adozona.hu
BH 2016.8.212
BH 2016.8.212
Ha a hitelező kéri a behajthatatlansági igazolás kiállítását, de a hitelezői igényét nem vonja vissza, a felszámolónak őt - a behajthatatlansági nyilatkozat kiállítását követően is - a teljes követelésével hitelezőként kell továbbra is nyilvántartania [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 46. § (5), (7)-(8) bek.; 2000. évi C. tv. 3. § (8) bek. 16. pont, 65. § (6)-(7) bek., 90. § (3) bek. c) pont, 160. § (5) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az adós ellen a 2008. január 25-én benyújtott kérelem alapján indult eljárásban a bíróság 2009. március 2-i kezdő időponttal indította meg a felszámolást.
[2] A hitelező bejelentette az igényét az eljárásban, befizette a nyilvántartásba vételi díjat, mely alapján a felszámoló a hitelezői igényt nyilvántartásba vette.
[2] 2009. november 19-én a hitelező kérte a behajthatatlansági igazolás kiállítását. A felszámoló a bejelentett 20 308 607 Ft ...
BH 2016.8.212 Ha a hitelező kéri a behajthatatlansági igazolás kiállítását, de a hitelezői igényét nem vonja vissza, a felszámolónak őt - a behajthatatlansági nyilatkozat kiállítását követően is - a teljes követelésével hitelezőként kell továbbra is nyilvántartania [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 46. § (5), (7)-(8) bek.; 2000. évi C. tv. 3. § (8) bek. 16. pont, 65. § (6)-(7) bek., 90. § (3) bek. c) pont, 160. § (5) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás[1] Az adós ellen a 2008. január 25-én benyújtott kérelem alapján indult eljárásban a bíróság 2009. március 2-i kezdő időponttal indította meg a felszámolást.
[2] A hitelező bejelentette az igényét az eljárásban, befizette a nyilvántartásba vételi díjat, mely alapján a felszámoló a hitelezői igényt nyilvántartásba vette.
[2] 2009. november 19-én a hitelező kérte a behajthatatlansági igazolás kiállítását. A felszámoló a bejelentett 20 308 607 Ft összegű igényt elismerte, és nyilatkozott, hogy az fedezet hiányában meg nem térülő követelés, egyben közölte, hogy a hitelezőt a hitelezők listájáról törölte.
[3] 2009. december 1-jén a hitelező kérte, hogy a listára ismét vegye fel a felszámoló, mert csak a behajthatatlansági nyilatkozat kiadását kérte, de a hitelezők listájából való törlésre vonatkozó kérelmet nem nyújtott be. A felszámoló 2009. december 16-án közölte, hogy a korábbi intézkedését - mely a hitelezői listáról való törlést is tartalmazta - visszavonta, és csak azt a nyilatkozatot adta ki, hogy a követelés meg nem térülő követelés.
[4] A hitelező a felszámoló által benyújtott III. Közbenső mérlegből szerzett tudomást arról, hogy nem szerepel a nyilvántartásban a bejelentett hitelezői igénye, csak a befizetett 100 000 Ft nyilvántartásba vételi díjjal tartotta nyilván a felszámoló hitelezőként.
A kifogás, a felszámoló védekezése
[5] A hitelező kifogást nyújtott be a felszámolóval szemben, melyben kérte, hogy a bíróság a felszámoló intézkedését semmisítse meg, és kötelezze a hitelezői igény teljes összegével való nyilvántartásba vételre. Kifogásában hivatkozott a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Számv.tv.) 65. § (6)-(7) bekezdésére. Álláspontja szerint a kivezetés nem jelenti azt, hogy amennyiben a felszámolás későbbi szakaszában az adós társaság vagyona bármilyen vagyoni vagy pénzteljesítés által gyarapszik, az ne illetné meg a regisztrált hitelezőket. Utalt arra, hogy téves a felszámoló értelmezése a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 46. § (8) bekezdése tekintetében. A hitelező törlésével a felszámoló megsértette a Cstv. 46. § (5) bekezdését.
