adozona.hu
BH 2016.7.183
BH 2016.7.183
Ha az alperesi határozatok tartalmaznak az adózó tudattartalmára nézve objektív körülményeket, akkor ezek értékelését a bíróságnak el kell végeznie [2003. évi XCII. tv. (Art.) 97. §, 1952. évi III. tv. (Pp.) 206. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes élőállat-nagykereskedelemmel foglalkozó gazdasági társaság, 2008., 2009. években szarvasmarhák felvásárlásával foglalkozott, és az állatokat osztrák vágóhidak felé értékesítette. A felvásárlásokat közvetítő útján bonyolította, az állatok felrakodása, súlyellenőrzése és a vételár számla ellenében történő átadása pedig a szállítást végző sofőrjének feladata volt.
[2] Az adóhatóság a szarvasmarhák beszerzése körében végzett ellenőrzést és az ezekről szóló számlák általános forgal...
BH 2016.7.183 Ha az alperesi határozatok tartalmaznak az adózó tudattartalmára nézve objektív körülményeket, akkor ezek értékelését a bíróságnak el kell végeznie [2003. évi XCII. tv. (Art.) 97. §, 1952. évi III. tv. (Pp.) 206. § (1) bek.].
[1] A felperes élőállat-nagykereskedelemmel foglalkozó gazdasági társaság, 2008., 2009. években szarvasmarhák felvásárlásával foglalkozott, és az állatokat osztrák vágóhidak felé értékesítette. A felvásárlásokat közvetítő útján bonyolította, az állatok felrakodása, súlyellenőrzése és a vételár számla ellenében történő átadása pedig a szállítást végző sofőrjének feladata volt.[2] Az adóhatóság a szarvasmarhák beszerzése körében végzett ellenőrzést és az ezekről szóló számlák általános forgalmi adó jogszerű levonását vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy a számlakibocsátók nem szereztek tulajdonjogot az állatok felett, így azokat nem értékesíthették a felperesnek, miután az eladóknál nem kellőképpen került dokumentálásra a gazdasági esemény, nem követhető a beszerzés. Minden egyes cég esetében elemezte, hogy milyen hiányosságok állnak fenn.
[3] A fentiek alapján két határozatban két különböző időszakra nézve állapított meg adóhiányt a felperes terhére, mely után adóbírságot, mulasztási bírságot, valamint késedelmi pótlékot szabott ki.
[4] A felperes keresetében mindkét határozat megváltoztatását, ennek keretében az adójogi jogkövetkezmények mellőzését kérte. Hivatkozott az Európai Unió Bíróságának magyar vonatkozású ítéletére és a kialakított kúriai gyakorlatra. Szerinte az alperes olyan körülményeket értékelt terhére, melyek a számlakibocsátók érdekkörébe tartoznak és nem szolgálhatnak alapul áfalevonási jogának megtagadására. Az alperes nem bizonyított olyan objektív körülményeket, melyek alátámasztanák, hogy a felperes adókijátszásban vett részt. Az egyes állatok kapcsán valamennyi okmány rendelkezésre állt és az alperes egyoldalú következtetéseket vont le a beszállítók könyvelésére alapozva. A kereskedők minden alkalommal átadták az állatokhoz tartozó okmányokat, a felperes valamennyi ügylet kapcsán igazolni tudta az export megtörténtét, így a beszerzés és értékesítés nyomon követhető.
[5] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta.
[6] Kifejtette, hogy az alperesi határozatok ellentmondásosak, mert nem tartalmazzák, hogy mely jogalapon tagadják meg a felperes adólevonási jogát. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy különbséget kell tenni azon esetek között, amikor a levonási joggal érintett gazdasági esemény nem valósult meg, vagy megvalósult ugyan, de a számlakibocsátó oldalán kimutatható adókijátszási magatartás a számla befogadójának adólevonási jogát is érinti, mert az adóhatóság objektív körülményekkel alátámasztja, hogy a befogadónak tudnia kellett az adókijátszásban való részvételről. Rámutatott arra, hogy az alperesi képviselő a perben tartott első tárgyaláson a megállapítások jogalapját a gazdasági események megtörténtének hiányában jelölte meg. Ehhez képest mind az első-, mind a másodfokú határozatok indokolása ugyanezen megállapítás mellett kitért arra is, hogy a felperes, illetve megbízottja az állatok eredete ellenőrzésének elmulasztásával nem tanúsított kellően körültekintő magatartást. Megítélése szerint az egyértelmű jogalap megjelölésének garanciális jelentősége van, mivel ennek hiányában a felperes nem kerül abba a helyzetbe, hogy érdemi védekezést adhasson elő a határozati megállapításokra vonatkozóan.
