adozona.hu
BH 2016.8.218
BH 2016.8.218
A megkülönböztetés tilalma nemcsak az egyes adózók között, hanem egy adózó különböző adóévei között is alkalmazandó az adóbírság kiszabása során [2003. évi XCII. tv. (Art.) 1. §, 170. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az elsőfokú adóhatóság a 2011. és 2012. évekre áfa adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott a felperesnél. Megállapították, hogy a felperes a 2011. és 2012. évekre vonatkozó áfabevallásaiban jelentősen alacsonyabb összegű értékesítést és fizetendő adót vallott, mint amit könyvei és kibocsátott számláival alátámasztott áfaanalitikái tartalmaznak. A revízió adatai alapján az elsőfokú adóhatóság a felperes értékesítést terhelő fizetendő adóját az áfaanalit...
BH 2016.8.218 A megkülönböztetés tilalma nemcsak az egyes adózók között, hanem egy adózó különböző adóévei között is alkalmazandó az adóbírság kiszabása során [2003. évi XCII. tv. (Art.) 1. §, 170. §].
[1] Az elsőfokú adóhatóság a 2011. és 2012. évekre áfa adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott a felperesnél. Megállapították, hogy a felperes a 2011. és 2012. évekre vonatkozó áfabevallásaiban jelentősen alacsonyabb összegű értékesítést és fizetendő adót vallott, mint amit könyvei és kibocsátott számláival alátámasztott áfaanalitikái tartalmaznak. A revízió adatai alapján az elsőfokú adóhatóság a felperes értékesítést terhelő fizetendő adóját az áfaanalitikában szerepeltetett értékesítés áfatartalmával egyezően 2011. és 2012. évre összesen 4 840 000 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetként állapította meg. Az adóhiány után a 2011. évre 75%-os, a 2012. évre 200%-os mértékű adóbírságot (összesen: 7 392 000 forint) szabott ki és 523 000 forint késedelmi pótlékot számított fel. Az alperes határozatával helybenhagyta az elsőfokú döntést.[2] A felperes az adóbírság és a késedelmi pótlék körében kezdeményezte az alperesi határozat bírósági felülvizsgálatát, kérve azok mellőzését, illetőleg mérséklését.
[3] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét.
[4] Indokolásában - egyebek mellett - kiemelte, hogy a felperes maga sem vitatta, hogy bevallásaiban nem a valós adatokat tüntette fel, illetőleg azokat csak részben szerepeltette. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.) alapelvi rendelkezése sem alkalmazható, mivel arra alapított jogszabálysértés csak kivételes esetben és csak akkor állapítható meg, amikor a bíróság tételes jogi rendelkezés megsértése nem észlelhető, ilyet pedig a felperes nem igazolt. Sem a pótlék, sem a késedelmi pótlék mérséklésére nincs lehetőség.
[5] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és kereseti kérelmének megfelelően az adóbírság (2011. évre 274 000 forintra, a 2012. évre 409 000 forintra) és a késedelmi pótlék (262 000 forintra) mérséklését kérte.
[6] A felperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint részben alapos.
[7] A felperes már keresetében hivatkozott az Art. szerinti alapelvi sérelmekre, amelyeket az elsőfokú bíróság az előtte folyó eljárásban rendelkezésre álló bizonyítékokkal összhangban értékelt. A felülvizsgálati eljárásban a felperes a jogerős ítélet meghozatalát követően keletkezett adóhatósági határozatot csatolt. A Kúria előtt a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 275. §-ának szabályai következtében nincs helye bizonyítás felvételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek, a Kúria a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben a rendelkezésére álló iratok alapján dönthet. Erre tekintettel a határozatot a Kúria a felülvizsgálati kérelem adóigazgatási eljárás igazságosságára vonatkozó indokai körében, azt kiegészítő felperesi előadásként értékelte.
[8] A felperes esetében a 2011. és 2012. évekre az Art. 170. § (1) bekezdése szerinti 75, illetve 200%-os adóbírságot az alperes azért alkalmazta, mert értékelése szerint az adóhiány a bevétel eltitkolásával, a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével függött össze. Az Art. 171. § (2) bekezdése ebben az esetben kategorikusan kizárja az adóbírság akár hivatalból, akár kérelemre történő mérséklését. Megállapítható, hogy ugyanazon tényállás mellett a 2013. évre csak 1%-os bírságmértéket alkalmaztak, azaz az adóhatóság értékelése szerint az, hogy a bizonylatok szerepelnek a felperes bemutatott analitikájában, de nem egyeznek bevallásban feltüntetett összesítő adatokkal, nem minősül a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításának.
[9] Az Art. 1. § (3) bekezdése tartalmazza a megkülönböztetés tilalmának elvét, a jogegyenlőség megvalósulásának követelményét: az adóhatóság minden ügyben megkülönböztetés nélkül, a törvényeknek megfelelően köteles eljárni és intézkedni. Az adóbírság alkalmazása során ez azt feltételezi, a tényállás feltárására, az adózó javára szóló körülmények, bizonyítékok súlyozására nemcsak az egyes adózók egymáshoz való viszonyában kell azonos módon sort keríteni, hanem ugyanazon adózó esetében sem értékelhetők másként az adókülönbözet keletkezésének körülményei.