[6] A felszámoló ellenkérelmében - a hitelező által hivatkozott jogszabályokon kívül - utalt a Debreceni Ítélőtábla Fpkf. III. 30.691/2008/2. számú végzésére, mely úgy értelmezte a Számv.tv. 65. § (7) bekezdését, hogy a hitelező a behajthatatlansági nyilatkozat folytán a követelést a mérlegében nem szerepeltetheti, "vagyis olyan, mintha azt elengedte volna, tehát ezzel megszűnt a hitelezői minőségének a Cstv. 3. § c) pontban írt egyik feltétele, vagyis nincs követelése az adóssal szemben".
[7] Előadta, hogy a bírói gyakorlat egyenértékűnek tekinti a Cstv. 46. § (8) bekezdésének a jogosultra vonatkozó esetét azzal, amikor a hitelező a nyilvántartásba vételi díjat ugyan befizeti, de a későbbiek folyamán a behajthatatlansági nyilatkozatot kéri a felszámolótól.
Az elsőfokú bíróság végzése
[8] Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy az elismert hitelezői igénnyel rendelkező, nyilvántartásba vett hitelező nyilatkozata, amelyben behajthatatlansági nyilatkozat kiadását kéri a felszámolótól, azt jelenti, a hitelező a követelést a felszámolási eljárásban nem kívánja érvényesíteni, ezért az a Cstv. 6. § (3) bekezdése értelmében alkalmazandó Pp. 157. § e) pontja szerinti elállásnak minősül. Utalt arra, hogy a felszámoló által hivatkozott Cstv. 46. § (8) bekezdése az adott eljárásban nem vehető figyelembe, mert e rendelkezést csak 2009. szeptember 1. napját követően érkezett kérelmek alapján indult felszámolási eljárásokra kell alkalmazni.
A másodfokú bíróság végzése
[9] A hitelező fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Kifejtette, hogy a behajthatatlanságra vonatkozó igazolás iránti kérelem és az ugyanarra a követelésre vonatkozó hitelezői minőség egymást kizáró fogalmak, ez következik a Cstv. 46. § (8) bekezdéséből. Eszerint, ha a bejelentett követelést a felszámoló elismeri, de a jogosult nem kívánja a (7) bekezdésben foglalt összeget az elkülönített számlára befizetni, a jogosult kérésére a felszámoló az elismert követelésről behajthatatlansági igazolást ad ki, egyéb feltételek fennállása esetén. Helyesen hivatkozott arra az elsőfokú bíróság, hogy a következetes bírói gyakorlat szerint hasonlóképpen kell értékelni azt, ha a már bejelentkezett hitelező utóbb dönt úgy, hogy behajthatatlanságra vonatkozó igazolás kiadását kéri. Ezzel hitelezői minősége az érintett követelést illetően megszűnik.
Felülvizsgálati kérelem - felülvizsgálati ellenkérelem
[10] A hitelező felülvizsgálati kérelmében - tartalma szerint - kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását és a hitelező kifogásának helyt adva a felszámoló jogszabálysértő intézkedésének megsemmisítését.
[11] Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Pp. 221. § (1) bekezdését, a Cstv. 46. § (7)-(8) bekezdését, 3. § (1) bekezdés cd) alpontját és a Számv.tv. 3. § (4) bekezdés 10. pont c) alpontját.
[12] Kérelmének indokolásában előadta, hogy a fellebbezésben hivatkozott a Kúria Fpkf. VII. 30.241/2012/2. számú végzésében kifejtettekre, amely azt állapította meg, hogy a hitelezői minőség a felszámolási eljárásban nem szűnik meg, csak akkor, ha a hitelező kifejezetten úgy nyilatkozik, hogy a továbbiakban nem kíván az adós hitelezője lenni az eljárásban. A másodfokú bíróság nem indokolta meg, hogy a hivatkozott érvelést miért nem tartja relevánsnak, és miért azzal ellentétes álláspontot fogalmazott meg. Ezzel megsértette a Pp. 221. § (1) bekezdését, mert határozatának indokolása hiányos, nem indokolta meg, hogy miért tér el a kialakult bírósági gyakorlattól.
