adozona.hu
ÍH 2016.121
ÍH 2016.121
A felszámoló díja - a felosztható vagyon értéke - az erről rendelkező végzés elleni jogorvoslat A felszámoló díjának megállapításánál a bíróságnak az egyezség körébe tartozó, a számviteli jogszabályok szerinti felosztható vagyon értékét kell figyelembe vennie. A vagyon fogalmába a követelés is beletartozik. Az eljárást befejező (az egyezséget jóváhagyó) végzésben sérelmezhető az egyezség körébe vonható vagyon értékét megállapító végzés tartalma. [1991. évi XLIX. törvény 4. §, 42. §, 59. § (1) bekezdés; 225/
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az A. Kft. hitelező által 2012. december 28. napján kezdeményezett felszámolási eljárásban a bíróság az adós felszámolását 2014. január 16-i kezdő időponttal rendelte el, felszámolóként pedig a "D." Felszámoló Kft.-t jelölte ki.
A 2015. október 13. napján tartott egyezségi tárgyaláson az adós és hitelezői a Csődtv. 43-44. §-ai alapján egyezséget kötöttek. Az elsőfokú bíróság a 61. sorszámú végzésével a felek egyezségét jóváhagyta azzal, hogy az egyezségre tekintettel a felszámolási eljárást ...
ÍH 2016.121 A felszámoló díja - a felosztható vagyon értéke - az erről rendelkező végzés elleni jogorvoslat. A felszámoló díjának megállapításánál a bíróságnak az egyezség körébe tartozó, a számviteli jogszabályok szerinti felosztható vagyon értékét kell figyelembe vennie. A vagyon fogalmába a követelés is beletartozik.
Az eljárást befejező (az egyezséget jóváhagyó) végzésben sérelmezhető az egyezség körébe vonható vagyon értékét megállapító végzés tartalma. [1991. évi XLIX. törvény 4. §, 42. §, 59. § (1) bekezdés; 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 2. § (1) bekezdés, 4. § (9) bekezdés]
Az A. Kft. hitelező által 2012. december 28. napján kezdeményezett felszámolási eljárásban a bíróság az adós felszámolását 2014. január 16-i kezdő időponttal rendelte el, felszámolóként pedig a "D." Felszámoló Kft.-t jelölte ki.A 2015. október 13. napján tartott egyezségi tárgyaláson az adós és hitelezői a Csődtv. 43-44. §-ai alapján egyezséget kötöttek. Az elsőfokú bíróság a 61. sorszámú végzésével a felek egyezségét jóváhagyta azzal, hogy az egyezségre tekintettel a felszámolási eljárást befejezte, valamint rendelkezett az adós felszámolására utaló jelzések cégjegyzékből való törléséről. A felszámoló díját 27 589 489 Ft + áfa összegben állapította meg, melynek 30 napon belüli megfizetésére az adóst kötelezte. Döntött a díjkiegészítési számlára fizetendő összegről is, és az adóst kötelezte 30 napos határidővel 7 637 400 Ft megfizetésére a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatala részére.
Az elsőfokú bíróság a felszámoló jelentése alapján - az adós 763 740 000 Ft értékű felosztható vagyonát figyelembe véve - a felszámoló díját az általa megállapítani kért csökkentett összegben határozta meg a Csődtv. 59. §-ának (1) bekezdése alapján, figyelemmel arra is, hogy a felszámolási eljárás során nem került sor az adós vagyonának az átértékelésére. A felszámoló a befektetett eszközöket a tevékenységet záró mérlegben szereplő összegben tüntette fel a felszámolási nyitó, illetve a közbenső mérlegben is, amely egyébként megegyezett az adósnak a felszámolás kezdő időpontja előtt, 2013. december 31-i fordulónapra közzétett beszámolójában szereplő adatokkal. Tette ezt azért, mert bár az egyezségi tárgyaláson az adós bejelentette, hogy vitatja a felosztható vagyon értékét, azonban nem jelölte meg, hogy milyen okból és milyen mértékben. A tevékenységet záró mérleg és az éves beszámoló időpontja között pedig csak 14 nap telt el, amely alatt nem merült fel adat arra, hogy változott volna az adós vagyonának a mértéke. Az elsőfokú bíróság emiatt a rendelkezésére állt adatok alapján nem látott lehetőséget arra, hogy a felosztható vagyon értékét a felszámoló által csatolt okiratoktól eltérő összegben állapítsa meg.
