körben kialakult bírósági gyakorlat (Kúria Gfv.VII.30.158/2013/7. számú végzés) szerint a hitelezői minőség megállapításához a követelésnek a felszámolóhoz határidőben történő bejelentésére, a nyilvántartásba-vételi díj megfizetésére, továbbá annak a felszámoló részére történő igazolására van szükség. A hitelezői igényként történő nyilvántartásba vétel együttes feltételei tehát a hitelezői igény bejelentése és a nyilvántartásba-vételi díj befizetése, amely azt jelenti, hogy aki a jogvesztő határidőn belül nem fizeti meg a nyilvántartásba-vételi díjat, az nem válik az adós felszámolási eljárásában hitelezővé. Kiemelte, hogy ettől eltérő a bíróság gyakorlata abban az esetben (Kúria Gfv.VII.30.044/2014/3.), amikor utólag válik egyértelművé, hogy a hitelezői minőség elnyeréséhez szükség van a nyilvántartásba vételi díj megfizetésére, ekkor ugyanis az arról való tudomásszerzéstől számít a 40 napos befizetési határidő, amelyen belül a hitelező teljesítheti a nyilvántartásba vételhez szükséges feltételeket. Az adott ügyben megállapíthatóan a felszámoló - eltérő jogi álláspontja miatt - a regisztrációs díj fizetése hiányában is nyilvántartásba vette a beavatkozó hitelező igényét, hiánypótlásra nem hívta fel. A felszámoló és a beavatkozó hitelező az elsőfokú bíróság 16. sorszámú végzésének indokolásából értesültek a nyilvántartásba vételi díj fizetési kötelezettségről, amelynek a beavatkozó hitelező határidőn belül eleget tett.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem és/vagy csatlakozó felülvizsgálati kérelem
Az I. rendű kifogást tevő felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős végzés megváltoztatását, kifogása helytadással történő elbírálása mellett a felszámoló intézkedésének megsemmisítését.
Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 28. § (2) bekezdés f) pontjában, a Cstv. 36. § (1) bekezdésében, a Cstv. 37. § (1) és (3) bekezdésében, a Cstv. 38. § (2) és (3) bekezdésében, valamint a Cstv. 46. § (5) és (7) bekezdésében foglaltakat.
Kifejtette, hogy a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést a felszámolás kezdő időpontja után csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni. A követelés érvényesítéséhez, vagyis a hitelezői igényként történő nyilvántartásba vételhez pedig a követelés bejelentése és a nyilvántartásba vételi díj befizetése szükséges. A jelen ügyben irányadó Cstv. 37. § (1) és (3) bekezdése értelmében a 180 napos határidő elmulasztása jogvesztéssel jár, a követelés megszűnését eredményezi.
Álláspontja szerint – e részben ismételten hivatkozva a Győri Ítélőtábla GYIT-H-PJ-2014-104. számú határozatában kifejtettekre – a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) és c) pontjába sorolható hitelezői igényeken kívül a hitelezőként való nyilvántartásba vételhez a hitelezői igénybejelentésen túl szükség van arra is, hogy határidőben, vagy határidőn túl, de még a jogvesztő határidőn belül a hitelezői igény bejelentője fizesse is be a követelésének megfelelő nyilvántartásba-vételi díjat. A jogvesztő határidőn túl a nyilvántartásba-vételi díj befizetésének hiánya már nem pótolható.
A Kúria Fpkf.VII.30.241/2012. számú határozatában foglaltak felhívása mellett kifejtette, hogy a bíróság Cégközlönyben közzétett határozata egyértelműen meghatározza az igénybejelentés és a nyilvántartásba vételi díj befizetésének határidejét, a felszámolás kezdő időpontjában már fennálló követelésekre irányadóan. Téves ezért a jogerős határozat azon megállapítása, hogy a jelen ügyben csak utólag vált egyértelművé, a hitelezői minőség elnyeréséhez szükség van a nyilvántartásba-vételi díj megfizetésére.
A beavatkozó hitelező felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős végzés hatályában fenntartását kérte. Kifejtette, hogy a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott döntések a tárgyi ügytől eltérő tényálláson alapulnak, így relevánsnak nem tekinthetők. Hangsúlyozta, hogy a Cstv. 46. § (7) bekezdésének 2012. március 1. napjától hatályos módosítása alapján még nem volt egységesen kialakult gyakorlat annak tekintetében, hogy a pótlék és bírság jellegű követelések bejelentéséhez kapcsolódik-e regisztrációs díj fizetési kötelezettség. Ezért a hitelező alappal bízhatott abban, hogy bejelentését a jogszabályoknak megfelelően tette meg, figyelembe véve azt is, hogy azt a felszámoló határidőben bejelentettként besorolta és visszaigazolta. A hitelező önhibáján kívül mulasztotta el a nyilvántartásba-vételi díj megfizetését, amelyet az elsőfokú bíróság végzésének kézhezvételét követően a felszámoló felhívására, határidőn belül pótolt.