[13] A hitelező állította a másodfokú bíróság anyagi jogi jogszabálysértését is, mivel tévesen értelmezte a Cstv. 46. § (8) bekezdését oly módon, hogy a nyilvántartásba vett hitelező által igényelt behajthatatlansági igazolás kiadásával a hitelezői minőség is megszűnik.
[14] A felszámoló az adós képviseletében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását. Hivatkozott a Számv.tv. 65. § (6)-(7) bekezdéseiben foglaltakra, a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao.) 7. § (1) bekezdésére, valamint a Debreceni Ítélőtábla Fpkf. III. 30.691/2008/2. számú végzésében és a Fővárosi Ítélőtábla 12. Fpkf. 44.193/2006/2. számú végzésében kifejtettekre. Álláspontja szerint a hitelezővé válás, illetve annak megtartása a felszámolási eljárás szabályai szerint elsődlegesnek tekintendők. A behajthatatlansági nyilatkozattal a hitelező elengedi a követelését.
A Kúria határozatának jogi indokai
[15] A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint, s azt az alábbi okokból jogszabálysértőnek ítélte.
[16] A kifogás érdemével kapcsolatban a Kúria álláspontja a következő:
[17] A behajthatatlan követelések esetében meg kell különböztetni a jogosult [Cstv. 46. § (8) bekezdés] és a hitelező [Cstv. 46. § (7) bekezdés] által a felszámolótól kapott behajthatatlansági igazolást annak következményei tekintetében.
[18] A jogosult által kapott behajthatatlansági igazolás alapján a jogosult a Számv.tv. 65. § (6)-(7) bekezdése szerint veszteségként leírhatja az adóssal szembeni követelését, és miután hitelezőként a jogvesztő határidőn belül a követelését nem jelentette be [Cstv. 37. § (3) bekezdés], a jogosultnak az adóssal szembeni követelése megszűnt. A behajthatatlansági igazolás a jogosult számára csak a társaságiadó-alap csökkentésére szolgál, a követelést tovább a könyveiben semmilyen formában nem tarthatja nyilván, mert azt többé nem érvényesítheti, ugyanis az már nem létezik.
[19] Ugyanakkor a már nyilvántartásba vett hitelező tekintetében az általa kért behajthatatlansági igazolás kiállítása - mely alapján a társaságiadó-alapját csökkenteni tudja - önmagában nem jelenti azt, hogy a hitelezőnek az adóssal szembeni polgári jogi igénye megszűnne. A hitelező számviteli elszámolási kötelezettségei függetlenek az adóssal szembeni, polgári jogi alapon érvényesített igényétől, s amennyiben a hitelező nem tesz kifejezetten hitelezői igényt visszavonó nyilatkozatot, a bíróság nem tekintheti úgy, hogy a hitelező az anyagi jogi igényéről lemondott.
[20] Ha a hitelező a behajthatatlansági nyilatkozat kiadása iránti kérelemmel együtt visszavonja a hitelezői igényét, abban az esetben úgy kell tekinteni, mintha azt elő sem terjesztette volna, és a jogvesztő határidő leteltével az meg is szűnik. Következményeiben tehát ez az eset ugyanaz, mintha jogosultként jelentkezett volna.
[21] Ha a hitelező nem vonja vissza a hitelezői igényét, a Kúria álláspontja szerint nem lehet a Számv.tv. rendelkezéseiből sem a jogerős végzésben kifejtett következtetésre jutni. A Számv.tv. 65. § (6)-(7) bekezdései - mely szerint a behajthatatlan követelést hitelezési veszteségként le kell írni - csupán azt jelentik, hogy a mérlegben a gazdálkodó szervezet vagyonaként e követeléseket nem lehet feltüntetni. Nem jelenti azonban ez azt, hogy a Számv.tv. szerint e követeléseket - amennyiben azok még léteznek - ne kellene/lehetne nyilvántartani.
