adozona.hu
EH 2016.11.M24
EH 2016.11.M24
A kormányzati szolgálati jogviszonyt felmentéssel meg kell szüntetni, ha a kormánytisztviselő vezetőjének bizalmát elveszti, azaz nem a vezetői iránti szakmai lojalitással látja el feladatait. A vezetője bizalmát elvesztette felmentési indok a kormánytisztviselő magatartásában vagy munkájában megnyilvánuló és bizonyítható objektív tényen alapulhat. A munkáltatónak a felmentés indokának valósága mellett annak okszerűségét is bizonyítania kell. Nem okszerű a bizalomvesztésre alapított felmentés, ha arra a biz
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 2002-től állt közszolgálati jogviszonyban. 2013. január 1-jétől a felperes okmányirodai ügyintéző munkakört látott el, és a járási hivatalokat érintő szervezeti és működési szabályzat, valamint a vonatkozó belső szabályzat kiadásáig megbízták a kiadmányozási jogkör gyakorlásával. A felperes közvetlen felettese 2013. január 1-jétől 2013. február 27-éig a hivatal vezetője, Dr. G. I. volt, majd ezt követően e jogkört a jogvis...
EH 2016.11.M24 A kormányzati szolgálati jogviszonyt felmentéssel meg kell szüntetni, ha a kormánytisztviselő vezetőjének bizalmát elveszti, azaz nem a vezetői iránti szakmai lojalitással látja el feladatait. A vezetője bizalmát elvesztette felmentési indok a kormánytisztviselő magatartásában vagy munkájában megnyilvánuló és bizonyítható objektív tényen alapulhat. A munkáltatónak a felmentés indokának valósága mellett annak okszerűségét is bizonyítania kell. Nem okszerű a bizalomvesztésre alapított felmentés, ha arra a bizonyított és megismert magatartás tanúsítását követően hónapokkal később kerül sor [2011. évi CXCIX. törvény 63. § (3) bekezdés, 66. § (1)-(2) bekezdés 76. § (2) bekezdés].
Tényállás
[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 2002-től állt közszolgálati jogviszonyban. 2013. január 1-jétől a felperes okmányirodai ügyintéző munkakört látott el, és a járási hivatalokat érintő szervezeti és működési szabályzat, valamint a vonatkozó belső szabályzat kiadásáig megbízták a kiadmányozási jogkör gyakorlásával. A felperes közvetlen felettese 2013. január 1-jétől 2013. február 27-éig a hivatal vezetője, Dr. G. I. volt, majd ezt követően e jogkört a jogviszony keletkeztetésére, megszűnésére, módosítására vonatkozóan továbbra is ő, míg a többi munkáltatói jogkört közvetlen munkahelyi felettese gyakorolta felette.[2] A hivatalvezető 2013. június 6-án kelt intézkedésével bizalomvesztésre hivatkozva felmentéssel megszüntette a felperes kormánytisztviselői szolgálati viszonyát. A felperes a határozatot sérelmezve a Kormánytisztviselői Döntőbizottsághoz fordult, amely panaszát elutasította.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[3] Ezt követően a felperes keresetet nyújtott be, melyben az ügyében hozott kormánytisztviselői döntőbizottsági határozat megváltoztatását és 24 havi átlagilletményének megfelelő összeg megfizetését kérte arra figyelemmel, hogy a határozat jogellenes, a munkáltató rendeltetésellenesen gyakorolta jogát. Másodlagosan annak megállapítását kérte, hogy kormánytisztviselői jogviszonya az ítélet jogerőre emelkedésekor szűnik meg és elmaradt illetmény, valamint kártérítés megfizetésére tartott igényt. Álláspontja szerint a felmentés indoka nem volt valós és nem álltak fenn a bizalomvesztés megállapíthatóságának feltételei.Az első- és másodfokú ítélet
[4] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a felperest a kiadmányozás joga mellett a vezetési feladatokkal is megbízták, így köteles lett volna tájékoztatni a vezetőjét, hogy hozzátartozó ügyében kellene eljárnia. Az összeférhetetlenségi körülményre fel kellett volna hívnia a vezetője figyelmét, ezt azonban elmulasztotta. Az együttműködési kötelezettségéből fakadóan ugyancsak fel kellett volna hívnia a figyelmét a hivatalvezetőnek, hogy egy gépjárművel kapcsolatos ügyben büntetőeljárás indult. Bár ezt a korábbi munkáltatójánál megtette, elvárható lett volna tőle az, hogy mindezt az új munkáltatói jogkör gyakorlója esetében is megismételje figyelemmel arra, hogy a büntetőeljárás megindítására az ügyintéző munkájával kapcsolatban került sor. Mindezek alapján megállapította, hogy a felmentés oka világos, valós és okszerű volt.[5] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (a továbbiakban: Kttv.) 76. § (2) bekezdésében meghatározott jogsértés minősül bizalomvesztésnek, míg a 76. § (1) bekezdés a)-e) pontjában felsorolt kötelezettségek a bizalomvesztés alapjául nem szolgálnak. Erre figyelemmel önmagában az a felmentési indok, hogy a felperes a közlekedési ügyintézés során a P. rendszámos ügyekben a vonatkozó jogszabályi előírásokkal ellentétes eljárásrendet alakított ki, nem szolgálhat a bizalomvesztés alapjául.