[7] A felperes adólevonási jogát kizárólag abban az esetben tagadhatták volna meg, ha objektív körülmények alapján igazolást nyer, hogy a felperes tudott vagy tudnia kellett az egyes számlakibocsátók adókijátszásra irányuló magatartásáról. Miután ennek bizonyítása hiányzott, így erre tekintettel az alperesi határozatokat az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Az új eljárásban a számlák szerinti gazdasági események létéből kell kiindulni és azt kell vizsgálni, hogy feltárhatók-e olyan objektív körülmények, amelyek a felperes oldalán alkalmasak annak bizonyítására, hogy a számlakibocsátóknál feltárt adókijátszásra irányuló magatartásról tudott vagy tudnia kellett.
[8] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a felperes keresetének elutasítása, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítása érdekében.
[9] Elsődlegesen azt rögzítette, hogy a felperes kereseti kérelme nem tartalmazta azt, hogy az alperesi határozatok indokolása ellentmondásos lenne. A felperes kereseti kérelmében ugyanis azt állította, hogy az állatok továbbértékesítése megtörtént és az ügyvezető kellő körültekintő magatartást tanúsított a felvásárlás során. Hangsúlyozta, hogy a kiszállítást az alperes sosem vitatta, csupán az adott fülszámú állatoknak a számlán szereplő felektől történő beszerzését vitatta.
[10] Állította, hogy teljes mértékben eleget tett az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 97. § (4) bekezdésében foglalt tényállás-tisztázási kötelezettségének. Kapcsolódó vizsgálatokat folytatott le a beszállítóknál, nyilatkozatokat vett fel, belföldi jogsegély keretében megkereste a polgármesteri hivatalt, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatóságát és megvizsgálta a felperes által rendelkezésre bocsátott dokumentumokat, bizonyítékokat, ezeket egybevetette a beszerzett és továbbértékesített állatokról készült nyilvántartásokkal és jutott arra következtetésre, hogy semmi nem támasztja alá a beszerzési számlák és a felperes által ahhoz csatolt belső nyilvántartás adatainak beazonosíthatóságát. Nincs olyan egyező adat, amely alapján a beszerzések követhetők lennének. Emiatt a számlákban feltüntetett és a valóságban megtörtént gazdasági események eltérnek egymástól, a termékértékesítéseket nem a számlakibocsátók vagy nem a számlán feltüntetett mennyiségben hajtották végre. Álláspontja szerint a felvásárlások sok esetben úgy zajlottak, hogy az állatok közvetlenül az őstermelőktől kerültek megvételre, a számlakibocsátó társaságok csupán egyfajta szervezői feladatot láttak el. Az őstermelőktől történő közvetlen felvásárlás megkérdőjelezi a számlakibocsátók tulajdonszerzését az állatok felett. Tulajdonszerzés hiányában pedig az állatok értékesítése sem történhetett meg a számlakibocsátó cégek által. Megítélése szerint a bíróság megsértette a Pp. 206. § (1) bekezdés, 221. § (1) bekezdésében foglaltakat, mert bár a bíróság a bizonyítékokat szabadon mérlegeli, jelen ügyben ítéletét olyan bizonyítékra alapította, mely az ügy szempontjából nem releváns vagy okszerűtlen következtetéseket tartalmaz. Másrészt nem jelölte meg a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett körülményeket, nem indokolta meg, hogy az adóhatóság által feltárt bizonyítékok egy részét miért hagyta figyelmen kívül.
[11] A felülvizsgálati kérelem alapos.
[12] A perben eljáró bíróság elsődlegesen arra alapította döntését, hogy az adóhatóság határozatainak indokolása ellentmondásos, abból levonható olyan következtetés, mely szerint egyáltalán nem történt gazdasági esemény, de a határozatok arra is kitérnek, hogy felperes nem tanúsított kellő körültekintést gazdasági tevékenységének gyakorlása során. Nem egyértelmű tehát, hogy mi az a történeti tényállás, amelyre a közigazgatási szerv alapította döntését, és mi az a szempontrendszer, amelynek figyelembevételével a bíróságnak a közigazgatási határozat törvényességét vizsgálnia kell. Egyértelmű jogalap-megjelölés hiányában a felperes pedig nem tudja érdemi védekezésének irányát meghatározni.
