adozona.hu
AVI 2016.7.57
AVI 2016.7.57
A zárjegy igazoló funkciójának hiánya az adóraktári előállítás tényét megdönti [2003. évi CXXVII. tv. 114. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú jövedéki hatóság 2009. február 25-én, 26-án és 27-én jövedéki ellenőrzést végzett a felperes telephelyén, és ennek eredményeként határozatával jövedéki adótörvénysértés elkövetése miatt 4 562 885 Ft jövedéki bírság megfizetésére kötelezte, egyúttal a lefoglalt termékek elkobzását, valamint a vámhatóság felügyelete melletti megsemmisítését rendelte el. Határozata indokolásában megállapította, hogy a felperes jogellenes magatartásával megsértette a jövedéki adóról és a jövedéki term...
AVI 2016.7.57 A zárjegy igazoló funkciójának hiánya az adóraktári előállítás tényét megdönti [2003. évi CXXVII. tv. 114. §]
Az elsőfokú jövedéki hatóság 2009. február 25-én, 26-án és 27-én jövedéki ellenőrzést végzett a felperes telephelyén, és ennek eredményeként határozatával jövedéki adótörvénysértés elkövetése miatt 4 562 885 Ft jövedéki bírság megfizetésére kötelezte, egyúttal a lefoglalt termékek elkobzását, valamint a vámhatóság felügyelete melletti megsemmisítését rendelte el. Határozata indokolásában megállapította, hogy a felperes jogellenes magatartásával megsértette a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) vonatkozó rendelkezéseit azzal, hogy telephelyén 11 419 üveg - összesen 1295,1 liter - adózás alól elvont jövedéki terméket birtokolt. Az adózás alól elvont jövedéki termék után a Jöt. 114. § (2) bekezdése szerint jövedéki bírságfizetési kötelezettség keletkezett, amelynek megfizetésére a terméket birtokoló felperesi Kft. köteles, mert a jövedéki termékek adózott voltát hitelt érdemlően igazolni nem tudta. Az elsőfokú hatóság döntését a Jöt. 4. § a) pontjára, 73. § (1), (3) és (12) bekezdéseire, 106. § (1) bekezdésére alapította, illetőleg hivatkozott a 36/1997. (XI. 26.) PM rendelet 11/A. és 11/B. §-ára.A felperes fellebbezése folytán az alperes a 2010. január 28. napján meghozott határozatával megváltoztatta az elsőfokú határozatot, és a kiszabott jövedéki bírságot 11 707 üveg, 1309,5 liter alkoholtermék után 4 613 860 Ft jövedéki bírságra módosította. A felperes által működtetett telephely 30 nyitvatartási napra történő lezárására vonatkozó rendelkezést hatályon kívül helyezte, úgyszintén az 11 419 üveg alkoholtermék elkobzására és megsemmisítésére vonatkozó rendelkezést is.
Az elsőfokú hatóság a határozatával kiegészítette a megváltoztatott elsőfokú határozatot és további 81 775 Ft jövedéki bírság megfizetésére kötelezte a felperest.
E határozatot az alperes 2010. május 12. napján kelt határozatával helybenhagyta.
A felperes keresetében kérte az első- és másodfokú közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését. Kérte továbbá az alperes 5803-2/2009. számú végzése jogellenességének megállapítását is, amely az eljárás felfüggesztéséről rendelkezett. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy az alperesi hatóság eljárás felfüggesztése tárgyában hozott döntése a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 32. § (1) bekezdése alapján nem volt jogsértő, ez okból az alperesi határozat hatályon kívül helyezésére lehetőség nem volt.
A Jöt. 4. § a) pontjára, 73. § (3) bekezdésére, 114. § (1) bekezdésére hivatkozással megállapította a bíróság, hogy az alperesi hatóság helytállóan állapította meg a tényállásból helytállóan állapította meg, a felperes terhére a jogsértést. A Jöt. értelmében a jogsértés megállapításához tartozóan a szankciók alkalmazása során mérlegelési lehetőség nincs, a Jöt. szankciórendszere az objektivitás talaján áll. Nem fogadta el a bíróság a felperesnek az alkalmazott vonalkód-leolvasóval szembeni kifogását, annak hitelesítését nem tartotta indokoltnak.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelmének megfelelően. Álláspontja szerint az ítélet sérti a Pp. 206. § (1) bekezdését, a Ket. 32. § (1) bekezdését, valamint a Jöt. 114. § (2) bekezdésének b) pontját. A felperes előadta, hogy indokolatlan volt a másodfokú eljárás felfüggesztése, mert már az elsőfokú eljárás alatt is folyamatban volt a D. E. Kft.-vel szemben az adóhatósági eljárás, az alperes a jogerős döntést nem várta be, úgy hozta meg érdemi határozatát.