[10] A felperes esetében az egyes adóhatósági döntések az adókülönbözet keletkezésének ugyanazon körülményeit eltérően értékelték, az eltérésre okszerű magyarázat nem adható, az Art. 1. § (3) bekezdés mellett sérült az adóztatás egységességének [Art. 1. § (1) bekezdés] és a méltányos eljárásnak [Art. 1. § (6) bekezdés] az elve is.
[11] Erre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése és 339. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet az adóbírság körében hatályon kívül helyezte, egyben az alperes határozatát megváltoztatta. A megváltoztatás során a Kúria a felperes törvényes határidőn belül előterjesztett felülvizsgálati kérelmében megjelöltek szerint szállította le az adóbírság összegét.
[12] Az adóbírság megváltoztatását megalapozó indokok a jogintézmények eltérő szabályozása folytán nem eredményezik automatikusan az Art. 165-167. § szerinti késedelmi pótlék leszállítását: az Art. 171. § (3) bekezdése szerint az adóbírság megállapítása nem érinti a késedelmipótlék-fizetési kötelezettséget. A felperes a késedelmi pótlék körében a felülvizsgálati kérelemben nem adott elő olyan indokokat, melyek miatt sor kerülhetett volna a jogerős ítélettől eltérő határozat meghozatalára, ezért ebben a körben a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta a jogerős ítéletet.
(Kúria Kfv. I. 35.490/2015.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Gerber Ügyvédi Iroda (ügyintéző ügyvéd: Dr. Gerber Miklós) által képviselt felperesnek a Dr. Balogh Andrea jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatóság, mint a Nemzeti Adó-és Vámhivatal Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága jogutódja alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2015. március 24. napján kelt 27.K.32.768/2014/10. számú jogerős ítélte ellen a felperes által 15. sorszámon benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi
í t é l e t e t:
A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 27.K.32.768/2014/10. számú ítéletét az adóbírság tekintetében hatályon kívül helyezi, az alperes 2927747587 számú határozatát megváltoztatja, és az adóbírság összegét a 2011. év tekintetében 274.000 (kétszázhetvennégyezer) forintra, 2012. év vonatkozásában 409.000 (négyszázkilencezer) forintra szállítja le. Egyebekben a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.
A felek az elsőfokú és a felülvizsgálati eljárás során felmerült költségeiket maguk viselik.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívására - 72.400 (hetvenkétezer-négyszáz) forint kereseti részilletéket, valamint 52.300 (ötvenkétezer-háromszáz) forint felülvizsgálati részilletéket.
Az ezt meghaladó kereseti és felülvizsgálati részilletéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
[1] Az elsőfokú adóhatóság a 2011. és 2012. évekre áfa adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott a felperesnél. Megállapították, hogy a felperes a 2011. és 2012. évekre vonatkozó áfa bevallásaiban jelentősen alacsonyabb összegű értékesítést és fizetendő adót vallott, mint amit könyvei és kibocsátott számláival alátámasztott áfa analitikái tartalmaznak. A revízió adatai alapján az elsőfokú adóhatóság a felperes értékesítést terhelő fizetendő adóját az áfa analitikában szerepeltetett értékesítés áfa tartalmával egyezően 2011. és 2012. évre összesen 4.840.000 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetként állapította meg. Az adóhiány után a 2011. évre 75%-o, a 2012. évre 200%-os mértékű adóbírságot (összesen: 7.392.000 forint) szabott ki és 523.000 forint késedelmi pótlékot számított fel. Az alperes határozatával helybenhagyta az elsőfokú döntést.
[2] A felperes az adóbírság és a késedelmi pótlék körében kezdeményezte az alperesi határozat bírósági felülvizsgálatát, kérve azok mellőzését, illetőleg mérséklését.
[3] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét. Indokolásában - egyebek mellett - kiemelte, hogy a felperes maga sem vitatta, hogy bevallásaiban nem a valós adatokat tüntette fel, illetőleg azokat csak részben szerepeltette. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.) alapelvi rendelkezése sem alkalmazható, mivel arra alapított jogszabálysértés csak kivételes esetben és csak akkor állapítható meg, amikor a bíróság tételes jogi rendelkezés megsértése nem észlelhető, ilyet pedig a felperes nem igazolt. Sem a pótlék, sem a késedelmi pótlék mérséklésére nincs lehetőség.
[4] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és kereseti kérelmének megfelelően az adóbírság (2011. évre 274.000 forintra, a 2012. évre 409.000 forintra) és a késedelmi pótlék (262.000 forintra) mérséklését kérte.
