adozona.hu
EH 2016.10.M22
EH 2016.10.M22
A közigazgatási szerv a bíróság által lényeges eljárási szabálysértés miatt elrendelt új eljárásban eljárásjogi szabály változása esetén is köteles kiküszöbölni a jogszabálysértést. Az anyagi jogszabály által biztosított jogosultság a jogosultsági feltételek vizsgálatára vonatkozó eljárási szabályok módosítása révén alkotmányosan nem vonható el. A közigazgatási szerv az igény ismételt elbírálására, a jogosultsági feltételek fennállásának vizsgálatára a bíróság által megjelölt körben a korábban elkövetett jo
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperes a felperes által 2013. október 14-én előterjesztett rokkantságijáradék-igényt a 2013. december 11-én kelt határozatával - a rehabilitációs szakigazgatási szerv elsőfokú szakértői bizottságának a felperes össz-szervezeti egészségkárosodását 2013. december 3-tól 50%-ban megállapító szakhatósági állásfoglalása alapján - azért utasította el, mert az ellátásnak a rokkantsági járadékról szóló 83/1987. (XII. 27.) MT rendelet (a továbbiakban: MTr.) 1. § (1) bekezdésében írt feltételei ...
EH 2016.10.M22 A közigazgatási szerv a bíróság által lényeges eljárási szabálysértés miatt elrendelt új eljárásban eljárásjogi szabály változása esetén is köteles kiküszöbölni a jogszabálysértést. Az anyagi jogszabály által biztosított jogosultság a jogosultsági feltételek vizsgálatára vonatkozó eljárási szabályok módosítása révén alkotmányosan nem vonható el. A közigazgatási szerv az igény ismételt elbírálására, a jogosultsági feltételek fennállásának vizsgálatára a bíróság által megjelölt körben a korábban elkövetett jogszabálysértések felszámolásával köteles [1952. évi III. tv. (Pp.) 339. § (1) bek., 83/1987. (XII. 27.) MT rendelet 1. § (1) és (3) bek.].
[1] Az alperes a felperes által 2013. október 14-én előterjesztett rokkantságijáradék-igényt a 2013. december 11-én kelt határozatával - a rehabilitációs szakigazgatási szerv elsőfokú szakértői bizottságának a felperes össz-szervezeti egészségkárosodását 2013. december 3-tól 50%-ban megállapító szakhatósági állásfoglalása alapján - azért utasította el, mert az ellátásnak a rokkantsági járadékról szóló 83/1987. (XII. 27.) MT rendelet (a továbbiakban: MTr.) 1. § (1) bekezdésében írt feltételei nem állnak fenn.[2] A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat indokolása szerint a felperes egészségkárosodása - a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal másodfokú bizottsága szakhatósági állásfoglalása alapján - 51%, ami nem éri el az MTr. 1. § (1) bekezdésében előírt mértéket, ezért az elsőfokú határozat nem jogszabálysértő.
[3] A felperes keresetében a társadalombiztosítási határozatok bírósági felülvizsgálatát azért kérte, mert az ellátásra való jogosultság MTr. 1. § (1) bekezdése szerinti feltételei - álláspontja szerint - teljesültek.
[4] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a társadalombiztosítási határozatokat hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra, annak keretében az MTr. 1. § (1) bekezdés első fordulatában írt, a társadalombiztosítási szervek által eljárásuk során nem vizsgált azon feltétel vizsgálatára kötelezte, hogy a felperes a 25. életéve betöltése előtt teljesen munkaképtelenné vált-e.
[5] A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak "megváltoztatásával" a keresetet elutasító döntés meghozatalát kérte a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 19. § (1) bekezdése, 44. § (1) bekezdése és 121. § (1) bekezdés b) pontja megsértésére hivatkozva.