[6] A másik két felmentési indok vonatkozásában a törvényszék megállapította, hogy azok megalapozzák a bizalomvesztésen alapuló felmentés jogszerűségét. A felperes kiadmányozási jogával nem élt, de nem tájékoztatta felettesét arról, hogy hozzátartozója ügyében kell eljárni, megszegve ezzel a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 43. §-ában rögzített eljárási rendet.
[7] A harmadik felmentési indok vonatkozásában megállapította, hogy a vezetővel való együttműködési kötelezettség megsértését jelentette az a felperesi magatartás, hogy nem tájékoztatta a hivatal vezetőjét egy gépjárművel kapcsolatos büntetőeljárás tényéről, s erről a munkáltató csak 2013. május 15-én értesült, ez alapján okkal rendült meg a bizalom a felettesében. A bizalomvesztésen alapuló felmentés közlése nincs határidőhöz kötve, így az a tény, hogy a felmentésre csak 2013. június 6-án került sor, nem alapozza meg a felmentés jogellenességét.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[8] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria az elsőfokú határozatra is kiterjedően azt helyezze hatályon kívül és keresetének adjon helyt. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Kttv. 63. §-a (3) bekezdését, mivel a felmentés indoka nem volt valós és okszerű, a Kttv. 76. §-a (2) bekezdésében rögzített kötelezettségeinek maradéktalanul eleget tett, így az intézkedés a Kttv. 66. §-ába és a 63. § (2) bekezdésének e) pontjába is ütközik.[9] A felmentési indok vonatkozásában előadta, hogy amennyiben ilyen kötelezettségszegés történt, az alperesnek fegyelmi eljárást kellett volna indítania, így az nem lehetett volna a bizalomvesztés alapja. A kifogásolt ügyben a férje által képviselt cég azért kapta meg az engedélyt, mivel megfelelt a jogszabályi előírásoknak. Személyesen az ügyben nem járt el és a kiadmányozási jogot sem gyakorolta, hanem aláírásra a hivatalvezetőnél hagyta az aktát. Együttműködési kötelezettségét nem szegte meg és a cselekmény semmiképpen nem tekinthető olyan súlyúnak, ami a felmentést megalapozná.
[10] Arra is hivatkozott, hogy az ismeretlen tettes ellen indult ügyben 2012. október 16-án tanúként idézték két kollégájával együtt. Erről a tényről írásban értesítette akkori felettesét, a címzetes főjegyzőt. Az eljárás további részéről nem volt tudomása, s a jogutódlás időpontjában a két hivatali vezető feladata volt az ügyek átadása, átvétele. Maga a hivatalvezető is akként nyilatkozott, hogy a büntetőeljárásról hivatalból nem kellett tudomással bírnia és nem minősült olyan személynek, akit értesítenie kellett volna a bűnüldöző szerveknek.