A Kúria döntése és jogi indokai
A Kúria a jogerős végzést kizárólag a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. § (2) bekezdése szerint.
Helytállóan hivatkozott a kifogást tevő felülvizsgálati kérelmében arra a kialakult bírósági gyakorlatra, amely a Cstv. 28. § (2) bekezdés f) pontja, a Cstv. 37. § (1)-(3) bekezdése és a Cstv. 46. § (5) és (7) bekezdése szabályaiból következik. E szerint a hitelezőnek, amennyiben ilyen minőségében az eljárásban részt kíván venni, a bíróság Cégközlönybeli felhívásának megfelelően nem csak a hitelezői igényt kell bejelentenie, hanem a nyilvántartásba-vételi díjat a 40 napos határidőn belül be is kell fizetnie. Amennyiben a hitelező a hitelezőként történő nyilvántartásba vétel együttes feltételei közül a másodikat - a nyilvántartásba-vételi díj befizetését - csak az igénybejelentési határidőn túl, de a jogvesztő határidőn belül teljesíti, úgy követelését határidőn túli hitelezői igényként kell nyilvántartásba venni. Amennyiben a hitelezői igény bejelentésére a 180 napos jogvesztő határidőn belül sor kerül ugyan, de ezen határidő alatt nem kerül sor a nyilvántartásba vételi díj megfizetésére, úgy a hitelező nem válik az adós felszámolási eljárásában figyelembe veendő hitelezővé (BH 2015.15.). Ez a Csődtörvény szabályozásán alapuló bírósági gyakorlat egészíti ki azt a töretlen jogértelmezést, amely a hitelező igénybejelentési kötelezettségét a Cstv. 37. § (1) és (3) bekezdésén alapulóan a 180 napos (korábban 1 éves) jogvesztő határidőn belül követeli meg, mulasztás esetén az anyagi jogi jogvesztés következményét vonva le. Az általános, feltétlen és jogcímtől is független hitelezői igénybejelentési kötelezettség (Kúria Gfv.VII.30.123/2012/3.) mellett a Cstv. 46. § (7) bekezdésében meghatározott nyilvántartásba vételi díj megfizetésének is legalább a jogvesztő határidőn belül eleget kell tenni, ahhoz, hogy a követelés nyilvántartásba vételre kerüljön (Kúria Fpkf.VII.30.241/2012/2.).
A hitelezői igény bejelentése és a nyilvántartásba vételi díj befizetése időben elválhat egymástól (BDT.2011.2437.), azonban a Cstv. 37. § (1) és (3) bekezdése alapján a jelen eljárásban alkalmazandó 180 napos jogvesztő határidőt nem haladhatja meg.
Téves az az álláspont, hogy a hitelezői igény bejelentése mellett a nyilvántartásba vételi díj bármikor befizethető lenne. Jóllehet a Cstv. nem tartalmaz rendelkezéseket arra vonatkozóan, hogy a nyilvántartásba vételi díjat milyen időtartamon belül kell a hitelezővé váláshoz befizetni, azonban a bíróság Cégközlönyben is közzétett határozata egyértelműen meghatározza a nyilvántartásba vételi díj befizetésének határidejét is.
A felülvizsgálati kérelem helytállóan hivatkozik a Kúria Fpkf.VII.30.241/2012. számú határozatában foglaltakra, amely egyértelműen tükrözi azt az irányadó bírói gyakorlatot, mely szerint – a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) és c) pontjába sorolható hitelezői igényeken kívül – a hitelezőként való nyilvántartásba vételhez, ennek alapján a hitelezői jogosítványok elnyeréséhez, szükség van arra, hogy az adóssal szemben követeléssel rendelkező igényét a felszámolóhoz határidőben (vagy határidőn túl, de még a jogvesztő határidőn belül) bejelentse és ugyanezen időtartamon belül be is fizesse a követelésének megfelelő nyilvántartásba vételi díjat.
Az eljárás adatai szerint a felszámoló a beavatkozó hitelező határidőn belül bejelentett, tőkekövetelés nélkül, önálló követelésként érvényesített járulék- és bírság követelését a Cstv. 57. § (1) bekezdés g) pontjában hitelezői igényként nyilvántartásba vette annak ellenére, hogy az igénybejelentő a regisztrációs díj befizetési kötelezettségét nem teljesítette.