Ez ellen a végzés ellen az adós nevében a tulajdonosi jogokat gyakorló szerve nyújtott be fellebbezést, amelyben elsődlegesen a sérelmezett határozatnak a megváltoztatását, a felszámoló díjának 11 335 068 Ft + áfa, míg a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatala által kezelt díjkiegészítési számlára fizetendő összegnek 2 833 092 Ft-ra való leszállítását, másodlagosan annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
Állította, hogy a felszámoló az adós felosztható vagyonának értékét nem a számviteli jogszabályoknak megfelelően határozta meg, a valós értéküket figyelmen kívül hagyta, mellyel megsértette "A felszámolás számvitel feladatairól" szóló 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 2. §-a (1) bekezdésének második mondata alapján alkalmazandó "A számvitelről" szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Számv.tv.) 15. §-ának (3) bekezdésében, valamint 52. §-ában foglalt rendelkezéseket.
Sérelmezte, hogy a felszámolási eljárás megindulását megelőzően a tevékenységet záró mérlegben az adós eszközállománya még 743 100 000 Ft volt, míg a felszámoló által készített közbenső mérlegben ez a tétel már 783 641 000 Ft-ban szerepelt, ugyanakkor a felszámoló nyitómérleget nem készített. A 2015. október 13. napján tartott egyezségi tárgyaláson csatolt jelentésben a felszámoló ugyan az adós felosztható vagyonának az értékét 763 740 000 Ft-ban állapította meg, ehhez azonban nem csatolta az annak tartalmát megerősítő dokumentumokat. Hivatkozott "A társasági adóról és osztalékadóról" szóló 1996. évi LXXXI. törvény 2. számú melléklete IV. rész c) pontjában foglaltakra, amely alapján a felszámolónak a forgóeszközök értékénél 14,5%-os értékcsökkenéssel kellett volna számolnia. Ennek figyelembevételével 2015. szeptember 30. napján, az arányosítás alapján az 53 392 000 Ft lett volna, a 2014. január 15-i tevékenységet záró mérlegben feltüntetett 97 815 000 Ft-tal szemben. Az immateriális javak értéke pedig az értékleírási kulcs alapján 2015. szeptember 30. napján már 0 Ft-ra csökkent. Állította, hogy az adósi ingatlan valós értéke is csupán 229 000 000 Ft, melyet a fellebbezéséhez csatolt értékbecsléssel igazolt. Álláspontja szerint az eszközök helyes értéke alapján a felosztható vagyon mértéke 283 392 000 Ft, amelynek eredményeként a felszámolót 11 335 068 Ft + áfa összegű díj illeti meg. A díjkiegészítési számlára fizetendő 1%-os díj összege pedig 2 833 092 Ft.
A felszámoló a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú határozat helybenhagyását és az adósnak a másodfokú eljárási költsége megfizetésére kötelezését kérte a sérelmezett végzés indokai alapján. Állította, hogy az egyezség körébe vonható vagyont a jogszabályokat figyelembe véve határozta meg, a Számv.tv. 46. §-ának (1) bekezdése ugyanis - amely az értékcsökkenésről rendelkezik - a Csődtv. speciális előírásai miatt nem alkalmazható. A felszámolási eljárásban kizárólag a Csődtv. 57. §-ának (2) bekezdése szerinti költségek számolhatóak el. Kiemelte, hogy a kérése ellenére a tulajdonosi jogokat gyakorló szerv nem járult hozzá az értékbecsléshez, ezért vette alapul a jelentésében a tárgyi eszközök könyv szerinti értékét, a közbenső mérleg is ezt tartalmazta. Állította, hogy készített nyitómérleget, melyet az elsőfokú eljárásban csatolt okiratokkal igazolt. Hangsúlyozta, az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy nem volt indok a felosztható vagyon mértékének a felszámoló által megjelölt összegtől eltérő meghatározására, mivel az adós 14 nappal korábban a tárgyi eszközöket a megjelölt adatokkal tette közé a 2013. évi mérlegében.
Az adós fellebbezése nem érintette az elsőfokú bíróság végzésének az adós és a hitelezők között létrejött egyezséget jóváhagyó és a felszámoló díjának az általa nem sérelmezett összegben való megállapítására vonatkozó rendelkezéseit. Emiatt azok a Csődtv. 6. §-ának (3) bekezdése alapján alkalmazandó "A Polgári perrendtartásról" szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 228. §-ának (3) és (4) bekezdései alapján (rész)jogerőre emelkedtek. Ezért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzésének a megjelölt részeit nem érintette, a Csődtv. 6. §-ának (3) bekezdése folytán irányadó Pp. 253. §-ának (3) bekezdése alapján kizárólag a felszámolói díjra és a díjkiegészítési számlára történő befizetési kötelezettségre vonatkozó fellebbezett rendelkezéseit bírálta felül.