[11] Vitatta továbbá a felmentés időszerűségét. Előadta, hogy kiadmányozási jogát 2013. február 22-én visszavonták és a második felmentési indokkal kapcsolatban már 2013. február 18-án meghallgatták, a jogviszonya megszüntetésére azonban csak 2013. június 6-án került sor. Ekkor a hivatalvezetővel nem állt közvetlen munkakapcsolatban, közvetlen felettese M. F. volt, aki tanúként úgy nyilatkozott, hogy munkájával elégedett. Ennek megfelelően iratellenesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy közvetlen munkahelyi felettese volt a munkáltatói jogkör gyakorlója, amikor a bizalom megrendülésére került sor. E körülményt a rendeltetésellenes joggyakorlás vonatkozásában sem az első-, sem a másodfokú bíróság nem értékelte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[12] A felperes felülvizsgálati kérelme a következők szerint megalapozott.[13] Az alperes a Kttv. 63. §-a (2) bekezdése e) pontjára hivatkozva felmentéssel szüntette meg a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát, s a felmentés indokolása e körben három okot jelölt meg. Elsőként arra hivatkozott, hogy a felperes a közlekedési igazgatási ügyintézés során a P. rendszámos ügyekben a vonatkozó jogszabályi előírásokkal ellentétes eljárási rendet alakított ki. E felmentési indok tekintetében a törvényszék azt állapította meg, hogy a Kttv. 76. § (2) bekezdésében meghatározott jogsértés minősül bizalomvesztésnek, a Kttv. 76. § (1) bekezdése a)-e) pontjában felsorolt kötelezettségszegések nem szolgálhatnak a bizalomvesztés alapjául, így ezen felmentési indok nem lehetett az alapja a bizalomvesztésnek. Ennek megfelelően a munkáltatói intézkedés jogszerűsége felülvizsgálatából e felmentési okot a törvényszék kizárta. Erre figyelemmel nem volt jelentősége annak a körülménynek, hogy a másodfokú bíróság a tényállást e körben megfelelően állapította-e meg.
[14] Az alperes a felmentés második okaként azt határozta meg, hogy a felperes a vele szemben fennálló kizárási okról az előírásoknak megfelelően nem tájékoztatta vezetőjét. Ezzel kapcsolatban a másodfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a Ket. 42. § (3) bekezdésében meghatározott kizárási ok a Ket. 43. § (7) bekezdése alapján a kiadmányozási jogkörrel rendelkező felperessel szemben is fennállt, s azt vezetőjének be kellett volna jelentenie. Az az eljárásmód, amelyet a felperes az ügyben tanúsított - miszerint a hivatalvezető titkárságán adta le az iratot és ahhoz nem fűzött magyarázatot - a vezetővel való együttműködési kötelezettség megszegését is megvalósította.
[15] A Kttv. 155. § (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy fegyelmi vétséget követ el a kormánytisztviselő, ha kormányzati szolgálati jogviszonyból eredő kötelezettségét vétkesen megszegi. A Kttv. 76. § (1) bekezdésében szereplő kötelezettségek vétkes megszegése esetén ennek megfelelően kötelező a fegyelmi eljárás megindítása, ezért nem vonhat maga után "a vezetője bizalmát elvesztette" jogcímen felmentést. Kiüresítené a fegyelmi eljárásra vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket, ha a munkáltató a kormányzati szolgálati jogviszonyból eredő kötelezettségek megszegését bizalomvesztésként értékelné, s erre tekintettel felmentéssel szüntetné meg a kormánytisztviselő jogviszonyát [3/2016. (III. 23.) KMK vélemény 5. pont].
[16] A munkáltatói jogkör gyakorlója már 2013 februárjában tudomást szerzett arról, hogy a felperes egy olyan ügyben, melyben a hozzátartozója is érintett volt, nem gyakorolta kiadmányozási jogát, hanem az iratot a titkárságon hagyta, ahhoz azonban külön magyarázatot nem fűzött. E körben 2013. február 18-án meghallgatták a felperest. Amennyiben a munkáltató felperes magatartását úgy értékelte volna, hogy azzal vétkesen megszegte kormányzati szolgálati jogviszonyából eredő kötelezettségét, úgy a Kttv. 156. § (1) bekezdése szerint 3 hónapon belül meg kellett volna indítania vele szemben a fegyelmi eljárást, erre azonban nem került sor. Mindezekből megállapítható, hogy a felmentés második indokaként megjelölt felperesi magatartás sem szolgálhatott a felperes kormányzati szolgálati viszonyának bizalomvesztésre alapított felmentése indokául.
[17] A felmentés harmadik indokaként azt rótta a munkáltató a felperes terhére, hogy a perbeli gépjárművel összefüggő jogtalan forgalomba helyezés ügyében az okmányiroda ügyintézőjével szemben indult büntető eljárásról nem tájékoztatta vezetőjét.