[13] Helyesen emelte ki az eljáró bíróság azt, hogy az ilyen tartalmú közigazgatási eljárásban a határozatot hozó szervnek abban kell állást foglalnia, hogy a perbeli esetben történt-e tényleges gazdasági esemény. Amennyiben ugyanis gazdasági esemény nem történt, az adólevonás jog érvényesítése nyilvánvalóan jogszerűen fel sem merül. Ezt követően az adóhatóságnak azt kell eldöntenie, hogy amennyiben történt gazdasági esemény, akkor az a felek között jött-e létre. Ha megállapítható, hogy a felek között gazdasági esemény történt, akkor vizsgálható, hogy a teljesítésnek a számlakibocsátó oldalán vannak-e hibái és azt, hogy arról kellő körültekintés tanúsítása esetén a másik félnek tudnia kellett volna, vagy egyenesen tudott ezekről a hibákról. Ha az adóhatóság azt bizonyítja, hogy a szerződés fiktív, tehát nem történt gazdasági esemény, nyilvánvalóan nem merülhet fel az adóalany tudattartalmának vizsgálata és az e körben lefolytatott bizonyítás szükségtelen.
[14] Az elsőfokú bíróság a gazdasági esemény megvalósulását rögzítette döntésében, de azért látta szükségesnek új eljárás elrendelését, hogy az adóhatóság értékelje azokat az objektív körülményeket, amelyekből következtetni lehet, hogy a felperes tudta, vagy tudhatta, hogy adókijátszás részese.
[15] Az alperesi határozatok ezzel szemben tartalmaznak olyan objektív körülményeket és azok értékelését melyekből a fenti tudattartalom megvalósulása vizsgálható. (ENAR rendszer számlákkal való egyezősége, marhaútlevelek vizsgálata) Az alperes eleget tett a közigazgatási és hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 72. § (1) bekezdésében előírt, a határozatok indokolására vonatkozó kötelezettségének, a bíróság jogszerűtlenül hárította el az alperesi határozatokban felsorolt objektív körülmények vizsgálatát és értékelését. A Kúria Kfv. I. 35.631/2011/7. számú végzésében már rámutatott, hogy a számlabefogadó levonási jogát csak akkor veszítheti el, ha tudta vagy tudnia kellett volna, hogy adócsalásban vesz részt. Azt pedig, hogy e lényeges körülmény fennáll-e, az elsőfokú bíróságnak kell érdemben elbírálnia.
[16] Emiatt ítéleti döntése jogszerűtlen, ezért a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. Az új eljárásban a rendelkezésre álló bizonyítékok, alperesi határozatokban felsorolt körülmények mérlegelése és értékelése alapján foglaljon állást, hogy a felperes tudott-e, vagy kellő gondosság mellett tudhatott-e arról, hogy adókijátszás részesévé vált. Ennek vizsgálatakor jelentősége van annak, hogy a szarvasmarhák olyan nyilvántartással (ENAR) rendelkeznek, melyből a tulajdonos személye, azok változása, az értékesítések megtörténte ellenőrizhető.
(Kúria Kfv. I. 35.316/2015.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Réti, Antal és Társai Ügyvédi Iroda (ügyintéző dr. G. Szabó Tibor ügyvéd) által képviselt felperesnek a dr. Mészáros Krisztina jogtanácsos által képviselt NAV Fellebbviteli Igazgatóság, mint a Nemzeti Adó-és Vámhivatal Nyugat-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága jogutódja alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2015. január 21-én kelt K.27.281/2013/20. sorszámú jogerős ítélete ellen az alperes részéről 21. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon megtartott tárgyaláson meghozta az alábbi
v é g z é s t:
A Kúria a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27.281/2013/20. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.
A peres felek felülvizsgálati eljárásban felmerült költségének összegét 50.000 (ötvenezer) - 50.000 (ötvenezer) forintban állapítja meg.
Ez ellen a végzés ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felperes élő állat nagykereskedelemmel foglalkozó gazdasági társaság, 2008, 2009 években szarvasmarhák felvásárlásával foglalkozott, és az állatokat osztrák vágóhidak felé értékesítette. A felvásárlásokat közvetítő útján bonyolította, az állatok felrakodása, súlyellenőrzése és a vételár számla ellenében történő átadása pedig a szállítást végző sofőrjének feladata volt.