Az ítélőtábla mindenekelőtt az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a következőkkel egészíti ki:
Az elsőfokú eljárásban az adós a felszámoló által 28. sorszám alatt csatolt közbenső mérleg tartalmát, valamint az ahhoz csatolt közbenső jelentésben foglalt megállapításokat is vitatta a felszámolóhoz írt levelében. Az elsőfokú eljárásban 2015. június 16. napján csatolta is ezt a beadványát, amelyben - többek között - a közbenső mérlegben feltüntetett tárgyi eszközök értékét éppen azért kifogásolta, mert az előző években az éves beszámolókban azokra mindig elszámolták az értékcsökkenést, mellyel szemben a felszámolási időszakban - a közbenső mérleg adatai alapján - nőtt az értékük.
Az adós - egyezségi tárgyalásra készített - reorganizációs terve szerint a tartozásokat állami forrás bevonásával kívánta kiegyenlíteni. Bejelentette, hogy "az állam mint tulajdonos az Emberi Erőforrások Minisztériumán keresztül biztosítja a hitelezők kifizetéséhez szükséges támogatást. Az államháztartásról szóló törvény végrehajtásáról rendelkező 368/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet (Avr.) 152. §-ának (1) bekezdése értelmében a fejezetet irányító szerv által készített elszámolás alapján a Nemzetgazdasági Minisztérium a Fejezet 2014. évi költségvetési maradványainak felmérése keretében adatszolgáltatási kötelezettséget írt elő minden tárca, így az Emberi Erőforrások Minisztériuma részére is. Az egészségügyi ágazat hatáskörében a 20. Cím 10.1. alcím Állami Egészségügyi Ellátó Központ elvi irányzat 123 000 000 Ft kötelezettségvállalással terhelt maradványt tartalmaz, amelyből az adós tulajdonosi jogait gyakorló ÁEEK-nél rendelkezésre álló összegből az NGM engedélyének megérkezése után kerül sor a hitelezők igényének kielégítésére". A 2015. október 13. napján tartott egyezségi tárgyaláson az adós csatolta a Magyar Állam tulajdonosi joggyakorlója, az Állami Egészségügyi Ellátó Központ által (ÁEEK) kiadott fedezetigazolást az egyezségi tárgyalás keretében kifizetendő összegről. E szerint bár a fedezet az ÁEEK-nál rendelkezésre áll, azonban annak felhasználására még nem érkezett meg az NGM engedélye, mindazonáltal az ÁEEK vállalta, hogy a hitelezők részére az egyezségben foglalt összeget határidőben megfizeti.
Az így kiegészített tényállásra tekintettel a fellebbezés megalapozott.
A Csődtv. 42. §-a szerint az egyezségi tárgyalásra a felszámoló jelentést készít, amely összegzi az adós vagyoni helyzetére vonatkozó adatokat, a számviteli jogszabályok szerinti felosztható vagyont, az egyes hitelezői csoportok követeléseit és külön tájékoztatást ad a Csődtv. 57. §-a (1) bekezdésének a) és c) pontja szerinti eddigi és várható követelésekről, valamit a számviteli törvény szerinti függő követelésekről és kötelezettségekről is. A Csődtv. 59. §-ának (1) bekezdése alapján egyezség esetén a felszámoló díja az egyezség körébe tartozó, a számviteli jogszabályok szerinti felosztható vagyon értékének (42. §) 5%-a, de legalább 300 000 Ft.
A megjelölt jogszabályi rendelkezések egybevetéséből pedig az állapítható meg, hogy a felszámolónak ugyan az egyezségi tárgyalásra jelentést kell készítenie - melyben az adós teljes vagyonát fel kell tüntetnie (a számviteli jogszabályok szerint felosztható vagyont) - azonban a felszámoló díjának a megállapításánál a bíróságnak az egyezség körébe tartozó, a számviteli jogszabályok szerinti felosztható vagyon értékét kell figyelembe vennie. Az egyezség körébe vonható vagyon mértéke pedig nem minden esetben azonos a felszámolási eljárás körébe tartozó vagyonnal. Ebből következően meg kell határozni azoknak a vagyonelemeknek a körét, amelyeket azután az egyezség szerinti követelések kielégítésére kell felhasználni. Általában az adós nem rendelkezik a tartozásokra elegendő vagyonnal, ezért a tagok a magánvagyonukból pótbefizetést teljesítenek, vagy előfordulhat, hogy az adós más forrásból vállalja megfizetni a hitelezői követeléseket. Az egyezségkötés körébe vonható vagyon mértékénél és így a felszámolót megillető díj alapjánál viszont - az adott speciális esetben - ezt az összeget kell figyelembe venni. A vagyon fogalmába ugyanis a Csődtv. 4. §-ának (1), (2) és (3) bekezdései alapján a követelés - az adott ügyben az elkülönített állami támogatás is - beletartozik, annak ellenére, hogy ezt az összeget a felszámoló jelentése - és az annak alapját képező közbenső mérleg - nem is tartalmazta.