[18] Helytállóan hivatkozott a felperes felülvizsgálati kérelmében arra, hogy 2012. október 16-án az ismeretlen tettes ellen indult ügyben a felperest tanúként hallgatták meg, s e tényről írásban haladéktalanul tájékoztatta akkori felettesét, a címzetes főjegyzőt. Az alperes sem vitatta az eljárás során, hogy a felperesnek hivatalból nem kellett tudomással bírnia arról, hogy kollégájával szemben büntetőeljárás indult, s erről külön értesítést nem adtak számára. Az a körülmény, hogy a felperes e tényről külön nem tájékoztatta a jogutódlást követően akkori felettesét, a hivatalvezetőt, nem szolgálhat a kormánytisztviselői jogviszony bizalomvesztés címén történő megszüntetésére.
[19] A Kttv. 63. § (3) bekezdése szerint a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy a felmentés indoka valós és okszerű. A bizalomvesztés, mint felmentési indok nem lehet személyes szimpátia vagy antipátia kérdése. Így csak a kormánytisztviselő magatartásában vagy munkájában megnyilvánuló és bizonyítható objektív tényeken alapulhat (BH 2002.116.). Az a körülmény, hogy a felperes a jogutódlást követően nem tájékoztatta a hivatalvezetőjét, annak valósága ellenére több hónappal később nem lehet okszerű indoka a kormánytisztviselői jogviszonya felmentéssel történő megszüntetésének, arra is tekintettel, hogy a korábbi felettes tájékoztatása nem vitatottan megtörtént, és a felmentés közlésének időpontjában, 2013. június 6-án hónapok óta nem a hivatalvezető volt a felperes felettese.
[20] Mindezekre tekintettel a Kúria azt állapította meg, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg, a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát.
[21] A Kúria közbenső ítéletével a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogszabálysértő jogerős határozatot az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, a Pp. 359/A. §-a (2) bekezdése alapján a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatát megváltoztatta. Mivel a Kúria a rendelkezésére álló adatok alapján csak a felperesi követelés jogalapjáról tudott dönteni, az összegszerű kereseti követelés vonatkozásában az eljárást folytatni kell.
(Kúria Mfv. II. 10.018/2016.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mfv. II. 10.018/2016/3.
A tanács tagjai: Dr. Tálné dr. Molnár Erika a tanács elnöke
Sipőczné Dr. Tánczos Rita előadó bíró
Dr. Stark Marianna bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Sipos és Moskovits Ügyvédi Iroda
ügyintéző: dr. Moskovits Károly ügyvéd
Az alperes: Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal
Az alperes képviselője: dr. Török Judit jogtanácsos
A per tárgya: kormánytisztviselői döntőbizottság határozatának felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat:
Nyíregyházi Törvényszék 4.Mf.20.533/2015/5.
Az elsőfokú bíróság határozata:
Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.820/2013/17.
R e n d e l k e z ő r é s z
A Kúria a Nyíregyházi Törvényszék 4.Mf.20.533/2015/5. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, a Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.820/2013/17. számú ítéletét a Kormánytisztviselői Döntőbizottság VI-KD/93/23/2013. számú határozatára is kiterjedően megváltoztatja és megállapítja, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes közszolgálati tisztviselői jogviszonyát. Az elsőfokú bíróságot az összegszerű kereseti kérelem vonatkozásában új eljárás lefolyatására és új határozat hozatalára utasítja.
Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 50.000 (ötvenezer) forint és 13.500 (tizenháromezer-ötszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárásban felmerült 422.040 forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
A közbenső ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Tényállás
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 2002-től állt a Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalánál közszolgálati jogviszonyban, 2011. április 15-étől az Okmányiroda vezetője volt. A járások kialakításáról, valamint ezzel összefüggő törvények módosításáról szóló 2012. évi XCIII. törvény rendelkezése folytán a felperes 2013. január 1-jei hatállyal a jogutód alperesi munkáltatóhoz került és közszolgálati tisztviselői jogviszonya a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény 229. §-a (3) bekezdése alapján szintén e nappal kormányzati szolgálati jogviszonnyá alakult át. 2013. január 1-jétől a felperes okmányirodai ügyintéző munkakört látott el, és a járási hivatalokat érintő szervezeti és működési szabályzat, valamint a vonatkozó belső szabályzat kiadásáig megbízták a kiadmányozási jogkör gyakorlásával. A felperes közvetlen felettese 2013. január 1-jétől 2013. február 27-éig a hivatal vezetője, Dr. G. I. volt, majd ezt követően e jogkört a jogviszony keletkeztetésére, megszűnésére, módosítására vonatkozóan továbbra is ő, míg a többi munkáltatói jogkört közvetlen munkahelyi felettese gyakorolta felette.