[22] A Számv.tv. 3. § (8) bekezdés 16. pontja határozza meg a mérlegen kívüli tétel fogalmát. "Mérlegen kívüli tétel: olyan, szerződés alapján fennálló mérlegen kívüli (függő vagy biztos [jövőbeni]) kötelezettség, illetve követelés, amely pénzeszköz vagy egyéb eszköz átadására, illetve átvételére vonatkozik, a mérleg fordulónapján már fennáll, de mérlegtételkénti szerepeltetése egy jövőbeni esemény bekövetkezésétől vagy a szerződés teljesítésétől függ." Ebből következően tehát mérlegen kívüli tételként kell nyilvántartani - a Számv.tv. 160. § (5) bekezdése szerint a 0 számlaosztályban - azt az adóssal szembeni követelést, amelynek - a behajthatatlansági nyilatkozat miatt - értéke már nincs, ezért a mérlegben nem lehet nyilvántartani, de polgári jogilag az adóssal szemben még fennálló követelés, és elvileg - a felszámolási eljárás befejezéséig, vagy utólag egy háttérfelelőssel szembeni fellépés eredményeként - lehetséges annak kiegyenlítése. A Számv.tv. 90. § (3) bekezdés c) pontja szerint a hitelezőnek a saját beszámolója kiegészítő mellékletében be is kell mutatnia a mérlegen kívüli tételeket, ha bemutatásuk szükséges a vállalkozó pénzügyi helyzetének megítéléséhez.
[23] Mindebből következően tehát önmagában az, hogy a hitelező mérlegében az adóssal szembeni követelést már nem lehet nyilvántartani - mert annak a behajthatatlansági nyilatkozatból következően nincs értéke - nem jelenti azt, hogy a hitelező a polgári jogi igényét az adóssal szemben elengedte volna, s azzal - mérlegen kívüli tételként - ne számolna.
[24] A Kúria az Fpkf. VII. 30.241/2012/2. számú döntésében kifejtett álláspontját az előzőekben írt indokolásra tekintettel továbbra is fenntartja.
[25] Minderre tekintettel a Kúria a jogerős végzést a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatva kötelezte a felszámolót a hitelező követelésének ismételt nyilvántartásba vételére.
(Kúria Gfv. VII. 30.314/2015.)
* * *
TELJES VÉGZÉS
A tanács tagjai:
Dr. Török Judit a tanács elnöke
Dr. Csőke Andrea előadó bíró
Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes bíró
Az adós: K. Zártkörűen Működő Részvénytársaság "felszámolás alatt"
A felszámoló: C. Zártkörűen Működő Részvénytársaság
A felszámoló jogi képviselője: 2. számú Miskolci Ügyvédi Iroda, ügyintéző: Dr. Cserba Attila ügyvéd)
A kifogást előterjesztő: B. Ügyvédi Iroda )
A kifogást előterjesztő jogi képviselője: Dr. Bihary Tibor ügyvéd
Az eljárás tárgya: kifogás
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a kifogást előterjesztő
Az elsőfokú bíróság neve és az eljárás száma:
Fővárosi Törvényszék, 28.Fpkh.01-13-000262
A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős határozat száma:
Fővárosi Ítélőtábla, 15.Fpkf.44.247/2014/3.
Rendelkező rész
A Kúria a jogerős végzést hatályon kívül helyezi, az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatja és a hitelező kifogásának helyt ad. Kötelezi a felszámolót, hogy a hitelezőnek a nyilvántartásba vételi díjon felüli 20.208.607 (húszmillió-kettőszáznyolcezer-hatszázhét) forint követelését hitelezői igényként ismét vegye nyilvántartásba.