[6] Az alperes előadta, hogy az MTr. 1. § (1) bekezdésének ítéleti értelmezését, amely szerint az igénylő nem csupán az előírt egészségkárosodási mérték elérése, hanem a teljes munkaképtelensége megállapítása esetén is jogosulttá válhat az ellátásra, nem vitatja. A jogerős ítélet azért jogszabálysértő, mert a bíróság elmulasztotta annak vizsgálatát, hogy az alperesnek van-e jogszabályi lehetősége a munkaképtelenség vizsgálatára. Az alperes szerint erre a jogszabályok nem biztosítanak hatáskört. Ezt támasztja alá a 2015. április 1-jétől hatályos, a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatalról szóló 74/2015. (III. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr.) 7. § (1) bekezdés c) pontja is, amely rendelkezés alapján a kormányhivatalok rokkantsági járadék ügyekben szakkérdésként az egészségkárosodás mértékét vizsgálják. A Kr. rendelkezéseit, figyelemmel a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 15. § (1) bekezdés b) pontjára és arra, hogy másként a Kr. sem rendelkezik, alkalmazni kell a hatálybalépését követően megkezdett eljárási cselekményekre. Ennek alapján az alperes a megismételt eljárásban kizárólag az egészségkárosodás mértékét vizsgálhatja, ami a perben orvos szakértői bizonyítás útján már tisztázást nyert.
[7] Az alperes hivatkozott arra is, hogy a bíróság által elrendelt bizonyítás lefolytatása semmis döntést eredményezne, végül utalt arra, hogy a felperes - a perben beszerzett szakvéleményekből kitűnően - nem munkaképtelen, hiszen saját bevallása szerint rövidebb ideig munkaviszonya is volt és jelenleg is végez a ház körül fizikai munkát.
[8] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
[9] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
[10] A Ket. 19. § (1) bekezdése a hatóság hatáskörét - az eljárás körébe tartozó ügyfajta megjelölésével együtt - jogszabályi úton rendeli szabályozni, a 44. § (1) bekezdése pedig az érdemi döntést megalapozó egyes szakkérdések meghatározását és az érdemi döntésre jogosult hatóságok azon kötelezettségét, hogy e kérdésekben más hatóság (szakhatóság) - rájuk nézve kötelező - állásfoglalását beszerezzék, törvényi vagy kormányrendeleti szintű szabályozásra utalja. A rendelkezés második mondata szerint a szakhatóság olyan szakkérdésben ad ki állásfoglalást, amelynek megítélése hatósági ügyként a hatáskörébe tartozik, ennek hiányában törvény vagy kormányrendelet annak vizsgálatát szakhatósági ügyként hatáskörébe utalja.
[11] A társadalombiztosítási szerveknek a felperes rokkantsági járadékra való jogosultságát az MTr. alapján kellett elbírálni, annak során - az alperes által sem vitatottan - az 1. § (1) bekezdésében írt vagylagos feltételek fennállását, nevezetesen, hogy a felperes "a 25. életéve betöltése előtt teljesen munkaképtelenné vált, illetve 80%-os vagy azt meghaladó mértékű egészségkárosodást szenvedett" kellett vizsgálni. A rokkantságijáradék-igény elbírálását, vagyis az ellátást megállapító vagy a kérelmet - a jogosultsági feltételek hiányában - elutasító döntés meghozatalát az MTr. 2. § (1) bekezdése a határozatok meghozatalakor a nyugdíjbiztosítási igazgatóság, a jogerős ítélet meghozatalakor hatályos 2. § (1) bekezdés pedig az általános hatáskörű nyugdíj-megállapító szerv hatáskörébe utalta, ez utóbbi szerv a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervként eljáró fővárosi és megyei kormányhivatal [az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságról szóló 73/2015. (III. 30.) Korm. rendelet 8. § (3) bekezdés]. Mindezek alapján a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervként eljáró megyei kormányhivatal alperes felülvizsgálati kérelmében alaptalanul hivatkozott arra, hogy a közigazgatási és munkaügyi bíróság - a Ket. fenti rendelkezéseibe ütközően és a Ket. 121. § (1) bekezdés b) pontja szerint megsemmisítendő döntést eredményezően - az ellátásra való jogosultság olyan feltételének (munkaképtelenség) vizsgálatára kötelezte, amelyre nem rendelkezik hatáskörrel.