A hivatalvezető 2013. június 6-án kelt intézkedésével bizalomvesztésre hivatkozva felmentéssel megszüntette a felperes kormánytisztviselői szolgálati viszonyát. Intézkedését a következőkkel indokolta: „a Kttv. 76. § (2) bekezdésének súlyos megszegése különösen amiatt, hogy a közlekedési igazgatási ügyintézés során a P. rendszámos ügyekben a vonatkozó jogszabályi előírásokkal ellentétes eljárásrendet alakított ki, a kiadmányozási jog jogosultjaként az önnel szemben fennálló kizárási okról az előírásoknak megfelelően nem tájékoztatta vezetőjét. A gépjárművel összefüggő jogszerűtlen forgalomba helyezés ügyében az okmányiroda ügyintézőjével szemben indult büntető eljárásról nem tájékoztatta a vezetőjét”. A felperes a határozatot sérelmezve a Kormánytisztviselői Döntőbizottsághoz fordult, amely panaszát elutasította.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
Ezt követően a felperes keresetet nyújtott be, melyben az ügyében hozott kormánytisztviselői döntőbizottsági határozat megváltoztatását és 24 havi átlagilletményének megfelelő összeg megfizetését kérte arra figyelemmel, hogy a határozat jogellenes, illetve a munkáltató rendeltetésellenesen gyakorolta jogát. Másodlagosan annak megállapítását kérte, hogy kormánytisztviselői jogviszonya az ítélet jogerőre emelkedésekor szűnik meg és elmaradt illetmény és kártérítés megfizetésére tartott igényt. Álláspontja szerint a felmentés indoka nem volt valós és nem álltak fenn a bizalomvesztés feltételei. A rendeltetésellenesség körében kifejtette, hogy az alperes férje foglalkoztatása miatt szüntette meg jogviszonyát és folyamatos nyomás alatt tartotta.
Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy intézkedése jogszerű volt.
Az első- és másodfokú ítélet
A Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította és 255.094 forint perköltség megfizetésére kötelezte. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a felperest a kiadmányozás joga mellett a vezetési feladatokkal is megbízták, így köteles lett volna tájékoztatni a vezetőjét, hogy hozzátartozó ügyében kellene eljárnia. Az összeférhetetlenségi körülményre fel kellett volna hívnia a vezetője figyelmét, ezt azonban elmulasztotta. Az együttműködési kötelezettségéből fakadóan ugyancsak fel kellett volna hívnia a figyelmét a hivatalvezetőnek, hogy a gépjárművel kapcsolatos ügyben büntető eljárás indult. Bár ezt a korábbi munkáltatójánál megtette, elvárható lett volna tőle az, hogy mindezt az új munkáltatói jogkör gyakorlója esetében is megismételje figyelemmel arra, hogy a büntető eljárás megindítására az ügyintéző munkájával kapcsolatban került sor. Mindezek alapján megállapította, hogy a felmentés oka világos, valós és okszerű volt.
Nem találta megalapozottnak az elsőfokú bíróság a felperes azzal kapcsolatos kifogását sem, hogy a munkáltató rendeltetésellenesen gyakorolta jogát. Kifejtette, hogy az a körülmény, hogy a munkáltató fegyelmi, illetve büntető eljárás megindítását helyezi kilátásba nem megfelelő munkavégzés esetén, a rendeltetésellenes joggyakorlást nem valósítja meg. Annak sem tulajdonított jelentőséget, hogy a gépjárművel összefüggő jogszerűtlen forgalomba helyezés ügyében indult büntető eljárás felmentéssel zárult.
A felperes fellebbezése folytán eljárt Nyíregyházi Törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és 50.000 forint perköltség megfizetésére kötelezte a felperest. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a Kttv. 76. §-a (2) bekezdésében meghatározott jogsértés minősül bizalomvesztésnek, míg a 76. § (1) bekezdés a)-e) pontjában felsorolt kötelezettségek a bizalomvesztés alapjául nem szolgának. Erre figyelemmel önmagában az a felmentési indok, hogy a felperes a közlekedési ügyintézés során a P. rendszámos ügyekben a vonatkozó jogszabályi előírásokkal ellentétes eljárásrendet alakított ki, nem szolgálhat a bizalomvesztés alapjául.
