adozona.hu
AVI 2016.8.62
AVI 2016.8.62
A Jöt. 116/A. § (2) bekezdés b) pont nem teszi lehetővé, hogy a hatóság a vétkességet vizsgálja [2003. évi CXXVII. tv. 116/A. §]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Bevetési Főigazgatóság járőrei 2013. augusztus 9-én az M1-M7 autópálya Budaörsi pihenőhelyénél jövedéki ellenőrzés alá vonták a felperes által vezetett gépjárművet, melynek rakterében több raklapnyi mennyiségű körülfóliázott lezárt állapotú kartondobozt találtak elő. A kartondobozok felnyitását követően megállapítást nyert, hogy azokban magyar adójegy nélküli, ukrán zárjeggyel ellátott dohánygyártmányt helyeztek el. A felperes az ellenőrzés során úgy nyilatkozott...
Az elsőfokú hatóság határozatában megállapította, hogy a felperes adózás alól elvont jövedéki termék birtoklásával és szállításával jövedéki törvénysértést követett el, ezért 9 662 402 forint jövedéki bírság és az eljárás tárgyát képező dohánytermék szállítására használt és lefoglalt gépjármű tárolása kapcsán felmerült 92 400 forint raktározási díj megfizetésére kötelezte. Döntését a jövedéki adóról és jövedéki termékek forgalmazásának szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Jöt.) 4. § a) pontjára, 114. § (1), (2) és (3) bekezdésére, a 116/A. § (1), (2) bekezdéseire, valamint a Jöt. 119. § (1), (2) bekezdés g) pontja, (6) bekezdés e) pontja, (7) bekezdése és (12) bekezdésére alapította. Indokolása szerint a felperes felelőssége objektív, a Jöt. vonatkozó kógens rendelkezéseivel szemben a szubjektív tudati elemek nem vehetők figyelembe, ezért felperessel szemben bírságot kellett kiszabni.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2014. január 8. napján kelt határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat indokolásában rámutatott, hogy a felperes a fellelt dohánytermékek származását hitelt érdemlően nem tudta igazolni. Azok nem tartalmaztak magyar adójegyet, ezért adózás alól elvont terméknek minősülnek, melynek birtokban tartásáért a felperest terheli a felelősség. Kiemelte az alperes, hogy a birtokos személyét nem az határozza meg, hogy tudata átfogja-e a birtokosi minőségét, a birtoklás arra irányuló akarat nélkül, a birtokló személy tudatától függetlenül létrejön. A birtok megállapítása szempontjából a jövedéki ügyekben a Btk. fogalom és felelősségi rendszere nem alkalmazható. Utalt arra is, hogy a tulajdonos kilétének megállapítása a tényállás feltárása körében nem releváns körülmény, mert a Jöt. szankció kiszabását nem a tulajdonossal szemben rendeli.
A felperes keresettel támadta az alperes határozatát, kérve annak hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését. Álláspontja szerint az elsőfokú hatóság a tényállást nem tárta fel kellő mértékben, amikor nem vizsgálta a felperes tudattartalmát, figyelmen kívül hagyva azt a körülményt, hogy más személy adott megbízást a szállításra, mely eljárási hiányosságot az alperes sem pótolta eljárásában.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság jogerős ítéletében a keresetet elutasította. Az indokolásában a Jöt. 114. § (1) bekezdése, (2) bekezdés b) és c) pontja felhívásával utalt arra, hogy a jogsértést önmagában a birtoklás ténye megvalósítja, ezért nincs relevanciája, hogy a felperes tudatában volt-e az általa bérelt gépjárműben elhelyezett szállítmány tartalmának, illetve hogy egy másik személy adott részére megbízást a szállításra. Érvelése szerint a birtokviszony létrejöttéhez nincs szükség birtokosi tudatra, mert a birtokos akaratán kívül is megszerezheti a birtokot. A Jöt. szigorú objektív felelősségi szabályai tudati elemek alapján történő kimentési lehetőséget nem biztosítanak. Utalt továbbá arra, hogy a büntetőjogi és a közigazgatási jogi értelemben vett felelősség egymástól élesen elkülönül, ezért a büntetőeljárás eredménye a vámhatóságot eljárása során nem köti. A bíróság a bizonyítékok értékelése körében kiemelte, hogy a bűnügyi eljárásban keletkezett iratok és fényképfelvételek a felperes birtokosi minőségét támasztották alá, melyre nincs befolyással a csatolt megbízási szerződés és a megbízó perbeli tanúvallomása sem alkalmas arra, hogy felperes mentesüljön a jövedéki törvény objektív felelőssége alól. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta a bíróság, hogy az objektív felelősségi rendszernek pontosan a megfelelő szankcionálás a lényege. A bíróság nem tartotta alkalmazhatónak a Jöt. 17. § (3) bekezdését azzal az indokkal, hogy a hatóság az ügyben jövedéki adót felperes terhére nem állapított meg.