Az ítélőtábla jogerős végzésében a Kúria Gfv.VII.30.044/2014/3. számú eseti döntéséből téves következtetést vont le, amikor a jelen ügyben kifejtette, hogy általában más a helyzet abban az esetben, amikor utólag válik egyértelművé, hogy a hitelezői minőség elnyeréséhez szükség van a nyilvántartásba vételi díj megfizetésére, és ilyenkor a tudomásszerzéstől számít a befizetési határidő. A hivatkozott eseti döntés tényállása a jelen ügybeni tényállástól lényegesen eltérő, amennyiben azt fejti ki, hogy másik tagállami hitelező esetében a 40 napos bejelentési, illetve a 180 napos jogvesztő határidő nem számítható a felszámolást elrendelő végzés Cégközlönyben való közzétételétől, mert ilyen esetben a hitelező nem értesül a felszámolás megindulásáról, más tagállami hitelező esetében a Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendeletének 40. Cikke alapján kell a felszámolónak eljárnia, amely a más tagállami hitelező felé a megfelelő informálás érdekében a közvetlen értesítés kötelezettségét írja elő. A jelen ügyben a belföldi székhelyű hitelező nem volt elzárva a Cégközlönyben közzétett, a hitelezői igények bejelentésére vonatkozó tájékoztatás és felhívás megismerése elől, ezért rá a Kúria Gfv.VII.30.158/2013/7. számú végzésében kifejtettek az irányadók.
Az eljárás adatai szerint a hitelezői igénybejelentést megelőzően került sor a Cstv. 46. § (7) bekezdése módosítására. A 2012. március 1. napján hatályba lépett módosítást a 2011. évi CXCVII. törvény 69. § 26. pontja vezette be. Az indokolás szerint a jogalkotónak egyértelművé kellett tennie, hogy a felszámolási eljárásban a hitelezők által fizetendő regisztrációs díjat a követelés tőkeösszege alapján kell kiszámítani.
A Cstv. 2012. március 1. napját megelőzően hatályos 46. § (7) bekezdésének szövegezése ugyanis nem tette egyértelművé, hogy a hitelezőnek a tőke- és járulékkövetelés együttes bejelentése esetén a tőkésíthető járulékkövetelés után is be kell-e fizetni az annak 1%-át kitevő nyilvántartásba vételi díjat.
Ezzel szemben más megítélés alá esik az az eset, amikor a hitelező a főkövetelések kategóriájába tartozó adókövetelések nélkül érvényesít eredetileg járulékosnak minősülő késedelmi pótlék és bírság igényt.
A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: Pp.) 2012. január 1. napjától hatályos, a 2011. évi CLXXX. törvény 80. §-ával módosított 25. § (4) bekezdése akként rendelkezik, hogy a főkövetelés járulékai (kamat, költség, stb.) – kivéve az önállóan érvényesített kamat- és egyéb járulékkövetelést – az érték megállapításánál figyelmen kívül maradnak; a pertárgy értékébe a pénzkövetelés után járó, és azzal együtt érvényesített kamatkövetelés akkor sem számítandó be, ha e kamatköveteléssel egyidejűleg a kamatkövetelés után járó újabb kamatkövetelést is érvényesítenek.
A polgári perrendtartás előbbi szabályozásából következik, hogy a főkövetelés nélkül, önállóan érvényesített kamat- és egyéb járulékkövetelés önálló főkövetelésnek minősül. Ennek a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint a felszámolási eljárásban való alkalmazása azt eredményezi, hogy az önálló tőkekövetelésként bejelentett járulék (késedelmi pótlék és bírság) igény után a hitelezőnek nyilvántartásba vételi díjat kell fizetni.
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 40. § (1) bekezdése értelmében az eljárás tárgya értékének meghatározásánál a főkövetelés járulékai figyelmen kívül maradnak. Az ehhez kapcsolódó bírósági gyakorlatot tükrözi a KGD.1997.73. számon közzétett eseti döntés, amely rámutat arra, hogy adóügyekben az illeték alapja kizárólag a vitatott adókötelezettség összege. Az adóhatóság által jogkövetkezményként megállapított hiány és pótlék összege a pertárgy értékéhez nem számítható hozzá. Ettől a főszabálytól eltér az az eset, amikor a fél a perben kifejezetten a bírság, vagy a pótlék összegét vitatja, mivel ebben az esetben az illetékalap a bírság és a pótlék összege.