Az adóhatóság a szarvasmarhák beszerzése körében végzett ellenőrzést és az ezekről szóló számlák általános forgalmi adó jogszerű levonását vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy a számlakibocsátók nem szereztek tulajdonjogot az állatok felett, így azokat nem értékesíthették a felperesnek, miután az eladóknál nem kellőképpen került dokumentálásra a gazdasági esemény, nem követhető a beszerzés. Minden egyes cég esetében elemezte, hogy milyen hiányosságok állnak fenn.
A fentiek alapján két határozatban két különböző időszakra nézve állapított meg adóhiányt a felperes terhére, mely után adóbírságot, mulasztási bírságot, valamint késedelmi pótlékot szabott ki.
A felperes keresetében mindkét határozat megváltoztatását, ennek keretében az adójogi jogkövetkezmények mellőzését kérte. Ebbe hivatkozott az Európai Unió Bíróságának magyar vonatkozású ítéletére és a kialakított kúriai gyakorlatra. Szerinte az alperes olyan körülményeket értékelt terhére, melyek a számlakibocsátók érdekkörébe tartoznak és nem szolgálhatnak alapul áfalevonási jogának megtagadására. Az alperes nem bizonyított olyan objektív körülményeket, melyek alátámasztanák, hogy a felperes adókijátszásban vett részt. Az egyes állatok kapcsán valamennyi okmány rendelkezésre állt és az alperes egyoldalú következtetéseket vont le a beszállítók könyvelésére alapozva. A kereskedők minden alkalommal átadták az állatokhoz tartozó okmányokat, a felperes valamennyi ügylet kapcsán igazolni tudta az export megtörténtét, így a beszerzés és értékesítés nyomon követhető.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta. Kifejtette, hogy az alperesi határozatok ellentmondásosak, mert nem tartalmazzák, hogy mely jogalapon tagadják meg a felperes adólevonási jogát. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy különbséget kell tenni azon esetek között, amikor a levonási joggal érintett gazdasági esemény nem valósult meg, vagy megvalósult ugyan, de a számlakibocsátó oldalán kimutatható adókijátszási magatartás a számla befogadójának adólevonási jogát is érinti, mert az adóhatóság objektív körülményekkel alátámasztja, hogy a befogadónak tudnia kellett az adókijátszásban való részvételről. Rámutatott arra, hogy az alperesi képviselő a perben tartott első tárgyaláson a megállapítások jogalapját a gazdasági események megtörténtének hiányában jelölte meg. Ehhez képest mind az első-, mind a másodfokú határozatok indokolása ugyanezen megállapítás mellett kitért arra is, hogy a felperes, illetve megbízottja az állatok eredete ellenőrzésének elmulasztásával nem tanúsított kellően körültekintő magatartást. Megítélése szerint az egyértelmű jogalap megjelölésének garanciális jelentősége van, mivel ennek hiányában a felperes nem kerül abba a helyzetbe, hogy érdemi védekezést adhasson elő a határozati megállapításokra vonatkozóan. Ehhez képest a bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján a tényállást annyiban kiegészítette, hogy a gazdasági események a felperes és a számlakibocsátók között megvalósultak. Ezt a felperes ügyvezetője és a sofőrként közreműködő alkalmazott tanúvallomása alapján állapította meg. Hangsúlyozta azt is, hogy az adóhatóság által feltárt körülmények nem alkalmasak a gazdasági események hiányának, ezáltal a számlák fiktivitásának bizonyítására. A számlakibocsátóknál feltárt hiányosságok nem igazolják, hogy a felperes nem tőlük, hanem más forrásból szerezte be a szarvasmarhákat és az egyes gazdasági társaságoktól pedig kizárólag áfalevonás érdekében fiktív számlákat fogadott be. Miután a felperes ügynöke útján járt el, a gazdasági esemény hiányát nem bizonyítja, hogy az ügyvezető bizonyos eladó nevére vagy törvényes képviselőjére nem emlékszik. Az egyes számlakibocsátóknál feltárt szabálytalanságok (nyilvántartási hiányosság, beszállítók elérhetetlensége, áru eredet igazolásának hiánya) a számlák hiteltelenségének bizonyítására nem, hanem csak a számlakibocsátóknál eredményezhetnek adójogi jogkövetkezményeket. A felperes adólevonási jogát kizárólag abban az esetben tagadhatták volna meg, ha objektív körülmények alapján igazolást nyer, hogy a felperes tudott vagy tudnia kellett az egyes számlakibocsátók adókijátszásra irányuló magatartásáról. Miután ennek bizonyítása hiányzott, így erre tekintettel az alperesi határozatokat az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Az új eljárásban a számlák szerinti gazdasági események létéből kell kiindulni és azt kell vizsgálni, hogy feltárhatók-e olyan objektív körülmények, amelyek a felperes oldalán alkalmasak annak bizonyítására, hogy a számlakibocsátóknál feltárt adókijátszásra irányuló magatartásról tudott vagy tudnia kellett.