Kötelezi az adóst, hogy 15 napon belül 98.200 (kilencvennyolcezer-kettőszáz) Ft együttes első- és másodfokú eljárási költséget, valamint 68.100 (hatvannyolczer-egyszáz) Ft felülvizsgálati eljárási költséget fizessen meg a hitelezőnek.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s:
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az adós ellen a 2008. január 25-én benyújtott kérelem alapján indult eljárásban a bíróság 2009. március 2-i kezdő időponttal indította meg a felszámolást, felszámolóként a C. Zrt. került kirendelésre.[2] A hitelező bejelentette az igényét az eljárásban, befizette a nyilvántartásba vételi díjat, mely alapján a felszámoló a hitelezői igényt nyilvántartásba vette.
[3] 2009. november 19-én a hitelező kérte a behajthatatlansági igazolás kiállítását. A felszámoló a bejelentett 20.308.607 Ft összegű igényt elismerte, és nyilatkozott, hogy az fedezet hiányában meg nem térülő követelés, egyben közölte, hogy a hitelezőt a hitelezők listájáról törölte.
[4] 2009. december 1-jén a hitelező kérte, hogy a listára ismét vegye fel a felszámoló, mert csak a behajthatatlansági nyilatkozat kiadását kérte, de a hitelezők listájából való törlésre vonatkozó kérelmet nem nyújtott be. A felszámoló 2009. december 16-án közölte, hogy a korábbi intézkedését - mely a hitelezői listáról való törlést is tartalmazta - visszavonta, és csak azt a nyilatkozatot adta ki, hogy a követelés meg nem térülő követelés.
[5] A felszámoló által benyújtott III. Közbenső mérlegből szerzett tudomást a hitelező arról, hogy nem szerepel a nyilvántartásban a bejelentett hitelezői igénye, csak a befizetett 100.000 Ft nyilvántartásba vételi díjjal tartotta nyilván a felszámoló hitelezőként.
A kifogás, a felszámoló védekezése
[6] A hitelező kifogást nyújtott be a felszámolóval szemben, melyben kérte, hogy a bíróság a felszámoló intézkedését semmisítse meg, és kötelezze a hitelezői igény teljes összegével való nyilvántartásba vételre. Kifogásában hivatkozott a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Számv.tv.) 65. § (6)-(7) bekezdésére. Álláspontja szerint a kivezetés nem jelenti azt, hogy amennyiben a felszámolás későbbi szakaszában az adós társaság vagyona bármilyen vagyoni vagy pénzteljesítés által gyarapszik, az ne illetné meg a regisztrált hitelezőket. Utalt arra, hogy téves a felszámoló értelmezése a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 46. § (8) bekezdése tekintetében. A hitelező törlésével a felszámoló megsértette a Cstv. 46. § (5) bekezdését.Kifejtette még azt is, hogy ha a felszámoló a követelést törölte, akkor a nyilvántartásba vételi díjat vissza kellett volna utalnia.
[7] A felszámoló ellenkérelmében - a hitelező által hivatkozott jogszabályokon kívül - utalt a Debreceni Ítélőtábla Fpkf.III.30.691/2008/2. számú végzésére, mely úgy értelmezte a Számv.tv. 65. § (7) bekezdését, hogy a hitelező a behajthatatlansági nyilatkozat folytán a követelést a mérlegében nem szerepeltetheti, "vagyis olyan, mintha azt elengedte volna, tehát ezzel megszűnt a hitelezői minőségének a Cstv. 3. § c) pontban írt egyik feltétele, vagyis nincs követelése az adóssal szemben."
Előadta, hogy a bírói gyakorlat egyenértékűnek tekinti a Cstv. 46. § (8) bekezdésének a jogosultra vonatkozó esetét azzal, amikor a hitelező a nyilvántartásba vételi díjat ugyan befizeti, de a későbbiek folyamán a behajthatatlansági nyilatkozatot kéri a felszámolótól.