[12] Az alperes téves jogértelmezés eredményeként hivatkozott arra is, hogy a munkaképtelenségre vonatkozó feltétel a bíróság által elrendelt eljárásban azért nem vizsgálható, mert a 2015. április 1-től hatályos Kr. a rokkantságijáradék-ügyekben csak az egészségkárosodás mértékének vizsgálatát írja elő.
[13] A bíróság a közigazgatási (társadalombiztosítási) határozat törvényességét, ideértve az eljárási szabályoknak való megfelelőségét is, a meghozatalakor alkalmazandó jogszabályok és fennálló tények alapján köteles felülvizsgálni (Pp. 339/A. §). Az MTr.-nek a társadalombiztosítási határozatok meghozatalakor hatályos 1. § (3) bekezdése a döntéshozatalhoz szükséges, szakkérdések megválaszolását igénylő tények tisztázása érdekében előírta, hogy "ha az igénylő a kérelemhez az orvos szakértői szervnek a munkaképtelenség, illetve az egészségkárosodás mértékét megállapító, érvényes és hatályos szakhatósági állásfoglalását vagy szakvéleményét nem csatolta, az eljáró hatóság - a munkaképtelenség, illetve az egészségkárosodás mértéke kérdésében - szakhatósági állásfoglalás kiadása céljából megkeresi az orvos szakértői szervet". A 2015. március 30-ig hatályban volt, Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatalról, valamint a szakmai irányítása alá tartozó rehabilitációs szakigazgatási szervek feladat- és hatásköréről szóló 95/2012. (V. 15.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kormr.) 13. § (2) bekezdése ezzel összhangban rendelkezett akként, hogy a rokkantsági járadék megállapításához a rehabilitációs szakigazgatási szervnek szakhatósági állásfoglalást kellett kiadnia. Az ismertetett szabályozásból kitűnően a társadalombiztosítási szerveknek a felperes rokkantságijáradék-igénye elbírálásához nemcsak az egészségkárosodásra, hanem a munkaképtelenségre vonatkozó feltétel teljesülésének tisztázásához is szakhatósági állásfoglalást kellett beszerezniük, amely kötelezettség elmulasztását a bíróság helytállóan tekintette a határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú szerv új eljárásra kötelezését megalapozó lényeges, a bírósági eljárásban nem pótolható eljárási szabálysértésnek.
[14] A Kormr.-t 2015. április 1-jétől hatályon kívül helyező Kr. nem írta elő, hogy rendelkezéseit a jogerős bírósági ítélettel elrendelt, vagyis a megismételt közigazgatási hatósági eljárásokban is alkalmazni kellene. Olyan jogszabályi előírás, illetve olyan jogértelmezés elfogadása azonban, ami az anyagi jogszabályban (MTr.) előírt jogosultsági feltételnek (munkaképtelenség) a bíróság által elrendelt új eljárásban történő vizsgálata mellőzését eredményezné, a Kúria álláspontja szerint ellentétes lenne az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből származó jogbiztonság és az abból levezetett hátrányos visszamenőleges hatályú jogalkotás és jogértelmezés tilalmával.