A felszámolás során az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 165. § (1) bekezdése szerinti késedelmi pótlék, valamint az Art. 170. § (1) bekezdésében meghatározott adóbírság összege akkor minősül járuléknak, ha az az adó, amelynek késedelmes megfizetése miatt kiszabásra került, a felszámolási eljárásban ezen járulékigényekkel együtt kerül tőkekövetelésként érvényesítésre, ennek hiányában azonban önálló főkövetelésnek minősül. Az ismertetett bírósági gyakorlat alapján a beavatkozó hitelezőnek a követelés bejelentés időpontjában – elvárható módon – tudnia kellett, hogy a felszámolás kezdő időpontjában már fennálló önálló követelésként bejelentett járulék (pótlék és bírság) igénye után – annak főköveteléssé minősülése okán – nyilvántartásba vételi díjat kell fizetnie.
A felszámoló a beavatkozó hitelező igényének nyilvántartásba vételekor maga is tévesen jutott arra a következtetésre, hogy az önállóan érvényesített járulékkövetelés nem minősül önálló főkövetelésként nyilvántartásba vételi díj fizetéssel járó tőkekövetelésnek, ezért helytálló a kifogást tevő azon álláspontja, hogy a hitelezői igény nyilvántartásba vételére – a regisztrációs díj befizetésének hiányában – jogszabálysértő módon került sor. A felszámoló azon magatartása, hogy a beavatkozó hitelező igényét nyilvántartásba vételi díj befizetése hiányában is nyilvántartásba vette, nem mentesíti a beavatkozó hitelezőt az alól a jogszabályi kötelezettsége alól, hogy a hitelezői igénybejelentésre nyitva álló jogvesztő határidő alatt a nyilvántartásba vételi díj fizetési kötelezettséget is teljesítenie kell.
A Kúria a peres eljárásokban alkalmazandó anyagi és eljárásjogi határidőket több jogegységi határozatában is vizsgálta már. Az új Ptk.-nak a kezesi szerződésre vonatkozó eltérő rendelkezése miatt az 1/2014. Polgári Jogegységi Határozattal hatályon kívül helyezett, de indokolásában a határidőkre vonatkozó megállapításaiban változatlanul helytállónak minősülő 1/2010. (VII.30.) Polgári Jogegységi Határozatban a Kúria - a készfizető kezessel szemben bekövetkező jogvesztés vizsgálata körében - a Cstv. 37. § (3) bekezdésében meghatározott jogvesztő határidő elmulasztásának a jogkövetkezményét is vizsgálta és annak III. pontjában az alábbiakat állapította meg: "Az időmúlásnak a polgári jogban kétféle hatása van: az igényérvényesítés elmulasztása bizonyos idő elteltével, vagy magát az alanyi jogot szünteti meg, vagy az alanyi jog nem szűnik meg ugyan, de állami kényszerrel többé nem érvényesíthető. Az előbbi esetben jogvesztő határidőről, az utóbbi esetben pedig elévülésről van szó. A Cstv. 37. § (3) bekezdése a jogvesztés tartalmát, anyagi jogi jogkövetkezményeit nem határozza meg. A joggyakorlat és a jogirodalom azonban egységesen úgy értelmezi a jogvesztést, hogy az alanyi (anyagi) jog, a követelés végleges megszűnését (elenyészését) jelenti, vagyis a követelés még naturális obligatióként sem marad fenn. Az elévülési jellegű határidők nyugvására, félbeszakadására vonatkozó szabályokkal szemben a jogvesztő határidő esetén a határidő nyugvására, félbeszakadására vonatkozó szabályok nem alkalmazhatók. Előbbiekből következik, hogy a felszámoló jogszabálysértő eljárása - a követelés nyilvántartásba vétele - a hitelező ugyancsak jogszabálysértő magatartását nem mentheti ki. A nyilvántartásba vételi díjnak a jogvesztő határidőn túli befizetése a határidőn belül gyakorolható regisztrációs díj fizetési kötelezettség elmulasztásának kimentésére nem alkalmas.
A Kúria a kifejtett indokokra tekintettel a jogerős végzést a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú határozat megváltoztatásával – a jogszabályoknak megfelelő új határozatot hozva – a felszámoló jogszabálysértő intézkedését megsemmisítette [Cstv. 51. § (3) bekezdés].
Z á r ó r é s z
A felülvizsgálati kérelem eredményre vezetett. A Kúria a Pp. 270. § (1) bekezdése és a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a felszámoló által képviselt adóst a kifogással élő részére annak az első-, másodfokú és a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségei együttes megfizetésére [Pp. 78. § (1) bekezdés, 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (3)-(5) bekezdés].
A Kúria a határozatát tárgyaláson kívül hozta meg.
Budapest, 2016. április 19.
Dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, Dr. Mándi Zoltán s.k. előadó bíró, Dr. Csőke Andrea s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.327/2015.)