adozona.hu
AVI 2016.6.49
AVI 2016.6.49
Alkalmatlan a hitelesítésre az a zárjegy, amely nem minden adatában egyezik a jelölt termékkel [2003. évi CXXVII. tv. 73. §, 114. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú jövedéki hatóság 2009. február 25-én, február 26-án és 27-én ellenőrzést végzett a felperes telephelyén. Az ellenőrzés eredményeként a határozatával a felperest jövedéki adótörvénysértés elkövetése miatt 6 755 665 Ft jövedéki bírság megfizetésére kötelezte, egyúttal a lefoglalt termékek elkobzását, valamint vámhatóság felügyelete melletti megsemmisítését rendelte el. Ugyanezen határozatával 100 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte a hatóság a felperest, továbbá telephe...
AVI 2016.6.49 Alkalmatlan a hitelesítésre az a zárjegy, amely nem minden adatában egyezik a jelölt termékkel [2003. évi CXXVII. tv. 73. §, 114. §]
Az elsőfokú jövedéki hatóság 2009. február 25-én, február 26-án és 27-én ellenőrzést végzett a felperes telephelyén. Az ellenőrzés eredményeként a határozatával a felperest jövedéki adótörvénysértés elkövetése miatt 6 755 665 Ft jövedéki bírság megfizetésére kötelezte, egyúttal a lefoglalt termékek elkobzását, valamint vámhatóság felügyelete melletti megsemmisítését rendelte el. Ugyanezen határozatával 100 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte a hatóság a felperest, továbbá telephelyét 30 nyitvatartási napra lezárta. Határozata indokolásában megállapította az elsőfokú hatóság, hogy a felperes telephelyén17 716 üveg - összesen 1 935,5 liter - különféle fajtájú, kiszerelésű alkoholterméket tartott birtokban, mely alkoholtermékek kereskedelmi forgalom számára kiszerelt csomagolási egységei nem a tényleges alkoholtartalomnak megfelelő zárjeggyel voltak ellátva. A hatóság döntését a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 4. § a) pontjára, 73. § (1), (3) és (12) bekezdésére, 106. § (1) bekezdésére, 114. § (1) és (2) bekezdésére, valamint a 36/1997. (XI. 26.) PM rendelet 11/A. § és 11/B. §-ára alapította. E jogszabályi rendelkezések értelmében a felperes a jövedéki termékek származását hitelt érdemlően nem tudta igazolni, így azok nem minősülnek adóraktárban előállított jövedéki terméknek.
A felperes fellebbezése folytán az alperes a 2010. január 28-án meghozott határozatával az ügy érdemét nem érintően megváltoztatta az elsőfokú határozatot, érdemi rendelkezéseinek helybenhagyása mellett.
A felperes keresetében kérte a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését, továbbá az alperes végzése jogellenességének megállapítását.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Elöljáróban megállapította a bíróság, hogy az alperes eljárást felfüggesztő végzése a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 32. § (1) bekezdése alapján nem volt jogsértő, olyan eljárási szabálysértést az alperes nem követett el, amely az ügy érdemére kihatással lett volna.
Az ügy érdemében a Jöt. közigazgatási határozatokban is megjelölt rendelkezéseire hivatkozással kifejtette az elsőfokú bíróság, csak az a termék minősülhet adóraktárban előállított terméknek, amelynek a beltartalma és zárjegye megegyezik. A felperes az eljárás tárgyát képező jövedéki termékek származását hitelt érdemlő módon nem tudta igazolni, a bemutatott szállítólevelek erre nem voltak alkalmasak.
Hangsúlyozta az elsőfokú bíróság, hogy a Jöt. szankciórendszere az objektivitás talaján áll, a bírságot az árut birtokló felperesnek akkor is meg kell fizetnie, ha nem volt ráhatása az elkövetett törvénysértésre, azaz nem tudta ellen-
őrizni a zárjegy és a termék teljes azonosságát.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését, és kereseti kérelmének megfelelő döntés hozatalát. Álláspontja szerint az ítélet megalapozatlanság okából sérti a Pp. 206. § (1) bekezdését, egyébként pedig sérti a Ket. 32. § (1) bekezdését, a Jöt. 114. § (2) bekezdésének b) pontját.
Előadta, hogy a másodfokú eljárás felfüggesztésének nem volt indoka, mert már az elsőfokú eljárás alatt is folyamatban volt a D. E. Kft.-vel szemben az adóhatósági eljárás, továbbá az alperes a jogerős döntést nem várta be, úgy hozta meg érdemi határozatát.