[15] A Jat. 15. § (1) bekezdés b) pontja, amely a jogszabályi rendelkezést - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a hatálybalépését követően megkezdett eljárási cselekményekre rendeli alkalmazni, szintén nem ad lehetőséget arra, hogy a közigazgatási szerv a bíróság által a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján, anyagi jogi [MTr. 1. § (1) bekezdés] és lényeges eljárási szabálysértés [MTr. 1. § (3) bekezdés] miatt elrendelt új eljárásban a jogszabálysértés kiküszöbölését az eljárásjogi szabály változása miatt mellőzze. Az anyagi jogszabály által biztosított jogosultság a jogosultsági feltételek vizsgálatára vonatkozó eljárási szabályok módosítása révén alkotmányosan nem vonható el. A bíróság által elrendelt, a Pp. 339. § (1) bekezdése szóhasználatában új, valójában megismételt eljárásban a közigazgatási szerv az igény ismételt elbírálására, jogosultsági feltételek fennállásának vizsgálatára - a bíróság által megjelölt körben - korábban elkövetett jogszabálysértések felszámolásával köteles. A jogerős ítélet megalapozatlansága ezért a Kr. 7. § (1) bekezdés c) pontjával és a Jat. 15. § (1) bekezdés b) pontjával sem támasztható alá.
[16] Az MTr. 1. § (1) bekezdésében írt jogosultsági feltételek elbírálása szakkérdések megválaszolását igényli, emiatt rendelte el a jogalkotó a döntés megalapozásához szakhatósági állásfoglalás beszerzését [MTr. 1. § (3) bekezdés]. A munkaügyi bíróság a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránti perben a határozatok törvényességét vizsgálja, olyan - szakhatósági állásfoglalás alapján eldöntendő - kérdésben, illetve jogosultsági feltétel fennállásáról, amelyet a társadalombiztosítási szervek eljárásuk során nem vizsgáltak, a felek jogorvoslathoz való jogának elvonása nélkül szakértő bevonásával sem hozhat döntést. A munkaügyi bíróság a perben a felperes egészségkárosodásának tisztázása érdekében rendelt el szakértői bizonyítást, a munkaképtelenségre vonatkozó feltételről ítéletében nem foglalt állást, ezért nem volt jelentősége annak, hogy a felperes munkavégzésre való képességét a perben beszerzett szakvélemény alátámasztotta-e.
[17] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben felhívott jogszabályokat, ezért azt - a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta.
(Kúria, Mfv. III. 10.718/2015.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mfv. III. 10.718/2015/5.
A tanács tagjai: Dr. Zanathy János
a tanács elnöke
Dr. Magyarfalvi Katalin
előadó bíró
Dr. Farkas Katalin
bíró
A felperes:
A felperes képviselője: dr. Nagy Domokos ügyvéd
Az alperes: Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal
Az alperes képviselője: dr. Dernóczi Attila jogi osztályvezető
A per tárgya: társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes
Az elsőfokú bíróság határozatának száma: 6.M.275/2014/40.
R e n d e l k e z ő r é s z
A Kúria a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.275/2014/40. számú ítéletét hatályában fenntartja.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Tényállás
Az alperes a felperes által 2013. október 14-én előterjesztett rokkantsági járadék igényt a 2013. december 11-én kelt határozatával - a rehabilitációs szakigazgatási szerv elsőfokú szakértői bizottságának a felperes össz-szervezeti egészségkárosodását 2013. december 3-tól 50%-ban megállapító szakhatósági állásfoglalása alapján - azért utasította el, mert az ellátásnak a rokkantsági járadékról szóló 83/1987. (XII.27.) MT rendelet (a továbbiakban: MTr.) 1. § (1) bekezdésében írt feltételei nem állnak fenn.
A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat indokolása szerint a felperes egészségkárosodása – a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal másodfokú bizottsága szakhatósági állásfoglalása alapján – 51%, ami nem éri el az MTr. 1. § (1) bekezdésében előírt mértéket, ezért az elsőfokú határozat nem jogszabálysértő.
A felperes keresetében a társadalombiztosítási határozatok bírósági felülvizsgálatát azért kérte, mert az ellátásra való jogosultság MTr. 1. § (1) bekezdése szerinti feltételei – álláspontja szerint – teljesültek.