A másik két felmentési indok vonatkozásában a törvényszék megállapította, hogy azok megalapozzák a bizalomvesztésen alapuló felmentés jogszerűségét. A felperes kiadmányozási jogával nem élt, de nem tájékoztatta felettesét arról, hogy hozzátartozója ügyében kell eljárni, megszegve ezzel a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 43. §-ában rögzített eljárási rendet.
A harmadik felmentési indok vonatkozásában megállapította, hogy a vezetővel való együttműködési kötelezettség megsértését jelentette az a felperesi magatartás, hogy nem tájékoztatta a hivatal vezetőjét a gépjárművel kapcsolatos büntető eljárás tényéről, s erről a munkáltató csak 2013. május 15-én értesült, ez alapján okkal rendült meg a bizalom a felettesében. Mind a bizalomvesztésen alapuló felmentés közlése nincs határidőhöz kötve, így az a tény, hogy a felmentésre csak 2013. június 6-án került sor, nem alapozza meg a felmentés jogellenességét. Egyetértett a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság rendeltetésellenes joggyakorlás vonatkozásában kifejtett álláspontjával is.
Nem találta megalapozottnak a másodfokú bíróság sem a felperes azzal kapcsolatos kifogását, hogy az alperes eljárása sértette a 2010. évi CXXVI. törvény 20/D. §-ában írtakat, mivel a hivatalvezető 2013. május 27-én tájékoztatta a felmentésről a kormánymegbízottat, aki a felmentéshez hozzájárulását adta, így nem kellett kivárni a döntésre biztosított 15 napos határidőt.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria az elsőfokú határozatra is kiterjedően azt helyezze hatályon kívül és keresetének adjon helyt. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Kttv. 63. §-a (3) bekezdését, mivel a felmentés indoka nem volt valós és okszerű, a Kttv. 76. §-a (2) bekezdésében rögzített kötelezettségeinek maradéktalanul eleget tett, így az intézkedés a Kttv. 66. §-ába és 63. §-a (2) bekezdés e) pontjába is ütközik. Ezen túl változatlanul fenntartotta azt az álláspontját, hogy a felmentés sérti a 2010. évi CXXVI. törvény 20/D. §-ában, valamint a Kttv. 19. §-a (1) bekezdésében foglaltakat, továbbá a Kttv. 10. §-a (1) bekezdését, mivel az alperes rendeltetésellenesen gyakorolta a jogát. Kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a peres eljárással kapcsolatban felmerült költségei megfizetésére is. Előadta továbbá, hogy az elsőfokú bíróság széles körben lefolytatta a bizonyítási eljárást, a bizonyítékokat azonban tévesen és iratellenesen értékelte, mérlegelése okszerűtlen, így mind az első-, mind a másodfokú bíróság ítélete sérti a Pp. 206. §-át és 221. §-át.
Álláspontja szerint a munkáltató alaptalanul jutott arra a következtetésre, hogy a közlekedési ügyek intézése során a P. rendszámos ügyekben a vonatkozó jogszabályi előírásokkal ellentétes eljárási rendet alakított ki. A kialakított eljárási rend megfelelt a jogszabályoknak, s e körben még akkor sem tartalmazhat iratellenes megállapításokat az ítélet, ha annak nem tulajdonít jelentőséget a másodfokú bíróság.
A második felmentési indok vonatkozásában előadta, hogy amennyiben ilyen kötelezettségszegés történt, az alperesnek fegyelmi eljárást kellett volna indítania, így az nem lehetett volna a bizalomvesztés alapja. A kifogásolt ügyben a férje által képviselt cég azért kapta meg az engedélyt, mivel megfelelt a jogszabályi előírásoknak. Személyesen az ügyben nem járt el és a kiadmányozási jogot sem gyakorolta, hanem aláírásra a hivatalvezetőnél hagyta az aktát. Együttműködési kötelezettségét nem szegte meg és a cselekmény semmiképpen nem tekinthető olyan súlyúnak, ami a felmentést megalapozná.
A harmadik felmentési indok vonatkozásában arra hivatkozott, hogy az ismeretlen tettes ellen indult ügyben 2012. október 16-án tanúként idézték két kollégájával együtt. Erről a tényről írásban értesítette akkori felettesét a címzetes főjegyzőt. Az eljárás további részéről nem volt tudomása, s a jogutódlás időpontjában a két hivatali vezető feladata volt az ügyek átadása, átvétele. Maga a hivatalvezető is akként nyilatkozott, hogy a büntető eljárásról hivatalból nem kellett tudomással bírnia és nem volt olyan személy, akit értesítenie kellett volna a bűnüldöző szerveknek.
