adozona.hu
ÍH 2016.122
ÍH 2016.122
Felszámolási költség kiegyenlítése - felszámolási kifogás - felszámolási költség kifizetésének jogszabálysértő elmulasztása I. Ha a felszámoló a felszámolási költséget - esedékességkor - annak ellenére nem egyenlíti ki, hogy arra az adós vagyonában a pénzügyi fedezet rendelkezésre áll, e mulasztás alapot ad a hitelezőnek kifogás benyújtására. A jogszabálysértő mulasztás következményeként a bíróság a felszámolót az esedékes felszámolási költségek kiegyenlítésére - mint intézkedésre - kötelezheti az adós megl
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A hitelező az elsőfokú bíróság előtt előterjesztett kifogásában sérelmezte, hogy a felszámoló a felszámolási költségként nyilvántartásba vett hitelezői igényét annak esedékességekor nem egyenlítette ki, kérte ezért a felszámoló kötelezését a felszámolási költség kifizetésére. Álláspontja szerint követelésének fedezete az esedékesség időpontjában rendelkezésre állt, a felszámoló azonban a kifizetést elmulasztotta, és későbbi esedékességű felszámolási költségeket egyenlített ki.
Az elsőfokú bí...
ÍH 2016.122 Felszámolási költség kiegyenlítése - felszámolási kifogás - felszámolási költség kifizetésének jogszabálysértő elmulasztása
I. Ha a felszámoló a felszámolási költséget - esedékességkor - annak ellenére nem egyenlíti ki, hogy arra az adós vagyonában a pénzügyi fedezet rendelkezésre áll, e mulasztás alapot ad a hitelezőnek kifogás benyújtására. A jogszabálysértő mulasztás következményeként a bíróság a felszámolót az esedékes felszámolási költségek kiegyenlítésére - mint intézkedésre - kötelezheti az adós meglévő pénzeszközeiből, illetve későbbiekben befolyó bevételeiből.
II. Ha az adós vagyonában a kifizetéshez szükséges fedezet nem áll rendelkezésre, és az adósnak a felszámolás befejezése folytán bevétele már nem keletkezhet, a jogszabálysértő mulasztás a felszámolási eljárás keretei között nem orvosolható, a felszámoló intézkedésre, vagyon és várható bevétel hiányában az adós vagyona terhére kifizetésre nem kötelezhető (1991. évi XLIX. törvény 51. §).
A hitelező az elsőfokú bíróság előtt előterjesztett kifogásában sérelmezte, hogy a felszámoló a felszámolási költségként nyilvántartásba vett hitelezői igényét annak esedékességekor nem egyenlítette ki, kérte ezért a felszámoló kötelezését a felszámolási költség kifizetésére. Álláspontja szerint követelésének fedezete az esedékesség időpontjában rendelkezésre állt, a felszámoló azonban a kifizetést elmulasztotta, és későbbi esedékességű felszámolási költségeket egyenlített ki.Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzésével a kifogást elutasította. Kiemelte, hogy a hitelező 9.Fpkh……... szám alatt már terjesztett elő kifogást a felszámolási költség kifizetésének elmulasztására hivatkozással, és a kifogás elbírálása során a bíróság a 2013. október 8. - 2014. október 6. közötti időszak bevétel és költségkimutatása alapján a kifogást jogerősen elutasította. Kifejtette, hogy az újabb, azonos tartalmú kifogás részben a már vizsgált időszakot érinti, ezért ítélt dolog. Kifejtette, hogy a 2013. november hó 19. napján kifizetett vagyonfelügyelői díj, a 2014. szeptember hó 4. napján kifizetett irattározási költség, a … Törvényszék részére 2014. február hó 11. napján utalt díjkiegészítés ismételten nem tehető vitássá, a hitelező által sérelmezett kifizetések esedékessége pedig korábbi, mint a hitelező perköltség címén fennálló hitelezői igényének esedékessége. Kiemelte, hogy a közbenső mérleg alapján kiszámlázott felszámolói díjból még nem került kifizetésre 532 289 forint, így tévesen hivatkozott a hitelező arra, hogy a felszámoló a kielégítési sorrendet megsértette. Utalt arra, hogy a felszámoló 2015. augusztus hó 19. napján 537 257 forintot ügyvédi munkadíj, 40 048 forintot nyomtatványköltség, 57 150 forintot iratok fuvarozási költség, 125 022 forintot közjegyzői munkadíj címén utalt a saját számlájára, mivel korábban ezen összegeket a saját pénzből fizette ki.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelező terjesztett elő fellebbezést, fellebbezésében az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását, és a felszámoló kötelezését kérte 10 820 000 forint jogerősen megítélt perköltség megfizetésére. Kiemelte, hogy a felszámoló mulasztott, amikor a felszámolási költséget részére nem fizette meg. Hangsúlyozta, hogy a felszámoló 2014. október hó 10. napját követően is teljesített olyan kifizetéseket, mellyel - az esedékességre tekintettel - a kielégítési sorrendet megsértette.