A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, annak megváltoztatása és a keresetnek való helyt adás iránt. Másodsorban kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását. Okfejtése szerint a bíróság helyesen állapította meg a tényállást, azonban jogszabálysértően vonta le azt a következtetést, hogy a Jöt. 114. § (1) bekezdése alkalmazásánál a birtokos tudattartalmát nem kell vizsgálni. Szintén jogszabálysértő az elsőfokú bíróság azon megállapítása, hogy a jogsértést már a birtoklás ténye megvalósítja, függetlenül attól a körülménytől, hogy a felperes nem volt tudatában az általa bérelt gépjárműben elhelyezett dobozok tartalmának. Előadta, hogy a Jöt. hivatkozott szabályának értelmezésekor a birtokos fogalmát a polgári jog szabályaival összhangban kell értelmezni, mivel a Jöt. nem tartalmaz birtokfogalom meghatározást. Ennek kapcsán utalt a Polgári Törvénykönyv magyarázatára, mely szerint a személyi és tárgyi körülményeknek jelentősége van annak megítélésében, hogy a hatalomban tartás létrejöhetett-e, különösen, ha a birtokláshoz a jogszabály negatív jogkövetkezményeket fűz. Hivatkozása szerint már a római jogban is a birtok megvalósulásának elengedhetetlen feltétele volt a birtokos tudattartalma, mely a történeti értelmezés körében alkalmazható jelen ügyben is, amennyiben más értelmezés nem vezet eredményre. Erre figyelemmel kérte a birtok fogalmát értelmező - jogsértőnek tartott - felsőbírósági gyakorlat felülvizsgálatát és hivatkozása szerint felmerülhet a jogegységi eljárás kezdeményezésének szükségessége is.
Indokoltnak tartotta továbbá a Jöt. 114. § (1) bekezdésének Alkotmánybíróság által történő felülvizsgálatát, mert az - álláspontja szerint - ellentétes az Alaptörvénnyel és indokolja az Alkotmánybírósághoz fordulást. A 60/2009. (V. 28.) AB határozatra hivatkozással előadta, hogy sérült a közigazgatási eljárásban az ártatlanság vélelme és a tisztességes eljáráshoz való jog az által, hogy a Jöt. 114. § (1) bekezdése vonatkozásában nincs helye kimentésnek.
Felperes szerint az első fokon eljárt bíróság jogsértően állapította meg, továbbá hogy a Jöt. 17. § (3) bekezdése csak a jövedéki adó fizetési kötelezettségre vonatkozó rendelkezés, így a jövedéki bírságra nem alkalmazható. Ennek kapcsán a felperes hivatkozott az Art. 4. § (1) bekezdésére, illetve az ahhoz fűzött jogirodalmi álláspontra.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását indítványozta.
A Kúria megállapítása szerint a felperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint nem megalapozott.
A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: Pp.) 275. § (1) bekezdése értelmében a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének csak kivételesen van helye, ha a megállapított tényállás iratellenes, hiányos, az ítélet indokolása logikátlan vagy kirívóan okszerűtlen. A jogerős ítélet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálható felül.