Az elsőfokú bíróság végzése
[8] Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy az elismert hitelezői igénnyel rendelkező, nyilvántartásba vett hitelező nyilatkozata, amelyben behajthatatlansági nyilatkozat kiadását kéri a felszámolótól azt jelenti, hogy a hitelező a követelést a felszámolási eljárásban nem kívánja érvényesíteni, ezért a Cstv. 6. § (3) bekezdése értelmében alkalmazandó Pp. 157. § e) pontja szerinti elállásnak minősül. Utalt arra, hogy a felszámoló által hivatkozott Cstv. 46. § (8) bekezdés az adott eljárásban nem vehető figyelembe, mert e rendelkezést csak 2009. szeptember 1. napját követően érkezett kérelmek alapján indult felszámolási eljárásokra kell alkalmazni.[9] Az elsőfokú bíróság szerint a nyilvántartásba vételi díj visszautalása iránti kérelmet illetően sem alapos a kifogás, mert azt a Cstv. 57. § (1) bekezdésének f) pontja szerint kell a felszámolónak nyilvántartania és a Cstv. 60. § (4) és (6) bekezdések rendelkeznek annak a felhasználásáról. Mindezekből következően a visszautalásra nincs lehetőség.
A másodfokú bíróság végzése
[10] A hitelező fellebbezésében a hitelezői igény behajthatatlanságával kapcsolatos eljárás tekintetében hivatkozott a Kúria Fpkf.VII.30.241/2012/2. számú végzésében kifejtettekre, valamint a nyilvántartásba vételi díj visszautalhatóságával kapcsolatban az EBH 2000.230 elvi döntésre.[11] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A végzés indokolásában kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság a döntése alapjául szolgáló tényállást helyesen állapította meg, s helytálló az abból levont jogi következtetése is, amellyel egyetértett. Az elsőfokú bíróság indokaira azok megismétlése nélkül hivatkozott. A hitelező a fellebbezésében olyan új tényt, új bizonyítékot vagy jogi érvet nem hozott fel, amely az elsőfokú bíróság döntése érdemének helytálló voltát megkérdőjelezhette volna.
Kifejtette, hogy a behajthatatlanságra vonatkozó igazolás iránti kérelem és az ugyanarra a követelésre vonatkozó hitelezői minőség egymást kizáró fogalmak, ez következik a Cstv. 46. § (8) bekezdéséből. Eszerint, ha a bejelentett követelést a felszámoló elismeri, de a jogosult nem kívánja a (7) bekezdésben foglalt összeget az elkülönített számlára befizetni, a jogosult kérésére a felszámoló az elismert követelésről behajthatatlansági igazolást ad ki, egyéb feltételek fennállása esetén. Helyesen hivatkozott arra az elsőfokú bíróság, hogy a következetes bírói gyakorlat szerint hasonlóképpen kell értékelni azt, ha a már bejelentkezett hitelező utóbb dönt úgy, hogy behajthatatlanságra vonatkozó igazolás kiadását kéri. Ezzel hitelezői minősége az érintett követelést illetően megszűnik.
Álláspontja szerint helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság a nyilvántartásba vételi díj visszatérítése tárgyában is.
Felülvizsgálati kérelem - felülvizsgálati ellenkérelem
[12] A hitelező felülvizsgálati kérelmében - tartalma szerint - kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását és a hitelező kifogásának helyt adva a felszámoló jogszabálysértő intézkedésének megsemmisítését. Másodlagosan kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és első- vagy másodfokú bíróság új határozat hozatalára utasítását.Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Pp. 221. § (1) bekezdését, a Cstv. 46. § (7)-(8) bekezdését, 3. § (1) bekezdés cd) pontját és a Számv.tv. 3. § (4) bekezdés 10. pont c) alpontját.
