adozona.hu
ÍH 2016.81
ÍH 2016.81
Csődegyezség, hitelezők részvétele az egyezségi tárgyaláson I. A csődtörvény nem szabályozza a csődegyezségi tárgyalás határozatképtelenségét, mert a Cstv. 18. § (5) bekezdésének az a rendelkezése, hogy a szabályszerű meghívás ellenére személyesen, vagy képviselője útján részt nem vevő hitelezőt a nemmel szavazók közé kell számítani. II. A hitelezők egyezségi tárgyalásról történő értesítése szabálytalanságának következménye - a hitelező, vagy a vagyonfelügyelő kérelme esetén - a Cstv. 9. § (10) bekezdésébe
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós 2015. szeptember 15-én benyújtott kérelmére az elsőfokú bíróság elrendelte az adós csődeljárását, amelynek közzétételére a Cégközlönyben 2015. szeptember 23-án került sor.
Végzése indokolásában az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a vagyonfelügyelő 2016. január 21-én bejelentette, hogy az adós a hitelezőivel 2016. január 15-én egyezségi tárgyalást tartott, mely határozatképtelen volt, a csődegyezség nem jött létre, a moratórium sem kerülhetett meghosszabbításra, ezért a Cstv. 21/...
Végzése indokolásában az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a vagyonfelügyelő 2016. január 21-én bejelentette, hogy az adós a hitelezőivel 2016. január 15-én egyezségi tárgyalást tartott, mely határozatképtelen volt, a csődegyezség nem jött létre, a moratórium sem kerülhetett meghosszabbításra, ezért a Cstv. 21/B. §-a alapján a csődeljárást megszüntette, és rendelkezett a vagyonfelügyelő díjának és költségeinek megállapításáról és viseléséről.
A végzés ellen jogi képviselője útján a K. Kft. hitelező élt fellebbezéssel, amelyben annak hatályon kívül helyezését, és a törvényszék új eljárás lefolytatására, és új határozat hozatalára kötelezését kérte.
Álláspontja szerint a törvényszék nem kellő körültekintéssel jutott arra a következtetésre, hogy a csődeljárás megszüntetésének van helye, illetve iratellenesen következtetett arra, hogy a 2015. január 15-én megtartott egyezségi tárgyalás határozatképtelen volt.
Előadta, hogy az egyezségi tárgyaláson a V. H. Kft. és a T. Kft. jogi képviselői bejelentették, hogy az előírt határidőn belül nem kaptak meghívót és mellékleteket sem. A 2016. január 15-i egyezségi tárgyalás ezért a hitelező szerint nem volt szabályszerűen összehívva, amit meg kellett volna állapítani a tárgyalás megnyitása után. Úgy vélte, a szabálytalanul összehívott tárgyaláson érvényesen nem lehetett volna szavazást tartani egyetlen napirendi pont tekintetében sem. Sérelmezte, hogy az adós ügyvezetője az egyezségi tárgyaláson egyáltalán nem nyilatkozott arról, hogy az egyezségi ajánlat elutasítása esetén vállalja-e a javaslat átdolgozását vagy sem.
Észrevételezte továbbá, hogy az egyezségi tárgyalásról készült jegyzőkönyvön csak a hitelesítő személyek neve került olvashatóan feltüntetésre, a két további aláírásról nem állapítható meg az aláíró személyek neve és tisztsége, így a jegyzőkönyv nem felel meg a Cstv. 14. § (2) bekezdésében foglaltaknak. Véleménye szerint az egyezségi tárgyalás nem volt határozatképtelen, ugyanakkor az adós által előterjesztett javaslatokat a hitelezők többsége elfogadni nem tudta.
A vagyonfelügyelő a végzés helybenhagyására irányuló észrevételében előadta, hogy a 2016. január 15-én tartott csődegyezségi tárgyalás már a második tárgyalás volt. Azon azonban nem jelent meg az egyetlen "elismert, biztosított" kategóriába sorolt hitelező, a R. Zrt. Mivel a hitelező távolmaradása nem szavazatnak számít, a csődegyezségi tárgyalás megkezdésekor is nyilvánvaló volt, hogy az nem vezethet egyezséghez. Utalt rá, hogy a moratórium 2016. január 21-én lejárt. Mindezekre figyelemmel a vagyonfelügyelő nem értékelte külön a csődegyezségi tárgyalás összehívásának szabályszerűségét, mivel a moratórium lejárta miatt újabb tárgyalás összehívására már nem volt lehetőség.