A felperes a felülvizsgálati kérelemben a jogerős ítéletben rögzített tényállást nem vitatta, de álláspontja szerint a helyesen megállapított tényállásból az elsőfokú bíróság jogsértően jutott arra a következtetésre, hogy adózás alól elvont jövedéki termék birtokban tartása a birtokos tudattartalmától függetlenül jövedéki törvény sértésnek minősül, melynek szankciója Jöt. 114. § (1) bekezdése szerinti jövedéki bírság kiszabása.
A Kúria a perbeli ügy tényállásával megegyező, azonos jogkérdést felvető többi másik perben már állást foglalt, az abban hozott döntéstől eltérni nem kíván pl. (Kfv.III.35.155/2015/11.) Jelen ügyben is kiemeli, hogy az elsőfokú bíróság helyesen hivatkozott a Jöt. objektív felelősségi rendszerére és jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy magyar adójegy nélküli jövedéki termék birtokban tartása birtoklásra irányuló akarat nélkül, önmagában jövedéki törvénysértést valósít meg. Erre figyelemmel a Kúria nem látta indokoltnak jogegységi eljárás kezdeményezését.
A Jöt. 114. § (1) bekezdésének helyes értelmezése körében kialakult töretlen ítélkezési gyakorlat szerint a birtok valamely dolog feletti tényleges hatalmat jelent, a birtokos személyét elsősorban az a tényleges helyzet határozza meg, amelyet az ellenőrzés során feltárnak. A Jöt. szigorú objektív felelősségi rendszere mellett nem szükséges a birtokos felelősségének megállapításához annak vizsgálata, hogy a birtokos tudata átfogja-e a birtokosi minőséget.
A felperes, mint szállító az adózás alól elvont jövedéki termék birtokosának minősül, függetlenül attól, hogy tudatában volt-e az általa bérelt gépjárműben elhelyezett rakomány tartalmának. A Kúria ennek kapcsán hangsúlyozza, hogy a szállító csak akkor hivatkozhat alappal a tudati tényezőkre, ha a szállítmány tartalmára vonatkozó, annak szállításához szükséges bizonylatokkal rendelkezik. Jelen ügyben a felperes szállítólevél, számla vagy a szállításra átvett áru származását igazoló egyéb dokumentumok nélkül végzett szállítást, melynek következtében a szállított áru származását, adózott voltát az ellenőrzés során a Jöt. 114. § (2) bekezdés d), c) pontjában előírt módon igazolni nem tudta. Saját felróható magatartása volt az, amely közrehatott a jövedéki törvénysértés elkövetésében.
A Jöt. a birtokos fogalmát valóban nem határozza meg, ezért a Jöt. alkalmazásakor is megfelelően irányadóak a polgári jog szabályai a birtokosi minőség megállapítása során. A Ptk. vonatkozó rendelkezései szerint a birtok a birtokos akaratán kívül is megszerezhető, az egyéb tudati elemeknek csak a saját vagy idegen birtok létrejötte, illetve a birtokos szándékának minősítése (jó- vagy rosszhiszeműség) szempontjából van jelentősége. Jelen esetben a felperes volt az aki a rakományt szállítás végett, a dolog időleges birtokára jogosító jogviszony alapján átvette, azaz tudatában volt annak, hogy a szállított áru birtokába került, ezért alaptalan a felülvizsgálati kérelemnek a tudati elemek hiányára vonatkozó okfejtése.
A Kúria a jogerős ítéletben foglaltakkal egyezően hangsúlyozza, hogy a Jöt. objektív felelősségi rendszerének a lényege a jövedéki törvénysértés megfelelő szankcionálása, ezért nem biztosít a jogalkotó tudati elemek vizsgálatán alapuló kimentési lehetőséget. Mindezekre figyelemmel a Kúria a Jöt. 114. § (1) bekezdésének alkalmazása körében nem észlelt olyan alapjogi sérelmet, ami indokolttá tette volna a Jöt. 114. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének vizsgálatát, ezért az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezésére irányuló felperesi indítványt elutasította.