Vitatta továbbá a felmentés időszerűségét. Előadta, hogy kiadmányozási jogát 2013. február 22-én visszavonták és a második felmentési indokkal kapcsolatban már 2013. február 18-án meghallgatták, a jogviszonya megszüntetésére azonban csak 2013. június 6-án került sor. Ekkor a hivatalvezetővel nem állt közvetlen munkakapcsolatban, közvetlen felettese Márton Ferenc volt, aki tanúként úgy nyilatkozott, hogy munkájával elégedett. Ennek megfelelően iratellenesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy közvetlen munkahelyi felettese volt a munkáltatói jogkör gyakorlója, amikor a bizalom megrendülésére került sor. E körülményt a rendeltetésellenes joggyakorlás vonatkozásában sem az első-, sem a másodfokú bíróság nem értékelte.
Kifogásolta továbbá, hogy az alperes eljárása során nem tartotta meg a 2010. évi CXXVI. törvény 20/D. §-ában előírtakat, miszerint felmentésére csak a kormánymegbízott véleményének kikérését követően kerülhetett volna sor. Álláspontja szerint az eljárás során bemutatott okirat nem felel meg a Kttv. 19. § (1) bekezdésében rögzített követelményeknek, mivel alkalmatlan arra, hogy igazolja a hozzájárulás időbeliségét. Nem állapítható meg a nyilatkozata megtételének pontos időpontja, s az okiraton nem szerepel kormánymegbízotti bélyegző sem.
Fenntartotta azzal kapcsolatos álláspontját is, hogy az alperes rendeltetésellenesen gyakorolta a jogát, a felmentésére azért került sor, mert férje gépjármű-kereskedő és ez nem tetszett a munkáltatói jogkör gyakorlójának, emiatt folyamatos zaklatásnak volt kitéve.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn, mivel az megfelel a jogszabályoknak és marasztalja a felperest a felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségekben.
A Kúria döntése és jogi indokai
A felperes felülvizsgálati kérelme a következők szerint megalapozott.
Az alperes a Kttv. 63. §-a (2) bekezdése e) pontjára hivatkozva felmentéssel szüntette meg a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát, s a felmentés indokolása e körben három okot jelölt meg. Elsőként arra hivatkozott, hogy a felperes a közlekedési igazgatási ügyintézés során a P. rendszámos ügyekben a vonatkozó jogszabályi előírásokkal ellentétes eljárási rendet alakított ki. E felmentési indok vonatkozásában a törvényszék azt állapította meg, hogy a Kttv. 76 § (2) bekezdésében meghatározott jogsértés minősül bizalomvesztésnek, így a Kttv. 76. § (1) bekezdése a)-e) pontjában felsorolt kötelezettségszegések nem szolgálhatnak a bizalomvesztés alapjául, így ezen felmentési indok nem lehetett az alapja a bizalomvesztésnek. Ennek megfelelően a munkáltatói intézkedés jogszerűsége felülvizsgálatából e felmentési okot a törvényszék kizárta. Erre figyelemmel nem volt jelentősége annak a körülménynek, hogy a másodfokú bíróság a tényállást e körben megfelelően állapította-e meg.
Az alperes a felmentés második okaként azt határozta meg, hogy a felperes a vele szemben fennálló kizárási okról az előírásoknak megfelelően nem tájékoztatta vezetőjét. Ezzel kapcsolatban a másodfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a Ket. 42. § (3) bekezdésében meghatározott kizárási ok a Ket. 43. § (7) bekezdése alapján a kiadmányozási jogkörrel rendelkező felperessel szemben is fennállt, s azt vezetőjének be kellett volna jelentenie. Az az eljárásmód, amelyet a felperes az ügyben tanúsított – miszerint a hivatalvezető titkárságán adta le az iratot és ahhoz nem fűzött magyarázatot – a vezetővel való együttműködési kötelezettség megszegését is megvalósította.
A Kttv. 155. § (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy fegyelmi vétséget követ el a kormánytisztviselő, ha kormányzati szolgálati jogviszonyból eredő kötelezettségét vétkesen megszegi. A Kttv. 76. § (1) bekezdésében szereplő kötelezettségek vétkes megszegése esetén ennek megfelelően kötelező a fegyelmi eljárás megindítása ezért nem vonhat maga után "a vezetője bizalmát elvesztette" jogcímen felmentést. Kiüresítené a fegyelmi eljárásra vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket, ha a munkáltató a kormányzati szolgálati jogviszonyból eredő kötelezettségek megszegését bizalomvesztésként értékelné, s erre tekintettel felmentéssel szüntetné meg a kormánytisztviselő jogviszonyát [3/2016. (III.23.) KMK vélemény 5. pont].