Vitatta a felperes, hogy a Jöt. 73. § (3) bekezdése, és 114. § (1)-(2) bekezdése alapján levonható olyan következtetést, hogy a termék adóraktárban előállított voltát a palack, a címke, és a zárjegy tartalmának teljes egyezősége igazolja, és önmagában a számla vagy a termékkísérő okmány erre nem alkalmas. Ezen téves jogértelmezés vezetett oda, hogy a jövedéki bírság kiszabásának jogalapját és az egyéb intézkedések jogszerűségét a bíróság megállapította. A bíróságnak ezt a következtetését egyetlen jogszabály sem támasztja alá.
A felperes iratellenesnek találta a jogerős ítélet azon megállapítását, hogy a szállítólevelek nem egyeztek a termékkel. A szállítólevelek és a termékek tényleges tartalma megegyezett, a zárjegytartalom tért el tőlük.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból helytálló jogi következtetésre jutott, az elsőfokú bíróság jogi álláspontját mindenben osztotta a Kúria.
A Kúria elöljáróban megjegyzi, hogy azonos felek között, a jelen ügyéhez hasonló jogkérdésekben a Kúria korábbi ítéleteiben (Kfv. VI. 35.679/2012/7., Kfv. VI. 35.111/2013/8. és a Kfv. VI. 35.173/2013/7.) már állást foglalt.
A Jöt. 73. § (1) bekezdése értelmében alkoholterméknek a forgalomba hozatala a (3) bekezdés szerinti zárjeggyel történhet. A Jöt. 73. § (3) bekezdése szerinti zárjegy meghatározott tények igazolására alkalmas, azt igazolja, hogy a termék adóraktárban került előállításra (palackozása) és onnan került kiszállításra, továbbá, hogy a harmadik országból, illetve tagállamból a közösségi vámjog, illetve a Jöt. rendelkezése szerint került behozatalra.
A Kúria szerint téves azon felperesi érvelés, hogy a termék önmagában azért nem minősülhet adóraktáron kívül előállítottnak, mert a zárjegyet ténylegesen adóraktár helyezte fel, és lényegtelen a zárjegy és az alkoholtermék tartalma közötti különbség. Ezen érvelés formális jogértelmezésen alapul, és mellőzi a szabályozási cél érvényesülésének biztosítását. Egyetért a Kúria azzal a hatósági és ítéleti állásponttal, jelentőséggel bír az, hogy milyen zárjegy van a terméken. A zárjegy hitelesítést szolgál, azaz minden vonatkozásban és minden adatában a valóságot kell tartalmaznia. Alkalmatlan a hitelesítésre az a zárjegy, amely nem minden adatában egyezik a jelölt termékével, azzal amelyre felhelyezték. A zárjegy igazoló funkciójának hiánya, az adóraktári előállítás tényét dönti meg, ez pedig objektív felelősség alapján bírságot von maga után a Jöt. 114. § (1) bekezdése értelmében.
A felperessel szembeni jogkövetkezmény alkalmazásához elegendő alapot adott az a tény, hogy olyan jövedéki terméket birtokolt, amelyet nem adóraktárban állítottak elő.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében helyesen mutatott rá arra, hogy a Jöt. felelősségi rendszere az objektív, ez okból a felperes marasztalása törvényes és megalapozott volt. A Kúria e körben utal arra, hogy a jövedéki hatóság a jövedéki bírságot azzal az indokkal szabta ki, hogy ellenőrzése során számos olyan alkoholterméket tartalmazó palackot talált a felperes telephelyén, amelyen a zárjegy nem volt azonos a benne lévő termék alkoholtartalmával. A Jöt. szabályozása szerint nem minősülhet adóraktárban előállított terméknek az az ital, amelyen a beltartalom, és a zárjegy hitelesítő adata nem egyezik.
Miután a Jöt. szankciórendszere az objektivitás talaján áll, a bírságot az árut birtokló felperesnek akkor is meg kell fizetnie, ha nem volt ráhatása az elkövetett törvénysértésre, vagyis nem tudta ellenőrizni a zárjegy és a termék teljes azonosságát. Az ebből eredő kárát a felperes a beszállítójával szembeni polgári perben érvényesítheti.
A kifejtettek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet a Jöt. fentebb részletezett rendelkezéseit nem sértette meg.
A felperes felülvizsgálati kérelmében is sérelmezte az alperesi hatóság eljárást felfüggesztő végzését. Ezzel összefüggésben megjegyzi a Kúria, hogy még az eljárás jogszabálysértő felfüggesztése sem indokolná a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését, mert ezen eljárási cselekmény az ügy érdemi elbírálására nem hatott ki.
Végül a Kúria rámutat arra, hogy felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok Pp. 206. § (1) bekezdése szerinti szabad mérlegelése nem támadható, a bizonyítékok újraértékelésére a Pp. 275. § (1) bekezdése értelmében törvényes lehetősége a felülvizsgálati bíróságnak nincs.
Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. III. 35.235/2013/5.)