Megjegyzi a Kúria, hogy a felperes által hivatkozott 60/2009. (V. 28.) AB határozat a közlekedésjogi normák érvényesítéséhez kapcsolódóan vizsgálta az üzembentartó törvényi vélelmen alapuló felelősségi rendszerét. Az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy "a jogalkotó mérlegelési szabadságába tartozik annak eldöntése, hogy - alkotmányos keretek között - milyen felelősségi alakzatot alkot, figyelembe véve annak a jogágnak a sajátosságait, melyben azt elhelyezi. A jogkövetkezmény hatékonysága elsősorban a felelősségre vonás elkerülhetetlenségén múlik, mely tény nem sérti a jogbiztonság követelményét, hanem éppen ellenkezőleg a jogkövető magatartásra ösztönzés révén alkotmányosnak tekinthető." (Indokolás 2.2. pont)
A Jöt. megalkotásakor a jogalkotó nem törvényi vélelmen, hanem az ellenőrzés során feltárt tényeken alapuló szankciórendszert dolgozott ki, mely szigorú szankció kilátásba helyezésével kívánta visszaszorítani a jövedéki termékekkel kapcsolatos nagyszámú visszaéléseket és egy olyan felelősségi rendszert alkotott, amely megkönnyíti a felelősök kilétének megállapítását. Az objektív felelősségi rendszer mellett azonban a Jöt. a jövedéki bírság kiszabása körében lehetővé teszi a szubjektív, vétkességi elemek vizsgálatát is, kivéve azokat az eseteket, amikor maga a jogalkotó zárja ki a jövedéki bírság mérséklésének, illetve kiszabása mellőzésének jogszabályi lehetőségét. A felperes vonatkozásában a Jöt. 116/A. § (2) bekezdésének b) pontja szerinti kizáró ok miatt az alperes nem vizsgálhatta a vétkességi körbe tartozó tényállási elemeket, eljárása tehát mindenben megfelelt a Jöt. vonatkozó előírásainak. A felperesnek a tisztességes eljáráshoz való joga ennek okán nem sérült.
A Kúria nem tartotta elfogadhatónak a felülvizsgálati kérelemnek a Jöt. 17. § (3) bekezdésével kapcsolatos okfejtését, mivel a Jöt. adófizetési kötelezettséget szabályozó rendelkezései nem moshatók össze a jogkövetkezményekre vonatkozó elkülönült szabályokkal. Az alperesi határozat jövedéki adófizetési kötelezettséget nem állapított meg a felperes terhére, ezért nem kellett alkalmaznia eljárásában a Jöt. 17. § (3) bekezdésének azon rendelkezését, amely többek között kimondja, hogy ha a jövedéki törvénysértést a megbízott a megbízási szerződés teljesítésével összefüggésben eljárva követi el, a megbízó minősül adófizetésre kötelezett személynek. Ez a rendelkezés a jövedéki bírságra, mint jogkövetkezményre nem vonatkoztatható. Ezt támasztja alá a Jöt. 121. § (3) bekezdése, mint a jövedéki bírság kapcsán irányadó önálló, speciális rendelkezés, ami csak az alkalmazott által munkakörében elkövetett cselekmény vonatkozásában engedi meg a jogsértő helyett a munkáltató bírságolását.
Hasonlóképpen nem tévesztendő össze az Art., mint eljárási háttérjogszabály a Jöt. anyagi jogi rendelkezéseivel. A felperes által hivatkozott Art. 4. § (3) bekezdés a) pontja értelmében, ha e törvény másként nem rendelkezik az adóelőleg továbbá a bírság, a pótlék és a költség tekintetében az adóra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Az ilyen különbségtétel a megfizetés vagy a végrehajtás során valóban nem indokolt, de jelen ügyben az alperes nem az Art., hanem a Jöt. rendelkezéseit alkalmazva szabta ki a jövedéki bírságot, amely már a kifejtettek ismeretében olyan önállóan is alkalmazható anyagi jogi szankció, amely nem érinti a jövedéki adófizetési kötelezettséget.
A Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, ezért a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. III. 35.251/2015/7.)