Az elsőfokú ítélet
A munkaügyi bíróság a társadalombiztosítási határozatokat hatályon kívül helyezte és az alperest – a Kúria ítéletben felsorolt határozatai szerinti gyakorlatára utalva – új eljárásra, annak keretében az MTr. 1. § (1) bekezdés első fordulatában írt, a társadalombiztosítási szervek által eljárásuk során nem vizsgált azon feltétel vizsgálatára kötelezte, hogy a felperes a 25. életéve betöltése előtt teljesen munkaképtelenné vált-e.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak "megváltoztatásával" a keresetet elutasító döntés meghozatalát kérte a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 19. § (1) bekezdése, 44. § (1) bekezdése és 121. § (1) bekezdés b) pontja megsértésére hivatkozva.
Az alperes előadta, hogy az MTr. 1. § (1) bekezdésének ítéleti értelmezését, amely szerint az igénylő nem csupán az előírt egészségkárosodási mérték elérése, hanem a teljes munkaképtelensége megállapítása esetén is jogosulttá válhat az ellátásra, nem vitatja. A jogerős ítélet azért jogszabálysértő, mert a bíróság elmulasztotta annak vizsgálatát, hogy az alperesnek van-e jogszabályi lehetősége a munkaképtelenség vizsgálatára. Az alperes szerint erre a jogszabályok nem biztosítanak hatáskört. Ezt támasztja alá a 2015. április 1-től hatályos, a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatalról szóló 74/2015. (III.30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr.) 7. § (1) bekezdés c) pontja is, amely rendelkezés alapján a kormányhivatalok rokkantsági járadék ügyekben szakkérdésként az egészségkárosodás mértékét vizsgálják. A Kr. rendelkezéseit, figyelemmel a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 15. § (1) bekezdés b) pontjára és arra, hogy másként a Kr. sem rendelkezik, alkalmazni kell a hatályba lépését követően megkezdett eljárási cselekményekre. Ennek alapján az alperes a megismételt eljárásban kizárólag az egészségkárosodás mértékét vizsgálhatja, ami a perben orvosszakértői bizonyítás útján már tisztázást nyert.
Az alperes hivatkozott arra is, hogy a bíróság által elrendelt bizonyítás lefolytatása semmis döntést eredményezne, végül utalt arra, hogy a felperes – a perben beszerzett szakvéleményekből kitűnően – nem munkaképtelen, hiszen saját bevallása szerint rövidebb ideig munkaviszonya is volt és jelenleg is végez a ház körül fizikai munkát.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A Ket. 19. § (1) bekezdése a hatóság hatáskörét – az eljárás körébe tartozó ügyfajta megjelölésével együtt – jogszabályi úton rendeli szabályozni, a 44. § (1) bekezdése pedig az érdemi döntést megalapozó egyes szakkérdések meghatározását és az érdemi döntésre jogosult hatóságok azon kötelezettségét, hogy e kérdésekben más hatóság (szakhatóság) – rájuk nézve kötelező – állásfoglalását beszerezzék, törvényi vagy kormányrendeleti szintű szabályozásra utalja. A rendelkezés második mondata szerint a szakhatóság olyan szakkérdésben ad ki állásfoglalást, amelynek megítélése hatósági ügyként a hatáskörébe tartozik, ennek hiányában törvény vagy kormányrendelet annak vizsgálatát szakhatósági ügyként hatáskörébe utalja.