Az N. hitelező a végzés helybenhagyására irányuló észrevételében az elsőfokú bíróság végzését ugyancsak megalapozottnak és helytállónak találta. Felhívta a figyelmet arra, hogy mind a fellebbező hitelező, mind a fellebbezésben említett V. H. Kft. és a T. Kft. is megjelent az egyezségi tárgyaláson, arról tehát értesültek. A Csődtörvényben meghatározott jogkövetkezmény alkalmazását egyikük sem kérte, még a fellebbező hitelező sem. Álláspontja szerint a megjelent hitelezők érvényesen szavaztak a meghirdetett napirendi pontokról. Irrelevánsnak találta, hogy az adós ügyvezetője nem nyilatkozott az egyezségi javaslat átdolgozásáról, mivel a 2016. január 15-i már nem az első egyezségi tárgyalás volt. Kiemelte, hogy a hitelezők az összes 25 978 szavazatból 25 914 szavazattal az egyezségi javaslat elutasítása mellett foglaltak állást, és megjegyezte, hogy az adós gazdasági helyzete teljes mértékében indokolatlanná tette a javaslat esetleges átdolgozását, és a moratórium meghosszabbítását. Véleménye szerint az egyezségi tárgyaláson érvényes döntés született, a szavazás eredménye egyértelműen tükrözi, hogy a hitelezők nem kívánták meghosszabbítani a moratóriumot és elfogadni az egyezségi ajánlatot, így a Cstv. 21/B. §-a alkalmazásának volt helye.
Az NV hitelező észrevételében előadta, hogy a csődeljárás alatt keletkezett követelései alapján az eljárásban ismert hitelező volt, ennek ellenére a csődegyezségi tárgyalásra meghívót nem kapott, arról csak a vagyonfelügyelő leveléből, illetve a csődeljárást megszüntető végzésből utólag szerzett tudomást. Idézte a Cstv. 17. § (1) bekezdését, mellyel kapcsolatban kérelmet nem terjesztett elő, valamint megjegyezte, hogy az egyezségi tárgyalásról az adós köteles jegyzőkönyvet felvenni, és ő köteles az egyezségi tárgyalás eredményét a bíróságnak bejelenteni. A fentiek alapján úgy vélte, hogy a csődeljárás alatt az adós a csődtörvényben előírt egyes kötelezettségeit valóban elmulasztotta teljesíteni.
Az ítélőtábla a fellebbezést alaptalannak találta és az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta, a fellebbező hitelezőt a másodfokú eljárási költség viselésére kötelezte.
Az elsőfokú bíróság a kellően feltárt tényállás alapján érdemben helytálló határozatot hozott, a fellebbezésben írtak nem alkalmasak az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezésére, az alábbi, jelen eljárásban alkalmazandó jogszabályi rendelkezésekben foglaltakra figyelemmel.
A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 2015. szeptember 15-én hatályos 17. § (1) bekezdése értelmében az adós - a csődeljárás kezdő időpontjától számított 60 napon belüli időpontra - összehívja a hitelezőket, egyezségi tárgyalást tart, amelyre a 8. § (2) bekezdésében meghatározott okiratok, továbbá a fizetőképesség helyreállítását és az adósságok rendezését célzó program, és egy előzetes egyezségi javaslat megküldésével a vagyonfelügyelőt és a nyilvántartásba vett hitelezőit közvetlenül is, az esetleges ismeretlen hitelezőket pedig hirdetmény útján hívja meg, a külföldi székhelyű, illetve külföldi lakóhellyel rendelkezőket kézbesítési megbízott igénybevételére hívja fel. A tárgyalás időpontját úgy kell kitűzni, hogy a vagyonfelügyelő a 18. § (11) bekezdés szerinti - a fizetési haladék-meghosszabbítás közzétételének kezdeményezésével kapcsolatos - feladatainak eleget tudjon tenni. A tárgyalás időpontjáról a 8. § (1) bekezdés szerinti testületet is értesíteni kell. A meghívót és mellékleteit legalább 8 munkanappal a tárgyalást megelőzően kell a meghívottaknak eljuttatni, a hirdetményt pedig a fizetési haladék közzétételétől számított 8 munkanapon belül két országos napilapban kell közzétenni, és az adós gazdálkodó szervezet honlapján is (ha van honlapja) közzé kell tenni. Ennek elmulasztása esetén a bíróság - bármely hitelező vagy a vagyonfelügyelő kérelmére - a 9. § (10) bekezdésében meghatározott jogkövetkezményeket (100 000 forinttól 2 000 000 forintig terjedő bírság, és az eljárás költségeiben való marasztalás) alkalmazhatja, és elrendeli, hogy a vagyonfelügyelőt az adós gazdálkodó szervezetben együttes cégjegyzési és a pénzforgalmi számlák felett együttes rendelkezési jog illesse meg.