Felszámoló a fellebbezésre nem tett észrevételt.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az elsőfokú eljárás iratai alapján az alábbiakkal kiegészíti:
Adós gazdálkodó szervezet felszámolásának kezdő időpontja 2012. február hó 10. napja.
A Pécsi Ítélőtábla 6. számú, 2013. október hó 16. napján kelt ítéletében kötelezte az adóst, hogy fizessen meg a hitelezőnek 10 120 000 forint első- és másodfokú perköltséget.
Hitelező 2014. február hó 11. napján kifogást terjesztett elő, kérte, hogy a bíróság kötelezze a felszámolót a felszámolási költségnek minősülő 10 120 000 forint kifizetésére. Sérelmezte, hogy a felszámoló részére iratbetekintési jogot nem biztosított.
Az elsőfokú bíróság 30. sorszámú végzésével a kifogást elutasította. A felszámolási költség tekintetében hivatkozott arra, hogy a hitelező nem bizonyította, hogy a felszámoló az esedékességi sorrend megsértésével nem fizette ki részére az első-, másodfokú perköltséget.
A hitelező a kifogásolási eljárás költsége tekintetében terjesztett elő fellebbezést a végzés ellen, a Pécsi Ítélőtábla végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
A Kúria 2014. szeptember hó 23. napján kelt ítéletével a Pécsi Ítélőtábla 6. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartotta, kötelezte az adóst, hogy fizessen meg a hitelezőnek 700 000 felülvizsgálati eljárási költséget.
A felszámoló a perköltség igényt "a" kategóriában tartja nyilván.
A kijelölt felszámoló 2015. augusztus hó 15. fordulónappal előterjesztette a zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot. Adós vagyona a zárómérleg időpontjában 95 860 forint követelés és 36 480 forint pénzeszköz, a befizetett regisztrációs díj 2 030 000 forint.
A kiegyenlítetlen felszámolási költségek, amelyekre nincs fedezet:
M. J. közjegyzői díj 2012. XII. 10. 44 940 Ft
M. J. közjegyzői díj 2013. IX. 10. 30 780 Ft
M. J. közjegyzői díj 2013. X. 16. 30 780 Ft
illeték 2012. VII. 3. 18 000 Ft
építési terv 2012. V. 31. 100 000 Ft
beszámoló közzététel 2012. V. 17. 6000 Ft
nyomdai számlák 2012. V. 17. 59 300 Ft
hirdetés díja 2012. V. 23. 740 Ft
F. D. nyomtatvány 2012. IV. 23. 81 719 Ft
E.ON 2014. VIII. 12. 61 355 Ft
"K. által fizetett" 2014. VI. 6. 120 307 Ft
"K. által fizetett" 2014. VII. 25. 30 430 Ft
"K. által fizetett" 2014. IX. 25. 51 791 Ft
"K. által fizetett" 2014. VI. 6. 711 200 Ft
K. B. (T.-L.) perköltség, F. per 3 000 000 Ft
NAV peres eljárások le nem rótt illetéke 9 067 500 Ft
K. R. perköltség FERPIS per 2 000 000 Ft
S. Kft. közös költség 20 925 Ft
F. perköltség 10 820 000 Ft
Összesen 26 263 767 Ft.