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a felperes keresetének elutasítása, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítása érdekében. Elsődlegesen azt rögzítette, hogy a felperes kereseti kérelme nem tartalmazta azt, hogy az alperesi határozatok indokolása ellentmondásos lenne. A felperes kereseti kérelmében ugyanis azt állította, hogy az állatok továbbértékesítése megtörtént és az ügyvezető kellő körültekintő magatartást tanúsított a felvásárlás során. Hangsúlyozta, hogy a kiszállítást az alperes sosem vitatta, csupán az adott fülszámú állatoknak a számlán szereplő felektől történő beszerzését vitatta. A kellő körültekintő magatartás kapcsán pedig rögzítette, hogy az ügyvezető esetében ennek vizsgálata szóba sem jöhet, hiszen egy esetben sem volt jelen a felvásárlások során az, helyette és nevében M. L. megbízottja járt el. Határozatai nem tartalmaznak több jogalapot, azokban egyértelműen rögzítésre került beszerzésenként, hogy mit állapított meg. Így a F.-i P. Bt esetében a számlákon feltüntetett súlyú és darabszámú vágómarhával az eladó nem rendelkezett, így nem értékesíthette amit nem szerzett be. Állítása szerint ezek az állatok Gy. R. L. tenyészetéből kerültek oda, azonban igazoltan ott nem voltak megtalálhatók. A G. M. Kft. esetében sem volt igazolt a tényleges értékesítés, mivel a számlakibocsátó tenyészetében a marhák nem voltak megtalálhatók. A J.H.Cs. A. Kft-nek egy más gazdasági társaságtól történt állatbeszerzése fiktív gazdasági eseménynek minősült, ebből következően nem rendelkezett azzal az állatállománnyal, amelyet a felperes részére az adott napon értékesített. Állította, hogy teljes mértékben eleget tett az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 97. § (4) bekezdésében foglalt tényállás tisztázási kötelezettségének. Kapcsolódó vizsgálatokat folytatott le a beszállítóknál, nyilatkozatokat vett fel, belföldi jogsegély keretében megkereste a polgármesteri hivatalt, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi igazgatóságát és megvizsgálta a felperes által rendelkezésre bocsátott dokumentumokat, bizonyítékokat, ezeket egybevetette a beszerzett és továbbértékesített állatokról készült nyilvántartásokkal és jutott arra következtetésre, hogy semmi nem támasztja alá a beszerzési számlák és a felperes által ahhoz csatolt belső nyilvántartás adatainak beazonosíthatóságát. Nincs olyan egyező adat, amely alapján a beszerzések követhetők lennének. Emiatt a számlákban feltüntetett és a valóságban megtörtént gazdasági események eltérnek egymástól, a termékértékesítéseket nem a számlakibocsátók vagy nem a számlán feltüntetett mennyiségben hajtották végre. Álláspontja szerint a felvásárlások sok esetben úgy zajlottak, hogy az állatok közvetlenül az őstermelőktől kerültek megvételre, a számlakibocsátó társaságok csupán egyfajta szervezői feladatot láttak el. Az őstermelőktől történő közvetlen felvásárlás megkérdőjelezi a számlakibocsátók tulajdonszerzését az állatok felett. Tulajdonszerzés hiányában pedig az állatok értékesítéses sem történhetett meg a számlakibocsátó cégek által. Megítélése szerint a bíróság megsértette a Pp. 206. § (1) bekezdés, 221. § (1) bekezdésében foglaltakat, mert bár a bíróság a bizonyítékokat szabadon mérlegeli, jelen ügyben ítéletét olyan bizonyítékra alapította, mely az ügy szempontjából nem releváns vagy okszerűtlen következtetéseket tartalmaz. Másrészt nem jelölte meg a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett körülményeket, nem indokolta meg, hogy az adóhatóság által feltárt bizonyítékok egy részét miért hagyta figyelmen kívül.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta. Hangsúlyozta, hogy az alperesi határozatok ellentmondásossága fennállt, és a felperes az első tárgyalás jegyzőkönyvében rögzítettek szerint erre is hivatkozott, mint jogszabálysértésre. Beadványának mellékletében az alperesi állításokat és álláspontját táblázatos formában ismertetve érvelt a jogerős ítélet jogszerűsége mellett.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A perben eljáró bíróság elsődlegesen arra alapította döntését, hogy az adóhatóság határozatainak indokolása ellentmondásos, abból levonható olyan következtetés, mely szerint egyáltalán nem történt gazdasági esemény, de a határozatok arra is kitérnek, hogy felperes nem tanúsított kellő körültekintést gazdasági tevékenységének gyakorlása során. Nem egyértelmű tehát, hogy mi az a történeti tényállás, amelyre a közigazgatási szerv alapította döntését, és mi az a szempontrendszer, amelynek figyelembevételével a bíróságnak a közigazgatási határozat törvényességét vizsgálnia kell. Egyértelmű jogalap megjelölés hiányában a felperes pedig nem tudja érdemi védekezésének irányát meghatározni.