A 18. § (3) bekezdése szerint az első tárgyaláson a hitelezők kinyilváníthatják, hogy az egyezségi javaslatot nem támogatják. Ha az adós az egyezségi javaslat átdolgozását nem vállalja, akkor a tárgyalást lezárja, erről jegyzőkönyvet vesz fel, és ezt haladéktalanul megküldi a bíróságnak, továbbá a 8. § (1) bekezdése szerinti legfőbb szervnek. Ha az adós az egyezségi javaslat átdolgozását a hitelezők által megszabott határidőben vállalja, akkor a hitelezőkkel a fizetési haladék tartama alatt több tárgyalás is tartható. A meghívót és mellékleteit (ide értve az átdolgozott egyezségi javaslatot is) legalább 8 munkanappal a tárgyalást megelőzően kell a meghívottakhoz eljuttatni. Ha bármelyik tárgyalás eredményeként a hitelezők kinyilvánítják, hogy a csődegyezség megkötéséhez nem adják meg a 20. §-ban meghatározott arányban a hozzájárulást, az adós a tárgyalásokat lezárja, erről jegyzőkönyvet vesz fel, és ezt haladéktalanul megküldi a bíróságnak, továbbá a 8. § (1) bekezdése szerinti legfőbb szervnek. A vagyonfelügyelőnek fel kell hívnia a figyelmet arra, ha - a nyilvántartásba vett hitelezők számára tekintettel - a bíróság végzésének kézbesítésére a Cégközlönyben hirdetményi úton kerül majd sor, és tájékoztatást kell adni az ezzel összefüggő tudnivalókról is. Amennyiben az adós az e bekezdés szerinti teendőkkel késlekedik, a vagyonfelügyelő köteles a bíróság számára a bejelentést megtenni a tárgyalások sikertelenségéről. A bejelentés késedelme vagy elmulasztása esetén a bíróság az adóssal szemben a 21/A. § (1) bekezdésében foglalt jogkövetkezményeket alkalmazhatja. A bíróság az említett jegyzőkönyv beérkezését követő 8 munkanapon belül hozza meg a 21/B. § szerinti döntést a csődeljárás megszüntetéséről.
A 20. § (1) bekezdése értelmében egyezség akkor köthető, ha az adós az egyezséghez a 18. § (4)-(5) bekezdése szerint szavazati joggal rendelkező hitelezőktől - a biztosított és a nem biztosított hitelezői osztályokban egyaránt - a szavazatok többségét külön-külön megkapta.
A 21/A. § (1) bekezdése alapján az egyezségi tárgyalás eredményét 5 munkanapon belül - meghosszabbított fizetési haladék esetén pedig legkésőbb annak lejártát 45 nappal megelőzően - az adós gazdálkodó szervezet vezetője köteles a bíróságnak bejelenteni, illetve egyezség esetében az egyezségi megállapodást, továbbá a 19-21. §-ban szereplő feltételek teljesülését igazoló jegyzőkönyveket, megállapodásokat, nyilatkozatokat is köteles mellékelni. E kötelezettség késedelme vagy elmulasztása esetén a bíróság 100 000 forinttól 500 000 forintig terjedő pénzbírsággal sújtja.
A 21/B. §-a értelmében a bíróság a csődeljárást megszünteti, ha az egyezség nem jött létre, vagy a jogszabályokban foglaltaknak nem felel meg. Ezt követően a III. fejezet szerinti felszámolási eljárásban az adós fizetésképtelenségét hivatalból állapítja meg [27. § (2) bekezdés e) pont], és elrendeli a felszámolását.
A fellebbező hitelező sem vitatta, hogy az adott ügyben az adós a 2016. január 15-én tartott második csődegyezségi tárgyaláson sem tudta megszerezni az egyezségkötéshez szükséges hitelezői hozzájárulást, és a fizetési haladék meghosszabbítására sem került sor. Az egyezségi tárgyaláson ugyanis a biztosított hitelezői osztályban lévő egyetlen hitelező nem jelent meg, így a 18. § (5) bekezdésében írtakra tekintettel őt a nemmel szavazók közé kell számítani.
Tévedett a fellebbező hitelező abban, hogy az adósnak az a mulasztása, hogy egyes hitelezőknek az egyezségi tárgyalásra szóló meghívót nem szabályszerűen kézbesítette, az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezésére vezethet.