Arra helytállóan hivatkozott az elsőfokú bíróság, hogy az adós az egyezségi tárgyaláson arra konkrétan nem nyilatkozott, miért és mennyiben vitatja a felszámoló jelentésében meghatározott vagyon mértékét. Ugyanakkor már a 33. sorszámú beadványához csatolta a felszámoló részére küldött levelét, amelyben megjelölte ezeket a szempontokat. Utóbb pedig a fizetőképesség helyreállítására alkalmas terve - a hitelezők ezt fogadták el - alapján kötötték meg az egyezséget. Az adós - felszámoló által nyilvántartott - vagyonán felül, külső forrásból, állami támogatásból kerül sor a hitelezők kielégítésére, amiatt, hogy az adós tulajdonosa 100%-ban a Magyar Állam.
Bár a Csődtv. 42. §-a az egyezség körébe vonható ugyan mértékét megállapító végzés elleni fellebbezés lehetőségéről - az 1993. évi LXXXI. törvény 44. §-ának (5) bekezdése második mondatának hatályon kívül helyezése óta - külön nem rendelkezik, nem lehet kétséges azonban, hogy az eljárást befejező - az egyezséget jóváhagyó - végzésben az sérelmezhető, a Csődtv. 6. §-ának (3) bekezdése folytán irányadó Pp. 254. §-ának (1) bekezdése alapján, amely szerint a másodfokú bíróság azzal együtt a per folyamán hozott egyéb végzéseket is felülbírálja, kivéve azokat, amelyek ellen fellebbezésnek egyáltalán nincs helye, vagy amelyek külön fellebbezéssel támadhatók.
Rámutat az ítélőtábla, hogy a felszámoló az egyezségi tárgyalásra készített jelentésében a közbenső mérlegre hivatkozik a felosztható vagyon megállapításánál, ezzel szemben a közbenső mérleg 112 000 Ft készpénzt tartalmaz. Az egyezségi tárgyalásra készített reorganizációs terv a vagyon értékesítésére, a gazdaságos működés eredményének felhasználására nem utal, ezért - az adott ügyben az irányadó speciális tényállást figyelembe véve - az egyezség körébe tartozó vagyon fogalmának meghatározásakor nem a közbenső mérlegből kell kiindulni.
Hangsúlyozza az ítélőtábla, hogy a Vhr. 4. §-ának (9) bekezdése szerint az egyezségi tárgyalásra készítendő fizetőképesség helyreállítására alkalmas programot és egyezségi javaslatot a felszámolás időszaka alatt vezetett könyvviteli nyilvántartások adataival kell megalapozni. Az adós által csatolt, a fizetőképesség helyreállítására alkalmas program azonban ezekre az adatokra azért nem hivatkozik, mert az adós bejelentése szerint "az egyezség körébe vonható vagyon" a költségvetési fejezetben elkülönítetten kezelt támogatás, amelyből a hitelezők kifizetését javasolta. Az ítélőtábla megállapítása szerint ezért e különleges esetben az egyezség körébe tartozó vagyon mértéke nem az adós számviteli jogszabályok szerinti könyvviteli nyilvántartásában szereplő vagyonával egyezik meg, hanem a költségvetési irányzatban elkülönített, az adós (tulajdonosa) által megjelölt pénzösszeggel. Erre tekintettel pedig nem volt jelentősége annak, hogy helytálló-e az adósnak az a fellebbezési hivatkozása, a felszámoló a Számv.tv.-t és egyéb jogszabályokat megsértve tüntette fel a jelentésében az adós vagyonát.
Az adós fellebbezésében 283 392 000 Ft mértékű egyezség körébe vonható vagyon figyelembevételével kérte a felszámoló díjának a megállapítását, ezért az ítélőtábla - a végzés fellebbezéssel nem érintett részének jogerőre emelkedése miatt - a megjelölt összeg alapulvételével határozott a felszámolót a Csődtv. 42. §-a és 59. §-ának (1) bekezdése alapján megillető díjról és a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatala által vezetett díjkiegészítési számlára fizetendő összegről.
Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezett rendelkezését a Csődtv. 6. §-ának (3) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 259. §-a és 253. §-ának (3) bekezdése alapján megváltoztatta és a felszámolót megillető díj 11 335 068 Ft + áfa összegre, az adósnak a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatal felé fennálló befizetési kötelezettségét 2 833 092 Ft-ra leszállította.
(Debreceni Ítélőtábla Fpkf. IV. 30.055/2016/2.)