A társadalombiztosítási szerveknek a felperes rokkantsági járadékra való jogosultságát az MTr. alapján kellett elbírálni, annak során – az alperes által sem vitatottan – az 1. § (1) bekezdésében írt vagylagos feltételek fennállását, nevezetesen, hogy a felperes „a 25. életéve betöltése előtt teljesen munkaképtelenné vált, illetve 80%-os vagy azt meghaladó mértékű egészségkárosodást szenvedett” kellett vizsgálni. A rokkantsági járadék igény elbírálását, vagyis az ellátást megállapító, vagy a kérelmet – a jogosultsági feltételek hiányában – elutasító döntés meghozatalát az MTr. 2. § (1) bekezdése a határozatok meghozatalakor a nyugdíjbiztosítási igazgatóság, a jogerős ítélet meghozatalakor hatályos 2. § (1) bekezdés pedig az általános hatáskörű nyugdíj-megállapító szerv hatáskörébe utalta, ez utóbbi szerv a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervként eljáró fővárosi és megyei kormányhivatal [az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságról szóló 73/2015. (III. 30.) Korm. rendelet 8. § (3) bekezdés]. Mindezek alapján a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervként eljáró megyei kormányhivatal alperes felülvizsgálati kérelmében alaptalanul hivatkozott arra, hogy a munkaügyi bíróság – a Ket. fenti rendelkezéseibe ütközően és a Ket. 121. § (1) bekezdés b) pontja szerint megsemmisítendő döntést eredményezően – az ellátásra való jogosultság olyan feltételének (munkaképtelenség) vizsgálatára kötelezte, amelyre nem rendelkezik hatáskörrel.
Az alperes téves jogértelmezés eredményeként hivatkozott arra is, hogy a munkaképtelenségre vonatkozó feltétel a bíróság által elrendelt eljárásban azért nem vizsgálható, mert a 2015. április 1-től hatályos Kr. a rokkantsági járadék-ügyekben csak az egészségkárosodás mértékének vizsgálatát írja elő.
A munkaügyi bíróság a közigazgatási (társadalombiztosítási) határozat törvényességét, ideértve az eljárási szabályoknak való megfelelőségét is, a meghozatalakor alkalmazandó jogszabályok és fennálló tények alapján köteles felülvizsgálni (Pp. 339/A. §). Az MTr.-nek a társadalombiztosítási határozatok meghozatalakor hatályos 1. § (3) bekezdése a döntéshozatalhoz szükséges, szakkérdések megválaszolását igénylő tények tisztázása érdekében előírta, hogy "ha az igénylő a kérelemhez az orvosszakértői szervnek a munkaképtelenség, illetve az egészségkárosodás mértékét megállapító, érvényes és hatályos szakhatósági állásfoglalását vagy szakvéleményét nem csatolta, az eljáró hatóság - a munkaképtelenség, illetve az egészségkárosodás mértéke kérdésében - szakhatósági állásfoglalás kiadása céljából megkeresi az orvosszakértői szervet". A 2015. március 30-ig hatályban volt, Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatalról, valamint a szakmai irányítása alá tartozó rehabilitációs szakigazgatási szervek feladat- és hatásköréről szóló 95/2012. (V. 15.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kormr.) 13. § (2) bekezdése ezzel összhangban rendelkezett akként, hogy a rokkantsági járadék megállapításához a rehabilitációs szakigazgatási szervnek szakhatósági állásfoglalást kellett kiadnia. Az ismertetett szabályozásból kitűnően a társadalombiztosítási szerveknek a felperes rokkantsági járadék igénye elbírálásához nem csak az egészségkárosodásra, hanem a munkaképtelenségre vonatkozó feltétel teljesülésének tisztázásához is szakhatósági állásfoglalást kellett beszerezniük, amely kötelezettség elmulasztását a munkaügyi bíróság helytállóan tekintette a határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú szerv új eljárásra kötelezését megalapozó lényeges, a bírósági eljárásban nem pótolható eljárási szabálysértésnek.
A Kormr-t 2015. április 1-től hatályon kívül helyező Kr. nem írta elő, hogy rendelkezéseit a jogerős bírósági ítélettel elrendelt, vagyis a megismételt közigazgatási hatósági eljárásokban is alkalmazni kellene. Olyan a jogszabályi előírás, illetve olyan jogértelmezés elfogadása azonban, ami az anyagi jogszabályban (MTr.) előírt jogosultsági feltételnek (munkaképtelenség) a bíróság által elrendelt új eljárásban történő vizsgálata mellőzését eredményezné, a Kúria álláspontja szerint ellentétes lenne az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből származó jogbiztonság és az abból levezetett hátrányos visszamenőleges hatályú jogalkotás és jogértelmezés tilalmával.