[13] Kérelmének indokolásában előadta, hogy a fellebbezésben a hitelező hivatkozott a Kúria Fpkf.VII.30.241/2012/2. számú végzésében kifejtettekre, amely azt állapította meg, hogy a hitelezői minőség a felszámolási eljárásban nem szűnik meg, csak akkor, ha a hitelező kifejezetten úgy nyilatkozik, hogy a továbbiakban nem kíván az adós hitelezője lenni az eljárásban. A másodfokú bíróság nem indokolta meg, hogy a hivatkozott érvelést miért nem tartja relevánsnak, és miért azzal ellentétes álláspontot fogalmazott meg. Ezzel megsértette a Pp. 221. § (1) bekezdését, mert határozatának indokolása hiányos, nem indokolta meg, hogy miért tér el a kialakult bírósági gyakorlattól.
[14] A hitelező állította a másodfokú bíróság anyagi jogi jogszabálysértését is, mivel tévesen értelmezte a Cstv. 46. § (8) bekezdését oly módon, hogy a nyilvántartásba vett hitelező által igényelt behajthatatlansági igazolás kiadásával a hitelezői minőség is megszűnik.
[15] Tévesnek állította az elsőfokú bíróságnak a nyilvántartásba vételi díjjal kapcsolatos rendelkezéseit is, hivatkozva az EBH 2000.230 számú határozatban kifejtettekre.
[16] A felszámoló az adós képviseletében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását. Hivatkozott a Számv.tv. 65. § (6)-(7) bekezdéseiben foglaltakra, a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao.) 7. § (1) bekezdésére, valamint a Debreceni Ítélőtábla Fpkf.III.30.691/2008/2. számú végzésében és a Fővárosi Ítélőtábla 12.Fpkf.44.193/2006/2. számú végzésében kifejtettekre. Álláspontja szerint a hitelezővé válás, illetve annak megtartása a felszámolási eljárás szabályai szerint elsődlegesnek tekintendők. A behajthatatlansági nyilatkozattal a hitelező elengedi a követelését.
A Kúria határozatának jogi indokai
[17] A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint, s azt az alábbi okokból jogszabálysértőnek ítélte.[18] A Kúria elsőként megállapította, hogy a hitelező a nyilvántartásba vételi díj visszautalásával kapcsolatban nem nyújtott be kifogást. Kérelme kifejezetten csak azt tartalmazta, hogy a követelését ismét hitelezői igényként tartsák nyilván. A nyilvántartásba vételi díj visszautalására vonatkozó - egyébként téves, és a kifogásban előterjesztett kérelmével ellentétes - álláspontját csak azért adta elő, hogy bemutassa a felszámoló e vonatkozásban is helytelen eljárását.
[19] A kifogás érdemével kapcsolatban a Kúria álláspontja a következő:
A behajthatatlan követelések esetében meg kell különböztetni a jogosult (Cstv. 46. § (8) bekezdés) és a hitelező [Cstv. 46. § (7) bekezdés] által a felszámolótól kapott behajthatatlansági igazolást annak következményei tekintetében.
[20] A jogosult által kapott behajthatatlansági igazolás alapján a jogosult a Számv.tv. 65. § (6)-(7) bekezdése szerint veszteségként leírhatja az adóssal szembeni követelését, és miután hitelezőként a jogvesztő határidőn belül a követelését nem jelentette be [Cstv. 37. § (3) bekezdés], a jogosultnak az adóssal szembeni követelése megszűnt. A behajthatatlansági igazolás a jogosult számára csak a társasági adóalap csökkentésére szolgál, a követelést tovább a könyveiben semmilyen formában nem tarthatja nyilván, mert azt többé nem érvényesítheti, ugyanis az már nem létezik.
[21] Ugyanakkor a hitelező tekintetében az általa kért behajthatatlansági igazolás kiállítása - mely alapján a társasági adóalapját csökkenteni tudja - önmagában nem jelenti azt, hogy a hitelezőnek az adóssal szembeni polgári jogi igénye megszűnne. A hitelező számviteli elszámolási kötelezettségei függetlenek az adóssal szembeni, polgári jogi alapon érvényesített igényétől, s amennyiben a hitelező nem tesz kifejezetten hitelezői igényt visszavonó nyilatkozatot, a bíróság nem tekintheti úgy, hogy a hitelező az anyagi jogi igényéről lemondott volna.