Egyrészt a fellebbezésben megjelölt hitelezők az értesítés szabálytalansága ellenére a tárgyaláson megjelentek, másrészt a Cstv. 17. § (1) bekezdése értelmében a kézbesítés szabálytalanságának nem az egyezségi tárgyalás határozatképtelensége, vagy megismétlése a jogkövetkezménye, hanem az, hogy a bíróság - bármely hitelező vagy a vagyonfelügyelő kérelme esetén - a 9. § (10) bekezdésében meghatározott jogkövetkezményeket alkalmazhatja, vagyis a gazdálkodó szervezet vezetőjét 100 000 forinttól 2 000 000 forintig terjedő bírsággal sújthatja és marasztalhatja az eljárás költségeiben. Az adott ügyben azonban ezeknek a jogkövetkezményeknek az alkalmazását sem a vagyonfelügyelő, sem a hitelezők nem kérték. Kiemelte a másodfokú bíróság, hogy az egyezségi tárgyalás jegyzőkönyve szerint az egyezségi tárgyaláson a fellebbező hitelező nem is hivatkozott a saját meghívása szabálytalanságára.
Másrészt abban az esetben, ha az adósnak sikerül csődegyezséget kötnie a hitelezőivel, a 20. § (2) bekezdése alapján a megkötött egyezség azokra az egyezségkötésre jogosult hitelezőkre is kiterjed, akik az egyezséghez nem járultak hozzá, vagy szabályszerű értesítésük ellenére az egyezség megkötésében nem vettek részt, továbbá azon hitelezőkre is, amelyek vitatott követelésére tartalékot kellett képezni, vagy tartalékképzés helyett biztosítékot kellett számára nyújtani (kényszeregyezség). A 20. § (2) bekezdése azonban a megkötött csődegyezség hatályát nem terjeszti ki azokra a hitelezőkre, akiket az adós a csődegyezségi tárgyalásról nem szabályszerűen értesített. A jelen eljárásban azonban a felek csődegyezséget nem kötöttek.
Az egyezségi javaslat átdolgozására az adósnak a második egyezségi tárgyaláson a 18. § (3) bekezdésében írtakra tekintettel már nem volt lehetősége, mint ahogy - a biztosított osztályba sorolt hitelező jelenlétének hiányában - a csődegyezség megkötésére, és a fizetési haladék meghosszabbítására sem. Így nincs jelentősége annak, hogy vállalta volna-e az egyezségi javaslat átdolgozását. A moratórium közelgő lejártára figyelemmel újabb egyezségi tárgyalást sem tudott volna összehívni.
A csődegyezségi tárgyalás jegyzőkönyvének a fellebbezésben írt formai hiányosságai szintén nem alkalmasak a végzés hatályon kívül helyezésére. Tény: nem állapítható meg, hogy a vagyonfelügyelő ellenjegyezte-e a jegyzőkönyvet, ez azonban nem teszi a jegyzőkönyvet sem érvénytelenné, sem alkalmatlanná az abban írtak bizonyítására, figyelemmel arra, hogy mindkét jegyzőkönyv-hitelesítő hitelező aláírásával igazolta annak hitelességét.
Nem foghat helyt a hitelezőnek az a fellebbezési hivatkozása sem, hogy a törvényszék iratellenesen vont következtetést az egyezségi tárgyalás határozatképtelenségére. Tény, hogy az elsőfokú bíróság a végzésében a vagyonfelügyelő bejelentésétől eltérően tett megállapítást az egyezségi tárgyalás határozatképtelenségére, ebből azonban semmilyen jogi következtetést nem vont le. Ezzel összefüggésben rámutatott a másodfokú bíróság arra, hogy a csődtörvény nem szabályozza a csődegyezség határozatképtelenségét, ennek oka pedig a 18. § (5) bekezdésének az a szabálya, hogy a szabályszerű meghívás ellenére személyesen vagy képviselője útján részt nem vevő hitelezőt a nemmel szavazók közé kell számítani. Az adós felelőssége tehát a hitelezők szabályos meghívása, hiszen a jelenlétük hiányában tőlük igenlő szavazatot nem kaphat, illetve kockáztatja a szabályszerűtlenül értesített, de megjelent hitelezők kellő felkészülési lehetőség hiányában megtett nemleges szavazatát. Az adott ügyben a biztosított osztályba sorolt hitelező meghívásának szabálytalansága fel sem merült.
Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a többször módosított Cstv. 6. § (3) bekezdése folytán megfelelően alkalmazott Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján - helyes indokaira tekintettel - helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 12. Cspkf. 43.912/2016/2.)