[5] Ismételten arra hivatkozott, hogy a bevallások hibája a könyvelési program technikai hibájából adódott. Álláspontja szerint igazságtalan, ha felperest ugyanazon szankciókkal sújtják egy technikai hiba miatt, mint azokat, akik készakarva arra törekednek, hogy az adót jogellenesen minimalizálják. Előadta, időközben kézhez kapta az elsőfokú adóhatóság határozatát, amely a 2013. évre, a perbelivel azonos tényállás mellett, 1%-os bírságmértéket alkalmazott; késedelmi pótlék felszámítására nem került sor, mert az adókülönbözet teljes egészében jogosulatlan igénylésnek minősült.
[6] Alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását indítványozta.
[7] A felperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint részben alapos.
[8] A felperes már keresetében hivatkozott az Art. szerinti alapelvi sérelmekre, amelyeket az elsőfokú bíróság az előtte folyó eljárásban rendelkezésre álló bizonyítékokkal összhangban értékelt. A felülvizsgálati eljárásban a felperes a jogerős ítélet meghozatalát követően keletkezett adóhatósági határozatot csatolt. A Kúria előtt a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 275.§-ának szabályai következtében nincs helye bizonyítás felvételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek, a Kúria a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben a rendelkezésére álló iratok alapján dönthet. Erre tekintettel a határozatot a Kúria a felülvizsgálati kérelem adóigazgatási eljárás igazságosságára vonatkozó indokai körében, azt kiegészítő felperesi előadásként értékelte.
[9] Felperes esetében a 2011. és 2012. évekre az Art. 170. § (1) bekezdés szerinti 75, illetve 200%-os adóbírságot alperes azért alkalmazta, mert értékelése szerint az adóhiány a bevétel eltitkolásával, a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével függött össze. Az Art. 171.§ (2) bekezdése ebben az esetben kategorikusan kizárja az adóbírság akár hivatalból, akár kérelemre történő mérséklését. Megállapítható, hogy ugyanazon tényállás mellett a 2013. évre csak 1%-os bírság mértéket alkalmaztak, azaz az adóhatóság értékelése szerint az, hogy a bizonylatok szerepelnek a felperes bemutatott analitikájában, de nem egyeznek bevallásban feltüntetett összesítő adatokkal, nem minősül a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításának.
[10] Az Art. 1. § (3) bekezdése tartalmazza a megkülönböztetés tilalmának elvét, a jogegyenlőség megvalósulásának követelményét: az adóhatóság minden ügyben megkülönböztetés nélkül, a törvényeknek megfelelően köteles eljárni és intézkedni. Az adóbírság alkalmazása során ez azt feltételezi, a tényállás feltárására, az adózó javára szóló körülmények, bizonyítékok súlyozására nemcsak az egyes adózók egymáshoz való viszonyában kell azonos módon sort keríteni, hanem ugyanazon adózó esetében sem értékelhetők másként az adókülönbözet keletkezésének körülményei.
[11] A felperes esetében az egyes adóhatósági döntések az adókülönbözet keletkezésének ugyanazon körülményeit eltérően értékelték, az eltérésre okszerű magyarázat nem adható, az Art. 1. § (3) bekezdés mellett sérült az adóztatás egységességének (Art. 1. § (1) bekezdés) és a méltányos eljárásnak (Art. 1. § (6) bekezdés) az elve is.
[12] Erre tekintettel a Kúria a Pp. 275.§ (4) bekezdése és 339.§ (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet az adóbírság körében hatályon kívül helyezte, egyben az alperes határozatát megváltoztatta. A megváltoztatás során a Kúria a felperes törvényes határidőn belül előterjesztett felülvizsgálati kérelmében megjelöltek szerint szállította le az adóbírság összegét.
[13] Az adóbírság megváltoztatását megalapozó indokok a jogintézmények eltérő szabályozása folytán nem eredményezik automatikusan az Art. 165-167.§ szerinti késedelmi pótlék leszállítását: az Art. 171.§ (3) bekezdés szerint az adóbírság megállapítása nem érinti a késedelmi pótlék fizetési kötelezettséget. A felperes a késedelmi pótlék körében a felülvizsgálati kérelemben nem adott elő olyan indokokat, melyek miatt sor kerülhetett volna a jogerős ítélettől eltérő határozat meghozatalára, ezért ebben a körben a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta a jogerős ítéletet.
[14] A felek részleges pernyertességére tekintettel a Pp. 81.§ (1) bekezdését alkalmazva rendelkezett akként a Kúria, hogy a felek maguk viseljék az elsőfokú- és a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeiket.
[15] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és felülvizsgálati eljárási illetéket szintén a részleges pernyertességre tekintettel részben a felperes, részben - alperes személyes költségmentessége folytán - az állam viseli az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. § (1) bekezdése, valamint a bírósági eljárásban szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése és 14.§-a alapján.
Budapest, 2016. február 18.
Dr. Hajnal Péter sk. a tanács elnöke, Huszárné dr. Oláh Éva sk. előadó bíró, Dr. Heinemann Csilla sk. bíró
(Kúria, Kfv.I.35.490/2015.)