A Jat. 15. § (1) bekezdés b) pontja, amely a jogszabályi rendelkezést – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – a hatályba lépését követően megkezdett eljárási cselekményekre rendeli alkalmazni, szintén nem ad lehetőséget arra, hogy a közigazgatási szerv a bíróság által a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján, anyagi jogi [MTr. 1. § (1) bekezdés] és lényeges eljárási szabálysértés [MTr.1. § (3) bekezdés] miatt elrendelt új eljárásban a jogszabálysértés kiküszöbölését az eljárásjogi szabály változása miatt mellőzze. Az anyagi jogszabály által biztosított jogosultság a jogosultsági feltételek vizsgálatára vonatkozó eljárási szabályok módosítása révén alkotmányosan nem vonható el. A bíróság által elrendelt, a Pp. 339. § (1) bekezdése szóhasználatában új, valójában megismételt eljárásban a közigazgatási szerv az igény ismételt elbírálására, jogosultsági feltételek fennállásának vizsgálatára – a bíróság által megjelölt körben – korábban elkövetett jogszabálysértések felszámolásával köteles. A jogerős ítélet megalapozatlansága ezért a Kr. 7. § (1) bekezdés c) pontjával és a Jat. 15. § (1) bekezdés b) pontjával sem támasztható alá.
Az MTr. 1. § (1) bekezdésében írt jogosultsági feltételek elbírálása szakkérdések megválaszolását igényli, emiatt rendelte el a jogalkotó a döntés megalapozásához szakhatósági állásfoglalás beszerzését [MTr. 1. § (3) bekezdés]. A munkaügyi bíróság a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránti perben a határozatok törvényességét vizsgálja, olyan – szakhatósági állásfoglalás alapján eldöntendő – kérdésben, illetve jogosultsági feltétel fennállásáról, amelyet a társadalombiztosítási szervek eljárásuk során nem vizsgáltak, a felek jogorvoslathoz való jogának elvonása nélkül szakértő bevonásával sem hozhat döntést. A munkaügyi bíróság a perben a felperes egészségkárosodásának tisztázása érdekében rendelt el szakértői bizonyítást, a munkaképtelenségre vonatkozó feltételről ítéletében nem foglalt állást, ezért nem volt jelentősége annak, hogy a felperes munkavégzésre való képességét a perben beszerzett szakvélemény alátámasztotta-e.
Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben felhívott jogszabályokat, ezért azt – a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával – hatályában fenntartotta.
A döntés elvi tartalma
A Jat. 15. § (1) bekezdés b) pontja nem ad lehetőséget arra, hogy a közigazgatási szerv a bíróság által a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján, anyagi jogi [MTr. 1. § (1) bekezdés] és lényeges eljárási szabálysértés [MTr.1. § (3) bekezdés] miatt elrendelt új eljárásban a jogszabálysértés kiküszöbölését az eljárásjogi szabály változása miatt mellőzze. Az anyagi jogszabály által biztosított jogosultság a jogosultsági feltételek vizsgálatára vonatkozó eljárási szabályok módosítása révén alkotmányosan nem vonható el. A bíróság által elrendelt, a Pp. szóhasználatában új, valójában megismételt eljárásban a közigazgatási szerv az igény ismételt elbírálására, jogosultsági feltételek fennállásának vizsgálatára – a bíróság által megjelölt körben – a korábban elkövetett jogszabálysértések felszámolásával köteles.
Z á r ó r é s z
A felperes felülvizsgálati eljárási költséget nem igényelt, ezért a Kúria a Pp. 78. § (2) bekezdése alapján e tárgyban mellőzte a határozathozatalt.
A Kúria a felülvizsgálati eljárás illetékéről a Tny. 81. §-a alapján határozott.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
Budapest, 2016. április 11.
Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Farkas Katalin s.k. bíró
(Kúria, Mfv. III. 10.718/2015.)