A Jöt. 73. § (3) bekezdéséből és 114. § (1) és (2) bekezdéséből nem vonható le olyan következtetés, hogy a termék adóraktárban előállított voltát a palack, a címke és a zárjegy tartalmának teljes egyezősége igazolja, és önmagában a számla vagy a termékkísérő okmány erre nem alkalmas. Ezen téves jogértelmezés vezetett oda, hogy a jövedéki bírság kiszabásának jogalapját a bíróság megállapította.
Utalt arra is a felperes, hogy a jövedéki adó alapját, mértékét a szabad forgalomba helyezett termék mennyisége, alkoholtartalma határozza meg, mely adatok a kísérőokmányokon megtalálhatók, a zárjegy nem képezi adófizetés alapját.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból mindenben helytálló jogi következtetésre jutott, a bíróság jogi álláspontját osztotta a Kúria.
A Kúria itt jegyzi meg, hogy azonos felek között hasonló jogkérdésekben, korábbi ítéleteiben (Kfv. VI. 35.679/2012/7., Kfv. VI. 35.111/2013/8. és a Kfv. VI. 35.173/2013/7. számú) már állást foglalt.
A Jöt. 73. § (1) bekezdése értelmében az alkoholterméknek a forgalomba hozatala a (3) bekezdés szerinti zárjeggyel történhet. A Jöt. 73. § (3) bekezdése szerinti zárjegy meghatározott tények igazolására alkalmas, azt igazolja, hogy a termék adóraktárban került előállításra (palackozására) és onnan került kiszállításra, továbbá, hogy a harmadik országból, illetve tagállamból a közösségi vámjog, illetve a Jöt. rendelkezése szerint került behozatalra.
A Kúria szerint téves azon felperesi érvelés, hogy a termék önmagában azért nem minősülhet adóraktáron kívül előállítottnak, mert a zárjegyet ténylegesen adóraktár helyezte fel, és lényegtelen a zárjegy és az alkoholtermék tartalma közötti különbség. Ezen érvelés formális jogértelmezésen alapul, és mellőzi a szabályozási cél érvényesülésének biztosítását. Egyetért a Kúria azzal a hatósági és elsőfokú bírósági ítéleti állásponttal, hogy jelentőséggel bír az, milyen zárjegy van a terméken. A zárjegy hitelesítést szolgál, azaz minden vonatkozásban és minden adatában a valóságot kell tartalmaznia. Alkalmatlan a hitelesítésre az a zárjegy, amely nem minden adatában egyezik a jelölt termékével, azzal amelyre felhelyezték. A zárjegy igazoló funkciójának hiánya, az adóraktári előállítás tényét dönti meg, ez pedig objektív felelősség alapján bírságot von maga után a Jöt. 114. § (1) bekezdése értelmében.
A felperessel szembeni jogkövetkezmény alkalmazásához elegendő alapot adott az a tény, hogy olyan jövedéki terméket birtokolt, amelyet nem adóraktárban állítottak elő.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében helyesen mutatott rá arra, hogy a Jöt. felelősségi rendszere az objektív felelősségi alapú, ez okból a felperes marasztalása törvényes volt. A Kúria e körben utal arra, hogy a jövedéki hatóság a jövedéki bírságot azzal az indokkal szabta ki, hogy ellenőrzése során számos olyan alkoholterméket tartalmazó palackot talált a felperes telephelyén, amelyen a zárjegy nem volt azonos a benne lévő termék alkoholtartalmával. A Jöt. szabályozása szerint nem minősülhet adóraktárban előállított terméknek az az ital, amelyen a beltartalom, és a zárjegy hitelesítő adata nem egyezik.
Az előzőekben kifejtettekből következően a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet a Jöt. hivatkozott, illetőleg idézett rendelkezéseit nem sértette meg.
A másodfokú hatósági eljárást felfüggesztő végzés jogszerűségével összefüggésben a Kúria arra mutat rá, hogy önmagában a két eljárás szoros összefüggése kellő indokot adott a hatósági intézkedésre, melynek törvényessége az utóbb bekövetkezett események, eljárási cselekmények, és az objektív felelősségi rendszer érvényesülése folytán az eljárás felfüggesztése nem kifogásolható. Az alperesi hatóság eljárást felfüggesztő döntése az ügy érdemi elbírálására kihatással egyébként sem volt.
Végül a Kúria rámutat arra, hogy felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok Pp. 206. § (1) bekezdése szerinti szabad mérlegelése nem támadható, a Pp. 275. § (1) bekezdése ugyanis felülvizsgálati eljárásban kizárja a bizonyítékok újraértékelését.
Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. III.35. 232/2013/5.)