Helyesen emelte ki az eljáró bíróság azt, hogy az ilyen tartalmú közigazgatási eljárásban a határozatot hozó szervnek abban kell állást foglalnia, hogy a perbeli esetben történt-e tényleges gazdasági esemény. Amennyiben ugyanis gazdasági esemény nem történt, az adólevonás jog érvényesítése nyilvánvalóan jogszerűen fel sem merül. Ezt követően az adóhatóságnak azt kell eldöntenie, hogy amennyiben történt gazdasági esemény, akkor az a felek között jött-e létre. Ha megállapítható, hogy a felek között gazdasági esemény történt, akkor vizsgálható, hogy a teljesítésnek a számlakibocsátó oldalán vannak-e hibái és azt, hogy arról kellő körültekintés tanúsítása esetén a másik félnek tudnia kellett volna, vagy egyenesen tudott ezekről a hibákról. Ha az adóhatóság azt bizonyítja, hogy a szerződés fiktív, tehát nem történt gazdasági esemény, nyilvánvalóan nem merülhet fel az adóalany tudattartalmának vizsgálata és az e körben lefolytatott bizonyítás szükségtelen.
Az elsőfokú bíróság a gazdasági esemény megvalósulását rögzítette döntésében, de azért látta szükségesnek új eljárás elrendelését, hogy az adóhatóság értékelje azokat az objektív körülményeket, amelyekből következtetni lehet, hogy a felperes tudta, vagy tudhatta, hogy adókijátszás részese.
Az alperesi határozatok ezzel szemben tartalmaznak olyan objektív körülményeket és azok értékelését melyekből a fenti tudattartalom megvalósulása vizsgálható.(ENAR rendszer számlákkal való egyezősége, marha útlevelek vizsgálata) Az alperes eleget tett a közigazgatási és hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 72. § (1) bekezdésében előírt a határozatok indokolására vonatkozó kötelezettségének, a bíróság jogszerűtlenül hárította el az alperesi határozatokban felsorolt objektív körülmények vizsgálatát és értékelését. A Kúria Kfv.I.35.631/2011/7. számú végzésében már rámutatott, hogy a számlabefogadó levonási jogát csak akkor veszítheti el, ha tudta vagy tudnia kellett volna, hogy adócsalásban vesz részt. Azt pedig, hogy e lényeges körülmény fennáll-e, az elsőfokú bíróságnak kell érdemben elbírálnia.
Emiatt ítéleti döntése jogszerűtlen, ezért a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. Az új eljárásban a rendelkezésre álló bizonyítékok, alperesi határozatokban felsorolt körülmények mérlegelése és értékelése alapján foglaljon állást, hogy a felperes tudott-e, vagy kellő gondosság mellett tudhatott-e arról, hogy adókijátszás részesévé vált. Ennek vizsgálatakor jelentősége van annak, hogy a szarvasmarhák olyan nyilvántartással (ENAR) rendelkeznek, melyből a tulajdonos személye, azok változása, az értékesítések megtörténte ellenőrizhető.
A Kúria a peres felek felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeinek összegét megállapította, annak viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt.
Budapest, 2016. január 21.
Dr. Darák Péter sk. a tanács elnöke, Dr. Heinemann Csilla sk. előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva sk. bíró
(Kúria, Kfv. I. 35.316/2015.)