A felszámoló a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése alapján 30 480 forint + 6000 forint felszámolói díj megállapítását és a pénzeszközből kiutalását, továbbá a Cstv. 59. § (1) bekezdése alapján 533 400 forint díj megállapítását kérte.
A zárómérleg vagyonfelosztási javaslat ellen a F. Kft. hitelező a Cstv. 56. § (1) bekezdése alapján kifogást terjesztett elő, melyben - egyebek mellett - sérelmezte az irattározási díj, ügyvédi munkadíj, P. Zrt., R. Zrt. kifizetését és hivatkozott arra, hogy a felszámoló a F. Kft. hitelezői igényéhez képest későbbi esedékességi igényeket egyenlített ki. A kifogás elbírálása Fpkh……... szám alatt folyamatban van.
Az így kiegészített tényállásra figyelemmel az elsőfokú bíróság végzése érdemben helyes, azonban a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzésének jogi indokolását az alábbiakkal kiegészíti és pontosítja:
A Cstv. 51. § (1) bekezdése értelmében kifogásnak a felszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása esetén van helye, és a kifogás jogkövetkezményeit a Cstv. 51. § (3) bekezdése határozza meg.
A 2012. március hó 1. napja előtt hatályos, jelen ügyben alkalmazandó Cstv. 51. § (3) bekezdése szerint, ha a bíróság a kifogást megalapozottnak találja, a felszámoló intézkedését megsemmisíti, és az eredeti állapotot helyreállítja, vagy a felszámoló részére új intézkedés megtételét írja elő. Ha felszámoló a felszámolási költség címén fennálló hitelezői követelést annak esedékességekor nem egyenlíti ki annak ellenére, hogy arra az adós vagyonában a pénzügyi fedezet rendelkezésre áll, e mulasztás alapot ad a hitelezőnek kifogás benyújtására. A felszámoló jogszabálysértő mulasztásának következményeként a bíróság a felszámolót az esedékes felszámolási költségek kifizetésére kötelezheti az adós meglévő pénzeszközeiből, illetve a későbbiekben befolyó bevételből. Ha azonban az adós vagyonában a kifizetéshez szükséges fedezet nem áll rendelkezésre, és az adósnak a felszámolás befejezése folytán bevétele már nem keletkezhet, a jogszabálysértő mulasztás a felszámolási eljárás kereti között nem orvosolható, a felszámoló intézkedésre, vagyon és várható bevétel hiányában az adós vagyona terhére kifizetésre nem kötelezhető, saját vagyona terhére történő marasztása pedig a 2012. március 1. napját megelőzően hatályos rendelkezések szerint fel sem merülhet.
Mivel az adós 36 480 forint pénzeszközzel rendelkezik, és a hitelezők perköltség igényét más, ki nem egyenlített, korábbi esedékességű felszámolási költségek megelőzik, a perköltség igény fedezete nem áll rendelkezésre, a felszámoló az adós felszámolását befejezte, bevétel az adósnál már nem keletkezhet, kifizetésre a felszámoló a jelen ügyben nem kötelezhető, a kifogást ezért el kellett utasítani. Megállapításnak a kifogás folytán indult eljárásban nincs helye, szükségtelen volt ezért azt vizsgálni, hogy egyenlített-e ki a felszámoló a hitelező követelésénél későbbi esedékességű költséget, ennek okán a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzésének indokolásából az erre vonatkozó részeket mellőzi.
Amennyiben a hitelező álláspontja szerint a felszámoló a felszámolási eljárás során nem a tőle elvárható gondossággal járt el, az esedékességi sorrend megsértésével egyenlített ki a felszámolási költséget, és ezzel kárt okozott, a hitelező ebből eredő igényét a Cstv. 54. §-a alapján perben érvényesítheti.
A másodfokú bíróság a fenti módosított indokolással az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 259. § és 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Pécsi Ítélőtábla Fpkhf. IV. 45.143/2016/2.)