A munkáltatói jogkör gyakorlója már 2013. februárjában tudomást szerzett arról, hogy a felperes egy olyan ügyben, melyben a hozzátartozója is érintett volt, nem gyakorolta kiadmányozási jogát, hanem az iratot a titkárságon hagyta, ahhoz azonban külön magyarázatot nem fűzött. E körben 2013. február 18-án meghallgatták a felperest. Amennyiben a munkáltató felperes magatartását úgy értékelte volna, hogy azzal vétkesen megszegte kormányzati szolgálati jogviszonyából eredő kötelezettségét, úgy a Kttv. 156. § (1) bekezdése szerint 3 hónapon belül meg kellett volna indítania vele szemben a fegyelmi eljárást, erre azonban nem került sor. Mindezekből megállapítható, hogy a felmentés második indokaként megjelölt felperesi magatartás sem szolgálhatott a felperes kormányzati szolgálati viszonyának bizalomvesztésre alapított felmentése indokául.
A felmentés harmadik indokaként azt rótta a munkáltató a felperes terhére, hogy a gépjárművel összefüggő jogtalan forgalomba helyezés ügyében az okmányiroda ügyintézőjével szemben indult büntető eljárásról nem tájékoztatta vezetőjét.
Helytállóan hivatkozott a felperes felülvizsgálati kérelmében arra, hogy 2012 október 16-án az ismeretlen tettes ellen indult ügyben a felperest tanúként hallgatták meg, s e tényről írásban haladéktalanul tájékoztatta akkori felettesét, a címzetes főjegyzőt. Az alperes sem vitatta az eljárás során, hogy a felperesnek hivatalból nem kellett tudomással bírnia arról, hogy kollégájával szemben büntető eljárás indult, s erről külön értesítést nem adtak számára. Az a körülmény, hogy a felperes e tényről külön nem tájékoztatta a jogutódlást követően akkori felettesét, a hivatalvezetőt, nem szolgálhat a kormánytisztviselői jogviszony bizalomvesztés címén történő megszüntetésére.
A Kttv. 63. § (3) bekezdése szerint a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy a felmentés indoka valós és okszerű. A bizalomvesztés, mint felmentési indok nem lehet személyes szimpátia vagy antipátia kérdése. Így csak a kormánytisztviselő magatartásában vagy munkájában megnyilvánuló és bizonyítható objektív tényeken alapulhat (BH 2002.116.). Az a körülmény, hogy a felperes a jogutódlást követően nem tájékoztatta a hivatalvezetőjét, annak valósága ellenére több hónappal később nem lehet okszerű indoka a kormánytisztviselői jogviszonya felmentéssel történő megszüntetésének, arra is tekintettel, hogy a korábbi felettes tájékoztatása nem vitatottan megtörtént, és a felmentés közlésének időpontjában, 2013. június 6-án hónapok óta nem a hivatalvezető volt a felperes felettese.
Mindezekre tekintettel a Kúria azt állapította meg, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg, a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát. Nem volt jelentősége annak a körülménynek, hogy a kormánymegbízott pontosan mikor és milyen módon adta hozzájárulását a jogviszony megszüntetéséhez.
Mindezekre figyelemmel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogszabálysértő jogerős határozatot az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, a Pp. 359/A. §-a (2) bekezdése alapján a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatát megváltoztatta. Mivel a Kúria a rendelkezésére álló adatok alapján csak a felperesi követelés jogalapjáról tudott dönteni, az összegszerű kereseti követelés vonatkozásában az eljárást folytatni kell.
Z á r ó r é s z
A pervesztes alperes a Pp. 78. §-a (1) bekezdése alapján köteles megfizetni a felperes felülvizsgálati eljárási költségét, míg a felülvizsgálati eljárási illetéket az alperest az 1990. évi XCIII. törvény 5. §-a alapján megillető személyes illetékmentességre figyelemmel a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a 2016. június 29-én megtartott tárgyaláson bírálta el.
Budapest, 2016. június 29.
Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. a tanács elnöke, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. előadó bíró, Dr. Stark Marianna s.k. bíró
(Kúria, Mfv. II. 10.018/2016.)