[22] Ha a hitelező a behajthatatlansági nyilatkozat kiadása iránti kérelemmel együtt visszavonja a hitelezői igényét, abban az esetben úgy kell tekinteni, mintha azt elő sem terjesztette volna, és a jogvesztő határidő leteltével az meg is szűnik. Következményeiben tehát ez az eset ugyanaz, mintha jogosultként jelentkezett volna.
[23] Ha a hitelező nem vonja vissza a hitelezői igényét, a Kúria álláspontja szerint nem lehet a Számv.tv. rendelkezéseiből sem a jogerős végzésben kifejtett következtetésre jutni. A Számv.tv. 65. § (6)-(7) bekezdései - mely szerint a behajthatatlan követelést hitelezési veszteségként le kell írni - csupán azt jelentik, hogy a mérlegben a gazdálkodó szervezet vagyonaként e követeléseket nem lehet feltüntetni. Nem jelenti azonban ez azt, hogy a Számv.tv. szerint e követeléseket - amennyiben azok még léteznek - ne kellene/lehetne nyilvántartani.
A Számv.tv. 3. § (8) bekezdés 16. pontja határozza meg a mérlegen kívüli tétel fogalmát. "Mérlegen kívüli tétel: olyan, szerződés alapján fennálló mérlegen kívüli [függő vagy biztos (jövőbeni)] kötelezettség, illetve követelés, amely pénzeszköz vagy egyéb eszköz átadására, illetve átvételére vonatkozik, a mérleg fordulónapján már fennáll, de mérlegtételkénti szerepeltetése egy jövőbeni esemény bekövetkezésétől vagy a szerződés teljesítésétől függ." Ebből következően tehát mérlegen kívüli tételként kell nyilvántartani - a Számv.tv. 160. § (5) bekezdése szerint a 0 számlaosztályban - azt az adóssal szembeni követelést, amelynek - a behajthatatlansági nyilatkozat miatt - értéke már nincs, ezért a mérlegben nem lehet nyilvántartani, de polgári jogilag az adóssal szemben még fennálló követelés, és elvileg - a felszámolási eljárás befejezéséig, vagy utólag egy háttérfelelőssel szembeni fellépés eredményeként - lehetséges annak kiegyenlítése. A Számv.tv. 90. § (3) bekezdés c) pontja szerint a hitelezőnek a saját beszámolója kiegészítő mellékletében be is kell mutatnia a mérlegen kívüli tételeket, ha bemutatásuk szükséges a vállalkozó pénzügyi helyzetének megítéléséhez.
[24] Mindebből következően tehát önmagában az, hogy a hitelező mérlegében az adóssal szembeni követelést már nem lehet nyilvántartani - mert annak a behajthatatlansági nyilatkozatból következően nincs értéke - nem jelenti azt, hogy a hitelező a polgári jogi igényét az adóssal szemben elengedte volna, s azzal - mérlegen kívüli tételként - ne számolna.
[25] A Kúria az Fpkf. VII.30.241/2012/2. számú döntésében kifejtett álláspontját az előzőekben írt indokolásra tekintettel továbbra is fenntartja.
[26] Minderre tekintettel a Kúria a jogerős végzést a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatva kötelezte a felszámolót a hitelező követelésének ismételt nyilvántartásba vételére.
Záró rész
[27] A felülvizsgálati kérelem elbírálására tárgyaláson kívül került sor.
[28] A hitelező felülvizsgálati kérelme alapos volt, ezért a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján a felszámoló által képviselt adós köteles a hitelezőnek megfizetni az első-másodfokú, valamint a felülvizsgálati eljárás költségeit, mely tartalmazza az illetékeket, valamint a hitelező jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjat. Az ügyvédi munkadíj összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (3)-(5) bekezdése, és a 4/A. § (1) bekezdése alapján állapította meg.
Budapest, 2016. március 24.
Dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.314/2015.)